Budapesti Hírlap, 1907. május (27. évfolyam, 104-129. szám)

1907-05-16 / 116. szám

1907. május 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (116. sz.)­ ­éve megtartja az első magyar missziót. A hová ak­kortájt nem juthatott el a buzgó lelkipásztor, a brit­kolumbiai bányavidékre, oda most ment el. így ju­tott el a világnak arra az elhagyatott részére, a me­lyet Crowes-Nest-nek hívnak, s a mely alpesi magas­ságú havasoktól körülzárt mély völgy. Nagyobb vá­rosnak a környéken nyoma sincsen. A magyarság nagy szeretettel fogadta a hazá­jából való főpapot, a kit az elviselt fáradalmakért bőségesen megjutalmazott honfitársainak őszinte­­öröme.­­ (Péter király Bécsben.) Belgrádi távirat jelenti: Péter király a nyáron európai útra indul, , hogy ellátogasson néhány udvarba. Első útja Bécsbe viszi, mert Ferenc József királyt már trónra lépése óta szerette volna meglátogatni. Az utazás részleteiről semmit sem lehet tudni, már azért sem, mert még nem tudják, hogyan fogadják az udvarok a látogatás bejelentését. Péter király Ischl­­ben látogatná meg Ferenc József királyt.­­ (Magyar nemesség.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Nemes Ede balassagyar­mati törvényszéki biró régi magyar nemességét és az alamori előnév használatához való jogosultságot megerősítette. — (A horvát miniszter Bécsben.) Bécsből jelentik, hogy Joszipovics horvát miniszter ma oda­érkezett. — (Elmaradt pártvacsora.) A koalíciós pár­tok rendes szerdai közös pártvacsorája a parlamenti szünet miatt ma este elmarad. — (Pasics otthon.) Belgrádi tudósítónk táv­­iratozza: Pasics miniszterelnök ma, a nélkül, hogy mint tervezte, útját Budapesten megszakította volna, Bécsből haza érkezett. Párthívei előtt úgy nyilatko­zott, hogy az Aehrenthallal folytatott tanácskozással meg van elégedve. — (Adomány a honvédaltiszti segítő alapnak.) A honvédaltiszti segítő alap javára, a melynek érdekében Jekelfalussy honvédelmi minisz­ter a minap fölhívást bocsátott ki, egy budapesti gyáros 50.000 koronát adományozott. — (Elhunyt képviselő.) Pildner Ferenc, a kőhalmi (Nagy-Küküllő megye) kerület képviselője, ma délután hosszas betegség után meghalt Budapes­ten ötvennyolc éves korában. Az elhunyt derék, szor­galmas tagja volt a parlamentnek és előharcosa volt a magyar-szász barátságnak. Pályájának elején mint hírlapíró, később pedig a megyénél működött.­­ (Boris cár emlékezete.) Szófiából jelen­tik: Bulgáriában ma ünnepelték meg Boris bolgár cár halálának ezredik évfordulóját. A fejedelemség összes templomaiban ünnepi istentisztelet volt, az iskolákban pedig ünnep, a­melyen a tanárok Boris cár korát ismertették. Szófiában ezenkívül nagy díszmenet volt, a­melyben részt vettek az összes egyesületek és testületek. Gyűjtést is indítottak ma, hogy a nemzeti cárnak szobrot állíthassanak.­­ (Egy szerb költő emlékezete.) A bács­­szenttamási Szerb Olvasóegyesület szombaton, május tizennyolcadikán emlékünnepet tart Zmáj Jováno­­vics Jánosnak, a magyarországi szerb irodalom egyik legkiválóbb alakjának emlékezetére. Zmáj néhány évvel ezelőtt halt meg. Költeményei közül többet le­fordítottak magyarra is, irodalmi munkássága tehát a magyar közönségnek sem ismeretlen.