Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-27 / 76. szám

1908. március 27. BUBAPESTI HÍRLAP, (76. sz.) 13 Egy főpróba a Moulin Rouge-ban. Paris, marc. 24. Ott, hol ezelőtt negyven éve még szélmalmot voltak, a Montmatre tetején, tízezer színes villamos lámpa tündérfiényében úszik ez a könnyelmű világ szemében mágikus nevű établisszement. Fiatal ko­romban sokat másztam föl arra a tájra, mert Mada­rász Viktornak ott volt a közelben a műterme. Ott festette ő remek képeit, Hunyadi Lászlót a ravata­lon, Zrínyi Pétert fogságában. Hát persze a Mont­martre is teljesen megváltozott, nincsenek ott töb­bet atelier-k, művészek, grizettek, de Music-hallok, éjjelezö szibariták és ledér kokottok. A világ összes lumpjainak Montmartre a mekkája. Minden máso­dik ház valami tivornyát rejt. Kabarét, restaurant de nuit, hol csak vacsorára szolgálnak ki, trainteau, bál. — Tudja mit, ma uj darab főpróbája van a Moulin-ban az igazgatóság küldött páholyt, akar velem jönni? — mondotta egyik ösmerősöm, a ki annak a világnak a tagja, melyben nem unatkoznak. — Menjünk! Az auto a kapunál állt és tiz perc múlva már a hegyen voltunk. — Újabban ebédelni is lehet a Moulin-ban és pedig igen jól. Meglátja. Tehát barátom ebédre is oda vitt. Máshol úgy neveznék, hogy pince, mert a restaurant a színpad alatt van, csakhogy ez az ebédlő kétemeletnyi magas és oly nagy terem, hogy ötszázan kényelmesen ülhet­nek benne. Van két kis fülke-színpad benne. Egyiké­ben most román cigányok játszanak, a másikon a fő-előadás után éjjel egy órakor külön intim mutat­vány kezdődik a vaosorázók számára. Vacsorára min­den asztalnál legalább egy palack pezsgőt muszáj rendelni (ez húsz frank), a kik pedig csak széket vesznek, (ők a galéria), kapnak egy pohár pezsgőt (öt frank). Hja, mert a Moulin Rouge-ban minden­kit megadóztatnak. Hihetetlen, hogy ez a mulató es- ténkint nem kevesebb, mint ötvenezer frank bevétel­lel dicsekszik. Előbb valamennyi igazgatója tönkre­ment, de jelenleg egy angol-amerikai konzorcium óriási jövedelmet csihol ki belőle. — S mely recept szerint? — kérdem a vállalat egyik tagjától. — Oh, igen egyszerűen — mindent megbővi- tettünk, megaranyoztunk és megdrágítottunk! Az ebéd igazán kitűnő volt. A többek közt ettünk borjonese ragout, melyet sokáig nem fogok elfeledni. Fél tizkor megszólaltak a csengetyük. — La répétition générale a Commenté! — kiáltja a maitre d’hotel. Tiz méter széles lépcsőn, bársonyos szőnyegen, nyiló virág közt haladtunk föl a nagy terembe. Az első, a kit felismerek, a karnagy, Jacobi, Berlinből. A párisiak most annyira a német hatás jármában vannak, bogy a ebantantjaikban is német zenét lehet hallani, a minthogy az egész este nem hal­lottunk mást, mint Walzertraum és egyéb német műből összelopkodott melódiát. Egyébként a Vig özvegyből is elég melódia ütötte meg fülünket. A nagy Operában most készülnek Strauss Salomejára. Az originális finom francia dal elveszett, divatját múlta. Ob, igen, Madagaszkárban még lehet néhány igazi francia kupiét hallani, de Parisban — abszo­lúte lehetetlen. Itt csak a Komm Karlinehen — a Margaréta járja. Szegény gall géniusz, de elsor­vadtál? A terem zsúfolásig tömve. Mindjárt a máso­dik páholyban egy nagyfejü ősz ember ül, baja clownszerüeu egy csomóba fölfésülve. Az ördögbe, hisz ez Rochefort, a híres zsanfílet, kitol csak teg­nap olvastam a Patrie-ban