Budapesti Hírlap, 1907. június(27. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-23 / 149. szám

­­ 17 1907. június 23. BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) uralkodik a Mecsekalján. A múlt vasárnapi Kaposvári A. K. Pécsi A. K. mécsesét követi június 23-án a Bácska Szabadkai A. K. és a P. A. K. mérkőzése. Jú­nius 23-án a léghajózás sportjának is nagy eseménye lesz, hogy Král főhadnagy, a Magyar Aero-Klub ka­pitánya felszáll a P. A. K. sporttelepéről a Turul lég­hajóval. Veszedelmes útján a P. A. K. két tagja ki­séri. Július 14-én zajlik le a P. A. K. atlétikai viadala a dunántúli kerület bajnokságáért.­­ A Pécsi A. K. nagy tevékenysége elsősorban Zsolnay Miklós a P. A. K. és a kiállítás elnökének érdeme, a­ki minden alkalmat megragad a sport érdekeinek és a kiállítás ügyének szolgálatára. LÓVERSENY. )( A tatai futtatás. Az alagi meetinget m­egelőzőleg holnap a hagyományos egynapos mee­ting kerül sorra Tatán. A magyar zsokéklubnak nem a legrosszabb vállalkozása ez a tatai kirándulás, a­mely egy-egy ízben olyan sikerrel járt, hogy kétnapos meetinggel is próbálkoztak. Az idomítók jó része még mindig Tatán tartózkodik, így meg­okult volna a kétnapos meeting is, de az idén egy napra is csak közepes program jutott, a­mely­nek főszáma a 8000 koronás Esterházy-handikap. A 2400 méteres versenyre még tizenkét fő tartotta meg induló jogát, a­melyek közül Usefus (57­2), Tiszavessző (56) és Tacitus (51) érdemel említést. Az eladók versenyében Ormod és Arató, a tó­díj­­ban Macó és Vosges, a tatai handikapban Scarabius és P­at ihm­schon, a remeteségi díjban Lucy és Dubia causa, a kétévesek versenyében Le vuole és Letzte Liebe, az akadályversenyben Postás és Tivoli a jelöltünk. )( A német derby. Holnap valószínűleg ma­gyar színek diadaláról hoz hírt Németországból a távíró. Holnap futják ugyanis a német derbyt, a­mely pár hét előtt még Fabula biztos zsákmá­nyának látszott, most pedig megeshetik, hogy mind a három első helyet a mi tenyésztésünk kép­viselői fogják elfoglalni. Indulni fog ugyanis Laub­frosch (Burns), Ilojestvenszky (Boardman), Hoch­zeit (Lewis), Desir (Shaw), Elmore (Tarai), Héja (Janek), Hyeronimus (Zvrazil), Witte (?). A fo­gadó lista első helyére a németek bizalma Desir-t helyezte, a túrnán azonban kevés fontot ér a sovi­nizmus és mi ennek teljes mellőzésével hiszszük, hogy a hamburgi kerek pályán újra Elmore fog a legjobbnak bizonyulni, míg a következő két helyre Hyeronimus-t és Héjá-t várjuk Desir előtt. VIDÉK. A sárosmegyei múzeum. Kassa, jún. 23. Bártfán, Sárosmegye egyik történelmi neveze­tességű városában, vasárnap nyílik meg a sáros­megyei múzeum a restaurált régi városháza épüle­tében. A múzeum és a restaurálás eszméje már 1897-ben merült fel. Hat évvel később, 1903 augusz­tus 16-án egy, Berzevicsy Albert volt kultuszminisz­ter elnöklesével tartott értekezlet a muzeum létesí­tését kulturális és művészeti szempontból szüksé­gesnek mondotta s nyomban hozzá is fogtak a terv megvalósításához. Sáros megye törvényhatósági bi­zottsága tíz évre évi ötszáz koronát szavazott meg a múzeum céljaira, a kultuszminisztérium pedig hu­szonnégyezer koronát adományozott a bártfai régi városháza restaurálására. ( A­míg a restaurálás munkálatai folytak, Dí­vald Kornél műtörténeti író a vármegye községei­ben található régiségeket gyűjtötte össze, az össze­gyűjtött