Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)

1904-12-25 / 356. szám

e, melyet most kaptunk kézhez. A nyilatkozat így szól: Tőketerebes, dec. 23. Tisztelt Szerkesztő Úr! Azok a föltételek, melyeket a miniszterel­nök úrral szerdán közöltem, nem az én föltéte­leim nem elvbarátaim föltételei voltak,­­ hanem az egyesült ellenzékéi. Én közöltem azokat, mint a békés kibonta­­­­kozás előfeltételeit, mert az adott viszonyok között azt tartottam, hogy azok tárgyalhatók . É letek volna, s mert a Miniszterelnök Úr helyé­ben én azokat elfogadtam volna. Teljesen igaz, hogy a Miniszterelnök Úr a házszabály módosításának mértékével, melyet csupán élő szóval adtam neki elő — nem volt megelégedve. Az is igaz, hogy a janku­m elvét is kifogá­solta. De a további kapacitálást és tárgyalást teljesen kizáró visszautasítás, a többség jogára való hivatkozás alapján történt meg. A miniszterelnöknek azon nyilatkozata, hogy lemondása fölött nem alkuszik, —­ mert a többség bizalmát bírja — csak­ ezen nyilatko­zata győzött meg arról, hogy a megegyezés ki van zárva. Azért hangsúlyoztam ezt a körülményt az ellenzék vezérférfiai előtt is, másképp tovább is próbáltam volna a két ellentétes fölfogás ki­egyen­ítését előmozdítani. Kiváló tisztelettel Andrássy Gyula. Ebből a levélből világosan kiderül az, hogy az alap hiányossága a technikai obstrukció kiirtása szempontjából teljesen mellékes volt Tisza gróf szemében. A fő az, hogy a kormány­elnök hallani sem akart a lemondásáról. A félhivatalos cáfolatok eltérítik a figyel­met erről a döntő fontosságú körülményről. *­r­e vigyázzunk egy másik jellemző mozza­natra is, a melyre Hadik János gróf figyelmeztet bennünket. A kormány félhivatalosai és barátai, itt is- és Bécsben is, úgy­-tüntetik föl már most­ a helyzetet,­­ mintha minden­­bárért és zavarért az . Andrássynkat terhelné a felelősség, mert kiléptek a szabadelvű pártból és mert­­az­ egyesült ellenzék­kel egyetemben tiltakoznak,a kormány és a több­ség erőszaka ellen. Azt a látszatot keltik, itt is és Bécsben is, mintha az Andrássyak akadályoznák a technikát Mit sem sejtve, vidáman csevegtünk, mi­kor egyszerre az asszony elkezdi:­­y­im részemről bele volnék nyugodva a politikába, csak az uramat­­a f­orvát bizottság­ból kieresztenék. _ Jó pillanatban Feilitsch fölsikoltott. Tud­niillik a tyúkszemére tapostam. De akkor a sza­badelvű párt fölfogása nem volt még olyan gyors, ma már a zsebkendő-nyelvet is érti, akkor a lábjeleket se értette. Elámulva szólt az asz­­szonyhoz: Miféle horvát bizottságot tetszik gon­dolni ? — Mi is az ? — kérdi az asszony tőlem. — A regnikoláris deputáció — mondám kincs h­ördüléssel s Feilitsch lábát keresve, úgy rúgtam, meg egy velem szemben, Feilitsch mel­lett ülő urat, hogy az ijedtében egy szilvát ma­gostul lenyelt s egy félóráig fuldoklott tőle. — Vagy úgy? — szólt Feilitsch pokoli gúny­nyal. — Tudod — mondám nagy sietve— ez az a bizottság, mely mindig éjjel tartja az üléseit. — És milyen gyakran! É,s a horvát-ma­gyar kiegyezés még mindig késik — sopánkodott az asszony. .­­Láttam, hogy Feilitsch azonnal harsogó kacajra fakad. Vonásai már vonaglottak, mint távoli villámlás, mely a közeledő­­vihart jelenti. Mit csináljak ? Fölálltam, és meghúztam a vészféket. Arra való a vészfék, hogy az ember elejét vegye va­lami szerencsétlenségnek. És én elejét vettem. Az a kis stróf megéri ezt nekem. Hanem a horvát regnikoláris bizottságból is kiléptem, s obstrukció letörését s minthogy Bécsben a magyar forradalmi szellem ördögét festik a falra, azt a látszatot keltik, mintha ez a szellem elfogta volna már most az Andrássyakat is. A befeketítésnek és a rágalmazásnak ezt a gyalázatos rendszerét ismerjük régóta, de most kezd újólag elhatalmasodni, közéletünkön. Tisza Kálmán, valahányszor bajba jutott, mindig elő­rántotta a forradalom mumusát s Bécsben mindig ő volt az, a ki megmenti az