sziporkázó cikke:! Hány éves? Valami hibázik a százból! De a szive örökké ifjú. Ez az ember soha sem hal meg. Majd az első fölvonás alatt, egyszerre az egész terem, a balí'eiöli páholyok egyike felé fordul. Négy fehérnyakkendös, frakkos ür kisír be egy fekete kalapos nőt, a ka­lapra egy fia strucc van tűzve. IJz a nö Paris leg­szebb asszonya, Madame Lemonnier, a zsurnalista felesége. Görög profil, alabástrom teint, fekete izzó szem, a jobb kéz csupaszon — hisz 6% számú keztyüt nem érdemes felhúzni! Madame Lemonnier szuverén megvetéssel tekint a közönségre. Mosolya csak a színpad számára van. ' Soha sem tapsol, csak a i lorgnette-jével int, mire a szereplő rögtön feléje ! fordulva, meghajtja magát. A szépség királynéját megünneplik ebben a romlott köztársaságban. Do hát mit is játszanak? — kérdezzük a harmadik fölvonás végén. Mert eddig teljes lehetet­lenség volt a cselekményből valamit is megérteni. Minden összefüggés nélkül beszéltek, énekeltek, tán­coltak a színpadon — hercegek, pincérek, parasztok, kokottok. Rakás ember jön, megy, fut — mi a bajuk? Miért ez a lármás zene? A szinlap azt mondja, hogy adatik Ő fensége a szerelem (Son Altesse l’Amour), még pedig négy fölvonásban. Szerzője C’ottens . és Veber. Játszanak Méaly, Gaby, Labal asszonyok, a férfiak között föltűnik egy angol, Ered Wright, rossz Franci-aságával, de tökéletességig való szögletes ugrándozásával és groteszk táncával. Huszonöt kosz­tümöt vált az estén. Voltaképpen a legtöbbször nincs is rajta ruha, csak gallér és nyakkendő. De ez teljes öltözék ahhoz képest, a hogy a negyedik fölvonásban néhány hölgy szemünk elé kerül. Hármon van egy öv, egy harisnyakötő és egy kalap — már tudniillik mindegyikén csak egy ezekből. Aztán pedig meg­elevenedik, egy szobor előttünk áll egy állványon, egy igazi yénuszi alak. Valamelyik szobrász műterméből kiszállt modell. A kisasszony egyszerre csak el- prüsszenti magát, keresné a zsebkendőjét, de mikor nincs annyi mez rajta, mint a tenyerem, hát — a szomszédja törüli meg az orrát. Szenzációs taps. Még csak az kellene, hogy valamelyik reklámos patikárius pilulát nyújtson a szobor felé — köhögés ellen. Majd ez is meglesz. ...Mert hát Paris már nem egyéb Ízléstelen erkölcstelenség fészkénél, a csalók eldorádójánál, amerikai yankee-k és póttagon gaucho-k . mulató­jánál. Franciák, mikor vándoroltok ki innét? Fázmándy Dénes. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (A színházak hirei.) A, Nemzeti. Színház­ban pénteken az Egyenlőség kerül színre a rendes Szereplőkkel. Szombatra a Téli rege van műsorra tűzve. Az Operaház-ban holnap Svärdström Valborg asszony egyik legújabb szerepében, a Faustban, mint Margit fejezi be vendégszereplését. Eliánát, Mihalo- vich Ödön dalmüvét szombaton ismétlik meg. Fein- hals Frigyes bajor kamaraénekes vasárnap, március 29-én, a Nürnbergi mesterdalnokol dalműben, kezdi meg néhány estére tervezett vendégszereplését. A Vigszinház-ban pénteken és szombaton a Tatárjárás kerül színre az ismert szereposztásban. Bakonyi és Kálmán operettjét a jövő szezonban egy bécsi színház is bemutatja Herbstmanöver címmel. A darab olasz átdolgozásának előadási jogát Zacconi ügyvivője szerezte meg. A Népszínház keddi újdonsága, Lehár Ferenc Három feleség eimü operettje, a jövő héten nyolc vidéki színpadon kerül' bemutatásra. A budapesti premiert érdekesebbé teszi a szerző