Budapesti Hírlap, 1908. október(28. évfolyam, 235-261. szám)
1908-10-27 / 257. szám
1903. október 27. BUDAPESTI HÍRLAP. (257. sz.) zene legnagyobb pátronusára, Apponyi Albert grófra emelte poharát s egyúttal kimentette a kultuszminisztert távolmaradásáért. Igen kedves és ötletes köszöntőt mondott Szirmai Imre, a ki igazgatójának, Beöthy Lászlónak, nevében üdvözölte Takáts Mihályt. Szülővárosának hódolatát tolmácsolta Tóvölgyi Titusz dr. az ünnepelt gégeorvosa, aki nagy derültség közben, Takáts hangszálaira ürítette poharát. A mind jobban hevülő derültséget fokozta Polgár Lajos, az ünnepelt egyik legnagyobb tisztelője. Takáts művészetét a leghíresebb énekesekével hasonlította össze s amikor legutóbbi alakításáról, Hans Sachsáról, beszélt, így fejezte be szavait: — Lehet, hogy Feinhals jobb suszter ebben a szerepben, de Takács viszont jobb énekes! Percekig tartó taps és éljenzés zúgott a rajongással teli szavak után s Takáts hajlongva, koccintva és kézszorítással köszönte meg az áradozó magasztalásokat. Mihályi Ferenc, az est egyik rendezője emelt ezután poharat , az ünnepség kiváló vendégét, Günther Antal minisztert köszöntötte. Az aposztrofálásra Günther is fölszólalt. Egy kedves, ifjúkori emléket elevenített föl. Beszélt az apjáról, aki mindig dicsérte egyenes jellemét, s csak egy hamisságát kifogásolta, amikor énekelt. Követendő például állította eléje Takáts Mihályt, aki már abban az időben elbűvölte mindnyájukat csodás dalolásával. Azóta változtak az idők, s most boldogan üdvözli a nagy művészt, aki annyi dicsőséget szerzett magának és a magyar névnek. Poharát Takáts mellett a magyar művészekért ürítette. A hivatalos és nem hivatalos beszédek elhangzása után a közönség Takáts Mihályt óhajtotta hallani. Takáts nem is sokat kérette magát, hanem egyszerűen fölkelt és körülbelül a következőket mondotta : — Végtelenül sajnálom, hogy amit most mondani akarok, nem lehet elénekelni, mert ez azt hiszem, nekem is, nektek is kellemesebb volna. Mielőtt azonban megköszönném ezt az igazán meg nem érdemelt kitüntetést, hálával gondolok ő felségének legfelsőbb kitüntetésére, amelyért mély köszönetet mondok Apponyi Albert grófnak és Mészáros Imre igazgatónak, akik erre a kitüntetésre érdemesítettek. Ez a kitüntetés nemcsak engem ért, hanem az egész énekes magyar művészetet, amelyre ennek az aranykeresztnek a fénye rásugárzik. Szívem legmelegebb szeretetével köszöntöm tehát kollégáimat és barátaimat, akik engem ennek a mai ünnepségnek a felejthetetlen emlékével megajándékoztak. Az Isten éltessen mindnyájatokat! Fölragyogott a szeme mindenkinek, a mikor Takáts bevégezte rövid beszédét s kiki sietett, hogy még egyszer koccinthasson az est igazi hősével. Ezután még az ünnepségre küldött táviratokat és üdvözlő sorokat olvasták föl, a mely után még sokáig eegütt maradt a jókedvű társaság. * (Az Operaház bérbeadása.) Néhány nap óta egyre határozottabb alakban vetődik föl a hír, hogy a kormány bérbeadja a magyar királyi Operaházat. A kultuszminisztérium vezéremberei cáfolják a híresztelést, ezzel szemben mi hiteles forrásból arról értesülünk, hogy Apponyi Albert gróf igenis hosszabb idő óta foglalkozik a bérbeadás tervével, s művészeti, adminisztratív és pénzügyi okoknál fogva tartja szükségesnek, hogy az Opera — kello garanciákkal és felügyelettel — magánkezelésbe kerüljön. Pozitív alakot akkor öltött a terv, mikor körülbelül két héttel ezelőtt a miniszériumhoz memorandumot adtak be, melyben egy vállalkozó — értesülésünk szerint Beck Vilmos operaénekes — ajánlkozik az Operaház kibérlésére. Egymillió korona biztosítékot kész