Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-25 / 356. szám
e, melyet most kaptunk kézhez. A nyilatkozat így szól: Tőketerebes, dec. 23. Tisztelt Szerkesztő Úr! Azok a föltételek, melyeket a miniszterelnök úrral szerdán közöltem, nem az én föltételeim nem elvbarátaim föltételei voltak, hanem az egyesült ellenzékéi. Én közöltem azokat, mint a békés kibontakozás előfeltételeit, mert az adott viszonyok között azt tartottam, hogy azok tárgyalhatók . É letek volna, s mert a Miniszterelnök Úr helyében én azokat elfogadtam volna. Teljesen igaz, hogy a Miniszterelnök Úr a házszabály módosításának mértékével, melyet csupán élő szóval adtam neki elő — nem volt megelégedve. Az is igaz, hogy a jankum elvét is kifogásolta. De a további kapacitálást és tárgyalást teljesen kizáró visszautasítás, a többség jogára való hivatkozás alapján történt meg. A miniszterelnöknek azon nyilatkozata, hogy lemondása fölött nem alkuszik, — mert a többség bizalmát bírja — csak ezen nyilatkozata győzött meg arról, hogy a megegyezés ki van zárva. Azért hangsúlyoztam ezt a körülményt az ellenzék vezérférfiai előtt is, másképp tovább is próbáltam volna a két ellentétes fölfogás kiegyenítését előmozdítani. Kiváló tisztelettel Andrássy Gyula. Ebből a levélből világosan kiderül az, hogy az alap hiányossága a technikai obstrukció kiirtása szempontjából teljesen mellékes volt Tisza gróf szemében. A fő az, hogy a kormányelnök hallani sem akart a lemondásáról. A félhivatalos cáfolatok eltérítik a figyelmet erről a döntő fontosságú körülményről. *re vigyázzunk egy másik jellemző mozzanatra is, a melyre Hadik János gróf figyelmeztet bennünket. A kormány félhivatalosai és barátai, itt is- és Bécsben is, úgy-tüntetik föl már most a helyzetet, mintha mindenbárért és zavarért az . Andrássynkat terhelné a felelősség, mert kiléptek a szabadelvű pártból és mertaz egyesült ellenzékkel egyetemben tiltakoznak,a kormány és a többség erőszaka ellen. Azt a látszatot keltik, itt is és Bécsben is, mintha az Andrássyak akadályoznák a technikát Mit sem sejtve, vidáman csevegtünk, mikor egyszerre az asszony elkezdi:yim részemről bele volnék nyugodva a politikába, csak az uramata forvát bizottságból kieresztenék. _ Jó pillanatban Feilitsch fölsikoltott. Tudniillik a tyúkszemére tapostam. De akkor a szabadelvű párt fölfogása nem volt még olyan gyors, ma már a zsebkendő-nyelvet is érti, akkor a lábjeleket se értette. Elámulva szólt az aszszonyhoz: Miféle horvát bizottságot tetszik gondolni ? — Mi is az ? — kérdi az asszony tőlem. — A regnikoláris deputáció — mondám kincs hördüléssel s Feilitsch lábát keresve, úgy rúgtam, meg egy velem szemben, Feilitsch mellett ülő urat, hogy az ijedtében egy szilvát magostul lenyelt s egy félóráig fuldoklott tőle. — Vagy úgy? — szólt Feilitsch pokoli gúnynyal. — Tudod — mondám nagy sietve— ez az a bizottság, mely mindig éjjel tartja az üléseit. — És milyen gyakran! É,s a horvát-magyar kiegyezés még mindig késik — sopánkodott az asszony. .Láttam, hogy Feilitsch azonnal harsogó kacajra fakad. Vonásai már vonaglottak, mint távoli villámlás, mely a közeledővihart jelenti. Mit csináljak ? Fölálltam, és meghúztam a vészféket. Arra való a vészfék, hogy az ember elejét vegye valami szerencsétlenségnek. És én elejét vettem. Az a kis stróf megéri ezt nekem. Hanem a horvát regnikoláris bizottságból is kiléptem, s obstrukció letörését s minthogy Bécsben a magyar forradalmi szellem ördögét festik a falra, azt a látszatot keltik, mintha ez a szellem elfogta volna már most az Andrássyakat is. A befeketítésnek és a rágalmazásnak ezt a gyalázatos rendszerét ismerjük régóta, de most kezd újólag elhatalmasodni, közéletünkön. Tisza Kálmán, valahányszor bajba jutott, mindig előrántotta a forradalom mumusát s Bécsben mindig ő volt az, a ki megmenti az országot