Budapesti Hírlap, 1907. december (27. évfolyam, 285-309. szám)

1907-12-01 / 285. szám

1907. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (285. sz.) célra, a­mely ott Venedig in Wien, nálunk pedig ősbudavára nevet kapott. Ez utóbbi egy évtizeden át volt a mulató világ nyári találkozó helye. De most már nem fognak róla többet beszélni. Ősbuda­­vára föloszlott, fölszerelését most bocsátják önkéntes árverésre, Venedig in Wien pedig még rosszabbul járt- csődbe került. A Potemkin-városok összeomlot­tak, talán a kijózanodás szele döntötte le e kártya­várakat.­­ (Az országos diákkongresszus.) Ma volt a diákkongresszus utolsó napja. A mai ülésen Telle János nagyváradi kiküldött elnökölt. Az ülés legne­vezetesebb pontja az ifjúságnak a horvát képviselők ellen való állásfoglalása volt. Kálmán Dezső indítvá­nyára ugyanis a kongresszus, mint az összes magyar főiskolák ifjúságának képviselete, határozati javasla­tot fogadott el, mely szerint az ifjúság óvást tesz és tiltakozik a horvát képviselőknek az országgyűlésen tanúsított törvénysértő és hazafiatlan viselkedése el­len, melylyel a képviselőház munkáját meggátolják. A kongresszus felkéri a kormányt és az országgyűlést, hogy a törvény rendelkezéseit, melyek a képviselősé­get a magyar nyelv írásban és szóban való leírásához kötik, sürgősen és energikusan hajtja végre. A hatá­rozatot­­közölni fogják a külföldi sajtóval is. A dél­utáni ülésen Pogány Pál (műegyetem) elnöklésével az ifjúsági sajtó s az Egyetemi Lapok ügyével foglalkoz­tak, majd befejezték a tegnap megkezdett szociális kurzusokról folyó vitát s a szabad iskola kérdését tár­gyalták le.­­ A kongresszus tegnap esti ülésén is megjelent Rényi József műegyetemi tanár és Szuppán Vilmos, a kereskedelmi akadémia igazgatója, s végig­hallgatta a munkáselőadás és a szociális kurzusok című pont letárgyalását. A kérdés előadója Krisztin- Joovich Béla műegyetemi kiküldött volt; az érdekes és tartalmas vitában Mihály Lajos (Budapest), Egyed István (Budapest), Moór Jenő (műegyetem), Telle János (Nagyvárd), Dubay István (Eger) és Kálmán Dezső (Budapest) vettek részt. Tegnap este hat óra­­­kor a kongresszus tiszteletére az Egyetemi Olvasókör irodalmi szakosztálya díszülés­t rendezett a régi kép­viselőház nagytermében. Az ülés kiemelkedő pontjai volta­k Kétly Endre versei, Bertóthy Ilonka előadása a japán festészetről és Nyeviszkey Zoltán fölolvasása az őszi rózsa címü japán eposzról. A diszülést Büttel János fölolvasása zárta be.­­ (Előléptetés és kinevezés a M. Á. V.­­nál.) Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a magyar királyi államvasutaknál 2007. évi november elsejétől számítva a következő előléptetéseket és ki­nevezéseket tette: Előlépett Novák Tivadar mérnök a VIII. fize­tési osztály 2. fizetési fokozatából ugyane fizetési osztály 1. fizetési fokozatába. — Kineveztetett: A VIII. fizetési osztály 1. fizetési fokozatába Kaszás Géza, Tokaji Nagy Imre, Pallos Artúr, Csillag Rezső, Halász József, Balázs Gyula, Sark­adi Nagy Lajos, Kerekes Artur, Sztupkai Dénes, Pászkán Mi­hály, Hoffmann Alajos, Simonyi Lajos, Geréb Gyula havidíjas mérnökök; a VIII. fizetési osztály 2. fize­tési fokozatába Bauer Emil, Bartók Gusztáv, Grósz Gusztáv, Baáb Lajos, Boros Miksa Mihály, Acél Izor, Mészáros László, Ehrlik Samu, Jámbor Jenő, Szőnyi Jenő, Jakobi Róbert, Lakos Sándor havi­díjas mérnökök — mérnökké; a VIII. fizetési osz­tály 3. fizetési fokozatába Binder Dezső, Brieger Lajos, Kiss Jenő dr., Wachtler Ferenc dr., Lázár László fogalmazó-gyakornokok — fogalmazóvá: Przibram Béla, Goszleth Béla, Hosszú János, Lajo­­vics Ferenc, Isaáb Mihály, Trattner Jenő, Farkas Lajos, Vásárhelyi Mihály, Paurok Tivadar, Bohatiel Leó, Róbert Emil, Czak­ó