országot és a dinasz­tiát a magyar ribilliótól. Vadikh János gróf meglátta és tapasztalta a silány rendszer életrnyi­lvánulását, azért tesz közzé nyilatkozatot, a­melyben­­védelmére kel az An­­drássyaknak és a disszidenseknek, a­kiknek eljá­rása egyébként nem szorul védelemre a jóhi­szemű magyar ember szemében. De olyan szomorú időkre ébredtünk, hogy a legtisztább és legönzetlenebb hazafiaknak vé­dekezniük kell a rágalom ellen s vigyázniok kell nyitott szemmel, hol és mely alattomos után hin­tik el a mérget ellenük. Keserves tapasztalása ez az idők fordulatá­nak és szomorú tanulság a Megváltó születésének magasztos ünnepére. Tissa István és a házszabályrevistó. A­­félhivatalos Magyar Távirati Irodal ma ezt a cáfolatot adta ki­ . Több lap azt írta, hogy Tisza István, gróf mi­niszterelnök közvetetten betekintést szerzett a szövet­kezett ellenzéktől tervezett írott házszabály-javas­latba. Ezzel szemben illetékes helyről úgy értesülünk, hogy Tisza István gróf miniszterelnök a. szövetkezett ..ellenzéktől .tervezett írott házszabályjavaslatot nem ..látta, de az a házszabá­lyreform, melyet Andrássy gróf szóbelileg részletesen ismertetett a miniszterelnökkel, a házelnök jogkörét semmivel sem fokozta volna, a költségvetés­ tárgyalását határidőhöz nem kötötte volna ■ és­ nem zárta volna ki a technikai­ obstrukciót. Tisza István gróf miniszterelnök ezért tartotta elégtelennek a. .szövetkezett, ellenzéknek­­vele közölt h­ázszabály­­, reform tervezetét. . . A cáfolattal ,e. rovat, bevezető soraiban' 'foglal* ■ kozunk. A szövetkezett ellenzék. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott, a­melyen jelen voltak: Kossuth Ferenc elnök, Zichy Aladár gróf,­­ Bánffy Dezső­ báró, Szederkényi Nándor, Vázsonyi­­Vilmos, Eötvös Károly,, Tátiy János, Batthyány Tiva­dar gróf, Holló Lajos, Ugron Gábor és Rock János. A bizottság ma kizárólag a képviselőválasztással foglalkozott és különféle intézkedést tett. Mivel az értekezleten a kerületeknek személy szerint való­ be­osztásáról és a pártok számarányának megállapításá­ról is szó volt, a tanácskozásba bevonták Molnár Já­nos, Ernszt Sándor, Lukáts Gyula és Henigller Lajos képviselőket és Pallag Sándort, a függetlenségi párt titkárát.­­ A bizottság elhatározta, hogy a vidéki ellenzéki pártokhoz­ felhívást intéz a szervezkedésre és­ végül az értekezletről ezt a hivatalos közlést adták ki: A kormány megtámadta a törvényt, a jog­rendet és az­ alkotmányt. E támadás visszaverése céljából­ az ellenzéki pártok szövetkeztek. Fölkér­jük tehát a kerületek ellenzéki pártjait, hogy erre az ellentállásra készüljenek, szervezkedjenek és velünk, a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságá­val minél előbb érintkezésbe lépjenek. Az ellen­zéki pártok­ a következő címre küldhetik értesíté­seiket: A vezérlő bizottság elnökénél­, Kossuth Fe­rencnél­, Budapest, József­ körút 47. A szövetke­zett ellenzék vezérlő, bizottságának 1904 decem­ber 24-én tartott értekezletéből : Kossuth­ Ferenc, Apponyi Albert gróf, Bánffy Dezső báró, Barabás Béla, Batthyány Tivadar gróf, Eötvös Károly, Gulner Gyula,­­ Ib­ek­ J­ános, Holló Lajos,­ Justa Gyula, Komjáth­i Béla, Polényi Géza, Stakovszky István, Sághy­­Gyula, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Tóth János, Ugrón Gábor, Vázsonyi Vilmos, Zichy Aladár gróf, Zichy Jenő gróf, Hadik János gróf nyilatkozata. Hadik János gróf az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: A szabadelvű pártból történt kilépésünk óta, úgy szándékainkat, mint helyzetünket hamis színben állítják a közvélemény elé. Állíthatom, hogy Tisza gróf tisztában volt azzal, hogy a november 18-iki erőszakos jelenet után, mely ellen, mint egyáltalán minden erő­szak ellenében már eleve értésére adtuk tiltak­o­­zásunkat, s­ ki fogunk lépni a szabadelvű pártból. Midőn Tisza gróf ennek megtörténtén sajnálkozását fejezte ki, ezt a