Budapesti Hírlap, 1903. május (23. évfolyam, 119-148. szám)
1903-05-05 / 122. szám
Budapest, 1903. XXIII. évfolyam 122. szám. Kedd, május 5. Megjelenik mindennap, békén és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 FLL Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—03, Igadóh. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előides és hirdetés-fölvétel: Ugyanő ház József korat 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések Ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Róma és Páris. Budapest, máj. 4. A legnagyobb jelentőséggel bírnak s a legáltalánosabb föltünést keltik az angol király és a német császár látogatásai Rómában és Párisban. Mindenki érzi ezeknek politikai fontosságát. Kitűnik ez a fejedelmi pohárköszöntőkből is, de még inkább abból, hogy a külügyminiszterek és diplomaták részt vesznek, nemcsak az ünnepségeken, hanem az államfők értekezletein is. A német császárt kancellárja, Bülow kíséri útjában s tárgyal a miniszterekkel és Rampolla bíborossal. Edvárd királynak az angol nagykövetek segítenek az olasz udvarnál és a francia kormánynál. Az angol király látogatásai kétségkívül az afrikai és a földközi-tengeri kérdésekkel függnek össze; azokat a hatalmakat keresi föl, melyek leginkább érdekeltek a Földközi-tenger viszonyaiban, mint Itália és Franciaország. S minthogy a török birodalom sorsa ismét függőben van, Anglia ápolni igyekszik a régi barátságot azokkal a nemzetekkel, melyekkel ennekelőtte a keleti státuszkvó érdekében közreműködött, hogy elhárítsa Oroszország terveit Konstantinápólyra és kitörését a Dardanellákon a Középtengerre. Ezt tette volt III. Napóleonnal és Viktor Emánuellel a párisi békekötésnél s ugyanezt a politikát követte a berlini szerződésnél. Azóta elejtette Törökországot, melynek protektora volt, de Oroszország ellen foglalt állást az örmény lázadás és a görög háború idejében. Most Németországgal versenyez Kis-Ázsiában és Mezopotámiában s gyanakodó szemmel kiséri az orosz politikát, mint a parlamenti tárgyalásokból kitűnt. Csatlakozott a macedóniai kérdésben a reformkövetelésekhez, de azzal a világos kijelentéssel, hogy ezekkel a státuszkvót és a békét kívánja megóvni s minden beszédében, amit Rómában és Párisban mondott, erősen hangoztatta a békét és éppen úgy a nyugati hatalmak barátságát és érdekazonosságát. Ez tehát oly közeledés különösen Franciaországhoz, mely annál feltűnőbb, mivel az orosz-francia szövetség némileg lazult, amint ez a macedóniai kérdésben a francia sárga könyvben is nyilvánult. Olaszország valóban szerencsés, hogy annyira keresik vele az egyetértést franciák, angolok és németek. Tudjuk, hogy a hármas szövetséget megújították, de ez nem zárja ki a többi hatalommal való szövetkezést egyéb speciális kérdésekben- És ki ne venné, azt észre, hogy II. Viktor Emánuel látogatást tett a cárnál és a német császárnál, de a cár megígért vizitjét bizonytalan időre elhalasztotta, ellenben Vilmos császár az angol király nyomában Rómába sietett. Észrevehető némi feszültség a bécsi és római udvarok között is, mivel a találkozás Ferenc József és II. Viktor Emánuel között elmaradt . Ferenc Ferdinánd trónörökös olaszországi utazásában a királyt nem kereste föl. A német császár is Olaszországban nemcsak udvariasságot torzsalkodásának. A Tudorok a Lancaster-házból s anyai ágon III. Edvárd király harmadik fiától származtak. A dinasztia-alapító VII. Henrik, aki a véres III. Rikárdot taszította le az angol trónról, olyan XI. Lajos veretű király volt; erőszakos, kicsinyes, gyanakvó, zsarnok, de jó gazda, nagy szerző, a ki rendet, tele kincstárt hagyott örökségül fiára, a ledér, pazar, hiú VIII. Henrikre. Ez a jó király, bár csak ötvenhat éves volt halálakor, mert korán kezdte s mert tudta a módját, hogyan szabaduljon megunt feleségeitől, hatszor házasodott. Két feleségétől elvált, kettőt lefejeztetett, egy meghalt természetes halállal, s az utolsó is talán csak úgy menekedett a bakabárdtól, hogy VIII. Henrik hirtelen meghalt. Természetében a fővonások a luxuria, a hiúság s a zsarnok-szeszély. Tökéletes lovagnak tartotta magát. Tanult valamit, de értelme sekélyes, gondolkozása fölületes volt. Bántotta, hogy kortársai közül a francia I. Ferenc s az osztrák-spanyol V. Károly külömb monarkok és külömb lovagok. Nagy katonának hitte magát, nem mert háborúkat vezetett, de mert olykor lándzsát tört a tornákon. Hiú volt szépségére, holott, arca parasztos, kissé bestiális, hogy úgy mondjuk — faunszerű volt. Csak első feleségétől volt nehéz megszabadulni, ezzel huszonnégy évig élt házasságban, azután könnyen ment a dolog, a kidáláig hátralévő tizennégy esztendő alatt ötször cserélt