Budapesti Hírlap, 1908. december (28. évfolyam, 287-312. szám)

1908-12-25 / 308. szám

1908. december 25. BUDAPESTI HÍRLAP. (308. sz.) 97 i -­ e­ttttlmims*•««•»*•*»«•0»*«»«»« •«•»5»*ssa Kiváló minőségű borpárlata■Itta ÉS TÁRSA0 0 Q PROnOniORl COGnflCGYflRÁBÓl niflDENÜTT KAPHATÓ! nAOyflRORSZÁGI VEZÉRKÉPWJEW«' RÓD05I TESTVÉREK 6nDflPE5T.V52flB00506­ToRkQ BUDAPESTI N­ÉDI KÉPVISELŐ S« WflCK KERE5ZSÉW IV.GERLÓCZY UTCA 2*.Q 0 0 'oadOPSiiooa«iDiiafiv«fie(iei9O9iii'(0|C9nf339Sflta MMMEiJLv &V.&M, 4**11■ I ._£ e et M Egy másik következménye a pénzszükségletnek, hogy a francia bankok visszavonják külföldi követelései­ket, a­mi az általános pénzbőség mellett könnyen megy, mindenesetre összefüggésben­ van azonban a dolog az új orosz és más kölcsönökkel is, a­melyeket a francia piacon bocsátanak­­ki legközelebb. — Toldy, az Uj földesur és a Korhadt fakeresztek. Nagy megfigyelők, sokat utazott emberek ismételten megírták már, micsoda cso­dálatos nagy értelmi tulajdonságokat egyesít a magyar faj még a pallérozatlanabb rétegében is. Herman Ottó, tiszabádszalóki öreg parasztja mellett, a­kinek már „esteledik, de még nem ha­rangoztak", ott van a Justh Zsigmond puszta­­szenttornyai gyányója, a­ki stoikus nyugalom­mal áll a sok baj között, „mert valahogy csak lesz! Mert még úgy, hogy sehogy se lett volna, úgy sohase volt.“ S ím­e, most egy hivatalos ér­tesülésünk érdekesen bizonyítja, hogy az igaz és szép kultusza mennyire él a magyar néplélek­ben. A földmivelésügyi minisztérium abból az alkalomból, hogy háromezerre szaporította föl a gazdasági népkönyvtárait, begyűjtötte az adato­kat arról, miket olvas a nép a népkönyvtárakból legnagyobb szeretettel? Ezekből az adatokból ki­tűnik, hogy a legnépszerűbb, a legkapósabb há­rom magyar könyv Arany Toldija, Jókai Uj földesura és Rákosi Viktor korhadt fakeresztje. Hogy a magyar földművelő nép ekkora irodalmi ízlést árul el,­ ez rendkívül érdekes jelenség és fölötte örömkeltő. Úgy nézzük, úgy látjuk, hogy nagyon helyesen vágott új utat Darányi az iro­dalmi ízlés fejlesztésére a nép­köriben. S kiszo­rítván a ponyvafüzeteket, jeles művek terjeszté­sével szoktatta hozzá a népet a gazdasági olvasó­könyvek olvasására. A jelentések e részben is ör­vendetesek. A­mikor ugyanis a szépirodalmi ol­vasmányból kifogy a népkönyvtárt megkedvelő magyar, sort kerit a gazdasági könyek olvasá­sára, hogy mint kell fát ültetni, szőlőt telepíteni. Jellemző eset, hogy egy szőlőkapást a többiek bepanaszolták, mert három hónapig magánál tartotta a könyvtárból a szőlészetről szóló köny­vet és a többi nem olvashatta. Egy uj korszak derengése ez.­­ A közös hadsereg ellátása és a gazdák. A közös hadseregnek évenként kerek három millió korona értékű gabonát kell vásárolnia Magyaror­szágban. E meglehetős nagytömegű szükséglet el­látásában a gazdák aránylag igen kevés részt vehet­tek, mert a megfelelő forgó tőke h­íján szükséges, hogy terményeiket azonnal fizessék ki készpénzben. J­urányi Ignác földművelésügyi miniszter annak tudatában, hogy ez az állapot a gazdákat az értékesí­tés igen kedvező módjától fosztja meg, már hosszabb idő előtt tárgyalást kezdett az illetékes tényezőkkel, hogy a hadsereg gabonaeladásában a gazdák részére biztosított közvetetlen részvétel a gyakorlatban is sikeresen megvalósítható legyen. Ez a cél most akként éretette el, hogy a pénzügyminiszter Darányi Ignác megkeresésére összesen három millió koronát bocsátott előlegképpen a közös hadügyminiszter ren­delkezésére. Ebből az összegből a gazdáktól vásár­­landó termények azonnal készpénzben kifizethetők. Természetesen az is ki van kötve, hogy ezt az elő­leget csakis a Magyarországon tényleg foganatosított termény­vásárlásokra lehet fölhasználni. Ez az eljá­rás ezentúl rendszeressé válik a hadsereg termény­beli szükségletének beszerzésénél.