Budapesti Hírlap, 1906. március (26. évfolyam, 59-89. szám)

1906-03-15 / 73. szám

12 '1906. március 15. BUDAPESTI HIRLAP. (73. SZ.)" levél egyszerűen jótállás; minden fiatal kereskedő azt tekintse főszabálynak, hogy a márkája soha olyan váltón, sonkán, vagy emberen ne legyen látható, a­ki nem jó. Mindig azt tartom, hogy a váltókezességet s az ajánlólevél írását az ördög találta ki, hogy így kaparitsa kézre azokat, a­kiket a játékkal, vagy itallal meg neon csíphet. Hiszen az ajánlólevélnek is megvan a maga haszna, de kilenc a tíz közül csak­ arra jó, hogy egy Clarence elrabolja egy órai idődet és esetleg egy reggelidbe és szivarodba kerüljön. A dolog any­ányira fajul, hogy egy vadidegen ember beállít hozzám és ajánlólevelet kér tőlem egy vadidegen emberhez. Az efajtát nem lehet fölvilágosítani. Ha azt mondod nekik: Uram, nekem még nem volt sze­rencsém táraságodhoz, én még nem ismerhetem az ön kiváló erényeit, bizonyosan azt fogják felelni: Kérem, az nem tea, semmit­ írjon, a­mit akar. Én az ilyeneknek mindig adok levelet, de min­dig nyitva. Elvárom ugyan tőlük, hogy nem olvassák el, de van rá alapos okom hinni, hogy mégis csak el­olvassák. Én legalább soha sem hallottam, hogy egy ilyen levelet a címzettnek átadtak volna. Mindig szó­­szerint ugyanazt írom. Ha aztán hálásan köszöngetik, és a sarkon befordulva előszedik a zsebükből, akkor ezt olvassák: Bemutatom önnek X. urat. Nincs szeren­csém régebben ismerni, de nagyrabecsülöm­­ az ön­hittségét. i­­­t . . .1*1,11$K*V: • •' d .■■ Nem csodálatos? Az utca mindkét során, tolong egy csomó ember, a­kinek soha esze ágába se jutna, hogy pénzt kérjen tőled, s kér olyasvalamit, a­mi sok­kal becsesebb a pénznél. Hiszen kellemesebb, ha egy kérelmet nem kell megtagadnunk, aztán meg — gon­dolják a legtöbben — az a pár tollvonás,­­mi az? És odaadnak egy semmirevaló fickónak egy ilyen ősi 1103 kis ajánlólevelet. Vagy egy éhenkórászt megajándé­koznak olyan ajánlattal, a­melyben fölruházzák a legkiválóbb bankigazgató ragyogó erényeivel. Most, hogy főnök vagy, észre fogod venni, hogy bárki köze­lít íróasztalodhoz, az mindig akar tőled valamit. De azért az enyvgyárat nem kell leégetni, csakhogy na­gyobb legyen a kereslet enyvben. Korántsem óhaj­­­tom, hogy fölfuvalkodott légy és mint megannyi más, kimondd kemény gőggel: én nem adok és nem kérek ■kölcsönbe. Az ilyesmivel üzleti realitásukat akarják bizonyítani és csak piszkosságukat igazolják. Nagyon­­impozáns dolog, ha valaki azt mondja, hogy nem hi­telez s nem kér hitelt, csakhogy ezzel az állásponttal olykor mégis kénytelen szakítani és ez annál kínosabb aztán rá nézve. Légy hát az üzletben méltányos és kívüle bőkezű. A bőkezűséget trenírozni kell, hogy jó állapotban maradjon és abba a kézbe, a­mely csekkeket ö ir, könnyebben áll a görcs, mint a másikba, a­mely kapja. Vigyázz, hogy mind a kettő ment maradjon­­a görcstől. Nem kell minden dollárt föltételekbe és használati utasításokba úgy becsomagolni, hogy a pénz ki se lássék belőle, de azért jó éreztetni, hogy­­ Pénz nem kapható puszta szép szóért. Azok a millio­­­­mosok, a­kik alkalomadtán százezreket adnak, azzal a föltevéssel, hogy a szomszédjuk is adjon legalább , annyit, olyanok, mint a gyerek, a­ki a kutyát hus­­­­konccal csalja az udvarba, hogy aztán bádogdobozt köthessen a farkára. Míg itt szívességről beszélünk, szeretném veled ,megértetni a gyors ítélőképesség nagy hasznát. A­ki gyorsan tudja elhatározni magát, az mások nevében is határoz. Az elhatározottság éles kés, a