Budapesti Hírlap, 1905. július (25. évfolyam, 179-209. szám)

1905-07-28 / 206. szám

Budapest, 1905. XXV. évfolyam 206. szám. Péntek, julus 28. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor, negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fik Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 66—96, igazg. 65—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tin. kér., Bükk Szilárd-utca 4. ss. Iliintei. M hirdetés-felvétel: Csjint­hy Jiuel körül S. il­a oldalán. Apró hirdetések ára: Egy azó 6 iil., vastagabb betfivel 10 DL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A szabadelvű párt. Budapest, jul. 27. Tisza István gróf máglyára tette a maga politikai tetemét, a mikor leg­utolsó cikkében kijelentette, hogy sza­badjára hagyja a szabadelvű pártot s a jövő alakulásában magának szerepet nem is remél, nem is kér. A vezérlete alatt állott párt sajtójának ezzel alkal­mat adott arra, hogy a vezér politikai hamvaiból, valami új módi főnixül, a­ szabadelvű pártot igyekezzék új életre támasztani . . . Tisza gróf úgy nézi a helyzetet s ebben a szabadevű párt hivatását, hogy az ő félreállásával a szabadelvű párt emberei támogathatnak egy új kor­mányt mindazokban a lépéseiben, a­me­lyek az országot a rendes kerékvágásba vezetik, egyébként pedig magas színvo­nalú ellenzéket alkossanak. Ha a koalí­ciónak egy része beadja a derekát s kész a király mostani álláspontja mellett is kormányt alakítani, a szabadelvű párt gyarapítsa ezt a részt többséggé. A vezér politikai végrendeletének szavaiból az látszik, hogy a­ szabadelvű pártnak, mint pártnak önálló és félig­­meddig ellenzéki szerepet csak akkor kí­ván, ha a koalíció a királynál is érvénye­sül. Ha nem, akkor a szabadelvű párt a koalíciónak azzal a tagjaival egyesüljön új kormánypárttá, a­kik a bécsi politiká­nak engednek s a koalíció hadügyi pro­gramjának szegreakasztásával is vállal­koznak a kormánya­lakításra. A szabadelvű párt, illetve Tisza saj­tója­, ezeket a szavakat kissé eltérően kommentálja. Egy része azt akarja, hogy a szabadelvű párt minden körülmé­nyek között megmaradjon. Vagy mint ellenzék, vagy mint az új kormánypárt magja. A másik rész a mellett dolgozik, hogy a disszidensek és az új­ párt csatla­kozzanak a szabadelvű párthoz új több­séggé, új kormánypárttá. A mindenkori hatalommal rokonszenvező német újság szinte ódás lendülettel fejtegeti,­­ hogy Andrássy és Bánffy nem csatlakozhatnak ahhoz az elkárhoztatáshoz, a­melylyel a szabadelvű pártot sorsának szomorú fordulata után illetik. Hiszen Andrássy is, Bánffy is a szabadelvű párt busából és véréből valók. Csak természetes, hogy Tisza gróf félrevonulása után, a kinek eljárása a szakadást okozta, a hatvan­­hetes elemek ismét egyesüljenek. A vál­ság igy megoldódik. Ellenkező esetben a Tisza gróf önfeláldozása, a melylyel el­lépett a szabadelvű párttól, haszonta­lanná válik. E szerint Tisza gróf publicisztikai fölszólalása a szabadelvű párt megmen­tését célzó eszmékben lyukadt ki. Félre­­vonulását a szabadelvű párt reaktivitá­sá­ra és a koalíció megbontására akarják fölhasználni. Nem érdek és haszon nélkül való dolog ezt a szép igyekezetét alapo­san megvilágítani. Tisza grófnak­ a visszavonulását illető szavait egyszer már hallottuk, a szabadelvű párt első lakomáján. Elisme­réssel illettük akkor a vezért, a­ki látva, hogy az általa védett ügyet minden erő­feszítés mellett sem akarja az ország el­ismerni, félreáll s szabad utat enged a nemzeti akarat természetes érvényesülé­sének. Tisza gróf környezete e szavakat nem bocsátotta túl a lakoma helyének falain. Következett egy siralmas huza­vona, a melynek nem volt más célja, mint a szabadelvű párt érdekeinek bizto­sítása az új kormánypárt alakulásánál. Most már tudjuk, hogy az uralkodónak ki, micsoda befolyás alatt és miért java­solta a koalíció programjának elutasí­tását. De azt is tudjuk, hogy ez a javas­lat a remélt eredményt nem érte el. Vájjon micsoda erkölcsi és politikai indítékai lehetnek annak most, a Tisza gróf írásban