Budapesti Hírlap, 1907. március (27. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-20 / 68. szám
1907. március 20. BUDAPESTI HQUIAP. (68. sz.) szedő bizottságot választották meg. A közgyűlés tisztikarának választása során elnök egyhangúlag Janovits Jenő dr., alelnök Szendrey Mihály és Nádassy József, jegyző Vadász Lajos és Gyárfás Ödön lett. Janovits elnök a közgyűlést megalakultnak jelentvén ki, Ditrói Mór lelkes szavaival kapcsolatosan fölhívta a közönséget, hogy a magyar színészetet támogassa és szeresse. Szendrey Mihály indítványára a közgyűlés Bezerédj Viktor dr. államtitkárt, aki évek óta szeretettel támogatja a vidéki színészetet, dísztagnak választotta. Hidvéghy Ernő javasolja, hogy a közgyűlés tisztelegjen Apponyi Albert gróf miniszternél, a színészeti ügyek jövőbeli vezetőjénél. A közgyűlés a tanácsot bízta meg, hogy alkalmas időben üdvözölje a minisztert. Ugyancsak Hidvéghy fölemlíti Egressy Gábornak lászlófalvai (Borsodmegye) szülőházának emléktáblával való ellátását. Indítványozza, hogy minden igazgató egy ifjúsági előadás jövedelmét adja erre a cárra. A közgyűlés lelkesedéssel magáévá tette ez indítványt. Tompa Kálmán indítványára a közgyűlés táviratban üdvözölte a Károlyi színészpárt, akik harmincöt év óta működnek a magyar színészet javára. Ezután Nádassy József indítványára a tanácsosok választására tértek át. Egyhangú lelkesedéssel megválasztották Ditrói Mórt, Molnár Lászlót és Komor Gyula dr.-t. A többi tanácsosok választása titkos szavazással történik. A délutáni folytatólagos közgyűlésen Szendrey Mihály, a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette a választás eredményét. Tanácsosok lettek még: Tapolczai Dezső, Balassa Jenő, Gál Gyula, Tanay Frigyes, Környei Béla, Békési Ferenc, Kiss Mihály, Mészáros Lajos, Hevesi Gábor, Rónaszéki Gusztáv, Szirmai Imre és Pethes Imre. Póttagok: Szilágyi Vilmos, Vidor Dezső és Bónis Lajos. Vidéki tanácsosokat választottak: Janovits Jenő dr., Hunyady József, Hidvéghi Ernő, Mezey Kálmán, Kesztler Ede, Mihályi Ernő, Nádassy József, Szakács Andor, Ternyei Lajos, Somogyi Károly, Szendrei Mihály, Halasi Béla, Szabó József, Tompa Kálmán és Komjáthy János. Póttagok lettek: Thury Elemér, Tóth Elek és Fenyéri Mór. A választás kihirdetése után Tapolcai Dezső és Hevesi Gábor kijelentették, hogy a megválasztást el nem fogadják, minélfogva a legtöbb szavazatot kapott két fővárosi póttagot: Szilágyi Vilmost és Vidor Dezsőt fogják az igazgatótanácsba behívni. A közgyűlés tanácskozásait ezután holnapra napolták el. Ezután a különféle bizottságok alakultak meg s megkezdték munkálkodásukat. * (Angol könyv a monarkiáról.) Londonból írja tudósítónk: Vaskos kötet jelent meg Londonban a magyar-osztrák monarkiáról The Whirlpool of Europe (Európa örvénye) címmel. A könyv szerzői a Colquhorn házaspár, akik tavaly hónapokon keresztül beutazták és tanulmányozták Magyarországot és Ausztriát. A munka az angol nyelven megjelent hasonló tárgyú könyvek között határozottan a legjobb. Eltér az eddigi írók tendenciózus irányától, teljesen pártatlan s noha a szerzők mint idegenek néha-néha hibás következtetést vonnak a látottakból és halottakból, nem árulnak el sem osztrák német, sem magyar, sem szláv nemzetiségű részrehajlást. A Habsburg-család, melyben a szerzők a különböző nemzetek és nemzetiségek középpontját látják, szintén nincs olyan modorban tárgyalva, mint az eddigi angol munkákban. Az uralkodóházat nem tüntetik föl túlságos magasztalással, vagy kiváló történeti nagyság színében. A könyv logikus módon úgy tárgyalja a dinasztiát, mint az egyedüli természetes kapcsot, mely ezt a széles, geográfiailag