Budapesti Hírlap, 1908. május (28. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-09 / 112. szám

14 BUDAPESTI HÍRLAP. (112. sz.) 1908. május 9. — Miből éltetek ott? —• kérdi az elnök. — Hát az asszonyok hoztak tyúkot, libát. — Ez persze csak úgy került­, nem vettétek? — Igenis, az asszonyok jártak utána. — De zálogba is hagytatok ott egyet-mást,­­u­gy­e? — Igen, sarkantyút, fülbevalót, még ezüst gombokat hagytak álogba. Egerszalókról Pest me­gyébe, Üllő alá költöztek, ott szintén lopásokból él­tek. A csendőrök egyszer rajtuk ütöttek, a férfiak elszaladtak, ekkor égették föl a csendőrök a kocsi­jukat is. — Ezt már a cigányok úgy szokták, mondja az elnök, a férfiak elszaladnak, ha baj van s otthagy­ják az asszonyokat. A Kolompár Mari esetét, a­kitől Surányiék a lovát erőszakkal elvették, úgy mondja el a fiú, mint tegnap Lakatos Jancsi. Az öreg Mari, mondja, tar­tozott Surányiéknak, azért vették el a lovat. — Megverték az öreg asszonyt? — Nem­ igaz, nem verték meg, én megmonda­nám, mert nekem nagyanyám. — Mi történt a lóval azután? — Agyonütötték, mert rühes volt, a béréért öt forintot adtak. — Ki kapta ezt a pénzt? — A Pornó. — Hiszen nem az övé volt a ló. — De ő vette el az öreg Kolompárnétól s az­­’,am­a már az övé lett. — Azt mond el már most, hogy történt a gyóri dolog. Honnan mentetek oda, kik voltak a bandában. A fiú belekezd az elbeszélésbe, de zavarba jön, mire Lakatos Jancsi a pódiumra szalad és közbeszól: — Elnök úr kérem, nem úgy volt. (Nagy de­rültség.) Az elnök: Te most hallgass, most a Pista hadd beszéljen. Pista elmondja, hogyan történt a gyóri be­törés, s azután, hogy ment a karaván Dánosra. Ő is azt mondja, hogy erre a vállalkozásra Trokár Marosa­­biztatta a férfiakat. Elsorolja, kik vettek részt a csárda kirablásában. — Te nem voltál ott, se Rozi, hát honnan tu­dod ezeket, kérdi az elnök. — Három-négy nap múlva visszajöttek oda Bugacra, a­hol mi voltunk. Hoztak mindenfélét, pá­linkát, dohányt, órát, pénzt, szép kendőket, meg re­volvert és beszélték, hogy mit csináltak. — Nem mondták, hogy mennyi pénzt hoztak? — Mondták, de én nem tudom, mert nem tu­dok sokáig számolni. D­e láttam, hogy aranyat is, bankót is hoztak. — A pénzt azután ki ásta el? — A Biharnak (az öreg Surányi Ignácnak) a felesége, meg a Csoroszlya, meg az én mamán. Szá­rították is a pénzt, mert véres volt és meg kellett mosni. Az öreg Bihar egy kis tüzet csinált és va­karta egy bicskával a bankókat. Azután bekötötték egy kis fehér rongyba és elásták a fa mellé. Akkor mondták nekem, hogy ügyeljek, nem jönnek-e a had­nagyok, de én nem arra néztem, hanem azt vigyáz­tam, hová temetik a pénzt. (Nagy derültség.) — Farkas Mári azután, mikor nála voltatok, nem kérdezte tőletek, hogy hol van az elásott pénz ? — De igen, kérdezte, mi sokára azután meg is mondtuk, mert azt gondoltuk, hogy kár lett volna a pénzért, ha a földben elrothad. De én azt is mond­tam, hogy a pénzt nem adom majd oda neki, mert ő megcsal és nem ad nekem egy krajcárt se belőle. (Derültség.) A bátyáim meg, ha kiszabadulnak, úgyis megvernek majd érte. — Az őrmester, a­ki benneteket Kolompár Marihoz vitt, nem faggatott? — Nem, de nem is mondtunk volna meg neki semmit, mert féltünk, hogy akkor