Ferenc, Csont Adolf, Mohr Lajos, Kovács Konrád, Stán Aurél, Fink Vilmos, Lakos Miklós, Emmerling Géza, Várnay György, Nemes Henrik, Pauling Károly, Balázs Ödön, ifj. Rácz Géza műszaki gyakornokok, Brandt Géza, Firnberg Salamon havidíjas mérnökök, Gallé Jó­zsef, Ney Béla, Haas Géza, Ungár Sándor, Frecs­­kay Olivér, Prisner Samu, Korai Dezső, Kollmann Árpád, Kecskeméti László, Kész Jenő, Sáfrány Fe­renc, Ulbrich Rezső, Varga Menyhért, Adorján Ká­roly, Barakkó János, Szigeti Jenő, Mayer Ferenc, Heimler Lajos, Orbán Károly, Linttner Ede, Bara­bás (Krampera) Ede műszaki gyakornokok, Frigyes Sándor, Wellisz Oszkár, Halasi Géza, Aggházy Ti­bor, Apor József, Dusek Ede, Vajda Ferenc, Ke­mény Ignác, Gergely József, Rózenfeld Dezső, Vá­mos Milos, Deutsch Nándor, Varga Jenő, Ecsedy Mihály, Radó Dezső havidíjas mérnökök — mér­nökké; a IX. fizetési osztály 3. fizetési fokozatába Kovács István hivatalnok-gyakornok, Belánszky Ar­túr II. osztályú irodakezelő, Nyáry Károly állami felvigyázó, Schauer Tibor, Kiss István, Illés János, Gaál Kálmán, Pleyel Imre, Silverió János, Dalmi Gábor, Majoros József, Halavania Győző áll. fel­vigyázók: Gergely Jenő, Széll Ferenc, Ujj Béla, Turtsányi Lajos hivatalnok-gyakornokok — hivatal­nokká. Kineveztettek továbbá Beöthy Kálmán, Solymossy Ákos, Lányi Ferenc, Tarnai Miksa, El­bert Izidor, Schridde László, Csengeri Menyhért, Kisházy Ágoston Gyula, Erdélyi Mihály műszaki dijnokok — mű­szaki gyakornokokká, Andrássy Kál­­mn dr., Bontó Rezső dr., Erhardt Károly Albert dr., Horváth Béla dr., Mihalovics Ernő dr. dijnokok — fogalmazó-gyakornokokká. — (Veszedelem a színházban.) Valenciából jelentik nekünk. A f­alkor mai első előadásán a művészeket nagy veszedelem fenyegette. Az a gép, a­melylyel az utolsó fel­vonásban­ a tűzvarázst csinál­ják, csütörtököt mondott és a rendező bengáliai tűz­zel igyekezett a gépet helyettesíteni. A bengáliai tűz oly borzasztó füstöt csinált, hogy a színpadon lévő emberek majdnem megfuladtak. Az az énekesnő, a­ki a címszerepet játszotta, elájult és sokáig tartott, a­míg az orvosok eszméletre tudták téríteni.­­ (Vasutasok ünnepe.) A Vasutas Szövet­ség Budapest északi kerülete ma este hat órakor avatta föl a nyugati pályaudvaron levő új helyisé­gét ünnepies választmányi diszü­lés keretében. Az ün­nepen a kerület tagjai nagy számban jelentek meg és képviseltették magukat a déli és budai kerületek is. Az ünnepi beszédet Batthyány Tivadar gróf, a szövetség elnöke mondotta. Röviden vázolta a szö­vetség fennállásának történetét, eddigi munkálkodá­sát s rámutatott a jövőben követendő működésére. A magyar államvasúti alkalmazottak részére kiví­vott fizetésrendezés, a­melyet nyomon követett a ma­gánvasutasoké, a szolgálati pragmatika számos üd­vös intézkedése, a jóléti intézmények egész sorozata, mind , a szövetség működésének elért eredménye. A kivívott siker azonban még nem teljes. Itt-ott föl­merülnek még bizonyos ellentétek, de éppen ezeknek kiegyenlítése a szövetség jövőbeni munkásságának célja. Hiába­ támadják a szövetséget bármely oldal­ról, minden támadás után csak erősebb lesz és ép­pen az erőben rejlik az oka annak, hogy a hazafias magyar vasutasok tábora ma már a társadalomnak számot tevő tényezője. Azután Sarlay Jánosnak, a kerület elnökének arcképét leplezték le. Az ünne­pelt érdemeit Bezerédy Ábel dr., kerületi társelnök méltatta. Az ünnepséget társasvacsora fejezte be.