Budapesti Hírlap, 1906. augusztus (26. évfolyam, 209-238. szám)
1906-08-11 / 219. szám
IS BUDAPESTI HÍRLAP. (219. sz.) 1906. augusztus 11 kösságú vármegyékkel tartja fönn az összeköttetést a nagy magyar medencével és a magyar kultúrával. És ha ezekben a vármegyékben a magyarság még jobban meggyöngülne, vagy a román tenger egészen elnyelné azt, valamint a nem kevéebbé kikezdett társaságot is, akkor a Székelyföld vasgyűrébe lenne szorítva, amely nyugatról, délről és keletről egyre erősebben szorítaná és elzárná előle azokat a tápláló erőket, amelykből ma magyarságának ég ellenállásának erejét meríti. A Székelyföld elesése pedig végzetes csapás lenne a magyar nemzetre és a magyar államra nézve. A lehető legnagyobb figyelmet kell tehát fordítanunk a Székelyföldön kívül élő, úgynevezett vármegyei magyarságra és a lehető leghatásosabb eszközöket kell ennek a magyarságnak megerősítésére fölhasználnunk. A népszámlálási statisztika ujjal mutat rá arra, hogy ezt a munkát hol kell kezdeni és hol kell a legintenzívebben folytatni. A népszámlálási statisztika szerint az erdélyi városok magyarsága nagy arányokban nő, míg a falusi magyarság szaporodási aránya néhol csak százaléktöredékekkel múlja fölül, néhol el nem éri a románság szaporodási arányát. Kétség sem férhet hozzá, hogy a városokban az iparosok, kereskedők és hivatalnokok adják a magyarság nagy tömegét. Viszont kétség nem férhet ahhoz sem, hogy a falvakban a csaknem kizárólag mezőgazdaságból élő lakosság között lankub a magyarság fejlődése. Világos tehát, hogy a falvak felé kell fordulni, ha az etnikai fejlődést a mi javunkra akarjuk irányítani. Talán tetszetősebb és könnyebb a városok magyarosítása és talán azért irányult ide eddig a magyarosító törekvés. Bizonyára nehezebb, de hatásosabb lenne az a munka, amelyet a falusi magyarság fejlesztésére indítanának meg. És a falusi magyarság fentartása és erősítése ezeken a fenyegetett pontokon a kisgazdák anyagi helyzetének emelésével történhetik a legeredményesebben. Az iskola, a templom, a közigazgatás, még a hadsereg magyarosító törekvése is csak sziszifuszi munkát végezhet csak, mikor az anyagi lét viszonyai olyanok, hogy miattuk a kisgazda elszakad földjétől, vagy a román nemzetiség karjaiba dől. Pedig ma a viszonyok tényleg erre vezetnek: az erdélyi vegyes lakosságú vármegyék kisbirtokosságának magyar része pusztul, s a kisbirtokosból, vagy fiábólkivándorló, vagy városi proletár, minden iránt érzéketlen pária,vagy igénytelen román lesz. Különösen az elrománosodás az, ami ezekben a falvakban észlelhető, nem is sok-sok idő, hanem csak néhány évtized határán belül. Az átalakulás két ütközőpontja a gazdálkodási mód és az életmód. Egyenlő gazdálkodás mellett az a háztartás, amelynek az igényei kisebbek, jobban megtartja az egyensúlyt, jobban ellenáll a kedvezőtlen viszonyoknak, sőt könnyebben gyarapodhatik is, mint az igényesebb háztartás. Ha az igények fölülmúlják a gazdasági tevékenység intenzivitását, akkor az eladósodás, az elégedetlenség áll elő a megbomlott egyensúlyival, és a birtokos kényszerűségből, vagy a jobb helyzet után való vágyódásban elhagyja a földet, esetleg elhagyja a hazát. Ha az igények a gazdasági tevékenység alacsony színvonalára sülyednek le, akkor a kultúra visszafejlődésével állunk szemben, ami a magyar-román falvakban rendszerint egyértelmű az elrománosodás folyamatával. Mert az egyenlően rosszul, gazdálkodó két faj közül a román az igénytelenebb,, az a gyarapodóbb: a magyarság fölényét csak az tarthatná meg, ha fejlettebb élet- és