és a dinasztiát a magyar ribilliótól. Vadikh János gróf meglátta és tapasztalta a silány rendszer életrnyilvánulását, azért tesz közzé nyilatkozatot, amelybenvédelmére kel az Andrássyaknak és a disszidenseknek, akiknek eljárása egyébként nem szorul védelemre a jóhiszemű magyar ember szemében. De olyan szomorú időkre ébredtünk, hogy a legtisztább és legönzetlenebb hazafiaknak védekezniük kell a rágalom ellen s vigyázniok kell nyitott szemmel, hol és mely alattomos után hintik el a mérget ellenük. Keserves tapasztalása ez az idők fordulatának és szomorú tanulság a Megváltó születésének magasztos ünnepére. Tissa István és a házszabályrevistó. Afélhivatalos Magyar Távirati Irodal ma ezt a cáfolatot adta ki . Több lap azt írta, hogy Tisza István, gróf miniszterelnök közvetetten betekintést szerzett a szövetkezett ellenzéktől tervezett írott házszabály-javaslatba. Ezzel szemben illetékes helyről úgy értesülünk, hogy Tisza István gróf miniszterelnök a. szövetkezett ..ellenzéktől .tervezett írott házszabályjavaslatot nem ..látta, de az a házszabályreform, melyet Andrássy gróf szóbelileg részletesen ismertetett a miniszterelnökkel, a házelnök jogkörét semmivel sem fokozta volna, a költségvetés tárgyalását határidőhöz nem kötötte volna ■ és nem zárta volna ki a technikai obstrukciót. Tisza István gróf miniszterelnök ezért tartotta elégtelennek a. .szövetkezett, ellenzéknekvele közölt házszabály, reform tervezetét. . . A cáfolattal ,e. rovat, bevezető soraiban' 'foglal* ■ kozunk. A szövetkezett ellenzék. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott, amelyen jelen voltak: Kossuth Ferenc elnök, Zichy Aladár gróf, Bánffy Dezső báró, Szederkényi Nándor, VázsonyiVilmos, Eötvös Károly,, Tátiy János, Batthyány Tivadar gróf, Holló Lajos, Ugron Gábor és Rock János. A bizottság ma kizárólag a képviselőválasztással foglalkozott és különféle intézkedést tett. Mivel az értekezleten a kerületeknek személy szerint való beosztásáról és a pártok számarányának megállapításáról is szó volt, a tanácskozásba bevonták Molnár János, Ernszt Sándor, Lukáts Gyula és Henigller Lajos képviselőket és Pallag Sándort, a függetlenségi párt titkárát. A bizottság elhatározta, hogy a vidéki ellenzéki pártokhoz felhívást intéz a szervezkedésre és végül az értekezletről ezt a hivatalos közlést adták ki: A kormány megtámadta a törvényt, a jogrendet és az alkotmányt. E támadás visszaverése céljából az ellenzéki pártok szövetkeztek. Fölkérjük tehát a kerületek ellenzéki pártjait, hogy erre az ellentállásra készüljenek, szervezkedjenek és velünk, a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságával minél előbb érintkezésbe lépjenek. Az ellenzéki pártok a következő címre küldhetik értesítéseiket: A vezérlő bizottság elnökénél, Kossuth Ferencnél, Budapest, József körút 47. A szövetkezett ellenzék vezérlő, bizottságának 1904 december 24-én tartott értekezletéből : Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Bánffy Dezső báró, Barabás Béla, Batthyány Tivadar gróf, Eötvös Károly, Gulner Gyula, Ibek János, Holló Lajos, Justa Gyula, Komjáthi Béla, Polényi Géza, Stakovszky István, SághyGyula, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Tóth János, Ugrón Gábor, Vázsonyi Vilmos, Zichy Aladár gróf, Zichy Jenő gróf, Hadik János gróf nyilatkozata. Hadik János gróf az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: A szabadelvű pártból történt kilépésünk óta, úgy szándékainkat, mint helyzetünket hamis színben állítják a közvélemény elé. Állíthatom, hogy Tisza gróf tisztában volt azzal, hogy a november 18-iki erőszakos jelenet után, mely ellen, mint egyáltalán minden erőszak ellenében már eleve értésére adtuk tiltakozásunkat, s ki fogunk lépni a szabadelvű pártból. Midőn Tisza gróf ennek megtörténtén sajnálkozását fejezte ki, ezt a sajnálkozást