Budapesti Hírlap, 1907. március (27. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-20 / 68. szám

1907. március 20. BUDAPESTI HQUIAP. (68. sz.) szedő bizottságot választották meg. A közgyűlés tisztikarának választása során elnök egyhangúlag Janovits Jenő dr., alelnök Szendrey Mihály és Ná­­dassy József, jegyző Vadász Lajos és Gyárfás Ödön lett. Janovits elnök a közgyűlést megalakultnak je­lentvén ki, Ditrói Mór lelkes szavaival kapcsolatosan fölhívta a közönséget, hogy a magyar színészetet tá­mogassa és szeresse. Szendrey Mihály indítványára a közgyűlés Bezerédj Viktor dr. államtitkárt, a­ki évek óta szeretettel támogatja a vidéki színészetet, dísztagnak választotta. Hidvéghy Ernő javasolja, hogy a közgyűlés tisztelegjen Apponyi Albert gróf miniszternél, a színészeti ügyek jövőbeli vezetőjénél. A közgyűlés a tanácsot bízta meg, hogy alkalmas idő­ben üdvözölje a minisztert. Ugyancsak Hidvéghy fölemlíti Egressy Gábornak lászlófalvai (Borsod­­megye) szülőházának emléktáblával való ellátását. Indítványozza, hogy minden igazgató egy ifjúsági előadás jövedelmét adja erre a cárra. A közgyűlés lelkesedéssel magáévá tette ez indítványt. Tompa Kálmán indítványára a közgyűlés táviratban üdvö­zölte a Károlyi színészpárt, a­kik harmincöt év óta működnek a magyar színészet javára. Ezután Ná­­dassy József indítványára a tanácsosok vála­sztására tértek át. Egyhangú lelkesedéssel megválasztották Ditrói Mórt, Molnár Lászlót és Komor Gyula dr.-t. A többi tanácsosok választása titkos szavazással tör­ténik. A délutáni folytatólagos közgyűlésen Szendrey Mihály, a szavazatszedő­ bizottság elnöke ismertette a választás eredményét. Tanácsosok lettek még: Tapolczai Dezső, Balassa Jenő, Gál Gyula, Tanay Frigyes, Környei Béla, Békési Ferenc, Kiss Mihály, Mészáros Lajos, Hevesi Gábor, Rónaszéki Gusztáv, Szirmai Imre és Pethes Imre. Póttagok: Szilágyi Vilmos, Vidor Dezső és Bónis Lajos. Vidéki taná­csosokat választottak: Janovits Jenő dr., Hunyady József, Hidvéghi Ernő, Mezey Kálmán, Kesztler Ede, Mihályi Ernő, Nádassy József, Szakács Andor, Ternyei Lajos, Somogyi Károly, Szendrei Mihály, Halasi Béla, Szabó József, Tompa Kálmán és Kom­játhy János. Póttagok lettek: Thury Elemér, Tóth Elek és Fenyéri Mór. A választás kihirdetése után Ta­polcai Dezső és Hevesi Gábor kijelentették, hogy a megválasztást el nem fogadják, minélfogva a legtöbb szavazatot kapott két fővárosi póttagot: Szilágyi Vil­most és Vidor Dezsőt fogják az igazgató­tanácsba be­hívni. A közgyűlés tanácskozásait ezután holnapra napolták el. Ezután a különféle bizottságok alakultak meg s megkezdték munkálkodásukat. * (Angol könyv a monarkiáról.) Londonból írja tudósítónk: Vaskos kötet jelent meg Londonban a magyar-osztrák monarkiáról The Whirlpool of Europe (Európa örvénye) címmel. A könyv szer­zői a Colquhorn házaspár, a­kik tavaly hónapokon keresztül beutazták és tanulmányozták Magyaror­szágot és Ausztriát. A munka az angol nyelven meg­jelent hasonló tárgyú könyvek között határozottan a legjobb. Eltér az eddigi írók tendenciózus irányá­tól, teljesen pártatlan s noha a szerzők mint idege­nek néha-néha hibás következtetést vonnak a látot­takból és halottakból, nem árulnak el sem osztrák német, sem magyar, sem szláv nemzetiségű részre­hajlást. A Habsburg-család, melyben a szerzők a kü­lönböző nemzetek és nemzetiségek középpontját lát­ják, szintén nincs olyan modorban tárgyalva, mint az eddigi angol munkákban. Az uralkodóházat nem tüntetik föl túlságos magasztalással, vagy kiváló tör­téneti nagyság színében. A könyv logikus módon úgy tárgyalja a dinasztiát, mint az egyedüli természetes kapcsot, mely ezt a széles, geográfiailag és etnográ­­fiailag