Budapesti Hírlap, 1906. március (26. évfolyam, 59-89. szám)
1906-03-15 / 73. szám
12 '1906. március 15. BUDAPESTI HIRLAP. (73. SZ.)" levél egyszerűen jótállás; minden fiatal kereskedő azt tekintse főszabálynak, hogy a márkája soha olyan váltón, sonkán, vagy emberen ne legyen látható, aki nem jó. Mindig azt tartom, hogy a váltókezességet s az ajánlólevél írását az ördög találta ki, hogy így kaparitsa kézre azokat, akiket a játékkal, vagy itallal meg neon csíphet. Hiszen az ajánlólevélnek is megvan a maga haszna, de kilenc a tíz közül csak arra jó, hogy egy Clarence elrabolja egy órai idődet és esetleg egy reggelidbe és szivarodba kerüljön. A dolog anyányira fajul, hogy egy vadidegen ember beállít hozzám és ajánlólevelet kér tőlem egy vadidegen emberhez. Az efajtát nem lehet fölvilágosítani. Ha azt mondod nekik: Uram, nekem még nem volt szerencsém táraságodhoz, én még nem ismerhetem az ön kiváló erényeit, bizonyosan azt fogják felelni: Kérem, az nem tea, semmit írjon, amit akar. Én az ilyeneknek mindig adok levelet, de mindig nyitva. Elvárom ugyan tőlük, hogy nem olvassák el, de van rá alapos okom hinni, hogy mégis csak elolvassák. Én legalább soha sem hallottam, hogy egy ilyen levelet a címzettnek átadtak volna. Mindig szószerint ugyanazt írom. Ha aztán hálásan köszöngetik, és a sarkon befordulva előszedik a zsebükből, akkor ezt olvassák: Bemutatom önnek X. urat. Nincs szerencsém régebben ismerni, de nagyrabecsülöm az önhittségét. it . . .1*1,11$K*V: • •' d .■■ Nem csodálatos? Az utca mindkét során, tolong egy csomó ember, akinek soha esze ágába se jutna, hogy pénzt kérjen tőled, s kér olyasvalamit, ami sokkal becsesebb a pénznél. Hiszen kellemesebb, ha egy kérelmet nem kell megtagadnunk, aztán meg — gondolják a legtöbben — az a pár tollvonás,mi az? És odaadnak egy semmirevaló fickónak egy ilyen ősi 1103 kis ajánlólevelet. Vagy egy éhenkórászt megajándékoznak olyan ajánlattal, amelyben fölruházzák a legkiválóbb bankigazgató ragyogó erényeivel. Most, hogy főnök vagy, észre fogod venni, hogy bárki közelít íróasztalodhoz, az mindig akar tőled valamit. De azért az enyvgyárat nem kell leégetni, csakhogy nagyobb legyen a kereslet enyvben. Korántsem óhajtom, hogy fölfuvalkodott légy és mint megannyi más, kimondd kemény gőggel: én nem adok és nem kérek ■kölcsönbe. Az ilyesmivel üzleti realitásukat akarják bizonyítani és csak piszkosságukat igazolják. Nagyonimpozáns dolog, ha valaki azt mondja, hogy nem hitelez s nem kér hitelt, csakhogy ezzel az állásponttal olykor mégis kénytelen szakítani és ez annál kínosabb aztán rá nézve. Légy hát az üzletben méltányos és kívüle bőkezű. A bőkezűséget trenírozni kell, hogy jó állapotban maradjon és abba a kézbe, amely csekkeket ö ir, könnyebben áll a görcs, mint a másikba, amely kapja. Vigyázz, hogy mind a kettő ment maradjona görcstől. Nem kell minden dollárt föltételekbe és használati utasításokba úgy becsomagolni, hogy a pénz ki se lássék belőle, de azért jó éreztetni, hogy Pénz nem kapható puszta szép szóért. Azok a milliomosok, akik alkalomadtán százezreket adnak, azzal a föltevéssel, hogy a szomszédjuk is adjon legalább , annyit, olyanok, mint a gyerek, aki a kutyát huskonccal csalja az udvarba, hogy aztán bádogdobozt köthessen a farkára. Míg itt szívességről beszélünk, szeretném veled ,megértetni a gyors ítélőképesség nagy hasznát. Aki gyorsan tudja elhatározni magát, az mások nevében is határoz. Az elhatározottság éles kés, a