Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-04 / 215. szám

o­ d­ással a kutatókat minden ügyes-bajos dolgukban, de a nehézkes mechanizmus ellen ő sem tehet semmit. Palotát tehát az Országos Levéltárnak, mert e börtönszerű épület szégyene a nemzetnek, s oka az egész levéltár kezelésbeli nehézkes voltának. Palotát neki a nemzeti történet, a nemzeti dicsőség nevében. Palotát neki a tudomány nevében. Palotát neki az egészségügy nevében. Hadd lássa mindenki, de főleg az idegen, hogyan becsüljük meg a múlt történetét, fönnmaradt hiteles írásait. Hadd munkálkodjék benne kényelmesen, az egyesek egészségét nem rontva, a tudomány, fölhasználva a múltak okulásait a jelen­ben a jövő érdekében. TÁVIRATOK. A dijoni és a, lavali püspök. Róma, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Sanc­tum Officium előtt megkezdődött a lavali és dijoni püspökök pere, de arra, hogy ebben a dologban ítéletre kerüljön a sor, egyelőre gondolni sem lehet. Az el­járás nagyon lassú, különösen, ha főpapokról van szó és ebben az esetben éppenséggel hosszadalmas eljárás várható. A lavali püspök még nem vetette alá magát az egyházi bíróságnak és miután egyházszakadástól lehet tartani, csak a legvégső esetben fogják egyházi átokkal sújtani. Cserkov főkormányzó lemondása. Pétervár, aug. 3. (Saját tudósítónktól.­) Elő­kelő lengyel lapok jelentése szerint Cserkov tábornok, a Visztula melletti tartományok főkormányzója, le­mondott állásáról. Lemondó levelét még Plehve életé­ben adta át a belügyminiszternek. Cserkov tábornok most ukrajnai birtokán tartózkodik. Az angolok Indiában. London, aug. 3. Az alsóház ülésén a honvédelmi póthitel tárgyalásakor folytatott vita során Balfour miniszterelnök a kérdés bonyolult voltát hangoztatta. A birodalmi védelem szövevényesebb, mint Németor­szágé. Ez nem a mintaképe Angliának, mert Német­ország főképpen hadseregében bízik. A honvédelmi bizottságnak India védelmét is tekintetbe kell vennie. Több előtte szóló ama nyilatkozataival szemben, hogy India a szállítás nehézségei miatt a gyakorlati kato­nai kérdések körén kívül fekszik, a szóló is megen­gedi, hogy ez így van. De ama világrész egyetlen szóbajövő ellenségének Anglia meg nem engedheti, hogy azokat az országokat, a­melyek az angol terület és Oroszország között feküsznek, lassan kint el­nyerje. Volt idő — úgymond a miniszterelnök — a mikor Indiába való betörés nevetséges agyrém volt, de az az Oroszország, a melytől akkor tartottunk,igen elüt a mai Oroszországtól. Oroszországnak már van vasútja, mely közvetetlenül Afganisztán határáig visz és még egy vasutat kezd építeni. Legkevésbbé számítok az Oroszországgal való összeütközésre, de minden nemzetnek, mely más hatalom szomszédja, föl kell vennie amaz eshetőséget, hogy valamikor a szomszéddal halomba keveredhetik. — Az ülés során a ház 123 szavazattal 53 ellenében elfogadta azt a ha­tározati javaslatot, melylyel a Cunard Line segítsé­gét a szerződés határozatainak megfelelőleg elfogadják. Santung apostoli vikáriusa. Köln, aug. 3. A Köln. org. híre szerint Jenzer püspök utódján­ Dél-Santung apostoli vikáriusává Henninhaus Ágost atyját nevezték ki, ki most a gencsuszui hittérí­tők papnevelő-intézetében tanári minőségben működik és már régóta jobb keze volt Anzer püspöknek. Választás Hollandiában. Hága, aug. 3. Az első kamarába történt vá- Választáson 29 