sajnálkozást a kor­mánysajtó ki­szí­nezése alkalmassá tette oly be­nyomások keltésére, mintha a mi kilépésünk ál­tal törnék meg, az obstrukció okozta parlamenti betegség orvoslása. A mi pedig már eleve ki volt zárva, mert Tisza István gróf az ő saját és a mi nézeteinktől eltérő akcióját a mi támogatásunkra nem építhette. Ama „néhány embert” helyett tehát, a kik ellen Tisza gróf a maga akcióját megindí­totta, bennünket szemeltek ki céltáblául. S eköz­ben vádlóink igazolják, hogy már akkor, mikor az 1903-iki obstrukció alatt Tisza István gróf még csak a biham­egyei gyűléseken kelt ki erős hangon az obstrukció ellen, a parlamentben még nem tartotta szükségesnek provokálni az obstru­áló ellenzék érzékenységét. Andrássy Gyula gróf már akkor a parlamentben vetette nyíltan a túl­zók szemére, hogy „visszaélnek a házszabályok­kal**, s kitette magát annak a viharnak, mely szavait a túlzók részéről követte. Andrássy Gyula gróf álláspontja tehát ma is oly világos és konzekvens, mint 1908-ban volt. Akkor a­ kisebbségi túlzók visszaéléseit támadta, a par­lamentarizmus szellemét védelmezte, ma pedig ezen kívül a többségi erőszakkal száll szembe, az egész magyar alkotmány életgyökerét, a jogfoly­tonosságot védelmezi. A mily mértékben igyekeznek azonban megnehezíteni a mi helyzetünket, annál köny­­nyebbé teszik ránk nézve a kötelességteljesítést. Nekünk helyt kell állatnunk az 1867-iki közjogi kiegyezés nagy megpróbáltatásának pillanatá­ban. Mert a helyzet, változott viszonyok és vál­tozott­ jelszavak mellett, ma is ugyanaz, a mi az 18­67-iki kiegyezés ..létrejöttének idején volt. Akkor is. a., jogfolytonosság. elve küzdött az op­­portunitás ellen,­ mely­ utóbbi akadályozta éveken át, hogy .az TSfifdki.mü. mar alakjában jöhessen létre, s ráost­ is a, jogfolytonosság elve áll szem­ben azzal az opportunizmussal,­mely arra­ vezet­het, hogy a törvény­tisztelet megingatása és a köz­vélemény " mesterséges ingerlése következtében megrendülhet az" 1867-iki közjogi alap. Hogy összefüggés volna az ellenünk már kilépésünk óta folyó befeketítési kísérletek és a békés kibontakozásra módot nyújtott pozitív ja­vaslataink visszautasítása között , ezt én nem té­telezem föl. De itt fölmerül az­ a másik kérdés, hogy váljon az a politika, mely az obsrukciónak csakis erőszakos módon való leverését tűzi ki programjául, valóban oda fog-e vezetni, a­hová Tisza tervezi, s ott fog-e m­egállani, a­hol azt majd ő megállítani akarja? Ismerjük azokat a tendenciákat, melyek bizonyos osztrák körökben élnek, melyek el akar­ják hitetni, hogy Magyarországon forradalmi szellem lakozik, s hogy ennek csak tünete az obstrukció, hogy ez a forradalmi szellem az, melyet minden eszközzel le kell verni. De ez a premissza nem egyéb, mint hitvány rágalom. Magyarországon nem lakozik forradalmi szellem. De igenis lehet forradalmi állapotokat ébreszteni törvénytelenséggel, jogfosztással és a hatalmi túlkapások brutalitásaival. Jóslatokba nem bocsátkozom. Az az egy bizonyos, hogy a­ki a mai súlyos helyzetből való békés kibontakozást elutasítja, az a Sibilla-köny­­vek történetét nem ismeri. Mert ugyanazt az eredményt, melyet ma a fölajánlott békés meg­egyezés után el lehetett volna érni — ugyanazt az exlex-választások után, bármily eredménynyel végződjenek is azok, nem lehet jobbá garantálni. Országos iparos-párt. Budapesten ma iparosok új politikai pártot ala­pítottak, mely országos iparos-párt nevet vett föl. A párt előkészítő­ bizottsága a Klauzál­ utca 32. számú házába­n levő­­helyiségében értekezletet tartott, melyen Cierő Ernő dr. ügyvezető titkár előterjesztette a pro­gramot. Az értekezlet Hányása Vilmos, Balázs Jenő, László István, Ziehr Sámuel, Davidovics Herman, Hamiatti Jenő és Balogh György hozzászólása után ezt a határozatot hozta: 1. Az Országos Iparos Politikai Párt me­galaku- BUDAPESTI HIS­ LAP, (356. sz.) 1904. december 26.

Next