Budapesti Hírlap, 1903. április (23. évfolyam, 90-118. szám)

1903-04-03 / 92. szám

10 BUDAFESTI HÍRLAP. (92. sz.) 1903. április 3. – A­­Népszínházban már csak hatszor kerül színre a Bob herceg. E hat utolsó előadásra holnaptól, pén­tek délután négy órától kezdve lehet jegyet váltani a Népszínház­ utca felőli elővételi pénztárnál. Az utolsó, századik jubiláns előadást tudvalevőleg a Népszínház műszaki személyzete és a Népszínház nyugdíjintézete javára fölemelt helyárakkal tartják meg. Erre az előadásra további előjegyzést már az igazgatóság el sem fogad s az előjegyzett jegyek az elővételi pénztárnál szombat estig kiválthatók; a megmaradt jegyeket hétfőtől kezdve fogják árusítani, miután vasárnap délelőtt csakis a délutáni előadásra, Blaha Lujza vendégfelléptére lehet jegyet váltani az elővételi pénztárnál. A Városligeti Színkörben vasárnap, április ötö­dikén tartják meg az idei szezon első előadását. Délután negyedfél órakor félhelyárukkal Stern Izsák, a házaló zsidó című­ bohózat, este hét órakor szin­tén félhelyárakkal Az aranyember, Jókai Mór szín­műve kerül színre. * * (Búcsú Pálmay Ilkától.) A Magyar Szín­ház a nyári szezonra ma este búcsúztatta Pálmay Lkát egyik legbájosabb alakításában, Niniss-ben. A búcsúztatásra nagy és előkelő közönség jelent meg s a rövid időre szóló Isten hozzád igen szives, igen meleg volt. Az első fölvonás után egy szép tearózsa­­bokrétát, a második után egy nemzetiszin szalagos, föliratos babérkoszorút adtak föl a zenekarból. Majd­nem minden énekszámát megújrázták és mindeniket hosszan, lelkesen tapsolták. A taps egyébként állandó volt egész este egyes jelenetek s mindenik fölvonás után. Pálmay Ilka olyan üdén, annyi gráciával, olyan kedvesen pajzánul játszta a könnyűvérű, de csupa­ báj Ninisst, mintha szezont nyitott volna meg s nem pihenőre indulna. Az egész előadás simán, gyor­san gördült le: minden egyes szereplő becsülettel vé­­­gezte a maga feladatát. * (Vedress Gyula jubileuma.) Tíz éve, hogy Vedress Gyula az Országos Színészegyesület titkára lett. Mielőtt az egyesülethez került, harminc évig színészkedett a vidék nagyobb színpadjain. Kolozs­várit, Debrecenben, Kassán, Pécsett, Aradon pedig igazgató-helyettes, művezető és rendező volt. Vedress Gyulának a színészeti pályán való negyvenéves műkö­dését úgy a színészegy­esület, mint a fővárosi szín­házak megünneplik. A vidéki színházak is képvisel­tetni fogják magukat a jubileumon. * (A történetírók kongresszusa.) Rómából táviratoztak. A történetírók nemzetközi kongresszusát ma délelőtt nyitották meg a Kapitóliumon a község­tanács üléstermében. A­ megnyitáson jelen volt a király és a királyné, Giolitti, Morin, Nasi, Ottolenghi, Carcano, Cocco-Ortu, Di Broglio miniszterek, to­vábbá a szenátus és a kamara elnökei, valamennyi hatóság, igen sok kongresszusi tag és nagyszámú kö­zönség. A Kapitóliumot és különösen az üléstermet pazarul földiszítették. A királyt és a királynét, megér­kezésükkor nagy lelkesedéssel fogadták. A­mint a királyi pár helyet foglalt a teremben fölállított tró­non, Colonna herceg polgármester beszédet mondott, a­melyben Róma városa nevében üdvözölte a kon­gresszus tagjait, különösen azokat, a­kik idegenből jöttek. Azután Nasi közoktatásügyi miniszter mon­dott általános helyeslés között üdvözlő beszédet és a király nevében megnyitotta a kongresszust. Utána a kongresszus elnöke, Villas szenátor, majd Frederick brüsszeli tanár beszélt, az utóbbi az idegen tagok ne­vében. A beszédek elhangzása után a királyi pár a Kapitóliumon lévő Palazzo Curiaciba ment, hogy megnyissa Róma legrégibb, részben rekonstruált ter­veinek kiállítását. A megnyitás nagy