Budapesti Hírlap, 1906. augusztus (26. évfolyam, 209-238. szám)

1906-08-11 / 219. szám

IS BUDAPESTI HÍRLAP. (219. sz.) 1906. augusztus 11 köss­ágú vármegyékkel tartja fönn az összeköttetést a nagy magyar medencével és a magyar kultúrával. És ha ezekben a vármegyékben a magyarság még jobban meggyöngülne, vagy a román tenger egészen elnyelné azt, valamint a nem kevéebbé kikezdett tár­saságot is, akkor a Székelyföld vasgyű­rébe lenne szo­rítva, a­mely nyugatról, délről és keletről egyre erő­sebben szorítaná és elzárná előle azokat a tápláló erőket, a­melykből ma magyarságának ég ellenállásá­nak erejét meríti. A Székelyföld elesése pedig végze­tes csapás lenne­ a magyar nemzetre és a magyar államra nézve. A lehető legnagyobb figyelmet kell tehát fordí­tanunk a Székelyföldön kívül élő, úgynevezett vár­megyei magyarságra és a lehető leghatásosabb eszkö­zöket kell ennek a magyarságnak megerősítésére föl­használnunk. A népszámlálási statisztika ujjal mutat rá arra, hogy ezt a munkát hol kell kezdeni és hol kell a legintenzívebben folytatni. A népszámlálási statisztika szerint az erdélyi városok magyarsága nagy arányokban nő, míg a falusi magyarság szapo­rodási aránya néhol csak százaléktöredékekkel múlja fölül, néhol el nem éri a románság szaporodási ará­nyát. Kétség sem férhet hozzá, hogy a városokban az iparosok, kereskedők és hivatalnokok adják a magyarság nagy tömegét. Viszont kétség nem férhet ahhoz sem, hogy a falvakban a csaknem kizárólag mezőgazdaságból élő lakosság között lankub a magyar­ság fejlődése. Világos tehát, hogy a falvak felé kell fordulni, ha az etnikai fejlődést a mi javunkra akarjuk irányítani. Talán tetszetősebb és könnyebb a városok magyarosítása és talán azért irányult ide eddig a magyarosító törekvés. Bizonyára nehezebb, de­ hatásosabb lenne az a munka, a­melyet a falusi magyarság fejlesztésére indítanának meg. És a falusi magyarság fen­tartása­ és erősítése ezeken a fenyegetett pontokon a kisgazdák anyagi helyzetének emelésével történhetik a legeredménye­sebben. Az iskola, a templom, a közigazgatás, még a hadsereg magyarosító törekvése is csak sziszifuszi munkát végezhet csak, mikor az anyagi lét viszonyai olyanok, hogy miattuk a kisgazda elszakad földjétől, vagy a román nemzetiség karjaiba dől. Pedig ma a viszonyok tényleg erre vezetnek: az erdélyi vegyes lakosságú vármegyék kisbirtokosságának magyar része pusztul, s a kisbirtokosból, vagy fiából­­kiván­dorló, vagy városi proletár, minden iránt érzéketlen pária,­vagy igénytelen román lesz. Különösen az el­­románosodás az, a­mi ezekben a falvakban észlelhető, nem is sok-sok idő, hanem csak néhány évtized hatá­rán belül. Az átalakulás két ütköző­pontja a gazdálko­dási mód és az életmód. Egyenlő gazdálkodás mellett az a ház­tartás, a­melynek az igényei kisebbek, jobban megtartja az egyensúlyt, jobban ellenáll a kedvezőt­len viszonyoknak,­­ sőt könnyebben gyarapodhatik is, mint az igényesebb háztartás. Ha az igények fölül­múlják a gazdasági tevékenység intenzivitását, akkor az eladósodás, az elégedetlenség áll elő a megbomlott egyensúlyival, és a birtokos kényszerűségből, vagy­ a jobb helyzet után való vágyódásban elhagyja a földet, esetleg elhagyja a hazát. Ha az igények a gazdasági tevékenység alacsony színvonalára sülyednek le, akkor a kultúra­­ visszafejlődésével állunk szemben, a­mi­ a magyar-román falvakban rendszerint egy­értelmű az elrománosodás folyamatával. Mert az egyenlően rosszul, gazdálkodó két faj­ közül a román az igénytelenebb,, az a gyarapodóbb: a magyarság fölényét csak­ az tarthatná meg, ha fejlettebb