és etnográfiailag oly különböző birodalom összefüggését létrehozza. A magyar nemzet törekvéseit a szerzők jogosultaknak és természeteseknek tartják, bár némi kritikának vetik alá a nemzetiségi politikát, de elismerik, hogy az egész monarkiában a magyar a legnagyobb történeti faj, melynek vezető hivatásához kétség nem fér. Ugyancsak igen dicsérően, és minden előítélet nélkül nyilatkoznak a magyar faj tulajdonságairól és ezekkel okolják meg a magyarság által gyakorolt jogos preponderenciát. A szerzők végső konklúziója az, hogy a kettős monarkiának fentartása úgy Európa békéje, mint az alkotó két ország nagysága és jövő fejlődése szempontjából szükséges. Egyesülve egy hatalmas középeurópai hatalmat alkotnak, különválva Magyarország és Ausztria legjobb esetben két másodrangú állam volna, melyet erős és ambiciózus versenytársak vesznek körül. * (Építőmesterek harca.) A Nemzeti Szalon felavató kiállításának katalógusában beszámolt Ernszt Lajos igazgató azokról az akadályokról, amelyeket az Erzsébet-tér kioszkjának a Szalon céljára való átalakításánál a kioszk tervezője, Hauszmann Alajos professzor támasztott az egyesületnek. A Magyar Mérnök- és Épitész-Egyesület megharagudott ezért és mű- és középitő szakosztályának tegnap tartott ülésén szóvá is tette. Az ülés elitélte a támadást, amelyből Hauszmann professzoron kívül Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítőknek is jutott. Höpfner Guidó határozati javaslatot is nyújtott be, amelyben az egyesület sajnálatát fejezi ki a kioszk átépítésén, közbenjár a teljes átépítés érdekében, hogy legalább felemás ne legyen, a Nemzeti Szalon igazgatójának támadását pedig megütközéssel visszautasítja és elvárja, hogy a Nemzeti Szalon dezavuálni fogja az igazgatóját. Végül pedig tiszteletét fejezi ki az egyesület megtámadott tagjainak működésével szemben. A határozati javaslatot az ülés elfogadta. (Színészakadémia.) Az Országos Színészakadémia növendékei szombaton este megismétlik Az éjjeli menedékhely előadását. Vasárnap délelőtt lesz az oklevelek ünnepies kiadása. * (Jótékonycélú előadás.) Az éhező és iskolás gyermekeket gyámolító Gyermekbarát Egyesület javára vasárnap délután három órakor előadást rendeznek a Fővárosi Orfeumban. Az előadáson közreműködik: Sándor Erzsi, Paulay Erzsi, Lunardi és még néhány ismert művész. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A húsdrágaság. A hús Budapesten megdöbbentően drága. Elismeri ezt a tenyésztő is, a mészáros is. A gazda a mészárost okozza érte, a mészáros meg a gazdát. A közönség pedig fizeti a nagy árakat s hogy megfizethesse, kénytelen a húsfogyasztást redukálni. A Politikai Értesítő ma illetékes helyről nyert fölhatalmazás alapján a következőket jelenti: Azokat a hangokat, amelyek szerint a budapesti húsdrágulás, a marha drágasága és az elégtelen fölhajtás miatt nem enyhülhet, a való körülmények nem igazolják. Az állatvásári fölhajtások rendszerint jóval fölülmúlják a keresletet, minek következtében nemcsak nagyobbszámú állat marad a vásáron eladatlanul, de az árak is esnek, így például a március 7-iki budapesti szarvasmarha vásáron 2793 darab fölhajtás mellett 273 darab szarvasmarha maradt eladatlanul és ezen a vásáron az árak két-három koronával estek. 