majd szorulni fo­gunk, mert annyi csendőr járt akkor arrafelé, hogy csak no! — Hát azt ki beszélte neked, hogy mi történt Dánoson, mert hiszen ,te nem voltál ott, ugy­e? — A Trokár Harcsa félrehivta egyszer a Lizit és én kihallgattam, mit beszélnek. — Mit láttál azután a cigányoknál, a­kik Dánoson jártak? — A Dolánál óra volt, lánccal, a Pornónál meg pisztoly. Trokár Harcsánál meg egy fülbevaló. Ezeket a tárgyakat az elnök most megmutatja neki s a fiú mindezt megismeri. Elmondja ezután, hogy a soproni menedékh­ázban írni, olvasni, rajzolni tanul, meg kosarat fonni, ő azonban kárpitos akar lenni. Az ügyész: A pénzből, a­mit Dánosról hoztak, te is kaptál ugy­e Pista, krajcárokat. —­ Igen. — Miért féltél eleinte megmondani Kolompár Marinak, hogy mi történt a csárdában s te mit hallottál a cigányoktól? — Féltem, mert a cigányoknál az a szokás, hogy a­ki vall, azt megölik és az erdőben elrejtik. Az elnök: Van itt egy száz koronás bankó, hogy égett ez meg? — Az öreg Surányi száritgatta a tűznél és ott megpirult egy kicsit. — Ott voltál, mikor a matkós gulyásnak dohányt, meg szivart adtak a cigányok. — Igen. Az elnök: Hogy a fiú egy kicsit kipihenje ma­gát, a tárgyalást tiz percre fölfüggesztem. Lakatos Pista: De hiszen nem vagyok én még elfáradva. (Derültség.) — Az elnök tiz percre mégis fölfüggesztette a tárgyalást. Szünet után folytatták a Lakatos Pista kihall­gatását. Az ügyész: Nem tudod Pista, már Matkón volt róla szó, hogy a banda Dánosra menjen? — A Trokár Marcsa porolt az emberekkel, hogy csak menjenek oda. Az egyik védő: Te a vizsgálóbíró előtt nem mondtad, hogy a Lola is ott volt Dánoson, miért hallgattad ezt el akkor? — Azért, mert Lolát m­ég akkor nem fogták el és én féltem tőle. — A vizsgálóbíró előtt nem mondtad, hogy a revolver Sztojka Bajkánál volt, pedig ő már akkor el volt fogva s nem kellett félned tőle. — Akkor mégis nem így voltam én, mint most. Én tudom, hogy őket már most elitélik, és én nem jutok többet a kezükbe. Az igazgató úr mondta nekem, hogy húsz év múlva már cigányok se lesznek. Baumfeld dr. védő: Tanulsz imádkozni a menházban. Tudod a tiz parancsolatot? — Tudom. —■ Mit mond annak ötödik szakasza? Tudod, hogy te most az anyád ellen is vallottál, árul­kodtál? Az elnök a tanúhoz: Erre a kérdésre ne felelj, fiam. Ilyen kérdéseket, védő úr, nem engedek meg. Lakatos Pista a védőhöz fordulva: Én a bácsi­nak semmit sem felelek, csak az ügyész urnak. (Nagy derültség.) Az egyik védő: Tegnap óta beszéltél te Pista Murzsával, mert együtt vagytok itt Pesten, ugy­e? Nem mondta neked Murzsa, hogy itt miket kérdez­nek majd a bácsik tőled. — Nekem nem mondott ilyet semmit. — Haragszol te Trokár Harcsára? Goromba volt ő hozzád? — Haragszom rá, mert harminc ember volt a keze alatt és mindig rabolni küldte őket. Az elnök: Várjál csak, Pista, te az előbb azt mondtad, hogy te csak az ügyész úrnak felelsz. Hát honnan ismered te az ügyész urat? Melyik itt az az ur? — Maga, — mondja a fiú az elnöknek, nagy de­rültség mellett. Ezután a kis Kolompár Jánost hallgatták ki. A fiúnak Lakatos Párné az apja, de ő Kolompár­nak mondja magát, mert az anyját Kolompár Buernek hívják, különben apja, anyja, mindketten vádlottak. A fiú a Surányi-bandának