Budapesti Hírlap, 1902. november (22. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-23 / 322. szám

14 BUDAPESTI HIElAP. (322. sz.) 1902. november 23. szintén revideálják a népiskolai hit- és erkölcstan tantervét. Kéri pedig a tanács még külön a zsidó­­és görög-keleti felekezetet, hogy az ő hittani okta­tásukkal járó héber és ciril betűk tanulását, ha csak lehet, hagyják a második osztályra, hogy így az első osztályban a gyermek zavartalanul tanulhassa meg a magyar ábécét. — A pénztári tisztviselők fizetése. A fize­­tátrendezéskor a­ törvényhatóság megfeledkezett a pénztári tisztviselőkről. A tisztviselők nagyobb memo­randumban kérték fizetésüknek a rendezését. A pénz­ügyi osztály ma előterjesztést tett a tanácsnak, a­melyben méltányosnak mondja a pénztári tisztviselők kérelmét. A rendezés mindössze tízezer koronába kerül. Ingatlan­forgalom a fővárosban. A főváros területén a lefolyt héten a következő ingatlan került át­írás alá. A pesti oldalon: Beer Louis X. Jászberényi-ut 1. számú házának fele része Georgovits Györgyre, özv. Kut­schenbach Sándorné lovagné VII. Csömöri-út 64. sz. há­zának fele része 28.000 koronáért Hald­er Ignác és nejére. Adler Henrik V. Visegrádi-utca 21. számú háza 50.000 ko­ronáért Milkó Dezső dr. és nejére. Kk. Humayer Sándor és Erzsébet IX. Vaskapu­ utca 23. számú házának részei Humayer Mihályra (csere). Kutschenbach Sándor, lovag VII. Csömöri­ út 64. számú házának fele része 28.000 koro­náért Haldek Ignác és nejére. Zwicker Simon és neje VI. Szondy-utca 28. számú háza 192.000 koronáért Zwack Ákosra. Utassy Ferencné Vili. Szilágyi-utca 2. számú há­zának fele része 32.600 koronáért Grósz Lipót dr. ügy­védre. Ernyei Vilma VII. Alsó-Rákoson fekvő 1976—77/7. hrsz. telke 5550 koronáért Weisz Gyulára. Ugyanannak VII. Alsó-Rákoson fekvő 1976—77/0. 39. 57. 61. hrsz. telke 13.830 koronáért Bleier Jónás és Vajda Mária. Weissenbacher Endre és neje VI. Andrássy-ut 62. számú háza 306.100 koronáért Pillicz Ignác dr.-ra. Klose József VIII. Karpfenstein-utca 5. számú házának fele része özv. Klose Józsefnéra (örökség). Bradetz András VIII. Ko­­szoru-utca 9. számú házának fele része Elbert Borbálára (örökség). Nemes Nándor gróf VII. Kőfaragó-utca 5. számú háza kk. Nemes gróf testvérekre (örökség.) Beck Bernát VI. Béke-tér 8. számú házának fele része kk. Beck testvérekre (örökség). Gervay Emilia bárónő VII. Ká­­roly­ körút 13. számú házának fele része Sebastiani Hugó és testvéreire (örökség). Balázs testvérek X. Fertő-utca 8. számú házuknak ötheted része 6983 korona 80 fillérért Balázs Imrére. Eisele Ferencné VII. Nefelejts-utca 8. Számú háza 196.400 koronáért Mandl Manó és nejére. Sárkány Józsefné V. Eötvös-tér 2. számú házának fél része Sárkány testvérekre (örökség.) Drabant Pálné IV. Ma­­gyar-utca 52. számú házának része 1000 koronáért Pethő Sándorra. Kramplin, Emil VI. Izabella-utca 48. számú házának harmadrésze 26.000 koronáért Kramplin Ernőre, Hay Izidor VI. Podmaniczky­ utca 43. számú házának ré­sze Vasadi Gyulára (csere.) A budai oldalon: Róth­ Lajosné I. Németvölgyben fekvő 12788/1—2. hrsz. telke 7001 koronáért Weisz Pá­viánéra, Stadler