Budapesti Hírlap, 1904. április (24. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-26 / 116. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP, (116. sz.) ISON, április 26. •Korodon formálisan is elismerte a franciák védő­­ségét.­­ (A honvédelmi miniszter az altisztek­nek.) Megírtuk, hogy a közös hadügyminiszter ren­deletet bocsátott ki, a­melyben a tovább szolgáló al­tisztek részére újabb engedményeket biztosít. A hon­védelmi miniszter most egy hasonló tartalmú rende­­­­letet adott ki, a­melylyel a törvényes időnél tovább szolgáló altisztek sorsán javít. A rendelet tartalma a következő: Azok az altisztek, a­kik az erővonalban teljesí­tett 7 évi tényleges szolgálat után más Szolgálattételre rendeltetnék, a legutóbb élvezett altiszti szolgálati j­utalomdíj magasabb fokozata szerint kapják ezután is illetéküket. Az önként tovább szolgáló altisztek két évi továbbszolgálat után az 1. és 2., négy évi tovább­­szolgálat után az 1., 2. és 3. és végre öt évi tovább­szolgálat után az összes fegyvergyakorlatok teljesí­tése alól felmentetnek. Az önként tovább szolgáló al­tiszteknek nyolc évi tényleges szolgálatuk után a ■rájuk a harmadik tényleges szolgálati évükben ki­szabott fegyelmi büntetések és a tényleges szolgálat­ban befejezett minden további év után a 4., illetve a következő tényleges szolgálati évben kiszabott fegyelmi fenyítések törlendők. A tartósan szabadságolt, vala­mint a­ honvédség kötelékéből már elbocsátott altisz­teknek, kik még polgári állásra jogosító igazolvány birtokában vannak, az előbbiekben említett összes föltételek fönnállása esetén — saját kérelmükre­­— a fönt megjelölt fegyelmi fenyítések törlése szintén megengedhető. Azok az altisztek, a­kik az általános legénységi fölváltás idejében tényleges szolgálati kö­telezettségük utolsó évében állnak s a szolgálati kör sorrendje szerinti tartós szabadságolásra igényük van, de nekik a tényleges szolgálatban való megmaradás­­ az altiszti szolgálati jutalomdijnak kilátásba helyezése mellett megengedtetett, az illető év október, november és december hónapjára az első fokozatú jutalomdíj felének­ megfelelő szolgálati pótdíj utalványozandó. Az önként tovább szolgáló altisztek jövőben a tény­leges szolgálatból való kilépésük esetén nem­­, hanem már öt évi megszakítás nélküli tényleges szolgálat után nyernek a jutalomdíj-végkielégítés kiszolgálta­tására igényt. A szolgálati okokból való átköltözések­nél az önként tovább szolgáló 2. módozat szerint nősült altisztek lakásai is a helyi hatóságok által értékesítés végett átveendő. A honvédelmi miniszter rendelete 1904. január hónap 1-ig visszahatólag lép érvénybe.­­ (Suttner báróné fölolvasása.) A magyar szent korona országainak békeegyesülete tegnap dél­előtt tartotta rendes évi közgyűlését a Royal-szálló dísztermében. A közgyűlésnek kiváló érdekességet kölcsönzött Suttner isírta bárónénak,­ a világhírű békeapostolnak fölolvasása. A közgyűlést Ziparnovszky Károly másodelnök nyitotta meg, a­ki üdvözölte a nagyközönséget, s fő­képpen Luttner Berta bárónét, a béke eszméjének lel­kes hirdetőjét. Majd Gergely Ede főtitkár számolt b­i röviden az egyesület tavalyi működéséről. Tevékeny­sége csöndes és zajtalan volt, de azért távolról sem meddő. Az egyesület kebeléből pattant ki a párbaj­ellenes szövetség, a­mely immár megalakult s remél­hetőleg áldásos gyümölcsöket fog hajtani. Elhatá­rozta a választmány, hogy a közönség tájékoztatására békefolyóiratot indít. Azután kiosztásra kerülő No­­bel-díjra az egyesület egyhangúlag Suttner Berta bárónét ajánlotta. Ezután Schulek Géza dr. választ­mányi tag értekezett ezen a címen: Mit tett Kant Imánuel és Spencer Her­bert a béke érdekében? Majd Suttner Berta báróné állott föl szólásra. Mindenek­előtt sajnálatát fejezi ki, hogy a közönséghez nem szólhat zengzetes, szép magyar nyelvünkön. De a béke ideálja nemzetközi szavai egyformán, egy közös, szép cél­­megvalósítására törekszenek. Nem először szól a magyaroknak a békéről. 