Budapesti Hírlap, 1909. április (29. évfolyam, 77-102. szám)

1909-04-18 / 92. szám

................................. ................. . • 1909. április 18. BUDAPESTI HÍRLAP (92. 17.) 13 t Jártakor, a társaság minden szerződését, a­melyet a város hozzászólása nélkül kötött, átvenni köteles, el kell vállalnia a társaságnak még meglévő minden adósságát, sőt ki kell fizetnie a franciáknak a még le nem törlesztett részvénytőkét is. Az előadás után vita volt, a­melyben a többi között résztvettek: Bánó László, Kájlinger Mihály és Varga József.­­ (Prohászka püspök Aradon.) Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári megyés püspök ma meg­kezdte Aradon konferencia-beszédeit. A püspököt megérkezésekor Lakatos Ottó dr. rend­tartom­án­yi fő­nök, Malek Lajos dr. királyi közjegyző, Bóka József dr. királyi tanácsos, pénzügyigazgató, Lőcs Károly dr. városi tanácsos, Nagy Orbán dr. és Bajkai János dr. titkárok fogadták. A püspök holnap, vasárnap részt vesz az aradi katolikus autonóm­ kör ünnepies megnyitásán, a­mely szintén a konferenciák helyén, az ipartestület dísztermében lesz. Ugyanazon a napon a püspök részvételével tartja meg az Aradi Katolikus Háziasszonyok Egyesülete is közgyűlését.­­ (Külföldi rendjelek.) A bolgár király Ma­gyarországon tett legutóbbi látogatása alkalmából Szterényi József államtitkárnak a bolgár polgári ér­demrend nagykeresztjét, Vargha Gyula, Ehrenhofer Aladár, Pzoszpoteky Alajos miniszteri tanácsosok­nak és Kotányi Zsigmond államvasúti igazgató, ud­vari tanácsosnak ugyanennek a rendnek a nagy tiszti keresztjét, Emich Gusztáv miniszteri osztálytaná­csosnak és Papp János királyi tanácsosnak a Szent Sándor-rend középkeresztjét és Leszner I­ihárd dr. miniszteri titkárnak a polgári érdemrend tiszti ke­resztjét adományozta.­­ (Nagy idők tanúja.) Április 15-én meg­halt Bercelen tótprónai és blatnicai idősb Prónay Péter földbirtokos, ügyvéd, volt negyvennyolcas hon­­védfőhadnagy, Nógrád vármegye törvényhatósági bi­zottságának tagja s a nógrádvármegyei negyvennyol­cas és függetlenségi párt elnöke. Az elhunytat áp­rilis 17-én délután három órakor a berceli családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.­­ (Gyermekek pusztulása.) Lőcséről jelentik nekünk: Uszfalu községben a skarlát járvány­szerűen föllépett s rövid idő alatt hetven gyermek esett neki áldozatául. Egy napon hat kis koporsót vittek a temetőbe. A községben szi­gorú óvóintézkedéseket foganatosítottak.­­ (A felekezet nélküli tanító.) Laube, nen­­ícovici, (morvaországi), tanítót az iskolaszék, fölfüg­gesztette állásától, a­miért felekezet nélkülinek val­lotta magát. Laube a fölfüggesztés­t az osztrák kul­tuszminiszterhez fölebbezte meg, Stürgkh gróf Vallás- és közoktatási miniszter azonban fölebbezését vissza­­utasította, mert — a megokolás szerint — Laube az által, hogy felekezetit elhagyta és felekezet nélkül mardt, a szülőknek és tanítványainak bizalmát elve­szítette. Stürgkh gróf döntése annál nevezetesebb, mert Csehországban és Morvaországban ezidő szerint számos tanító vallja magát felekezet nélkülinek.­­ (Gyászrovat.) Niday Ferenc, az elhunyt művész lelkiüdvéért ma délelőtt tartották meg az engesztelő gyászmisét a ferencrendiek belvárosi tem­plomában. A feketével bevont első padsorokban a család tagjai foglaltak helyet s az egész templom megtelt kegyeletes közönséggel. A gyászmisét Bud­y­­kay Antal ferencrendi kolostorfőnök mondotta. Koltor László magánm­érnök április 15-én, hat­vanhárom éves korában meghalt Budapesten. Teme­tése ma délután volt nagy részvét mellett. Halálát egyetlen leánya, Koltor Stefánia, férjezett Nászay Dezsőné gyászolja. Az elhunyt széleskörű elfoglalt­sága mellett közel húsz éven keresztül egy korszakos jelentőségű tervvel foglalkozott, a Duna és Tisza közötti csatorna tervével. Még a nyolcvanas években hozta napirendre, húsz éven keresztül szakadatlanul munkálkodott e terv érdekében, melyet teljesen a saját költségén dolgozott ki­. A sajtóban,­ társadalmi úton, gyűléseken, hatóságoknál állandóan agitált a csatornaterv érdekében. 