Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-26 / 49. szám
1907. február 26. BUDAPESTI HÍRLAP. (49. sz.) szem a Balaton partjára és pedig a somogyi partokra. Mert a zalai part elmaradt. Már tán húsz éve, hogy először pécézték ki a vasútját. Hallom, azóta többször is pécézték, de épiteni csak most fogják. Ellenben a veszprém-somogyi parton már több mint negyven éve, hogy végigszalad a déli vasút s ez tette, hogy ez a part rögtön fürdőhelyek sorozatává virágzott ki, mihelyt a gazdasági helyzet rákényszerítette a tulajdonosokat a víz ilyetén kamatoztatására. Most következik a balatoni vasúttal a veszprém-zalai part. Ez a legbájosabb vidéke hazánknak. Különös hegyi szoliterjeivel, a magokban álló kúpokkal és gerinces hegyekkel, amelyek, ahogy az ember, a déli parton végigutazik, minduntalan más-más festői konstellációba állnak egymáshoz. A fzitokszérával megbirkóztak ugyan már, de a modern kereskedésben a régi eszközök elégtelenek és nem versenyezhetnek az új forgalmi eszközökkel. Régen Boglár egy révtelep volt. Onnan vitték át a búzatermést Fülöprévbe, ahol most is megvan a régi granárium, a tizennyolcadik-tizenkilencedik század e fia-elevátora. Kém is volt ott egyéb, csak ez, meg a csárda. A lankás hegyháton túl volt, közel hozzá, a nevezetes empórium: Kővágó- Eörs, melynek a tizennyolcadik században még gimnáziuma is volt. Ma már semmire sincsen látnivalója, csak az utcáin heverő óriási legelő kövek, némelyike van olyan, mint egy fél parasztház. Mikor a déli vasút megnyílt, a révforgalom megszűnt, a stájer és osztrák társzekerek elmaradoztak, nem fuvarozták a bort s a gabonát többé. Csakhamar rajtuk ütött a fillokszéra is, úgy, hogy már attól féltek, fuvarozni, sőt inni való sem lesz maholnap. A szegény, sújtott nép kezdett a vizen átvándorolni, homoki szőlőt telepíteni a déli parton, sőt messzebbre is vándorolt. Az urak pedig elkezdtek ábrándozni a balatoni vasútról. Mostanig tartott az ábrándozás. Most már meglesz, már tárgyalják, a napokban a Ház elé kerül. Az eörsi kövek megmozdulnak százados letargidjokból, a gyönyörű kúpok felragyognak a hajnal fényében és az alkonyat füzében, hishanem az északi földgömb egén fenséges északi fényt is láttak pompázni. Angliában, Írországban, Skóciában, a jelenség páratlanul szép volt. Nyolc órától éjfélig fenséges iv mutatkozott a Nagy-Medve, a Kasziopea, az Andromeda csillagai között, lebegő szalagján a szivárvány szikével ékesítve, halvány sugaraktól körülvéve, amelyek a Plojádokig és Orionig kisugárzottak. Tizenegy órakor a tünemény elfoglalta az ég kétharmadát. Középpontja egybeesett a mágneses északi sarkkal. Glasgowban éjjeli harmadfél óráig tartott a világosság. Newr Castleból azt írja egy megfigyelő, hogy a csodálkozástól megkapva, elhagyta házát, kiment a városból és amint a mezőn egyedül volt a természet háborítatlan csöndjében, az északi fény zöld és vörös sugarai láttára érezte jobban, mint valaha, mily tudatlanságban él, az ember a világegyetem élő valóságára nézve, amelyhez maga is tartozik. Semmi sem igazabb ennél. Nem élünk szellemi életet és csak a mostanihoz hasonló körülmények figyelmeztetnek bennünket a valóságra és a természetre. Ezek a tünemények megtanítanak rá, hogy a Nap nemcsak föntartja a földet a nehézkedés törvénye alapján, nemcsak megvilágítja fényével, nemcsak melegíti hevével, hanem hatalmában tartja, bírja és irányítja más befolyás révén is, az ismeretlen villamosság és a nem kevésbbé rejtelmes mágnesség erejével. Néhány esztendő óta mozgalmai nagyon is érthető formában mutatkoznak. A földrengés, a vulkanikus kitörés sokkal gyakoribb és hevesebb, az évszakok elvesztették eredendő jellegüket. Január huszonkilencedikén Párisban villámlás, mennydörgés és hózivatar volt. Szokatlan és borzalmas hideg nehezedett egész Európára, le egész Afrikáig. Nagyszerűen mozgalmas időket élünk, a láz átjárja egész légkörünket. A természet föladja a leckét és nekünk hasznos és érdekes ezt a leckét megtanulni. faludy Sándor romjai megnépesülnek — nem a megénekelt hősöktől, hanem fürdővendégek és turisták rajaitól. A szép hegyek közt bujdokló vasút füttyére felel a bakonyi rigó, a szőlőkoszorúk a hegyoldalakon hódító virágzásba borulnak és szívják