megjelenése és karmesteri szereplése. Az újdonság sok látnivalója közül különös emlitést. érdemel a különféle fényha­tásokban megelevenedő nárisi Vörös malom. A Há­rom feleség első előadásáig még négy estén kerül szinre .4 nagymama, mindenkor Blaha Lujza asz- szony és az uj Tódorba, Doby Ferenc fölléptévcl. A Magyar Szinhás-ban a jövő héten mutatják be Az attasé apja cimü vígjátékot. Dálnoky Nagy Lajos újdonságában Halmy Margit, Polgár Ilona, Harmos Ilona. Somlai. Papp. Garas, Réthey, Boross, Körmendi és Vándori játszik főszerepet. * (Jótékonycélu előadás.) Rendkívül bájos, mindenkit egyaránt magával ragadó dallamok zeng­tek ma este az Uránia-Szinházban, hol a Klotild- Egyésület javára, műkedvelők közreműködésével be­mutatták Dienzl Oszkár Narancsvirág cimü baba- játékát. A kis darab szövegét Farkas Imre irta. Já­tékos boltban vagyunk. Köröskörül magyar, francia, hollandi, Hindii és görög babák énekelnek. Olt van Narancsvirág, a japáni baba is és szive választottja, a fa-buszár. Igen boldogok, hogy egymásra találtak, de szerelmes sóhajtozásukat megzavarja a játék- kereskedő, a ki egy vásárló úrnőnek eladja a fa­huszárt. A bájos idill véget ér s a busuló Narancs- virágot vidám dallal vigasztalják a táncot lejtő babák. Az örök szerelem kedves szimbóluma és főképpen Dienzl Oszkár gyönyörű, művészettel kidolgozott zenéje, igen nagy hatást keltett. A díszes közönség, mely zsúfolásig megtöltött-e a * nézőteret, lelkesen ünnepelte Dienzl Oszkárt, mint szerzőt és a darab lelkiismeretes betanítóját. Sok tapsot és virágot kap­! tak a közreműködők is, főképpen Náday Ilona ! asszony, a címszerep mesébe illően bájos alakításáért. A babajáték egységét és poétikus levegőjét kissé megzavarta a műkedvelők betétül előadott tánca és éneke. Nagyobb figyelmet érdemeit Tinxon Alisz érdekesen stilizált hindu-dala, Svastils Eugénia fej­lesztésre érdemes hangja és a kis Vezsényi Margit kedves tánca. A pompásan sikerült estét Keéri Szánthó Imre ügyes zongorajátéka vezette be. Majd Geyer Stefánia, a sokszor ünnepelt hegedümüvésznő lépett a színpadra és bravúros játékával percekig tartó tapsvihart aratott. Kitűnő zongorakisérője Dienzl Oszkár volt. Az estét a nagy sikerre való tekintettel a jövő héten megismétlik. * (Magyar művésznő Drezdában.) Ripper Alisz, az ismert magyar zongoraművésznő, mint Drezdából táviratozzak, hatalmas sikert aratott Csajkovszkv b-rnoll versenymüvének előadásával. A kivivőit siker után még egy hangversenyre szerző­dött a művésznő. * (Cseh színészek Bécsben.) Az uralkodó jubileuma alkalmából a prágai Nemzeti Színház tagjai is vendégszerepelnek Bécsben, az An der Vidén színházban. Ez alkalommal két eredeti dráma és Schakespeare Hamlet-je kerül szinre. A körülbelül május hónapban történő bécsi előadásokra fölriszik a prágai Nemzeti Színház összes díszleteit. * (Hangverseny.) A Krakói Zeneegyesület Énekkara Barabás Győző vezetésével ma este tar­totta első hangversenyét a Vigadó nagytermében. A lengyel énekesek műsorukat kizárólag lengyel szerzők müveiből állították össze. Gorczycki, Mo- niuszko, Zelenski, Maszynski, Niewiadomski és I’iesni férfikórusait, végül pedig lengyel népdalp- kat adtak elő. A közönség örömmel hallgatta a Him­nuszt, melyet a testvernemzet énekesei műsoron kí­vül, meglepetésül adtak elő. A hangversenyen közre­működött még Lalewicz György zongoraművész. Chopin és Paderevszki