Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-29 / 25. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP. (25. sz.) 1907. január 29. szerű választó. Nádudvary, pártelnök, Ajtay, párt­­jegyző. Itt említjük meg, hogy a szilágysomlyói függetlenségi párt a kormánynak és a pártvezérek­­nek is bizalmat szavazott.­­ (Szent Erzsébet-sustemn.) Izabella ki­rályi hercegnő szombaton meglátogatta Vaszary Kolos hercegprímást, hogy vele, az Erzsébet-jubileum társfővédőjével az ünnep programját megvitassa. Megállapodás történt az iránt, hogy az országos föl­­hívást mindketten fogják aláírni és közzétenni. A hercegprímás a jubileum eszméjét a legközelebb megtartandó püspöki konferencián fogja tárgyalni. Kohl Medárd püspök, a­ki most Rómában tartózko­dik, a jubileum előkészületeiről jelentést tett a pá­pánál­, a­ki megjegyezte, hogy szívesen járul hozzá és bármit kér tőle a hercegprímás az ünnep egy­házi részének emeléséhez, meg fogja adni. Délután Iza­bella királyi hercegnő kihallgatáson fogadta Kom­­lóssy Ferenc dr. pozsonyi prépostot, mint a jubi­leum-bizottság ügyvivő elnökét s közölte vele azokat a pontokat, a melyeket a pozsonyi bizottság által fölterjesztett program alapján a hercegprímással egyetértve, elfogadhatóknak tart. Ezek: 1. Emlékmű fölállítása és jótékonycélú alapítványok létesítése. 2­ .Árpádházi Szent Erzsébet-album kiadása. 3. Liszt Ferenc Erzsébet oratóriumának előadása. 4. A ma­gyarországi jótékonysági egyesületek országos kon­gresszusa Pozsonyban. 5. Egyházi és iskolai ünnepek rendezése az egész országban. A mozgalom szélesebb­­körű terjesztése céljából a királyi hercegnő óhajára Budapesten női és férfi bizottság fog megalakulni, melyek a pozsonyi bizottságokkal együtt fognak közreműködni az ünnep méltó sikere érdekében.­­ (Küldöttségi Apponyi Albert grófnál és Kossuth Ferencnél.) Bácstopolya község husztagu küldöttsége ma délután tisztelgett Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél Baloghy Ernő országos képviselő vezetésével. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy a mintegy tizennégy­ezer lelket számláló és népes falvakkal körülvett községben létesítsen polgári iskolát. Apponyi Al­bert gróf a küldöttséget igen szívesen fogadta és vá­laszában utalt arra, hogy őt a verbászi kerülethez és Topolyához, a mely kitűnő részt vett a nemzeti küzdelemben, régi és kedves emlékek fűzik. Ismeri magát a községet és a vidéket is s ezen az alapon a maga részéről a legmesszebb menő támogatást he­lyezte kilátásba.­­ Azután a küldöttség Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett, a­kitől a topolyai vasúti állomásnak gyorsvonatok szá­mára feltételes megállóvá való tételét kérte. Kossuth Ferenc válaszában kijelentette, hogy még ez idő szerint határozott választ nem adhat, de igeni, hogy az ügyet a legnagyobb jóindulattal fogja tanulmány­­tárgyává tenni. A küldöttség tagjai lelkesen megél­jenezték a minisztert.