Ferenc dr. I. Tábor­ utca 12. számú háza 16.000 koronáért Mondics Jenő és nejére. Strobl Lipót II. Medve­ utca 16. számú háza Strobl Ferencre (örökség.) Zauberer Ferenc I. Ácsköz 4. számú házának félrésze kis­korú Zauberer testvérekre (örökség.) Novák Ignác és neje I. Gellérthegyen,fekvő 13025/1. hrsz. telke 15.200 koroná­ért Szalay Lenkére. Holub János és neje II. Várhalom­­(l­ilőben fekvő 636). hrsz. telke 3784 koronáért Simon István és nejére. Mayer Ferenc és neje H. Szemlőhegyen fekvő 5934—36­ hrsz. telkük 13.050 koronáért Frindt An­talra. Varga Imre I. Hadnagy­ utcában fekvő 868. hrsz. telke Varga testvérekre (örökség.), Pesti hazai első taka­rékpénztár ,1. Aranykakas­ utca 25. számú háza 38.000 ko­ronáért Hirschler Sámuel és társaira. Stephani Franciska I. Virányos dűlőben fekvő 8648/2—8655/2. hrsz. telke Stephani Lajosra (örökség.) Raditz Adolf III. Péterh­e­­gyen fekvő 5524 hrsz. telke 1000 koronáért Leffler Károly és Ágostonra. Brunner Jakab III. Lőpormalom dűlőben fekvő 7852. hrsz. telke Stadtmüller szül. Brunner Terézre .(örökség.) Brunner Teréz III. Lőpordű­lőben fekvő 7852. számú telke 130 koronáért Breitner Rezsőre. Újvári, Durand, Réthy, Nirnsee, Lichtmann, Frid­­rich, Niessner, Loránd, Aschner, Fischer, Nagy. * Labdarúgás. A Budapesti Torna­ Klub és a Magyar Úszó­ Egyesület mérkőzése holnap lesz a csö­­möri­ úti millenáris pályán. Az egyes csapatok követ­kezőképpen alakulnak: B. T. K. I. (piros-fehér). Ka­pus Újvári, fedezet Lucius, Stöbbe II., középfedezet Skrobák, Manna, Hajk, csatázó Beynes, Buda, Blassy, Hlavay, Szélső. M. U. E. I. (fehér-sárga). Csatázó Gábris, Steiner, Csermák, Kelemen, Jónás, Halász, Halmay, F. E. Háry, Kazán, Ugró. A mérkőzés dél­után harmadfél órakor kezdődik. * A sikversenyszezon vége. Ma már Angliá­­ban is befejeződött a sikversenyszezon. Az utolsó na­gyobb sikversenyt, a November-handikapot Manches­ter gyepén futották le. A szép díjat nagy terhével ugyanaz a St.­Maclou nyerte meg, a­mely már az év első nagy versenyében, a Lincolnshire-ben is diadalt aratott. A favorit most nem ez volt, hanem Maori Chieftain, a­mely azonban helyezetlenül futott. A részletes eredmény a következő: Manchester, November-handikap. 1000 font ster­ling, 2400 méter. Ch. Me. Calmont 4é. pm. St.­Maclou 50 k. (lov. Cannon M.) első, 4é. St.­Aldegonde 45 ifj. Watts) második, 4é. Scullion 47 k. (Lane W.) harmadik, 3é. Cliftonhall 43 k. (Weatley) negyedik. Futott még: Volodyovszki, First Principal, Syneros, Mannlicher, Greg Tick, Righ Ful, Shaun Dhur, Lady St.-George, Maori ,Chieftain, Coal Sack. Másfél hosz­­szal nyerve, négy hoszszal harmadik. Fogadások: 9:1, 8:1, 6:1. * Váratlan győzelem. Krause Károly űrlovas egész váratlanul jutott egy győzelemhez. A mostaná­ban lefolyt nagy­ kikindai versenyen a második futás­ban Törökbecsért lovagolta, de csak a második helyre jutott Aquaviva mögött. Most arról értesülünk, hogy a versenybíróság a győztest diszkvalifikálta, mivel a versenyszabályok értelmében francia ló nem indulhat az illető versenyben. A diszkvalifikálás folytán Krause nem 22, hanem 23 győzelemmel foglalja el a második helyet Szemere Kálmán