Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-14 / 39. szám
1907. február 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (39. sz.) — (Hangverseny a, Jildizben.) Konstantinápolyból táviratozzák. A Jildizben tegnap este diner volt, a melyet hangverseny és szinielőadás követett. A lakomán, valamint az est többi részén, a mely a szultán jelenlétébenfolyt le, megjelentek a többi között Pallavicini őrgróf, magyar-osztrák nagykövet is nejével, valamint Kolossá, követségi tanácsos. Pallavicini nagykövetet a Lefakat-rend nagyikordonjával tüntette ki a szultán. (Egy tót község magyar bírája.) Besztercebányáról Írja tudósítónk: A zólyom megyei Göncölfalva község bírája, Kovácsik Pál, akit ő felsége már a koronás ezüst érdemkereszttel is kitüntetett, méltó módon szolgál rá, hogy az általános becsülést megérdemelje. Valóságos bajnoka a magyar állameszmének; a pánszláv áradat hullámai nem érintik az ő községének lakóit, sőt áldásos munkája kihat a környék többi falvára is. Kovácsik Pál szövetkezve Bothár Lajos tanítóval, arra törekedik, ■hogy megvalósítsa Justh, Zsigmond, volt tornyai ,földbirtokos eszméjét, a parasztlegények és leányok népies színjátékát. Minden áldozatot meghoz, hogy a község fiatalsága nemes szórakozásban találja örömét és noha ő csak törve beszél magyarul, buzdító, serkentő szava mindig az, hogy a felvidéki tó faágnak kötelessége az állam nyelvét megtanulni, mert a testvéries megértés csak ily módon következhetek el. És ez meglátszik Göncölfalva szorgalmas fiatalságán, mert már egymás között is legnagyobb részt magyarul beszélnek. Egy-két év és kicsiny színpadjukon is fölhangzik a magyar előadás, ami most még, az öregekre való tekintettel, vegyes. Azonbana tótul előadott számokat is mindig áthatja a magyarság dicsőítése. Meggyőződhettek erről farsangvasárnapján a besztercebányai vendégek,akik tanúi voltak egy tót községi bíró nemes fáradozásának. A műkedvelők előadták A rejtett utakon című népies drámát, melynek minden szereplője, de különösen Kovácsik Pál két legény fia nagyon kitett magáért. A színdarab után ifj. Kovácsik Pál elszavalta a Talpra magyart-t, majd a Kossuth-nótának tót szöveggel való éneklése zárta be az estét. Előadás után a besztercebányai vendégeket Kovácsik Pál szíves, vendégszeretettel látta Házánál, míg a fiatalság az iskolaépületben táncra kerekedett. Besztercebányáról jelen voltak: Potrogálfi Oszkár országos képviselő, Újhelyi főszolgabíró, Iláner szolgabíró, Oravecz Ödön dr.,a Figyelő szerkesztője, Palinay Gyula dr., aki az érdemes bíróra pohárköszöntőt mondott és még vagy tizen a besztercebányai függetlenségi párt tagjai közül. (Gyászrovat) Deutsch Sándor, az 52-ik gyalogezred nyugalmazott, őrnagya, tegnap Pécsett hetvenöt éves korában meghalt. Az elhunyt az 1874. boszniai hadjárat alatt parancsnoka volt az 52-ikgyalogezrednek. Temetése a rangját megillető katonai pompával holnap, csütörtökön megy végbe Pécsett, ahová ma a Budapesten állomásozó 52-ik gyalogezred tisztikarának küldöttsége már elutazott Fekete Miklós ezredes vezetésével. Stothmiller Amália 67 éves korában meghalt, Budapesten. Pénteken, február 15-én délelőtt fél tíz, órakor temetik. Kelemen Ilona, Kelemen Kajetán budapestiügyvéd és néhai felesége, nemeskéri Kiss Emma leánya, február 12-én éjjel egy órakor, hosszú és kimos szenvedés után harminckét éves korában meghalt Budapesten. Temetése február 14-én délelőtt kilenc órakor lesz az I. kerület, Csaba utca 13. számú házából. A halottat Pécelre viszik és ott a családi sírboltban helyezik örök... nyugalomra. Az engesztelő szentmise-áldozat február 19-én délelőtt tíz órakor