Budapesti Hírlap, 1903. április (23. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-03 / 92. szám
10 BUDAFESTI HÍRLAP. (92. sz.) 1903. április 3. – ANépszínházban már csak hatszor kerül színre a Bob herceg. E hat utolsó előadásra holnaptól, péntek délután négy órától kezdve lehet jegyet váltani a Népszínház utca felőli elővételi pénztárnál. Az utolsó, századik jubiláns előadást tudvalevőleg a Népszínház műszaki személyzete és a Népszínház nyugdíjintézete javára fölemelt helyárakkal tartják meg. Erre az előadásra további előjegyzést már az igazgatóság el sem fogad s az előjegyzett jegyek az elővételi pénztárnál szombat estig kiválthatók; a megmaradt jegyeket hétfőtől kezdve fogják árusítani, miután vasárnap délelőtt csakis a délutáni előadásra, Blaha Lujza vendégfelléptére lehet jegyet váltani az elővételi pénztárnál. A Városligeti Színkörben vasárnap, április ötödikén tartják meg az idei szezon első előadását. Délután negyedfél órakor félhelyárukkal Stern Izsák, a házaló zsidó című bohózat, este hét órakor szintén félhelyárakkal Az aranyember, Jókai Mór színműve kerül színre. * * (Búcsú Pálmay Ilkától.) A Magyar Színház a nyári szezonra ma este búcsúztatta Pálmay Lkát egyik legbájosabb alakításában, Niniss-ben. A búcsúztatásra nagy és előkelő közönség jelent meg s a rövid időre szóló Isten hozzád igen szives, igen meleg volt. Az első fölvonás után egy szép tearózsabokrétát, a második után egy nemzetiszin szalagos, föliratos babérkoszorút adtak föl a zenekarból. Majdnem minden énekszámát megújrázták és mindeniket hosszan, lelkesen tapsolták. A taps egyébként állandó volt egész este egyes jelenetek s mindenik fölvonás után. Pálmay Ilka olyan üdén, annyi gráciával, olyan kedvesen pajzánul játszta a könnyűvérű, de csupa báj Ninisst, mintha szezont nyitott volna meg s nem pihenőre indulna. Az egész előadás simán, gyorsan gördült le: minden egyes szereplő becsülettel végezte a maga feladatát. * (Vedress Gyula jubileuma.) Tíz éve, hogy Vedress Gyula az Országos Színészegyesület titkára lett. Mielőtt az egyesülethez került, harminc évig színészkedett a vidék nagyobb színpadjain. Kolozsvárit, Debrecenben, Kassán, Pécsett, Aradon pedig igazgató-helyettes, művezető és rendező volt. Vedress Gyulának a színészeti pályán való negyvenéves működését úgy a színészegyesület, mint a fővárosi színházak megünneplik. A vidéki színházak is képviseltetni fogják magukat a jubileumon. * (A történetírók kongresszusa.) Rómából táviratoztak. A történetírók nemzetközi kongresszusát ma délelőtt nyitották meg a Kapitóliumon a községtanács üléstermében. A megnyitáson jelen volt a király és a királyné, Giolitti, Morin, Nasi, Ottolenghi, Carcano, Cocco-Ortu, Di Broglio miniszterek, továbbá a szenátus és a kamara elnökei, valamennyi hatóság, igen sok kongresszusi tag és nagyszámú közönség. A Kapitóliumot és különösen az üléstermet pazarul földiszítették. A királyt és a királynét, megérkezésükkor nagy lelkesedéssel fogadták. Amint a királyi pár helyet foglalt a teremben fölállított trónon, Colonna herceg polgármester beszédet mondott, amelyben Róma városa nevében üdvözölte a kongresszus tagjait, különösen azokat, akik idegenből jöttek. Azután Nasi közoktatásügyi miniszter mondott általános helyeslés között üdvözlő beszédet és a király nevében megnyitotta a kongresszust. Utána a kongresszus elnöke, Villas szenátor, majd Frederick brüsszeli tanár beszélt, az utóbbi az idegen tagok nevében. A beszédek elhangzása után a királyi pár a Kapitóliumon lévő Palazzo Curiaciba ment, hogy megnyissa Róma legrégibb, részben rekonstruált terveinek kiállítását. A