a régi vulkánok utolsó tüzét a gyönyörű színű balatonmelléki borokba, A kereskedés, munka, élet, virágzás, gazdagság, bennszülöttek és jövevények harsogó öröme fog visszhangozni, bár más köntösben, új eszközökkel, de visszatér a régi jó kedv, a régi jómód, a régi magyaros lélek és életerő ebbe a legszebb zugába a gyönyörű Magyarországnak. Ezt jelenti a Dunántúlnak a balatoni vasút, Kossuth és Wekerle. A képviselőház közgazdasági bizottságának emlékezetes ülése óta, amelyen Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter nyilatkozott a kormány nevében a magyar kormánynak a kiegyezés kérdésében elfoglalt álláspontjáról, azok az ismeretes ellenséges kezek, amelyek örökösen zavar keltésén fáradnak, olyképpen csoportosították az eseményeket és az argumentokat, hogy valamilyen ellentét vagy ellenmondás látszata támadjon Kossuth Ferenc és Wekerle Sándor fölfogása és álláspontja között. A zavar forrásául a P. Lloyd egy közleménye szolgált, amely szombati estilapjában olyformán ismertette a magyar álláspontot s közleményébe olyformán keverte bele Wekerle nevét, hogy minden olvasónak azt a benyomást kellett nyernie, mintha Wekerle volna a kérdéses közlemény sugalmazója. És ezt a benyomást megerősítette az a körülmény is, hogy a P. Lloyd a magyar álláspont ismertetésében egyenesen hivatkozik arra, hogy Wekerle kipróbált híve a kiegyezésnek, aki — s ezt a lap mondja Wekerle nevében — országunk érdekeit védi és a ki soha sem fogja megtenni azt, hogy kalendáriumi ultimátumokkal provokálja a vele tárgyaló másik felet. Ebből a tendenciózusan fogalmazott közleményből táplálkozott az ellenséges indulat, hogy ellentétet fújjon föl Kossuth és Wekerle között. S miután kisütötték azt is, hogy Kossuth állítólag kihagyott beszédéből egy mondatot, amely állítólag a gazdasági elvárás hasznát hangoztatta, megvolt a mód és az alkalom arra, hogy az állítólagos ellentétet lehetőleg kiélezzék a kormány, a magyar álláspont és az ország rovására. A P. Lloyd ollása révén, amelyet közlésének furfangos tartalmával tett, a koalíció összes ellenségei ekképpen kavarják a magyar politika vizeit. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda e dologban a következő cáfolatot adta ki. A Pester Lloyd szombati esti lapja Magyar álláspont címmel egy közleményt hozott, amelyről maga a lap világosan kitüntette, hogy az csak a saját egyéni kombinációit tartalmazza. Mégis több lap e közleményt oly kommentárral kísérte, mintha a kiegyezési tárgyalások határidejére nézve ellentét mutatkoznék Wekerle Sándor dr. miniszterelnök és Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter között. Ez önkényes föltevés cáfolatául a leghatározottabban jelenthetjük ki, hogy a Pester Lloyd idézett közleményét Wekerle Sándor dr. miniszterelnök nemcsak nem sugalmazta, hanem arról neki előzőleg semmiféle tudomása nem volt. Ez a félhivatalos nyilatkozat ma minden eetilapban megjelent, kivéve természetesen a P. Lloyd-ot. A közigazgatás egyszerűsítése. A közigazgatási hatóságok kötelesek az embereket útbaigazítani, hogy mennyi idő alatt, minő fölebbezéssel élhetnek, és mely hatóságnál kell a fölebbezést benyújtaniok. Ez a rendelkezés nagyon fontos, a a törvényhozásnak azt az akaratát igyekszik megvalósítani, hogy a közigazgatási eljárás minél egyszerűbb legyen és költséges jogtanácsosok igénybevételét, amennyire csak lehet, mellőzhetővé tegye. E mellett arra is alkalmas, hogy az emberek bizalmát a hatóságokkal szemben megszilárdítsa. A belügyminiszter konkrét ügyek elintézése közben arról győződött meg, hogy a közigazgatási hatóságok eme rendelkezés ellen hanyagságból sokszor vétenek Ezért felszólította a törvényhatóságokat, hogy az alárendelt hatóságokat és hivatalokat az eljárási szabályok szigorú megtartására utasítsák, s szükség esetén a mulasztásokat meg is torolják. Maga a miniszter kijelenti, hogy az erre vonatkozó panaszokat jövőre a legszigorúbbím fogja elbírálni. A tanítók és az Apponyi javaslatai. A tanítók országos bizottságának igazgató tanácsa február 24-én délután három órakor gyűlést tartott, melynek legfőbb tárgya a tanítói fizetésekre vonatkozó két javaslat volt. Az egybegyűlt tanítók nagy elismeréssel szóltak e két javaslat igazán tiszta