Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)
1906-02-17 / 47. szám
IP_____________________________ BUDAPESTI HÍRLAP. (47. sz.) 1906. február 17. « 30.000 tonnán belül aligha fognak megállni. Rendeltetésüknél fogva sokkal egyszerűbb a szerkezetük, nincsenek oly iszonyú rázkódásnak és nyomásnak kitéve. Hiszen ha egy 30,5 cm. kaliberű ágyú azokon elsüttetnék, az egész hajó összeroppanna. A szakértők a Dreadnaught-ról különösen kiemelik, hogy közép-ágyui egyáltalán nincsenek csakis óriási ágyai vannak, meg a torpedó-naszádok elűzésére szolgáló kicsi gyorstüzelők. Mert tudnunk kell, hogy az eddigi, még legmodernebb csatahajók is számos közép, tudniillik 15—19 centiméteres kaliberű ágyukkal vannak fölszerelve. Kétszeres a föladata ezeknek. Először, mivel, hogy ezekkel a könnyebb ágyukkal négy lövést is lehet tenni, míg az öreg ágyukkal egyet, annálfogva csatában az ellenséges hajóktól való távolságot próbalövések útján ezekkel állapítják meg és amikor lövésük már célt ért, akikor aztán rögtön a nagy ágyuk is lőnek, mert most már biztosan irányíthatók és igen költséges lövésük nem vész kárba. Próba lövésekre az öreg ágyuk már azért sem alkalmazhatók, mivel óriási súlyaiknál fogva csak gépek segítségével irányíthatók, a hozzájuk való lövedékeket (410 kilogram) és puskaport (90 kilogram) a hajó fenekéből vizi, vagy most már inkább villamos erővel hajtott paternosterek segítségével emelik az ágyú töltéskamrájához, s aztán belelódítják. Mindezeknél fogva egyszeri elsütésük, még a leggyakoroltabb legénység mellett is 60—50 másodpercbe kerül, addig pedig a cél, tudniillik az ellenséges hajó már tovább haladt. De aztán éppen a csuszimai csata tanúsította, hogy ezek a középágyuk, még ha a nehéz ágyukat magukban foglaló tornyok vértjét, s a vastag oldalpáncélokat nem is ütik keresztül, oly iszonyú pusztítást vittek véghez a fedélzeten, s a hajó könnyebb páncélzatai részein, valamint a legénységben, hogy félig azok végezték el az ellenséges hajók harcképtelenné tevését és már csak aránylag kevés találó lövésre volt szükség a nagy ágyuktól, hogy a tenger fenekére küldjék. Ha várjon tehát az ily közép üregű ágyuk teljes hiánya nem fog-e kárral járni, csak a jövő fogja eldönteni. Nagyot tévednek azonban azok, akik ez alkalomból arra a kijelentésre ragadtatták magukat, hogy a kis, vagy mondjuk kisebb terjedelmű hadihajók (értsük csatahajók) napja immár letűnt és jövőben csak a Dreadnoughthoz hasonló hajók fognak érvényesülhetni. Ebben akadályul nem csak szertelen költségei voltuk szolgál, mert egy-egy ilyen hajó teljes hadi felszerelésével együtt negyven millió koronába kerül, hanem az azokkal járó egyéb költség is. Óriás ágyúi, a legjobb, edzett acélból készült lövedékeinek súlya 410 klgr., hozzájárul 1 90 klgr. súlyú füstnélküli lőpor töltés, úgy, hogy minden egyes lövés mintegy ezer koronába kerül. A hajó minden ily ágyúhoz so0 töltést visz magával, a kisebbekhez pedig természetesen sokkal többet. Nagy dokkokat kellene számukra építeni, hogy befogadhassák e kolosszusokat, ami mind milliókat emésztene föl. Mély merülésüknél fogva a partokat mindenütt nem közelíthetnék meg zátonyra futás veszedelme nélkül, hozzájárul még forgási körük nagysága, mindezek a sík-tengerre utalják érvényesülhetés végett. Igaz azonban, hogy ott aztán jól vezetve és jól begyakorolt tüzérlegénységgel pozdorjává lövi a gyöngébb csatahajókat és eldöntik a csatát. A sík-tengeren vívott csata pedig eldönti