megnyitás nagy fénynyel ment végbe. A díszszolgálatot a városi tisztikar végezte díszegyenruhában. A közönség lelkes ovációkban részesítette a királyt és a királynét. A forma Urbis megnyitása során Ricke tanár, a berlini egyetem rektora Vilmos császár nevében négy kötetet adott át, amelyek a staalburgi római kasztrum és a baalbeki régi templomok fényképeit foglalják magukban. — Óváry Lipótot osztályalelnökké választotta a kongresszus. * (A vidéki műkiállítások.) A vidéki nagyobb városok közül jelenleg Szegeden és Szabadkán van képzőművészeti kiállítás. Az elsőt a szegedi közművelődési egyesület, ez utóbbit a Nemzeti Szalon rendezte. A kultuszminisztérium művészeti osztályának feje, K. Lippich Elek dr. osztálytanácsos Huszka Jenő dr. miniszteri fogalmazó kíséretében tegnap és ma megtekintette mind a két kiállítást. * (A kormány művásárlása.) A közoktatásügyi kormánynak az idén művásárlásra, illetőleg a Szépművészeti Múzeum gyarapítására száznyolcvanezer korona áll rendelkezésére. Ennek az összegnek egyharmadát a mostani tavaszi tárlaton való vásárlásra fordítják. A Képzőművészeti Tanács holnap,pénteken délelőtt tíz órakor Zsilinszky Mihály államtitkár elnöklésével a Műcsarnokban ülést tart, melyen, ki fogja választani a kultuszminiszternek megvételre ajánlandó képeket. A tanács tagjai ebből a célból ma alaposan tanulmányozták a kiállítást. * (A fényképészeti kiállítás) anyaga már el van rendezve a Nemzeti Szalon termeiben. A kiállítást vasárnap délelőtt József Ágost királyi herceg fogja megnyitni. A kiállítás három hétig marad nyitva s naponkint délelőtt kilenc órától esti hat óráig tekinthető meg egy korona belépő-dijért. * (Állami népoktatás.) A Magyar Közélet című folyóiratban, amelynek díszt és jelentőséget ad, hogy buzgó vezérmunkásai közé tartozik Bánffy Dezső báró, az áprilisi számban egy polemikus cikkben, melyet Halász Ferenc kultuszminiszteri osztálytanácsos irt, annak az érdekes és fontos kérdésnek a fejtegetésével találkozunk, hogy nemzeti szempontból mi fontosabb, illetőleg mielőbbre való (mert fontosnak mindenik igen fontos), az-e, hogy az állami iskolákat a nemzetiségi területeken helyezzük el, vagy hogy elsősorban a tiszta magyar területet szálljuk meg. Halász Ferenc ez utóbbi irány szószólója a cikkében, mint amelyre a minisztert a tapasztalás vitte rá. A kettő közt tényleg az a különbség van, ami az intenzív és az extenzív gazdálkodás közt, és ha kiderül, hogy színmagyar területek nem győzik az ifjúság ellátását, akkor a kultúrpolitika vezére el nem háríthatja magától azt a nagy kötelességet, hogy elsősorban a magyar elem műveltségi fölemelését szolgálja. Nincs tán még tíz éve, hogy ez irányt megkezdték és Halász Ferenc tartalmas és tanulságos cikke adatokban mutatja ki — Csongrád, Heves, Szolnok vármegyék és a székelység területén elért fényes és biztató eredményeket s a rohamos emelkedést az azelőtti állapotokhoz képest. Magától értődik, hogy ezzel párhuzamosan folyik a munka a perifériákon is, de abban igazat kell adnunk a cikk lelkes és jeles írójának és miniszterének, hogy főfontosságú dolog és első rendbe való a magyar elemnek kellő kultúrái ellátása. Ha vezetni akarunk, és az állam fája törzsökének kell vennünk a magyarságot, akkor nem gondozhatjuk a fragilis ágakat, amíg tennivalónk marad a törzs körül. Mert az ép, életerős törzs az esetleg leszáradt ágak helyett hajt új és erővel teljes ágakat, ellenben az ágak, ha a törzsek gyönge, biztosan elcsenevésznek, minden gond és ápolás mellett. * (A magyar képzőművészek egyesülete) holnap, pénteken este hetedfél órakor egyetemes ülést