minden tagjá­val rokonságban van. A karavánnak a gyóni és dánosi eseteket megelőző viszontagságait ugyanúgy mondja el, mint a két Lakatos fiú. A gyóni betö­résről azt hallotta a banda tagjaitól, hogy ott megvertek egy magyar embert, meg két asszonyt. A dánosi rablógyilkosság után látta a cigányoknál a csárdából rablott holmit; ezeket a tárgyakat mind megismeri. Különben ismétli nagyjában a Laka­tos fiuk elbeszélését. A Szarvas Teréz tükréről azt mondja, hogy annak hátán egy csendőr kép volt (a király arcképe), a Szarvas István óráján pedig egy piros (arany) lánc. A fiút most Rákoskeresztúr­ról, a gyermekvédő liga ottani menh­ázából hozták a tárgyalásra, s az elnök kérdésére azt mondja, hogy a ligából jött. Ott kosárfonásra tanítják most, de ő borbély akarna lenni — ha addig élek — mondja. Az ügyész intézett még több kérdést a fiúhoz s ezután az elnök két órakor berekesztette a tár­gyalást. —, A Polónyi—Lengyel-per. Rupp Zsig­­mond királyi közjegyző vizsgálatot kért maga ellen annak megállapítására, vájjon jogosan járt-e el, a mikor a nála letett Nákó-féle nyilatkozat kivonato­lását Polónyi Gézának megengedte. A budapesti ki­rályi közjegyzői kamara Weinmann Fülöp dr. elnök­lésével ülést tartott s megvizsgálta a dolgot. A vizs­gálat alapján a kamara kimondotta, hogy Rupp Zsigmondnak az eljárása minden tekintetben törvé­nyes és kifogástalan volt. — A földosztó válsága. Konok háborúsko­dás folyik már évek óta Várkonyi István ismert szo­­cialista vezér és a felesége közt. A meghasonlott há­zasfelek legutóbb a büntető bíróságon mérkőztek meg. Az asszony okirathamisítással és csalással vá­dolta meg az urát. Pa­n­aszfel­derítésében elmondta, hogy férjének, még mikor békességben éltek együtt, egy húszezer koronás váltót írt alá. A váltót Vár­konyi egy szövetkezetnél leszámítoltatta. A szövet­kezet pár hónap múlva fölszólította Várkonyinét, hogy fizessen tízezer koronát, mert a kölcsönt Vár­konyi szerint együtt vették föl s így a váltótartozás fele őt terheli. Várkonyiné erre megtette a férje ellen a följelentést, de az ügyészség indítványára megszüntették az eljárást. A megszüntető határozat után Várkonyi hatóság előtt való rágalmazásért tett panaszt a felesége ellen, de a járásbíróság elévülés okából fölmentő ítéletet hozott. Ezt az ítéletet a törvényszék fölelbviteli tanácsa ma jóváhagyta­— Rochette szabadlábon, Párisból távira­tozzék. A büntető törvényszék elhatározta, hogy Rochette-et 200.000 frank óvadék ellenében ma este ideiglenesen szabadlábra helyezi. — Pánszláv izgatás. A turócszentmártoni Narodnie Novini cincű újság, melynek Hurban Szve­­tozár a szerkesztője, tavaly, december harmadik­ számában ismét megrágalmazta a magyar nemzetet. Azt írta, hogy a magyarok korbáccsal ütik a tóto­kat, vagyonukat elkobozzák s sajtópörrel zaklatják őket. A királyi ügyészség panaszára a cikkíró, Gzi­­pár József asztalosmestert izgatásért ma az esküdt­­biróság előtt kérdőre vonták s Keserű Lajos dr. ki­rályi ügyész vádbeszéde után négy hónapi államfog­házra s háromszáz korona pénzbüntetésre ítélték. — Az étkező kocsik tolvaja. A nemzetközi hálókocsi-társaságnak a keleti pályaudvaron vesz­teglő étkező kocsijait állandóan fosztogatta Morvát József kocsirendező. Éjnek idején föltörte a kocsik zárját s hol élelmicikkeket, hol készpénzt lopott a kocsikról. Két, lesben álló munkás végre lefülelte a tolvajt, a­kit a büntető törvényszék ma egy eszten­dei börtönre ítélt.