kultúrigényei mellett gazdasági tevékenységének színvonalát is emelné. Ha az igényeit csökkenti, ha táplálkozásban, ruházkodásban, lakásban, szórakozásban a román paraszt igényeihez alkalmazza a maga igényeit, ez már mindmegannyi lépés az elrománosodás felé. Hogy az emberiség fejlődésének szempontjából a nagyobb igények föntartása, azok kielégítésének lehetősége fölöttébb kívánatos, ahhoz éppen olyan kevéssé férhet kétség, mint ahhoz, hogy nemzeti és állami érdek a fejlettebb igényű magyarság föntartása. Igaz, ez a nagyobb igényesség a mai gazdálkodási mód mellett a parasztgazda romlásához vezet, de a gazdálkodás módjának megjavításával, emelésével- éppen ez a nagyobb igényesség biztosíthatja a magyar faj szupremáciáját. A kolozsvári gazdagyűlés bizonyosan ezeknek az okoknak alapján ül majd össze. Feladata az elmondottak után világos. Meg kell jelölnie azokat az eszközöket, amelyekkel az erdélyi magyar kisbirtokosság gazdálkodása nagyobb arányokban emelhető. És valamiképpen a társadalom megmozdulása a székelység érdekében a székelyföldi miniszter kirendeltség fölállításához vezetett, azonképpen az erdélyi gazdák őszi gyűlésének is meg kell találnia a vármegyei magyarság fölsegítésére ható teendőket, mégpedig az eddig szerzett tanulságok fölhasználásával. Ebben a fölsegítő munkában részt kell vennie az államnak, részt kell vennie a társadalomnak és részt kell venniök az érdekelt vármegyei törvényhatóságoknak. Nem szabad valamely bürokrata szervezet fölállítását várni az államtól, hanem azért hathatós támogatására kell számítani, mert az erdélyi társadalom eddig inkább a panaszkodásra és vészjóslásra való hajlandóságát mutatta, mint a tettre való készséget, és a törvényhatóságok működésében eddig a gazdasági érdekek érvényesítése elenyészően, alig értékelhetően kicsiny pontokra szorult csak. Érdeklődéssel nézhet a magyar társadalom a szeptemberi gyűlés elé, amelyen a legilletékesebb tényezőktől fogjuk meghallani, hogy mik az erdélyi vármegyei magyarság bajai és meg fogjuk hallani azt is, hogy milyen orvosszerek lehetnek alkalmasak ezeknek a bajoknak gyógyítására . A jövedéki büntető eljárás reformjaTM Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés előterjesztéssel fordult Wekerle Sándor pénzügyminiszterhez a jövedéki büntető eljárás reformja dolgában. Tudvalevő, hogy jóllehet már az 1868-iki XXI. törvénycikk kötelezte a kormányt a jövedéki bíráskodás végleges szabályozására, a jövedéki büntető eljárás főjogforrásai még ma is az 1788-iki harmincadrendtartás és 1842-ik évi harmincadhivatali utasítás. A fölterjesztés alaposan kifejti azokat a károkat, melyek az elavult szabályok folytán a gazdasági életre, főleg a kereskedelemre háramlanak, utal különösen arra, hogy a harmincadhivatali utasításnak a följelentői jutalmakra vonatkozó rendelkezései megnehezítik a gyanúsított védekezését, továbbá, hogy mivel ugyancsak az utasítás szerint a gyanúsítottal nem köztik a vád tárgyát, az alaposan védekezni nem képes, ami az állami szempontoknak épp oly kevéssé felel meg, mint a vádlott jogos érdekeinek. A felterjesztés mindezeknél fogva arra kéri a pénzügyminisztert, hogy rendelje el a jövedéki büntető eljárást szabályozó törvény megalkotása iránt a szükséges intézkedéseket. A végleges törvény elkészültéig pedig utasítja a pénzügyi hatóságokat, hogy a jövedéki kihágásról fölvett tényleírást másolatban az idézéssel egyidejűleg a vádlottal mindenkor közöljék, esetleg adjanak a vádlottnak alkalmat arra, hogy védelmét írásban terjeszthesse a pénzügyi hatóság