Budapesti Hírlap, 1905. július (25. évfolyam, 179-209. szám)
1905-07-28 / 206. szám
Budapest, 1905. XXV. évfolyam 206. szám. Péntek, julus 28. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor, negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fik Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 66—96, igazg. 65—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tin. kér., Bükk Szilárd-utca 4. ss. Iliintei. M hirdetés-felvétel: Csjinthy Jiuel körül S. ila oldalán. Apró hirdetések ára: Egy azó 6 iil., vastagabb betfivel 10 DL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A szabadelvű párt. Budapest, jul. 27. Tisza István gróf máglyára tette a maga politikai tetemét, a mikor legutolsó cikkében kijelentette, hogy szabadjára hagyja a szabadelvű pártot s a jövő alakulásában magának szerepet nem is remél, nem is kér. A vezérlete alatt állott párt sajtójának ezzel alkalmat adott arra, hogy a vezér politikai hamvaiból, valami új módi főnixül, a szabadelvű pártot igyekezzék új életre támasztani . . . Tisza gróf úgy nézi a helyzetet s ebben a szabadevű párt hivatását, hogy az ő félreállásával a szabadelvű párt emberei támogathatnak egy új kormányt mindazokban a lépéseiben, amelyek az országot a rendes kerékvágásba vezetik, egyébként pedig magas színvonalú ellenzéket alkossanak. Ha a koalíciónak egy része beadja a derekát s kész a király mostani álláspontja mellett is kormányt alakítani, a szabadelvű párt gyarapítsa ezt a részt többséggé. A vezér politikai végrendeletének szavaiból az látszik, hogy a szabadelvű pártnak, mint pártnak önálló és féligmeddig ellenzéki szerepet csak akkor kíván, ha a koalíció a királynál is érvényesül. Ha nem, akkor a szabadelvű párt a koalíciónak azzal a tagjaival egyesüljön új kormánypárttá, akik a bécsi politikának engednek s a koalíció hadügyi programjának szegreakasztásával is vállalkoznak a kormányalakításra. A szabadelvű párt, illetve Tisza sajtója, ezeket a szavakat kissé eltérően kommentálja. Egy része azt akarja, hogy a szabadelvű párt minden körülmények között megmaradjon. Vagy mint ellenzék, vagy mint az új kormánypárt magja. A másik rész a mellett dolgozik, hogy a disszidensek és az új párt csatlakozzanak a szabadelvű párthoz új többséggé, új kormánypárttá. A mindenkori hatalommal rokonszenvező német újság szinte ódás lendülettel fejtegeti, hogy Andrássy és Bánffy nem csatlakozhatnak ahhoz az elkárhoztatáshoz, amelylyel a szabadelvű pártot sorsának szomorú fordulata után illetik. Hiszen Andrássy is, Bánffy is a szabadelvű párt busából és véréből valók. Csak természetes, hogy Tisza gróf félrevonulása után, a kinek eljárása a szakadást okozta, a hatvanhetes elemek ismét egyesüljenek. A válság igy megoldódik. Ellenkező esetben a Tisza gróf önfeláldozása, a melylyel ellépett a szabadelvű párttól, haszontalanná válik. E szerint Tisza gróf publicisztikai fölszólalása a szabadelvű párt megmentését célzó eszmékben lyukadt ki. Félrevonulását a szabadelvű párt reaktivitására és a koalíció megbontására akarják fölhasználni. Nem érdek és haszon nélkül való dolog ezt a szép igyekezetét alaposan megvilágítani. Tisza grófnak a visszavonulását illető szavait egyszer már hallottuk, a szabadelvű párt első lakomáján. Elismeréssel illettük akkor a vezért, aki látva, hogy az általa védett ügyet minden erőfeszítés mellett sem akarja az ország elismerni, félreáll s szabad utat enged a nemzeti akarat természetes érvényesülésének. Tisza gróf környezete e szavakat nem bocsátotta túl a lakoma helyének falain. Következett egy siralmas huzavona, a melynek nem volt más célja, mint a szabadelvű párt érdekeinek biztosítása az új kormánypárt alakulásánál. Most már tudjuk, hogy az uralkodónak ki, micsoda befolyás alatt és miért javasolta a koalíció programjának elutasítását. De azt is tudjuk, hogy ez a javaslat a remélt eredményt nem érte el. Vájjon micsoda erkölcsi és politikai indítékai lehetnek annak most, a Tisza gróf írásban