fénynyel ment végbe. A díszszolgálatot a városi tisztikar végezte díszegyenruhában. A közönség lelkes ovációkban ré­szesítette a királyt és a királynét. A forma Urbis megnyitása során Ricke tanár, a berlini egyetem rek­tora Vilmos császár nevében négy kötetet adott át, a­melyek a staalburgi római kasztrum és a baalbeki régi templomok fényképeit foglalják magukban. — Óváry Lipótot osztályalelnökké választotta a kon­gresszus. * (A vidéki műkiállítások.) A vidéki na­gyobb városok közül jelenleg Szegeden és Szabadkán van képzőművészeti kiállítás. Az elsőt a szegedi köz­művelődési egyesület, ez utóbbit a Nemzeti Szalon rendezte. A kultuszminisztérium művészeti osztályá­nak feje, K. Lippich Elek dr. osztálytanácsos Huszka Jenő dr. miniszteri fogalmazó kíséretében tegnap és ma megtekintette mind a két kiállítást. * (A kormány m­űvásárlása.) A közoktatás­­ügyi kormánynak az idén művásárlásra, illetőleg a Szépművészeti Múzeum gyarapítására száznyolcvan­ezer korona áll rendelkezésére. Ennek az összegnek egy­harmadát a mostani tavaszi tárlaton való vásár­lásra fordítják. A Képzőművészeti Tanács holnap,­­pénteken délelőtt tíz órakor Zsilinszky Mihály állam­titkár elnöklésével a Műcsarnokban ülést tart, melyen, ki fogja választani a kultuszminiszternek megvételre ajánlandó képeket. A tanács tagjai ebből a célból ma alaposan tanulmányozták a kiállítást. * (A fényképészeti kiállítás) anyaga már el van rendezve a Nemzeti Szalon termeiben. A kiállí­tást vasárnap délelőtt József Ágost királyi herceg fogja megnyitni. A kiállítás három hétig marad nyitva s naponkint délelőtt kilenc órától esti hat óráig tekinthető meg egy korona belépő-dijért. * (Állami népoktatás.) A Magyar Közélet című folyóiratban, a­melynek díszt és jelentőséget ad, hogy buzgó vezérmunkásai közé tartozik Bánffy De­zső báró, az áprilisi számban egy polemikus cikkben, melyet Halász Ferenc kultuszminiszteri osztálytaná­csos irt, annak az érdekes és fontos kérdésnek a fejte­getésével találkozunk, hogy nemzeti szempontból mi fontosabb, illetőleg mi­előbbre való (mert fontosnak mindenik igen fontos), az-e, hogy az állami iskolákat a nemzetiségi területeken helyezzük el, vagy hogy első­sorban a tiszta magyar területet szálljuk meg. Halász Ferenc ez utóbbi irány szószólója a cikkében, mint a­melyre a minisztert a tapasztalás vitte rá. A kettő közt tényleg az a különbség van, a­mi az inten­zív és az extenzív gazdálkodás közt, és ha kiderül, hogy színmagyar területek nem győzik az ifjúság el­látását, akkor a kultúrpolitika vezére el nem hárít­hatja magától azt a nagy kötelességet, hogy első­sor­ban a magyar elem műveltségi fölemelését szolgálja. Nincs tán még tíz éve, hogy ez irányt megkezdték és Halász Ferenc tartalmas és tanulságos cikke adatok­ban mutatja ki — Csongrád, Heves, Szolnok várme­gyék és a székelység területén elért fényes és biztató eredményeket s a rohamos emelkedést az azelőtti állapotokhoz képest. Magától értődik, hogy ezzel pár­huzamosan folyik a munka a perifériákon is, de abban igazat kell adnunk a cikk lelkes és jeles írójának és miniszterének, hogy főfontosságú dolog és első rendbe való a magyar elemnek kellő kultúrái ellátása. Ha vezetni akarunk, és az állam fája törzsökének kell vennünk a magyarságot, ak­kor nem gondozhatjuk a fragilis ágakat, a­míg tennivalónk marad a törzs kö­rül. Mert az ép, életerős törzs az esetleg leszáradt ágak helyett hajt új és erővel teljes ágakat, ellenben az ágak, ha a törzsek­ gyönge,­ biztosan elcsenevésznek, minden gond és ápolás mellett. * (A magyar képzőművészek egyesülete) holnap, pénteken este hetedfél órakor egyetemes ülést tart, melyre az elnökség a