Budapesti Hírlap, 1904. január (24. évfolyam, 1-31. szám)
1904-01-22 / 22. szám
12 BUDAPESTI HÍRLAP. (22. sz.) A védő. Tessék csak jobban visszaemlékezni. A tanú: Ismétlem, hogy nem tudok róla közvetetlenül semmit. Hallani hallottam róla, de kisvárosban sokat beszélnek az emberek, én pedig, mint Kecskemét város polgármestere mindenféle mendemondára nem szoktam hallgatni. A védő: A magánpanaszos azt állítja, hogy Weber az elhalt Lestyár Péter kecskeméti polgármestert is megrágalmazta. Igaz ez? A tanú: Erről szintén nem tudok semmit. A védő: Járt valaha Nagy Mihály, valakinek az érdekében a polgármester urnál? A tanú: Egyszer fölkeresett és fölhívta a figyelmemet egy cégre, mely Kecskeméten egy városi villamos vasutat akar építeni. A védő: A lajosmizsei vasút építési ügyében nem járt panaszos önnél? A tanú: Csak annyit mondott akkor Nagy Mihály, hogy az építésre egy ismert cég is fog ajánlatot benyújtani. _ A vádlott: Ön mint polgármester tud-e arról, hogy én oly összeférhetetlen természetű ember vagyok, hogy mindenkit megrágalmazok? A tanú: Ezt nem mondhatnám. Ez a per is csak kölcsönös viszálykodásnak gyümölcse. Szegedy György városi tanácsos jelentéktelen vallomása után az elnök befejezettnek nyilvánítja a bizonyítást. A kérdések megszövegezése után a párbeszédekre került a sor. Nagy Emil dr. beszéde bevezető részében megkapó rajzát adta annak a gazdasági züllésnek, amelyik a magyar fajt pusztítja. Ebben a szomorú panorámában, mint mondá, egyik vigasztaló, békítő momentum Kecskemét városa, az ő polgárainak szívós munkaszeretetével, okos gazdasági számításával. Beigazolódik ott is az a mondás, hogy a magyar ember mindenhez ért, ha van jó vezetője. Kecskemét városának van ilyen jó vezetősége s megtorlással kéri sújtani azt a vádlottat, aki nem átallotta egy újság cikkében azt állítani, hogy ezt a vezetőséget Kecskemét országa képviselője megvesztegetni akarta. Azután tételről tételre bizonyította, hogy mindazok az állítások, amelyekkel főmagánvádlót befeketíteni igyekszik a vádlott, a politikai gyűlölségből támadt valótlanságok halmaza, s az inkriminált rágalmazó állítás bizonyításával is kudarcot vallott a vádlott. Majd erős támadással fordult a vádlott ellen, ráolvasta, hogy ennek a bírói eljárásnak a keretében is négyszer nem mondott igazat Akinek lelkét nyelvét, mondá, négy rendbeli hazugság mételye fertőzi, az hogy kívánhatja, hogy bizonyíték nélkül, puszta szavára egy másik ember tétessék tönkre erkölcsileg. Végül kérte , az esküdteket hogy mondják ki bűnösnek a rágalmazásban a vádlottat hadd hirdessék hangos harsonák szerte a világon, hogy az anyagi és politikai természetű veszekedések szennyes hullámai kényükkedvük szerint csapkodhatnak ugyan szerte a hazában, de egy gátjuk mégis kell, hogy legyen e ez a magánbecsület.. Es ellen büntetlenül merényletet elkövetni nem lehet. Okolicsányi Géza dr. védő elmondja a főmagánvádló és a vádlott közötti harc történetét, amelynek eredete visszavezethető az 1807-iki választásokig, mikor is Nagy Mihály dr. mint megválasztott képviselő azzal fordult a vádlotthoz, hogy miután képviselői fizetéséből megélni nem tud, vegye be őt a vádlott saját vállalatába társul. Mivel a vádlott ezt megtenni vonakodott, innen ered az a nagy ellenszenv, amely hírlapi közleményekben nyert kifejezést. Beszéde további folyamán utal a védő arra, hogy vádlott régebben is súlyos sértésekkel illette a panaszost, melyekért azonban az soha sem fordult a bíróságokhoz. A vádlottat Eötvös József báró a hetvenes évek elején hozta be Magyarországba Svájcból s Kecskeméten közbecsülésnek örvend. Kéri a vádlott fölmentését. Az esküdteik a rágalmazásban mondták ki vétkesnek a vádlottat, akit