Budapesti Hírlap, 1904. április (24. évfolyam, 92-120. szám)
1904-04-26 / 116. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP, (116. sz.) ISON, április 26. •Korodon formálisan is elismerte a franciák védőségét. (A honvédelmi miniszter az altiszteknek.) Megírtuk, hogy a közös hadügyminiszter rendeletet bocsátott ki, amelyben a tovább szolgáló altisztek részére újabb engedményeket biztosít. A honvédelmi miniszter most egy hasonló tartalmú rendeletet adott ki, amelylyel a törvényes időnél tovább szolgáló altisztek sorsán javít. A rendelet tartalma a következő: Azok az altisztek, akik az erővonalban teljesített 7 évi tényleges szolgálat után más Szolgálattételre rendeltetnék, a legutóbb élvezett altiszti szolgálati jutalomdíj magasabb fokozata szerint kapják ezután is illetéküket. Az önként tovább szolgáló altisztek két évi továbbszolgálat után az 1. és 2., négy évi továbbszolgálat után az 1., 2. és 3. és végre öt évi továbbszolgálat után az összes fegyvergyakorlatok teljesítése alól felmentetnek. Az önként tovább szolgáló altiszteknek nyolc évi tényleges szolgálatuk után a ■rájuk a harmadik tényleges szolgálati évükben kiszabott fegyelmi büntetések és a tényleges szolgálatban befejezett minden további év után a 4., illetve a következő tényleges szolgálati évben kiszabott fegyelmi fenyítések törlendők. A tartósan szabadságolt, valamint a honvédség kötelékéből már elbocsátott altiszteknek, kik még polgári állásra jogosító igazolvány birtokában vannak, az előbbiekben említett összes föltételek fönnállása esetén — saját kérelmükre— a fönt megjelölt fegyelmi fenyítések törlése szintén megengedhető. Azok az altisztek, akik az általános legénységi fölváltás idejében tényleges szolgálati kötelezettségük utolsó évében állnak s a szolgálati kör sorrendje szerinti tartós szabadságolásra igényük van, de nekik a tényleges szolgálatban való megmaradás az altiszti szolgálati jutalomdijnak kilátásba helyezése mellett megengedtetett, az illető év október, november és december hónapjára az első fokozatú jutalomdíj felének megfelelő szolgálati pótdíj utalványozandó. Az önként tovább szolgáló altisztek jövőben a tényleges szolgálatból való kilépésük esetén nem, hanem már öt évi megszakítás nélküli tényleges szolgálat után nyernek a jutalomdíj-végkielégítés kiszolgáltatására igényt. A szolgálati okokból való átköltözéseknél az önként tovább szolgáló 2. módozat szerint nősült altisztek lakásai is a helyi hatóságok által értékesítés végett átveendő. A honvédelmi miniszter rendelete 1904. január hónap 1-ig visszahatólag lép érvénybe. (Suttner báróné fölolvasása.) A magyar szent korona országainak békeegyesülete tegnap délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését a Royal-szálló dísztermében. A közgyűlésnek kiváló érdekességet kölcsönzött Suttner isírta bárónénak, a világhírű békeapostolnak fölolvasása. A közgyűlést Ziparnovszky Károly másodelnök nyitotta meg, aki üdvözölte a nagyközönséget, s főképpen Luttner Berta bárónét, a béke eszméjének lelkes hirdetőjét. Majd Gergely Ede főtitkár számolt bi röviden az egyesület tavalyi működéséről. Tevékenysége csöndes és zajtalan volt, de azért távolról sem meddő. Az egyesület kebeléből pattant ki a párbajellenes szövetség, amely immár megalakult s remélhetőleg áldásos gyümölcsöket fog hajtani. Elhatározta a választmány, hogy a közönség tájékoztatására békefolyóiratot indít. Azután kiosztásra kerülő Nobel-díjra az egyesület egyhangúlag Suttner Berta bárónét ajánlotta. Ezután Schulek Géza dr. választmányi tag értekezett ezen a címen: Mit tett Kant Imánuel és Spencer Herbert a béke érdekében? Majd Suttner Berta báróné állott föl szólásra. Mindenekelőtt sajnálatát fejezi ki, hogy a közönséghez nem szólhat zengzetes, szép magyar nyelvünkön. De a béke ideálja nemzetközi szavai egyformán, egy közös, szép célmegvalósítására törekszenek. Nem először szól a magyaroknak a békéről. 