antiliberálist és 18 szabadelvűt vá­lasztottak meg. Három választást elnapoltak. A fel­oszlatás előtt a kamara 27 szabadelvűből és 22 anti­­liberálisból állott. A hererók lázadása. Berlin, aug. 3. Trotha tábornok jelenti Erindi- Ongonhererből. A második számú tábori ezred má­sodik századát 2-án reggel nyolc órakor Okohatennél 150 hereró támadta meg. A támadást visszaverték. Ez alkalommal ötven hereró elesett. Részünkről egy altiszt súlyosan, két más katona könnyen megsérült. Elesett egy whiteboy is, egy pedig megsérült. Közgazdasági táviratok. Newyork, aug. 3. Zárlat. Búza szilárd, hely­ben 102.— cent. (9.43 K.), szept-re 99.25 cent. (9.17 K.), BUDAPESTI HIRLAP. (215. sz.) 1904. augusztus 4. okt.-re —.— cent. (—.— K.) dec.-re 585/, cent. (9.10 K.­ májusra —.— cent. (—.— K.) Tengeri állandó, szept.-re 567/­ cent. (5.62 K.), okt.-re —.— cent. (—.— K..), dec.-re —.— cent. (—.— K.). Liszt helyben 3.95. Ga­bona szállítása Liverpoolba 1.— (1­0.36). Csikág­ó, aug. 3. Zárlat. Búza szilárd, szept.-re 94®/g cent. (8.72 K.), okt.-re —.— cent. (—K.). Ten­geri állandó, szept.-re 51.75 cent. (5.11 K.). A külföldi gabonatőzsdék mai és tegnapi ár­folyamainak összehasonlítása: CSIKÁGÓ cent cent cent Búza szeptemberre . ................................. 81.63 91.13 +0.50 .. októberre. .........................................­ Newyork, aug. 3. Cukor és kávépiac. Cukor fair refining Muscovado SV­. Cukor finomítva 1. sz. 4.90. Kávé, Rio 7. sz. helyben 77/16, aug.-ra 5.90, novemberre 6.15. ] Ma Termaps] ‘..«limis« PARIS frank trank trank 3nza augusztusra...................... 22.10 21.95 4­0.15 szepitemberre .................. . • • . 1 ‘22.45 22.10 +0.05 szeptember—decemberre. .... •22.70 22.55 +0.15 november—februárra...................... 1 22.90 22.90 --.— Köss au­gusztusra......................................... 14.65 14.50 +0.15 szeptemberre..................................... 14.90 14.75 +0.15 szeptember—decemberre............... 15.40 15.40 —.— november—februárra. ...... 15.70 15.75 —0.05 Liszt augusztusra.................................... I 29.40 29.80 —.— szeptemberre...................... • • • . 80.15 80.— +0.15 szeptember—decemberre............... 30.-30.10 —0.10 november—februárrá...................... 1 30.10 30.15 -0.05 B3ELIIÍ marka marka marka Búza szeptemberre.................. 1ISO .75 179.— + 1.25 októberre............................................ 180.25 179.­­4-1.75 J£ozs szeptemberre................................. 113.­ 112.75 4­ 0.25_ októberre............................................ Ib­.­148.50 +0.50 Zab szeptemberre..................................... 111.25 113.25 +1.­októberre............................................­ 113.75 +1.75 KraWYOEK cent cent cent Bnza helyben................................................ 102-10?.— —.— szeptemberre. ................................. 99.25 ! 99.13 +0.12 októberre .* ................................. --.-­decemberre......................................... 98.25 +0.33„ májusra.­­........................................