oly különböző birodalom összefüggését létre­hozza. A magyar nemzet törekvéseit a szerzők jogo­sultaknak és természeteseknek tartják, bár némi kri­tikának vetik alá a nemzetiségi politikát, de elisme­rik, hogy az egész monarkiában a magyar a legna­gyobb történeti faj, melynek vezető hivatásához két­ség nem fér. Ugyancsak igen dicsérően, és minden előítélet nélkül nyilatkoznak a magyar faj tulajdon­ságairól és ezekkel okolják meg a magyarság által gyakorolt jogos preponderenciát. A szerzők végső konklúziója az, hogy a kettős monarkiának fentar­­tása úgy Európa békéje, mint az alkotó két ország nagysága és jövő fejlődése szempontjából szükséges. Egyesülve egy hatalmas középeurópai hatalmat al­kotnak, különválva Magyarország és Ausztria leg­jobb esetben két másodrangú állam volna, melyet erős és ambiciózus versenytársak vesznek körül. * (Építőmesterek harca.) A Nemzeti Szalon felavató kiállításának katalógusában beszámolt Ernszt Lajos igazgató azokról az akadályokról, a­melyeket az Erzsébet-tér kioszkjának a Szalon cél­jára való átalakításánál a kioszk tervezője, Hausz­­mann Alajos professzor támasztott az egyesületnek. A Magyar Mérnök- és Épitész-Egyesület meghara­gudott ezért és mű- és középitő szakosztályának teg­nap tartott ülésén szóvá is tette. Az ülés elitélte a támadást, a­melyből Hauszmann professzoron kí­vül Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítőknek is jutott. Höpfner Guidó határozati javaslatot is nyúj­tott be, a­melyben az egyesület sajnálatát fejezi ki a kioszk átépítésén, közbenjár a teljes átépítés érdekében, hogy legalább felemás ne legyen, a Nem­zeti Szalon igazgatójának támadását pedig megütkö­zéssel visszautasítja és elvárja, hogy a Nemzeti Sza­lon dezavuálni fogja az igazgatóját. Végül pedig tiszteletét fejezi ki az egyesület megtámadott tag­jainak működésével szemben. A határozati javasla­tot az ülés elfogadta.­­ (Színészakadémia.) Az Országos Színész­­akadémia növendékei szombaton este megismétlik Az éjjeli menedékhely előadását. Vasárnap délelőtt lesz az oklevelek ünnepies kiadása. * (Jótékonycélú előadás.) Az éhező és is­kolás gyermekeket gyámolító Gyermekbarát Egyesü­let javára vasárnap délután három órakor előadást rendeznek a Fővárosi Orfeumban. Az előadáson közreműködik: Sándor Erzsi, Paulay Erzsi, Lunardi és még néhány ismert művész. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A húsdrágaság. A hús Budapesten meg­döbbentően drága. Elismeri ezt a tenyésztő is, a mé­száros is. A gazda a mészárost okozza érte, a mészá­ros meg a gazdát. A közönség pedig fizeti a nagy árakat s hogy megfizethesse, kénytelen a húsfogyasz­tást redukálni. A Politikai Értesítő ma illetékes helyről nyert fölhatalmazás alapján a következőket jelenti: Azokat a hangokat, a­melyek szerint a buda­pesti húsdrágulás, a marha drágasága és az elégtelen fölhajtás miatt nem enyhülhet, a való körülmények nem igazolják. Az állatvásári fölhajtások rendsze­rint jóval fölülmúlják a keresletet, minek következ­tében nemcsak nagyobbszámú állat marad a vásáron eladatlanul, de az árak is esnek, így például a már­cius 7-iki budapesti szarvasmarha vásáron 2793 da­rab fölhajtás mellett 273 darab szarvasmarha ma­radt eladatlanul és ezen a vásáron az árak két-há­­rom koronával estek. 