anyagot pedig Mihalik József királyi ta­nácsos csoportosította, úgy hogy a múzeum teljes berendezésével a múlt év augusztus 31-ig teljesen elkészült. A múzeum anyaga igen értékes, összesen 2725 darab van benne, közöttük 1511 darab régiség és ereklye, 380 darab oklevél és 834 könyv és műlap. A tárgyak egy része ajándék, a többi letét. E tár­gyakat Fischer-Colbrie Ágost kassai, Vályi János eperjesi és Zelenka Pál ágostai evangélikus püspök beleegyezésével helyezték el a múzeumban. A bártfai régi városháza, a­melyben a múzeum van, a reneszánsz és csúcsíves építkezés egyik remeke. Az épület földszinti része még a XV. században ké­szült, míg az emeleti része 1507 körül épült hozzá. Egyik legszebb része a tornyos erkély, a­melynek párkányzatát különféle latin feliratok diszítik, így a déli oldalon a következő fölirás olvasható: Habi­tacula iustorum benedicentur; a keletin: Felix ci­­vitas quae tempore pacis cogitat bella; az északin: Domus iustorum permanebit. Hasonló feliratok ékesítik az emeleti rész párkányzatát is. A legérdekesebbek azonban az er­kély négyszög alakú mezői, a­melyeken a város egy­kori tanácsosainak neve van megörökítve. Az északi oldalon ez az évszám olvasható: Anno Domini 1641. Fölötte Magyarország hármas halmon álló kettős keresztje. A múzeum megnyitása alkalmával Apponyi Albert gróf kultuszminiszter a következő levelet in­tézte Mihalik József királyi tanácsoshoz, a múzeum miniszteri biztosához: A sárosvármegyei bártfai múzeum ünnepies megnyitásával kapcsolatosan nem tehetem, hogy Nagyságodnak a múzeum szervezése és rendezése körül szerzett érdemeiről meg ne emlékezzem. Szí­ves örömmel konstatálom, hogy Nagyságodnak a muzeális ügyek s általában a hazai közművelődés te­rén, nevezetesen pedig a kassai múzeumnál eddig is kifejtett, mindenkor sikerdús buzgalma a bártfai múzeumban újra példaszerűen nyilatkozott meg, sőt hosszú időkre szóló, maradandó emléket állított. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy Nagysá­godnak ezúttal meleg elismerésemet és őszinte kö- szönetemet nyilvánítsam. — Viharos megyegyűlés. Temesvári tudó­sítónk táviratozza: Temes vármegye törvényható­sági bizottsága ma Kabdebó Gergely főispán elnök­lésével rendkívüli közgyűlést tartott, melyen nagy vihart keltett Hofbauer Árpád volt temessági jegyző ügye. Hofbauer ugyanis az idén márciusban negy­vennégy rendbeli fegyelmi feljelentést tett Joano­­vich Sándor alispán ellen a közigazgatási bizott­ságnál. A közigazgatási bizottság azonban kimondta, hogy Joanovich alispán ellen nem rendeli el a fegyelmi vizsgálatot. E határozat ellen Hofbauer a belügyminiszterhez felebbezett, de a belügymi­niszter helybenhagyta a közigazgatási bizottság ha­tározatát. Nemsokára ezután a budapesti Világos­ság-nyomdában Nemezis aláírással egy brosúra je­lent meg Fatolvaj alispán címmel. A brosúrát szin­tén Hofbauer Árpád fölfüggesztett jegyző írta s megismételte benne mindazokat a vádakat, a­melye­ket a közigazgatási bizottságnál tett Joanovich el­len. A megvádolt alispán ma ebben a dologban kér­dést intézett a törvényhatósági bizottsághoz, hogy indítson-e a brosúra szerzője ellen sajtópert? Egy­úttal tudomására hozta a megyegyűlésnek, hogy Hofbauernek a fegyelmi följelentésben tett állításai miatt a fölfüggesztett jegyző ellen már április 9-én megtette rágalmazás és becsületsértés miatt a