|— 1 N A PIHIR­E K. Budapest, aug. 3. X. Pius első éve. Holnap lesz egy éve, hogy háromnapos konlhávé után Sarto József velencei bíboros pátriárkát, a paraszt származású főpapot minden várakozás elle­nére X. Pius név alatt megválasztották pápának. Éppen származása miatt különösen az olasz nép lelke­sedett érte, mert előtte a XIX. évszáz pápái, egynek kivételével, főrangúak voltak, hacsak ötöd-hatodrangú olasz grófi családból is. Jólesett különben a többi ország katolikus szegény embereinek is, hogy hozzájuk hasonló, igénytelen származású férfiú került a pápai trónra, a­mit nem is kellett a demokrácia diadalának nézni, mert hiszen a pápák között a legarisztokratiku­­sabb századokban bőven akadt alacsony sorsú ember. Ezt a népszerűséget a Vatikánban kellőleg ápol­ták is. Az új pápa maga elé bocsátotta Róma városá­nak apraját-nagyját, kivétel nélkül mindenkit, plébá­niák szerint csoportosítva. A többi olasz és idegen kö­zött sem tett különbséget, s vagy a legnagyobb udvar­ban néha ezerszámra fogadta őket, vagy üvegvédte folyosókon, s így nagyban eltért XIII. Leó szokásai­tól, a ki kedvelte a szertartásos, ünnepies föllépést, s a ki elé sokkal nehezebben lehetett jutni. A népszerű­ség többé-kevésbbé megvan még most is, de meg­csappant. Uralkodókról, kormányokról, pápákról úgy szo­kás véleményt alkotni, hogy közvetetten elődjükkel hasonlítják őket össze, mint a­kiknek emlékezete még él a kortársak lelkében. A legkönnyebb mesterség tehát szembeállítani X. Piust XIII. Leóval; mindkettő­nek egyénisége a maga nemében csakugyan külön­álló, akárhogyan hivatkozik is az előbbi csaknem min­den cselekedetében az elődjére. S az összehasonlításról még­sem szabad egészen lemondanunk, mert hiszen éppen az domborítja ki a kettőjük szellemének külön­böző vonásait. A pápa első esztendejének tanulságául egy kö­rülmény jelentkezik bizonyosnak: a bíborosok s ép­pen a legkiválóbbak, még ma sincsenek megnyugodva abban, hogy ő került az élükre. Három hónapig baj­lódott velük, hogy valamelyikük fogadja el az állam­titkára állást. A volt nunciusok, diplomaták egyike sem vállalkozott rá s X. Pius végre is kénytelen volt a nem is negyven esztendős Merry del Ved-t először hamarosan megtenni kardinálisnak, azután államtit­kárnak; őt, a spanyolt, minden hagyomány ellenére, mert a­mióta ez a méltóság fönnáll, mindig olasz származású ember töltötte be. És minden jel arra mu­tat, hogy elkövetkezvén Franciaországnak és a Va­tikánnak összeütközése és szakítása, azok a kardiná­lisok némi kárörömmel nézték, hogy milyen könnyű vérrel ment bele X. Pius s ők is a szakítást javasol­ták neki, mint Rampolla, a megbukott pápajelölt, Steinhuber, a német jezsuita, Ferrata, a volt párisi nuncius, a­kinek XIII. Leó parancsára egy elhamar­kodott lépéséért elégtételt kellett adnia a francia kor­mánynak és Vises y Tuto, a kapucinus spanyol kar­dinális, a­kinek a mostani spanyol államtitkárra van a legnagyobb befolyása, ők nem készítették elő a sza­kítást, csak belekapaszkodtak az előkészületekbe s tud­ták amazt siettetni. Milyen nagy szerepet játszott mindezekben az emberi hiúság! Az elhalt pápának legnagyobb öröme volt, ha fejedelmeket fogadhatott; még halála előtt néhány héttel tette tiszteletét a Valkánban két pro­testáns uralkodó: II. Vilmos és VII. Edvárd. X. Pius első éve alatt csak Loubet elnök járt Rómában s ő nem jelentkezett a Vatikánban. A konfliktus tudvalévően ebből indult ki, mert ugyan még csak a diplomáciai összeköttetés megszakításánál vannak, a­honnan még nagyon messze van a konkordátum fölbontása. X. Pius pápasága első évének második fontos eseménye az Olaszországgal való kibékülés. Mindun­talan