Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)

1904-12-10 / 341. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (341. sz.) 1904. december 10. — ("Adakozás.") Beküldüttek hozzánk: Szent A­­nk­dl-i kápolnájára: Oswald Sándorné Mezőberény, S. Dl. Budapest 10—10 kor., Fehér Bálintné Győr 5 kor. A-Z ingyentejre: G. Dl. Budapest 2 kor., Herczoghné drné Budapest 1 kor. A nyomorék gyermek­ek otthona javára. Juszt­usz-kávéház vesztesége cimén 2 koron®, Herczegné diné Budapest 2 korona. — Rendeltetésük helyére juttatjuk. — (A bolgár fejedelem útja.) Rimaszombat­ból jelentik, hogy Kóburg Ferdinánd bolgár fejedelem kíséretével és Kóburg Fül­öp Ágost és Lipót királyi hercegekkel, Lipót Szalvátor királyi herceggel együtt két napi eredm­énydús vadászat után balogvári ura­dalmából ma délután, elutazott. Feled állomáson száll­tak bolgár udvari kocsiba. A vonatot, a­mely este fél­­t­ízkor érkezik Budapestre, Görgey László miskolci üz­letvezető, Kun Bertalan losonci forgalmi főnök ve­zeti. A fejedelem két napig Budapesten marad. Ferdi­nánd fejedelem elutazása előtt Pernyey János rima­­szombati postafőnöknek a koronás polgári- érdemke­­resztet, Barna Imre városi tiszteletbeli rendőrkapi­tánynak pedig a polgári érdemkeresztet adományozta.­­ (Szergiusz nagyherceg­ lemondása­) Pé­ter varr­ál jelntik: h­ír szerint Szergiusz nagyherceg lemondott moszkvai főkormányzói állásáról és kijelen­tette, hogy nem hajlandó magát a belügyminiszter parancsainak alávetni. Minszki herceg belügyminiszter e miatt jelentést tett a cárnak, a ki helyeselte minisz­terének eljárását. Szergiusz nagyherceg valószinüleg Pétervárott fog megtelepedni.­­ (A kassai püspök koadjutora.) Kassáról táviratoztak a Magyar Távirti Irodá­nak. Bubics Zsigmomtd kassai megyéspüspök teg­nap Budapestről Kassára érkezett- A püspök "budapesti tartózkodása alkalmával arra kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot, hogy tekintettel agg korára és megrongált egészségére, rendeljenek mellé koadjutort az utódlás jogával. Cl.int megbízható helyről értesülünk, a kormány Bubics Zsigmond kérését teljesíteni fogja, sőt a koadjutor személyében már megállapodás is történt, a­mennyiben e díszes állásra Fischer­­-Collerie Ágostont, az esztergomi káptalan, tagját és a bécsi Parmlaineum­ kormányzóját jelölték. Fischer-Colbrie Ágost született Zselizen (Bars vármegye) 1863 október 16-án. Atyja Fischer-Colbrie Antal, a Ferenc József-rend lovagja, nyugalmazott erdőmester Esztergomban. A gimnáziumot Pozsony­ban, Esztergomban és K­remszmünszterben végezte. Teológiai tanulmányait 1881-től 1885-ig a Pázmi­­neumban, 1885-től 1888-ig a bécsi Augusztineumban végezte, időközben 1886. március 20-án pappá szentel­ték. 1888. július 25-én sub aspiciis Inper­atoris a teo­lógia doktorává avatták. Ez volt az első ilyen avatás a bécsi egyetem hittani karán. Ezután rövid ideig a Budapest-belvárosi plébánián káplán volt és még ugyanamaz év végén Simor János hercegprímás ud­varába került, hol két évet töltött, egyet mint cere-­rționtárius és levéltáros, egyet mint főszentezaki jegyző. 1890. augusztusban Bécsbe szólították udvari káplánnak és tanulmányi igazgatónak az Auguszti­­neumba. E két állásában több kitüntetés érte, a meny­nyiben 1892-ben Rudolf trónörökös árvájának, Erzsé­bet Mária királyi hercegnőnek hitoktatójává, 189­1- ben pápai kamarássá, a hitoktatói állásból való távo­zásakor pedig a harmadik osztályú vaskorona-rend lovagjává nevezték ki. 1900-ban esztergomi kanonok s csakhamar pápai prelátus, 1902. év elején pedig a bécsi Pázmáneum kormányzója lett, hol már két éve működik.