bün­tető följelentést. A megyegyülésen megjelent Hofbauer Árpád volt jegyző is, a­ki, midőn Kabdebó főispán emlí­tést tett arról, hogy a röpirat szerzője csak Hof­bauer lehet, izgatottan kiáltotta a főispán felé: — Hát az én nevem van-e aláírva? . Nagy kavarodás közepette olvasta föl azután Ferenczy Sándor főjegyző az alispán előterjesztését, melyben Joanovich sajtóper megindítását kívánja. Ambrózy Béla báró megyebizottsági tag védel­mébe veszi az alispánt. Szintén meg van győződve arról, hogy Hofbauer a brosúra szerzője, bár pisz­­kolódásai névtelenül jelentek meg, mert bizonyára szégyelte magát. (Fölkiáltások: Ki vele!) Pepa János esperes: Itt van a helye, joga van itt maradni, mint megyebizottsági tagnak. Ambrózy Béla báró beszéde során kijelenti, hogy a sajtóper megindítását ellenzi, mert a me­­gyegyűlés május 13-án ugyan a vádak dolgában már elégtételt szolgáltatott Joanovichnak. Heller Adolf bizottsági tag: Be kell csukatni azt az embert, a­ki olyan kifejezéseket használ az alispán ellen. Ekkor óriás lármában fölszólalt Hofbauer Árpád. Percekig nem jut szóhoz az Eláll! Ki vele! kiáltásoktól. Végre meghallgatják. Kijelenti, hogy nem ő a szerzője a Nemezis aláírással megjelent brosúrának. Mint bátor ember kijelenti, hogy azért, a­mit irt, vállalja a felelősséget. Fölkiáltások: Ugy­e fél a Nemezistől? Hofbauer Árpád: Kijelentem, hogy a fegyelmi följelentésben tett állításaimért helyt állok. Ha nem tudom bizonyítani a büntető eljárás során állí­tásaimat, akkor viselem a konzekvenciákat. Hajdú Frigyes dr. képviselő fölolvassa Hof­bauer egy nyilatkozatát, mely e szavakkal végző­dik: „A Nemezis szerzője szeretne Joanovich alis­pánnal a sajtóbíróság előtt találkozni.“ Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a törvényhatósági bizottság, tekintettel arra, hogy Joanovich alispán már április 9-én büntető följelentést tett Hofbauer ellen, megtiltja, hogy az alispán a sajtópert meg­indítsa s egyúttal ismételten bizalmat szavajt neki. Többek hozzászólása után a közgyűlés 143 sza­vazattal 14 ellenében elfogadta Hajdú határozati javaslatát.­­ * — Tanítói gyűlések. A Somogymegyei Álta­lános Tanítóegyesület június 19-én Csurgón tartotta meg rendes évi közgyűlését. A gyűlés táviratban üd­vözölte Apponyi Albert gróf minisztert. A gyűlé­sen ünnepelték meg Gulyás Imre dr. tanfelügyelőt és Gramma Döme segédtanfelügyelő működésének tízéves jubileumát. Gulyás Ferenc nevére a Kapos­várott létesítendő Somogy megyei Tanítók Házá­ban egy ezerkoronás alapítványt tettek. Az ünnepelt a Tanítók Háza javára ötszáz koronát, a vendégek közül Éhn Kálmán dr. és Fehér Henrik dr. 250—250 koronát ajánlottak föl. A gyűlésen Fehér Henrik dr. értekezést olvasott fel a fertőző betegségek ellen való küzdelemről. A Szekszárd-vidéki római katolikus néptanító­­egyesület június 20-án Szekszárdon Fekete Ágoston plébános elnöklésével gyűlést tartott. A gyűlésen Balla Sándor szólalt föl az öreg tanítókra nézve sé­relmes kárpótlékról, mert ez a törvényből kimaradt. A gyűlés elhatározta, hogy az egyesület huszonnégy évi fönnállása után föloszlik, kilencszáztíz korona vagyonát alapítványi célokra fordítja és Zichy Gyula gróf püspök fölhívására belép a Pécs egyház­­megyei római katolikus tanító-egyesületbe. * — Szegedi fegyelmi ügyek. Szegedről je­lentik: A fegyelmi választmány a főispán elnöklé­sével ma tárgyalta