a hadjárat sorsát. Az említettük körülményeknél fogva azonban nem hiszszük, hogy még a gazdag Anglia is és az azzal versenyző tengeri hatalmak egy-egy osztálynál (Az angolok és japánoknál egy osztály (divizió) 4—4 hajóból áll, a franciáknál s a magyar-osztrák tengerészetnél egy osztály 3—3 hajót számít,) többet fognának ily óriás hajókból építeni, ezt az osztályt aztán oda fogják küldeni, ahol a döntést keresik. A Csuszima sziget melletti csatára való hivatkozás is sokszor téves alapból indul ki. Ez a csata éppen nem szolgáltat új tanulságot a hajók típusára, sem a különböző fajtájú hajók alkalmazására nézve, a szakértőnek csak a sebességük által nyújtott előnyt illusztrálta, ezt azonban fényesen megcselekedte. A fogó zseniálisan felhasználta hajóinak nagyobb sebességét taktikájának érvényesítésénél. Ez a csata örök időkre Nelson mellé fogja állítani Togo nevét, midőn a csatát megelőző stratégiája és a csatában kifejtett rendkívül zseniális taktikájával a nem kevesebb erővel rendelkező gőgös, de tehetséges és személyes tulajdonságokra nézve mélyen alatta álló ellenfele, Rozsesztvenszki flottáját megsemmisítette. Politikai következményeiben pedig, mint a jövő meg fogja mutatni, a csuzimai csata messze felül fogja múlni, a különben egyenrangú Trafalgari csata kihatását a jövő fejlődésére. Századokon át fogják nemcsak a tengerészeti akadémiák növendékeinek magyarázhatni e csatát, mint felülmúlhatatlan taktikai haditényt, hanem az admirálisok és szaktudósok százával fognak köteteket írni e csatáról és minden még csak később napvilágra jutó részleteiről. A legkeresztényibb császár, Vilmos, az újkori Grál-lovag, pedig nem fogja többé légióit a messze keletre küldeni oly utasítással: „öljetek és ne kegyelmezzetek senkinek.“ A mikádó és népe nem fognak megijedni a német csiszár kardcsörtetéseitől, hanem csöndesen, nagyhangú szavak nélkül fognak dolgozni Japán jövő nagyságáért. Előttünk áll Togo naiv egyszerűsége mellett is, tiszteletet parancsoló alakja. Mikor a tengeri hadjárat végképp befejeződött s másfélévi emésztő gondokkal, fáradsággal és nélkülözéssel járt hadjárat után először tette lábát a szárazföldre, sietett a dicső halált szenvedett tengerészet temetőjébe, hogy köszönetet mondjon szellemüknek és sintó szokás szerint áldozatot hozzon őseiknek. Csak azután ment jelentést tenni császárjának a hadjárat befejezéséről, kerülve minden ünnepeltetést. Végre fölkereshette családját is. Jellemzi Togot üzenete a császárhoz a csata előestéjén Tokióból, a tengerészeti minisztériumból, a mikadó megbízásából kapott figyelmeztetésre, hogy a küszöbön álló óriási esemény jelentőségénél fogva a legnagyobb erőfeszítést fejtse ki.. Togo összes válasza ennyi volt: „Kérem, mondják meg ő felségének, hogy legyen nyugodt. A célszerűség dönti el, hogy mikor kell egy csatát vívni. Meg fogják látni, hogy az alkalmat nem fogom kihasználatlanul elszalasztani.“ A japán nemzetet ezelőtt nem sejthetett magas fokra emelte fiának e haditénye. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Heine-versek.) Holnap lesz Heine Henrik halálának ötvenéves évfordulója. Tárcarovatunkban ez alkalomból a Dalok Könyvének néhány versét közöljük. A költeményeket Zoltán Vilmos fordította. (A színházak hírei.) A Nemzeti Színházban holnap, szombaton az A hol unatkoznak, Pailleron vígjátáka 82-ik előadását éri meg. Vasárnap délután a Himfy dalait, Bérczik Árpád népszerű vígjátékét adják, este pedig az Elnémult harangok-at, Malonyay Dezső és Rákosi Viktor színművét. Hétfőn mérsékelt helyárakkal a Szentivánéji álom, Shakespeare vígjátéka kerül színre. A Vígszínház ban holnap, szombaton, francia előadás lesz. Després Suzanne társulata adja elő a Vörös talár-t, Brieux színművét, amelyben a nagy művésznő Vanettát játsza. — Holnapután, vasárnap, délután félhelyárakkal a Takarodó-t, este pedig a Bakkarat kerül színre. — Sherlock Holmes kalandjait a jövő héten mutatják be. A darabot Zborai Aladár fordította és Szilágyi Vilmos rendezi. A Népszínházhoz szerződött Bárdy Gabriella asszony, aki vasárnap délután lép föl először A rátartás királylány királyfi szerepében. Játéktársa Abclovszky Margit lesz. Minden este a Leányka kerül színre, Fedák Sári fölléptével. A Király Színház új francia operettjéből, a Les filles Jackson et Cie-ből, amely magyarul Cserelányok címen fog színre kerülni, szorgalmasan folynak a próbák. A Helyre asszony egyre növekvő sikere folytán a jövő hétre tervezett bemutatót az igazgatóság egy héttel elhalasztotta. A Cserelányok, a párisi Bouffes Parisiennes egész idei évadját lefoglalta. Medgyaszay Vilma, Szentgyörgyi Lenke, Kazal Biri, Sziklainé Róza, Németh, Vágó, Körmendy, Horváth és Sziklai játszák a daljáték főszerepeit. — Károlyi Leona, a pécsi színház primadonnája, a jövő héten vendégszerepelni fog a János vitéz, Bolygó görög és a Gül-Bolba női főszerepeiben. A Magyar Színházban A koldusgróf hétfői, huszonötödk előadására az igazgatóság meghívta a darab szerzőit, a szövegírót és Ascher Leót, a zeneszerzőt, aki a bemutatón is jelen volt. Hétfőig és azontúl is minden este A koldusgrófot játszák. vasárnap délután pedig Berki Lili, Komár Berta, Orley Előna, Tállián Anna, Ráthonyi, Boross és Ferenczy föllépésével A legvitézbb huszár kerül szinte, mérsékelt helyárakkal. * (Én, Te, Ő!) Caillavet, Flers és Terrasse operettjének a többek között megvan az az emlékezetessége is, hogy mikor a Király Színház harmadéve bemutatta, a kiállításnak olyan fényességét hozta vele színpadra, amilyen pompát azelőtt operettszínház deszkáin Budapesten nem láttunk. Akkor — már nyárba nyúló időben — több mint félszázszor adták tele ház előtt ezt a darabot, amelynő szövegben és zenében kiválóbbat a francia operettirodalom az utolsó évtizedekben nem termelt. Ez úgy gondoljuk, a sok ezer ember között, aki akkoriban gyönyörködött benne, alig lesz, aki nem él az alkalommal, hogy megint megnézhesse. Ez az operett buzgó elmésségével, édesen gyönyörű könnyed melódiáival, habos jókedvével igazán olyan, mint a legfinomabb francia pezsgő. Ennek nem árt meg a múló idő. Az előadás pedig új részében is kiválóan alkalmas, hogy épen tartsa a frissességét. Medgyaszay Vilma a csapodár grófné szerepében csupa pikáns grácia. A játékos ének-előadás művészetében pedig szinte versenyen fölül áll nálunk. A levéláriának még akkora hatása alig volt, mint ma este. Miéi hercegnő szerepében Szentgyörgyi Lenke lépett Fedák Sári örökébe, játékban és sikerben egyaránt méltó módon kiváló elődjéhez. Tudott mást és mégis nagyon jót, ügyeset, hatásosat produkálni: igen nagy sikere volt, a táncát megismételtették. Jolande szerepében zugó tapsot kapott László Rózsi, akinek a tehetsége hatásosan konkurrál a szépségével. Az apród szerepében igen kedves volt Szentgyörgyi Györgyike. Coussy grófot Horváth játszotta nagyon jellemzetesen, azok közül, akik maguknak már az Én, te, ő! első diadalmas fölvonulásán megszerezték a babért, örömmel