tart, melyre az elnökség a tagokat ez után is meghívja. Az ülés után a művészek értekezletet tartanak, hogy előkészítsék a képzőművészeti társulatnak április 5-én megejtendő választásait. * (A külföldi helységnevek helyesírása.) A következő sorokat kaptuk: A Magyar Földrajzi Társaságnak a külföldi helységnevek helyesírása tárgyában Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz benyújtott emlékiratát a Budapesti Hírlap félreértette s ennek folytán kritika tárgyává tette. A tényállás röviden a következő: Az 1891-ben Bernben tartott nemzetközi földrajzi kongresszuson megállapodás jött létre, mely szerint a földrajzi tudományos- és tankönyvekben és térképeken mindig az illető ország által hatóságilag elfogadott hivatalos helységneveket kell használni. Mi magyarok örömmel látjuk, hogy a külföldön több helyen ennek a megállapodásnak mindinkább megfelelnek s németországi és francia földrajzi munkákban és térképeken nem szerepelnek már Isermannstadt, Stuhlweissenburg, hanem Székesfejérvár, Nagyszeben stb. Ezt tapasztalván, nem kötelességünk-e nekünk is földrajzi könyveinkben és térképeinken a külföldi helységneveket úgy írni, mint ahogy azokat az illető nemzetek maguk írják, vagyis Breslau-t és Wien-t, s nem Boroszlót és Bécset? Mi mindig kifakadunk, ha német térképeken Ofen-Pest-et látunk, de hogyan követelhetjük azt, hogy a németek Magyarországot, ábrázoló térképeiken Budapestet írjanak, amikor rai földrajzi könyveinkben és térképeinken Boroszlót és Ágostot tanítunk. Örökösen panaszkodunk, hogy állami önállóságunk a, külföldön nem jut érvényre s mindig csak Ausztria tartományának tartják hazánkat. Végre, a berni nemzetközi megállapodás szerint, a Magyarországról szóló földrajzi könyvekben és a Magyarországot ábrázoló térképeken a magyar helységneveket kell alkalmazni. Ezt, mi magyarok csak üdvözölhetjük, de a megállapodás végrehajtását az egész vonalon csak úgy várhatjuk és sürgethetjük, ha mi is azt cselekeszszük más nemzetekkel szemben, amit a magunk részére követelünk. A Magyar Földrajzi Társaság tehát fölszólalásában nemcsak ió nemzetközi megállapodásnak kívánt megfelelni, hanem hazafias kötelességet is teljesített, amikor memorandumát a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez benyújtotta. A Budapesti Hírlap fölfogása — nézetünk szerint — csak abban az esetben jogosult, ha továbbra is az eddigi gyakorlat fönnmaradását kívánja, mely szerint az osztrák és, fájdalom, rendesen az ezek nyomán készülő angol francia, olasz, stb. földrajzi könyvekben és térképeken Ofen-Pest, Pressburg, Neuhäusel, Schässburg, Plattensee, Neusiedlersee stb. álljanak. Budapesten, 1003 ápr. 2. A Magyar Földrajzi Társaság nevében: Havass Rezső dr. alelnök, Lóczy Lajos vár és t. tag. * (Magyar Történelmi Társulat ) A Magyar Történelmi Társulat ma délután Teleki Géza gróf elnöklésével tartott ülésén szokatlanul nagy és fényes társaság verődött össze, a melyben sok volt a hölgy s a fiatal leány. A notabilitások közül Szmrecsányi Pál püspök, Szabó Miklós kúriai elnök, Berzeviczy Albert és Szalay Imre voltak jelen. Az ülésnek a folyó ügyek referálása mellett egyetlen tárgya volt Bánó József emlékbeszéde Berzeviczy Edmundról. Bánó a jó barát s az atyafi kegyeletes melegségével rajzolta meg az elhunyt szellemi arcképét és családi körét. Hatvanöt éves korában halt meg harmadéve Berzeviczy Edmund váratlanul, csak pár napi betegeskedés után. Sokat dolgozott a közpályán, szolgálta megyéjét, mint nótárius s mint alispán; majdnem alakulása óta munkás tagja volt a történelmi társulatnak. Foglalkozott történetírással is; lefordította magyarra Mignet Stuart Mária életrajzát; irt néhány alapos történeti tanulmányt; ezek között egy párt családja múltjáról. Hyenek Berzeviczy Pohárnok István és Berzeviczy Márton erdélyi kancellár élete. Az emlékbeszédet a nagyközönség zajosan megtapsolta. * (A regényesek.) Edmond Rostand háromfelvonásos verses vígjátéka, a Les romanesques, amelyet .