Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1910-03-01 / 50. szám
Budapest, 1910. XXX. évfolyam, 50. szám. Kedd, március 1. Budapesti Hírlap 3. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor , negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Tőkk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Elárusítás 55-53- Apróhirdetés 65-95..Hirdetés 55*53. Könyvkiadó 55*53. Igazgató 61-04. Városi párt. Budapest, febr. 28. Szegény Magyarország! Alig van néhány pártja, holott Ausztriában tizenhét párt van. Ezzel szemben mi csak a két függetlenségi pártot, a nemzeti munkapártot, a néppártot,,az egy emberből álló és Bánffy Dezső által képviselt új pártot, meg a Giesswein Sándor kanonok által képviselt keresztény-szocialista pártot tudjuk fölmutatni. A szocialistákról és a nemzetiségiekről nem beszélünk, mert ezek társadalom- vagy hazaellenes pártok. Be is vallják- De még nem is volna jó róluk beszélni, mert akkor az-, után csak kevéssel maradnánk el Ausztria tizenhét pártja mögött. Ennyi párt azonban a fővárosi városházán kevés. Ennek a felekezetileg kilencféle és nemzetiségileg a hétfelé tagolt szerencsétlen nemzetnek nem elég annyi párt,, amenynyi eddig volt. Összeülnek tehát a városháza urai s elhatározzák, hogy új országos pártot szerveznek, városi pártot, a városok érdekeinek a védelmére. A városi párt kiszemelt vezére Vázsonyi Vilmos, szervezője pedig Járczy István, a főváros pogármestere A’pína, aki a székesfővárosnál kipróbált, és igen eredményesnek bizonyult szervező tehetségét most a politikai szervezés terén is ki akarjapróbálni. A napilapok jelentették,és e jelentések cáfolatát eddig még sehol sem olvastuk... hogy e pártnak szervezési és programkészítő munkája most folyik és Bárczy István polgárrmester, nem az az ember, aki a félúton, megáll. Bizonyos dolog, hogy ez a párt meg fog alakulni s rövid idő múlva egybe fog gyűlni a városok kongresszusa Budapesten, hogy ünnepies formában manifesztálja létezését (0 .imponáló erejét. A minap , állítólag, program-megállapító értekezlete volt a pártnak, amelyben a polgármester előterjesztette terveit, mert kizrti új kormány álit az ügyek eléré s keresi a támogatást. , Ittvan hát, az alkalom, hogy megszabják támogatásuk árát. " A városi párt programjának lényege az általános, egyenlő választói jog behozatala a városokban, és a közoktatásügy fejlesztése volna. Természetesen ezen kívül a városi érdekek ápolása és előmozdítása, hiszen azért városi párt.. Lássuk közelebbről, ezt a programot. Az általános, egyenlő választói jogról nézetünk ismeretes. Ez nem a demokratikus haladásnak, hanem a szájas emberek politikai szereplésének az eszköze. De megnát a,, programpontot a szociális a lak- is, a Justh-párt is, meg a nemzeti vezérszerep föntartásával a nemzeti munkapárt is hirdeti. A városi párt programjában itt csak az, hogy előbb a városokra akarja ezt megcsinálni és csak esetleg később a vidékre is kiterjeszteni. De nézetünk szerint éppen ez az, ami helytelen. A szavazati jognak általánossá tétele a városokra látszólag a magyar nemzeti érdek megóvása, mert a városokban a magyarság számaránya messze fölülmúlja azt a számarányt, amellyel a magyarság az ország átlagos népességében rendelkezik.. A városokban tehát az egyenlő általános, szavazati jog nem veszélyezteti a magyarság vezérszerepét. De aki ezt állítja, az csak a statisztikát nézi, mégpedig lélek nélkül. Mert a városok népessége csak nyelvben magyar, de egy-két várost kivéve, sem lélekben, sem szokásokban, sem érzésben nem az, hanem internacionális jellegű, sőt a legtöbb helyt a lakosság zöme még a nyelvet ,is hibásan beszéli, még az is, aki más nyelvet nem tud. Ezt maga a polgármester fogja legjobban tudni, aki igen jól ismeri hazai közviszonyainkat s magát a fővárost is. H Ha a városoknak megadná a törvény az általános, egyenlő szavazati jogot, de a vidéknek nem, ennek az volna a következménye, hogy a városok státussá lennének az államban s követelnék, hogy választókerületeik száma nagyobb legyen, mint a falusi vidékeké. Azaz, a városi elem a falusi rovására erősebben lenne képviselve az országgyűlésen, ami a mai szinmagyarság helyett az új magyarságot juttatná politikai túlsúlyra. Ez alkalmas lehet arra, hogy itt