­­ Az országos bírói és ügyészi egyesület székelyudvarhelyi osztálya minap tartott értekezle­tén megalakult. Megválasztották elnöknek Bodolla Gábor dr. királyi törvényszéki elnököt, titkárnak Révffy Zoltán dr. királyi ügyészt, pénztárosnak Nagy Kálmán királyi járásbirót, választmányi ta­goknak László Domokos királyi ítélőtáblás bírót, Voith Gerő dr. és Lemény Ferenc királyi törvény­­széki bírákat, Csanády Zalán királyi járásbirót. (STN­ITTER.­) A szerető hűs élettárénak, a gyermekein rajongó szeretettel csennye gondos anyának, az unokáit gyön­géden becéző nagyanyának mintaképét MARTON LIP­TNE szül. Stiglitz Rozáliát életének 65. évében, 41 évi zavartalanul boldog házas­­­­ság után a Mindenható felette hosszú szenvedéseitől megváltotta. Fáj­dal­münktől mélyen lesújtva, értesítjük mindazok I­kat, kiket nemes szivével szeretett és barátait, kik őt­­ szeretve tisztelték, hogy drága halottunkat f. hó 10-én (vasárnap) d­­e 9 órakor kisérjük az Eöttvös­ utca I 38. az. gyászházból végső útjára, a rákoskeresztúri I­­zr. sirkertbe. Budapesten, 1906 május hó 8-án Marton Lipót férje. Marton Ákos, Marton Ákosné, Marton Sándor dr Dr Marton Sándorné Marton Jenő, Marton Jenőné, Lukács Jenőné, menyei: Bernauer Gézáné Lakács Jenő, gyermekek Bernauer Géza vején Marton Pistik© , Marton Gyuri, Böske és Bandi. Marton Klárika, Lukács Imre, Misi és Józsi unokái. Dr. SZEGI KÁLMÁN vizgyógyintézete felnőttek és gyermekek számára ABBÁZIÁBA!?. Erősítő-, edző- és hízlalókórák egész éven át. —« Gyermekek 7 éven felül kíséret nélkül is fölvétetnek. 94237 bárkinek, a­ki neuraszténiában, ideg­gyengeségben, vérszegény­ségben, reumában és köszvényben stb. szenved, kész díjtalanul meg­nevezni egy egyszerű, meg­lepő ha­tású orvosságot, a melyet véletlenül ismert meg. Mivel mint annyi más beteg, maga is minden lehetséges orvosság hasz­talan alkalmazás* után, ettől meggyógyult, lelkiismeretbeli köte­lességének tartja, hogy örök hálából megtegye ezt a kijelentést, a­melynek tisztán emberbarát­ célja egy fogadalom következ­ménye. Tessék fedélét írni e címre: WiMer A, Amália RöSzony Albertfalva 6, Awrianes* mellett. Egy hölgy Természetes arzén vasas-viz A^legsikeresebben ajánlva orvosok által: vérszegénység*, bor-, ideg-, női-bajnál. Házikúrára (ivókúra) minden év­szakban alkalmas. Minden gyógyszertárban és vizkeres­­kedésben kapható. Híres fürdő-levegőgyógyitóhely (Hól- Tirol) Trieszttől 11/9 óra vasúton. Fürdőépület és nagy­szállók, fürdők és park. I. rangu legelőkelőbb házak fen­­séges­ helyen (535 m.), 150.000 négyszögméter nagy, disz­­fenyőfa-parkkal körülvéve. Impozáns dolomit-panoráma. Enyhe alpesi éghajlat. Évad májisis 1-től októberig. 200.000 kor. készpénzemet, biztosítékka­l rend­elkezd­en e­k 7% kamatos életjáradékra átadnám, kisebb tételekben is. 60 éves vagyok, halálom utána tartozás megszűnik. Bővebbet csak levelileg: Lovessy, Budapest, VII., dohány-utca 84. 21. 18. (Válaszbélyeg:) 101120 *) E rovatban foglaltakért nem vállal felelős­­séget a szerkesztőség.

Next