azonnal letenni és kiváló művészi programot ígér. Ha az Operát bérbe is adják, ami még nagyon megfontolandó, a kérdést természetesen nem intézhetik el rövid uton. A kormánynak először a parlamenttel s az udvarmesteri hivatallal egyetértően, elvben kell elhatároznia a bérbeadást; ezután jön még az eljárás nyilván pályázat és ajánlatok alapján. Addig természetesen sok idő fog elmúlni. De már ennyi is elég, hogy konstatálhassuk, hogy a közoktatási tárca igen radikálisan kezeli a színházak ügyeit, de nekünk úgy tetszik, nem elég szerencsével. Ebben az ügyben a Politikai Értesítő illetékes helyről nyert információ alapján a következőket jelenti: Az Operaház átvételénél csakugyan fölmerült az az eszme, vajjon nem volna-e jobb az Operaházat egy minden tekintetben megbízható vállalkozónak bérbeadni. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium erre vonatkozólag meg is bízta Mészáros igazgatót, hogy tanulmányozza a bérbeadás kérdését, különösen a párisi nagyopera viszonyait, amely ugyancsak bérlő kezében van s tanulmányának eredményéről tegyen jelentést. Mészáros igazgató mindezideig még semmiféle jelentést nem tett s igy valótlan az a hir, mintha ez ügyben a minisztérium állást foglalt, avagy döntött volna. * (Grasso a Magyar Színházban.) A derék sziciliai művész ma este búcsúzott el közönségünktől Sudermann fényesen megbukott drámájában, a melynek szimbolisztikus címe: Kő kövek alatt. Ez is népies dráma, egészen Grasso hatalmában lévő területen mozog, és ma is láttuk, hogy az olasz vendégnek a birodalma szűk, de rajta aztán föltétlenül a gazdája. Amit a népies, eredeti, kultúrától nem tompított emberi lélek szenvedély, indulat ábrázolásában az erő, igazság és temperamentum adhat, azzal Grasso nem marad adós. Társasága is bárja vele a gyors és forró lélegzést, amelynek párájában, mintha ott a színpadon égnének el az emberek. Grasso-t nem bántotta még a csekélyszámú közönség sem; egész szívvel játszott kevés hallgatójának és oly kiáradó hálával köszönte meg az ünneplést, mintha ezerek szerezték volna meg neki tomboló tapsok közt, virágok záporában. Budapestre bizonyosan örömmel fog visszagondolni a szicíliai nép e zseniális gyermeke, és azok a budapestiek, akik látták, viszont őt fogják megtartani megbecsülő emlékezetükben. * (Az ifjúság Ábrányi Emilnél.) Fiatal emberek nagy küldöttsége jelent meg tegnap Ábrányi Emil lakásán, hogy a költőt írói működésének negyvenedik évfordulóján üdvözöljék és díszes kötésű táblában emléklapot nyújtsanak át neki. A budapesti VI. kerületi állami főreáliskola Arany János körét képviselő ifjakat tanáruk és mesterük, Jakab Ödön vezette, aki többek közt ezt mondta: Az az ifjúság, melynek a költészetben és irodalomban oktatója és vezetője vagyok, nagyon jól ismeri a te nevedet. Nemcsak, a nevedet, hanem azokat a kiváló érdemeidet is, melyekkel hazánk legjobbjai közé küzdötted föl magadat. Ez az ifjúság régóta forrón óhajtotta, hogy előtted állhasson és hozzájuk intézett szavadat hallhassa. És én, íme, idehoztam őket. Örvendj az ő hangjuknak, mert abban a jövendő idők irántad való szeretetel beszél; az ő hangjuk csengésében és szivük dobogásának ütemeiben a te neved jövendő időkben való diadalmas zengésének az uvertürje szól. Az ifjúság elnöke, Baj László, üdvözölte ezután a költőt, mondván többek közt: Erősen meg vagyunk győződve, hogy parancsoló hazafias kötelességet teljesítünk, amikor költői pályafutását ünnepeljük. Mert érezzük és tudjuk, hogy hosszú évtizedek alatt nem volt a magyarnak egyetlen költője, aki e nemzet lelkesítésére, önérzete emelésére, jogainak védelmére, a