mögött. * Keretjáték-verseny. Az ezerszemes keret­játékot befejezték. Győztes lett Sztanoj Miklós mester 69 szemmel. ■ s * Új zsoké. Angol lapokban olvassuk a hírt, hogy Hardy, a kis csodazsoké, a jövő évre hozzánk kerül. Egy nagyobb istállótulajdonos folytat tárgyalá­sokat a tizennégy éves kis­fiúval, a­ki a többi közt azzal öregbítette jó hírnevét, hogy Sceptre-t mindannyiszor ő lovagolta győzelemre. SPORT. * Udvari vadászat. Kisjenőről jelentik, hogy az ottani hercegi uradalom területén decemberben udvari vadászat lesz, a­melyen József Ágost kir. her­ceg és Fülöp orleánsi herceg is részt vesz az ariszto­krácia számos tagjával együtt.­­Jelen lesz továbbá a vadászaton Auguszta és Mária Dorottya herceg­asszony is. * Magyarok Prágában. A Ferencvárosi Torna­ Klub labdarúgó-csapata holnap, vasárnap Prágában a Sportovni Klub Szláviá­val mérkőzik. A ferencvá­rosiak mostani kitűnő formájából ítélve, reméljük, hogy a magyar csapat tisztességesen állja meg helyét, sőt nem lepne meg, ha a Szláviét le is győzne. A klub ma reggel indult útnak a következő legénység­gel : Kapuvédő: TV einber. Hátvédő: Berán, Schwarcz. Fedezet: Gorszky, Kolhanek, Bródy. Csatázó: Braun, Feketeházi, Pokorny, Novotny, Borbás. * Egyetemi csapatok mérkőzése. Az őszi szezon egyik legérdekesebb mérkőzése fog lefolyni vasárnap délután harmadfél órakor a margitszigeti Sporttelepen. Ellenfelek a Budapesti Egyetemi Atlé­tikai Klub és a Műegyetemi Football-Klub I. csapatai. Tudvalevőleg ez évben mind a M. F. K., mind a B. E. A. K. 3:1 arányban győzte le a M. A. K. csapatát s igy a két csapat képességei körülbelül egyenlők. E mérkőzés lesz tehát hivatva eldönteni a két egyetemi csapat elsőségét. A csapatösszeállítások a következők: B. E. A. K­ (fekete-fehér), Fejes, Szigeti II., Ulle­­rich, Szemethy, Lissy, Szigeti I., Radics, Géressy,­­Vörös, Löd­erer, Lissauer, M. F. K. (fekete-vörös) : TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Uj királyi főügyészek. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Kiss József pozsonyi királyi táblai bírót a győri, és Phleps Ferenc maros­vásárhelyi ítélőtáblai bírót a pécsi főügyészséghez főügyészekké nevezte ki. — A bosnyákok pan­aszkönyve. Néhány év előtt egy nagyobb bosnyák küldöttség .járt Budapes­ten. Panaszt akartak tenni Kállay Benjámin ellen a királynál, de nem kaptak audienciát. A küldöttség ak­kor elhatározta, hogy sérelmeit könyvbe foglalja, s a könyvet sok ezer példányban terjeszti itthon és a külföldön, hogy a bosnyák-ügy iránt az egész művelt világ érdeklődését felkeltsék. A könyv szerkesztésével az elégedetlen bosnyákok egy magyar embert bíztak meg, biztosítván maguknak szerződésben azt a jogot, hogy a könyvet annyi nyelven adhatják ki, a­meny­nyin nekik tetszik. A második kiadás joga azonban már a szerzőé. A bosnyákok több száz forint előleget is fizettek a kézirat átvételkor, de a munkát nem nyomatták ki, sőt, mivel vagy kibékültek Kállayval, vagy belefáradtak a küzdelembe, azt is kijelentették, hogy semmit sem törődnek többé a dologgal és a kéz­iratot visszaadták. Erre a szerző, Bakir bég Turlizs szerajevói birtokos és két társa ellen 