­­ (Elhunyt szó.) Éjszaky Károly nyugalma­zott magyar államvasuti üzletvezető, egyházi taná­csos, a Petőfi-Társaság volt alelnöke és tiszteleti tagja, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja, vármegyei bizottsági tag január 26-án 89 éves korában meg­halt Kolozsváron. Temetése, mint kolozsvári tudósí­tónk jelenti, ma volt nagy részvét mellett Az elhunyt 1818-ban született a veszprémmegyei Bakony-Rédén. A mérnöki pályára készült s, a­mikor a diplomát meg­szerezte, Fejér megyében telepedett le. A szabadság­harcban Csányi László oldalán működött. Az iroda­lommal is ezidőtájt kezdett foglalkozni. Még 1848-ban megírta a Szerelem és toborzás, továbbá A szomszéd­ság delejtete című vígjátékokat; az előbbit a Nem­zeti Színház is elfogadta, de az elkövetkezett válto­zások miatt nem lehetett előadni. Az ötvenes évek elején több vígjátékot és bohózatot irt, ezek közül a Cydoni alma című 1868 április 19-én színre került a Nemzeti Színházban és sokáig műsoron maradt. Éjszaky Károly néhány évi termékeny írói munkás­sága után, a­mikor munkaviszonyok ismét javultak az országban, ismét mérnöki gyakorlatához látott Bejér megy­ében, a­hol 1860—61-ben főjegyzői, 1865— 1867-ig pedig főszolgabírói tisztet is viselt. Az 1867. esztendőben a közmunka- és közlekedésügyi minisz­tériumba nevezték ki főmérnökké, később mint az államvasutak főfelügyelőjét Kolozsvárra helyezték. 1858 óta keveset irt, csak egyes szépirodalmi dolgo­zatai jelentek meg olykor a lapokban. Észaly Károly ravatalánál, a fentiek szerint, az irodalom is megjelenik gyászfátyollal. Azok közé az irodalmi alakok közé tartozik, a­kikben úgyszólván bennök marad a tehetségük java. Mikor fiatalember volt, még kevéssé voltak irodalmi viszonyaink kecseg­tetők. És ő komoly természet is volt, nem az ábrán­­dozók közül való, a­kik könnyen eldobják maguktól az életpályák prózai szerencséjét és belelovagolnak ideális remények ködébe, ő irodalmi vágyait erősen fékezte és ünnepnapi, vagy szeszély szerinti kedvte­lésnek nézte. Mint íróra a közfigyelem a hatvanas évek végén irányult rá, a­mikor a budai népszínház­ban a Cydoni alma című vígjátéka színre került. Egy féltucat fiatal tehetség tolongott akkor ezen a színpadon, köztük Kocsisovszky Borcsa, Boér Emma, Tímár János, Szentgyörgyi és Kassai. A modern szellemmel, sziporkázó elmésséggel megirt ógörög tárgyú vígjátékot ezek a jókedvű fiatalok fényes sikerhez juttatták. Utóbb Az utolsó budai lövet című vígjátékéban Molnár György és­­Némethy Irma (utóbb szintén a Nemzeti Színház tagja) arat­tak nagy sikert. Mind a két darabot későbben át­vitték a Nemzeti Színház deszkáira is, de kisebb szerencsével, a­mi gyakran megesik. Ez a két darab volt az ő írói pályájának nagyobb sikere, a­mi még volt, az egyben-másban e munkák testvérének lát­szott, de egyébként csak mostoha­testvére volt. Északy Károly egészben nem nagy buzgalommal kezdte, de annál több buzgalommal hagyta el írói pályáját. Inkább az írókkal tartotta fen az atyafi­­ságot, semmint az irodalommal. Szeretetreméltó, nyájas, elmés iró, kitűnő ember és példás munkás volt a maga tanult szakmájában. Most, hogy pátriárkái kort érve, elköltözött, méltán gondolunk rá sokan szeretettel és méla visszaemlékezéssel.­­ (A harmadik egyetem.) Temesvár­ról táviratozza tudósítónk. Ma délután, értekez­let volt, hogy megállapítsák Temesvár városá­nak a harmadik egyetem kérdésében a kormány­hoz intézendő memorandum szövegét. Az érte­kezleten a város színe-java részt vett. A tanács­kozás három óra hosszáig tartott. Ennek eredmé­nyeként az emlékiratban meg fogják világítani­ azokat a kereskedelmi, ipari, közegészségi, állam­­politikai és főleg nemzeti szempontokat, a­me­lyek a délvidék középpontját, Tem­esvárt pre­desztinálják a harmadik egyetem, esetleg a má­sodik műegyetem helyéül.