szegények és ügyefogyottak vigasztalására hathatósában pengette volna lantját, mint ön. Még gyorsan ficsértő, sok tekintetben háládatlan kör sehi felejtheti, hogy az Ön lelkesítő, gyújtó énekei hány szürke napját á tették ennek a nemzetnek zajosan ünneplő, derült nappá s újabb és újabb lobogásra hároyszor szították föl a magyar szívek szunnyadozó tüzet. Fogadja szívesen a mi hódolatunkat, mely igazán őszinte és soha el nem múló. Mi mindig követni fogjuk, a merre költészetének hangjai vezetnek s imáinkból sohasem hagyjuk ki a nevét, hogy az isteni Gondviselés tartsa meg önt nekünk még sokáig! A zajos éljenzéssel többször megszakított beszédre Ábrányi Emil meleg szavakkal felelt. Köszönetet mondott az ifjúságnak megemlékezéséért. Az én vágyam, — mondotta — hogy úgy mondjam: dicsvágyam mindig csak az volt, hogy nyomokat hagyjak az emberek szívében, hogy a magyar nemzet fogékony fiai, akiket írásaimmal egyszer-másszor talán vigasztalnom, talán lelkesítenem sikerült, csöndes megelégedéssel nézzenek utánam, amíg járnikelni látnak ezen a földön és szeretettel gondoljanak rám, amikor már nem leszek az élők sorában. Költőre nézve csak egy jutalom, egy kitüntetés lehet igazán értékes: a ragaszkodásnak, az elismerésnek olyan szép, és szabad megnyilatkozása, mint most itt, velem szemközt, az önöké! A díszes emléklap átadása után az ifjúság tisztelgése véget ért. * (Egressy Gábor és kortársai.) Az Országos Színészegyesület Egressy Gábor születésének századik évfordulója alkalmából kiadja azokat a leveleket, amelyeket a nagyemlékű magyar színészhez híres kortársai írtak. A könyv Molnár Lászlónak, a Nemzeti Színház művészének szerkesztésében a jövő héten jelenik meg. Egressy Gábor életrajzán s néhány a korra vonatkozó értekezésen kívül Kazinczy Gábor, Horváth Boldizsár, Bajza József, Petőfi Sándor, Szemere Bertalan, Perczel Mór, Arany János, Várady Gábor, Vahot Imre, Paulay Ede, Beöthy Ákos, Bernáth Gáspár, Szathmáry Károly, Tompa Mihály, Csernátony Lajos, Rónay Jácint, Szénfi Gusztáv, Szemere Pál, Jósika Miklós báró, Szemere Miklós, Szász Károly és Rednótfáy Sámuel. Egressyhez irt levelei, Kossuth és Nyáry rendeletei gazdagítják az érdekes könyvet. * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színházban holnap adják negyedszer Brieux Simone című színművét, Márkus Emmával a címszerepben. Csütörtökön kerül színre először az új évadban Rákosi Jenek A szerelem iskolája című színműve, részben új betanulással. A piros bugyelláris szombati felújításán Blaha Lujza, Rákosi Szidi, Molnár Rózsi, Bernyén Mari, Bakó, Gyenes, Rózsahegyi, Kovács, Pálfi, Molnár, Bartos és Abonyi játszik főszerepet. Az előadást vasárnap este megismétlik. Vasárnap délután Márkus Emma fölléptével A kaméliás hölgy kerül színre. A Magyar Színház műsora Bernhardt Sára hirtelen megállapított vendégszereplése miatt megváltozott. Kedden, pénteken és vasárnap este A szerencse fia, szerdán A császár katonái, szombaton A sas-fiúk, vasárnap délután pedig Sziriusz kerül színre. Hétfőn kezdi meg vendégszereplését Bernhardt Sára asszony, francia színtársulatával. Az első estén A sasfiók, a másodikon A kaméliás hölgy vezető szerepében fog föllépni a híres művésznő, aki egyéb szerződése miatt nem hosszabbíthatta meg vendégszereplését. Fölemelt helyáru jegy a francia előadásokra már kapható az elővételi pénztáraknál. * (Filharmóniai hangverseny.) Kezdetnek kissé szürke és jelentéktelen volt a mai első este. A kép külső fénye nem változott: a Vigadó széksorai telve előkelő, gyönyörű közönséggel. A szimfonikus zene annyi embert érdekel, hogy a filharmónikusok