tagokat ez után is meg­hívja. Az ülés után a művészek értekezletet tartanak, hogy előkészítsék a képzőművészeti társulatnak áp­rilis 5-én megejtendő választásait. * (A külföldi helységnevek helyesírása.) A következő sorokat kaptuk: A Magyar Földrajzi Társaságnak a külföldi hely­ségnevek helyesírása tárgyában Wlassics Gyula val­lás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz benyújtott em­lékiratát a Budapesti Hírlap félreértette s ennek foly­tán kritika tárgyává tette. A tényállás röviden a kö­vetkező: Az 1891-ben Bernben tartott nemzetközi földrajzi kongresszuson megállapodás jött létre, mely szerint a földrajzi tudományos- és tankönyvekben és térképeken mindig az illető ország által hatóságilag elfogadott hivatalos helységneveket kell használni. Mi magyarok örömmel látjuk, hogy a külföldön több helyen ennek a megállapodásnak mindinkább megfe­lelnek s németországi és francia földrajzi munkákban és térképeken nem szerepelnek már Isermannstadt, Stuhlweissenburg, hanem Székesfejérvár, Nagyszeben stb. Ezt tapasztalván, nem kötelességünk-e nekünk is földrajzi könyveinkben és térképeinken a külföldi helységneveket úgy írni, mint a­hogy azokat az illető nemzetek maguk írják, vagyis Breslau-t és Wien-t, s nem Boroszlót és Bécset? Mi mindig kifakadunk, ha német térképeken Ofen-Pest-et látunk, de hogyan kö­vetelhetjük azt, hogy a németek Magyarországot, ábrá­­zoló térképeiken Budapestet írjanak, a­mikor rai föld­rajzi könyveinkben és térképeinken Boroszlót és Ágostot tanítunk. Örökösen panaszkodunk, hogy ál­lami önállóságunk a, külföldön nem­ jut érvényre s mindig csak Ausztria tartományának tartják hazán­kat. Végre, a berni nemzetközi megállapodás szerint, a Magyarországról szóló földrajzi könyvekben és a Ma­gyarországot ábrázoló térképeken a magyar helység­neveket kell alkalmazni. Ezt, mi magyarok csak üdvö­zölhetjük, de a megállapodás végrehajtását az egész vonalon csak úgy várhatjuk és sürgethetjük, ha mi is azt cselekeszszü­k más nemzetekkel szemben, a­mit a magunk részére követelünk. A Magyar Földrajzi Tár­saság tehát fölszólalásában nemcsak ió nemzetközi megállapodásnak kívánt megfelelni, hanem hazafias kötelességet is teljesített, a­mikor memorandumát a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez benyújtotta. A Budapesti Hírlap fölfogása — nézetünk szerint — csak abban az esetben jogosult, ha továbbra is az ed­digi gyakorlat fönnmaradását kívánja, mely szerint az osztrák és, fájdalom, rendesen az ezek nyomán ké­szülő angol francia, olasz, stb. földrajzi könyvekben és térképeken Ofen-Pest, Pressburg, Neuhäusel, Schässburg, Plattensee, Neusiedlersee stb. álljanak. Budapesten, 1003 ápr. 2. A Magyar Földrajzi Társaság nevében: Havass Rezső dr. alelnök, Lóczy Lajos vár és t. tag. * (Magyar Történelmi Társulat ) A Magyar Történelmi Társulat ma délután Teleki Géza gróf elnöklésével tartott ülésén szokatlanul nagy és fényes társaság verődött össze, a melyben sok volt a hölgy s a fiatal leány. A notabilitások­ közül Szmrecsányi Pál püspök, Szabó Miklós kúriai elnök, Berzeviczy Albert és Szalay Imre voltak jelen. Az ülésnek a folyó ügyek referálása mellett egyetlen tárgya volt Bánó József emlékbeszéde Berzeviczy Edmundról. Bánó a jó barát s az atyafi kegyeletes melegségével rajzolta meg az el­hunyt szellemi arcképét és családi körét. Hatvanöt éves korában halt meg harmadéve Berzeviczy Edmund váratlanul, csak pár napi betegeskedés után. Sokat dolgozott a közpályán, szolgálta megyéjét, mint nó­tárius s mint alispán; majdnem alakulása óta munkás tagja volt a történelmi társulatnak. Foglalkozott tör­ténetírással is; lefordította magyarra Mignet Stuart Mária életrajzát; irt néhány alapos történeti tanul­mányt; ezek között egy párt családja múltjáról. Hyenek Berzeviczy Pohárnok István és Berzeviczy Márton er­délyi kancellár élete. Az emlékbeszédet a nagy­közön­ség zajosan megtapsolta. * (A regényesek.) Edmond Rostand háromfel­­vonásos verses­ vígjátéka, a Les romanesques, a­melyet .