Budapesti Hírlap, 1910. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1910-01-01 / 1. szám

felvéti­­ c *. nnap.E­l msgjelenik hstie kivéte­lvel mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévra 14 kor , negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helybe és vidéken 1. fll. Hirdetések milliméter számítással d2­ szaki­­ szerint. ariignaui Budapest, 1910. XXX. évfolyam, 1. szám. Szombat, január 1. Szerkesztőség: VIII. ker. Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: Vill. ker., József­ körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Kiárusítás 55-53. Apróhirdetés 55-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, í­gy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen ! A történet logikája. Budapest, dec. 31. Mélyen a felszín alatt rejtőznek a történeti élet hajtó erői, melyek a nem­zetek karakterétől, helyzetétől, élmé­nyeitől, tehát oly tényezőktől­­függnek, melyeknek megítélése oly különböző, mint azoknak a fölfogása, kik ily ítéletre vállalkoznak. Ezért oly bizonytalan a történeti élet törvényeinek megállapí­tása és sokan vannak, a­kik azt hiszik, hogy ily törvények nincsenek is. De , ha elég magasból nézzük a történeti élet folyását, úgy­hogy jókora darabot belőle áttekinthetünk, mégis megsejtjük, hogy csak a felszínen van véletlen, csak az egyes eset kiszámíthatatlan; az Egész­ben nagy, szükséges kapcsolatok döntik el a nemzetek sorsát és szabnak irányt fejlődésének.­A kinek ily, összefoglaló át­tekintése nincsen, akár történetíró, akár politikus; a­ki csak a jelen alakulásaival­­ bíbelődik, hogy aráról holnapra gondos­kodjék; a­ki­ a jelenből akarja a jövőt megérteni és a múltról megfeledkezik, az hasonlít a vak emberhez, a­kit tapintó ér­zéke lépésről lépésre elég jól eligazít, de a ki mások vezetésére nem lehet­­ hi­vatva. Az újabb magyar politikai fejlő­désnek az a nagy átka, hogy az ily nemű vakok jutottak benne szerepre. Deák Ferenc generációja kihalt. Ez a generá­ció az elnyomás hosszú korszakában százszor meghányta-vetette a haza sor­sát, megértette­ a magyar történet nagy törvényét és e törvény hegycsúcsáról bámulatos előrelátással igazította a ma­gyar politikai életet. E generációnak ki­váló tanítványai is akadtak. De közben új nemzedék nőtt fel, mely nem ette az egyiptomi sanyarúságok keserű kenye­rét és nem értette meg, mily nehéz volt a népet kivezetni az ígéret földjére ve­zető útra. Azóta tévelygünk hol jobbra, hol balra; azt hisszük, hogy mert nagy hévvel nekiindultunk, előre is jutunk, holott körben forgunk és bizony vissza­felé is mentünk. Hol van az a híres józan megfontolásunk? Ha valamely hadsereg háborúba indul, akkor a sereg előtt por­­tyázó csapatok járnak, melyek nyugta­lanít­ják és megtévelyítik­ az ellenfélt, de a sereg zöme együtt marad, hogy mi­helyt az alkalom kínálkozik, egész ere­jét kifejthesse. De ma a magyarság csupa portyázó csapatból áll, mindegyik csak a maga erejére támaszkodik, zöm nincsen, sőt még egymás ellen is fordul­nak, a­z ellenfél pedig összetömörítve várja és veri vissza a rendszertelen tá­­madást, vaksággal még tán soha sem vert at bennünket a sors. A ma­gyarság pártokra szakadva, az osztrák ellenünk egységesen szervezve, nagy aggodalommal kell a jövőbe tekinte­nünk. A törb­é­s­­nek­ van logikája, de mi nehezen értjük meg, mert nem olyan, mint a mién- mint a mindennapi életé. A mi álláspontunk a dinasztiával szem­ben hatalmas zokokon nyugszik, me- t­­ekkel,­­átkágb­­a­n m­egbizunk. Folyton mondjuk­ a krrfy, hogy erős Ma­gyarország a d­ri ti a legerősebb tá­masza. Mi nem o­ly utalunk sem erre, se Pétervár felé, miígt, a csehek, se Ber­lin felé, mint az alld­ajcsok, se Bukarest felé, mint a siri oláh­k , és a Balkán tájé­kára, mint a kipróbált,- p­­anicsárok. Ne­künk igazán itt élnünk, h­asnunk kell, bennünk tehát megbú­­­­ik a dinasztia. Továbbá mondjuk: Ez .»