zsúfolt termekre számíthatnak még akkor is, ha a többi zenekar ötlet, modernség, aktualitás, művészi gond, körültekintés dolgában túlszárnyalja is őket. Csak az a sajnálatos, hogy a legrégibb zenekari társaság nem őrzi féltékenyebben elsőbbségét s ily könnyűvé teszi a versenyt vetélytársainak. A mai est egyetlen újdonságát, Glazunov hetedik szimfóniáját csalódással hallgatták a nagy orosz poéta tisztelői. Semmi abból a mélységből, metafizikai erőből és azokból a hatalmas,szinte emberfölötti méretekből, amik Glazunovot többi szimfóniáiban oly közel állítják Csajkovszky mellé. A szimfonikus stílus abszolút alanyisága helyett tetszetős, elegáns külsőségek, valóságos színpadiasság, mely Delibes és Wagner között ingadozik, s a két irány eltéréseit úgy egyezteti, hogy mindkettőnek orosz színezetet ad. Négy rövid, szvit-szerű, tétel, pásztori alaphanggal, mely ott, ahol terjengő és lírai, a modern zenedrámából veszi kifejező eszközeit. Fölösleges Glazunovnál a megírás teknikáját magasztalnunk; szinte magától értődik,hogy minden ragyogó, sima s egymást érik az elmés finomságok, melyekben Kerner István mesteri vezetésével a zenekar mutatta virtuozitását Ezt honorálta a'Szintistita Során fölhangzó taps. Maradandó benyomást azonban a mű nem keltett. Rosenthal Mór,ez estvendége, Scharwenka zongorakoncertjét játszotta. Az üres bekezdő tétel után alig volt sikere, de az ügyes szkerzó és hatásos finálé tetszett s a végül fölhangzó viharos taps egy ráadás eljátszására késztette a művészt, aki ma főképp a' ’ hangszinek finom mesterének bizonyult. Mozart egyik megnyitója és Liszt Mazeppája egészítette, ki a műsort. * (Operaház.) Vasárnap este új király énekelt Wagner Lohengrin-jében. Ney Bernát, Operaházunk egyik kevéssé méltányolt énekese vállalkozott arra, hogy feledhetetlen emlékű bátyjának híres szerepét eljátsza. Próbálkozása dicséretet érdemel, bár ez a szerep voltaképpen egy kissé mélyebb orgánumot és imponálóbb színjátszó készséget követel. Ney Bernát tehetségének ilyen megbecsülése a közönség elismerését is kivívta;a fölhangzó taps további biztatásul szolgáljon hasonló feladatok teljesítésére. A két vezető szerepben Medek Anna és Anthes György mutatta be ismert alakítását. * (Az első Petőfi-matiné.) A Nemzeti Múzeum dísztermében vasárnap délelőtt volt az első Petőfi-matné, melyet a Pető Társaság a Petőfi-ház javára rendezett s ezért szerény belépő díjjal. A terem egészen megtelt s igen soknak nem is jutott ülőhely. A matinét Herczeg Ferenc elnök nyitotta meg. Petőfi szelleme — mondotta többek közt — a magyar ember belső világának magától értetődő kiegészítő része. Petőfi: tekintély. Ez a költő diadala, de egyszersmind veszedelme is. Veszedelme azért, mert föléje emeli az átlagos olvasó bírálatának, pedig ami nagyon is fölöttünk áll, az iránt könnyen fásultak leszünk, mint a pusztai ember a naplemente és a zivatar felséges színjátékával szemben. Ne vetessék káromlásnak, ha azt mondom: Szeretném, ha valami természetfölötti erő egyszerre kitörölné minden magyar ember elméjéből Petőfi Sándor nevét, azután újra a nemzet kezébe adná műveit, hogy ismerje meg érett elmével, fogékony , szivel, előítéletek és kész fogalmak nélkül, ismerje meg és ítéljen fölötte úgy, ahogyan egy névtelen kesedők fölött ítélne. Meg Vagyok, róla győződve, hogy Petőfi, még,pedig az igazi, az eleven Petőfi, gyönyörű diadalt ülne az iskola és a hagyományok Petőfije fölött. Azok, akik csak a merész forradalmi énekek, a vért forraló csatadalok tüzes lantosát, a magyar népies motívumok és a szerelem költőjét ismerik és becsülik benne, fölfedez- 13