kire jött, hogy fölhagy a vatikáni fogság fik­ciójával, mutatkozik Róma utcáin, elmegy a castel gandolfói pápai villába, vagy Velencébe látogat, régi kedves székhelyére, vagy Montecassinóba, az ősi híres bencés kolostorba; mind­ezzel az járna, hogy elismeri az olasz királyságot. Ezekből az eseményekből egy év alatt semmi sem következett be, s Svampa bo­lognai bíboros-érsek látogatása III. Viktor Emánuel­­nél is csak közönséges udvariasságnak bizonyult, a­melyből semmit kiokoskodni nem lehet. Az értelme tehát csak az, hogy nagyon föltűnő lett volna, ha meg nem történik, abban az esetben lett volna erős a lárma, s azt akarta elkerülni a Vatikán a mostani időben, a­mikor az olasz kormány tüntetőleg nem hajt végre egyházellenes törvényeket, akadály nélkül engedi bevándorolni a francia kongregációkat, a­me­lyeknek szinte védelmére kel az emberi szabadság ne­vében. A békülés már csak azért is el van halasztva hosszú és beláthatatlan időre, mert a pápa egy toll­vonással az imént robbantotta szét az olasz keresz­tény demokráciát, a­mely kezdettől fogva fölösleges­nek tartotta küzdeni az ő világi uralmáért. Fölosz­­latta az olasz katolikusok középponti bizottságát, s helyiekre forgácsolta szét, mert az részt akart venni a parlamenti választásokban, a pápa tilalma ellenére, ezzel is jelezni akarván, hogy 1870-ben, Róma elfoglalásakor a világtörténetnek egy visszahozh­atat­­lan és föl nem támasztható fejezete záródott le. En­nek az iránynak tehetséges fiatal papvezérei pedig el lesznek némutva, mert püspökeik engedelme nélkül a keresztény demokrata mozgalmakban részt nem ve­hetnek, s az előbbiek bizonyára mindenben fognak engedelmeskedni a Vatikán utasításainak. Láthatólag mélyen benne van tehát a pápa a politikában, holott a­mikor trónjára jutott, minden áron jólelkű öreg plébánosnak nézték, a­kinek egye­düli gondja lesz a vallási élet fejlesztése. Gyanították ezt a püspököknek szóló első körleveléből is, a­mely­nek a folytatásai szintén hasonló keretekben mozog­tak, s ennek nagyon örültek az úgynevezett reform­­katolikusok, a­kik a katolicizmust a modern művelt­séghez közelebb akarták hozni. Rövid félesztendő alatt keserűen csalódtak; a Nagy-Szent-Gergely pápa emlé­kére írt körlevéltől kiábrándultak, mert az ő értel­mükben minden reformot olyan mereven utasított vissza, hogy csak egy szebb jövőben reménykedhetnek, közben azonban nem szűnnek meg döngetni ez ósdi és maradi fölfogást, a­mely ez idő szerint minden téren diadalmaskodik, kárhoztat és elfojt minden szabadabb véleményt a biblia körül, a katolicizmus lényege tekintetében, a­melyhez nagyon sok érdek fűződik, hogy ne egészen világosan lássák. Több szerencséje volt X. Piusnak a szorosan vett egyházi ügyekben. Rendeletei az egyházi ének re­formja, az egyházjog kodifikálása, a sok visszaélésre alkalmat adott misepénzek, a szerzetesrendek ipar­űzése stb. dolgában nincsenek még végrehajtva, s kü­lönösen az első ellen nyomban három ország: Olasz-, Német- és Franciaország lépett sorompóba, mert a minden nemzeti vonatkozástól mentes régi Gergely­­féle egyházi éneket nem akarják befogadni. Számot­­­tevők reformjai több római főiskolán is, a­hol a két­­három évig tartó középkori skolasztikus szalmacséplést egy évre szorította, s helyébe pozitív tárgyakat állí­tott be, a­melyek a fiatal papjelöltet ismeretekkel lát­ják el.

Next