••z ország csak addig támasza a dinasztiá­n­ak is, a mig egységes, a mig a szuprema­cia a mienk, a lig a nemzetiségek nem fordulnak az állapi egysége ellen, a mig ,a mi nyel­vnek ennek az egységnek gánuma. Yö , mondjuk, a történet i.­, m­ellettünk­­ zonyit, mégis csak mi alkottuk ezt az a­nimol, mi tartottuk fönn a­ mi uralko­dó aink 'hagyományai járják it a lelke­ket­. a­ mi íij.'átmányunk’él igazán’, tehát a nagy' _■ nozümbt kiállott,uk, tisztes­ségesen, -jn­t kevés nemzet -a föld há­­■ tán, jobban,m int némely nag nemzet, mi a kis nemze'1. .t okát üldözött, a néha kézen-lábon mmad, ózott nemzet. Ha Magyarország ne is volna, ki kellene ta­lálni, a dinasztia kedvéért, az európai, egyensúly kedvéért­, mint a nagy és erős élet, mely a szláv r­omán vi­lág közé bevágta magát. Az észjog és a történeti jog, az erkölcs és a­ haszon mellettünk szól. Igen tem­észe­tes, ho­gy a szlávok ellenünk­ törnek*, és németek is, de természet­­­lenes, és töhenes, jog­ellenes volna, ha a­ dinasztia nem a mi pártunkon állna. Sőt a nagy Német­ország, a hatalmas Bismarck hagyomá­nyainak nyomán, kedvező szemmel néz ránk. Az értelmesebb szlávokat is észre lehet téríteni, így logika szerint rózsás a menyboltunk. És ezen az alapon az­után még egy kissé el is bízzuk magun­kat, mert hiszen a mi álláspontunk meg­cáfolhatatlan. Az ember azt hinné, íme megvan a magyar történet nagy föld­alatti törvénye. A magyar állam kiépí­tése, a dinasztia kedvező segítségével: a magyar állam magyar jellegének meg­óvása és fejlesztése. A dolog mégis egé­szen másképp áll.* Ausztria mindent megtesz a magyar állam magyar jellegének letörésére, a magyar hegemónia lerontására, a nem­zetiségek ellenünk való harci kedvének erősítésére. Igaz-e? Itt vannak a tények. Ausztriában az összes pártok követelik az általános, titkos stb. választójog meg­alkotását Magyarországon. Semmi kö­zük a mi választójogunkhoz, mégis köve­telik. Nem kell mondanunk, miért köve­telik. Mert azt remélik, hogy akkor több lesz a nemzetiségi és a szocialista képvi­selő. Akkor majd nem fogunk egyhangú határozatokat hozni, ha magyar érdek­ről lesz szó, legyen az kultúrás, vagy gazdasági, vagy szigorúan magyar nem­zeti. Akkor majd leszáll a napja a magyar közjognak, mely anny­i álmatlan éjsza­kát hozott az osztrák államférfiakra. Más tények is vannak. Lueger úr Romá­niába utazik, mely elég nyíltan aspirál Magyarországnak románlakta vidékére. Bukarestben meg úgy ünnepük Luegert, mint a­ Megváltót, mint a csodát, mert kell-e nagyobb csoda, mint a bécsi, di­­nasztiaimádó polgármester segítsége ? Ugyanez a Lueger érintkezik a horvát hazafiakkal és Jellasics dicsőítésében egyesül­ velük. Bécsben közhely lett, hogy a magyarok elnyomják a nemzeti­ségeket. Ném­et polgártársainknak elle­nünk való, izgatása is kenyérkereset Bécsben. Mit nem támogatnak Bécsben, a­mi Magyarországot megkárosíthatja? Így fest a logika­i valóságban. Bezzeg el tudják szlávosítani az olaszlakta te­rületet! Isztriában és Dalmáciában a szláv nyelv a tromf. Mindenütt szláv is­kolák, szláv föliratok. Számos helység­nek még­ csak a neve olasz, a lakosság már csak szláv. A szláv törzseknek nyil­ván nagyobb a terjeszkedő erejük, de az osztrák bürokrácia minden erővel tá­­­­­mogatja ezt a terjeszkedést. A magya­rok közül sokan nyaralnak Abbáziában,­ Voloszkában, Lovranában. Tudhatják,­ hogy a parasztok és munkások közt még mindig sok az olasz, de a népiskolában az olasz nyelvet egyáltalán nem tanít­ják. Nem rég megjelentek kimutatások­,­ hogy az egész osztrák bürokráciában a szláv elem folyton nő és már messze meghaladja a németet. A bécsi minisz­tériumok tele vannak szlávokkal. A­ szláv unió utolsó obstrukciójával hatal­mas győzelmet aratott, az obstrukció abbanhagyásáért oly házszabályváltozás lépett életbe, mely elsősorban a néme­tek ellen fordul, a­kiket eddig még sem lehetett egészen letörni. így­ tud a maga területén az az Ausztria szlávosítani, a­mely nálunk iden lehető módon a magyarosítás ellen küzd. Pedig, hogy mi nem igen tudunk magyarosítani,­ eléggé kézzelfogható történeti tény. * Mai számunk 60 oldal.

Next