szerzeményeit játszotta na­gyobb teknikai készültséggel, mint érzéssel. A kö­zönség gyakori és lelkes tapssal ünnepelte a len­gyeleket. * (Földrajzi Társaság.) A Földrajzi Társa­ság ma este tartotta harminchetedik közgyűlését Lóczy Lajos elnöklésével. Lóczy elnöki megnyitójá­ban a földrajztudomány jelentőségéről beszélt az ál­lami s a társadalmi életben. A földrajz kutatói mind inkább speciális irányokban dolgoznak, lejárt a kalandok, mesés élmények kora. Örvendtes je­lenség, hogy az újabb nag- kutatók között annyi a magyar. Sajnos, hogy a földrajz-tudomány iránt tár­sadalmunk nem mindpnik osztálya érdeklődik kellő­képpen. A Magyar Földrajzi Társaság-nak van ezer- kétszáz tagja s ezek többnyire a középosztályból ke­rültek ki, a plutokrácia s a mágnások nem érdek­lődnek a földrajz-tudomány mozgalma iránt. Az európai államok hovatovább mind jobban belátják a földrajz-tudomány, a földrajzi kutatások fontossá­gát s ebben Anglia jár elöl. Mi magyarok kivált a földrajzi ismeretek terjesztésében és népszerűsítésé­ben adunk jó példát. Ez a jelenség azonban azt is el­mondja, hogy nekünk a tudományos kutatásokra nincs kellő financiális erőnk. Megemlékezvén a Ba­laton tanulmányozásáról, végül hálás köszönetét mondott a társaság támogatóinak. Cholnokv Jenő főtitkár beszámolójában elmondta, hogv a mig a mi földrajzi társaságunknak ezerkétszáz tagja van, addig a washingtoni földrajzi társaság tizenötezer taggal dicsekedhetik. A nevezeteebb földrajzi társaságok a következők: a londoni négyezerháromszáz, a párisi kétezer, a berlini ezerkétszázötven, a brüsszeli ezer- ötvenegy. a római ezerötszázhuszonhat, a filadelfiai hatszázharminc, a tokiói száznyolcvanhét taggal. Vé­gül elnöknek megválasztották Lóczy Lajost, alelnök- nek Déchy Mórt s Havass Rezsőt, főtitkárnak Chol- noky Jenőt, titkárnak Littke Aurélt és választottak nyolc választmányi tagot. * (Magyar Történelmi Társulat.) Közgyű­lést tartott ma délután a Magyar Történelmi Társulat Zsilinszky Mihály elnöklésével. Zsilinszky terjedel­mesebb, tartalmas beszéddel nyitotta meg az igen népes közgyűlést, a melyben azt fejtegette, hogy a magyar historikusokat, érhető okokból, főként ha­zánk ezer esztendős múltja érdekli. Egyoldalúság volna azonban, ha múltúnk kutatása mellett histo­rikusainkat nem érdekelnék más nemzetek múltja is. A historikusnak legfőbb ideálja, legszebb hivatása, hogy az ember társadalmi életének, a társadalom evolúciójának föltárása, a mely munka egyúttal az emberi lélek mélységeit is föltárja a historikus előtt. A filozóf szemével kell nézni az egyes embert, a tár­sadalmi osztályokat s azoknak összeségét, a nemzete­ket is. Ma a történettudomány nagy átalakulás küszö­bén áll, ma vizsgálnia kell az ember erkölcsi és szel­lemi fejlődését a természettudományok .módszerével. Végül annak az okait kutatta, hogy a mi historiku­saink munkásságával nem áll arányban a közönség érdeklődése. A megnyitót a nagy közönség hosszan éljenezte és tapsolta. Ezután az uj választmányi ta­gokra szavaztak, s mig a kiküldött bizottság a szava­zatokat osszeszámlálta, Berzeviczy Albert olvasta föl: Olasz világ Magyarországon (2-177—1490.) címmel, Beatrix királyné cimü, az ősz folyamán megjelenő monográfiájának egy fejezetét. A fölolvasott rész a monográfia negyedik fejezete, az első fejezetet már

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék