Budapesti Hírlap, 1903. január (23. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-20 / 20. szám
1908. január 20. BUDAPESTI HÍRLAP. (20. sz.) széles területet, melyen nagyszabású nemzeti és állami kialakulásunk végbemehet. A katonai javaslatok. A katonai javaslatok kérdése ma élénk izgalmat keltett a képviselőházban. A folyosókon is, a teremben is csoportok képződtek, a melyek a katonai javaslatok sorsával kapcsolatban az Apponyi Albert és Szell Kálmán közötti viszonyt vitatták. A vita viszályról és ellentétekről szólt, bizonyos naiv és gyermekesnek mondható makacssággal, amely az egyszer megfogamzott gondolatról, fölfogásról vagy szóról nem mond le a világért sem. A midőn a Budapesti Hírlap a célzatossággal terjesztett pletykáról hírt adott, megírta egyben, hogy ellentétekről és viszályról a Ház elnöke és a miniszterelnök közt szó sem lehet. Apponyi grófnak igenis vannak kívánságai a katonai javaslatokban rejlő új terhekkel szemben s ebbeli kívánságairól bizalmas beszélgetést is folytatott a miniszterelnökkel, több ízben is, ami természetes kifolyása annak a bizalmas viszonynak, amelyben a miniszterelnök és a Ház elnöke egymással van. De ebből korántsem következik a falra festett viszály, amely e pillanatban igen veszedelmes jelentőségű volna az országra nézve. A két államférfin sokkal jobban át van hatva az ország érdekétől, mintsem viszályt támasztani szándékuk volna. Ellenkezőleg, minden irányban az a törekvésük nyilvánul, hogy a katonai javaslatok elintézése mindenek megelégedésére és megnyugvására lehetséges legyen. Meg vagyunk róla győződve, hogy — minden viszály teljes kizárásával — Széll Kálmán és Apponyi Albert gróf vállvetett erővel és teljes egyetértéssel olyképp fogják irányítani az ország hajóját a katonai kérdésekben, hogy megadják a császárnak, a mi a császáré, s az országnak, a mi az országé, vagyis hogy a hadsereg megkapja, amire erejének megóvására föltétlenül szüksége van, s másrészt az ország is jog és méltányosság szerint hasznát lássa intézményeinek. S ebben — ismételjük — nincs és nem lehet viszály és félreértés a kormányelnök és a Ház elnöke között. Mert a legteljesebb bizalommal vannak egymáshoz s a mai napon is a legteljesebb bizalommal tárgyaltak és beszélgettek a katonai javaslatok dolgáról. A szabadelvű párt értekezlete nem holnap lesz, mint tévesen jelezték, hanem holnapután, szerdán este. Az osztrák-magyar flottatüntetés. Arra a hire vonatkozólag, hogy a török reformok siettetése végett osztrák-magyar hajóraj megy a török vizekre, Bécsből ma ez a félhivatalos fölvilágosítás érkezett. A török vizeken állítólag tervezett osztrák-magyar flotta-akció hírével szemben illetékes helyről kijelentik, hogy csak arról van szó, hogy egy cirkálóhajóraj iskolai célokból a Földközi-tenger keleti részére megy. Ezt a tanulmányutat már december 20-án jelentették. Az a most fölmerült híresztelés, hogy a pólai haditengerészeti arzenálnak utasítást adtak egy hajóraj fölszerelésére, nyilván onnan ered, hogy erről a december 20-iki rendeletről csak most szereztek tudomást bizonyos körök, amelyek félreértésből flottatüntetésre való készülődésre magyarázták. Elégtétel Tallián Bélának. A torontáli főispán beiktatóján történt tudvalevőleg, hogy Tallián Béla, a képviselőház alelnöke beszédet mondott, amelyet a helyi sajtó félremagyarázott. Ennek a révén több lap megtámadta Talliánt, aki különben azóta mint egy nyilatkozatban megcáfolta a torontáli vármegyei sajtó közleményeit. A törökkanizsai választókerület polgárai, amikor értesültek, hogy Tallián Béla közéjük érkezik, elhatározták, hogy ünneplésben részesítik. Tallián Bélát Schlinger József plébánost lendületes beszéddel üdvözölte. Ezt megelőzőleg kétszáz fáklyás bejárta a főbb utcákat. Este háromszáz terítékű lakoma volt a kaszinóban, amelyen jelen volt pártkülönbség nélkül a kerület egész intelligenciája. A lakomán számos hazafias felköszöntő hangzott el. A lakomáról Perényi Lajos ügyvéd indítványára üdvözlő táviratot intéztek a kiegyezés megkötése alkalmából Száll Kálmán miniszterelnökhöz. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 12. A cukoregyezéniy becikkelyezése és a cukoradóról szóló 1899. évi XVII. törvénycikk módosítása volt ma is az ülés tárgya. Az általános vita elhúzódik holnapra is. Ma Szülló Géza, Neumann Ármin, Szederkényi Sándor, Bujánovich Gyula és ErnsstSándor beszélt, akik valamennyien elfogadták a konvenciót, de a legtöbben zúgolódnak azért, mert a cukoradót le nem szállítják. Sziltő Géza határozati javaslatot nyújtott be, hogy a prémiumok megszüntetése folytán fölszabadult összeg segítségével szállítsák le a bor-, hús- és cukoradót. Szederkényi a második törvényjavaslatot nem fogadja el. A képviselőház ülése: Elnök: Apponyi Albert gróf. A jegyzőkönyv hitelesítése után rátértek a napirendre. A cukorjavaslatok, Szüllő Géza kijelenti, hogy az egyezményt elfogadja, mert a prémiumot megszünteti, de bizony ennek a javaslatnak illő elme ez lenne. Törvényjavaslat diplomáciánk ügyetlenségéről. Most két rossz kört kell választanunk: vagy elfogadjuk az egyezményt vagy hadat kell viselnünk az egész külfölddel. A kisebb rossz mégis az előbbi. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a prémium megtakarításával járó hasznot a bor-, hús- és cukoradó leszállítására fordítsák. (Helyeslés a néppárton.) Neumann Annin azt mondja, hogy a brüsszeli konvenció folytán nagy csalódással lett gazdagabb, de el kell fogadni a konvenciót, mert a mértékadó államok teszten már elfogadták, részben el fogják fogadni. A prémium eltörlésének egyik legfőbb és legfontosabb föltétele az, hogy mindenhol, minden fönntartás és minden utógondolat nélkül töröltessék el, mert különben csöbörből vederbe jutunk s azt a fegyvert, amelyet mi lerakunk, mások veszik föl és a mi fegyverünkkel fognak azután minket, megverni. Épp az aggodalmának egyik legfőbb oka, hogy a brüsszeli egyezmény folytán csakis a konvenciós államok fogják a prémiumot eltörölni és hogy e tekintetben is különösen Angolország tesz haszonra szert. Tény az, hogy míg az egész világ cukortermelése ma 106 millió méter mázsa, addig ennek a fele, 50 százaléka csatlakozott a konvencióhoz, a többiek tehát kényük-kedvük szerint segíthetik elő továbbra is minden mesterséges után a cukoripart. így elsősorban Oroszország nagy jutalmakat biztosított a cukorgyáraknak, úgy hogy ezek kényszerítve vannak arra, hogy a fogyasztásra termelt cukrot minden áron a külföldi piacra dobják, így vannak a többi államok is, tehát kétséges, hogy a javaslat , a prémiumok eltörlése meghozza-e a kívánt eredményt- ismétli, hogy a javaslatot elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Szederkényi Nándor örömmel üdvözli az egyezményt, mert megszünteti a prémiumos rendszer okozta képtelen helyzetet. A cukoradóról szóló javaslatot azonban nem fogadja el és nem ismeri el annak az álláspontnak a jogosságát, hogy aki elfogadja a konvenciót, annak el kell fogadnia a másik javaslatot is, mert a konvenció külön dolog. Mi értelme van annak, hogy a prémium megszüntetéséből származó megtakarítást az állam nem nélkülözheti. Hiszen a kiviteli jutalmat eddig ki kellett szolgáltatni rendeltetésének. Azt az összeget, melyet a prémiális rendszer keresztülvitelére fordítottak, haladék nélkül törülni kell, arra még törvényhozási intézkedés sem szükséges, az következménye annak a törvénynek, mely erre a prémiumra az adót fölemelte, ezt az összeget a pénzügyminiszter egyszerűen adminisztratív úton leüti az adóitól és visszaadja a fogyasztó közönségnek. Szünet. Utána Dániel Gábor foglalja el az elnöki széket. Bujanovich Gyula azt mondja, hogy a konvenció megállapodásairól vitatkozni meghaladott és céltalan dolog lenne. Ma a föladat, az abban megállapított keretek közt lehetővé tenni, hogy a cukoripar feladatának megfeleljen. Ha vizsgáljuk azt az arányt, mely az egyes országokban a cukortermelés és a cukorfogyasztás között van, azt látjuk, hogy az egy Oroszországot kivéve, mely éppen ez okból nem is járult hozzá a brüsszeli konvencióhoz, ez az arány hazánkban még aránylag a legkedvezőbb. Hazánkban a fogyasztás a termelésnek egyharmada, Ausztriában már csak egyötöde, Németországban ez az arány még rosszabb, és ha bekövetkezik, — és erre biztosan számíthatunk, — hogy a konvenció hatása alatt, Anglia protektorátusa mellett, oly államok nádeukortermelése, melyek eddig bevitelre szorultak, nagy mértékben emelkedni fog, úgy hogy nemcsak képesek lesznek az ottani szükségletet fedezni,, de esetleg — ez az eshetőség sincs kizárva — még a külpiacra is jöhetnek termelvényeikkel, méghozzá — amit egész biztosnak tart — jutalmazott cukorral, benne mind erősebbé válik az a meggyőződés, hogy egész cukoriparunk jövője hazai fogyasztásunktól függ és hogy legfontosabb, úgy közgazdasági, mint állami érdek a fogyasztás emelése. Ezt a cukoradó leszállításával érhetjük csak el. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) 3 Breszt Sándor helyteleníti, hogy a kormány nem fejtett ki abban elég erőt, hogy Anglia minden cukorterméket egyenlő bánásmódban részesítsen. Az árdepressziót csakis kartellel gondolja elérhetőnek. Valószínűnek tartja, hogy a nádcukortermelés prémiummal lesz ellátva s igy háttérbe szorul a cukorrépa-termelés. Szeretné tudni, hogy mit tenne a miniszter, ha Oroszország cukortermelését felénk irányítanák. Elfogadja a javaslatokat, de a kormány iránt bizalmatlanságát nyilvánítja. (Helyeslés a néppárton.) Molnár Józsiás arra kéri a Házat, hogy beszédét holnapra halaszthassa. (Helyeslés.) Az elnök jelenti, hogy Bauer Antal képviselő összeférhetetlenségi ügyében az összeférhetetlenségi állandó bizottság január 31-én tartja első ülését. Megállapítja a holnapi ülés napirendjét, melyre kitűzik a mai vita folytatását,s, az ülést, háromnegyedkettőkor bezárja. Az Otthon áldomása, — Rákosi Jenő ünneplése. — Budapest, jam 19. (Sajót tudósítónktól.) Az Otthon írók és hírlapírók körének termei ma fényes ünnepre nyíltak meg. A nagy közönség szeretettel üdvözölte Rákosi Jenőt abból az alkalomból, hogy a főrendiház tagjává lett, nem maradt el az ünneplők közül az a kör sem, melynek keletkezésétől elnöke Rákosi Jenő és melynek érdekeit, szellemi életét és virulását teljes odaadással és igaz szeretettel szolgálta. Az Otthon banketet rendezett Rákosi Jenő tiszteletére és ez a banket fényes ünnepléssé vált, melyen a kormány, a törvényhozó testületek elnökei és a társadalom kitűnőségei impozáns módon vettek részt. A banketen kétszáznál többen jelentek meg, de sokkal többen jelentkeztek, kik azonban már nem jutottak helyhez. A déli növénynyel díszített lépcsőházban nyolc órakor süni rajban vonult föl a bankét részeseinek tömege az emeletre, melynek társalgójában fogadta a rendezőség a vendégeket. A dísztereimben három hosszú asztalnál helyezkedtek el a résztvevők. Az asztalfőn ült Rákosi Jenő, mellette jobbról Széll Kálmán miniszterelnök, akit beléptekor viharos éljenzéssel üdvözölt a társaság, balról pedig Csáki Albin gróf, a főrendiház elnöke. Mellettük a díszhelyet két bécsi vendégnek adták: az egyik Singer Vilmos, a nemzetközi sajtószövetség elnöke, a másik Spiegel Edgár, a bécsi hírlapírók egyesületének, a Koncordiának az elnöke. Ezek az urak a bankerre utaztak Budapestre, s velük még Lichtblau, Adolf, a bécsi szakírók egyesületi elnöke. Bécsi kollégáink a magyar újságírókat ezzel a figyelemmel mély hálára kötelezték. Az asztalton ültek Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Láng Lajos kereskedelmi miniszter, Gidner Gyula államtitkár, továbbá Falk Miksa, Berzeviczy Albert, Beksics Gusztáv, Schmidt József, Vészi József, Rudnay Béla főkapitány, Müller Kálmán főrendiházi tag s az előkelőségek hosszú sora. Csaknem valamennyi budapesti lap szerkesztője megjelent s a művészet, irodalom, újságírás emberei nagyszámmal. A kép, melyet az Otthon nagyterme nyújtott, megragadó volt. A főasztal az államférfiakkal, a magyar és külföldi sajtó vezető embereivel oly érdekes sziget volt, mely ezt a banketet magasan kiemelte a sablonszerű lakomák sorából. Élő képe volt a magyar hírlapirodalom megtisztelésének. Széll Kálmánnak és minisztertársainak megjelenése, a képviselőház és főrendiház elnökeinek jelenléte és a notabilitások e ritka nagyszámú részvéte esemény jelentőségűvé tette az retet és az Otthon legfényesebb és legemlékezetesebb napjává. A posztok sorát Rákosi Jenő nyitotta meg a királyra mondott felköszöntőjével, mely bensőséges hangjával és költőiségével emelkedett ki e hagyományos posztok rendjéből. Utána Kenedi Géza, a hirtankók testületi bizottságának elnöke mondott tartalmas, elmés beszédet, melyben Széll miniszterelnököt, Wlassics és Láng minisztereket köszöntötte föl. A viharos éljenzésre fölemelkedett Széll Kálmán s az ő fényes, elokvenciájával, melyet gyakran szakított meg dörgő taps, ragyogó beszédet mondott a magyar sajtóról. A magyar irodalom keltette életre— mondotta — a magyar politikát s amig magyar írás lesz, nem félti a nemzet életét. Szellemes beszéd s valósággal inges falat volt Herczeg Ferenc felköszöntője, aki Rákosi Jenőt üdvözölte..