­­ Az új ipartörvény. A Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének az új ipartör­vény tervezet tárgyalására kiküldött bizottsága teg­nap tartotta Rechnitz Béla elnöklésével VII. ülését, melyen Botor Gusztáv dr. referálása alápján beha­tóan megvitatták a tervezetnek a munkaviszonyra, a munkaidőre, valamint az iparfelü­gyeletre vonat­kozó intézkedéseit. Élénk eszmecser© után, melyben az elnökön és az előadón kívül Schütz Mór, Deutsch Lajos dr., Kollár Miklós dr. igazgató és Haberfeld Miksa cégvezető, valamint a kereskedelmi minisz­térium képviseletében megjelent Pap Dezső dr. mi­niszteri titkár vettek részt, a bizottság arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a munkaidő tekinteté­ben lehetetlenség a magyar ipartörvényben messzebb­menő intézkedéseket fölvenni, mint a­minek Ausz­triában valóban fönnállanak. Ez alapelvhez képest a bizottság több módosítást fog javasolni. A bizott­ság helyesli, hogy az iparfelügyelőnek hatósági jog­kör adatik, de a szolgálat érdekében levőnek tartja azt, hogy az iparfelügyelők a kazánvizsgálatok teendői alól fölmentessenek. A baleset-elhárítás ügyének tervszerű kiépítése érdekében a bizottság szükségesnek tartja, hogy a kereskedelemügyi mi­nisztérium mellett ipari munkaadókból, munkások­ból és más technikai szakférfiakból országos jellegű tanács szerveztessék, melynek szakvéleménye min­den általános jellegű baleset-elhárítási és munkás­­védelmi intézkedés kibocsátása előtt beszerzendő volna. Az egészség és testi épség védelmét célzó, va­lamint a gyárak berendezésére vonatkozó intézkedé­sekre nézve a bizottság a tervezet túlságosan aprólé­kos intézkedéseinek összevonását tartja szükséges­nek, a­mire nézve az egyesület gyakorlati teknizu­sok véleményét fogja beszerezni. A bizottság ezzel le­tárgyalván a gyáripart érdeklő részeket. Rechnitz Béla­­ alelnök meleg szavakban tolmácsolta az egye­sület köszönetét a kereskedelmi minisztérium kép­viselőinek ama nagybecsű felvilágosításokért, me­lyekkel a tervezet szakszerű megbírálását lényegesen megkönnyítették. Végül Bokor Gusztáv dr. titkárt­ bízták meg a bizottsági jelentés elkészítésével, me­lyet az egyesület január hónapjában összehívandó teljes ülése elé fognak terjeszteni.­­ A Társadalmi Múzeum Értesítője címen a kereskedelmi minisztérium megbízásából a mun­­kásjóléti intézményeknek és a velük szerzett hazai és külföldi tapasztalatoknak ismertetésére, vala­mint általában a szociálpolitika irodalmi művelésére új folyóiratot ad ki a Társadalmi Múzeum. A most megjelent első szám Szterényi József államtitkár bevezető soraival nyílik meg, melyekkel utal a szo­ciálpolitikának a mai fejlődési fokon való fon­tosságára és az iránta való érdeklődés keltésének szükségességére. A gazdag és változatos tartalmú füzetből kiemeljük a következő cikkeket: Szántó Menyhért, a múzeum igazgatója, a munkásjóléti intézmények hatását vizsgálja a munkaadókra, munkásokra és általában a