14-iki szarvasmarha-vásárra fölhajtatott összesen 2415 darab szarvasmarha; el­adatlanul maradt 243 darab. Az árak elsőrendű álla­toknál egy-két koronával, gyöngébb minőségüeknél három-négy koronával estek. A székesfőváros hús­­szükséglete tehát minden tekintetben biztosítva van. A húsárak változatlanok, noha, hogy a szarvasmarha ára csökkent. — A polgármester figyelmébe. Fölhívjuk a polgármesternek s a tanácsnak figyelmét az alábbi levélre. A népfürdőről szóló rész igazán megérdemli, hogy a szegény nép érdekében komolyan foglalkoz­zanak vele a városházán. A levél így szól: A fővá­rosi hatóság szíves figyelmébe ajánlom a Csömöri-út és az Erzsébet királyné-út mostani állapotát. A vil­­lamos kocsik és a többi járművek már néhány napja rémítő nagy port vernek föl, a­mi bizonyára nem válik senkinek sem az egészségére. Ha az asszonyok­nak megtiltják az uszályos ruha viselését, arról is kell gondoskodnia a hatóságnak, hogy az úttesten megakadályozza a porképződést. Ha ilyen dolgokra nem terjed ki senkinek a figyelme, akkor meddő ma­rad minden védekezés a tüdővész s egyéb bajok ellen. Hogy a tisztaságról beszélek, megemlítem, hogy Budapesten, noha három hőforrása is van a város­nak, nincsen olyan fürdő, a­hol a vagyontalan in­gyen vagy néhány fillérért megfürödhetnek. Bécsben, a­hol a vizet száz kilométer távolságról hozzák s drága szénnel melegítik, legalább tizenöt népfürdő van, a­hol tíz fillérért mindenki jó zuhanyfürdőt vehet. Azt hiszem, hogy Budapesten a­hol a forró víz készen jő a föld méhéből, minimális befektetéssel lehetne igazán olcsó népfürdőt berendezni. Olcsó alatt azt értem, ha a fürdőért ruhával együtt leg­följebb tíz fillért kell fizetni. A tisztaság érdekében, a porképződés megszüntetésére kifogást kell tennem a szemét kifuvarozásának a módja ellen. Mikor fog­ják már a szemetet porképződés nélkül kivinni a városból­? Berlinben már tíz év előtt zárt vas­edényekben vitték ki a szemetet! Höfle Gyula mérnök. — Vizsgálat a gázgyári szakszervezet el­len. A vas- és fémmunkások gázgyári szakosztályá­nak több tagja panaszt tett a rendőrfőkapitánynál a szakosztály vezetősége ellen. A panaszosok azt ál­lítják, hogy a vezetőség a legkülönbözőbb terroriz­mussal kényszeríti őket különböző díjak fizetésére. Ha nem fizetik a nagy díjakat, a vezetőség a kenye­rük ellen intrikál s a társulat intézőségét sztrájkkal való fenyegetéssel kényszeríti, hogy elbocsássa a munkából azokat, a­kik nem fizetik pontosan a kü­lönböző díjakat és a Népszava előfizetési díját. A rendőrfőkapitány áttette a tanácshoz, a tanács pe­dig utasította az illetékes kerületi elöljáróságot, hogy a gázgyári szakosztály ellen a vizsgálatot sür­gősen indítsa meg. — A Sáros-fürdő és a Rudas-fürdő. A fő­város még 1901-ben elhatározta, hogy a Sáros­­fürdő forrásait, a hozzátartozó telekkel együtt meg­veszi, és rajta gyógyító-fürdőt épít, a Rudas-fürdőt pedig megbővíti. A két építkezésre a közgyűlés esz­mei- és kiviteli terv-pályázatot hirdetett. A Sáros­­fürdőre vonatkozó kiviteli terv-pályázatnál azonban azt tapasztalták, hogy a költség az annak idején megállapított építő­költséget jelentékenyen megha­ladja. A tanács felhívására Heuffel Adolf középítési igazgató most terjesztette a tanács elé a két fürdőre vonatkozó újabb számításokat. Ezek szerint, az egyre fokozódó építő­ipari drágulás figyelembe vételével, a Sáros-fürdő a berendezéssel együtt, 2.880.000 koro­nába kerülne s a Sáros-fürdő a befektetett tőke 5­7 százalékát, a Rudas-fürdő pedig 6,94 százalékát hozná meg, a­mely eredmény a fürdők fölépítését még mindig jövedelmezőnek mutatja. Arra a kér­désre, nem lehetne-e a fürdőket kisebb költséggel fölépíteni, Heuffel Adolf középítési igazgató ki­jelenti, hogy az csak az építő­program jelenté­keny egyszerűsítésével volna lehetséges. — A kishivatalnok sora. A következő leve­let kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! A Budapesti Hírlap tegnapi számában a legnagyobb csalódás és el­keseredés érzetével olvastuk Vaszilievits alpolgár­mester úrnak a munkás­jóléti­ bizottságban elmon­dott szociális programját. Bennünket