­­ (A gallipoli szerzetesek.) Ezelőtt körül­belül egy esztendővel, fölhívtuk olvasóink figyelmét a gallipoli Ágoston-rendü szerzetesek Szentsziv­­missziójára, a mely másfél évszázadnál tovább gon­dozta Rákóczi Ferenc fejedelemnek sírját s azt a ke­gyelet fölszentelt helyévé avatta. A misszió fölhívta levelében olvasóink érdeklődését nagy nyomorára, a misszió tagjainak nélkülözésére, és a kápolnájának siralmas állapotára. A fölhívásnak volt is foganatja s olvasóink közül számosan siettek a misszió tag­jainak nyomorát enyhíteni és a kápolna restaurálá­sának költségéhez hozzájárulni. Most újra jelent­kezett a tél, a­mely ott Gallipoli környékén sokkal zordabb és elviselhetetlenebb, mint nálunk és a gal­lipoli Szentszív-misszió is újra jelentkezik a Buda­pesti Hírlap olvasóinak jószívénél és újra könyörög fillérekért, hogy a tél zordságát elviselhessék és hogy a düledező kápolnát fölépíthessék. A misszió főnöke, Kelemen atya, a következő levelet intézte hozzánk: Tisztelt olvasók! Múlt évben, körülbelül abban az időben, a­mikor a nemes magyar nemzet Rákóca Ferenc hamvainak visszaszállítását ünnepelte, né­hány szót intéztem önökhöz itteni missziónkról és e nagy fejedelem emlékezetére kértem önöket, hogy könyörüljenek a mi műveinken. Kérésemet meghall­gatták és valóban nem tudom, hogyan fejezzem ki köszönetemet az adományozóknak, a­kik, a­nélkül, hogy az alázatos misszionáriust ismernék, elküldték könyöradományukat. De Isten, a­ki megjutalmazza azt a pohár vizet, a­melyet a szegénynek adunk, százszorosan meg fogja önöknek jutalmazni azt, a­mit önök ő érte tettek. Köszönet tehát, ezer köszö­net a misszionáriusok nevében. Most pedig arra ké­rem önöket, hogy ne feledkezzenek meg rólunk eb­ben a zord évszakban. Szeretném önök elé nyújtani a kezemet mind­azokért, a­kik bennünket körülvesz­nek és a kikért nekünk kell gondoskodni. A jó Isten ebben az esztendőben borzasztóan sújt bennünket. Rendkívül kemény tél után, a­mely mindent meg­fagyasztott, roppant száraz nyár következett. Az aratás fölért a semmivel, pedig a gabona legfőbb keresetforrása az országnak és minthogy nincs ga­bonánk, ennélfogva semmink sincs és borzadva kér­dezzük, hogy ez a sok szegény ember miből fog élni a hosszú télen át. Kinyújtanám végül a kezemet szegény, nyomorúságos kápolnánk érdekében is. Az idén szerettük volna restaurálni, de nem állott any­nyi pénz rendelkezésünkre, hogy ezt a tervünket végrehajthattuk volna. Pedig igazán szánalmas lát­vány ez a mi kis kápolnánk. Képzeljenek két szegé­nyes szobát, a­melynek falai összevissza vannak re­pedezve, a­melybe minden oldalról befúj a szél, a­mely minden dísz nélkül szűkölködik és maguk előtt látják a jó Isten házát. Ez nem maradhat így. Hadd mondja a Szentsziv, missziónk patrónusa: „Ez a szent hely méltó hozzám." Meg vagyok győződve, tisztelt olvasók, hogy az önök adományai módot fognak nekem nyújtani arra, hogy a Szentszivhez méltó hajlékot állítsak föl. Fogadják az ő nevében már előre is hálás köszönetünket. Rákóczi Ferenc szeretetéért kérünk egy csekély adományt a gallipoli Szentszív-misszió számára. Az adományokat el lehet juttatni a Budapesti Hírlap­hoz, vagy pedig közve­­tetlenül erre a címre: Le nére Clément, maison de­s Assomption à Gallipoli, Turquie.­­ (Görgey cigánya.) A szabadságharcban­ számos cigánybanda vett részt. Fegyverrel küzdöttek a harcban, a táborozásnál pedig hegedűszóval lelke­sítették a honvédeket. Akadt közöttük vakmerő hős is, Vácnál például egy cigány­ honvéd lőtte le Gotz tábornokot. Görgey Artur táborában Sarló Ferenc ve­­zette a bandát. Fúvós hangszerrel voltak fölszerelve, s rohamoknál a Rákóczi-indulót játszották. Sarló és bandája számos csatában vett részt, követte Görgeyt a Világosig, de már ott fegyver volt a kezükben (nem vigadtak akkor a honvédek). Ezért ő is fogságba ke­rült, de csakhamar szabadult. Haza ment Vágselyéra s egy cigánybanda prímása lett. Görgey tábori ze­nésze most halt meg hetvenhét éves korában. Az öreg harcost bandája kuruc­ nótákkal kisérte ki­nyugvó helyére.