társadalomra. Úgy ezt, valamint a legtöbb közleményt számos illusztráció diszíti. A Társadalmi Múzeum működését Gerster Miklós Munkásvédelmi Múzeum című cikke ismer­teti nagy tudással, széles látókörrel. Egyebekben ritka alaposság és szakismeret vetekedik az elő­adás világosságával. Okolicsányi-Kushi Dezső dr­, az algyógyi munkásszanatóriumot mutatja be, míg Chyzer Béla dr a magyar fazekasiparral foglalko­zik, részletesen elemezve azokat az ipari betegsé­geket, melyek az egykor annyira virágzott ipar­ágat végpusztulással fenyegetik. Különösen az edé­nyek bevonásához használt ólommáz, valamint az agyag egészségtelen gőze folytán fokozott mérték­ben dúló gümőkór okoznak a fazekasok családéi közt sűrű pusztítást, melyekről szintén számos fényképfelvételt mutat be a folyóirat. Keller Gyula, továbbá Kallós Bertalan a munkáslakásüggyel fog­lalkoznak, míg Fekete Ignác Kollektív szerződés malomiparunkban címen értekezik. Stein Fülöp dr. az alkoholkérdés mai állásáról szól, utána pedig Lossonczy Leonte gyakorlati például a budapesti Általános Közjótékonysági Egyesület kálvin-téri al­koholmentes éttermét mutatja be. Gazdag szemle­­rovat zárja be az első számot, mely a hazai és kül­földi szociális események részletes fölsorolását és ismertetését adja. Foglalkozik továbbá a munkanél­küliség problémájával, az otthoni munka védelmé­vel, Bern és Königsberg városok községi szociál­politikai intézményeivel, valamint a kisbirtokok szerzésének előmozdítására Angliában hozott tör­vénnyel. A folyóirat évenként hatszor jelenik meg legalább öt év terjedelemben. Melegen ajánljuk kü­lönösen gyárosaink figyelmébe. Az előfizetési összeg egész évre 4 korona, Posner Károly Lajos céghez (Budapest, VI., Csengery­ utca 31.), a lap szellemi részét illető közlemények pedig a Társadalmi Mú­zeumhoz (V., Mária Valéria--Utca 12.) küldendők. — Iparosok és kereskedők választási li­gája. Az a mozgalom, mely az új választási törvény beterjesztésével egyidejűleg iparosaink és kereske­dőink választási szervezése, erőteljes tömörülésére megindult, mind szélesebb körökre terjed ki s mind konkrétebb alakot ölt. A Magyar Gyáriparosok Or­­szágos Szövetségének ,vezetősége, mely a mozgalmat megindította, a legfőbb ipari és kereskedelmi egye­sületek, testületek, valamint a fővárosi ipartestületek elnökségeivel beható tárgyalást folytatott, melyek a Liga létrejöttét immár teljesen biztosították. A vi­dék fontosabb főpontjain is élénk visszhangra talált az eszme, úgy hogy sokkal nagyobb választó töme­gek tömörülése és érdeklődése látszik biztosítottnak, mint eleinte mutatkozott. A mozgalom vezetői az országos kereskedelmi és ipari egyesületek elnöksé­gei akként tervezik, hogy január legelején konkrét alakot adnak a szervezetnek, a­mennyiben a Liga megalakítása céljából Chorin Ferenc dr. a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének felké­résére a budapesti kereskedelmi és iparkamarában az egyesületek és ipartestületek elnökségei január első hetében együttes tanácskozásra gyűlnek össze, s állapítják meg a Liga szervezését.