élet- és kultúrigényei mellett gazdasági tevékenységének színvonalát is emelné. Ha az igényeit csökkenti, ha táplálkozásban, ruházkodásban, lakásban, szórakozás­ban a román paraszt igényeihez alkalmazza a maga igényeit, ez már mindmegannyi lépés az elrománoso­­dás felé. Hogy az emberiség fejlődésének szempontjá­ból a nagyobb igények föntartása, azok kielégítésé­nek lehetősége fölöttébb kívánatos, ahhoz éppen olyan­­ kevéssé férhet kétség, mint ahhoz, hogy nemzeti és állami érdek a fejlettebb igényű magyar­ság föntartása. Igaz, ez a nagyobb igényesség a mai gazdálkodási mód mellett a parasztgazda romlá­sához vezet, de a gazdálkodás módjának megjaví­tásával, emelésével- éppen ez a nagyobb igényesség biztosíthatja a magyar faj szupremáciáját. A kolozsvári gazdagyűlés bizonyosan ezeknek az okoknak alapján ül majd össze. Feladata az el­mondottak után világos. Meg kell jelölnie azokat az eszközöket, a­melyekkel az erdélyi magyar kisbir­tokosság gazdálkodása nagyobb arányokban emel­hető. És valamiképpen a társadalom megmozdulása a székelység érdekében a székely­földi mi­niszter ki­­rendeltség fölállításához vezetett, azonképpen­­ az erdélyi gazdák őszi gyűlésének is meg kell találnia a vármegyei magyarság fölsegítésére ható teendőket, még­pedig az eddig szerzett tanulságok fölhasználá­sával. Ebben a fölsegítő munkában részt kell ven­nie az államnak, részt kell vennie a társadalom­nak és részt kell venniök az érdekelt vármegyei törvényhatóságoknak. Nem szabad valamely bürok­rata szervezet fölállítását várni az államtól, hanem azért hathatós támogatására kell számítani, mert az erdélyi társadalom eddig inkább a panaszkodásra és vészjóslásra való hajlandóságát mutatta, mint a tettre való készséget, és a törvényhatóságok műkö­désében eddig a gazdasági érdekek érvényesítése elenyészően, alig értékelhetően kicsiny pontokra szorult­­ csak. Érdeklődéssel nézhet a magyar tár­sadalom a szeptemberi gyűlés elé, a­melyen a leg­illetékesebb tényezőktől fogjuk meghallani, hogy mik az erdélyi vármegyei magyarság bajai és meg fogjuk hallani azt is, hogy milyen orvosszerek le­hetnek alkalmasak ezeknek a bajoknak gyógyítá­sára .­­ A jövedéki büntető eljárás reformjaTM Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés elő­terjesztéssel fordult Wekerle Sándor pénzügyminisz­terhez a jövedéki büntető eljárás reformja dolgában. Tudvalevő, hogy jóllehet már az 1868-iki XXI. törvénycikk kötelezte a kormányt a jövedéki bírás­kodás végleges szabályozására, a jövedéki­ büntető eljárás főjogforrásai még ma is az 1788-iki harmin­­cadrendtartás és 1842-ik évi harmincadhivatali uta­sítás. A fölterjesztés alaposan kifejti azokat a káro­kat, melyek az elavult szabályok folytán a gazda­sági életre, főleg a kereskedelemre háramlanak, utal különösen arra, hogy a harmincadhivatali­ uta­sításnak a följelentői jutalmakra vonatkozó rendel­kezései megnehezítik a gyanúsított védekezését, továbbá, hogy mivel ugyancsak az utasítás szerint a gyanúsítottal nem köztik a vád tárgyát, az alaposan védekezni nem képes, a­mi az állami szempontoknak épp oly kevéssé felel meg, mint a vádlott jogos ér­dekeinek. A felterjesztés mindezeknél fogva arra kéri a pénzügyminisztert, hogy rendelje el a jöve­déki büntető eljárást szabályozó törvény megalko­tása iránt a szükséges intézkedéseket. A végleges törvény elkészültéig pedig utasítja a pénzügyi ható­ságokat, hogy a jövedéki kihágásról fölvett tény­­leírást másolatban az idézéssel egyidejűleg a vád­lottal mindenkor közöljék, esetleg adjanak a vádlott­nak alkalmat arra, hogy védelmét írásban terjeszt­hesse