Budapesti Hírlap, 1909. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1909-03-16 / 63. szám

1909. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP (63. sz.) gáliai Cappo San Vincensónál a tengerbe ugrott és f­elcsalt a vízbe.­­ (Elsodort Tisza-hid.) Szolnokról írják nekünk: Óriás katasztrófától mentette meg a sors különös kegyelme Szolnok városát. A mitől a beava­tottak és a hivatalos körök régóta féltek, ma hajnal­ban elpusztult az immár hetven éves tiszai híd. Ez a híd Szolnokot a tiszai alsó járás községeivel: Rákosyfalvával, Tiszaverkennyel, Tiszavá­rkonnyal, Tiszaföldvárral, Kunszentmártonnyal, a Tiszazug he­lyiségeivel, azonkívül Szajollal, Törökszentmiklóssal, szóval a Jászság kivételével a megye valamennyi köz­ségével kötötte össze. Ma reggel a nagy zajlás három részre roppantotta , a 101 méter hosszúságú híd kö­zépső négy nyílását 148 méter hosszúságban elso­dorta. Szerencsére senki sem járt ekkor a hídon és így emberélet nem pusztult el. A híd közvetetten a Zagyva és Tisza összefolyá­sánál áll. A szerencsétlenség hétfőn reggel hat órakor történt akiként, hogy a napok óta tartó jégzajlás megrongálta a híd jégtörőit , pilléreit, s a felső Tisza mentén az elszakasztott tutajokból összetorlódott fe­nyőkkel megterhelve a gyorsan sodró ár iszonyú erű­vel ment neki a gerendáknak, a­melyeket mélyen a víz alatt kettétörve, magával sodorta a hidat. Ha a híd pusztulása nappal, különösen, ha a délutáni órák­ban történik, rettenetes katasztrófát idézett volna elő, mivel e híd állandóan nagy közönséggel van tele. A híd elpusztulása kiszámí­thatatlan kárt fog okozni a városnak, mivel a községektől, a­melyek Szolnok piacát ellátják, most teljesen el vannak zárva. A vármegye alispánja az ál­lam­építészeti hivatal útján azonnal intézkedett, hogy a forgalmat ámbár csak ideiglenesen­­ kompokkal bonyolíthassák le. A köz­úti forgalom azonban oly nagy a hídon, hogy ez a megoldás csak ideiglenes lehet. Mivel az egész vár­megyének fontos érdeke, sőt, mivel a Zlid beleesik a TI. transzverzális állami út vonalába, országos érdek, hogy Szolnoknál a Tiszán való átkelés akadálytalan legyen, már a legközelebbi napokban a megyének egy nagy deputációja fog tisztelegni a kereskedelemügyi miniszternél, kérve, hogy a tervezett nagy vashidat, a­melynek fontos szt­ratégiai jelentősége is van itt az Alföld kellős közepén, s a­melynek a megépítését 1911-re határozta a kereskedelmi kormány, haladék­talanul építtesse meg . (A párisi postás­sztrájk.) A Páris-Lyon- Földk­özi-tenger vasútvonal postaalkalmazottai, mint vasárnapi számunkban már jelen­tett­ük, csütörtökön gyűlést tartottak, a­mely után zavargás is volt. A postások helyzetükkel nincsenek megelégedve­ Szom­batom délután mintegy ezer, a belső posta- és távíró­­szolgálatban elfoglalt hivatalnok is gyűlést tartott,­­ melyek kijelentették, hogy teljes szolidaritást vál­lalnak a mozgópostásokkal és tá­vh­óhivatalnokokkal és kötelezik magukat minden eszközzel arra törekedni, hogy a kormány intézkedéseit visszavonja. Egyúttal egyhangúan elhatározták, hogy a munkából kilépnek. Végül kiadták a jelszót, hogy a postahivatalokban dolgozó kollégáikat a szolgálat afebanf­agyására bír­­ják. A mozgóposta hivatalnokai szintén délután tar­tott gyűlésen elhatározták, hogy az agitációt a megrendszabályozott hivatalnokok visszafogadásáig és a letartóztatottak szabadon bocsátásáig folytatják. A posta- és távíróhivatalnokok általános szövetke­zete közölte a mozgó postahivatalnokokkal, hogy a szövetkezet támogatására számíthatnak. Szombaton