Budapesti Hírlap, 1904. július (24. évfolyam, 181-211. szám)

1904-07-22 / 202. szám

Budapest, 1904. XXIV. évfolyam 202. szám. Péntek, julius 22. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 64—63, kiadók. 66—96, igazg. 65—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ogyine ház József körut 5. n. oldalán. Apró hirdetések árai Egy szó 6 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A harctér. Budapest, jul. 21. Senki se gondolja, hogy a japánorosz háborúnak hamar vége lesz. Vannak harcok, melyeket apró érdekekért, vagy érett gyümölcsökért vívnak és néhány összecsapás, egy nagy csata után elintéznek, mert élnek egyebekben a hadakozó felek tovább. Mandzsúria leirása, Ázsia hírhatásának kérdése az oroszoknak. A szélső keleten fölszabadítása egy európai nagyhatalom, egy katonai monarkia, egy hódító nemzet részint uralma, részint elkövetkezendő támadásai, ostromai alól: a japánok célja. Vagy célját kell elérnie valamelyik hadviselő félnek, vagy általános kimerültségnek kell beállania. Ilyen harc volt XIV. Lajos számos hadviselése Németalföldért. S melyik fél fog győzni? Erre a kérdésre Orániai Vilmos azt válaszolta: „akinek az utolsó tallér a zsebében marad". XIV. Lajos tizenháromszor államtönkbe vitte Franciaországot és mégis, vagy éppen ezért, győztes nem, maradhatott. Ilyen háború lesz a japán-orosz háború. A háború csak megkezdődött, a felek a nagy és döntő csaták terére most vonulnak föl, a kedvezőbb elhelyezkedést keresik most. Eddig, akár a Jahi előtt, akár a Liaotung félszigeten, csak kis háború folyt kis seregekkel. Nagy tömegek széles és mély mozdulatai kivitelére a terep nem volt alkalmas. A hadtestparancsnokok önállóan és külön vezették hadtesteiket. Most következik a hadtesteknek egy seregben, egy vezér alatt leendő hadviselése, ami éppen olyan különálló művelet lesz, a mint önálló művelet Port-Artur ostroma, vagy a tengernek uralása okából a flotta operációja. A japán nagy hadsereg három részből képződik. Kuroki serege a Jalu és Liao vízválasztó hegységében délről keletre, párhuzamosan a Liao folyásával a magaslatokon van elhelyezve. A Takusánnál kiszállt és a Kvantung félszigetről jövő seregnek Oku a vezére és délről nyomul északra Liaojangnak. Keleti szárnya érintkezik Kurokival és most hajtja végre azt a homlokhosszabbítást, mely a nyugati szárnyát a Liao folyóra kinyújtja. Ez a homlokzat hosszú, de kedvező, mert befogja a vasútvonalat, a járható utak nagyobb számát. Másfelől jobbszárnyát fedezi Kuroki serege, balszárnyát védelmezni fogja a japánoknak a Jakinál már szerepelt folyam-flottilája, mely a Liaon fog fölfelé törni és hatalmas, nagy ágyúiból az ellenséget lőni. E flottila nyomában következnek a szállítóhajók fegyverrel, élelemmel. Az orosz sereg stratégiai helyzete nem kedvező, mert szabad mozgásában gátolja az, hogy a vasúthoz, mint élelmező és kiegészítő egyetlen nagy útjához hozzá van láncolva, rajta kell laknia, nem távozhatik tőle, mindig féltenie, tehát erői megosztásával is őriznie kell minden pontját, nehogy valamelyik helyen elvágják a japánok, mert akkor néhány nap alatt éhen, elrongyolódva kellene magát, mint Bourbaquinak a keleti sereggel 1871-ben, megadnia. ___ Az orosz sereg állandóan két frontban van, keletről és délről, fenyegetve és ez okból nem tud koncentrálódni, hanem Kuroki serege hosszában és csatára kész hadirend mélységében kell csapatait elosztania és ugyanakkor Oku seregének szélességében is, egy másik csatakész hadirendet kell fentartania. Minél szélesebb lesz a Liaora való nyúlással Oku hadseregének homlokzata, annál kínosabb lesz az oroszoknak ebben a homlokzatban való mozgása és megmaradása. Ha pedig ezt a művész munkát nem lesznek képesek teljesíteni, akkor a Liao, talán már a keletibb Hun folyó völgyében előrehatoló japánok három oldalról fogják köríteni még a Liaojanghoz való visszavonulásuk előtt az oroszokat. Ebben a rossz stratégiai helyzetükben állandóan a megkerültetés, az elvágatás veszedelmében forognak az oroszok; jól kell tehát magukat megerősíteniük és vitézül kell védekezniük, máskülönben sokáig tartható hadállásaikból is hátrálniuk kell egy újabb és újabb veszélyeztetett pont megtartása okából. Ebből a rossz stratégiai helyzetéből Kuropatkin nem szabadulhat ki, csakis A krími háború. Irta Strausz Adolf. II. Anglia és Franciaország 1854 március 27-ikihadüzenet© Oroszországot annál kevésbbé lepte meg, mert tudomása volt a két hatalomnak Törökországgal március 