­­­ (Murád szultán emlékiratai.) Konstanti­nápolyi udvari körökben, mint onnan jelentik, óriás feltűnést kelt Siebold D­ária orosz születésű orvosnő letartóztatása, a­kinél állítólag megtalálták a szeren­csétlen V. Murád szultán emlékiratait. Siebold Mária Murád szultán háremhölgyeinek orvosa volt s a fogoly szultán barátai az ő közvetíté­sével érintkeztek a Csiragan-palota foglyával. Az or­vosnő múltja meglehetősen kalandos. A szerb-török háború idejében került Belgrádba s katonai kórházak­ban működött. Politikai okokból kiutasították Bel­­grádból, a­mire Konstantinápolyba költözött, a­hol mint nőorvos nagy hírre tett szert. Egy alkalommal V. Murád egyik feleségéhez hivatták, utóbb pedig vég­legesen alkalmazták a szultán háremében. V. Murád politikai barátai gyakran küldöttek üzeneteket a szul­tánnak az orvosnő közvetítésével s a­mikor a fogoly szultán megszöktetését tervezték, szintén tudott a tervről. V. Murád szultán halála után csakhamar re­besgetni kezdték, hogy az elhunyt szultán emlékira­tait, a­melyekben fogságának okait és szenvedéseinek történetét írta meg, átadta valakinek azzal a megbí­zással, hogy halála után azonnal hozza nyilvánosságra. Azt is beszélték, hogy ezek az emlékiratok óriás szen­zációt fognak kelteni. Az udvar megbízta a konstan­tinápolyi rendőrséget, hogy a veszedelmes emlékiratot minden áron kutassa föl. A kutatás eredménye az lett, hogy a rendőrség Perában letartóztatta Siebold Máriát. A házkutatás azonban eredményre nem veze­tett, az emlékirat nem került meg. Azt hiszik, hogy Siebold Mária az emlékiratot letartóztatása előtt biz­tosságba helyezte. Siebold Mária mint orvos elsőrangú tekintély volt s a mikor Sándor király szakértő orvo­sokat hívott Drága királynéhoz, hogy megállapítsák, hogy a királyné áldott állapotban van-e vagy sem, a konstantinápolyi szerb követség ajánlatára meghívták Siebold Máriát is. Siebold Mária 5000 frank honorá­riumot kötött ki és csak akkor utazott el, a­mikor a pénzt megkapta. Ő is csak azt mondhatta, a­mit a többi orvos, hogy Drága királyné nem remélheti, hogy gyermeke fog születni.­­ (Kitüntetés.) A király Glaser Sándor ta­polcai gyógyszerésznek a közügyek, Hruzek Bélának, az újaradi népbank vezérigazgatójának, a közügyek és a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.­­ (Dérouléde és Jaurés párbaja.) A fran­cia-spanyol határon, mint röviden jelentettük, "• teg­napelőtt ment végbe Dérouléde és Jaurés párbaja, melynek előzményei Thalamás líceumi tanárnak az orleánsi szüzet sértő nyilatkozatára s az e miatt tá­madt tüntetésre vezetendők vissza. Dérouléde tudva­levőleg ki van tiltva Franciaországból és egyenesen a párbaj megvívása végett kapott menedéklevelet a francia hatóságtól. Szan-Szebasztiánból ment auto­mobilon Hendayebe, a­hol segédei, Guyot de Ville­­neuve és Gabi várták. Jaurès tanúi Gerault Rikárd és Deville, a másik két segéddel együtt megállapí­tották a párbaj helyét és idejét. Nagyszámú érdek­lődő, spanyol és francia hírlapírók, képviselők és természetesen fotográfusok várták a feleket, a csend­­őrség minden intézkedést megtett, hogy elkerülje a csődületet, s mégis háromszáz ember nézte végig a párviadalt. Garli volt a vezető és Tűz! kiáltására egyszerre sütötte el a pisztolyát mind a két fél, egyik sem talált. Az izgatott közönség soraiban va­laki fölkiáltott: — Éljen Jaurés! Deville, Jaurés tanúja rögtön rászólt: — Csönd legyen! A négy tanú aztán megszerkesztette a szoká­sos jegyzőkönyvet. A párbaj után Dérouléde gyalog távozott; egy szivaros­boltban összevásárolt egy csomó holmit és a künn várakozó