14-iki szarvasmarha-vásárra fölhajtatott összesen 2415 darab szarvasmarha; eladatlanul maradt 243 darab. Az árak elsőrendű állatoknál egy-két koronával, gyöngébb minőségüeknél három-négy koronával estek. A székesfőváros hússzükséglete tehát minden tekintetben biztosítva van. A húsárak változatlanok, noha, hogy a szarvasmarha ára csökkent. — A polgármester figyelmébe. Fölhívjuk a polgármesternek s a tanácsnak figyelmét az alábbi levélre. A népfürdőről szóló rész igazán megérdemli, hogy a szegény nép érdekében komolyan foglalkozzanak vele a városházán. A levél így szól: A fővárosi hatóság szíves figyelmébe ajánlom a Csömöri-út és az Erzsébet királyné-út mostani állapotát. A villamos kocsik és a többi járművek már néhány napja rémítő nagy port vernek föl, ami bizonyára nem válik senkinek sem az egészségére. Ha az asszonyoknak megtiltják az uszályos ruha viselését, arról is kell gondoskodnia a hatóságnak, hogy az úttesten megakadályozza a porképződést. Ha ilyen dolgokra nem terjed ki senkinek a figyelme, akkor meddő marad minden védekezés a tüdővész s egyéb bajok ellen. Hogy a tisztaságról beszélek, megemlítem, hogy Budapesten, noha három hőforrása is van a városnak, nincsen olyan fürdő, ahol a vagyontalan ingyen vagy néhány fillérért megfürödhetnek. Bécsben, ahol a vizet száz kilométer távolságról hozzák s drága szénnel melegítik, legalább tizenöt népfürdő van, ahol tíz fillérért mindenki jó zuhanyfürdőt vehet. Azt hiszem, hogy Budapesten ahol a forró víz készen jő a föld méhéből, minimális befektetéssel lehetne igazán olcsó népfürdőt berendezni. Olcsó alatt azt értem, ha a fürdőért ruhával együtt legföljebb tíz fillért kell fizetni. A tisztaság érdekében, a porképződés megszüntetésére kifogást kell tennem a szemét kifuvarozásának a módja ellen. Mikor fogják már a szemetet porképződés nélkül kivinni a városból? Berlinben már tíz év előtt zárt vasedényekben vitték ki a szemetet! Höfle Gyula mérnök. — Vizsgálat a gázgyári szakszervezet ellen. A vas- és fémmunkások gázgyári szakosztályának több tagja panaszt tett a rendőrfőkapitánynál a szakosztály vezetősége ellen. A panaszosok azt állítják, hogy a vezetőség a legkülönbözőbb terrorizmussal kényszeríti őket különböző díjak fizetésére. Ha nem fizetik a nagy díjakat, a vezetőség a kenyerük ellen intrikál s a társulat intézőségét sztrájkkal való fenyegetéssel kényszeríti, hogy elbocsássa a munkából azokat, akik nem fizetik pontosan a különböző díjakat és a Népszava előfizetési díját. A rendőrfőkapitány áttette a tanácshoz, a tanács pedig utasította az illetékes kerületi elöljáróságot, hogy a gázgyári szakosztály ellen a vizsgálatot sürgősen indítsa meg. — A Sáros-fürdő és a Rudas-fürdő. A főváros még 1901-ben elhatározta, hogy a Sárosfürdő forrásait, a hozzátartozó telekkel együtt megveszi, és rajta gyógyító-fürdőt épít, a Rudas-fürdőt pedig megbővíti. A két építkezésre a közgyűlés eszmei- és kiviteli terv-pályázatot hirdetett. A Sárosfürdőre vonatkozó kiviteli terv-pályázatnál azonban azt tapasztalták, hogy a költség az annak idején megállapított építőköltséget jelentékenyen meghaladja. A tanács felhívására Heuffel Adolf középítési igazgató most terjesztette a tanács elé a két fürdőre vonatkozó újabb számításokat. Ezek szerint, az egyre fokozódó építőipari drágulás figyelembe vételével, a Sáros-fürdő a berendezéssel együtt, 2.880.000 koronába kerülne s a Sáros-fürdő a befektetett tőke 57 százalékát, a Rudas-fürdő pedig 6,94 százalékát hozná meg, amely eredmény a fürdők fölépítését még mindig jövedelmezőnek mutatja. Arra a kérdésre, nem lehetne-e a fürdőket kisebb költséggel fölépíteni, Heuffel Adolf középítési igazgató kijelenti, hogy az csak az építőprogram jelentékeny egyszerűsítésével volna lehetséges. — A kishivatalnok sora. A következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! A Budapesti Hírlap tegnapi számában a legnagyobb csalódás és elkeseredés érzetével olvastuk Vaszilievits alpolgármester úrnak a munkásjóléti bizottságban elmondott szociális programját. Bennünket az