az keserít el, hogy a főváros is első és legégetőbb követelésül azt ismerte föl, hogy a munkások helyzetén javítson, de a főváros kis hivatalnokait ezek közé nem so­rozza. Az ipari munkás mellettünk valósággal nagy­hatalom, mert a munkások szervezetükkel anyagi helyzetükön napról-napra javíthatnak és javítanak is, míg mi, a főváros mostoha gyermekei, a­kik a fő­város közönségének érdekeit szolgáljuk, még a fize­tésrendezést sem tudjuk kivívni. Szó van arról is, hogy a fizetésrendezésből beláthatatlan időkig egy­általában nem lesz semmi. Szomorú dolog ez a mai óriási drágaság idején. A munkás ma, fölszabadulása után nyomban 2-3 forint napszámot kap, míg ne­künk, a­kiknek az érettségiig 12 évi iskoláztatásban kell részesülnünk, a mi elég nagy áldozatot kíván szegény szüleinktől, 1 forint napidij mellett kell kezdenünk s évekig kell várnunk, a­mig 20 krajcár­ral javítják. S a napidijasok helyzeténél semmivel sem rózsásabb a véglegeseké. Az a szerencsétlen szám­gyakornok, a­ki 5—6 évi dijnokság után jutott vég­leges állásába, 4 évi gyakornokság után 700 forint fizetést kap s jóformán megőszül, a­mig számsegéd lesz, a mikor már 800 forint a fizetése és 350 forint a lakáspénze. Ehhez is protekció nélkül a fővárosnál legalább 18—20 év szükséges. Rendjén van-e ez? Nem mi vagyunk-e a világ legszánalomra méltóbb terem­tései? Nem kellene a mi sorsunkon is sürgősen ja­vítani? Egy számsegéd. — A főváros fejlődése. A statisztikai hiva­tal most kiadott füzetében beszámol arról, hogy mit építettek Budapesten a főváros egyesítése óta. 1874 óta Budapesten 13.133 házat építettek, ebből 8703 lakóház volt. Legtöbbet építettek az Erzsébet­városban, Terézvárosban és Józsefvárosban. 1880-ban 10.748 épület volt, 1905-ben pedig 15.441. Ha azon­ban számításba veszszük azt, hogy hány régi ház helyén épült új bérpalota, megállapíthatjuk, hogy 1880 óta, vagyis egy negyed század alatt Budapest ugyanannyi házzal gyarapodott, a­mennyi 1880-ban összesen volt. A fejlődés a magasabb házakban na­gyobb volt, mint a földszintesekben. Legjobban meg­szaporodott a háromemeletes házak száma. 1905-ben volt földszintes ház 8563 (1880-ban 7350), egyeme­letes 2520 (1880-ban 1784), kétemeletes 1700 (1880-ban 684), háromemeletes 2265 (1880-ba­n 408), négyemeletes 393 (1880-ban volt 67.) Az egye­sítés óta 1193 millió koronát fordítottak építésre. — A rákosfalvai villamos. Évekig tartó erős küzdelem után a rákosfalvaiak, úgy látszik, mégis megkapják a villamos vasutat. A kereske­delmi miniszter ma értesítette a fővárost, hogy a kőbánya-rákosfalvai villamos engedelmező tárgyalá­sát április 29-én tartja meg.­­ A­kinek nem tetszik a főváros neve. Tudor Rezső honfitársunk Ausztráliának Brisbane nevű városában méri a bort. Úgy látszik, sok rá­érő idejében sokat gondol haza s elgondolkodik azon, mit kellene csinálni, hogy jobb sora legyen a magyarnak. A főváros nevénél pihent meg. Azon­nal tollat ragadott s megírta Budapest polgármes­terének, hogy a főváros nevét meg kellene változ­tatni. Bejárta a félvilágot, írja levelében, arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyar fővárosnak rossz neve van. Budapest emlékeztet bennü­ket a barbár Buddhára és a pestisre. Ezt a nevet meg kell változtatni Attila névre, hogy a nagy hadve­zérre és hóditóra emlékeztesse az embereket. Ha uj neve lesz a fővárosnak, akkor talán boldogabb lesz a magyar. — Uj gimnázium. Apponyi Albert gróf kul­tuszminiszter a főváros hetedik kerületében az Ist­­ván-uton uj gimnáziumot akar építeni. Abba az épü­letbe költözik át a düledező Damjanich­ utcai épü­letből a gimnázium. A miniszter az új gimnáziumra ma kért építő-engedelmet a fővárostól. 13

Next