mely simán és egyenesen vág és elválasztja rá kövér búst a soványtól; a határozatlanságnak tompa az éle. Mondd ■ igen, vagy nem, csak ritkán, talán. Van akinek oly termékeny a képzelete, hogy a remény kis magva ■fölfogja és egyszeriben kifakasztja belőle az ágakat és leveleket; ha aztán gyökerestől ki akarod belőle tépni, ekkor fáj neki és ordít. Megeshetik, hogyvalaki állást kér az osztályodban s te kénytelen vagy valamely okból megtagadni tőle. Akkor mondd megneki: nincs rá módod. Ha az orvosság nem is ízlikneki, csak lenyeli. De ha azt mondod neki, sajnálod, a te osztályodban éppen jelenleg nincs hely, de reméled, hogy nemsokára lesz üresedés, és megígéredneki, hogy rágondolz első sorban — akkor ez boldogan távozik és azt hiszi, az állás a zsebében van. De a borzúságot csak pár héttel, vagy hónappal halasztottad el, pedig az elhalasztott kellemetlenséget ,kamatostól be kell váltani. Az üzletben nincs helye a hitegetésnek; ez nem tisztességes, de nem is okos. ■ Ezzel nem mondom, hogy az emberek érzelmein szöges csizmával taposs és mindenkit kikiabálj, aki ■utadba akad. De viszont arra sincs okod, hogy sokat udvariaskodj olyan emberekkel, akik minden jog nélkül szívességet kivinnek tőled. Kérést, ha lehet, intézz el csak írásban, levélben annyit mondsz, amennyit akarsz; beszélgetés közben eljárhat a szád. Akármily jó módszert találsz is ki, egy csomó ember mindig a nyakadra fog járni, akinek semmi dolga sincs veled. A széles látókörű kereskedő nem lehet hozzáférhetetlen. Ha az irodáját rendőrökkel őrizteti s minden látogatónak előbb be kell bzonyítania, hogy föltalálta a repülőgépet, akkor sok mindentől elesik, amit jó volna tudnia. Igaz, hogy olyanok lármáznak legjobban, akiknek az egész ügyét az inasgyerek is el tudná intézni. De ha van benned tapintat, meg tudod külömböztetni a magvat a konkolytól és inkább tűrd el tíz unalmas fecsegő hiábavaló beszédjét, hogysem elszalassz csak egyetlen vevőt. A cég sohasem lesz olyan nagy, hogy egy száz font virslire szóló megrendelésről lemondhatna és a vevő sohasem olyan kicsiny, hogy szóba ne kellene állani vele. Hány kagylót nyitnak ..ki, amíg igaz gyöngyöt találnak benne? ■?*•**■*■ A levélre röviden, udvariasan és határozottan felelj. Persze, míg félig kész a dolgod, addig nem lehet abbahagynod. Ha belépek egy irodába és látom, hogy a főnök íróasztala levelekkel van tele, akkor tudom, hogy a fejében bolondságok tanyáznak. Bölcs előrelátás a fő tulajdonság, melyből a nagy kereskedő készül. De akinek az asztala a tegnapi munkával van tele, az nem ér rá arra, hogy a holnapi munkára gondoljon. Az egyetlen levél, amelynek megírásával nyugodtan várhatsz — a goromba levél. A goromba levél voltaképp mindig szamárság. Pedig a szamárságot soha se írja le az ember, ha megmondhatja személyesen is és ne mondja meg, ha elfelejtheti. A legokosabb ember is bolondot tehet ma például egy szemtelenség miatt, amely megesett vele, holnap már nem tenné. A tüzes szavakat jó előbb a hűtőbe küldeni, amíg az állati hév ki nem párolgott belőlük. Persze a ki ökörnek született, az hiába vár, arra ez a szabály nem vonatkozik. Vannak, akik azt tartják, hogy a szabályokat öntött vasból kellene csinálni. Én azt hiszem, jobb volna gumimból gyártani őket, hogy minden egyes esetre rá lehessen húzni, kinyújtani és visszaugrasztani. A legfontosabb a szabályban tudniillik — a kivétel. Szívből szerető atyád, 1 John Graham. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. Budapest székesfőváros törvényhatóságának többsége ma behódolt a királyi biztosnak. A mai közgyűlésen nyilvánvalóvá lett, hogy a fővárosi bizottság többsége csak a látszat kedvéért hozta meg a királyi biztos ellen tiltakozó határozatot,, de óvatosan kerül mindent, hogy magára ne vonja a királyi biztos haragját, de nyilvánvalóvá lett az is, hogy a többség lojalitása nem tudja biztosítani a közgyűlési adminisztrációt, mert hiába határozta el, hogy még közbeszólással sem fogja zavarni a fölszólalókat, ma a napirend tárgyalását meg sem kezdhették. Megelégednek az elvi nyilatkozattal s gazdálkodnak tovább, mintha mi sem történt volna és a királyi biztos működéséről sem vesznek tudomást. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy a királyi biztos a főváros házában elfoglalt helyiségeiket, hogy a fővárosi tisztviselőket hivatalos helyiségükből egyszerűen kilakoltatták, hogy helyet adjanak a királyi biztosság személyzetének. A királyi biztos engedelmes hívének bizonyult ma Budapest törvényhatósága. Meglepő volt, hogy a demokraták is a kormánypárttal tartottak. Sőt éppen ők tiltakoztak leghevesebben az ellen, hogy a királyi biztos kormányzása alatt ne tárgyaljanak. A mandátumukat nem adják. A bizottsági tagok önálló gondolkozását legjobban egy kis epizód tüntette ki. Márkus József volt főpolgármester Polonyi Géza egy megjegyzésére azt felelte, hogy ő nyiltan szokott eljárni. De a szóvitát csak a volt főpolgármester közelében ülök hallották s elkezdtek éljenezni és tapsolni. Éljeneztek és tapsoltak a többiek is. Az egyik bizottsági tag egészen nekivörösödött a lelkes tapstól. — Mi volt az, mi történt, kérdi tőle egy másik kormánypárti bizottsági tag. — Nem tudom, de tapsolj te is, volt a válasz. És a másik bizottsági tag is tapsolt és éljenzette igaz lelkesedéssel, őszinte meggyőződéssel. Nagy zavart okozott Andreánszky Jenő dr. indítványa, hogy a királyi biztost válaszszák meg disz- polgárnak. Nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Először azt tervezték, hogy kivonullak, hogy az ellenzékiek, hadd szavazzák meg az indítványt. Olyan gabalyodás támadt, hogy az elnök kénytelen volt öt perc szünetet adni. Szünet alatt a vezérek elhatározták, hogy szavaznak, még pedig az indítvány ellen. A királyi biztos kilakoltatását azért terjesztették elő interpelláció alakjában, hogy napirendre tűzhessék a dolgot s módot adjanak a királyi biztos működésének a megvitatására s ne a tisztviselők eljárását támadják. Mivel a közgyűlés lojális többsége még tárgyalni sem akarta, hogy milyen alapon és jogon foglalta le a helyiségeket a királyi biztos, az adóbe- szolgáltatásról szóló bejelentés kapcsán fogják a dolgot megvitatni. A mai közgyűlés után a királyi biztos is be fogja látni, hogy a közgyűléssel adminisztrálni nem lehet s föl fogja oszlatni a közgyűlést. Kaal Ivor bárót annyira elkeserítette a közgyűlés magatartása, hogy mandátumáról lemondott. A közgyűlés lefolyása ez volt: Zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem, amikor Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester a gyűlést megnyitotta. A szokásos bejelentéseik után Szalay, Mihály dr. interpellált. A nüggényügyi szabályzat, amelyet január elsején léptettek életbe, megtiltja a koldulást. Most, hogy a törvénytelen kormány a kolportázst megszüntette, az utcák tele vannak koldusokkal. — Menjenek főispánnak! kiáltja közbe nagy derült,ség közben Rákosi Viktor. — Főispánnak