lesz a krisztinavárosi plébániatemplomban. Bonaparte Krisztina hercegné, Napóleon Károly, herceg özvegye, mint Rómából táviratozzák, ott hatvanöt éves korában meghalt. Zborai Zboray Béla dr. egyetemes orvostudor, az artézi fürdő rendelő orvosa, meghalt tegnap Budapesten harmincöt esztendős korában. Holnap, csütörtökön délután temetik a kerepesi uti temető halottasházából. Czeglei id. Balogh Zsigmond földbirtokos, Komárom megye volt bizottsági tagja meghalt Csapon hetvenkét esztendős korában. Mannswörthi. Küknél Oszkár, nyugalmazott törvényszéki bíró meghalt Jászberényben életének hatvanhetedik, házasságának harminegyedik évében. Hoffigann Lipótné, született Fürst Berta meghalt Budapesten életének ötvennyolcadik, boldog házasságának negyvenedik esztendejében. Walheim Magdolna meghalt Budapesten hetvennyolc esztendős korában. (Hivatásának áldozata.) Megrendítő sors érte zborói Zboray Béla drt, az Artézi-fürdő orvosát. Egy skarlátos gyermeket kezelt s ezt a szörnyű betegséget ő maga is megkapta tőle. A fiatal, harmincöt esztendős orvos tegnap meghalt. Tragikus esete nagy részvétet keltett az orvosi körökben. Az elhunytatholnap, csütörtökön délután három órakor temetik a kerepesi úti temető halottasházából. (A bolgár vasúti sztrájk vége.) Szófiai levelezőnk írja: A másfél hónapig tartó vasúti sztrájk immár a vége felé közeledik. Ez elsősorban J Peticov miniszterellnök (aki a belügyi tárca mellett a közimunkaügyi minisztériumot is vezeti) energikus fellépésének és törvényes intézkedéseinek tulajdonítandó, másrészt pedig a sztrájkoló vasútiak kimerülésének a következménye. Unterberg György bolgár vasúti igazgató február 12-én tett jelentést Ketkov miniszterelnöknek, hogy a sztrájkoló vasútiak egy küldöttsége jelent meg nála és kijelentette előtte, hogy a sztrájkolók hajlandók szolgálatba lépni, de csak azzal a feltétellel, ha a miniszterelnök, azaz a szobrány e részéről jóváhagyott és a fejedelem által is már szankcionált, sztrájktörvényt nem alkalmazzák rájuk és semmiféle bíróságiüldözésben nem részesülnek. A miniszterelnök válasza még ismeretlen. (Egy híres harctéri tudósító halála.) Londonból jelentik: Russel William Howard, a leghíresebb angol harctéri tudósítók egyike, nyolcvanhat esztendős korában meghalt. Russel egy időben a velszi hercegnek titkárja volt , kétszer nagy útra is elkísérte: 1868-ban Egyiptomba és a távolabbi Keletre, 1875-ben pedig indiai útjára. Tapasztalásait és kalandjait, amelyeket naplójegyzet alakjában írt meg, nagy kötetbe gyűjtve adta ki. Ez a híres újságíró tulajdonképpen a jogi pályára készült, de nagybátyja, aki főmunkatársa volt a Tiities-nak, módot adott neki az újságírásra is. Ekkor Írországban élt, s onnan küldözgette cikkeit,, amelyekkel olyan népszerűtlenné tette magát, hogy ajánlották neki, meneküljön el Írországból. Russelnek gyermekkorától fogva nagy hajlandósága volt a katonai pályára, s egyszer alig tudták megakadályozni, hogy be ne álljon a spanyol légióba. Első hadi kalandját 1849-ben élte át Idstedtnél, ahol meg is sebesült. Ekkor azonban katona volt még, s mint harctéri tudósító, a krími háborúban lépett föl először. Tudósításai, melyek a Times-hso. jelentek meg, teljesen kiforgatták az akkor szokásos hadi tudósítói szolgálatot. Egyszer részt vett egy expedícióban, amelyet lázadó indusok leveréséreküldött ki. Az angol,kormány,s egy éjszakai menetelésben úgy megrúgta egy ló, hogy csaknem belehalt. A zulukkal viselt háborúban átkelt egy patakon, amely nagyim megdagadt a hosszú felhőszakadástól. ■ffiárinár partot ért, mikor a ló megcsúszott és Russel egyik, lábát a parthoz nyomta. Az erős