12.000 korona iránt pert indított. A keresetében azt állította, hogy a szerződésszegés által legalább is 12.000 korona korona biztos bevételtől fosztották meg a bosnyákok, mert ha az annak idején aktuális és föltű­nést keltett kérdésben ama könyv napvilágot lát, az első kiadáson fölül még annyit tudott volna a szerző eladni, hogy legalább is 12.000 korona haszna maradt volna. Az alperesek tagadták a szerződésszegést, mert, úgymond, nekik joguk volt, de kötelességük a munkát kiadni, mivelhogy a szerződésben kifejezetten benne van, hogy annyi nyelven nyomathatják, a­mennyin nekik tet­szik, ha tehát nekik nem tetszett egy nyelven sem nyomatni, akkor csak azt tették, a­mihez joguk volt. Ezzel szemben­ a felperes azt vitatta, hogy a nyomaték nem azon fekszik, hogy tetszik, vagy nem tetszik, ha­­­nem hogy a különböző nyelvek közül választhasson­­ annyit, a­mennyit tetszik, kiadni azonban kötelességük­­ lett volna a könyvet, mert hisz ebből a célból kérték­­ a kéziratot. A bíróság elutasította a keresetet és egy-­­­általán nem állapította meg az elnaradt-haszonkeresőjé­nek a jogát, mert, úgymond, felperesnek j­ogában ál­lott volna a bosnyákoktól visszakapott kéziratát ki­nyomatni és terjeszteni, ha tehát a jogával nem élt, a haszna nem a mások mulasztásából maradt el. — Az ügyvédi kar helyzete. A budapesti ügyvédi körben csütörtökön este Balog Arnold elő­adást tartott az ügyvédség ellen intézett támadásokról és az ügyvédi kar helyzetéről. Védelmébe vette az ügyvédi kart amaz állítás ellen, hogy minden jog­­reformot a saját önző szempontjából ítél meg. Az ügyvédi kar túlnépesedése ellen azt ajánlja, hogy a joghallgatókat tiltsák el attól, hogy az előadás ideje alatt hivatalokban és ügyvédi irodákban működjenek. Emeljék a szigorlatok és ügyvédi vizsgálatok szín­vonalát, hosszabbítsák meg a gyakorlati időt. A fe­gyelmi jog szigorú kezelése a szórványosan jelentkező visszaéléseket meg fogja szüntetni. — A pragmatika szankció. A Magyar Jogász­egyesület mai teljes ülésén Polner Ödön dr. miniszteri titkár, egyetemi magántanár tartott fölolvasást ,a pragmatika szankció és a házi törvények cim alatt. Fölolvasó Jászi Viktornak ugyancsak a Jogászegyesü­­letben hasonló cim alatt tartott fölolvasásával foglal­kozott. Jászi szerint az 1723. évi II. törvénycikk ren­delkezései úgy értelmezendők, hogy az a törvény a magyar királyságban való utódai föltételéül az osztrák főhercegségben — ma osztrák császárságban — való utódlást mondotta ki; a minélfogva, ha az osztrák főhercegi — ma császári — utódlás szabályai változ­nak Magyarország befolyása nélkül, ezek a változott szabályok kihatnak Magyarországra is. Fölolvasó ennek a magyarázatnak cáfolásával foglalkozott, ki­mondván, hogy az 1723. évi II. törvénycikk idézett szavainak ez az értelem nem adható, és hogy a trón­öröklésnek az 1723. évi I. és II. törvénycikk által történt szabályozó föltételeire és tartalmára nézve teljesen önálló s hogy a trónöröklés körébe tartozó minden kérdés csakis ennek rendeletei szerint dön­­tendő el, a mint ezt a Ferenc Ferdinánd kir. herceg ismeretes nyilatkozatáról szóló 1000. évi XXIV. tör­vénycikk helyesen