■1 regényesek címen Telekes Béla fordításában holnap adnak először a Nemzeti Színházban, könyvalakban is megjelent és egy koronáért kapható. A darabról és fordításáról holnap emlékezünk meg bővebben. * (Tudományos élet.) A Természettudományi Társulat állattani szakosztálya holnap, pénteken este hat órakor a társulat saját üléstermében (VIII., Es­­terházy­ utca 16.) ülést tart, a­melyen Rátz István dr. mutatja be értekezését ezzel a címmel: Előfordul-e c Boshrio­cephalus latus Magyarországon. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Budapest házai. Körösy József dr., a sta­tisztikai hivatal igazgatója érdekes könyvet irt az 1896—1900. évi építkezésekről. A nagy tudással megirt könyv érdekes képét adja annak a nagyarányú fejlő­désnek, a­melyet a kilencvenes évek második felében tapasztaltunk s annak a nagy visszaesésnek, a­mely 1900-ban s 1901-ben bekövetkezett. A főváros egyesí­tésekor Budapesten évenként száz házat építettek, még­pedig nagyrészt földszintes házat, a kilencvenes évek második felében pedig hatszáz, nagyrészt három-négy­emeletes házat. 1899-ben 26 ezer lakószobát építettek. 1900-ban, mikor már megkezdődött a visszafejlődés, csak 12 ezer, 1901-ben pedig csak 6900 lakószobát épí­tettek. Kimutatja Körösy, hogy aránylag a budai vá­rosrészek jobban fejlődtek, mint a pestiek. Az egyesí­tés óta 7859 új házat építettek Budapesten 250 ezer szobával. Az építés statisztikája megmutatja, hogy milyen káros volt az extenzív fejlődés, a­melynek annak idején útját nem vágták. Érdekes összehasonlí­tást­ tesz a budapesti és a külföldi házak magassága között. Budapesten az összes házak 84*/, százaléka földszintes, Bécsben 24’/, százalék, ezzel szemben a háromemeletes és annál magasabb házak száma Buda­pesten 157, százalék, Bécsben 31 százalék, Berlinben 82 százalék, Pak­sban 62­4 százalék. De a nagy épít­kezésre nem a­ gazdagoknak, hanem a szegényeknek volt szükségük. Az új lakásoknak négyötöde egy vagy két szobás és minden száz lakásból csak kettő nagyobb öt szobásnál. Az utolsó negyedszázadban ezer millió koronát építettek házakba, a­miből az 1896—1900. évekre négyszáz millió jut. A magánosok 305, a ható­ságok és testületek pedig 95 milliót építettek be, öt év alatt. Legtöbbet 26 millió korona értékben a fővá­ros épített, az állam közel 20 millió, a katonai kincs­tár 14­­, millió koronát költött budapesti építkezésre. A főváros egyesítésekor egy ház átlag százezer koro­nába került, a kilencvenes évek elején 60 ezer, a végén 136 ezer koronába került.­­ A múlt, hónap adója. A főváros adóhiva­talában a múlt hónapban 19.108 polgár 1,301.311 ko­rona adót fizetett. Január elsejétől március végéig 11.047.754 korona adót fizettek, 608.967 koronával töb­bet, mint tavaly.­­ A magánvizsgálat díja. A teőkepénzről szóló szabályzatban az elemi iskolában a magánvizsgálat díját ötven koronában állapították meg. A lipótvárosi iskolaszék arra kérte a tanácsot, hogy a díjat szállítsa le, mert a magániskolákban 20 koronát fizetnek. A tanács most azt javasolja a közgyűlésnek, hogy újra 35 korona legyen a magánvizsgálat díja. — A kötelező fertőtlenítés. A tanács mai ülésén tárgyalta a fertőtlenítő intézet új szabályzatát. Hozzájárult ahhoz, hogy tüdővész esetén is, ha a beteg meghal vagy más lakásba költözik, kötelező legyen a

Next