­­ (Áruló osztrák főhadnagy.) Olmücből jelentik nekünk: Egy itteni lap szerint letartóztat­ták nemrég Firbas Valdemár harmadik gyalogez­redbeli főhadnagyot­, mert eladta a mozgósítási ter­veket­. A főhadnagy állítólag Bécsben van fog­ságban.­­ (A szerb egyházi kongresszus.) Karló­cáról jelentik a Magyar Távirati Irodánál. A karló­cai szerb egyházi kongresszus mai ülésének napi­rendjén volt a kongresszusi választmány abbeli ja­vaslata, hogy a nemzeti alapok részére ingatlanok vézessenek. Ezt a javaslatot a kongresszus hosszas vita után elfogadta. A vita során mindkét párt ré­széről többen szólaltak föl és Kahlenberg és Miladi­­novich képviselők zárószavai után hozták meg a ha­tározatot. Az önálló­ pártiak közül többen aggodal­mukat fejezték ki s azt hangoztatták, hogy nagyon veszedelmes dolog volna, ha a kongresszusi választ­mánynak teljes hatalmú felhatalmazást ad a­ kon­gresszus ingatlanok (földek) vásárlására, a­mi nagy kockázattal jár és a jövedelmek sem folynak be eset­leg a rendes időben. A nemzeti alapoknak pedig az a rendeltetésük, hogy iskolai és egyházi célokra biz­tos és rendes jövedelmet, nyújtsanak és biztosítsanak. A kongresszus jövő ülése holnap délelőtt tizenegy órakor lesz.­­ (A bolgár események.) Szófiából távira­tozzék. Tegnap délután fogadta Ferdinand fejede­lem a szobrán­yó tagjainak és Szófia város képviselői­nek küldöttségét, a­mely föliratot nyújtott át. A föliratban sajnálkozásukat és megbotránkozásukat fejezik ki a fejedelem ellen irányult diáktüntetésen és biztosítják a fejedelmet hűségükről. A fejedelem beszédőt mondott, a­melyben az egyetemi oktatás ala­pos reformálásának szükségességét hangoztatta. — A kereskedők, a­kik a még egyre tartó vasúti sztrájk következtében nagy kárt szenvednek, küldöttséggel tisztelegtek a miniszterelnöknél s arra kérték, en­gedje meg, hogy közbenjárhassanak a sztrájkoló al­kalmazottak és a kormány között. A miniszterelnök ezt az ajánlatot a leghatározottabban visszautasí­totta és kijelentette, hogy a sztrájkolókkal nem egyezledét, hanem feltétlen meghódolást követel tő­lük. A sztrájkolók e tisztelgés után felhívást tettek közzé, a­melyben kijelentik, hogy semmi körül­mények közt sem fognak engedni és hogy folytatják a sztrájkot. — Szófiából jelentik meg nekünk. Szám­lában, Filipopolban és más városokban tegnap a szo­­cialisták az ellenzéki pártokkal együtt népgyüléseket tartottak, a­melyeken élesen elitélték a kormány po­litikáját. A népgyülések után több helyen komoly zavargás volt.­­— (Robbanás a belgrádi konokban.) Berlinből táviratozzák. Mint Belgrádból jelen­tik, Péter király toalett-szobájában fölrobbant egy bomba. A király ellen megkisérlett merény­let csak azért nem sikerült, mert a bomba előbb robbant föl a kelleténél. Az explózió után azon­nal elzárták a konakot s a rendőrfőnököt a palo­tába hívták. Szigorú vizsgálatot indítottak. Az őrséget megkettőztették. E jelentést a későbbi belgrádi táviratok megcáfolják s azt mondják, hogy csak jelentéktelen puskapor-robbanás tör­tént a trónörökös lakján. Belgrádból táviratozzák. György trónörökös lakásán tegnap este nyolc órakor a szolgaszemélyzet vigyázatlanságából robbanás történt, a­melynek azonban nem volt semmi komolyabb következménye. A trónörökösnek erősen sűtött vadászszobájában a kályha mellett pléhdobozban vadászpatronok tölté­sére szolgáló puskapor állott, a­mely a nagy hőség következtében hatalmas durranással fölrobbant. —­­Egy későbbi távirat a következőket mondja a robba­násról: A trónörökös egyik szobájában, a­hol vadá­szati célokra szolgáló patronokat készítenek, nagyobb mennyiségű puskapor fölrobbant. A robbanás erősen megrongálta a szoba bútorát és az ablakokat, de emberéletben nem esett kár.