este nyolc postahivatalnok éppen abban a pillanat­ban távozott hivatalából, a­mikor a páris-bordeauxi postavonat indulóban volt. A hivatalnokokat felfüg­gesztették és valószínűen el is bocsátják. A közép­ponti posta- és táviróhivatalban aránylag nyugalom van. Azt mondják, hogy a legtöbb hivatalnok esti hat órától kilenc óráig nem valami szorgalmasan dolgo­zott, kilenc óra után nyolcvanhat t­áviróhivatalnokot rendeltek be kisegítőszolgálatira. A műszaki csapato­kat készenlétben tartják, hogy a táviróhivatalnokok sztrájkja esetén szolgálatba állítsák őket.­­ Egy újabban érkezett párisi távirat a következőket je­lenti: A me­de­gren­ék­es főpostán tegnap este a szolgálati leváltás rendben folyt. Az egyes kirendelt­ségek főnökei hét órakor telefonon jelentették Szi­­mián helyettes államtitkárnak, hogy minden hivatal­nok a helyén van és kész szolgálatát megkezdeni. Csak a montparnassei postahivatalban hiányzott négy hivatalnok. Este a miniszterek tanácskozást tartottak, a­melyen a posta- és távirószolgálat ideig­lenes biztosításának módjait részletesen megvitatták. Több postahivatalt, katonasággal őriztetnek. Az­ északi - keleti vonalak mozgópostáid va­tárn­okai délután tartott gyűlésükön kijelentették, hogy abba fog­ják hagyni a szolgálatot. A párisi postahivatal­­ok tisztviselője állítólag kötelezte magát, hogy sztrájkba lép. A vidéki postaszindikátusokat a pá­risi szindikátus táviratilag fölhívta, hogy a sztrájk­­mozgalomhoz csatlakozzanak. Kormánykörökben azt hiszik, hogy az egész mozgalom meghiúsul. A táv­író-középpontban végbemenő eseményeket ma való­színűen a kamarákban interpelláció tárgyává teszik. Tegnap délután Clémenceau miniszterelnök az igaz­ságügyi és kereskedelemügyi miniszterekkel és a posta- és távíró­ ügyi államtitkárral tanácskozott és elhatározták, hogy azokat a hivatalnokokat, a­kik el­hagyják helyüket, elbocsátják. — Pak­sból jelentik meg. Az egész sajtó a posta- és táviró-sztrájk vesze­delmével foglalkozik. A radikális lapok szerint az alkalmazottaktól nem lehet, rossz néven venni, hogy oly követelésekkel lépnek föl, a­melyeket jogosak­nak tartanak, de egyenesen megengedhetetlen, hogy ezért sztrájkba lépjenek és az ország érdekeit súlyo­san megkárosítsák. Némileg a parlament és a kor­mány is vétkesek, kik évek óta statútumot ígérnek az állami alkalmazottaknak, mely pontosan megál­lapítja jogaikat és kötelességeiket. Ha ez a statú­tum már megvolna, az oly komoly események, mint a most fenyegető szferájkmozgalom, nem fordulhat­tak volna elő. A mérsékelt republikánus és konzerva­tív lapok a kormányt vádolják az állami alkalmazot­tak mozgalma miatt. Csak általános és végleges büntető intézkedésekkel lehet az alkalmazottak közt a meglazult fegyelmet helyreállítani. A szindikátusok legutóbb alapított La Revolution című­ lapja felszó­lítja a posta-alkalmazottakat, hogy tartsanak ki a küzdelemben, melyben az összes munkások rokonér­zésére számíthatnak.­­ (A megmérgezett pálinka.) Nagy­váradról jelenti tudósítónk, hogy vasárnap te­mették el Mezőkeresztesen azokat az embereket, a­kik a megmérgezett pálinkától, a­melyet ha­lotti toron fogyasztottak el, meghaltak. Most is­mét négy ember haldoklik. _ Egyre bizonyosabbá válik, hogy Tóth Lajos mérgezte meg a pálinkát, hogy magát és családját elpusztítsa. Elhunyta előtt néhány nappal koporsóra alkudott egy asz­talosnál és több embernek ezt mondta: — Én meghalok, de halotti torom után so­kan fognak sírni. A vizsgálatot a mérgezés dolgában tovább folytatják.