a kormánysajtó kiszínezése alkalmassá tette oly benyomások keltésére, mintha a mi kilépésünk által törnék meg, az obstrukció okozta parlamenti betegség orvoslása. A mi pedig már eleve ki volt zárva, mert Tisza István gróf az ő saját és a mi nézeteinktől eltérő akcióját a mi támogatásunkra nem építhette. Ama „néhány embert” helyett tehát, a kik ellen Tisza gróf a maga akcióját megindította, bennünket szemeltek ki céltáblául. S eközben vádlóink igazolják, hogy már akkor, mikor az 1903-iki obstrukció alatt Tisza István gróf még csak a bihamegyei gyűléseken kelt ki erős hangon az obstrukció ellen, a parlamentben még nem tartotta szükségesnek provokálni az obstruáló ellenzék érzékenységét. Andrássy Gyula gróf már akkor a parlamentben vetette nyíltan a túlzók szemére, hogy „visszaélnek a házszabályokkal**, s kitette magát annak a viharnak, mely szavait a túlzók részéről követte. Andrássy Gyula gróf álláspontja tehát ma is oly világos és konzekvens, mint 1908-ban volt. Akkor a kisebbségi túlzók visszaéléseit támadta, a parlamentarizmus szellemét védelmezte, ma pedig ezen kívül a többségi erőszakkal száll szembe, az egész magyar alkotmány életgyökerét, a jogfolytonosságot védelmezi. A mily mértékben igyekeznek azonban megnehezíteni a mi helyzetünket, annál könynyebbé teszik ránk nézve a kötelességteljesítést. Nekünk helyt kell állatnunk az 1867-iki közjogi kiegyezés nagy megpróbáltatásának pillanatában. Mert a helyzet, változott viszonyok és változott jelszavak mellett, ma is ugyanaz, a mi az 1867-iki kiegyezés ..létrejöttének idején volt. Akkor is. a., jogfolytonosság. elve küzdött az opportunitás ellen, mely utóbbi akadályozta éveken át, hogy .az TSfifdki.mü. mar alakjában jöhessen létre, s ráost is a, jogfolytonosság elve áll szemben azzal az opportunizmussal,mely arra vezethet, hogy a törvénytisztelet megingatása és a közvélemény " mesterséges ingerlése következtében megrendülhet az" 1867-iki közjogi alap. Hogy összefüggés volna az ellenünk már kilépésünk óta folyó befeketítési kísérletek és a békés kibontakozásra módot nyújtott pozitív javaslataink visszautasítása között , ezt én nem tételezem föl. De itt fölmerül az a másik kérdés, hogy váljon az a politika, mely az obsrukciónak csakis erőszakos módon való leverését tűzi ki programjául, valóban oda fog-e vezetni, ahová Tisza tervezi, s ott fog-e megállani, ahol azt majd ő megállítani akarja? Ismerjük azokat a tendenciákat, melyek bizonyos osztrák körökben élnek, melyek el akarják hitetni, hogy Magyarországon forradalmi szellem lakozik, s hogy ennek csak tünete az obstrukció, hogy ez a forradalmi szellem az, melyet minden eszközzel le kell verni. De ez a premissza nem egyéb, mint hitvány rágalom. Magyarországon nem lakozik forradalmi szellem. De igenis lehet forradalmi állapotokat ébreszteni törvénytelenséggel, jogfosztással és a hatalmi túlkapások brutalitásaival. Jóslatokba nem bocsátkozom. Az az egy bizonyos, hogy aki a mai súlyos helyzetből való békés kibontakozást elutasítja, az a Sibilla-könyvek történetét nem ismeri. Mert ugyanazt az eredményt, melyet ma a fölajánlott békés megegyezés után el lehetett volna érni — ugyanazt az exlex-választások után, bármily eredménynyel végződjenek is azok, nem lehet jobbá garantálni. Országos iparos-párt. Budapesten ma iparosok új politikai pártot alapítottak, mely országos iparos-párt nevet vett föl. A párt előkészítő bizottsága a Klauzál utca 32. számú házában levőhelyiségében értekezletet tartott, melyen Cierő Ernő dr. ügyvezető titkár előterjesztette a programot. Az értekezlet Hányása Vilmos, Balázs Jenő, László István, Ziehr Sámuel, Davidovics Herman, Hamiatti Jenő és Balogh György hozzászólása után ezt a határozatot hozta: 1. Az Országos Iparos Politikai Párt megalaku- BUDAPESTI HIS LAP, (356. sz.) 1904. december 26.