12-én megkötött szövetségéről. A londoni és párisi kabinetek április 10-én állapodtak meg a közös katonai eljárás módozataiban. Elhatározták, hogy hajórajuk egy részével blokád alá helyezik Oroszországnak a Fitenger partján levő összes kikötőit, másik részével benyomulnak, a Fekete-tengerre, szárazföldi csapataikkal pedig támogatják a Duna mentén harcoló török sereget. Egyúttal megegyeztek abban is, hogy Oroszországot megtámadják a krími félszigeten. Miklós cár még a hadüzenet után is bizakodott Ausztria jóindulatában, teljes semlegességet várván részéről, de az április 9-én Bécsben tartott konferencia, amelynek jegyzőkönyvét Ausztrián kívül Anglia, Francia- és Poroszország írták alá, teljesen kiábrándítá._ A jegyzőkönyvben az osztrák császár is hozzájárult ama kívánsághoz, hogy Oroszország haladéktalanul ürítse ki a dunai fejedelemségeket. Szent-Pétervárott Ausztria hálátlansága oly elkeseredést és fölháborodást keltett, hogy a vezérkar, Paskievics és Jomini tábornokokkal élén, memorandumot dolgozott ki, amelyben alternatív javaslattal járultak a cár elé: vagy kezdje meg Oroszország a támadást Bécs ellen, mielőtt helyezkedjék védelmi álláspontra és koncentrálja a haderőt Krimbe. A javaslat első részét különösen Paskievics támogatta és nem közönséges elmeéllel iparkodott meggyőzni a cárt,hogy az út Konstantinápolyba Bécsen át vezet. I. Miklós a memorandumot Nesselrode külügyminiszternek adta át, ki röviden válaszolt: „A becsület nem engedi meg, hogy megalázó békét kössünk, de viszont nem követeli, hogy feneketlen mélységbe ugorjunk A diplomata józansága ezúttal győzött a katonák hevességén, a cár a védelmi háború mellett döntött. A fejedelemségekben levő csapatokat azonban nem vonta vissza, sőt ellenkezőleg leküldta Paskievicset, hogy nemmuljon a Balkán felé. Jóllehet a háború Orosz- és Törökország közt már 1853 ősze óta folyt az Al-Dunánál, s a hatalmak idejekorán megkezdhették volna hadi előkészületeiket: a hadüzenet után még hetek múltak el, míg a tulajdonképpeni mozgósítás megkezdődött. Napóleon császár három hadtestet jelölt ki a keleti harctér számára Canrobert, Bosquet és Napóleon herceg vezetése alatt, és főparancsnokul Leroy Saint-Arnaud tábornokot nevezte ki. Anglia saját serege élére a hatvanhat éves lord Raglant állította, ki Waterloonál Wellington oldala mellett harcolt és az I. Napolon elleni döntő ütközetben félkarját vesztette. A francia katonák Toulonban és Marseilleben szállottak hajóra, amelyek azonban oly hiányosan voltak fölszerelve, hogy Saint-Arnaud gúnyosan jelenté Parisba: ,, A matrózok, hazafiságával nem lehet a kazánokat fűteni.“ Csak április végén érkezett meg Gallipoliba, majd Konstantinápólyba a szó: előbb Atén kikötővárosát, Pireuszt kellett megszállni, mert Görögországban forrongás támadt és görög csapatok betörtek török területre. A hellének lecsillapítása után Saint-Arnaud és Itaglan abban állapodtak meg, hogy az 50.000 főből álló szövetséges sereg egy részét Adrinápoly előtt helyezik el a Balkán-szorosok megvédelmezésére, másik részével Várnán át a Dunához vonulnak. A dunai török sereg május végén és június elején szorongatott helyzetbe került. Az oroszok átkeltek a Dunán és Paskievics vezérlete alatt 77 zászlóalj, 68 lovas század, 27 kozák szornya és 254 ágyú ostrom alá fogta Szilisztriát. Június 20-án éjjelre volt kitűzve a döntő támadás, de aznap este távirati rendelet érkezett Pétervárról, hogy a sereg haladéktalanul vonuljon vissza Oláhországba. Ezt a váratlan intézkedést Ausztria fellépése okozta. A bécsi kormány már március elején 30.000 főnyi megfigyelő sereget rendelt Erdély határszélére, s tekintélyes erőt összpontosított a galíciai határon, június 3-án pedig fölszólította Oroszországot, hogy hadműveleteit ne terjeszsze túl a Dunán, s a fejedelemségeket haladéktalanul ürítse ki. Ezt a követelést június 12-én Poroszország megismételte. A cár, hogy elkerülje a háborút a két német hatalommal, kénytelen volt a kívánságot teljesíteni. Az orosz sereg visszavonult és augusztus végén Ausztria megszállotta Oláhországot. A szövetségesek ekként megszabadulva a balkáni hadműveletektől, július 18-án elhatározták, hogy a krími félszigetre mennek és Szebasztopolt megostromolják. E hadi kikötő és erősség már vetséges hadsereg egy része Mielőtt a Dunánál harcoló Omer hasának segítségére mehettek volna, régen bántotta Angliát, mert ezáltal állandóan fenyegetve látta Konstantinápolyt és az egész Ee- Mai számunk 22 oldal.