kijelentett félrevonulása után, hogy aválság a szabadelvű párt javára dőljön el? Micsoda erkölcsi alapra helyezkedjék az országgal és a többi párttal szemben az a párt, amelynek magatartása lehetővé tette november tizennyolcadikát, a Fejérváry-kormány megalakulását s amely még az abszolút uralomnak is ugyan néz elébe, mint amely neki ad igazat, tehát a szimpátiáját bírja.? Hol veszi azokat az erkölcsi vonzó erőket, amelylyel más pártokat vagy férfiakat magához vonhatna az a párt, amely harmincéves fönnállása óta az osztrák hegemónia istápolásában gyűjtötte össze a maga történelmi hagyományait s mely egy félév óta az uralkodó nemzetellenes akaratára hivatkozva, a nemzet ellen tartja fönn pártmivoltát. Ezt nem magyarázzák meg a szabadelvű párt publicistái s nem tudnak más indítékot fölhozni a szabadelvű párt szerepére nézve az uj kormánypárt alakítása terén, minthogy ez a párt is hatvanhetes, mint a koalíció több pártja. A vak is látja, hogy az a hatvanhét, amit Tisza gróf hirdet, nem az a hatvanhét, ami az Andrássy és Bánffy programjában van. Lássuk azt is, micsoda politikai okok szólhatnak a szabadelvű párt irányadó szerepe mellett az új többség alakítása terén. Tegyük föl, hogy a koalíció egyes pártjai vagy emberei megfeledkeznek róla, hogy közöttük és a szabadelvű párt, mint külön parlamenti párt között az impedimentum publicae homo statis teljes merevségében fönnáll; tegyük föl, hogy Andrássy, Bánffy és Rakovszky kigondolnak egy programot, mely az új fúziót lehetővé teszi s az uralkodónak tett engedmény folytán kormányt alakíthat. Tegyük föl, hogy a szabadelvű párti honmentők keverése folytán vízzé válik a bor, sárrá az arany. Mit nyer az ország, Andrássy, Bánffy, Rakovszky és a szabadelvű párt az új alakulással? Egyet, tudniillik a parlamenti kormányzás lehetőségét semmi esetre sem. Andrássy Gyula gróf megmondta a királynak, kifejtette a nagy nyilvánosság előtt, hogy oly intézkedések nélkül, melyek az ország legnagyobb pártját, a függetlenségi pártot kielégítik, vagy legalább a parlamenti háborútól visszatartják, Magyarországon alkotmányosan kormányozni nem lehet. Ez a dolog ma nem változott. A függetlenségi párt ereje az elmúlt félév alatt nem fogyott, sőt hatalmasan szaporodott. Hol van hát az a kormány, amelylyel szemben ez a párt politikailag és erkölcsileg szorítva ne lenne a szélső ellenzékeskedésre, ha követelései minimumát sem látja kielégítve ? Hogy képzelik a szabadelvű párt prókátorai megtörni e párt erejét és ellenük irányuló súlyát? Megvásárlással, új választással ? Próbálják meg. Még ma az ő kiküldöttjük ül a hatalom székében. Tudjuk azonban, hogy eféle próbálkozásra nincs senkinek sem kedve, sem mersze. Ha lehetséges volna s politikai sikerrel kecsegtetne a többségben foglalt 67-es frakcióknak egyesülése a szabadelvű párttal, akkor az bizonyára már megtörtént volna. De nem történt meg eddig s nem történhetik meg ezentúl, mert ezeknek a 67-es frakcióknak nemzeti programjuk van, amelyet föl nem adhatnak és politikai céljuk van, amelyet csak a függetlenségi párttal karöltve és a függetlenségi párt útján valósíthatnak meg. Erkölcsi és politikai szükségesség tehát az, hogy a koalíció fönmaradjon. Addig, míg a koalíció a nemzettől nyert küldetését végbe nem viszi, új kormánypárt alakításáról komolyan szó sem lehet. A koalíció feladatát eddig híven és kitartóan teljesítette. Sorra el kell hárítania azokat az akadályokat, amelyeket a szabadelvű párt vezéreinek szerencsétlen mesterkedései a nemzet alkotmányos akarata ellen gördítettek. Az egyik akadály, a Tisza gróf személye, már félretolódott. Nem annyira a Tisza gróf saját elhatározásából, mint inkább a viszonyok nyomása alatt. Mert kitűnt, hogy sem magának, sem pártjának többé nem használhat. A másik akadály lenne a szabadelvű párt. Nyilvánvaló, hogy ez a párt ma már inkább csak szócsöveiben él, semmint egykor nagy számú tagjaiban. Van egy nagy része, amely az elmúlt Mai számunk 22 oldal.