a pénzügyi hatóság elé. ■— Az osztrák liszt versenye. Az osztrák kormány komolyan hozzálát, hogy hathatósan tá­mogassa­­ iparát. Legújabban oly iparágat részesít erős támogatásban, a­mely komolyan versenyezni akar az eddig leghatalmasabb magyar iparral, a ma­gyar malomiparral. A budapesti malomsztrájk kö­vetkeztében már arról álmodoznak Bécsben, hogy majd ők látják el Magyarországot liszttel és ezért nyakra-főre vásárolják, fájdalom, nagyon olcsón a magyar búzát. De hát ebben a számításban remél­hetőleg alaposan fognak csalódni. Próbálnak azon­ban versenyezni a magyar liszttel ott, a­hol eddig csak a magyar malmok termékét fogyasztották,­­ — Albániában. Az osztrák vasúti miniszter elrendelte, hogy 40 filléres refakciót adnak 150 vagyon liszt szállítása esetén az Eberndorfról és Bécsből és a Bécsen túl fekvő malmokból Bécsen át szállított lisztre, ha a lisztküldemény Trieszten át Albániába megy. E refakció következtében az amúgy is olcsó 180 filléres szállítási díj 140 fillérre csökkent. Ily nagy kedvezmények mellett csakugyan attól lehet félni, hogy az osztrák malmok eredményesen verse­nyezhetnek a magyar tiszttel Albániában.­­ A békésmegyei gazdasági egyesület, mint Csabáról jelentik, Beliczay Géza elnöklésével ülést tartott, a­melyen elhatározták, hogy az egye­sületnek a vándorcigány-kérdésről kidolgozott javas­latát, mely lényegében megegyezik az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesület állásfoglalásával, fölter­jesztik a földművelésügyi minisztériumhoz. Ugyan­csak javaslatot terjeszt elő az egyesület a vármegyé­hez is a szarvasmarhatenyésztés irányának a megye viszonyainak megfelelő megváltoztatása érdekében. A népies háziipar fejlesztése végett az egyesület háziipari bizottságot alakít, a­melynek feladata lesz háziipari szövetkezetek létesítése. Foglalkozott a vá­lasztmány a mezőgazdasági érdekképviselet kérdésé­vel is. Beható vita után kimondotta, hogy az érdek­képviselet megteremtését oly módon óhajtaná, hogy minden község külön gazdasági egyesületet alkotna, a községek egyesülete alkotná a megyei szervezetet, három-négy megye a kerületi kamarát, a­melyeket, bíráskodási joggal kell fölruházni. A kamarák által­ delegált egy-egy tag alkotná az Országos Gazdatanác­­csot," a­melynek meghallgatása nélkül nem lehetne­­ mezőgazdasági törvényjavaslatot a képviselőház elé­ terjeszteni. Elhatározta az egyesület, hogy a mező­­gazdasági érdekképviselet ily módon szervezése érde-­ kében országos akciót indít. — Gabonaraktár-szövetkezetek. A földmi­ - velésügyi minisztériumban, mint értesülünk, tör­­­­vényjavaslat készült a gabonaraktár-szövetkezetekről., A törvényjavaslat célja megkönnyíteni és elősegíteni, országszerte a gabonaraktár-szövetkezetek létesítését. A gabonaraktárak feladata lesz a gazdák gabonáját­ beraktározni és arra előleget adni, hogy árdepreszs­­­szió esetén ne legyenek kénytelenek elkótyavetyélni terméseiket. A földmivelésügyi minisztérium a tör­vényjavaslatot áttette a kereskedelemügyi minisz-­ tériumhoz, a­mely viszont véleményadás végett meg is küldte a budapesti tőzsdének, a kereskedelmi kam­a-á-' rának és egyéb szaktestületeknek. — A hús ára a vidéki piacokon. Az O. M. O. E. gabonaár jegyző irodájának tudósítói szerint a vidéki piacokon az I., II. oszt. hús ára kilogramon­­ként fillérekben. — Az orsz. iparpártoló kongresszus, mely augusztus 25-én és 26-án lesz Szegeden, ma küldte szét programját. E szerint az első napon a cso­portok tartanak, gyűlést a v­árosi széképületben. A csoportok ezek: Általános csoport, ipari csoport és kereskedelmi csoport. Az általános csoport tárgyai: 1. Az iparpártolás eszméjének terjesztése a nép ke­­rében. Előadó: Bognár Károly ipartestületi elnök, Cegléd. 