a bíróság a 92. szakasz alkalmazása mellett ezer korona fő- és kétszáz korona mellékbüntetésre ítélt. Egyúttal kötelezte, hogy az ítéletet saját költségén a Kecskeméten megjelenő Függetlenségben közzétegye. A nyitrai nemzetiségi bünpör. Nyitra, jan. 21. (Sajáttudósítónktól.) A törvényszék ma folytatta a tárgyalást Veszelovszky Ferenc orsz. képviselő bünnörében. A kihallgatott tanuk ezértelmüleg vallják, hogy Veszelovszky Ferenc izgató beszédeket mondott korteskörútján s valóságos forradalmi állapotokat teremtett,ahol csak megfordult. A magyarságot mindenütt megfenyegette a feltüzelt tót nép s egyre azt hangoztatta, hogy most már vége van a magyar világnak, ezentúl a tótok lesznek az urak. Egyes tanuk kihallgatásánál erős összetűzés volt Chudovszky Géza dr. kir. ügyész és Fajnor István dr. védő között. Utóbbi ellenezte a vád összes tanúinak meghiteltetését, de a törvényszék elrendelte atanuk meghiteltetését. Matulay Vilmos asszósi állami iskolai igazgató vallomása szerint Veszelovszky hivatkozott több katolikus és evangélikus pap levelére, akik óhajtják, hogy ő a kerületben tót nemzetiségi programmal föllépjen. Programbeszédében, mely sok izgatást tartalmazott, mindig a császár kifejezést használta, míg egy tót asszony arra nem figyelmeztette, hogy hiszen ők a templomban Szent Istvánhoz, a magyarok királyához könyörögnek. Megígérte választóinak, hogy úgy az elemi, mint a középiskolai oktatás nyelvéül a tótot fogja követelni s rajta lesz, hogy a Matica, valamint a turócszentmártoni, a nagymezei és más tót gimnáziumok visszaadassanak a tótságnak. A mit a magyarok beszélnek, az zsidó nyelv. Hangoztatta, hogy csak azokat a törvényeket hajtják végre, amelyek a tót népet nyúzzák. A beszédnek valóságos forradalmi hatása volt. A tót gubancok azt kiabálták: Vesszenek a magyarok! Énekelték a Hej Szlováci-t s kővel dobálták meg a magyarokat. Iskolába sokáig nem jártak. Ma sem merik a gyerekek hazavinni a magyar könyveket, mert az atyjuk haragjában összetépi. Kész veszedelem, hogy ott magát valaki magyarnak valja. A község különben még ma is tele van tót füzetekkel, izgató nyomtatványokkal, melyeket Turócszentmártonból küldenek. Ezekből mérhetetlen gyűlöletet tanul a nép a magyarság ellen. Az ügyész: Egészen jól emlékszik a programbeszéd tartalmára? A tanú: Egészen jól. Még ugyanaznap este leírtam egyes mondatokat, hogy el ne felejtsem, mert biztosra vettem, hogy a dolog szóba kerül a törvény előtt. A védő: Nincs önnek rossz hallása? A tanú: Nincs, nem is lehet, mert kántortanító vagyok. (Derültség.) A törvényszék a tanút meghitelteti. Zsilinszky Ciprián kisprónai áll. tanító szintén hallotta az asszósi programbeszédet. Weszelovszky azt mondta, hogy válaszszatok tót képviselőt, a ki veletek érez és a ti fiatok, véretek. A hatóságok csak azokat a törvényeket hajtják végre, melyek a tót népet nyúzzák. A nép a beszéd után nagyon föl volt izgatva. Az emberek durván viselkedtek, őt is inzultálták szavakkal. Az ügyész: A beszéd után mit csinált a nép? A tanú: A Weszelovszky-pártiak behatoltak az alig fölépült állami iskolába és ott ettek-ittak, énekeltek. Csendőrségnek kellett a népet onnan eltávolítani. Ő és tanítótársai nem mertek az utcára se menni, mert féltek a nép haragjától. A suhancok egyre hangoztatták, hogy most már tót világ lesz mindenfelé. A törvényszék a tanú meghiteltetését elrendeli. Az elnök bemutatja a Krisztyán tót katolikus lap egy példányát, mely torzképekkel (akasztott ember, a sovinizmus lebunkózása stb.) akarja terrorizálni a bíróságot. Megjegyzi, hogy hasonló fenyegető iratokkal és levelekkel már egy másik nemzetiségi bűnperben is megtisztelték a törvényszék elnökét. Az irat Pozsony postabélyegzővel van ellátva, ma érkezett a törvényszékhez s szélein gépírással a nemzetiségi törvényre történik hivatkozás s egyes kifejezésekben fenyegeti a törvényszék tagjait. (Mozgás a hallgatóság soraiban.) Az iratot a felsőbb bíróságok tájékoztatására csatolja a főtárgyalás adataihoz. Weszelovszky Ferenc vádlott: Ez aljasság, a melyhez semmi közöm nincs! Az ügyész kéri, hogy a fenyegetőző iratot neki adják ki, hogy szerzője ellen nyomozást indíthasson. Lassák János nyolcvanhárom éves asszósi földműves azt vallja, hogy Weszelovszky beszéde után a lakosság annyira föl volt izgatva, hogy ő maga is félt, hogy valamelyes nagy baj fog történni. Ma már nem emlékszik, miket mondott a jelölt, de tudja, hogy tót nemzeti néppárti programmal lépett föl. A törvényszék a tanút meghitelteti. A délutáni tárgyalás során Groctter Tivadar közgyám a programbeszéd későbbi hatását vázolta, megemlítvén, hogy a magyar államnyelv ellen való kifakadások napirenden voltak. A vádlott gyanúsítja a tanút, hogy bizonyos pénzekkel nem számolt el, ami ellen a közvádló energikusan tiltakozik. Siegner Bernát tanú Sándorfon hallotta a programbeszédet, az inkriminált kifejezéseket megerősíti. A tanút, bár a védő ellenzi, megesketik. A tárgyalást holnap folytatják. — Soós Kálmán bíró ügye. A megvesztegetéssel vádolt Soós Kálmán budapesti büntető törvényszéki bíró és Schvarc Ábrahám ügynök bűnügyében február hónap nyolcadikán lesz a főtárgyalás a pestvidéki törvényszéken. Az ítélőtanácsban Kínay Kamil királyi táblai bíró fog elnökölni, szavazó bírák K. Nagy Sándor és Sz. Kiss Gyula lesznek. A vádhatóságot Magyar István királyi ügyész fogja képviselni. Soós Kálmánt Vaisz Sándor dr., Schvarc Ábrahám ügynököt pedig Nessi Pál dr. fogja védeni. A tárgyalásra harminc tanút idéztek meg. — Egy művészpár válópöre. Körülbelül hat esztendővel ezelőtt Beck Vilmos, az Operaházki-tűnő baritonistája feleségül vette Kertész Ellát, aki abban az időben a Nemzeti Színház tagja volt. Kertész Ella férjhezmenetelekor búcsút mondott a színpadnak, s a művészházasság az első években zavartalanul boldog volt. Az asszonyt azonban vonzotta vissza a színpad, s emiatt heves családi jelenetek támadtak a házaspár között. Beck Vilmos ugyanis hevesen tiltakozott ellene, hogy felesége ismét visszatérjen a művészethez, amely édessége mellett is sok keserű csalódást kínál. Időközben történt, hogy a Vígszínház vendégszereplésre hívta meg Kertész Ellát. A férj tiltakozott ellene, de eredménytelenül. A fiatal, bájos asszonyka bizony föllépett, sikert aratott, s mihamar szerződést is kötött a Vígszínházzal. Ettől kezdve a házasfelek útja kettévált. Kertész Ella elhagyta a férjét, aki erre hűtlen elhagyás címén megindította a válópert. A budapesti törvényszék el is választotta a művészpárt, s ma Skoff Iván bíró előadásában a királyi ítélőtábla is helybenhagyta ezt az ítéletet. Mondják, hogy a művésznő, mihelyt a Kúria is elválasztja az urától, felesége lesz a Vígszínház egyik kedvelt fiatal művészének. — Humberték ügye. Parisból táviratozzék nekünk. A Humberték dolgában kiküldött parlamenti bizottság elnöke, Delarue, meglátogatta Humbertnét a Saint-Lazare fogházban. Humbertné, aki a börtön kórházában betegen fekszik, Delarue kérdésére, várjon kíván-e a bizottság előtt megjelenni és vallomást tenni, azt felelte, hogy január 28-dika után, amely napon Gattaui elleni ügyében lesz a tárgyalás, kész a bizottság előtt megjelenni. Az elnök erről jelentést tett a bizottságnak. Grouanet képviselő erre kijelentette, hogy Humbertné még mostani helyzetében is zsarolni akar. Ehhez a véleményhez Poncet kormánybiztos is hozzájárult. A bizottság holnap fog határozni Hunnbertné