Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-24 / 233. szám
sokat beszélnek. Hírese ezredes, akit Port-Artur mellett egy bomba darabokra tépett. Puritán lelkű ember volt. Beszélik róla, hogy mikor legjobb barátja, egy admirális leányával váltott jegyet, elment hozzá és arra kérte őt, hogy ne vegye el a leányt, mert oly kitűnő tiszt mint ő, aki saját erejéből is a legnagyobb katonai rangra emelkedhetnek, abba a hírbe keveredhetnek, hogy karrierjét protekcióval csinálta meg. Rövid ideig Pétervárott volt a követségnél alkalmazva és itt történt vele, hogy néhány orosz tengerésztiszt alacsony termetét csúfolta, és úgy nyilatkozott, hogy Japánország nem lenne méltó ellenfele Oroszországnak. Hírőse nevetett és azt mondotta, hogy tegyenek rögtön, kísérletet. Három hatalmas tagbaszakadt muszkát választottak ki a japáninak ellenfelül, de Hírőse rövidesen elbánt velük és egyiket a másik után vágta földhöz a régi japán jujiton metódus szerint. Egész Pétervárott híressé tette ez a dolog. Hire még a cárhoz is eljutott és mesterművét a cár előtt is be kellett mutatnia. Ez alkalommal megint egész csomó muszka óriást teremtett földhöz. Egy orosz altengernagyot szeretetreméltó egyéniségével annyira megnyerte hogy három leánya közül egyet, egy ragyogó szépségű nőt nőül ajánlott neki. Hírese nehéz tusát vívott szívében, de aztán határozottan kijelentette, hogy bár nagyon meghatotta a vonzódás e fényes megnyilatkozása, de nőül a leányt mégse veheti, mert biztosan tudja, hogy Oroszország és Japánország sose lesznek jóbarátok, sőt jönni fog egy idő, mikor mint elkeseredett ellenségek fognak egymással szembenállani . Egy világkiállítás a bajban. Hogy Amerikában sem sikerül okvetetlenül minden vállalkozás és ott is van dollár — ami nincs, arra hatalmas bizonyság a st.-louisi világkiállítás. Óriási harangozással, dobveréssel készült, összehordtak belé sok nagyszerűt csodát, de az érdeklődés sehogy sem akar arányba jutni a reklám és a kiállításra fordított rengeteg költség nagyságával. A kiállítás rendezősége anyagi zavarokkal küzd, kötelezettségeit csak nehezen és késedelmesen teljesítheti, még az alkalmazottjait sem tudja teljes pontossággal fizetni. A látogatók száma idáig alig volt több félannyinál, mint amennyire számítottak, kilenc millió helyett csak öt millió jegyet vettek idáig. Bíznak azonban benne, hogy ha a kánikulának vége lesz, szeptemberben erősen föllendül majd a kiállítás látogatottsága. A kártérítés. A história Amerikában történt, nagyon különös és szóról-szóraigaz, amit különben legerősebben a különös volta bizonyít, mert ebben a mai reális korban a költött históriák nem mernek különösek lenni. Jerome Internosra montreali ügyvéd 1902 július hónapjában Ste Agathe kanadai fürdőhelyen megismerkedett egy ricksburgi milliomos leányával, B. kisasszonynyal, akit sikerült is meghódítania, úgy, hogy a leány, noha a milliomos papa nem nagyon örült a históriának, az ügyvéd úr menyasszonya lett. Az esküvőazonban egyre halasztódott és a leendő apósnak 1904 február havában végre sikerült rávenni a leányát, hogy küldje vissza a jegygyűrűt a vőlegényének. Az ügyvéd, mikor a rettenetes csapás érte, először a szivéhez kapott, azután az Íróasztala legalsó fiókjába nyúlt, kivette onnan a naplóját, azután elővett egy darab papirost és erre kiirta a naplójából a tételeket. Már tudniillik azokat a tételeket, amelyekben a mennyasszonyának küldött bokréták és más kis ajándékok árát jegyezte föl. Azután még egy számlát csinált összesen 465 óráról, amit a mennyasszonyával töltött, számítván óráját igen mérsékelt tarifa szerint, mindössze két dollárjával. A két számla summája kitett 2332 dollárt, amely összeg erejéig a lesújtott szerelmes haladéktalanul beadta a kártérítés iránti keresetet volt mennyasszonya, illetve leendett apósa, a ricksburgi milliomos ellen. Tárgyalásra azonban nem került a dolog, mert az após, amint a keresetet megkapta, a fölszámított összeget azonnal elküldte az ügyvéd úrnak, aki errealkalmasint megvigasz* talódott. I & X A háború és a tea. A télen, ha csak hamarosan meg nem kötik az oroszok, meg a japánok a békét, kevés teát iszunk és amit iszunk, azt drágáb* ban fizetjük meg, mint máskor. Ennek megint a háború az oka. A háború, amely roppantul megnehezíti a tea szállítását Kínából, ahol terem. Amióta a transz-szibériai vasút megépült, ezen szállították a teát, de ezen a vasúton most nem visznek teát, hanem csak katonát, meg ágyút, meg puskaport. Az Amox. folyamon se lehet szállítani, mert ennek a hátát is lefoglalta a háború. Marad tehát a régi mód, amelyről már azt hitték, hogy örökre kiment a divatból: teveháton karavánok fogják szállítani Mongolországon keresztül a teát, annyival lassabban, amennyivel lassabban jár a teve, mint a vasút. Lassabban kihozzák tehát a teát, kevesebbet is hoznak, nagyon valószínű, hogy drágábban is adják. Részletfizetésre. Anynyi mindenféle korának elnevezték már ezt a mi korunkat, hogy hasonló joggal bizonyára bátran nevezhetnék a részletfizetés korának is. Az emberek ma mindent részletre vásárolnak : gőzgépet is, fehérneműt is. Van olyan üzlet, amely már úgy van berendezve, hogy csak részletfizetésre ad el. A legnagyobb ezek között egy Dufaye nevű emberé. Parisban, aki fűszerrel látja el a vevőit, olyanformán, hogy ezek minden hónapban egy bizonyos összeget fizetnek, ami azonban nemcsak résztörlesztés, hanem betét is, mert harmadfél százaléki kamatot ad utána az áruház, amely a maga követelését a tőkéből vonja le. Az üzletnek már egész régió fiókja és több, mint ötnegyed millió állandó vevője van. Azt mondják, hogy Dufayel ezzel a sajtóságos szervezetű üzlettel nem egészen hét év alatt már száz millió frankot érő vagyont szerzett. BUDAPESTI HÍRLAP, (233. sz.) 1904. augusztus 24.