­­ Bécsből jelentik, hogy a ■ N. W. Tagblatt értesülése szerint a bécsi szerb követség ma délig nem kapott hivatalos érte­sítést a belgrádi konokban történt robbanásról. A bécsi szerb­ követségen meg vannak győződve arról, hogy csupán véletlen balesetről lehet szó, mert a­ konakot sokkal erősebben őrzik, semhogy merényletre gondolni lehetne.­­ (Házasság 1.) Drechsel Rezső báró, Károlyi Mihály gróf uradalmi üveggyárának ellenére elje­gyezte Parádfürdőn Rajzinger Etelkát, Rajzinger Antal, Károlyi Mihály gróf uradalmi erdőmesteré­nek és nejének, Major Erszébetnek leányát. Ilonig Dezső székesfővárosi mérnök február 3-án­ déli fél egy órakor tartja esküvőjét a dohány­utcai izr. templomban Schodl Katával, özvegy Schodl Ádámné leányával. Schultzer Adolf fővárosi bútorkereskedő el­jegyezte Szabó Lipót leányát, Katicát, Budapesten. Kis- és nagymádi, várbogyai Bogyay László hajóskapitány február 5-én tartja esküvőjét a bajai plébánia templomban Halász Flórával, Halász Ká­roly cs. és kir. tábornok és neje, Schleicher Etelka leányával. . Martin Tamás böhönyei gyógyszerész (So­­mogy megye) e hónap 26-dikán esküdött örök hűsé­get Csilléry Malvinnak, Csilléry Kálmán budapesti kir. ítélőtáblás bíró leányának. Az esküvőn tanuk voltak: Tóth Gerő kúriai biró és Zboray Miklós dr. országgyűlési képviselő. — (Uj nemes apródok.) A király, mint a hivatalos lap közli, urai Uray Gyula és János báró­kat, a Terézia-akadémia növendékeit császári és ki­rályi nemes apródokká nevezte ki. —­ (Változások a Váci-utcán.) Mire Vö­rösmarty elfoglalja majd helyét a Gizella-téri kis park márvány karosszékén, tekintete szobrának a Szózatot jelképező oldalalakjain túl bizonyára egy nagy romhalomra fog esni, melylyel akkor egy időre betelik a Váci-utca Gizella-téri végződése. A budapesti elegáns világ legrégibb sétáló helye, a Váci-utca, tudniillik megint átmegy egy változáson. Eltűnik belőle az a darab, melynek ódon házait a Gizella-tér, a Váci-utca és a Kishíd-utca szegték be. Három ócska ház töltötte be ezt a területet, mind a három olyan, mint egy udvari szolgálatokban kiérdemült bárónő. Ennek az arcát a szépítőszerek csinosítják, a váci­ utcai eltűnő ócska házakat pedig a falakhoz illesztett elegáns kirakatok teszik elfo­gadhatóvá. Ha majd most, a nagy romboláskor el fognal­ tűnni a kirakatok, akkor látja majd a sé­táló közönség a falak eredeti mivoltán az idők nyo­mát s a szönthelyekkel és csákányütésekkel ékesített sok évtizedes piszkot. A Gizella-tér­től a Kishíd­ utcáig elterülő három házat tudniillik közös tulaj­donosuktól, Drasche bárótól megvásárolta a Pesti Első Hazai Takarékpénztár s az egy millió nyolc­­százezer koronáért vett területen fényes palotát épít­tet magának. Ennek a palotának kell majd helyet adni a vén falaknak, s ha eltűnnek onnan, akkor ezen a területen igazán nem marad más a régi világból, mint a határvonalnak, a Kishíd-utcának az elnevezése. Ez még a régi Pest idejéből való, so­kan talán nem is tudják már, hogy az utca azért kapta volt ezt a nevet, mert itt, illetve a szomszéd Nagyhid-utcánál húzódott a hajóhíd Pestről Bu­dára. Majd ha a takarékpénztári nagy palota föl­épült, valószínűleg eltűnik ez a név is. Zlidből csak

Next