1906-ban Kossuth Ferenc a kereskedelemügyi minisztériumban értekezletet hí­vott össze a csatorna dolgában. Az érdekeltség nagy része lelkesedésesl pártolta Koltor László tervének megvalósítását. Koltor az 1894-ben kapott előmun­kálati engedelem alapján már kész kiviteli tervek­kel állott elő. A megvalósulást azonban egyrészt pénzügyi nehézség, másrészt az a körülmény gátolta, hogy a minisztérium csatornázási ügyosztálya is dol­gozott ki egy tervet s e közt és Koltor terve között hosszas vita után sem választottak. Bármely terv kerüljön is azonban megvalósításra, kétségtelen do­log, hogy a csatorna megvalósulásának érdeme első­sorban Koltor László nevéhez fog fűződni. A húsz évi munka és agitáció nemcsak vagyonát emésztette föl, de aláásta szervezetét is. Koltor László Lemberg­­ben született, de iskoláit már Magyarországon vé­gezte, mert atyját, a­ki katonatiszt volt, áthelyezték Nagyváradra. A fiatal Koltor mint mérnök az osztrák államvasút szolgálatában több csehországi vasúti vonal építését vezette. Később Temesvárra helyezték át. Mint vasúti mérnök, majd pedig a magyar kincs­tár megbízásából Délmagyarországon az úrbéri bir­tokok rendezése körül végzett mérnöki munkát, Va­­­­lamint a Temesvár­-m­ódosi vasutat is ő építette, 1899-ben költözött Budapestre s ez idő­ óta csupán a Duna-Tisza-csatorna tervének megvalósítása érde­kében dolgozott. Varannói és kaáli Hegedűs Ödön, a magyar királyi Kereskedelmi Múzeum főfelügyelője ma hat­vanöt éves korában meghalt Budapesten. Hegedűs a Kereskedelmi Múzeum legrégibb tisztviselője volt. Tevékeny részt vett az 1885-iki országos kiállítás, az 1896-iki ezredéves kiállítás egyes csoportjai, vala­mint­ számos nemzetközi és szakkiállítás rendezésé­ben. Érdemeiért a király az arany érdemkereszttel tüntette ki. Az elhunyt főfelügyelőt özvegye, leánya és nagyszámú rokonság gyászolja. Temetése holnap, vasárnap délután négy órakor lesz a kerepesi te­mető halottasházából. Antalf­y-Zsiros Lajos nyugalmazott kúriai bíró, a nagybecskereki törvényszék volt elnöke, Torontál­­megye törvényhatósági bizottságának tagja, a Lipót­­rend lovagkeresztjének tulajdonosa, április 15-én, hatvannyolc éves korában Nagybecskereken meghalt, Moldován Ferenc joghallgató április 14-én, hu­szonegy éves korában Kolozsváron elhunyt, Számborovszky Rezsőné, született Schannen Anna április 15-é­n meghalt Nagyváradon. Maeher Jenő dr., volt királyi aljárásbíró, ügy­véd,­ április 14-én, harminchat éves korában Nyitra­­zsámbokréton meghalt. Grenyik István uradalmi erdőgondnok április 14-én, harmincegy éves korában elhunyt Polhorán. Szászy József som­ogytúri református lelkész a minap hetvenkét éves korában meghalt Somogy­­túr községben.­­ (A munkáskertek Franciaországban.) Párisi levelezőnk írja: A munkáskertek intézménye ama kevés szervezetek közül való, melyekbe a poli­tika eddig nem hatolhatott Franciaországban. A munkáskert teljesen polgári, azaz bourgeois ember­baráti intézmény és az a célja, hogy egy darab földet bocsásson a munkások rendelkezésére díjtalanul, vagy szerény feltételekkel. A szűkölködő munkás­családok e réven mag­uk gondoskodhatnak az élel­mezésükhöz szükséges termékekről. Azt akarják, hogy a legszegényebbek is hozzá­jussanak egy-egy földdarabhoz,­a­hol csak rendelkezésre álló föld van francia földön. Ma már háromszáz ily emberbaráti intézmény van Franciaországban, mely