Tóth Pál nyugalmazott főjegyző fegyelmi ügyét, melyet azért indítottak ellene, mert a darabont-főispán-­installációján részt vett. Az el­­­járást megszüntették, mivel nem követett el olyat, a­mi hivatalvesztéssel jár, különben is jogerősen nyugdíjazták. Az öngyilkos Rainer főkapitány fegyelmi ügyében is ma szüntették meg az eljárást. EGYESÜLETEK. Apponyi üdvözlése. Az Országos Magyar Iskola-Egyesület igaz­gató-tanácsa Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszterhez a következő üdvözlő iratot intézte: Az Országos Magyar Iskola-Egyesület igazgató­­tanácsa egyhangúlag és lelkes hódolattal határozta el Nagyméltóságod üdvözlését annak az alkalmából, hogy Nagyméltóságod korszakos jelentőségű javas­latait az országgyűlés mindkét háza impozáns több­séggel szavazta meg és a koronás király szentesí­tette azokat. Humanizmus és hazafiság, az embernek szere­­tete és a magyar államnyelv jogának tisztelete sugalta e reformáló javaslatok tartalmát, a részle­tek megállapításában pedig a helyesen mérlegelendő, mély belátású államférfiak feladatainak magas szín­vonalán álló elme bölcs méltányossága vezette Nagy­méltóságodat. Megadni a lehetőséget a magyar föld összes tanítóságának, hogy javultabb életviszonyok között, elégedettebb lélekkel, termékenyebb buzgóság­­gal teljesíthesse a népoktatás fontos kötelességét, kezébe adni a kultúra fegyverét a magyar föld min­den szülöttének, tartozzék bármily alacsony sorba, tartozzék bármelyik felekezethez és nemzetiséghez, hogy az életnek egyre súlyosabbá váló harcát a siker biztosabb kilátásával vívhassa meg, és ennyi jó­ságért, ennyi nagylelkűségért nem kívánni egyebet annál, a­mit az állam érdeke és méltósága egyaránt megkövetel, hogy a népoktatásnak egyetlen területe se maradjon az állam szuverén hatalmának amaz éber ellenőrzése nélkül, a­melynek üdvös és pártat­lan szigora éppen a népegyetemek javát tartja szem előtt, a­mikor lehetetlenné akarja tenni a kötelesség­­mulasztást, a tudatlanságban való eltespedést, a bűnös és balga izgatás kártékony szabadságát. Íme rövid foglalata annak a bölcs és igazságos mű­nek, annak a monumentális alkotásnak, mely országun­kat a kulturális haladás útján óriás lépéssel viszi előbbre az egységes magyar nemzeti állam felé. Eredményeit ennek az áldásos alkotásnak egész gazdag bőségében a jövendő hozza meg, épp oly biz­tosan, mint a termőképes gyümölcsfa a maga nemes gyümölcsét. De diadala már most is teljes. Teljessé tette az a tény, hogy más ellenzéke nem volt, csak az a törpe akció, mely illetéktelenül tolja föl vezér­­ségét a magyar haza földjén élő idegenajkú lakos­ságra, legilletéktelenebbül most, a­mikor Nagyméltó­ságod reformjai éppen azokat szerelik föl az élettel való sikeresebb küzdelemre, éppen azokat segítik hozzá a boldogulás, a följebbemelkedés eszközeihez, a­kiket ez a méltatlan, önző, tudatosan ámító vezér­­ség tartott meg eddig a szellemi és anyagi hátra­maradás sivár nyomorúságában. Nagyméltóságod államférfiul tettének értékét és hatását megérteni, méltatni, dicsérni első­sorban­ a magyar közművelődési egyesületek vannak hivatva.­ A mi hivatásunk, hogy örvendezve üdvözöljük Nagy­méltóságodat, a miénk, a kik az egységes, nemzeti kultúra erős alapjára helyezett magyar állam kiépí­tésének szerény téglahordói vagyunk , a kiknek munkakedvét, a sikerben való bizodalmát semmi sem­l

Next