2. Az iparpártolás eszméjének terjesztése az ifjúság körében. Előadó: Orbón Lóránd tanár, Ko­­lozsvár. 3. A hölgyek szerepe, az iparpártolás­ terén. Előadó: Wittich Andor kamarai fogalmazó, Mis­kolc. 4. A mezőgazdaság, ipar-és kereskedelem köl­csönös feladata az iparpártolás szempontjából. Elő­adó: Sassi Nagy Lajos tanár, Szeged. 5. Az iparpár­tolás ügyével összefüggő pénzügyi műveletek. Elő­adó: Vajda József dr. ügyvéd, Debrecen. 0. Az ipar pártoló egyesületek egyöntetű működése. Előadó: Pataki Simon tanár, Szeged. — Az ipari csoport tárgyai: 1. A nagyipar föladata az iparpártolás terén. Előadó: Thék Endre gyáros, Budapest. 2. A nagyipar kívánságai és sérelmei a társadalommal szemben. Előadó: Sugár Ottó szerkesztő, Budapest. 3. A kisipar föladata az iparpártolás terén. Előadó: Szíjgyártó Albert tanár, Szeged. 4. A kisipar kíván­ságai és sérelmei a társadalommal szemben. Előadó: Baán László ipartestületi pénztárnok, Cegléd. 5. A szövetkezetek iparpártoló tevékenysége. Előadó: Vihar Béla ipartestületi elnök, Budapest. — A ke­reskedelmi csoport tárgyai: 1. A nagy-, közép- és kiskereskedők feladata az iparpártolás terén. — Előadó: Kellner Antal, Budapest. 2. A nagy-, kö­zép- és kiskereskedők kívánságai és sérelmei a tár­sadalommal szemben. Előadó: Hirschfeld Mór keres­kedelmi tanácsos, Budapest. 3. Az ipari szövetkezetek­ és a kereskedelem. Előadó: Szabó Gyula kamarai másodtitkár, Szeged. 4. A jogsegély szabályozása Magyarország és Ausztria közt, a magyar ipar és kereskedelem megvédésére. Előadó: Huszár Kálmán dr. törvényszéki tolmács, Budapest. A második napon lesz a diszülés a következő napirenddel. 1. Elnöki megnyitó. 2. Emlékezés Klauzál Gáborról. Tartja: Perjéssy László, a szegedi kereskedelmi és iparka­mara titkára. 3. A külkereskedelem, mint a hazai ipar tényezője. Előadja: Beck Géza, az országos magyar kereskedelmi egyesülés titkára. 4. A Keres­kedelmi Múzeum hivatása a magyar iparpártolás körül. Előadja: Kovács Gyula dr., a m. kir. Ke­reskedelmi Múzeum igazgatója. 5. Konkrét iparpár­­tolási feladatok. Előadja: Gelléri Mór, az országos iparegyesület igazgatója. 6. A hazai beszerzési forrá­sokról. Előadja: Sugár Ottó,Váz Országos iparpár­toló szövetség titkára. 7. A csoportok jelentései. 8. A következő kongresszus idejének és helyének meg­állapítása. — A rákoscsabai takarékpénztár részvény­társaság múlt hónap 28-án rendkívüli közgyűlést tar­tott, melyen Doromby József igazgató elnökölt. Kaál József vezérigazgató előterjesztésére elhatároz­ták, hogy az alaptőkét 80.000 koronát 1200 darab uj. marhahús borjúhús sertéshús birkahús I. II i. n.L II. Arad 114 136 200 160 160 140 120 Baja 136 128 140 132 132 124 88 Békéscsaba 132 120 180 160 128 112 Győr 19 136 180 140 160 140 104 Kassa 160 152 160 150 160 150 120 Léva 128 120 160 148 143 140 Losonc 136 128 160 144 144 136 119 Miskolc 152 144 160 152 152 144_ Nagybecskerek 128 120 160 144 160 15 112 Nagykanizsa 160 123­ 180 150 144 130 100 Nagyszentmiklós 128 120 160 140 152 144 ' —1 Nagyszeben 150 120 , 170 130 130 112 .110 Nagyvárad 144 120 200 180 144 136 96 Pancsova 123 120 140 130 140 128 100 Pápa 130 100 180 160 144 136 Sátoraljaújhely 136 128 152 144 144 104— Sopron 170 130 200 150 160 120— Szatmár 144 138 160 152 136 132— Szolnok 120 112 180 140 160­ 140 120 Ujarad 139 120 160 140 186 120 112 Újvidék 130 120 160 140 120 110 100 Versee 136 ___ 180 __ 140 ___ na Zalaegerszeg 136 123 156 148 133 120—

Next