látta viszont a közönség Németh Józsefet és Körfendyt. A pompás darabot nyilván sokan fogják szívesen látni — mostani föltámadásában. * (Vidéki színészet.) Kolozsvári tudósítónk Írja: Az Uránia Színház három estén rendezett előadást. Színre került Az orosz-japán háború és A párisi nő. Két estén volt a színház vendége Corfescu, bukaresti énekes. A Lucia és A trubadúr című operákban lépett föl, sikerrel. Játéktársa Halász Adél volt. — A székesfejérvári színházban, mint tudósítónk írja, Pécsi Paula, a Vígszínház tagja két estén vendégszerepelt. A Borit kisasszony Amy szerepét és a Diákélet Katicáját játszotta meleg közvetetlenséggel. Szebbnél őszebb virágot is kapott. Mellette Margittai Gyula és Tímár Béla tűnt ki. Az erdélyi szinikerület igazgatója, Heves Béla, társulatával Déván működik a közönség lelkes támogatása mellett. Eddig színre kerültek a fővárosi színpadok újdonságai közül: Fehér Anna, A csöppség, Annuska, Erősek és gyengék, János vitéz, Bolygó görög és Két Hippolit. Most készülnek a GÜl-Bábára és a Leányka-ra. A társulat tagjai közüt említjük Tarján Irmát, Sugár Arankát, Ragányi Szát, Szűcs Irént, Halassy Mariskát, Baghy Gyulát, Návay Gyulát, Békéssy Gyulát, Árnyai Károlyt és Ladányi Imrét. — Szegedről írják: Jaksch Irma, az Operaház tagja, sikerrel vendégszerepeit a Parasitibec fűrét és a Cigánybáró női főszerepében. — A székesfehérvári színházban, mint tudósítónk írja, gondos előadásban került szinre a Parasztbecsület. A főszerepeket Székely Anna, Vidor Lilla, Király Frigyes és Halász Ede játszották. Az opera előtt a Pillangókistvsszony című dramolettet adták Hajós Elzával a címszerepben. — Debreceni tudósítónk írja: A múlt héten érdekes vendégszereplés volt a színházban. Szabados Paula, Szabados Károlyinak, a korán elhunyt zeneköltőnek leánya, ki sikerrel végezte a Szinészakadémiát, eljátszotta .4 csöppség címszerepét és nagy tetszést keltett alakításával. * (Festőművészek ünneplése.) Feszty Árpád, a Képzőművészeti Egyesületének elnöke, Telepy Károly, Magyar Gusztáv és Rónai József gyűjteményes kiállításának sikere alkalmából, a kiállító művészek tiszteldére m ma este díszes lakomát rendezett a Drechsler-féle vendéglő első emeleti nagyterében. Az ünnepeltekközül megjelent Magyar Guszáv és Rónai József. Tempy Károly az agg korára és beteges állapotára hivatkozva, kimentette elmaradását. Művészi életünk vezetőei közül jelen volt: Molnár Viktor államtitkár, Kammerer Ernő, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Ernszt Lajos, a Nemzeti Szalon igazgatója, Rákossi Jenő, Szívók Imre, Papp Zoltán, Horváth Géza, a Könyves Kálmán igazgatója, Lichtenstein Arnold, a Pallas igazgatója, Hertzka Tivadar, Márkus Miksa, Lechner Ödön, Rudnay Béla, Szinnyei-Merse Pál, Kernstock Károly, Grünwald Béla, Márk Lajos, Jámbor Lajos, Bálint Dezső, Bihary Sándor a feleségével, PaurGéza, Ferenci Károly, Ligeti Miklós, Vaszary Jásos és még több fiatal művész. Az első köszöntőt Feszty Árpád mondotta. Örömmel üdvözölte Rákosi Jenőt, a mai válságos idők közepette azoknak a művészeknek körében, akik három pályatársuk ünneplésére gyűltek össze. Szélesen körvonalazott, művészi méltatással ékesítettbeszédével a múlt érdemes mesterét, Terlepy Károlyt, a jelenkor elismert művészét, Magyar Gusztávot és a jövendő nagy alakját, Rónai Józsefet köscsöntötte. Ezután Déry Béla a Nemzeti Szalon nevében üdvözölte Magyar Gusztávot. Általános kívánságra emelkedett föl szólásra Rákosi Jenő.