mintegy tizenötezer kertet (hatszáz vagy hétszáz hektár) enge­dett át szerény feltételekkel vagy adományozott. Kö­rülbelül nyolcvanezer munkás, illetve munkásnő ren­delkezik e kis földdarabokkal és élvezi hasznát. A francia képviselőház nemrég foglalkozott a munkás­kertek intézményével és törvényjavaslatot szavazott meg, mely megkönnyíti a munkáskertek megszerzé­sét. Egy szedáni jótékony asszony, Harvieu Felicia 1891-ben vetette meg ,a munkáskertek intézményének alapját. Szedánban 1400 négyszögméternyi földterü­letet vásárolt egy ronga alapította emberbarát­ intéz­mény segítségével, s ezt a földterületet huszonegy munkás­család,, száznegyvenöt családtaggal élvezi. Négy évvel később Lémire plébános-képviselő szülő­földjén hasonló emberbaráti intézményt alapított, mely­ után mindenütt elterjed­ a francia földön és egyre fejlődik. Az intézmény vezetőségei a községek­hez és földbirtokosokhoz fordulnak, kiknek oly föld­jük van, mely nincs használatban, hogy bocsássák rendelkezésére" a szűkölködő munkás­családoknak. Nancy város jótékonysági ügyosztálya adott elsőbben erre példát. Öt hektárnyi földjét kétszáztizenkét felé osztotta és ugyanennyi család tulajdonába engedte át. Több városban egyes nyilvános­ intézmények vagy bőkezű magánosok ajánlanak föl földet. Morgaud francia belügyminisztériumi főhivatalnok a munkás­kertekről megjelent legutóbbi tanulmányában meg­említi, hogy nemcsak a­ politika, de minden legcse­kélyebb vallási vagy társadalmi ellentét is ki van küszöbölve belőlük. „Protestáns lelkészek, vallásos katolikusok, szabadgondolkozók testvéries kezet fog­nak a közös munkában.*' — (A villamos vasutak menetrendje.) A főváros közlekedő bizottsága Rózsavölgyi Gyula al­polgármester elnöklésével ma tartott ülésén meg­állapította a villamos vasutak nyári menetrendjét. A közúti vasút menetrendjét megjavították, mert a kelenföldi relációban a végső állomást­­­­ a nyugati pályaudvartól a Hungária­ körutra helyezte át s a forgalmat tiz percről hét percesre sűrítette. A többi Vonal forgalmának a megjavítására tett indítványo­kat a bizottság nem fogadta el. A többi vállalat menetrendjét változatlanul elfogadták.­­ (Elhelyezett agitátor-káplán.) Kollár Márton, nádasi plébános, nemzetiségi képviselő olda­lán működött Kovák József káplán. Szakolcáról he­­lyezték oda nemzetiségi üzelmek miatt. Új állomás­helyén is oly mértéktelen agitációt fejtett ki, külö­nösen a most lefolyt bazini választás alatt, hogy egy­házi hatósága közelebb a tiszta malgyarajku Somor­­jára helyezte át. — (Orvosi hírek.) Feleki Hugó dr. egyetemi ma­gántanár, a nemzetközi­ urológiai kongresszusra Ber­linbe utazott..— Komáromy Sándor dr. királyi tanácsos, fürdőorvosi rendelését Karlszbádban (Alte Wiese, Hans Nastopil), április 15-én megkezdte.­­ (Az irgalmas-ren­d kórházai.) A szen­vedő emberiség érdekében kifejtett nagyarányú emberbaráti munkásságról tesz tanúságot az a ki­mutatás,a­melyet Thuróczy Kornél, az irgalmas-rend tartományi főnöke a közegészségügyi törvény rendel­kezéseihez képest a rend kórházainak 1968. évi beteg­­létszámáról most bocsátott közre. Ebből a kimutatás­ból megtudjuk, hogy a rend 13 kórházában az elmúlt év folyamán 14.944 fekvő beteg és 138.438 bejáró be­teget gyógyítottak. Egy-egy fekvő beteg ápolására és gyógyítására átlag 24,8 nap esett. A kezelés alatt álló betegek halálozási átlaga 2,95 százalék volt. A fekvő betegek létszáma legnagyobb mert januárban (1753), a legkisebb pedig szeptemberben (920). Leg­több beteget, gyógyítottak a budapesti és zágrábi kór­házban. Érdekes adat, hogy Európának majdnem minden államából­, sőt Amerikából is voltak betegek. Vallás szerint a katolikusok arányszáma volt a leg­nagyobb, de jelentős