­­ (Házasság.) Szécsényi Baghy Gyula ken­gyeli földbirtokos, cs. és kir. tartalékos huszárhadnagy május 16-án déli 12 órakor vezeti oltárhoz Budapes­ten, az Angolkisasszonyok templomában Pfeiffer Mich. Károlyi Károly István május 18-án déli 12%­ órakor tartja esküvőjét a budai Szilágyi Dezső-téri ev. ref. templomban Józsa Ilonkával, Józsa Lajos posta- és táviró-felügyelőnek, a budapesti főposta főnökének a leányával. Boronkay Dénes dr. fővárosi ügyvéd, Boronkay Ignác budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény­­széki elnök fia e hónap 27-én déli 1­4 órakor vezeti oltárhoz a belvárosi plébánia­templomban Polónyi Géza országos képviselő, volt igazságügyminiszter és neje, született Steinitzer Anna leányát, Vilmát. Farczádi Sándor László dr., budapesti állam­rendőrségi kapitány, a bűnügyi osztálynak jeles tagja, május tizenkilencedikén, pünkösd vasárnap­ján délután négy órakor tartja meg esküvőjét Gyergyó-Tölgyesen a római katolikus templomban özvegy idősebb Csanádi Csanádi Antalnéval, szüle­tet Korpos Irmával. — (Maróczy és az esztendei sakkverseny.) Osztendőben pünkösdkor kezdődik a nemzetközi sakk­verseny, melyre a rendezőség Maróczy Gézát is meg­hívta. Maróczy azonban ma tudatta a rendezőséggel, hogy a nagy tornán nem vesz részt, mert a verseny feltételeit nem tartja helyesnek és méltányosnak. Ugyanilyen okból lemondott a részvételről Lasker dr. amerikai sakkmester is, tehát a verseny közönsége nem gyönyörködhetik a két legnagyobb sakkozó játékában.­­ (Automobil-virág­korzó Budapesten.) A pünkösd előtti szombaton délután fél öt órakor rende­zendő automobil-virágkorzó zsűrijének tagjai, Szé­chenyi Gyula gróf elnöklésével a következők: Jekel­­falussy Zoltán, Radisics Jenő, Üchtritz Zsigmond báró, Egyedy Arturné, özvegy Károlyi Viktorné grófné és Vojnits Sándorné. Az ünnepen megjelenik József királyi herceg és Auguszta hercegasszony is. Az ünnep helye a millenáris versenypálya és a hely­árak a következők: Zártszék 5 korona, tribünjegy 2 korona, állóhely egy korona. Az Országos Gyermek­védő Liga javára rendezendő ünnepen lesz katona­zene, virágcsata, díjkiosztás, buffet 63 automobil­­virágdísz-verseny. •­ (Az öreg honvédekért.) Jó forrásból ér­tesülünk, hogy a honvédelmi minisztérium intézke­dést tett arra nézve, hogy a nagy idők tanúinak, az agg honvédeknek menedékházát restaurálják és a honvédek ellátásában több humánus reformot léte­sítsenek. Bolgár Ferenc államtitkár ugyanis a mi­nap meglátogatta a menedékházat, a­mikor meggyő­ződött az ottani állapotok tarthatatlanságáról. Elő­terjesztésére Jekelfalussy Lajos honvédelmi minisz­ter bizottságot küldött ki Csatári Grósz Lajos mm. tanácsos, közegészségi felügyelő elnöklésével, hogy a szükséges újításokat megállapítsák. Mindenekelőtt az ápolók számát szaporítják, a­mire az agg szabad­ságharcosok nagyon is rászorultak, azonkívül az élel­mezést is megjavítják. A menedékház épületét is át­alakítják. A költségekre a miniszter több százezer koronát szánt, a­mit bizonyára szívesen áldoz erre a célra az ország.­­ (Gyászrovat.) Özvegy újhelyi Barla Ká­­rolyné, született Petanovics Anna május 3-án het­vennyolc éves korában meghalt Kővágó-Őrsön. Az elhunyt matróna férje, néhai újhelyi Barla Károly ügyvéd, negyvennyolcas honvédfőhadnagy volt és parancsnoka annak az ágyuütegnek, a mely Budavár ostrománál a Svábhegyen működött s a várfalakon az első rést lőtte. Belváthi Balásy Antalné, született draskóei és laszkári Laszkáry Biri május 10-én harmincöt éves korában meghalt Rom­hány községben. Áros Gedeon, karácsondi plébános, aranymi­­sés áldozópap május 11-én életének nyolcvankette­­dik, áldozópapságának ötvenhetedik évében meghalt Karácsond községben. Zsabokrszky Janka május 13-án huszonnyolc éves korában Pécsett meghalt. Gálszécsi és butkai Buttykay Viktorné, szü­letett rápolti Nagy Gabriella május 13-án életének ötvenhetedik évében meghalt Kökényesd községben. Az elhunytban Buttykay Ákos, a kiváló zeneszerző édesanyját gyászolja.