Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1910-03-01 / 50. szám

1910. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (50. sz.) budapesti tudományos körökben nagyra becsü­lik őt, ő a Magyar Történelmi Társulat igazgató­választmányi tagja is. Azért, mert tanulmányait magyar nyelven, magyar tudományos folyóira­tokban írta, azért, mert több esetben csatlako­zott a magyar történészek véleményéhez, Lufflay tanár nem méltó arra, hogy a horvát egyetemen legyen tanár! Nem tudjuk, hogy ki rejlik a fen­tebbi támadás mögött, de legyen az akárki, igen rosszul választotta meg az időt. Nem kételke­dünk abban, hogy a tanári kar, illetőleg a hor­vát kormány igen nyomatékos módon ki fogja oktatni az egyetemi ifjúságot, hogy a történelmi kutatás feladata az igazság földerítésében, nem pedig egyes hazug közjogi rögeszmék bizonyítá­sában áll. Mi figyelemmel fogjuk kísérni ez affér lebonyolítását és ha szükséges lesz, behatóbban foglalkozunk majd az esettel-Török konzulátus Boszniában, Konstanti­nápolyból jelentik nekünk. A külügyminisztérium elhatározta, hogy Boszniában és Hercegovinában konzulátust létesít. A konzulátust már legközelebb szervezni fogják. A török kormány egyúttal elvben hozzájárult ahhoz is, hogy Japánországban és Dél- Amerikában követséget létesít. A kormányzó-helyettes a trónörökösnél, Fiuméból jelentik: Wickenburg Márk kormányzó­helyettes nejével együtt ma reggel Brioniba ment a trónörökös-pár látogatására. A politikai helyzet. Budapest, febr. 28. A Héderváry-kormány tagjai két nap óta Bécsben vannak s közös érdekű ügyeket tár­gyalnak. Aehrenthal külügyminiszter a közös mi­niszteri értekezleteken elmondotta berlini uta­zásának eredményét, vagyis elszámolt azokról a tanácskozásokról, a­melyeket Berlinben a monarkia jövő politikájáról s főképpen az Oroszországgal tervezett megegyezésről foly­tatott. A közös értekezlet tulajdonképpeni tárgya azonban a keleti államokkal való kereskedelmi rendezés kérdése volt. Tudjuk, hogy Bécsben már hónapok óta sürgősnek tartják a Romániá­val kötött kereskedelmi szerződés életbelépteté­sét. Tudjuk továbbá, hogy Bécsben rendkívül sürgetik a Szerbiával, Bulgáriával és Monte­negróval való kereskedelmi szerződést, a­melyet ezek az országok is sürgetnek, ésannyira, hogy Szerbia már valósággal meg is indította a vám­­háborút, a­mennyiben fölemelte a vámtételeket a mi áruink ellen, nyilvánvalóan oly célból, hogy a vám- és kereskedelmi szerződést kierő­szakolja. Magyarország népe a legéberebb figyelem­mel kíséri a Héderváry-kormány magatartását ezekben a súlyos gazdasági kérdésekben. A ro­mániai szerződést, törvényes fölhatalmazás hiányában, nem léptette életbe a Wekerle-kor­­mány. Most azt olvassuk bécsi lapokban, hogy a Héderváry-kormány sem tartja magát jogosí­tottnak a terhes szerződés életbeléptetésére, a­míg a szükséges törvényes fölhatalmazást meg nem kapja. Még nehezebb a helyzet Szerbiával szem­ben, mert szemmel látható az osztrák kormány­nak az a törekvése, hogy mind a külpolitikának, mind pedig az osztrák gazdasági érdekeknek az árát Magyarországgal fizettesse meg. Bécsben azt akarják, hogy megnyissuk a sorompókat a Balkán-államok terményei előtt s hogy ezáltal lehetővé tétessék az osztrák ipari cikkeknek za­vartalan kivitele. Ez nyilván annyit jelent, hogy illuzóriussá váljon az a védelem, a­melyben a gazdasági szövetség tartozik részesíteni a ma­gyar mezőgazdaságot, viszonzásul azokért a ked­vezésekért, a­melyben a gazdasági egyezségben Ausztriának ipari termelése részesül. Az osztrák lapok most azon siránkoznak, hogy az osztrák