kihallgatásáról. — A kivándorlók uzsorása. Hasztalanul agitálunk az amerikai kivándorlás ellen, mert a tengerentúlról érkező, csengő dollárok minden ékesszólásnál kellemesebben hangzanak. Smiljovics Berke máramarosi földmívesnek is az volt a legszentebb meggyőződése, hogy ha Amerikát nem födözték volna föl, akkor föl kellene födözni, mert vagyonátaz újvilágnak köszönhette. Ön maga ugyan világéletében nem járt a dollárok hazájában, de azért meggyőző ékesszólással tudott a rusznyákoknak arról a földi paradicsomról mesélni, a hol arany terem és sült galamb, a hol a legszegényebb napszámos is mindennap hússal lakik jól és külömb ágyon bál, mint idehaza ,a pap. A szegény rusznyákok szentirásnak vették minden igéjét. Különösen fölös számmal levő adósainak tudott a lelkükre beszélni. Ha nem volt úti költségük, szívesen előlegezett nekik emberséges százas kamatra. Rendesen százötven forintot adott, amiből az útiköltség a nagy vízig és azon át kifutotta. Az adóslevelet azután a kölcsönadott pénz háromszorosára állította ki s aláíratta a kivándorlók tehetősebb rokonaival. Ilyenformán kellő módon biztosítván magát, egyik darab föld a másik után az ő kezére került. A máramarosszigeti törvényszék kilenc hónapi fogházra és ezer korona pénzbüntetésre ítélte a kivándorlók uzsorását, akinek semniségi panaszát ma a Kúria harmadik büntetőtanácsa, Katona Béla helyettes koronaügyész indítványára visszautasította. . .—Az ijedt ember vádja. E cím alatt közölt tudósításunkra a következő helyreigazító sorokat kaptuk: A Párisi Nagy Áruház égése után alulírottnak, mint a cég főkönyvelőjének és meghatalmazottjának Rosenfeld Samu és Spielenann József alkalmazottak azt a jelentést tették, hogy ők látták, mikor a tűz kitörésekor Halle Henrik segéd az egyik pénztár drótkazettáját fölkapta és németül ezt kiáltotta: ,Itt a kassza, mi történjék vele?" Másnap tudakozódtak, mi történt a kazettával, s értesülvén, hogy Halle a megmentett pénzt nem szolgáltatta be, arról nekem jelentést tettek. Én kötelességemhez híven a cég nevében Hallé ellen a rendőrségnél a följelentést a két tanú vallomása alapján megtettem, a rendőrség azonban a tényeket nem találta beigazoltaknak s az eljárást megszüntette. Halle ezután ellenem fordult, rágalmazás miatt bepanaszolt, minthogy azonban a járásbíróság konstatálta, hogy én a két tanú állítása alapján és a cég nevében tettem meg a följelentést, a rágalmazás vádja alól fölmentett és ezt a fölmentő ítéletet a törvényszék fölebbezési tanácsa is helybenhagyta. Az ijedtséget a törvényszék Haliénak és a két tanúnak tudta be. Ez a valódi tényállás. Tisztelettel .Neuhaus Zoltán. — Végrehajtó a börtönben. Égető pénzzavarban szenvedett a uralt év júliusában Ladányi Gergely budapesti végrehajtó. Sok pénzt hajtott be a törvény nevében, de a sok pénzből, az ő boszúságára, nagyon kevés jutott a maga számára. Egyet gondolt a a Pesti Viktória-gőzmalom, javára az árverésen befolyt 987 koronát, a Gencsy Elemér, javára befolyt 843 koronát az özvegy Töttösyné számára lefizetett 29 koronát szépen zsebrevágta. Azután hamis jelentésekkel számolt be fölöttes hatóságának s a mikor az egyik kárvallott följelentette, megtérítette az elsikkasztott pénzt. De, a fegyelmi és később a bűnvádi eljárást mégis megindították a végrehajtó ellen, akit a törvényszék vád alá helyezett. A budapesti királyi törvényszék csak gondatlan mulasztásnak minősítette a végrehajtóbűnét és fölmentő ítéletet hozott. A királyi ítélőtábla ezzel az ítélettel szemben bűnösnek mondotta ki Ladányit s egy hónapi fogházra és hivatalának elveszítésére ítélte. A királyi Kúria ma tartott főtárgyalásán Katona Béla koronaügyész-helyettes in 1904. január 22.