­­ (Összeütközött hajók.) Unverssből táv­iratoztak : Rotterdami távirat szerint a Maseot nevű­ norvég gőzös, a­mely Rotterdamitól South­ Shields felé volt útiban, a Maas világítóhajóitól 20 mérföld­­nyire nyugatira DKS beü ü­között a Margaréta nevű né­met hajóval, a­mely­ Iscvikréber útiban volt Ham­burg felé­. A Margaréta elsüllyedt. Legénysége hat emberen kívül a tengerbe fu­lt. A Maseot jelen­tékte­lenül megrongálódott. ■— (A bélyegki­állítás bezárása,.) Az első magyar bélyegki­állítást tegnap zárták be. A kiállí­tás rendezői ez alkalommal déli fél egy órakor össze­gyűltek az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában. Tutsek József a kiállítók sorából hálás köszönetet mondott a rendező­bizottságnak és a kör elnökének, a­ki tulajdonképpen megteremtője volt a kiállítás­nak. A rendező­bizottság nevében Schmidt Ferenc elnök mondott köszönetet Tutsek szavaira. Kacs Adorján záróbeszéde után a rendezőségről és kiállí­tókról csoportfölvételek készültek s ezzel a kiállítást, a­mely minden tekintetben fényesen sikerült, be­zárták.­­ (Tragédia a szállóban.) Vasárnap hajnal­ban öngyilkos lett egy fővárosi szállóban Weingru­­ber Antónia, Weingruber Mihály volt fővárosi jó­­nevű vendéglősnek a leánya. A szerencsétlen leány szerelmének lett az áldozata s előbb a becsületével, majd az életével fizetett a ballépéséért. Rettenetes módon vetett véget az életének. Először újszülött gyermekét dobta le az ötödik emeletről, azután ő maga is utána ugrott. Weingruber Mihály volt kávés és vendéglős körülbelül öt éve, mint tőzsdeügynök tartja fönn mag­­gát és családját. Feleségével,, két leányával és fiával a Rowe-szálló ötödik emeletén lakott egy nagyon szerény szobában. Az utóbbi időben a szülök a tizen­kilenc éves Antónia leányon különös változást vet­tek kszre. Ruskomolnak látszott és panaszkodott is, hogy öngyilkos gondolatok bántják. A szülök ideg­bajnak tulajdonították a dolgot. A minap azonban a leány hirtelen rosszul lett. Elhivatták hozzá a csa­lád háziorvosát, Schulhof Rezső úrt, a­ki azonnal fölfedezte a bajt, de gyöngédségből nem közölte a szülőkkel. A fiatal leány viselkedése most már igen­ gyanússá lett a szülök előtt, a­kik még mindig nem mertek rosszra gondolni, de figyelemmel kísérték. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka három óra tájban Weingruber Antónia kiment a szobából. El­maradása feltűnt az apának, a­ki negyedóra elmúltá­val a leány keresésére indult. Sokáig kereste, de nem találta. Végre a világitó udvarból nyöszörgést hallott. Lent a második emeletet üvegtető zárja el s azon az üvegtetőn feküdt szétroncsolt tagokkal a leánya.. Nemsokára megérkeztek a mentők és a leányt, a ki zuhanás közben borzalmasan összezúzta magát, a Rókus-kórházba szállították, a­hol nem­sokára meghalt. Az esetről természetesen azonnal je­lentést tettek a rendőrségen is, a­honnan Dóra Ist­ván dr. rendőrfogalmazó és Kovács Nagy Lajos dr. rendőrorvos jelentek meg. Az orvos rögtön megálla­pította, hogy az életunt leánynak gyermeke szüle­tett, de a csecsemőt sehol sem találták. Reggelre az­után megtalálták a gyem­ek holttestét is. A szállóé­val szomszédos ház tetején feküdt, az újszülött, a­kit az anyja rettenetes lelki tusijában dobott oda. Az orvosok megállapították, hogy a gyermeket nem az esés ölte meg, még élt, a mikor a tetőre esett és a hideg okozta a halálát. A boldogtalan leány egyet­len sor írást sem hagyott hátra s nem is sejtik, hogy ki volt a csábítója.