keserít el, hogy a főváros is első és legégetőbb követelésül azt ismerte föl, hogy a munkások helyzetén javítson, de a főváros kis hivatalnokait ezek közé nem sorozza. Az ipari munkás mellettünk valósággal nagyhatalom, mert a munkások szervezetükkel anyagi helyzetükön napról-napra javíthatnak és javítanak is, míg mi, a főváros mostoha gyermekei, akik a főváros közönségének érdekeit szolgáljuk, még a fizetésrendezést sem tudjuk kivívni. Szó van arról is, hogy a fizetésrendezésből beláthatatlan időkig egyáltalában nem lesz semmi. Szomorú dolog ez a mai óriási drágaság idején. A munkás ma, fölszabadulása után nyomban 2-3 forint napszámot kap, míg nekünk, akiknek az érettségiig 12 évi iskoláztatásban kell részesülnünk, a mi elég nagy áldozatot kíván szegény szüleinktől, 1 forint napidij mellett kell kezdenünk s évekig kell várnunk, amig 20 krajcárral javítják. S a napidijasok helyzeténél semmivel sem rózsásabb a véglegeseké. Az a szerencsétlen számgyakornok, aki 5—6 évi dijnokság után jutott végleges állásába, 4 évi gyakornokság után 700 forint fizetést kap s jóformán megőszül, amig számsegéd lesz, a mikor már 800 forint a fizetése és 350 forint a lakáspénze. Ehhez is protekció nélkül a fővárosnál legalább 18—20 év szükséges. Rendjén van-e ez? Nem mi vagyunk-e a világ legszánalomra méltóbb teremtései? Nem kellene a mi sorsunkon is sürgősen javítani? Egy számsegéd. — A főváros fejlődése. A statisztikai hivatal most kiadott füzetében beszámol arról, hogy mit építettek Budapesten a főváros egyesítése óta. 1874 óta Budapesten 13.133 házat építettek, ebből 8703 lakóház volt. Legtöbbet építettek az Erzsébetvárosban, Terézvárosban és Józsefvárosban. 1880-ban 10.748 épület volt, 1905-ben pedig 15.441. Ha azonban számításba veszszük azt, hogy hány régi ház helyén épült új bérpalota, megállapíthatjuk, hogy 1880 óta, vagyis egy negyed század alatt Budapest ugyanannyi házzal gyarapodott, amennyi 1880-ban összesen volt. A fejlődés a magasabb házakban nagyobb volt, mint a földszintesekben. Legjobban megszaporodott a háromemeletes házak száma. 1905-ben volt földszintes ház 8563 (1880-ban 7350), egyemeletes 2520 (1880-ban 1784), kétemeletes 1700 (1880-ban 684), háromemeletes 2265 (1880-ban 408), négyemeletes 393 (1880-ban volt 67.) Az egyesítés óta 1193 millió koronát fordítottak építésre. — A rákosfalvai villamos. Évekig tartó erős küzdelem után a rákosfalvaiak, úgy látszik, mégis megkapják a villamos vasutat. A kereskedelmi miniszter ma értesítette a fővárost, hogy a kőbánya-rákosfalvai villamos engedelmező tárgyalását április 29-én tartja meg. Akinek nem tetszik a főváros neve. Tudor Rezső honfitársunk Ausztráliának Brisbane nevű városában méri a bort. Úgy látszik, sok ráérő idejében sokat gondol haza s elgondolkodik azon, mit kellene csinálni, hogy jobb sora legyen a magyarnak. A főváros nevénél pihent meg. Azonnal tollat ragadott s megírta Budapest polgármesterének, hogy a főváros nevét meg kellene változtatni. Bejárta a félvilágot, írja levelében, arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyar fővárosnak rossz neve van. Budapest emlékeztet bennüket a barbár Buddhára és a pestisre. Ezt a nevet meg kell változtatni Attila névre, hogy a nagy hadvezérre és hóditóra emlékeztesse az embereket. Ha uj neve lesz a fővárosnak, akkor talán boldogabb lesz a magyar. — Uj gimnázium. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter a főváros hetedik kerületében az István-uton uj gimnáziumot akar építeni. Abba az épületbe költözik át a düledező Damjanich utcai épületből a gimnázium. A miniszter az új gimnáziumra ma kért építő-engedelmet a fővárostól. 13