mely simán és egyenesen vág és elválasztja rá kövér búst a so­ványtól; a határozatlanságnak tompa az éle. Mondd ■ igen, vagy nem, csak ritkán, talán. Van a­kinek oly termékeny a képzelete, hogy a remény kis magva­­ ■fölfogja és egyszeriben kifakasztja belőle az ágakat és leveleket; ha aztán gyökerestől ki akarod belőle­­ tépni, ekkor fáj neki és ordít. Megeshetik, hogy­­valaki állást kér az osztályodban s te kénytelen vagy valamely okból megtagadni tőle. Akkor mondd meg­­neki: nincs rá módod. Ha az orvosság nem is ízlik­­neki, csak lenyeli. De ha azt mondod neki, sajná­lod, a te osztályodban éppen jelenleg nincs hely, de reméled, hogy nemsokára lesz üresedés, és megígéred­­neki, hogy rágondolz első sorban — akkor ez bol­dogan távozik és azt hiszi, az állás a zsebében van. De a borzúságot csak pár héttel, vagy hónappal ha­lasztottad el, pedig az elhalasztott kellemetlenséget ,kamatostól be kell váltani. Az üzletben nincs helye a hitegetésnek; ez nem tisztességes, de nem is okos. ■ Ezzel nem mondom, hogy az emberek érzelmein szö­­­ges csizmával taposs és mindenkit kikiabálj, a­ki ■utadba akad. De viszont arra sincs okod, hogy sokat u­dvariaskodj olyan emberekkel, a­kik minden jog nélkül szívességet kivinnek tőled. Kérést, ha lehet, intézz el csak írásban, levélben annyit mondsz, a­mennyit akarsz; beszélgetés közben eljárhat a szád. Akármily jó módszert találsz is ki, egy csomó ember mindig a nyakadra fog járni, a­kinek semmi dolga sincs veled. A széles látókörű kereskedő nem lehet hozzáférhetetlen. Ha az irodáját rendőrökkel őrizteti s minden látogatónak előbb be kell bzonyí­­tania, hogy föltalálta a repülőgépet, akkor sok min­dentől elesik, a­mit jó volna tudnia. Igaz, hogy olya­nok lármáznak legjobban, a­kiknek az egész ügyét az inasgyerek is el tudná intézni. De ha van benned tapintat, meg tudod külömböztetni a m­agvat a kon­kolytól és inkább tűrd el tíz unalmas fecsegő hiába­való beszédjét, h­ogysem elszalassz csak egyetlen ve­vőt. A cég sohasem lesz olyan nagy, hogy egy száz font virslire szóló megrendelésről lemondhatna és a vevő sohasem olyan kicsiny, hogy szóba ne kellene állani vele. Hány kagylót nyitnak ..ki, a­míg igaz gyöngyöt találnak benne? ■?*•**■*■ A levélre röviden, udvariasan és határozottan felelj. Persze, míg félig kész a dolgod, addig nem lehet abbahagynod. Ha belépek egy irodába és lá­tom, hogy a főnök íróasztala levelekkel van tele, ak­kor tudom, hogy a fejében bolondságok tanyáznak. Bölcs előrelátás a fő tulajdonság, melyből a nagy ke­reskedő készül. De a­kinek az asztala a tegnapi mun­kával van tele, az nem ér rá arra, hogy a holnapi munkára gondoljon. Az egyetlen levél, a­melynek megírásával nyugodtan várhatsz — a goromba le­vél. A goromba levél voltaképp mindig szamárság. Pedig a szamárságot soha se írja le az ember, ha megmondhatja személyesen is és ne mondja meg­, ha elfelejtheti. A legokosabb ember is bolondot tehet ma például egy szemtelenség miatt, a­mely megesett vele, holnap már nem tenné. A tüzes szavakat jó előbb a hűtőbe küldeni, a­míg az állati hév ki nem párolgot­t belőlük. Persze a ki ökörnek született, az hiába vár, arra ez a szabály nem vonatkozik. Van­nak, a­kik azt tartják, hogy a szabályokat öntött vasból kellene csinálni. Én azt hiszem, jobb volna gumimból gyártani őket, hogy minden egyes esetre rá lehessen húzni, kinyújtani és visszaugrasz­­tani. A legfontosabb a szabályban tudniillik — a kivétel. Szívből szerető atyád, 1 John Graham. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. Budapest székesfőváros törvényhatóságának többsége ma behódolt a királyi biztosnak. A mai köz­gyűlésen nyilvánvalóvá lett, hogy a fővárosi bizottság többsége csak a látszat kedvéért hozta meg a ki­rályi biztos ellen tiltakozó határozatot,, de óvatosan kerül mindent, hogy magára ne vonja a királyi biztos haragját, de nyilvánvalóvá lett az is, hogy a többség lojalitása nem tudja biztosítani a közgyűlési admi­nisztrációt, mert hiába határozta el, hogy még közbeszól­ással sem fogja zavarni a fölszólalókat, ma a napirend tárgyalását meg sem kezdhették. Megelé­gednek az elvi nyilatkozattal s gazdálkodnak tovább, mintha mi sem történt volna és a királyi biztos mű­ködéséről sem vesznek tudomást. Nem hajlandók tu­domásul venni, hogy a királyi biztos a főváros házá­ban elfoglalt helyiségeiket, hogy a fővárosi tisztviselő­ket hivatalos helyiségükből egyszerűen kilakoltatták, hogy helyet adjanak a királyi biztosság személyzeté­nek. A királyi biztos engedelmes hívének bizonyult ma Budapest törvényhatósága. Meglepő volt, hogy a demokraták is a kormánypárttal tartottak. Sőt éppen ők tiltakoztak leghevesebben az ellen, hogy a királyi biztos kormányzása alatt ne tárgyaljanak. A mandá­tumukat nem adják. A bizottsági tagok önálló gon­dolkozását legjobban egy kis epizód tüntette ki. Márkus József volt főpolgármester Polonyi Géza egy megjegyzésére azt felelte, hogy ő nyiltan szokott el­járni. De a szóvitát csak a volt főpolgármester köze­lében ülök hallották s elkezdtek éljenezni és tapsolni. Éljeneztek és tapsoltak a többiek is. Az egyik bizott­sági tag egészen nekivörösödött a lelkes tapstól. — Mi volt az, mi történt, kérdi tőle egy másik kormány­­párti bizottsági tag. — Nem tudom, de tapsolj te is, volt a válasz. És a másik bizottsági tag is tapsolt és éljenzette igaz lelkesedéssel, őszinte meggyőződéssel. Nagy zavart okozott Andreánszky Jenő dr. in­­­dítványa, hogy a királyi biztost válaszszák meg disz-­ polgárnak. Nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Először azt tervezték, hogy kivonullak, hogy az el­lenzékiek, hadd szavazzák meg az indítványt. Olyan gabalyodás támadt, hogy az elnök kénytelen volt öt perc szünetet adni. Szünet alatt a vezérek elhatároz­ták, hogy szavaznak, még pedig az indítvány ellen. A királyi biztos kilakoltatását azért terjesztet­ték elő interpelláció alakjában, hogy napirendre tűz­hessék a dolgot s módot adjanak a királyi biztos mű­­­ködésének a megvitatására s ne a tisztviselők eljárá­sát támadják. Mivel a közgyűlés lojális többsége még tárgyalni sem akarta, hogy milyen alapon és jogon foglalta le a helyiségeket a királyi biztos, az adóbe-­ szolgáltatásról szóló bejelentés kapcsán fogják a dol­­­got megvitatni. A mai közgyűlés után a királyi biztos is be­ fogja látni, hogy a közgyűléssel adminisztrálni nem­ lehet s föl fogja oszlatni a közgyűlést. Ka­al Ivor bárót annyira elkeserítette a közgyűlés magatartása, hogy mandátumáról lemondott. A közgyűlés lefolyása ez volt: Zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem, a­mikor Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester a gyűlést megnyitotta. A szokásos bejelentéseik után Szalay, Mihály dr. interpellált. A nüggényügyi szabályzat, a­melyet január elsején léptettek életbe, megtiltja a koldulást. Most, hogy a törvénytelen kormány a kol­­portázst megszüntette, az utcák tele vannak koldusok­kal. — Menjenek főispánnak! kiáltja közbe nagy de­­­rült,ség közben Rákosi Viktor. — Főispánnak csak új szellemi