elé. ■— Az osztrák liszt versenye. Az osztrák kormány komolyan hozzálát, hogy hathatósan támogassa iparát. Legújabban oly iparágat részesít erős támogatásban, amely komolyan versenyezni akar az eddig leghatalmasabb magyar iparral, a magyar malomiparral. A budapesti malomsztrájk következtében már arról álmodoznak Bécsben, hogy majd ők látják el Magyarországot liszttel és ezért nyakra-főre vásárolják, fájdalom, nagyon olcsón a magyar búzát. De hát ebben a számításban remélhetőleg alaposan fognak csalódni. Próbálnak azonban versenyezni a magyar liszttel ott, ahol eddig csak a magyar malmok termékét fogyasztották, — Albániában. Az osztrák vasúti miniszter elrendelte, hogy 40 filléres refakciót adnak 150 vagyon liszt szállítása esetén az Eberndorfról és Bécsből és a Bécsen túl fekvő malmokból Bécsen át szállított lisztre, ha a lisztküldemény Trieszten át Albániába megy. E refakció következtében az amúgy is olcsó 180 filléres szállítási díj 140 fillérre csökkent. Ily nagy kedvezmények mellett csakugyan attól lehet félni, hogy az osztrák malmok eredményesen versenyezhetnek a magyar tiszttel Albániában. A békésmegyei gazdasági egyesület, mint Csabáról jelentik, Beliczay Géza elnöklésével ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy az egyesületnek a vándorcigány-kérdésről kidolgozott javaslatát, mely lényegében megegyezik az Országos Magyar Gazdasági Egyesület állásfoglalásával, fölterjesztik a földművelésügyi minisztériumhoz. Ugyancsak javaslatot terjeszt elő az egyesület a vármegyéhez is a szarvasmarhatenyésztés irányának a megye viszonyainak megfelelő megváltoztatása érdekében. A népies háziipar fejlesztése végett az egyesület háziipari bizottságot alakít, amelynek feladata lesz háziipari szövetkezetek létesítése. Foglalkozott a választmány a mezőgazdasági érdekképviselet kérdésével is. Beható vita után kimondotta, hogy az érdekképviselet megteremtését oly módon óhajtaná, hogy minden község külön gazdasági egyesületet alkotna, a községek egyesülete alkotná a megyei szervezetet, három-négy megye a kerületi kamarát, amelyeket, bíráskodási joggal kell fölruházni. A kamarák által delegált egy-egy tag alkotná az Országos Gazdatanáccsot," amelynek meghallgatása nélkül nem lehetne mezőgazdasági törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni. Elhatározta az egyesület, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet ily módon szervezése érde- kében országos akciót indít. — Gabonaraktár-szövetkezetek. A földmi - velésügyi minisztériumban, mint értesülünk, törvényjavaslat készült a gabonaraktár-szövetkezetekről., A törvényjavaslat célja megkönnyíteni és elősegíteni, országszerte a gabonaraktár-szövetkezetek létesítését. A gabonaraktárak feladata lesz a gazdák gabonáját beraktározni és arra előleget adni, hogy árdepreszsszió esetén ne legyenek kénytelenek elkótyavetyélni terméseiket. A földmivelésügyi minisztérium a törvényjavaslatot áttette a kereskedelemügyi minisz- tériumhoz, amely viszont véleményadás végett meg is küldte a budapesti tőzsdének, a kereskedelmi kama-á-' rának és egyéb szaktestületeknek. — A hús ára a vidéki piacokon. Az O. M. O. E. gabonaár jegyző irodájának tudósítói szerint a vidéki piacokon az I., II. oszt. hús ára kilogramonként fillérekben. — Az orsz. iparpártoló kongresszus, mely augusztus 25-én és 26-án lesz Szegeden, ma küldte szét programját. E szerint az első napon a csoportok tartanak, gyűlést a városi széképületben. A csoportok ezek: Általános csoport, ipari csoport és kereskedelmi csoport. Az általános csoport tárgyai: 1. Az iparpártolás eszméjének terjesztése a nép kerében. Előadó: Bognár Károly ipartestületi elnök, Cegléd. 