kivitel hátráltatást szenved, s ennek mi magya­rok vagyunk az okai. Továbbá azt is hangoztat­ják, hogy a monarkia gabonatermése és marhaállománya elégtelen arra, hogy a mon­arkia népeit táplálja, ezért oly drága az élelem, s ennek is Magyarország az oka. Szóval, meg kell nyitni a szerb határt; ez a bécsi politikának törekvése. A magyar mező­­gazdaság szenvedjen f el minden kárt, csakhogy az osztrák ipar kellő árban és kellő mértékben találjon elhelyezést. Ez a bécsi politika tenden­ciája. De vájjon azt gondolják-e Bécsben, hogy a Héderváry-kormány ilyen politikára is kap­ható? Azt hisszük, hogy csalódni fognak Bécs­ben, mert nem­ gondolhatjuk, hogy a jelenlegi magyar kormány vállalkoznék arra, hogy a ma­dott, én is nekibátorodtam­ és közelebb léptem a kúthoz. Mintha csupán a forrás érdekelne. És így közelről aztán meggyőződhettem róla, hogy Mária csakugyan a szépség ajándékával kedves­kedett Názáreth leányainak. Gyönyörű teremtések. Bátran elzenghette volna a királyi lantos akármelyikről: „Megsebesítetted az én szivemet, én húgom, én jegyesem, megsebesítetted az én szivemet a te szemeidnek egy tekintetével, a te nyakadon való egy aranylánccal." Kedvesen, pajkosan viránkoltak a kút kö­rül és csak akkor csöndesedtek el és figyeltek, mikor ő közeledett. A szépek szépek. Összenéz­tek valamennyien és sokatmondóul­ nevettek egymásra. És elhallgattak valamennyien. Mintha egy királynő közeledett volna. Mosolyogva, ragyogva lépett közéjük az a csodaszép tanagrai figura.­­ — Narak sai! — szólt zengő hangon. És a többiek ismételték az üdvözlést: — Narak sai! Távolabbra húzódtam a kúttól, de csodás érzés vett rajtam erőt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy Názárethnek e gyönyörű leánya nem más, mint az én német útitársnőm. Annyira hasonlított hozzá. De hát hogy is lehet ilyet gondolni?! Megmentette a korsóját, a vállára emelte és a többieknek barátságosan intve távozott. Egyetlen szót sem váltott velük. Csak mo­solygott rájuk. Észbontóan szép mosolyával. Én követtem. Nem messzire kellett mennem. A leány egy kis házikóba lépett és ott eltűnt. Ott ólálkodtam a ház körül jó félóráig, mi­kor újabb meglepetés várt rám. Az utca másik gyár gazdasági érdekeket védelem nélkül hagyva teljesen kiszolgáltassa Ausztria kapzsi­ságának. Mert ha erre vállalkoznék, akkor egy­általán nem kerülhetné el sorsát a választá­soknál.*­­Justh Gyula körútra indul. Valamikor úgy beszélt, mint egy Napóleon, a­ki biztos a hódító hatalmáról ,­s mindenkit legázolni kész, a­ki nem hódol meg neki. Most jóval szerényebb hangban és föllépésben egyaránt. Az események a koalíció többi vezéreinek aggodalmait igazol­ták; az összeomlást és a letűnt világ föltáma­dását az ő politikája idézte elő. A kormánypárt folytatja szervezkedését. A főispáni kar nemsokára teljes lesz s akkor kezdődik megyénkint és kerületenkint a nem­zeti munkapárt létesítése. A választási mozga­lom is már mind nagyobb arányokat ölt. De nehéz feladat a kormánypárt elhelyez­kedése az országban. Az emberek jobbára el­fordulnak a politikától, a­melytől jót nem vár­nak, mert Bécsben elérni semmit sem lehet. A legtöbb helyen fásultság és közömbösség észlel­hető a politikai kérdésekkel szemben. És a kor­mány politikájának útjában a legerősebb aka­dály; az a keserű elégedetlenség, a mely a ma­gyar szivek mélyén lakozik. A két kormány tárgyalása. — Miniszterek Bécsben. —» Bécsből jelentik. Ma délelőtt tartották meg Bécsben Aehrenthal gróf külügyminiszter elnöklésé­vel a közös miniszteri értekezletet, a­melyben a két kormány a külső kereskedelmi kérdésekről tanács­kozott. A magyar kormány részéről Héderváry Károly gróf miniszterelnök, továbbá Lukács László pénz­ügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelmi és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter vett részt a közös miniszteri tanácskozásban. Lukács László pénzügyminiszter már szombaton este Bécsbe érkezett s vasárnap közös érdekű pénzügyi kérdé­sekben Bilirtski lovag osztrák pénzügyminiszterrel tanácskozott. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, úgyszintén Hieronymi és Serényi miniszter vasárnap este érkezett meg Bécsbe, a két miniszter a magyar házban, Héderváry gróf pedig a Grand Hotelben szállt meg, a­hol a felesége már hosszabb idő óta lakik, végéről egy nő közeledett felém. Egy európai nő. A trieszti leány volt. Nagyon kedvesen voltunk meglepetve mind a ketten. Hogy igy összekerültünk — vé­letlenül, ő is itt van a testvérével meg a sógo­rával. Én azonban most elememben vagyok. Mit nekem most ez az európai leány?­­ Azt a gyö­nyörű názárethi leányt meg kell ismernem. Ezer édes vágynak mámora tölti be a lelkemet, ha csak rá is gondolok. Meg kell őt ismernem! És meg fogom őt ismerni.­­ Meglásd, nemsokára már többet írhatok majd róla. Ezerszer üdvözöl Elemér­ leányra, a­kivel együtt utaztunk Triesztből. Vár­jon merre lehet most? Gyermekkorom óta nem érzett áhitatos el­fogultsággal léptem be a szent család városába és alig helyezkedtem el a Hegelschuwerth-szálló­­ban, első dolgom volt fölkeresni az Annunciáta­­templomot, hogy megnézzem az angyal-kápol­nát, a­hol egykoron ama kis csendes hajlék állott, melyben Gábor arkangyal megjelent volt. És aztán sorra néztem mindazokat a helyeket, melyeket a szent család emléke tesz kegye­­letessé. Ma — egy nyugtalanul eltöltött éjszaka után — hajnalban ébredtem és sietve öltözköd­tem, hogy ott lehessek még idején Mária kutjá­­nál, hol Názáreth asszonyai, leányai gyülekez­nek vizet meríteni. A város északi részén buzog az a forrás, melyhez a hagyomány szerint Mária is gyakran eljárt, hogy innét vigyen a szüleinek házába vizet. Opálszinben, melyre halvány rózsafény ömlött, kezdett derengeni az ég, mikor a Mária­­kúthoz eljutottam. -Feledhetetlen szép hajnal volt ez a ma. Szinte hallani véltem a néma csendben Gábor arkangyal szárnyainak a suhogását. Csak szórványosan, egyenként közeledtek a kúthoz Názáreth fiatal szépei. Olyan viselet­ben, mint a minőben kétezer esztendővel ezelőtt járhattak. A fejükön fehér kendő, mely hátra­­kötve a vállukra csüng, a nyakukban arany­pénzek, élénk színű vékony ruha simul a tes­tükhöz. A félhomályban és a távolságból, a­hon­nan őket néztem, nehogy jelenlétemmel zavar­jam, csak mozdulataik kecsességében gyönyör­ködhettem, de a­hogy mindjobban kivilágos.­ IV. Ugyanaz ugyanannak. Kedves barátom: Nevess, kacagj, örülj!... A názárethi leány, a­ki „fejér és piros és tízezernél is szebb", tegnap óta az én mátkám. És én olyan boldog vagyok. És mi olyan boldogok vagyunk. A biblia szent áhítata lako­zik a szívünkben ... Emlékszel rá, ugy­e, hogy legelső levelem­mel, melyet a hajóról irtam­ neked, valami kala­­mitás történt. Elhányódott. Csak később került meg és én Jeruzsálemből küldöttem meg neked. Nos hát ez a levél annak a kis leánynak a kezébe került valamely véletlen folytán, a­kivel Trieszt óta együtt járom ezt a zarándokutat. Az magyar kis leány, a kinek csak a sógora német. Az a huncut kis leány elolvasta az én levelemet és megtudta belőle, hogy milyen cél visz engem Názárethbe. Hogy itt flörtölni akarok a szépség­gel megáldott szentföldi leányokkal. 3

Next