munkások közt ki­osztotta; továbbá néhány száz frankot hagyott hátra a község templomának és szegényeinek. Graese Lapeyre kisasszony, a­kinek az apjáé az a mező, a­hol a párbajt vívták, rózsabokrétát adott át a száműzöttnek. Mikor visszafelé indult Spanyolor­szágba, egy sereg fiatal leánykát megszólított: — Nem azért jöttem, hogy benneteket lássalak, de boldog vagyok, hogy Franciaország földjén fran­cia nőket üdvözölhetek. Az egybesereglett tömeg lelkesen üdvözölte a távozót, a­ki megkérte a franciákat, adják át üd­vözletét hazájának addig is,a­míg megadatik neki, hogy visszatérhet. Jaurès tanúival együtt visszauta­zott Parisba. Dérouléde még Hendayeből táviratot küldött Marcel Edbyt-tel, száműzött társával együtt a hazafiak ligájának, melyben biztosítják mindketten a szövetséget, hogy minden időben hű harcosai marad­nak a nacionalista eszméknek.­­ (A kultuszminiszter a keleti akadémián.) Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ma délelőtt Morszn Emil miniszteri tanácsos kí­séretében meglátogatta a keleti akadémiát, a­hol Kunos Ignác dr., az akadémia igazgatója fogadta. A miniszter az igazgató kalauzolása mellett megte­kintette az intézetnek orientálás ritkaságban bővel­kedő keleti múzeumát, majd meghallgatta az intézet növendékeinek Kelet nép- és földrajzából, a kereske­delmi szaktárgyakból, valamint a francia, angol, olasz, török, görög és román nyelvekből tartott kol­lokviumait. A miniszter a legnagyobb megelégedését fejezte ki, s kijelentette, hogy a keleti akadémia sor­sát szívén fogja viselni, s fejlődését a jövőben is figyelemmel k­séri.­­ (A kivándorlás rendezése.) A belügymi­niszter a kivándorlás ügyében a következő rendeletét intézte valamennyi járás főszolgabírájához és a váro­sok polgármesteréhez. A Cunard Steam Ship C. Limited liverpooli cégnek tekintettel ama sajn­os körülményre, hogy oly nagy a kivándorlók száma, hogy azokat a Kunard ha­jóstársaság nem képes Fiuméból elszállítani, az Ant­­werpenen át való szállítás pedig kényelmetlen, sőt fölötte terhes, maguknak a kivándorlóknak érdekében addig is, a­míg ez irányban a végleges rendezés meg­történhetik, ideiglenesen megengedem, hogy azokat a kivándorlókat, kiket a Cunard-társaságnak Biuméból induló hajói befogadni nem képesek, az északnyugati európai kikötők, úgymint Bréma, Hamburg, Antwer­pen, Rotterdam és Havre felé irányíthassa, azzal a kötelezettséggel, hogy az ezen útvonalakon szállított kivándorlókra nézve is az 1903. évi IV. törvénycikk és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás rendelkezéseinek megtartásért az elől említett társa­ság felelős. A belügyminiszter ez alapon utasítja a hatóságokat, hogy az Adria tengerhajós részvénytár­saság, mint a Cunard hajóstársaság helyettese által kiállított hajójegyekkel, vagy- igazolványnyal ellátott kivándorlók a föntemlitett kikötőkbe szabadon utaz­hassanak, s abban még akkor sem gázol­tassanak, ha útlevelük a fiumei útirányra is szólna.­­­ (A meggyilkolt királyné ékszere.) Lon­donból jelentik nekünk: Drága királyné ékszerét teg­nap elárverezték. Az a korona, a melyet esküvőjén vi­selt, 1220 fonton, karperece, a mely a cár ajándéka, 48­0 fonton, menyasszonyi ruhája,30 fonton és fülbe­, valója 70 fonton kelt el.­­ (Az egyetemi félév berekesz­tése.­ A kultuszminiszter ma reggel rendeletet­ adott ki, a melylyel a tudományegyetemen és a műegyetemein az 1904—1905-dik iskolai év első félévét a holnapi.ala­ppal december tizedikével be­rekeszti. Más­­ években, csak december 20-án vég­ződött az első félév. Az egyetemi és műegyetemi rektor hirdetményben tudatta ezt az ifjúsággal.