■1 regényesek címen Telekes Béla fordításában holnap adnak először a Nemzeti Színházban, könyvalakban is megjelent és egy koronáért kapható. A darabról és fordításáról holnap emlékezünk meg bővebben. * (Tudományos élet.) A Természettudományi Társulat állattani szakosztálya holnap, pénteken este hat órakor a társulat saját üléstermében (VIII., Esterházy utca 16.) ülést tart, amelyen Rátz István dr. mutatja be értekezését ezzel a címmel: Előfordul-e c Boshriocephalus latus Magyarországon. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Budapest házai. Körösy József dr., a statisztikai hivatal igazgatója érdekes könyvet irt az 1896—1900. évi építkezésekről. A nagy tudással megirt könyv érdekes képét adja annak a nagyarányú fejlődésnek, amelyet a kilencvenes évek második felében tapasztaltunk s annak a nagy visszaesésnek, amely 1900-ban s 1901-ben bekövetkezett. A főváros egyesítésekor Budapesten évenként száz házat építettek, mégpedig nagyrészt földszintes házat, a kilencvenes évek második felében pedig hatszáz, nagyrészt három-négyemeletes házat. 1899-ben 26 ezer lakószobát építettek. 1900-ban, mikor már megkezdődött a visszafejlődés, csak 12 ezer, 1901-ben pedig csak 6900 lakószobát építettek. Kimutatja Körösy, hogy aránylag a budai városrészek jobban fejlődtek, mint a pestiek. Az egyesítés óta 7859 új házat építettek Budapesten 250 ezer szobával. Az építés statisztikája megmutatja, hogy milyen káros volt az extenzív fejlődés, amelynek annak idején útját nem vágták. Érdekes összehasonlítást tesz a budapesti és a külföldi házak magassága között. Budapesten az összes házak 84*/, százaléka földszintes, Bécsben 24’/, százalék, ezzel szemben a háromemeletes és annál magasabb házak száma Budapesten 157, százalék, Bécsben 31 százalék, Berlinben 82 százalék, Paksban 624 százalék. De a nagy építkezésre nem a gazdagoknak, hanem a szegényeknek volt szükségük. Az új lakásoknak négyötöde egy vagy két szobás és minden száz lakásból csak kettő nagyobb öt szobásnál. Az utolsó negyedszázadban ezer millió koronát építettek házakba, amiből az 1896—1900. évekre négyszáz millió jut. A magánosok 305, a hatóságok és testületek pedig 95 milliót építettek be, öt év alatt. Legtöbbet 26 millió korona értékben a főváros épített, az állam közel 20 millió, a katonai kincstár 14, millió koronát költött budapesti építkezésre. A főváros egyesítésekor egy ház átlag százezer koronába került, a kilencvenes évek elején 60 ezer, a végén 136 ezer koronába került. A múlt, hónap adója. A főváros adóhivatalában a múlt hónapban 19.108 polgár 1,301.311 korona adót fizetett. Január elsejétől március végéig 11.047.754 korona adót fizettek, 608.967 koronával többet, mint tavaly. A magánvizsgálat díja. A teőkepénzről szóló szabályzatban az elemi iskolában a magánvizsgálat díját ötven koronában állapították meg. A lipótvárosi iskolaszék arra kérte a tanácsot, hogy a díjat szállítsa le, mert a magániskolákban 20 koronát fizetnek. A tanács most azt javasolja a közgyűlésnek, hogy újra 35 korona legyen a magánvizsgálat díja. — A kötelező fertőtlenítés. A tanács mai ülésén tárgyalta a fertőtlenítő intézet új szabályzatát. Hozzájárult ahhoz, hogy tüdővész esetén is, ha a beteg meghal vagy más lakásba költözik, kötelező legyen a