1895-ben, amikor a magyar békeegyesület megalakult, ő is ott állott a bölcsője mellett. Azóta kilenc év telt el. Kilenc esztendő egy szempillantás az emberi életben, és mégis milyen sok esemény adta elő magát a béke és háború kérdéseiben egyaránt. Akkor még csak óhajtásként merültek föl egyes tervek a világbéke megteremtése mellett, ma már írott szerződések és intézmények állanak fönn a béke érdekében. Akkor a választott bíróság még csak ideál volt, ma már működik és pozitíveredményt ért el oly esetben, amikor a háború már küszöbön volt s már megcsörrentek a fegyverek. Mi minden történt azóta! Megalakult a berni iroda, Brüsszelben fölmerült a terve az állandó békebíróságnak. Budapesten nagy konferencia volt, amelyen úgyszólván az összes kormányok képviseltették magukat; a béke érdekében a pápa is fölemelte szavát. És fölébredt a nyilvános lelkiismeret szava az egész kulturvilágban. Megjelent a cár manifesztuma. Anglia és Észak-Armerika békeszerződést kötnek, és megtartatik a hágai konferencia. Chile és Argentína, amelyek már harcra készek egymás ellen, leszerelnek és virágzásnak indulnak. Anglia és Franciaország a gyarmatokra vonatkozólag egyezségre lépnek. Tízszer gátolta meg a béke angyala a véres öldöklést. Nincs ok tehát arra, hogy bennünket gúnyoljanak. Igaz, hogy ott volt a búr háború és most ott dühöng az orosz-japán halom Kelet-Ázsiában. De hát, ha járvány üt ki, és az orvos is áldozatul esik a betegségnek, lehet-e azért azt mondani, hogy az orvosi tudomány nem egyéb, mint szélhámosság és szemfényvesztés? Micsoda fenséges, ideális cselekedet lenne, ha valaki gátat tudna vetni a tömeggyilkolásnak! Előadása végén lelkes, szép szavakkal buzdított a békemozgalom terjesztésére. Az előadást, a mely mély hatást tett, hosszasan, lelkesen éljenezte a közönség, az elnök pedig az egyesület mély háláját tolmácsolta az illusztris vendégnek. (Huszárok imája a magyar határon.) A határszélről, Alsó-Komárnikból jelentik a következő megható kis epizódot: Galíciából, Jaroszlavból hosszú távollét után hazarendelték a 8-ik huszárezredet. A 6-ik század Komárniknál lépett először magyar földre. Staufenberg gróf huszárkapitány a határkőhöz érve, megállította századát. — Imára!— kiáltotta harsányan. . . A magyar fiuk, a kik leszálltak a lóról, térdre bocsátkoztak. A derék kapitány azután rövid beszédet mondott, a melyben a király és a haza szeretetére buzdította a legénységet. Azután újra fölültek a lóra , lelkes kedvben folytatták útjukat. — (Gyászrovat.) Sváby Frigyes, a szepes- Vármegyei történelmi társulat ügyvivő-elnöke, április 21-én Lőcsén elhunyt. Klutovszky Tódorné, született Elefanty Erzsébet, néhai Elefanty Sándor polgármester leánya meghalt Jászberényben. Temetése április huszadikán volt. Kampis Lajos, a Nemzeti Torna Egyesület tornatanítója, hosszú szenvedés után ma éjjel meghalt Budapesten. (Az élesd! zendülés.) Huszonöt halottja és harminchat súlyos sebesültje van az élesdi szocialista zendülésnek,, amelyről már mai számunkban hírt adtunk. Erről a gyászos eseményről újabban a következő részleteket jelentik nekünk: A függetlenségi párt tegnap délután három órakor tartotta szervezkedő gyűlését, amelyre mintegy háromezer szocialista is megjelent, akik lehurrogták a függetlenségi párti szónokokat. Ezek, látva a fenyegető népáradatot, a gyűlést feloszlottnak nyilvánították és visszavonultak, mire a szocialisták a