áradat okvetetlenül magával sodorta volna,, ha hirtelen ki nem rántja a lábát és meg nem kapaszkodik egy lehajtó faágba, "de megmenekülése nagy árba került: néhány izma elszakadt, s azóta csak botra támaszkodva bírt járni. Russelnek nagy újságírói erénye volt, hogy plasztikusan tudta leírni, amit látott; az almai, inkjermani és balaklavai ütközetről írt tudósításai remekel az írásművészetnek. A porosz-francia háborúban tanúja volt Páris megszállásának és elestének, s a német trónörökössel együtt vonult be a meghódolt városba. Képviselő,s akart lenni egyszer, 1869-ben, de megbukott, s attól fogva nem is próbált szerencsét a politikában. — (Szapáry László gróf — ismeretlen tartózkodása.) A hivatalos Budapesti Közlöny mai száma a többi közt egy idézést közöl valami polgári perbnek, a mely azért érdekes, mert az alperes Szapáry László gróf, a ki a szombathelyi törvényszék szerint ismeretlen tartózkodása. Az idézés igy szól: 969/1907. A szombathelyi kir. törvényszék közhírré teszi, hogy Sotben Lajos dr. muraszombati ügyvéd által képviselt Kardos József muraszombati lakos ismeretlen tartózkodása Szapáry László gróf nagybirtokos alperes ellen 6152 korona 60 fillér tőke és jár. iránti rendes keresetet adván be,a perfölvételre 1907. évi április hónap 5. napjának d. e. 9 óráját ezen kir. törvényszék pertárába kitűzte és hogy az ismeretlen tartózkodásu alperes képviseletére ügygondnokul Vratarics Iván dr. muraszombati ügyvédet kinevezte. Egyszersmind fölhivatik az ismeretlen tartózkodásu alperes, hogy a részére kirendelt ügygondnokot a célszerű védelemre nézve kellőleg utasítsa, vagy a bíróságnál más ügyvédet nevezzen, ellenkező esetben pedig mindezek elmulasztásának következményeit magának tulajdonítsa. Kelt Szombathelyen, 1907. évi január hónap 26. napján. A szombathelyi kir. törvényszék. — (Rosenzweig Adolf dr.) budai orvos, aki tegnap temette hétéves Béla fiacskáját, a gyermeke ápolásában, megbetegedett feleségével a Szent Lászlókórházban van. — (A rédeni katasztrófa.) Berlinből jelentik nekünk. A rédeni katasztrófa dolgában megindított vizsgálat során megállapították, hogy az a munkás, aki az aknában a levegő megvizsgálásával volt megbízva, a szigorú rendelet ellenére, csakoly rövid időt töltött a bányában, hogy teljesen lehetetlen volt meggyőződnie, váljon "fejlődött-e a bányában bányalég. Ez a munkás is elpusztult a katasztrófa alkalmával. (Párbaj.) Máramarosszigetről jelentik: Poszvek Sándor, a Magyar-Osztrák Bank máramrosszigeti fiókjának főnöke, kardpárbajt vivott Hermmanovszky határrendőrségi fogalmazóval. Hermanovszky vivás közben véletlenül föltartotta balkezé, melyen Poszvék a csuklótól a könyökig átvágta az ereit. A sérülést harminc öltéssel varrták be. Hermanovszky a kórházban fekszik és karját alighanem amputálni kell.• (Csatahajók összeütközése.) Londonból táviratozzák. Az admiralitás távirati jelentést kapott, hogy az Albemare és Commonwealth csatahajók e hónap 11-én éjjel összeütköztek. A két hajó 12 csomónyi gyorsasággal Gibraltárba meg kijavítás végett. A legénység közül, senki sem sérült meg. ^ _ * (A dohányjövedéki tisztviselők hely fezete.) Egy dohártyjövedéki tisztviselő írja nekünk, a vidékről a következő sorokat: Az állami üzemek között egyike a legnagyobbaknak, a m. kir. dohány-, s a jövedék egy 20.000 munkást foglalkoztató, évente? 