csak új szellemi nyomorékok valók! — mondja Baracs Marcel. Szalay Mihály: A kvalifikációjuk meg van a fő-, ispánságra, de most mégis az utca sarkán koldulnak.. Kéri a polgármestert, intézkedjék, hogy ezekről a,szg-i igény embereikről a szabályzat rendelkezése szerint gondoskodjanak. Rózsavölgyi Gyula helyettes polgár-mester kijelenti, hogy ez elüljáróságok útján meg fogja tenni az intézkedéseket. — Nem lehet intéz-t kedni, ha elvették a kenyerét, szólt közbe Rákosi Viktor. A választ különben tudomásul vették. [Szalay Mihály másik interpellációban elmondotta, hogy a királyi biztos beköltözött a városházára , néha a közgyűlés egyhamgultáig törvénytelennek jelentette ki a királyi biztos működését, a tanács mégsem tiltakozott az ellen, hogy elfoglalja a helyiségeket. A tanácsnak nem volt joga arra, hogy tiltakozás nélkül befogadja azt a tétot, aki kiveri a fővárost a maga házából. — Táncmesteri leckét vették, hogy hogyan hajlongjanak előtte! kiáltotta Polonyi Géza. A tanácsnak legalább jelentést kellett volna tennie a történtekről, folytatja Szalay Mihály, hogy erőszak,kai betörtek a főváros házába. Hivatkozik Hemzmegye példájára, ahol a bíróság ítéletileg kimondotta a főispán kilakoltatását. Azt kérdi a polgármestertől, van-e tudomása arról, hogy ki vezette be ezt a királyi biztost, mondja meg, hogy milyen törvény alapján foglalta el a helyiséget és mit szándékozik tenni a királyi biztos sürgős kilakoltatására. Rózsavölgyi Gyula: Egyebet nem válaszolhatok, minthogy az elhelyezés a királyi biztos teljhatalmából eredő következmény volt. Kérem a választ tudomásul venni. — Hát semmit sem akar tenni! kiáltja Polonyi Géza. Skalay Mihály az ilyen cinikus választ tudomásul nem veheti. A dolgot korrigálni kell s a kér,dés tisztázása érdekében kéri, hogy a választ tűzzék napirendre. Név szerint szavaztak s 106 szóval 71 ellen a polgármester válaszát tudomásul vették. Éljen Studnay! kiáltja Kaas Ivor báró. Éljen Studnay az önök principálisa! Harmincöt ember nem fogja eladni a fővárost, kiáltja a kormánypártiaknak Polontai Géza. Óriási zaj volt a teremben, amikor Roosz Ede dr. interpellált arról, hogy a tanuló utcai iskolaépülete rossz. — Majd megvilágítja Studnay, ne fausuljen semmit! nyugtatta meg az interpellálótAndreánszky Jenő dr. Az interpellációból különbem alig lehetett egy-két szót hallani a nagy zajban s általános derültséget okozott, a mikor az elnök megkérdezte az interpellálótól, hogy befejezte-e. Kasics Péternek is két interpellációja volt. A mai korban,— úgymond — vádlottakból lesznek nagy urak, a vádlottak a büntetést úgy kerülik el, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Már azt is hirdetik, hogy ez a rablóbanda föl fogja oszlatni a kúriát. A közgyűlés elhatározta, hogy fegyelmi vizsgálatot kér Kudray ellen. Csak nem olyan hitvány egy köz- gyűlési határozat, hogy idét egyszerűen mellőzzék. Ugyanazt az eljárást követték, mint a parlamentben. Hogy megszabaduljanak a vád következményeitől, föloszlatták a parlamentet. Studnay, akit a közgyűlés vád alá helyezett, nemcsak megrémítette, de terrorizálta a tisztviselőket, revolvert szegezett a mellüknek. Ha nincsen bátorságuk a tisztviselőknek szembeszállani, adják vissza a közgyűléstől kapott meghatalmazásukat. Kérdi, ki az oka annak, hogy Studnay fegyelmi ügye még elintézve nincsen, ki tartotta vissza, ki akart neki már előre szolgálatot tenni. Rózsavölgyi Gyula: Az interpelláció közöltetik a polgármesterrel.