tribünt elfoglalták, a függetlenségi párt híveit és a hatóságot bottal és karóval megtámadták. A rend fentartására huszárság és tizenhat csendőr volt kirendelve. A szocialisták borzasztó rivalgás között támadást intettek a katonák ellen, akik a tömeget, békésen szétoszlatni igyekeztek. Ekkor a tömegből ,egy lövés dördült el és Rasch Mihály járási csendőr-őrmester halálosan megsebesült, de még volt annyi ereje, hogy gyilkosát agyonlője. Erre a csendőrség sortüzet adott, minek következtében a csendőrök mintegy ötvenhat lövést tettek. A tömeg futásnak eredt, huszonegy halott és harminchat súlyosan sebesült, a helyszínen maradt. Az elmenekülők közt mintegy ötvenen kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. Távirati megkeresésre két század gyalogos érkezett Nagyváradról, akik közül egy fél századot Révre kellett küldeni, ahonnan szintén, szocialista zendülésről érkeztek jelentések. A huszárok megjelenésével a rend helyreállott. Egy későbbi távirat ezt jelenti: Élesden ma reggelig huszonhárom halottat konstatáltak. A sebesültek közül huszonkettőt behoztak a Nagyváradon lévő biharvármegyei közkórházba. Ezek közül a nap folyamán kettő meghalt, a sebesültek kétharmada részének állapota az orvosok véleménye szerint aggasztó. Nagyváradtól katonaorvosok mentek ki, hogy megállapítsák, való-e az a hír, hogy a csendőrök a menekülő tömeg után is lőttek. A vizsgálat megállapította, hogy egyetlen egy lövést sem tett a csendőrség a menekülő tömeg után. A sebesültek legnagyobb része családos ember. Élesdet katonaság tartja megszállva. A főügyész ma kiment Élesdre és vezeti a vizsgálatot, amely nemcsak erre az esetre, hanem az egész szocialista akcióra kiterjed. Nagyváradról táviratozza tudósítónk. Az élesdi események hírére a nagyváradi szocialisták tegnap este értekezletet tartottak, amelyen kimondották,, hogy ma sztrájkszerű demonstrációt rendeznek. Ma reggel az összes szervezett munkások abbahagyták a munkát s az üzlettulajdonosokat fölszólították, hogy boltjaikat csukják be. Az üzlettulajdonosok engedelmeskedtek a sztrájkolóknak, akik a nagypiacon gyülekeztek össze s ott elkezdték a sátrakat rombolni. Azután tömegesen kivonultak a Rédey-kertbe. Rimmler Károly polgármester intézkedett, hogy az egész helyőrség, mintegy ezerkétszáz ember, honvédek és közös katonák, vonuljon ki. A katonák megszállották a nagypiacot és a kispiacot, továbbá az odavivő utcákat. A szocialisták erre követséget küldtek a polgármesterhez és arra kérték, engedje meg, hogy a Rédey-kertben a tegnapi élesdi események dolgában gyűlést tarthassanak, amelyen részvétüket és megbotránkozásukat fejezzék ki az élesdi események dolgában. A polgármester kezdetben nem akarta megengedni a gyűlés megtartását, de azután mégis megengedte, azzal a kikötéssel, hogy csakis részvétét fejezheti ki a gyűlés. Délben a polgármester Schlechmüller altábornagy- gyal tanácskozást tartott és a városi vízművek, a villamos-telep és a posta védelmére katonai segítséget kért. A szocialisták erre újabb küldöttséggel kérték a katonaság visszavonulását. A polgármester kijelentette, hogy ezt csak abban az esetben teheti meg, ha a szocialisták békében szétoszlanak. Ezmeg is történt s igy eddig rendzavarás nem volt. (Pénzeslevelek és csomagok föladása.) A postaigazgatóság értesíti a közönséget, hogy az összes postahivatalokban ma újra megkezdték a pénzeslevelek és csomagok fölvételét. A postai szállítás tehát most már egészen zavartalan. (A francia tengerésztisztek sztrájkja.) A francia kereskedelmi tengerészet tisztjei, mint Parisból táviratozzék nekünk, tegnap óta sztrájkolnak. Azt állítják, hogy nem bírnak a legénységgel, amelyet Pelletan tengerészetügyi miniszter oltalmába vett. A hajós társaságok a tisztek pártján vannak s ki akarják használni a helyzetet Pelletan ellen. Marseilleből ma egyetlen hajó sem indult el. (Sztrájk.) A részvényserfőzőben ma sztrájk ütött ki. A sztrájkoló munkások béremelést követelnek. A sztrájkban mintegy 100—120 munkás vesz részt.