­­ (Modern hírlap jegyzék.) Díszes kiállítás, modern beosztás és gazdag tartalma tekintetében irodalmi esemény a Blockner J. hirdető iroda ki­adásában ma megjelent Hírlapjegyzék. Az igény­telen cím nem árulja el azt a meglepő valóságot, hogy ennél érdekesebb és tartalmasabb katalógus még nem jelent meg eddigelé sem nálunk, sem a külföldön. Célszerű beosztásával és ötletes csoporto­sításával a Blockner-féle hirlapjegyzék módfelett megkönnyíti a hirdetőnek a sok ezer napi-, heti- és szaklapban való eligazodást és áttörve a sablonos hirlapjegyzékek elavult kereteit,, valósággal közgaz­dasági jelentőségű kézikönyvül szolgálhat a modern és haladni vágyó magyar kereskedelemnek. Bevezető része a katalógusnak szakember tollára valló érde­kes tanulmány: „A hirdetés jelentőségéről“, mely, vonzó formában ecseteli a reklám kereskedelem- és forgalomemelő jelentőségét. S a­míg a mellékelt saj­tótérkép a hazai lapok földrajzi elhelyezése alapján érdekes kultúrképét nyújtja a mai Magyarország­nak, addig a magyar birodalom kereskedelmi, föld­rajzi ismertetése tanulságos tájékoztatás az egyes vi­dékek termelő és fogyasztó kép­essége tekintetében. A keletre gravitáló magyar ipart és kereskedelmet bizonyára érdekelni fogja, hogy a Bleckner-féle ka­talógusban végre megtalálhatja azt, a­mit a külföldi nagy hírlapjegyzékekben is eddig hiába keresett: a Balkán államok sajtójának teljes és részletes ismer­tetését. A katalógus, mely tipográfiai szempontból is kiváló alkotás, a Franklin-társulat nyomdájából került ki. Az egészen új csapáson haladó s irány­adó közgazdasági köreink figyelmére is méltó hirtan­­jegyzéket érdeklődőknek, kívánatra szívesen meg­küldi a kiadó: Blockner J. hirdető iroda, Budapest, IV., Sütő­ utca 6. — (Százkét esztendős tábornok.) Berlinből táviratoztak: Frank Fülöp, rendelkezési állomány­­ban lévő vezérőrnagy, ma ünnepelte százkettedik szü­letése napját. A német hadsereg legöregebb katonája, a ki legényember, még most is mindennap eljár a törzs vendéglő­jébe. — (Az öreg honvédeknek.) Uray Kálmánná, Budapestről két doboz szivarvéget küldött hozzánk az öreg honvédek részére. Rendeltetése helyére jut­tatjuk. — (Gonosz tréfa.) Hogy hová fajulhat az a bizonyos üzleti verseny, melyet az eleven gazdasági élet és vállalkozó kedv fokmérőjének szoktak tekin­teni s hogy Budapesten milyen eszközökkel dolgozik, hadd álljon itt bizonyságául az alábbi eset. Egészen amerikai izű história, tehát sok benne az ízléstelen rosszakarat és a durva humor, talán egyetlen ment­sége, hogy ötletét az­­ a verejtékes küzdelem szülte, mely a mi szép és szegény fővárosunkban lépten­­nyomon olyan kiáltó színekkel jelentkezik. A Bank­utca 4. számú házában nemrég gyorsíró iskolát nyi­tott leányok számára a női gyorsíró-egyesület alel­­nöknője, Lévay Etelka. Az iskolát sokan látogatták s úgy látszik, ezt irigyelte meg valamelyik konkur­­rens vállalkozó. Tegnapról ott ugyanis megjelentek a mentők az iskolában azzal, hogy őket telefonon ren­delték oda egy váratlan gyermekszüléshez. Természe­tesen nem volt rájuk semmi szükség s eltávoztak. Hasonlóan járt tegnap két karmelita­ szerzetes, a­ki­ket ugyancsak az ismeretlen versenytárs kért föl tele­fonon arra, hogy egy szülés miatt haldokló nő ágyá­hoz siessenek a gyorsíró-egyesületbe. Ma reggel be­­tetőződött a komisz tréfa: az iskolába ugyanis be­állítottak reggel a temetkező vállalat emberei egy koporsóval, melyet az elhalt nő számára vittek. A karmeliták följelentették a csúnya tréfa ismeretlen szerzőjét s a rendőrség megindította a nyomozást.­­ (Tüntetés a drágaság­ miatt.) Brünnböl táviratozzák. Trebitsben tegnap este tüntetés volt az élelmiszerdrágaság miatt. A tömeg kővel dobálta meg a beavatkozó rendőrtisztviselőket, a községi alkalma-1 11

Next