2. Az iparpártolás eszméjének terjesztése az ifjúság körében. Előadó: Orbón Lóránd tanár, Kolozsvár. 3. A hölgyek szerepe, az iparpártolás terén. Előadó: Wittich Andor kamarai fogalmazó, Miskolc. 4. A mezőgazdaság, ipar-és kereskedelem kölcsönös feladata az iparpártolás szempontjából. Előadó: Sassi Nagy Lajos tanár, Szeged. 5. Az iparpártolás ügyével összefüggő pénzügyi műveletek. Előadó: Vajda József dr. ügyvéd, Debrecen. 0. Az ipar pártoló egyesületek egyöntetű működése. Előadó: Pataki Simon tanár, Szeged. — Az ipari csoport tárgyai: 1. A nagyipar föladata az iparpártolás terén. Előadó: Thék Endre gyáros, Budapest. 2. A nagyipar kívánságai és sérelmei a társadalommal szemben. Előadó: Sugár Ottó szerkesztő, Budapest. 3. A kisipar föladata az iparpártolás terén. Előadó: Szíjgyártó Albert tanár, Szeged. 4. A kisipar kívánságai és sérelmei a társadalommal szemben. Előadó: Baán László ipartestületi pénztárnok, Cegléd. 5. A szövetkezetek iparpártoló tevékenysége. Előadó: Vihar Béla ipartestületi elnök, Budapest. — A kereskedelmi csoport tárgyai: 1. A nagy-, közép- és kiskereskedők feladata az iparpártolás terén. — Előadó: Kellner Antal, Budapest. 2. A nagy-, közép- és kiskereskedők kívánságai és sérelmei a társadalommal szemben. Előadó: Hirschfeld Mór kereskedelmi tanácsos, Budapest. 3. Az ipari szövetkezetek és a kereskedelem. Előadó: Szabó Gyula kamarai másodtitkár, Szeged. 4. A jogsegély szabályozása Magyarország és Ausztria közt, a magyar ipar és kereskedelem megvédésére. Előadó: Huszár Kálmán dr. törvényszéki tolmács, Budapest. A második napon lesz a diszülés a következő napirenddel. 1. Elnöki megnyitó. 2. Emlékezés Klauzál Gáborról. Tartja: Perjéssy László, a szegedi kereskedelmi és iparkamara titkára. 3. A külkereskedelem, mint a hazai ipar tényezője. Előadja: Beck Géza, az országos magyar kereskedelmi egyesülés titkára. 4. A Kereskedelmi Múzeum hivatása a magyar iparpártolás körül. Előadja: Kovács Gyula dr., a m. kir. Kereskedelmi Múzeum igazgatója. 5. Konkrét iparpártolási feladatok. Előadja: Gelléri Mór, az országos iparegyesület igazgatója. 6. A hazai beszerzési forrásokról. Előadja: Sugár Ottó,Váz Országos iparpártoló szövetség titkára. 7. A csoportok jelentései. 8. A következő kongresszus idejének és helyének megállapítása. — A rákoscsabai takarékpénztár részvénytársaság múlt hónap 28-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Doromby József igazgató elnökölt. Kaál József vezérigazgató előterjesztésére elhatározták, hogy az alaptőkét 80.000 koronát 1200 darab uj. marhahús borjúhús sertéshús birkahús I. II i. n.L II. Arad 114 136 200 160 160 140 120 Baja 136 128 140 132 132 124 88 Békéscsaba 132 120 180 160 128 112 Győr 19 136 180 140 160 140 104 Kassa 160 152 160 150 160 150 120 Léva 128 120 160 148 143 140 Losonc 136 128 160 144 144 136 119 Miskolc 152 144 160 152 152 144_ Nagybecskerek 128 120 160 144 160 15 112 Nagykanizsa 160 123 180 150 144 130 100 Nagyszentmiklós 128 120 160 140 152 144 ' —1 Nagyszeben 150 120 , 170 130 130 112 .110 Nagyvárad 144 120 200 180 144 136 96 Pancsova 123 120 140 130 140 128 100 Pápa 130 100 180 160 144 136 Sátoraljaújhely 136 128 152 144 144 104— Sopron 170 130 200 150 160 120— Szatmár 144 138 160 152 136 132— Szolnok 120 112 180 140 160 140 120 Ujarad 139 120 160 140 186 120 112 Újvidék 130 120 160 140 120 110 100 Versee 136 ___ 180 __ 140 ___ na Zalaegerszeg 136 123 156 148 133 120—