— (Körözött szerkesztő.) A Magyar Nemzet írja, hogy az ügyészség Fenyő Sándor, az Egyetértés főszerkesztőjét ma egész nap kereste, de meg nem találta. Ha estig sem akadnak nyomára, kiadják ellene a körözőlevelet. Az Alkotmány mai száma pedig jelenti, hogy a körözőlevelet már ki is adták. Keresteti pedig az ügyészség a nevezett főszerkesztő urat egy erkölcstelen bűntettért, melyre igen vakmerőn, nappal, egy belvárosi palota lépcsőházában vetemedett, s melyen rajta vesztett, űzőbe vétetett, s egy házban, a mélybe bemenekült, elévetvén, a rendőrség kezére adatott. Az Egyetértés mai száma azt mondja, hogy főszerkesztője nagyon megrongált egészsége helyreállítása végett orvosai tanácsára szanatóriumba vonult vissza. Éjjel jelenti tudósítónk, hogy körözőlevél nem adatott ki, ellenben az ügyészség fölhívta a rendőrséget, hogy Fenyő Sándor dolgában mielőbb végezze el a kihallgatást. Fenyő Sándort mindeddig nem sikerült megtalálni s igy nem is lehetett kihallgatni. A rendőrség intézkedett, hogy Fenyő Sándort tartóztassák le arra az esetre, ha szökés gyanúja merülne föl, e végből személyleirását is több helyre megküldötte táviratban. (A váltókaamisitó gabonakereskedő.) Brassóból jelentik: Binder Frigyes gabonakereskedő ismeretes váltókamisitási perében ma a királyi törvényszék Bindert 75 magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondta ki és négy évi és hat hónapi fegyházra ítélte. (A fuvaros-kocsisok sztrájkja.) Vasárnapi határozatukhoz képest a fővárosi fuvaros-kocsisok megkezdették ma a sztrájkot. A város belsejében is meglátszott a sztrájk, a kocsik elég sűrűn közlekedtek bár, de rendőr ült például a szeneskocsi bakján s őrizte az oldalán ülő kocsist a sztrájkolok támadásától. A Nagyköruton végigment néhány szénás-szekér: kocsis helyett balra hajtotta a lovat, két szuronyos baka ült még a szekér tetején s két szuronyos baka masírozott a ló mellett is jobbról-balról. A Külső Váci-utón és Kőbányai-utón pedig, ahol máskor végehossza nincs a kocsik sorának, ma egyetlen egy fuvar se volt. Holnap, mint a sztrájkvezetőség véli, valamennyi fővárosi fuvaros kocsis csatlakozik a sztrájkhoz. A kocsisok ma reggel öt órakor gyűltek egybe a Herminakertben. Délelőtt három kocsis László Jenő dr. ügyvédjelölt vezetésével a főkapitányságra ment, hogy sztrájktanyára engedelmet kérjenek Rudnay Bélától. A főkapitány és a kocsis küldöttség, vezetője között ez a párbeszéd folyt le: — Kicsoda ön? Egy véd? — Nem. — Hát kocsis? — Nem. — Ön én velem a tavaly őszi kocsissztrájk alkalmával gorombáskodott. Maga egy haszontalan fráter! Maga élősdi. Ön féreg módjára élősködik a szegény embereken. — Ezt tessék bebizonyítani. — Hallgasson. Ön nem dolgozik! Mars ki! Szolga, vezesse ki ezt az embert. László Jenő dr. ügyvédjelöltet és sztrájkvezért, akit egyizben Tisza István gróf miniszterelnök is, kiutasított, kivezették a főkapitány szobájából. A kocsisok kiküldötteit fogadta Rudnay Béla s első kérdése az volt hozzájuk, hogy micsoda fizetést kap tőlük a sztrájkcsinálásért László Jenő dr. A kocsisok azt mondották, hogy semmit se fizetnek az ügyvédjelöltnek. Azután elmondották a kérelmüket a sztrájktanya dolgában. A főkapitány intette a kocsisokat, hogy a külföldön sokkal rosszabb a fuvarosmunkások helyzete. Ő szivén viseli a munkások sorsát, de nála járt