feleséget, miután megtalálta a módját, hogy „szemérmetlen ágyába“, mint szerezhet átlag minden három esztendőben friss aszezont. Amikor feleségül vette tizennyolc éves korában elhunyt Artur bátyja huszonnégy éves teljesít, hanem az aktuális keleti politikában szerez magának tájékozást és befolyást. Ne feledjük, hogy fiait Konstantinápolyba küldte és Egyiptomba s most Rómában találkozik velük. A portát senki sem protegálja ma jobban, mint a német császár. Mindebből kitűnik, hogy a nagyhatalmak aggodalommal tekintenek a jövőbe és féltékeny jóindulatot tanúsítanak Oroszország és Ausztria-Magyarország akciója iránt. Ez a kettő pedig mindinkább összesimul és ha beavatkozásra kerülne a sor, az is közös megállapodással történnék. Másik nagyon érdekes momentuma a római találkozásoknak a két protestáns fejedelem tisztelgése XIII. Leó pápánál. Mind a kettőnek vannak nagyszámú katolikus alattvalói és mind a kettő keresi a római szentszék erkölcsi , támogatását. Megszűnt Angliában a pápisták gyűlölete s az anglikán egyházban sok hajlandóság mutatkozik a katolicizmushoz. A király, mint az anglikán egyház feje, ha nem is osztja ezt az irányzatot, de nem is ellenzi. Tárgyalásokba azonban a szentszékkel ezúttal nem bocsátkozott s Rampollával nem is találkozott. Ellenben II. Vilmos császár, a német protestantizmus egyházi és világi feje sokkal közelebb áll ahhoz a középkori hagyományhoz, mely szerint a pápa és a császár uralkodnak a világon. Ő már harmadszor jár a Vatikánban s részesül ott a legnagyobb kitüntetésben. Oly kölcsönös a vonzalom XIII. Leó és II. özvegyét, aki halálával koronát és hitvest hagyott rá, megkérdezte a maga országa főpapjaitól, meg a római pápától, hogy istenes dolgot cselekszik-e ". Nem találták kánoni sérelemnek, hogy feleségévé tegye sógorasszonyát, akit már korábban szeretett, még bátyja életében. A lelkiismeret bírái szűznek deklarálták az özvegy királynét és a spanyol Katalin fehér ruhában, lebontott hajjal, fején mkrtus-koszorúval állott VIII. Henrik oldalán az oltárhoz. Frigyükből több gyermek született, de csak egy Mária nevű leány nőtt föl, a ki VI. Edvárd halála után pár esztendőre Anglia trónjára ült, a ki felesége volt a zordon II. Fülöpnek, s a ki a heretikusoknak Angliában meggyújtotta a máglyát. A fiúgyermekek rendszerint halva születtek. VIII. Henrik, akiben szikrája sem volt a lelkiismeretnek, aki két feleséget, aztán barátját, Morus Tamást, az Utópia híres íróját, habozástól menten küldte a vérpadra, aki a sürű halálbüntetést válogatott kínzásokkal hajtotta végre, azt a szerencsétlenséget, hogy trónjának nem bir örököst adni, Isten büntetésének látta, mert nem istenes módon házasodott. Szó sincs róla, hogy a lélek bántotta volna, mert bátyja hitvesével lépett házasságra. Bántotta az, hogy felesége, ha „fiat fogant, csak úgy táplálta azt, mint sir a holtat, hogy írangzati vagy a nemzés helyén halának él, vagy alig e világi a jöve“", a mint Shakespeare mondja, és bántotta a bujaság. Szinte húsz esztendőn át rágódott a válás gondolatán s, csak a véletlenen múlott, hogy Katalint nem taszította el magától korábban. Amig fiút remélhetett tőle, csak fitogtat,h a hirtelenkedett, a mint nem remélhetett trón- Boleyn Anna. Irta: Junius. Ebben az esztendőben, április első napjaiban volt Erzsébet angol királyné halálának háromszázados évfordulója s körülbelül abban az időtájban jelent meg boldogtalan anyjának legjobb, legteljesebb, bár nem mindenben elfogulatlan életrajza francia fordításban. Az életrajz eredetije angol, Briedmann Pál írta, a Boleyn Anna tragédiájáról szóló nagy és gazdag irodalomban is párját ritkító nagy apparátussal. Két részből áll a munka: első felének címe a szakadás felé, a másodiknak a szakadás után. Az anglikán egyház egyebek között főként annak köszöni születését, hogy VIII. Henrik válni akart feleségétől, hogy elvehesse Boleyn Annát, a pápa meg nem akart a válásba beleegyezni. Szinte negyedszázadig tartó házasélet után vált el VIII. Henrik feleségétől, Aragóniai Katalintól, V. Károly spanyol király és római császár, meg I. Ferdinánd magyar és cseh király nagynénjétől. Csak tizennyolc esztendős volt, amikor elvette a nála hat esztendővel idősebb asszonyt, Artúr bátyjának immár özvegyét, abban az esztendőben, amidőn trónját elfoglalta, 1509-ben. A reformáció minden valószínűség szerint e válás híján is bekövetkezik Angliában, csak később talán, kevésbbé erőszakos módon és más lefolyással. VIII. Henrikben a Tudor-dinasztia második íze ült Anglia trónján. Ezt a dinasztiát VII. Henrik alapította, aki véget vetett a piros és fehér rózsák, a Lancaster- és York-házak hosszú, véres Mai számunk 24 oldal.