magyar nemzeti szelleméről s ezen a téren ők is sok jót várnak tőlük. A javaslatoknak az a része, amelyik a tanítókról gondoskodik, nemcsak nem elégíti ki a tanítókat, hanem sok tekintetben panaszra készteti, mert messze alul marad azokon az igazán szerény kívánalmakon is, melyeket a VI. egyetemes tanítógyűlés formulázott. De mivel ez a rendezés ideiglenes jellegű, egyelőre megelégednének azzal, hogy ebben a keretben, a rendezés költségeinek tetemes emelése nélkül, módosítsa a miniszter és a Ház. A sérelmes intézkedések között az igazgatótanács szerint a legiikítóbbak ezek: 1. Különbséget teszen állami és nem állami tanító között. Ez elsősorban azért hiba, mert nálunk rendesen azt az iskolát államosították, amelyik olyan szegény volt, hogy a föntartás költségeit nem bírta. Ilyenkor a régi tanitó ott maradt s ugyanazt a munkát végezte, mint azelőtt. Tehát régi föntartója szegénysége révén jutna most elébb. 2. Az örökös torzsalkodások, sőt a nagymértékű tanitóvándorlás oka lesz a lakbérosztályok szerint való osztályozás. Mert például nem lehet azt igazságnak elismerni, hogy a 6363 lakossal biró Szászvároson megokoltabb a több fizetés, mint a háromszor olyan nagy H.Nánáson. S e miatt amíg az alsóbb osztályból a felsőbbe állandóan vágyakoznak, a felsőbb fokban levők feje fölött ott cseng az áthelyezés damoklesi kardja. 3. Az állami tanítókat is három kategóriába sorozza. A kik összes szolgálatukat állami iskolánál végezték, azoknak előző szolgálata egészen, a kiket az iskolával vettek át s most is ott vannak, előző szolgálatuk 1893-tól s a kiket saját kérésükre neveztek ki, csak a kinevezéstől kezdve számítják a fizetés alapját tevő szolgálatot. Sérelem a kántori jövedelemnek a tanítói fizetéssel való összezavarása, a nem állami tanítók fizetésrendezésére a föntartóknak adott három esztendő, stb., stb. Ez okból elhatározták, hogy ezeket memorandumba foglalják és átadják a miniszternek, a Ház elnökének és valamennyi képviselőnek. Egyúttal március 3-ára összehívják az országos bizottság közgyűlését. A versed főispán lemondása. Temesvári tudósítónk táviratozza, hogy Zakó Milán Versec és Pancsova városok főispánja már legközelebb lemond állásáról. Utódául Pescha Miklós fehértemplomi képviselőt emlegetik. , A zárószámadási bizottság ilése. A képviselőház zárószámadásait vizsgáló bizottság ma délután Bentaller Lajos elnöklésével ülést tartott, amelyen a számvevőszék részéről Rakovszky István elnök, Dárday alelnök és Szukováthy tanácsos vettek részt. Napirend előtt Hencz Károly tiltakozik a lapokban megjelent ama híresztelés ellen, mintha azt a propozícióját, hogy a Vörös László-féle kétszázezer koronás tétel tárgyalása az 1905. évi zárószámadással együtt történjék, akár a kormány, akár más valaki óhajára, vagy egyáltalán politikai okból tette volna. Ezt csupán abból a jogi meggyőződésből indítványozta, hogy az évi zárószámadásokból kiszakítva, egyes tételek, nem tárgyalhatók. Ezután, kifogást tett az ellen, hogy az akták indiszkréció útján nyilvánosságra jutottak. És mivel Ébertől tudja, hogy ő hozta nyilvánosságra az aktákat, tőle itt erről fölvilágosítást kér. Farkasházy Zsigmond az előzményekre valóhivatkozással azt panaszolja, hogy az iratok nem illetékesen kerültek az illető képviselő kezébe, mivel nem szakelőadó s a bizottságnak sem előadója. Annak a megállapítását kéri, hogy az iratokat az illetőn kívül még vele, mint előadóval sem közölték. Bejelenti ennek következtében előadói tisztéről való lemondását. Éber Antal kijelenti, hogy az iratokat nem a bizottságtól kapta, tehát a bizottsággal szemközt nem követhetett el indiszkréciót, legfölebb azzal szemközt, aki az iratokat neki átadta. Az iratokat azért közölte, mivel nem akarta tétlenül nézni és tűrni, hogy Kossuth Ferencet egyre rágalmazzák. Bentz Károly a jövőre kéri, hogy indiszkréciót el ne kövessenek. Arra kéri Farkasházyt, hogy előadói tisztét tartsa meg. Bentaller Lajos bejelenti, hogy Pázmándy Dénes levelet, irt neki és fölajánlja, hogy a kétezer koronát visszafizeti. A levelet egyelőre az aktákhoz csatolták. A bizottság egyhangú kérésére Farkasházy egyelőre megtartotta az előadói tisztet. Ezután az 1904. évi belügyi tárca tárgyalása következett. gyl