1895-ben, a­mikor a magyar békeegyesület megalakult, ő is ott állott a bölcsője mellett. Azóta kilenc év telt el. Kilenc esz­tendő egy szempillantás az emberi életben, és mégis milyen sok esemény adta elő magát a béke és háború kérdéseiben egyaránt. Akkor még csak óhajtásként merültek föl egyes tervek a világbéke megteremtése mellett, ma már írott szerződések és intézmények állanak fönn a béke érdekében. Akkor a választott bíróság még csak ideál volt, ma már működik és­ pozitív­­eredményt ért el oly esetben, a­mikor a há­ború már küszöbön volt s már megcsörrentek a fegy­verek. Mi minden történt azóta! Megalakult a berni iroda, Brüsszelben fölmerült a terve az állandó béke­­bíróságnak. Budapesten nagy­ konferencia volt, a­me­lyen úgyszólván az összes kormányok képviseltették magukat; a béke érdekében a pápa is fölemelte sza­vát. És fölébredt a nyilvános lelkiismeret szava az egész kulturvilágban. Megjelent a cár manifesztuma. Anglia és Észak-Armerika békeszerződést kötnek, és megtartatik a hágai konferencia. Chile és Argentí­na, a­melyek már harcra készek egymás ellen, le­szerelnek és virágzásnak indulnak. Anglia és Fran­ciaország a gyarmatokra vonatkozólag egyezségre lépnek. Tízszer gátolta meg a béke angyala a véres öldöklést. Nincs ok tehát arra, hogy bennünket gú­nyoljanak. Igaz, hogy ott volt a búr háború és most ott dühöng az orosz-japán halom Kelet-Ázsiában.­­ De hát, ha járvány üt ki, és az orvos is áldozatul­­ esik a betegségnek, lehet-e azért azt mondani, hogy­­ az orvosi tudomány nem egyéb, mint szélhámosság és szemfényvesztés? Micsoda fenséges, ideális csele­kedet lenne, ha valaki gátat tudna vetni a tömeggyilkolásnak! Előadása végén lelkes, szép szavakkal buzdított a békemozgalom ter­jesztésére. Az előadást, a mely mély hatást tett, hosszasan, lelkesen éljenezte a közönség, az elnök pedig az egyesület mély háláját tolmácsolta az illusz­tris vendégnek.­­ (Huszárok imája a magyar határon.) A határszélről, Alsó-Komárnikból jelentik a következő megható kis epizódot: Galíciából, Jaroszlavból hosszú távollét után hazarendelték a 8-ik huszárezredet. A 6-ik század Komárniknál lépett először magyar földre. Staufenberg gróf huszárkapitány a határkő­höz érve, megállította századát. — Imára!­­— kiáltotta harsányan. . . A magyar fiuk, a kik leszálltak a lóról, térdre bocsátkoztak. A derék kapitány azután rövid beszédet mondott, a melyben a király és a haza szeretetére buzdította a legénységet. Azután újra fölültek a lóra , lelkes kedvben folytatták útjukat. — (Gyászrovat.) Sváby Frigyes, a szepes- Vármegyei történelmi társulat ügyvivő-elnöke, április 21-én Lőcsén elhunyt. Klutovszky Tódorné, született Elefanty Erzsé­bet, néhai Elefanty Sándor polgármester leánya meg­halt Jászberényben. Temetése április huszadikán volt. Kampis Lajos, a Nemzeti Torna­ Egyesület tor­­natanítója, hosszú szenvedés után ma éjjel meghalt Budapesten.