­­ (Népegyetemek Magyarországon.) Is­pánovits Sándor tanár, ki a múlt évben a finn mo­dern tanügyet tanulmányozta, különösebben azokat az intézményeket vizsgálta meg, melyek még nálunk nem léteznek, így a vegyes középiskolákat, az ina­sokat előkészítő intézeteket és a népegyetemeket. A népegyetemek fölállítása érdekében előterjesztéssel élt a kultuszminiszterhez. Apponyi miniszter a ja­vaslatot figyelmére méltatta s véleményadásra Erődi dr. főigazgatónak adta ki, a­ki már meg is bízta Ispánovitsot, hogy a fölállítandó népegyetemek rész­letes programját, tekintetbe véve a hazai viszonyo­kat, adja elő. Az eljárás sejtetni engedi, hogy közel van az idő, midőn mi is büszkén tekinthetünk a népművelés ez intézményére,a­melynek üdvös voltát semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy Finnország éppen annak a körülménynek köszönheti népe nagy műveltségét, hogy az alig három millió lakosságú Finnországban húsz népegyetem van.­­ (Orvosi hir.) Décsey István dr. nőorvos e hónap 15-én kezdte meg működését Vihnyén, mint fürdőorvos. (A bukovinai magyarok.) Várady cím­zetes püspök, miniszteri tanácsos ma este a Szent Imre-kollégiumban előadást tartott a bukovinai és moldvai magyarságról. Kifejtette, hogy a bukovinai magyarok józan, mérsékletes, becsületes embereik, a­kik értékes anyag lennének itthon is, ha vissza lehetne hozni őket. Addig is, míg áldatlan gazdasági viszo­nyaink jobbra fordulnak, s őket visszatelepíthetjük, neveltessünk nekik vezető intelligens embereket, papokat, tanítókat, állítsunk számukra iskolákat, templomokat, hogy a magyar társadalommal egybe­forrva legyenek. A moldvai százezer magyar, fájda­lom, nagy részben elveszett, itt már igen bajos ered­­­ményt elérni. Az érdekes előadást a nagyszámú egye-i­térni hallgató közönség zajosan megéljenezte.­­ (Zavarok a szociáldemokrata pártban.) Nemrég szóvá tettünk némely különös jelenséget, a mely a szociáldemokrata pártban észlelhető s a mely legélesebben némely vezérnek a vezérségből való ki­buktatásban jutott kifejezésre. A párt hivatalos lapja, a Népszava, gorombáskodott, mint szokta rend­szerint , mindent és mindenkit válogatott durvasá­gokkal akar elnémítani. Ma abból az ötletből, hogy egy németországi újság is foglalkozik a mi cikkünk­kel, a Népszava újólag gorombáskodik és rágalomnak mondja, a­mit irtunk. Ez a merész provokáció kész­tet minket arra, hogy megkérdezzük a Népszavától, a­mely minden forrongást és belső meghasonlást és elégedetlenséget letagad. Írja meg: mi történt Kardos Jakabbal, a­ki egyik legszájasabb vezére volt a szo­ciáldemokrata pártnak? Ez az a férfiú, a­ki a leghe­vesebben támogatta a darabont-kormányt, ésannyira, hogy a Népszava ablakából ő uszította ostromra az összegyűjtött és fölbujtott tömeget a Budapesti Hír­lap szerkesztősége ellen. Kardos Jakab fontos bizalmi állást foglalt el a szociáldemokrata pártban: pénztá­rosa volt a pártnak és igazgatója a Világosság nyomda­vállalatnak. És körülbelül egy héttel ezelőtt