számmal voltak református, ágos­tai evangélikus, izraelita vallásúak is. Fölemlítésre érdemes még, hogy a nagy és évről-évre növekedő be­teglétszám gyógyítása körül hatvan irgalmas és vi­lági orvos buzgólkodott. — (Francia lelkész Budapesten.) Holnap, április­ 18-án délután négy órakor Paumier francia kanonok az Erzsébet örökimádás-templom zárdájá­ban konferenciát tart. — (Robelli Jenő meghalt.) M­éhfekad­óból jelenti a táviró, hogy ott meghalt Robelli Jenő volt vivómester. Robellinek igen kalandos élete volt. Budapesti vívótermében a főváros úri fiatalsága lá­togatta, de a könnyelmű ember nem tudta meg­becsülni a szerencséjét. Beleszeretett egy ismert szí­nésznőbe, adósságot csinált s utóbb megszökött Buda­pestről. Megjárta Amerikát s a mikor visszakerült­ a fővárosba —­ már csak egyedül — letartóztatták, mert hitelezőit megkárosította. Elszenvedte a bün­tetést, aztán ismét kalandos életet folytatott. Meg­próbálkozott a játékasztalnál Monakóban, de nem volt szerencséje. Utóbb beteg lett s most a Riviérán, hol tüdőbajára keresett gyógyulást, meghalt.­­ (Dayka Gábor szobra.) Ungvárról jelen­tik: A szobor­bizottság Dayka Gábor szobrának le­leplezését­ október 3-ára tűzte ki, s elhatározta, hogy a képzőművészeti tanács óhajtása szerint a szobrot karrarai márványból készítteti el. Az ünnepre meg­hívja a bizottság az Akadémiát, a Kisfaludy és a Petőfi-társaságot és a vidéki irodalmi köröket. A szob­rot Szamovolszki Ödön készíti.­­ (A Jókai-szobor) és emlékmű javára az újabb adományokkal együtt eddig 73.517 korona 61 fillér gyűlt össze. .. (A galíciai helytartó gyilkosa.) Lem­­bergből jelentik: Az esküdtszék ma délután négy órakor hozta meg ítéletét Sicinszkinek, Potocki gróf helytartó gyilkosának hünpörében. Az esküdtek két órai tanácskozás után a gyilkosság iránt feltett főkérdésre egyhangúlag igennel, és az ellenállhatat­lan kényszerről , szóló pótkérdésre egyhangúlag nemmel válaszoltak. Az esküdtek ezután egyhangú­lag elhatározták, hogy föl fogják kérni a törvény­széket, hogy a vádlottat, az uralkodó kegyelmére ajánlja. Az esküdtek verdiktje alapján a vádlottat halálra ítélték. A védő semmiségi panaszt jelen­tett be.­­ (Az utolsó briganti.) Perugia esküdtbíró­­sága előtt, mint Rómából jelentik, most ért véget Salomobe szicíliai briganti bűnpörének tárgyalása, a­mely még a múlt év decemberében kezdődött. Bár a tárgyalás folyamán Salomonéra több rablást és gyilkosságot bizonyítottak rá, az ítélet mégis meg­lepően enyhe volt. A bíróság ugyanis mindössze négy évi fegyházzal sújtotta a brigántit, azzal a megaku­­lással, hogy a körülmények és forró szicíliai­ vére kényszerí­tették arra, hogy rablóvá legyen. Salo­­monet szülővárosának polgármestere,, a­ki neki régi haragosa volt, azzal vádolta, hogy része volt egy rablógyilkosságban. Azóta kiderült, hogy ez a vád, a­mellyel egy becsületes és szorgalmas embert illet­tek, alaptalan volt. Akkoriban azonban tíz évi fegy­­házra ítélték el Salomonet igazságtalanul és ez az ártatlanul elszenvedett büntetés megrontotta egész életét. A fegyházból kiszabadulva, első dolga volt, hogy az alaptalanul vádaskodó polgármestert meg­gyilkolta. A polgármester halála előtt maga beval­lotta, hogy ártatlan embert vádolt, de Salomone a gyilkossággal, a­mit elkövetett, elzárta annak lehe­tőségét, hogy a becsületes útra térjen. Azóta rablás­ból és gyilkolásból élt, a­míg elfogták. A bíróság figyelembe vette azokat a körülményeket, a­melyek miatt a rossz útra tért s mindössze négy évi fegy­­házra ítélte.­­ (Bombamerénylet.) 11 Ferrolból táviratoz­ték. A községháza közelében tegnap öt bombát he­lyeztek el, a melyek közül három fölrobbant. Az egyik bomba fölrobbanása következtében egy ház él­

Next