­­ (Az ügyvédek hazárdjátéka.) Pétervár­­ról jelentik. A pétervári ügyvédek közgyűlése kit mondotta, hogy valamely tagjának részvétele a klubok hazárdjátékaiban nem egyeztethető össze az ügyvédi méltósággal és elhatározta, hogy bebizonyított rész­­vétel esetén az illető ügyvéd ellen megindítja a fe­gyelmi eljárást s esetleg kizárja a testület tagjai közül.­ (Kávésok közgyűlése.) A Budapesti Kávésipartársulati március 22-én, hétfőn délután 6 órakor tartja kilencvennegyedike rendes közgyűlését Katona Géza vendéglőjének különtermében (IV. Váci­ utca 38. sz.). A közgyűlés napirendje: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az 1908. évi zárószámadás és évi jelen­tés előterjesztése. 3. A munkaközvetítő alap folyó évi költségvetésének tárgyalása. 4. A választmány elő­terjesztése tiszteleti tagok választása iránt. 5. Elnök, alelnök, pénztáros, ellenőr, továbbá a választ­mányba 6 rendes és 6 póttag, a felügyelő bizottságba 3 rendes és 2 póttag, a kávéssegédek, kávéfőzőt és Icomyhalegények segítő-alapjára felügyelő bizottságba 5 tag választása. 6. Esetleges indítványok.­­ (A szerelem iskolája.) Az angol lapok nemcsak nagyon udvarias, de igen elismerő hangon innak Perrotne asszonyról, a­ki, mint a minap már jelentettük, Londonban intézetet nyitott angol úri leányok nevelésére, ezzel a címmel: A szerelem isko­lája. Elmés és elragadó francia asszonynak nevezik őt s vállalkozását, a­mely az első pillanatban saját­­szem­mek tűnt föl, komolyan veszik. Perrotne a múlt csütörtökön a Fortune­ Playhouse-ban megnyitotta intézetét s beköszöntő beszédében részletes program­ját adta működésének. A többi közt ezt mondotta: Van egy téma, a­melyet az angol soha sem érint, pe­dig ez mégis a legfontosabb, a legszebb mindenek között, a­mink nekünk a világon van. Miért nem be­széltek ti soha a szerelemről? Mindem más érzelem­ről , szenvedelemről nyilvánosan szoktak beszél­getni, a kapzsiságról, becsvágyról, gyűlöletről, de a szerelemről — soha. E mellett nagyon félénkek és szégyenlősek vagytok és pedig már a gyermekévei­tekben. Nálunk, Franciaországban, így mondják: édes­anyám; itt Angliában fiuk és leányok így nevezgetik szüleiket: páter és mater. Ha aztán az ember a szü­lei iránt érzett szeretetükről kérdezősködik tőlük, akkor elpirulnak és kibámulnak az ablakon. Irtóz­nak attól, hogy gyöngéd érzelmeikről beszéljenek, így nőnek föl a gyremekek és a helyzet e tekintetben a jövőben sem javul. Én sokáig éltem angolok kö­zött és azt tapasztaltam, hogy sok szeretetreméltóság van bennük. Tudom én jó és magasabbrendű tulaj­donságaikat is méltányolni. De most olyan tulajdon­ságokról akarok beszélni, a­melyekkel már kevésbbé lehet dicsekedni Kimondom nyíltan, hogy az asszo­nyok a­­hibásak abban, hogy ilyen szégyenkezés, ilyen félelem tapasztalható a szerelem dolgában. Az a­ mód, a­hogy az asszonyok itt magukat lebecsülik,­ egyszerűen érthetetlen. Nem ritkán maguk mondják­­ ki az ítéletet, hogy a nő a férfinál alsóbbrendű. Az ilyen nézetet Franciaországban bárgyúnak tartanák. Nálunk a nőké a szupremácia. Az angol asszonyok­ban és leányokban azt a hibát találom, hogy kevésbbé­­ nőieset, min­­a francia testvéreik. Az állandó aláren­deltség, a gyermekre kiszabott tilalom, hogy magu­kat megbecsüljék, ezek az okai annak, hogy az an­gol nő kevésbbé szeretetreméltó. Kötelességüknek tartják a hidegséget , nem használják ki hatalmu­kat. Ez az oka annak, hogy Angliában nincs szó szerelemről. Nem tartják a jó modorral összeegyez­­tethetőnek, hogy valaki kinyilvánítsa érzelmeit. De oka ennek az úgynevezett angol szerelmi házasság is. Ti megkötitek a házasságot abban, a hiszemben, hogy: 13

Next