­ Demecó György dr. rektor hirdetménye a követ-­ kezd: A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi mi­niszter úrnak 1904. december 8-áról 105/703. szám alatt kelt rendeletéből kifolyólag értesíteni az egye­temi polgárságot­, hogy a miniszter úr a folyó tanév első félévében az előadások befejezését e hónap tizediki záróhatáridővel elrendelte. Fölhívom az egyetem pol­gárait, hogy az első fél­évi előadások hallgatásának tanúsítását már ugyanazon a napon és a rákövetkező két-három nap alatt mielőbb eszközöltesse. A kollokviu­mok és szigorlatok azonban a karácsonyi szünidő be­következtéig akadálytalanul folyhatnak. Budapest,­ 1904. december 9. Demkó, s. k., rektor. Hanszmann Alajos, a műegyetem rektora a félév berekesztése dolgában a következő hirdetményt bocsátotta ki: Értesítem a műegyetem t. hallgatóságát, hogy a folyó tanév első felében a műegyetemen az előadá­sok és gyakorlatok e hónap tizedikén beszüntettetnek. Az indexek láttamozására kitűzött idő tizenkettedikéig, hétfőig tart. Jövő hónap hetedikéig a műegyetemen mindennemű előadás és gyakorlat szünetel. Január elején intézkedés fog történni arra nézve, hogy a folyó félév tanulmányi mulasztása pótolható legyen. Budapest, 1904. december 9. Bauszmann Alajos, s. k., rektor. Az egyetemek első félévének e váratlan berekesz­tésére az ifjúság tüntetése adott okot. Ezt beismeri a félhivatalos Budapesti Tudósító is a következő jelen­tésében: „Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, e leiratát az egyetemi és műegyetemi hall­gatók érdekeire való tekintetből adta ki, mert az egyetemi mozgalmak megújulása könnyen tehetné az egyetemek rögtöni bezárását szükségessé, miáltal a csonkán maradó félév veszendőbe ment volna azokra is, kik minden mozgalomtól távol tartva magukat, idejüket egészen tanulmányaiknak szentelték. Azzal, hogy az első félév most befejeződik, az összes egyetemi­­hallgatók érdekei meg vannak óva s különben is az előadások befejezése ilyenképpen mindössze mintegy egy héttel előzvén meg a rendes időt, ez az intézkedés a tanulmányanyag beosztása tekintetében zavart nem fog okozni.* Még megemlítjük, hogy nemcsak a budapesti egyetemeken, hanem a kolozsvári egyeteme­ken is véget ér a holnapi nappal az első szemeszter. — (Házasság.) Kállay Aladár magyar­ királyi honvédfőhadnagy eljegyezte Perthl Gizikét Buda­pesten. Koltai Koltay Zsigmond eljegyezte Németh Gi­zellát Somogy­ Endrében. Perthl Géza eljegyezte Fügedy Juliskát Ör­kényben. — (A budapesti felső kereskedelmi iskolai tanárok) a kereskedelmi szaktanárok országos egye­sületéből kilépve, önálló egyesületet alkottak Bokor József dr. egyetemi tanár elnöklésével és az új egye­sület első­sorban a kar anyagi érdekeinek istápolására emlékiratot szerkesztett, melyben kimutatja a tanári fizetés olyan mértékű aránytalanságát, hogy például az als­ókubini tanárnak évenként 624 koronával van több fizetése, mint a sokkal drágább viszonyok közt élő budapesti felső kereskedelmi iskolai tanárnak. A memorandum kifejti, hogy a budapesti felső kereske­delmi iskolai tanárok, megfelelő szervezettség nélkül már tíz év előtt való fizetés rendez­ésnél rövidséget szenvedtek. Éppen annyi fizetést kérnek, mint a vidé­kieknek van, a­mit azzal érnének el, ha jelenlegi 2400 korona kezdőfizetésüket 2800 koronára emelik, a­mely három év múlva 3200 koronára és újabb négy év múlva 4000 koronára emelkednék s azon túl ötödéves pótlékképpen 400—400 koronával emelkedtek. Igaz­gatói fizetésül 5000 koronát kérnek, szintén 10­ százalé­kos pótlékkal. Az óradíjas tanárok fizetése 2800 korona lenne.

Next