75—80 millió korona tiszta jövedelmet hajtó állami iparág, melynél a tisztviselőkre nézve a napi hivatalos idő kilenc, olykor tíz óra, de nyolcnál semmi;körülmények között sem kevesebb. A hivatalos időt legtöbbször hideg raktárhelyiségben, nagyobbrészt a munkatermekbe® kell tölteni. Mivel a déli pihenő egy ,vagy legfölebb másfél óra, kényszerítve van a dohány-; gyári tisztviselő legtöbbször ranyagi erejét meghaladó; -áldozat árán is a telephez lehetőleg közel lakni, a ■mit pedig — va' jelenben különben is drága lakás-! -viszonyok mellett a háztulajdonosok nagyon jó« kihasználnak. "Ruházatra is — az örökös porban ; kétszer annyi kiadásuk van. Tehát a különleges vágy- mondjuk: méltányos elbánást nailyon is megérdemel nék. Régente méltányosak is voltak. Az 1893. évifizetésrendezési törvény életbeléptetése előtt a dohányjövedéki II. és I. osztályú gyakornok 400—500 forint segítődíjat kapott, gyártási tisztté történt kineveztetése alkalmával pedig egyszerre 700 forint kezdőfizetésbe jutott, a kezelésnél alkalmazott hivataltiszt kezdőfizetése 600 forint volt. E kedvezményes becéz-tástól az említett törvény megfosztott, hogy miért, máig sem tudjuk, sem munkaidőnket nem redukálták, sem pedig különleges szolgálati viszonyunk nem változott, sőt ma, évről-évre fejlődő jövedékünk nagyobb ügybuzgalmat és tudást követel, mint azelőtt. Tantiemről is volt szó, évekkel ezelőtt már, sőt a tervezet teljesen ki is volt dolgozva, azonban valamely asztalfiókban, úgy látszik, elakadt a tervezet. A megtakarításokból való részesedés rendszerének behozatala , határozottan a jövedék fejlődését eredményezné. A több százalék megtakarítás — az igények kielégítése után is — tetemes összeggel nö-velné a dohányjövedék bevételeit. — (A portoréi Zrínyi-kastély sorsa.) Fiuméból írja tudósítónk: A Portoréban lévő hajdani Zrínyi-féle várkastély, a melyhez régi dicsőségünk annyi ragyogó emléke fűződik, rövid időn belül gazdit cserél. Mostani lakói, a jámbor jezsuiták elhagyói készülnek hajlékukat és ki akarnak vándorolni Olaszországba. A jezsuita kolostor vezetősége már ajánlatot is tett a horvát báni kormánynak az épület eladása dolgában. A történelmi nevezetességű várkastély tehát, amelyet a jezsuiták potom áron vásároltak meg a magyar kincstártól, nemsokára, üresen fog állani. Hogy mikor épült ez a várkastély, nem lehetbiztosan megállapítani. Legelőször a Zrinyi-féle birtokok elkobzásáról szólóiratokban tesznek róla említést. Két várról van ugyanis szó ezekben az iratokban. A régi és az uj várról. A régi vár is meg van még, a portoréi Szent Miklós-templom mellett, ott,a hód most a városi hivatalok vannak. Nagy, kaszárnyas szént épület ez. Az udvaron egy ciszterna áll. Rajta a Zrinyi - nemze ég kőbe vésett címere ezzel a kiírással : C. P. A. Z. 1651. Ez a vár bizonyosan abban az időtájban épült, amikor a Frangepánok modrusi ágának utolsó férfi sarja szerződéstkötött Zrínyi Miklóssal, ti szigetvári hőssel, aki az előbbinek Katálin nevű leányát vette, feleségül. E szerződés szerint abban az esetben, ha családjának magva szakadna, összes birtokai a Zrinyi-nemzetségre szállanak. A mi I Erangepán Istvánnak 1675-ben történt halála után csakugyan el is következett. A Brangepán látván végrendeletében fölsorolt birtokok között azonban a portoréi várakról, nincsen szó. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy ezek a várak még nem voltak akkor és hogy azokat kétségkívül valamelyik Zrínyi építette. A ciszterna címere, még a fölirása is e mellett bizonyít. A kőbe vésett betűk azt jelentik: Gomes Petrus a Zrinio — 1661. Ezt a várat alkalmasint Zrínyi Péter restauráltatta 1651-ben, a mikor ugyanis a négytornyuvárkastélyt építtette, a várostól nyugatra eső dombon, azt, a melyet most hágynak el a jezsuiták. Ennek a várnak az udvarán szintén egy ciszterna van. Ezen azonban már a Zrínyiek és a Evangepánok kettős címere látható, fölötte,az őngrófi koroi 11