­­ A Magyarországi Pénzintézetek Orszá­gos Szövetsége most teszi közzé a napokban meg­tartott közgyűlésével kapcsolatos tárgyalásainak gaz­dag anyagát, a­melyből különösen az adóreformra vonatkozó rész domborodik ki szomorú érdekességé­vel. A­mire a kongresszus határozati javaslatában félve­ utalt, hogy a sérelmek már ismert, hosszú sorát a pénzügyi bizottság még tetézni fogja, azóta teljes mértékben elkövetkezett. A bizottság a pénzintézete­ket megbélyegző rendelkezést, hogy 8 százaléknál na­gyobb kamat, beleértve a járulékokat is, szedése ese­tén az intézet 15 százalékos adókulccsal sújtassék, szigorította, olyformán, hogy már a bankkamatlábat 3 százalékkal meghaladó kamatot, tehát jelenleg 7 százalékot akár csak egy ügylet után szedő intézet, mint uzsorás, 5 százalékkal fölemelt adóval sújtassék. A pénzügyi bizottság továbbá a közgazdaságilag fon­tos tartalék képzését akadályozza egyes újításaival, valamint az uzsora-adókulcs által korlátolt kamat­lábat emeli a közönség rovására a pénzügyminiszter által leszállítani szándékolt tőkekamatadó kulcsának kétszeresére való fölemelése által. Az országos érte­kezlet tárgyalásainak másik része az újabb hiteljogi törvényhozás egyik szomorú fejezete, a végrehajtási novella, mely azt az amúgy is csekély személyi hi­telt, a­mellyel­­ nálunk a kisember rendelkezett, csak­nem teljesen tönkretette. Széles alapokon mozog vé­gül a homestead kérdésének tárgyalása. A pénzinté­zetek kongresszusa helyes szociálpolitikai gondolat­nak ismeri el az otthon­mozgalom ama rugóját, hogy a gazdasági élet számára megteremtse azokat az ál­talános föltételeket, a­melyek lehetővé teszik, hogy a kisbirtokos gazda vagy iparos a maga öröklött v­agy szerzett birtokát állandóan épségben föntart­­hassa, de abban a fölfogásban van, hogy ezt a célt a családi otthon intézményével, mint az elidegenítés és terhelés korlátozásának pusztán mechanikailag ható eszközével megvalósítani, nem lehet. Az intézmény meghonosítása azonkívül megfosztaná a­ kisgazdát és kisiparost hitelképességétől, vagy legalább csökken­tené azt s végeredményben az uzsora karjaiba ker­getné. Pedig a gazdának és iparosnak új hitelforrá­sokat kellene megnyitni, hogy belterjesebb kereseti tevékenységet fejthessen ki. — Birtokpolitikai kérdések. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosz­tálya január hónap folyamán fog foglalkozni a bir­tokpolitikai kérdésekkel, különösen pedig a birtok földarabolásra tervszerű irányítási és ellenőrzési cél­ból szükséges intézkedésekkel. Ez alkalommal Buday Barna­ fogja előterjeszteni az ország minden részé­ből gyűjtött adatokat a megtörtént parcellázásokról és javaslatokat terjeszt elő nemcsak a parcellázások szigorú hatósági ellenőrzésére, de egyúttal a föld szertelen szétforgácsolásának megakadályozására is. Határozati javaslata előtt az a cél lebeg, hogy nem szabad elősegíteni az úgynevezett proletár bír­­tokszaporodást, mert a birtok­megoszlásoknak az a legnagyobb bajuk, hogy túlságosan sok a gazdálko­dásra nem életképes birtok. Ma, a már létező pa­ra­szt-birtokosság megerősítésére kell sietnünk. En­nélfogva a parcellázási politikának célja is az kell, hogy legyen, hogy többé-kevésbbé nem erős kisgazdák szerezhessenek földet és terjeszkedjenek, a­kikből az erős parasztosztály alakulhat ki. Ez érdektől a föld­­birtok-földarabolás, hatósági felügyelet alatt, tör­vényhozási kedvezéssel kell mindenütt könnyűbbé és olcsóbbá tenni, a­hogy ahhoz a közérdek fűződik. De kapcsolatosan arról is kell gondoskodni, a­mit a külföldi államok tesznek, tudniillik, hogy az ujabb parcellázási tevékenység révén földarabolt birtoktes­tek bizonyos minimumát a törvény oszthatatlannak mondja.

Next