­­ (Az élesd! zendülés.) Huszonöt halottja és harminchat súlyos sebesültje van az élesdi szocia­­lista zendülésnek,, a­melyről már mai számunkban hírt adtunk. Erről a gyászos eseményről újabban a következő részleteket jelentik nekünk: A függetlenségi párt tegnap délután három óra­kor tartotta szervezkedő gyűlését, a­melyre mintegy háromezer szocialista is megjelent, a­kik lehurrogták a függetlenségi párti szónokokat. Ezek, látva a fenye­gető népáradatot, a gyűlést feloszlottnak nyilvánítot­ták és visszavonultak, mire a szocialisták a tribünt elfoglalták, a­ függetlenségi párt híveit és a hatóságot bottal és karóval megtámadták. A rend fentartására huszárság és tizenhat csendőr volt kirendelve. A szo­­cialisták borzasztó rivalgás között támadást intettek a katonák ellen, a­kik a tömeget, békésen szétosz­latni igyekeztek. Ekkor a tömegből ,egy lövés dördült el és Rasch Mihály járási csendőr-őrmester halálosan megsebesült, de még volt annyi ereje, hogy gyilkosát agyonlője. Erre a csendőrség sortüzet adott, minek következtében a csendőrök mintegy ötvenhat lövést tettek. A tömeg futásnak eredt, huszonegy halott és harminchat súlyosan sebesült, a helyszínen maradt. Az elmenekülők közt mintegy ötvenen kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. Távirati megkeresésre két szá­zad gyalogos érkezett Nagyváradról, a­kik közül egy fél századot Révre kellett küldeni, a­honnan szintén, szocialista zendülésről érkeztek jelentések. A huszárok megjelenésével a rend helyreállott. Egy későbbi távirat ezt jelenti: Élesden ma reggelig huszonhárom halottat konstatáltak. A sebesültek közül huszonket­tőt behoztak a Nagyváradon lévő biharvármegyei közkórházba. Ezek közül a nap folyamán kettő meg­halt, a sebesültek kétharmada részének állapota az orvosok véleménye szerint aggasztó. Nagyváradtól katonaorvosok mentek ki, hogy megállapítsák, való-e az a hír, hogy a csendőrök a menekülő tömeg után is lőttek. A vizsgálat megállapította, hogy egyetlen egy lövést sem tett a csendőrség a menekülő tömeg után. A sebesültek legnagyobb része családos em­ber. Élesdet katonaság tartja megszállva. A főügyész ma kiment Élesdre és vezeti a vizsgálatot, a­mely nemcsak erre az esetre, hanem az egész szocialista ak­cióra kiterjed. Nagyváradról táviratozza tudósítónk. Az élesdi események hírére a nagyváradi szocialisták tegnap este értekezletet tartottak, a­melyen kimondották,, hogy ma sztrájkszerű demonstrációt rendeznek. Ma reggel az összes szervezett munkások abbahagyták a munkát s az üzlettulajdonosokat fölszólították, hogy boltjaikat csukják be. Az üzlettulajdonosok engedelmeskedtek a sztrájkolóknak, a­kik a nagypiacon gyülekeztek össze s ott elkezdték a sátrakat rombolni. Azután tö­megesen kivonultak a Rédey-kertbe. Rimmler Károly polgármester intézkedett, hogy az egész helyőrség, mintegy ezerkétszáz ember, honvédek és közös kato­nák, vonuljon ki. A katonák megszállották a nagy­piacot és a kispiacot, továbbá az odavivő utcákat. A szocia­listák erre követséget küldtek a polgármesterhez és arra kérték, engedje meg, hogy a Rédey-kertben a tegnapi élesdi események dolgában gyűlést tarthassa­nak, a­melyen részvétüket és megbotránkozásukat fe­jezzék ki az élesdi események dolgában. A polgármes­ter kezdetben nem akarta megengedni a gyűlés meg­tartását, de azután mégis megengedte, azzal a kikö­téssel, hogy csakis részvétét fejezheti ki a gyűlés.­­ Délben a polgármester Schlechmüller altábornagy-­­ gyal tanácskozást tartott és a városi vízművek, a vil­­­lamos-telep és a posta védelmére katonai segítséget kért. A szocialisták erre újabb küldöttséggel kérték a katonaság visszavonulását. A polgármester kijelen­tette, hogy ezt csak abban az esetben teheti meg, ha a szocialisták békében szétoszlanak. Ez­­meg is történt s igy eddig rendzavarás nem volt.­­ (Pénzeslevelek és csomagok föladása.) A postaigazgatóság értesíti a közönséget, hogy az összes postahivatalokban ma újra megkezdték a pén­zeslevelek és csomagok fölvételét. A postai szállítás tehát most már egészen zavartalan.­­ (A francia tengerésztisztek sztrájkja.) A francia kereskedelmi tengerészet tisztjei, mint Parisból táviratozzék nekünk, tegnap óta sztrájkol­nak. Azt állítják, hogy nem bírnak a legénységgel, a­melyet Pelletan tengerészetügyi miniszter oltalmába vett. A ha­jós társaságok a tisztek pártján vannak s ki akarják használni a helyzetet Pelletan ellen. Mar­­seilleből ma egyetlen hajó sem indult el.