kijelentett félrevonulása után, hogy a­­válság­ a szabadelvű párt javára dőljön el? Micsoda erkölcsi alapra helyezked­jék az országgal és a többi párttal szem­ben az a párt, a­melynek magatartása lehetővé tette november tizennyolcadi­kát, a Fejérváry-kormány megalakulá­sát s a­mely még az abszolút uralomnak is ugyan néz elébe, mint a­mely neki ad iga­zat, tehát a szimpátiáját bírja.? Hol veszi azokat az erkölcsi vonzó erőket, a­mely­lyel más pártokat vagy férfiakat magá­hoz vonhatna az a párt, a­mely harminc­éves fönnállása óta az osztrák hegemónia istápolásában gyűjtötte össze a maga történelmi hagyományait s mely egy félév óta az uralkodó nemzetellenes aka­ratára hivatkozva, a nemzet ellen tartja fönn párt­mivoltát. Ezt nem magyaráz­zák meg a szabadelvű párt publicistái s nem tudnak más indítékot fölhozni a sza­badelvű párt szerepére nézve az uj kor­mánypárt alakítása terén, minthogy ez a párt is hatvanhetes, mint a koalíció több pártja. A vak is látja, hogy az a hatvan­hét, a­mit Tisza gróf hirdet, nem az a hatvanhét, a­mi az Andrássy és Bánffy programjában van. Lássuk azt is, micsoda politikai okok szólhatnak a szabadelvű párt irányadó szerepe mellett az új többség alakítása terén. Tegyük föl, hogy a koalíció egyes pártjai vagy emberei megfeledkeznek róla, hogy közöttük és a szabadelvű párt, mint külön parlamenti párt között az impedimentum publicae homo statis tel­jes merevségében fönnáll; tegyük föl, hogy Andrássy, Bánffy és Rakovszky kigondolnak egy programot, mely az új fúziót lehetővé teszi s az uralkodónak tett engedmény folytán kormányt alakít­hat. Tegyük föl, hogy a szabadelvű párti honmentők keverése folytán vízzé válik a bor, sárrá az arany. Mit nyer az ország, Andrássy, Bánffy, Rakovszky és a sza­badelvű párt az új alakulással? Egyet, tudniillik a parlamenti kormányzás lehe­tőségét semmi esetre sem. Andrássy Gyula gróf megmondta a királynak, kifejtette a nagy nyilvános­ság előtt, hogy oly intézkedések nélkül, melyek az ország legnagyobb pártját, a függetlenségi pártot kielégítik, vagy leg­alább a parlamenti háborútól visszatart­ják, Magyarországon alkotmányosan kormányozni nem lehet.­­ Ez a dolog ma nem változott. A függetlenségi párt ereje az elmúlt félév alatt nem fogyott, sőt hatalmasan szaporodott. Hol van hát az a kormány, a­melylyel szemben ez a párt politikailag és erkölcsileg szorítva ne lenne a szélső ellenzékeskedésre, ha követelései minimumát sem látja kielé­gítve ? Hogy képzelik a szabadelvű párt prókátorai megtörni e párt erejét és elle­nük irányuló súlyát? Megvásárlással, új választással ? Próbálják meg. Még ma az ő kiküldöttjük ül a hatalom székében. Tudjuk azonban, hogy eféle pró­bálkozásra nincs senkinek sem kedve, sem mersze. Ha lehetséges volna s po­litikai sikerrel kecsegtetne a többség­ben foglalt 67-es frakcióknak egyesü­lése a szabadelvű párttal, akkor az bi­zonyára már megtörtént volna. De nem történt meg eddig s nem történhetik meg ezentúl, mert ezeknek a 67-es frakcióknak nemzeti programjuk van, a­melyet föl nem adhatnak és politikai céljuk van, a­melyet csak a független­ségi párttal karöltve és a függetlenségi párt útján valósíthatnak meg. Erkölcsi és politikai szükségesség tehát az, hogy a koalíció fönmaradjon. Addig, míg a koa­líció a nemzettől nyert küldetését végbe nem viszi, új kormánypárt alakításáról komolyan szó sem lehet. A koalíció feladatát eddig híven és kitartóan teljesítette. Sorra el kell hárí­tania azokat az akadályokat, a­melyeket a szabadelvű párt vezéreinek szerencsét­len mesterkedései a nemzet alkotmányos akarata ellen gördítettek. Az egyik akadály, a Tisza gróf sze­mélye, már félretolódott. Nem annyira a Tisza gróf saját elhatározásából, mint inkább a viszonyok nyomása alatt. Mert kitűnt, hogy sem magának, sem pártjá­nak többé nem használhat. A másik akadály lenne a szabad­­elvű párt. Nyilvánvaló, hogy ez a párt ma már inkább csak szócsöveiben él, semmint egykor nagy számú tagjaiban. Van egy nagy része, a­mely az elmúlt Mai számunk 22 oldal.

Next