forradalmi átalakuláson menjen át minden, de nem arra, hogy az Árpád magyar népe otthon érezze magát e hazában. Nazareth leánya. Irta Hevesi József. Látó Elemér gróf levele Monory Gidához. Kedves barátom! Biz én megszöktem. Megszöktem mindenkitől. Tőled is. Nyugtalan vérem elkergetett hazulról. De most, hogy itt ülök a nagy óceánjárón és homlokomat hűsíti a tengeri briz és a lelkem lemerülhet a gaurizankári szédületes mélységbe, mely a globigerinák, e legutolsó véglények parányi mészhéjaival van beszőnyegezve, valami jóleső megnyugvás vesz erőt rajtam. És úgy érzem, tartozó kötelességem, hogy életjelt adjak magamról. Ismerd meg, milyen vágyak hajszolnak, kergetnek és mely ok az, ami miatt olyan hirtelen összeszedtem a sátorfámat, hogy még tőled sem búcsúztam el. Nagyot fogsz csodálkozni, ha ezt az okot megnevezem: A Biblia! Mert hát tudnod kell, hogy az élet nagy csömöre alatt, mely egy esztendő óta a lelkemre nehezedett, úgy, hogy már semmiben kedvem nem tellett, egész véletlenül akadtam egy olyan idegcsillapítóra, mely hatásosabb volt minden brómnál és egyéb patikai kotyvalóknál és ez a csoda-arkanum a biblia volt. No, no, no, azért ne nevess! Don Juan nem öltött barátcsuhát. Ellenkezőleg. Ismét vérem forró vágyó- 35sa kergetett útra. A sok-sok modern könyv után, amit egy év óta zárdái visszavonultságomban magamba szedtem, a sok hipermodern lila író után, aki a fülével szagol, az orrával lát és a szemével hall, a sok ólomba öntött és betűkbe szedett perverzitás után, a mivel a fél-, negyed- és nyolcadszüzek íróinak könyvei a lelkem csömörét katarrhális nyomorúságba ejtette: a véletlen a bibliát juttatta a kezembe. És amint a nagy barna könyvet kinyitottam és megpillantottam benne azokat a képeket, melyeket tiszta gyemekszemmel egykoron olyan nagyon megcsodáltam: Noé bárkáját, Józsefet és testvéreit, a kis Mózest a Nílus sasai között, Dávidot, amint hárfájával a frigyszekrény előtt táncol, aztán a Megváltó szelíd, jóságos alakját, az utolsó vacsorát, Gethsemane kertjét, a transfiguráció csodáját, amint a nagy barna bibliában mindezeket az áhitatosan szép képeket megpillantottam, valami rég, rég neon érzett szent gyönyörűség fogta meg a lelkiemet. És belemerültem a kedvesen naiv, édes, bájos történetek olvasásába, melyek olyan tiszták és ártatlanok, olyan magasztosak és épületesek, hogy olvasásukkor áhitat fogott el. Valami csodás érzés vett rajtam erőt. Mintha egy angyal legyintgetett volna fehér szárnyakkal. Egész tisztának, romlatlannak éreztem magamat. • Bizony, alig tudtam abbahagyni a nagy, barna bibliának az olvasását. És olyan csodálatos vágyakozás ejtett hatalmába, hogy megismerjem azt a földet, ahol az emberiségnek bibliai idilljei és drámái lejátszódtak. Tanulmányozni kezdtem a Szentföld leírásait és mindinkább megérett bennem az a szándék, hogy fölkeresem a biblia földét. Különösen mélyen hatottak rám egy francia utazónak következő sorai: „A kora reggeli órákban ültünk lóra Szűz Mária kútja mellett, mely köré Nazareth fiatal asszonyai most gyülekeztek, hogy az aznapra szükséges vizet merítsék. Mérhetetlen idők óta ez lévén az egyetlen kút, mely a várost vízzel ellátja, egész bátran föl lehet tenni, hogy már Jézus is idejárt az anyjával... és a hajdani reggeli összejövetelek, nem igen különbözhettek a maiaktól. Az asszonyok, akik itt csöndesen és kecsesen hajladoznak a kútra boruló antik bolthajtás előtt, mikor fölemelkednek, hogy korsójukat vállukra állítsák, olyan graciózusok, akár egy-egy tanagra-figura. Csaknem valamennyi dicsekedhetik a már a keresztes hadjáratok idején magasztalt szépséggel, melyet akkoriban Szűz Mária ajándékának tekintettek, mellyel Nazareth leányait kitüntette.** Ha elgondolom, kedves barátom, hogy én egykoron Schweiger-Lerchenfeld nyomait követve, fölkerestem úgyszólván a világ minden népfaját, hogy az asszonyi szépségeket tanulmányozzam, hogy éppen úgy ismerem a párisi nő csókját, mint a becsuána vagy szakalavaleány harapását, és éppen csak a Szentföld aszszonyai idegenek előttem, vétkes mulasztásnak kellene tekintenem, ha egy kirándulást Nazareth leány közé továbbra halasztottam volna. Csakhamar eltökéltem magamat és íme, után vagyok egy nagy óceánjárón a Szentföld felé. Mai számunk 36 oldal.