­­ (Sztrájk.) A részvényserfőzőben ma sztrájk ütött ki. A sztrájkoló munkások béremelést követel­nek. A sztrájkban mintegy 100—120 munkás vesz részt.— (Körözött szerkesztő.) A Magyar Nemzet írja, hogy az ügyészség Fenyő Sándor, az Egyetértés főszerkesztőjét ma egész nap kereste, de meg nem ta­lálta. Ha estig sem akadnak nyomára, kiadják ellene a körözőlevelet. Az Alkotmány mai száma pedig je­lenti, hogy a körözőlevelet már ki is adták. Keres­teti pedig az ügyészség a nevezett főszerkesztő urat egy erkölcstelen bűntettért, melyre igen vakmerőn, nappal, egy belvárosi palota lépcsőházában veteme­dett, s melyen rajta vesztett, űzőbe vétetett, s egy házban, a mélybe bemenekült, elévetvén, a rendőrség kezére adatott. Az Egyetértés mai száma azt mondja, hogy főszerkesztője nagyon megrongált egészsége helyreállítása végett orvosai tanácsára szanató­riumba vonult vissza. Éjjel jelenti tudósítónk, hogy körözőlevél nem adatott ki, ellenben az ügyészség fölhívta a rendőrséget, hogy Fenyő Sándor dolgá­ban mielőbb végezze el a kihallgatást. Fenyő Sándort mindeddig nem sikerült megtalálni s igy nem is le­hetett kihallgatni. A rendőrség intézkedett, hogy Fe­nyő Sándort tartóztassák le arra az esetre, ha szö­kés gyanúja merülne föl, e végből személyleirását is több helyre megküldötte táviratban.­­ (A váltókaamisitó gabonakereskedő.) Brassóból jelentik: Binder Frigyes gabonakereskedő ismeretes váltókamisitási perében ma a királyi tör­vényszék Bindert 75 magánokirathamisitás bűntetté­ben bűnösnek mondta ki és négy évi és hat hónapi fegyházra ítélte.­­ (A fuvaros-kocsisok sztrájkja.) Vasár­napi határozatukhoz képest a fővárosi fuvaros-kocsi­sok megkezdették ma a sztrájkot. A város belsejében is meglátszott a sztrájk, a kocsik elég sűrűn közle­kedtek bár, de rendőr ült például a szeneskocsi bakján s őrizte az oldalán ülő kocsist a sztrájkolok támadásá­tól. A Nagy­köruton végigment néhány szénás-szekér: kocsis helyett balra hajtotta a lovat, két szuronyos baka ült még a szekér tetején s két szuronyos baka masírozott a ló mellett is jobbról-balról. A Külső Váci-utón és­ Kőbányai-utón pedig, a­hol máskor vége­­hossza nincs a kocsik sorának, ma egyetlen egy fuvar se volt. Holnap, mint a sztrájkvezetőség véli, vala­mennyi fővárosi fuvaros­ kocsis csatlakozik a sztrájkhoz. A kocsisok ma reggel öt órakor gyűltek egybe a Herminakertben. Délelőtt három kocsis László Jenő dr. ügyvédjelölt vezetésével a főkapitányságra ment, hogy sztrájktanyára engedelmet kérjenek­­ Rudnay Bélától. A főkapitány és a kocsis­ küldöttség, vezetője között ez a párbeszéd folyt le: — Kicsoda ön? Egy véd? —­ Nem. — Hát kocsis? — Nem. — Ön én velem a tavaly őszi kocsissztrájk alkal­mával gorombáskodott. Maga egy haszontalan frá­ter! Maga élősdi. Ön féreg módjára élősködik a sze­gény embereken. — Ezt tessék bebizonyítani. —­ Hallgasson. Ön nem dolgozik! Mars ki!­ Szolga, vezesse ki ezt az embert. László Jenő dr. ügyvédjelöltet és sztrájkvezért, a­kit egyizben Tisza István gróf miniszterelnök is, kiutasított, kivezették a főkapitány szobájából. A ko­csisok kiküldötteit fogadta Rudnay Béla s első kér­dése az volt hozzájuk, hogy micsoda fizetést kap tőlük a sztrájkcsinálásért László Jenő dr. A kocsisok azt mondották, hogy semmit se fizetnek az ügyvédjelölt­nek. Azután elmondották a kérelmüket a sztrájktanya­­ dolgában. A főkapitány intette a kocsisokat, hogy a­­ külföldön sokkal rosszabb a fuvarosmunkások hely­­­­zete. Ő szivén viseli a munkások sorsát, de nála járt

Next