ki is jelentette. Fölolvasó azután fejtegette, hogy az 1722—23-ban érvényben volt örö­kösödési rendelkezések nem kimerítők s hogy az 1723. évi I. és II. törvénycikk a trónöröklésnek több részletkérdését behatóbban szabályozza, mint az osztrák háziszabályokban volt. De még igy is van a trónörök­lésnek oly részletkérdése, mely az 1723. évi I. és II. törvénycikkben szabályozást nem nyert s a melyek­nek rendezése Magyarországon csak törvényhozási uton lehetséges. — A nagy jogi készültséggel előadott fölolvasást az élőket hallgató közönség nagy figyelem­mel s tetszéssel hallgatta. — Hat ember halálos ítélete. A múlt év no­vemberében rémes gyilkosság történt Solsicán. Cárán Tódor községi bíró néhány felbérelt emberrel meggyil­koltatta Gergics Koszta solsicai kereskedőt és a fele­ségét. A gyilkosságot részint azért követtette el, hogy megboszulja magát Gergicsen, a­ki haragosa volt, ré­szint azért, mert pénzhez akart jutni. A fehértem­plomi eskü­dtbíróság ez év május hónapban tárgyalta a dolgot és Ignea Mihály éjjeli­őrt, Ilic Konstantin, Pancse Bartolomei és Adega Mihály kastélyi lakoso­kat gyilkosság és rablás miatt halálra, Márkus Mi­hályt tíz évi, Dárán Tódor birót tizenkét évi fegy­­házra ítélte. A beadott semmiségi panasz következté­ben a Kúria a jövő héten foglalkozik a négyszeres ha­lálos ítélettel.­­ Szalmánál írja tudósítónk, hogy az odavaló esküdtbíróság két napi tárgyalás után halálra ítélte Dobre Alexa és Bura Mihály komorzáni parasz­tokat, a kik junius hónap hetedikén Bura Györgyöt álmában meggyilkolták. Hat esztendő alatt ez az ötö­dik halálos ítélet, melyet a szatmári bíróság kihirde­tett. Az elitéltek közül kettőt, Franz Pál rostásle­gényt és Pap Bélát, ki is végezték. — Uzsorások. Egy ismert nevű sportsman har­madéve pénzzavarban lefedzett, s megbízta Dröhlich Samu ügynököt, hogy szerezzen neki sürgősen néhány száz forintot. Az ügynök másnap jelentette a sports­­mannak, hogy pénzt nem tudott keríteni, de talált egy hintót, mely ezerötszáz koronáért hitelbe kapható. Azt tanácsolta tehát a megbízójának, hogy ver­ye meg a hintót, annál is inkább, mert tud egy vevőt, a­ki szívesen ad a kocsiért legalább is ezer koronát. A Sportsman lépre ment s megvette a kocsit ezerhárom­száz koronáért. A vételárról váltót adott, s megbízta Dröhlichet, hogy most már váltsa be a hintót kész­pénzre. Dröhlich úgy bonyolította le az ügyletet, hogy a hintót kétszázhatvan koronáért a régi tulajdonosá­nak hagyta. A pénzből csak száz koronát adott a sportsmannak. Azt mondta neki, hogy egy hónap alatt kétszázhatvan koronáért visszaválthatja az ezerhárom­száz­ koronás váltóját s ilyen föltétel alatt a sportsman belenyugodott a gyanús­ tranzakcióba. A határidőn be­lül a­ sportsman felesége fölajánlotta Ehren­thalnak a kétszázhatvan­ koronát, de az uzsorás már akkor túladott a váltón. Átruházta elvtársára, Nagy­ Zsig­­mond ügynökre, a­ki megbízta az ügyvédjét, Flesch Salamon­drt, hogy könyörtelenül hajtsa be az adóson az egész követelést. Az ügyvéd föl is szólította ajtóm­ban a sportsmant, hogy fizessen, s nagyobb nyomaték okából hozzátette, hogy ha nem fizet, tönkre fogja őt

Next