Budapesti Hírlap, 1908. december (28. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-25 / 308. szám
1908. december 25. BUDAPESTI HÍRLAP. (308. sz.) 97 i - ettttlmims*•««•»*•*»«•0»*«»«»« •«•»5»*ssa Kiváló minőségű borpárlata■Itta ÉS TÁRSA0 0 Q PROnOniORl COGnflCGYflRÁBÓl niflDENÜTT KAPHATÓ! nAOyflRORSZÁGI VEZÉRKÉPWJEW«' RÓD05I TESTVÉREK 6nDflPE5T.V52flB00506ToRkQ BUDAPESTI NÉDI KÉPVISELŐ S« WflCK KERE5ZSÉW IV.GERLÓCZY UTCA 2*.Q 0 0 'oadOPSiiooa«iDiiafiv«fie(iei9O9iii'(0|C9nf339Sflta MMMEiJLv &V.&M, 4**11■ I ._£ e et M Egy másik következménye a pénzszükségletnek, hogy a francia bankok visszavonják külföldi követeléseiket, ami az általános pénzbőség mellett könnyen megy, mindenesetre összefüggésben van azonban a dolog az új orosz és más kölcsönökkel is, amelyeket a francia piacon bocsátanakki legközelebb. — Toldy, az Uj földesur és a Korhadt fakeresztek. Nagy megfigyelők, sokat utazott emberek ismételten megírták már, micsoda csodálatos nagy értelmi tulajdonságokat egyesít a magyar faj még a pallérozatlanabb rétegében is. Herman Ottó, tiszabádszalóki öreg parasztja mellett, akinek már „esteledik, de még nem harangoztak", ott van a Justh Zsigmond pusztaszenttornyai gyányója, aki stoikus nyugalommal áll a sok baj között, „mert valahogy csak lesz! Mert még úgy, hogy sehogy se lett volna, úgy sohase volt.“ S íme, most egy hivatalos értesülésünk érdekesen bizonyítja, hogy az igaz és szép kultusza mennyire él a magyar néplélekben. A földmivelésügyi minisztérium abból az alkalomból, hogy háromezerre szaporította föl a gazdasági népkönyvtárait, begyűjtötte az adatokat arról, miket olvas a nép a népkönyvtárakból legnagyobb szeretettel? Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a legnépszerűbb, a legkapósabb három magyar könyv Arany Toldija, Jókai Uj földesura és Rákosi Viktor korhadt fakeresztje. Hogy a magyar földművelő nép ekkora irodalmi ízlést árul el, ez rendkívül érdekes jelenség és fölötte örömkeltő. Úgy nézzük, úgy látjuk, hogy nagyon helyesen vágott új utat Darányi az irodalmi ízlés fejlesztésére a népköriben. S kiszorítván a ponyvafüzeteket, jeles művek terjesztésével szoktatta hozzá a népet a gazdasági olvasókönyvek olvasására. A jelentések e részben is örvendetesek. Amikor ugyanis a szépirodalmi olvasmányból kifogy a népkönyvtárt megkedvelő magyar, sort kerit a gazdasági könyek olvasására, hogy mint kell fát ültetni, szőlőt telepíteni. Jellemző eset, hogy egy szőlőkapást a többiek bepanaszolták, mert három hónapig magánál tartotta a könyvtárból a szőlészetről szóló könyvet és a többi nem olvashatta. Egy uj korszak derengése ez. A közös hadsereg ellátása és a gazdák. A közös hadseregnek évenként kerek három millió korona értékű gabonát kell vásárolnia Magyarországban. E meglehetős nagytömegű szükséglet ellátásában a gazdák aránylag igen kevés részt vehettek, mert a megfelelő forgó tőke híján szükséges, hogy terményeiket azonnal fizessék ki készpénzben. Jurányi Ignác földművelésügyi miniszter annak tudatában, hogy ez az állapot a gazdákat az értékesítés igen kedvező módjától fosztja meg, már hosszabb idő előtt tárgyalást kezdett az illetékes tényezőkkel, hogy a hadsereg gabonaeladásában a gazdák részére biztosított közvetetlen részvétel a gyakorlatban is sikeresen megvalósítható legyen. Ez a cél most akként éretette el, hogy a pénzügyminiszter Darányi Ignác megkeresésére összesen három millió koronát bocsátott előlegképpen a közös hadügyminiszter rendelkezésére. Ebből az összegből a gazdáktól vásárlandó termények azonnal készpénzben kifizethetők. Természetesen az is ki van kötve, hogy ezt az előleget csakis a Magyarországon tényleg foganatosított terményvásárlásokra lehet fölhasználni. Ez az eljárás ezentúl rendszeressé válik a hadsereg terménybeli szükségletének beszerzésénél. Az új ipartörvény. A Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének az új ipartörvény tervezet tárgyalására kiküldött bizottsága tegnap tartotta Rechnitz Béla elnöklésével VII. ülését, melyen Botor Gusztáv dr. referálása alápján behatóan megvitatták a tervezetnek a munkaviszonyra, a munkaidőre, valamint az iparfelügyeletre vonatkozó intézkedéseit. Élénk eszmecser© után, melyben az elnökön és az előadón kívül Schütz Mór, Deutsch Lajos dr., Kollár Miklós dr. igazgató és Haberfeld Miksa cégvezető, valamint a kereskedelmi minisztérium képviseletében megjelent Pap Dezső dr. miniszteri titkár vettek részt, a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkaidő tekintetében lehetetlenség a magyar ipartörvényben messzebbmenő intézkedéseket fölvenni, mint aminek Ausztriában valóban fönnállanak. Ez alapelvhez képest a bizottság több módosítást fog javasolni. A bizottság helyesli, hogy az iparfelügyelőnek hatósági jogkör adatik, de a szolgálat érdekében levőnek tartja azt, hogy az iparfelügyelők a kazánvizsgálatok teendői alól fölmentessenek. A baleset-elhárítás ügyének tervszerű kiépítése érdekében a bizottság szükségesnek tartja, hogy a kereskedelemügyi minisztérium mellett ipari munkaadókból, munkásokból és más technikai szakférfiakból országos jellegű tanács szerveztessék, melynek szakvéleménye minden általános jellegű baleset-elhárítási és munkásvédelmi intézkedés kibocsátása előtt beszerzendő volna. Az egészség és testi épség védelmét célzó, valamint a gyárak berendezésére vonatkozó intézkedésekre nézve a bizottság a tervezet túlságosan aprólékos intézkedéseinek összevonását tartja szükségesnek, amire nézve az egyesület gyakorlati teknizusok véleményét fogja beszerezni. A bizottság ezzel letárgyalván a gyáripart érdeklő részeket. Rechnitz Béla alelnök meleg szavakban tolmácsolta az egyesület köszönetét a kereskedelmi minisztérium képviselőinek ama nagybecsű felvilágosításokért, melyekkel a tervezet szakszerű megbírálását lényegesen megkönnyítették. Végül Bokor Gusztáv dr. titkárt bízták meg a bizottsági jelentés elkészítésével, melyet az egyesület január hónapjában összehívandó teljes ülése elé fognak terjeszteni. A Társadalmi Múzeum Értesítője címen a kereskedelmi minisztérium megbízásából a munkásjóléti intézményeknek és a velük szerzett hazai és külföldi tapasztalatoknak ismertetésére, valamint általában a szociálpolitika irodalmi művelésére új folyóiratot ad ki a Társadalmi Múzeum. A most megjelent első szám Szterényi József államtitkár bevezető soraival nyílik meg, melyekkel utal a szociálpolitikának a mai fejlődési fokon való fontosságára és az iránta való érdeklődés keltésének szükségességére. A gazdag és változatos tartalmú füzetből kiemeljük a következő cikkeket: Szántó Menyhért, a múzeum igazgatója, a munkásjóléti intézmények hatását vizsgálja a munkaadókra, munkásokra és általában a társadalomra. Úgy ezt, valamint a legtöbb közleményt számos illusztráció diszíti. A Társadalmi Múzeum működését Gerster Miklós Munkásvédelmi Múzeum című cikke ismerteti nagy tudással, széles látókörrel. Egyebekben ritka alaposság és szakismeret vetekedik az előadás világosságával. Okolicsányi-Kushi Dezső dr, az algyógyi munkásszanatóriumot mutatja be, míg Chyzer Béla dr a magyar fazekasiparral foglalkozik, részletesen elemezve azokat az ipari betegségeket, melyek az egykor annyira virágzott iparágat végpusztulással fenyegetik. Különösen az edények bevonásához használt ólommáz, valamint az agyag egészségtelen gőze folytán fokozott mértékben dúló gümőkór okoznak a fazekasok családéi közt sűrű pusztítást, melyekről szintén számos fényképfelvételt mutat be a folyóirat. Keller Gyula, továbbá Kallós Bertalan a munkáslakásüggyel foglalkoznak, míg Fekete Ignác Kollektív szerződés malomiparunkban címen értekezik. Stein Fülöp dr. az alkoholkérdés mai állásáról szól, utána pedig Lossonczy Leonte gyakorlati például a budapesti Általános Közjótékonysági Egyesület kálvin-téri alkoholmentes éttermét mutatja be. Gazdag szemlerovat zárja be az első számot, mely a hazai és külföldi szociális események részletes fölsorolását és ismertetését adja. Foglalkozik továbbá a munkanélküliség problémájával, az otthoni munka védelmével, Bern és Königsberg városok községi szociálpolitikai intézményeivel, valamint a kisbirtokok szerzésének előmozdítására Angliában hozott törvénnyel. A folyóirat évenként hatszor jelenik meg legalább öt év terjedelemben. Melegen ajánljuk különösen gyárosaink figyelmébe. Az előfizetési összeg egész évre 4 korona, Posner Károly Lajos céghez (Budapest, VI., Csengery utca 31.), a lap szellemi részét illető közlemények pedig a Társadalmi Múzeumhoz (V., Mária Valéria--Utca 12.) küldendők. — Iparosok és kereskedők választási ligája. Az a mozgalom, mely az új választási törvény beterjesztésével egyidejűleg iparosaink és kereskedőink választási szervezése, erőteljes tömörülésére megindult, mind szélesebb körökre terjed ki s mind konkrétebb alakot ölt. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének ,vezetősége, mely a mozgalmat megindította, a legfőbb ipari és kereskedelmi egyesületek, testületek, valamint a fővárosi ipartestületek elnökségeivel beható tárgyalást folytatott, melyek a Liga létrejöttét immár teljesen biztosították. A vidék fontosabb főpontjain is élénk visszhangra talált az eszme, úgy hogy sokkal nagyobb választó tömegek tömörülése és érdeklődése látszik biztosítottnak, mint eleinte mutatkozott. A mozgalom vezetői az országos kereskedelmi és ipari egyesületek elnökségei akként tervezik, hogy január legelején konkrét alakot adnak a szervezetnek, amennyiben a Liga megalakítása céljából Chorin Ferenc dr. a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének felkérésére a budapesti kereskedelmi és iparkamarában az egyesületek és ipartestületek elnökségei január első hetében együttes tanácskozásra gyűlnek össze, s állapítják meg a Liga szervezését. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége most teszi közzé a napokban megtartott közgyűlésével kapcsolatos tárgyalásainak gazdag anyagát, amelyből különösen az adóreformra vonatkozó rész domborodik ki szomorú érdekességével. Amire a kongresszus határozati javaslatában félve utalt, hogy a sérelmek már ismert, hosszú sorát a pénzügyi bizottság még tetézni fogja, azóta teljes mértékben elkövetkezett. A bizottság a pénzintézeteket megbélyegző rendelkezést, hogy 8 százaléknál nagyobb kamat, beleértve a járulékokat is, szedése esetén az intézet 15 százalékos adókulccsal sújtassék, szigorította, olyformán, hogy már a bankkamatlábat 3 százalékkal meghaladó kamatot, tehát jelenleg 7 százalékot akár csak egy ügylet után szedő intézet, mint uzsorás, 5 százalékkal fölemelt adóval sújtassék. A pénzügyi bizottság továbbá a közgazdaságilag fontos tartalék képzését akadályozza egyes újításaival, valamint az uzsora-adókulcs által korlátolt kamatlábat emeli a közönség rovására a pénzügyminiszter által leszállítani szándékolt tőkekamatadó kulcsának kétszeresére való fölemelése által. Az országos értekezlet tárgyalásainak másik része az újabb hiteljogi törvényhozás egyik szomorú fejezete, a végrehajtási novella, mely azt az amúgy is csekély személyi hitelt, amellyel nálunk a kisember rendelkezett, csaknem teljesen tönkretette. Széles alapokon mozog végül a homestead kérdésének tárgyalása. A pénzintézetek kongresszusa helyes szociálpolitikai gondolatnak ismeri el az otthonmozgalom ama rugóját, hogy a gazdasági élet számára megteremtse azokat az általános föltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a kisbirtokos gazda vagy iparos a maga öröklött vagy szerzett birtokát állandóan épségben föntarthassa, de abban a fölfogásban van, hogy ezt a célt a családi otthon intézményével, mint az elidegenítés és terhelés korlátozásának pusztán mechanikailag ható eszközével megvalósítani, nem lehet. Az intézmény meghonosítása azonkívül megfosztaná a kisgazdát és kisiparost hitelképességétől, vagy legalább csökkentené azt s végeredményben az uzsora karjaiba kergetné. Pedig a gazdának és iparosnak új hitelforrásokat kellene megnyitni, hogy belterjesebb kereseti tevékenységet fejthessen ki. — Birtokpolitikai kérdések. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztálya január hónap folyamán fog foglalkozni a birtokpolitikai kérdésekkel, különösen pedig a birtok földarabolásra tervszerű irányítási és ellenőrzési célból szükséges intézkedésekkel. Ez alkalommal Buday Barna fogja előterjeszteni az ország minden részéből gyűjtött adatokat a megtörtént parcellázásokról és javaslatokat terjeszt elő nemcsak a parcellázások szigorú hatósági ellenőrzésére, de egyúttal a föld szertelen szétforgácsolásának megakadályozására is. Határozati javaslata előtt az a cél lebeg, hogy nem szabad elősegíteni az úgynevezett proletár bírtokszaporodást, mert a birtokmegoszlásoknak az a legnagyobb bajuk, hogy túlságosan sok a gazdálkodásra nem életképes birtok. Ma, a már létező paraszt-birtokosság megerősítésére kell sietnünk. Ennélfogva a parcellázási politikának célja is az kell, hogy legyen, hogy többé-kevésbbé nem erős kisgazdák szerezhessenek földet és terjeszkedjenek, akikből az erős parasztosztály alakulhat ki. Ez érdektől a földbirtok-földarabolás, hatósági felügyelet alatt, törvényhozási kedvezéssel kell mindenütt könnyűbbé és olcsóbbá tenni, ahogy ahhoz a közérdek fűződik. De kapcsolatosan arról is kell gondoskodni, amit a külföldi államok tesznek, tudniillik, hogy az ujabb parcellázási tevékenység révén földarabolt birtoktestek bizonyos minimumát a törvény oszthatatlannak mondja.