nyomorékok valók! — mondja Baracs Mar­cel. Szalay Mihály: A kvalifikációjuk meg van a fő-, ispánságra, de most mégis az utca sarkán koldulnak.. Kéri a polgármestert, intézkedjék, hogy ezekről a,­szg-i igény embereikről a szabályzat rendelkezése szerint­ gondoskodj­anak­. Rózsavölgyi Gyula helyettes­ polgár-­­mester kijelenti, hogy ez elüljáróságok útján meg­ fogja tenni az intézkedéseket. — Nem lehet intéz-t kedni, ha elvették a kenyerét, szólt közbe Rákosi Vik­­tor. A választ különben tudomásul vették. [Szalay Mihály másik interpellációban elmon­dotta, hogy a királyi biztos beköltözött a városházára , néha a közgyűlés egyhamgultáig törvénytelennek je­lentette ki a királyi biztos működését, a tanács még­sem tiltakozott az ellen, hogy elfoglalja a helyisége­ket. A tanácsnak nem volt joga arra, hogy tiltakozás nélkül befogadja azt a tétot, a­ki kiveri a fővárost a maga házából. — Táncmesteri leckét vették, hogy­ hogyan hajlongjanak előtte! kiáltotta Polonyi Géza. A tanácsnak legalább jelentést kellett volna tennie a történtekről, folytatja Szalay Mihály, hogy erőszak­,­kai betörtek a főváros házába. Hivatkozik Hemz­­megye példájára, a­hol a bíróság ítéletileg kimon­dotta a főispán kilakoltatását. Azt kérdi a polgár­­mestertől, van-e tudomása arról, hogy ki vezette be ezt a királyi biztost, mondja meg, hogy milyen tör­vény alapján foglalta el a helyiséget és mit szándé­kozik tenni a királyi biztos sürgős kilakoltatására. Rózsavölgyi Gyula: Egyebet nem válaszolhatok, minthogy az elhelyezés a királyi biztos teljhatalmából eredő következmény volt. Kérem a választ tudomásul venni. — Hát semmit sem akar tenni! kiáltja Polonyi Géza. Skalay Mihály az ilyen cinikus választ tudo­másul nem veheti. A dolgot korrigálni kell s a kér­,­dés tisztázása érdekében kéri, hogy a választ tűzzék napirendre. Név szerint szavaztak s 106 szóval 71 ellen a polgármester válaszát tudomásul vették. Éljen Studnay! kiáltja Kaas Ivor báró. Éljen Studnay az önök principálisa! Harmincöt ember nem fogja el­adni a fővárost, kiáltja a kormánypártiaknak Polontai Géza. Óriási zaj volt a teremben, a­mikor Roosz Ede dr. interpellált arról, hogy a tanuló­ utcai iskolaépü­lete rossz. — Majd megvilágítja Studnay, ne fausul­­­jen semmit! nyugtatta meg az interpellálót­­Andreánszky Jenő dr. Az interpellációból különbem alig lehetett egy-két szót hallani a nagy zajban s ál­talános derültséget okozott, a mikor az elnök meg­­kérd­ezte az interpellálótól, hogy befejezte-e. Kasics Péternek is két interpellációja volt. A­ mai korban,­­— úgymond — vádlottakból lesznek­ nagy urak, a vádlottak a büntetést úgy kerülik el, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Már azt is hirde­tik, hogy ez a rablóbanda föl fogja oszlatni a kúriát.­ A közgyűlés elhatározta, hogy fegyelmi vizsgálatot­ kér Kudr­ay ellen. Csak nem olyan hitvány egy köz-­ gyűlési határozat, hogy idét egyszerűen mellőzzék. Ugyanazt az eljárást követték, mint a parlamentben.­ Hogy megszabaduljanak a vád következményeitől,­ föloszlatták a parlamentet. Studnay, a­kit a közgyűlés­ vád alá helyezett, nemcsak megrémítette, de terrori­zálta a tisztviselőket, revolvert szegezett a mellük­nek. Ha nincsen bátorságuk a tisztviselőknek szembe­­szállani, adják vissza a közgyűléstől kapott megha­talmazásukat. Kérdi, ki az oka annak, hogy Studnay fegyelmi ügye még elintézve nincsen, ki tartotta­ vissza, ki akart neki már előre szolgálatot tenni. Rózsavölgyi Gyula: Az interpelláció közöltetik a polgármesterrel.

Next