összes állásaiból rövid uton elcsapták a jeles férfiút. Micsoda bűnt követett el Kardos Jakab, hogy a szo­ciáldemokrata párt egy statar­alízer bánt el vele? A­ szoci­alisták, a­kik örökösen hánytorgatják a polgári társadalom korrupcióját, miért titkolják és tussol­ják el a bűnt a maguk pártja kebelében? Azt fogja felelni erre a Népszava, hogy a Kardos Jakab dolga egészen különálló ügy, a­melynek a párt belső hábor­gásához semmi köze sincsen. Erre nézve eleve megje­gyezzük, hogy azok, a­kik a belső lázadást szervezték­ a szociáldemokrata pártban, lehet, hogy nem tudták, de sejtették, hogy inkorrektségek történnek s éppen ez az érzés volt egyik oka — egyebeken s különösen a darabont-kormánynak juttatott segitségen és támo­gatáson kívül — annak az összekülönbözésnek, a mely a szocialista munkások és a vezérek egy része között támadt s a mely a bizalmát vesztett vezéreknek, a többi közt Kardos Jakabnak is, bukásával végződött. — (Az angol katonák és a sajtó.) London­ból irják nekünk. Eddig az angol katona minden katonai dologról szabadon nyilatkozhatott a napi­sajtóban. Most ezt megszüntették. A hadvezetőség a minap hadiparancsot bocsátott ki, melyben szigorúan megtiltotta a legénységnek és a tiszteknek, hogy akár közvetetlenül, akár közvetve katonai dolgokról a sajtót informálják, vagy véleményüket szolgálati ügy­ről a hadvezetőség külön engedelme nélkül a sajtó útján a nyilvánosság elé vigyék. A hadiparancs kije­lenti, hogy minden, a­mit a katona szolgálati dologról szolgálatban, vagy szolgálati utazás révén megtud, titok s a hadügyminiszter tulajdona, a­melyet a hadi­tanács engedelme nélkül soha semmi formában sem szabad nyilvánosságra hozni. Sőt a katona azért is felelős, hogy rokonaihoz, vagy ismerőseihez intézett levele révén ne kerüljön semmiféle katonai hír a nyilvánosság elé. Napi kérdésekről, a­melyek elbírá­lása a parancsnokok hatáskörébe tartozik, véleményt mondani tilos , nem szabad a katonának oly vitán, vagy gyűlésen részt vennie, a­hol katonai dolgot, parancsot vagy intézkedést tárgyalnak.­­ (Összeesküvés a cár ellen.) A Daily Telegraph híradása nyomán mi is megemlékeztünk a cár élete ellen szőtt összeesküvés kudarcáról. A­ Corriera della Sera közvetetlenül Pétervárról, az udvarhoz közelálló személyiség révén most érdekes hírt kapott a merénylet leleplezéséről. Ismeretes, hogy a cár testőrségét válogatott csapatok alkotják, mely csapatok legénységét legnagyobbrészt a kauká­zusi nemesek közül toborozzák. A gárda egyik tagját nagy óvatosan megkörnyékezte egy összeesküvő, a­ki arra kérte a katonát, lenne segítségükre egy nagy­szabású vállalkozás végrehajtásában, a­mely, ha sike­rül, egy csapásra elhárítaná azokat a veszedelmeket, a­melyek a birodalmat ezidő szerint fenyegetik, s a­mely után a boldogság és haladás új korszaka vir­radna Oroszországra. A testőrkatona azonban nem állt kötélnek, hanem, esküjéhez híven, hű maradt urához és értesítette a készülő merényletről a rendőr­séget, a­mely azután a merénylőket idejekorán letar­tóztatta. Ily módon szerencsére elejét lehetett venni a bajnak. Az a nyolcvan összeesküvő, a­ki kész volt életét kockára tenni, csakhogy a cárt megölhesse, nem vállalkozott volna pokoli tervére, ha az orosz közvélemény megbélyegezné az efféle vállalkozást és undorral fordulna el kieszelőitől. Sajnos, maga is nép nagyon különböző szempontokból_itali_meg ftj 11

Next