Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1910-03-01 / 50. szám
1910. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (50. sz.) budapesti tudományos körökben nagyra becsülik őt, ő a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi tagja is. Azért, mert tanulmányait magyar nyelven, magyar tudományos folyóiratokban írta, azért, mert több esetben csatlakozott a magyar történészek véleményéhez, Lufflay tanár nem méltó arra, hogy a horvát egyetemen legyen tanár! Nem tudjuk, hogy ki rejlik a fentebbi támadás mögött, de legyen az akárki, igen rosszul választotta meg az időt. Nem kételkedünk abban, hogy a tanári kar, illetőleg a horvát kormány igen nyomatékos módon ki fogja oktatni az egyetemi ifjúságot, hogy a történelmi kutatás feladata az igazság földerítésében, nem pedig egyes hazug közjogi rögeszmék bizonyításában áll. Mi figyelemmel fogjuk kísérni ez affér lebonyolítását és ha szükséges lesz, behatóbban foglalkozunk majd az esettel-Török konzulátus Boszniában, Konstantinápolyból jelentik nekünk. A külügyminisztérium elhatározta, hogy Boszniában és Hercegovinában konzulátust létesít. A konzulátust már legközelebb szervezni fogják. A török kormány egyúttal elvben hozzájárult ahhoz is, hogy Japánországban és Dél- Amerikában követséget létesít. A kormányzó-helyettes a trónörökösnél, Fiuméból jelentik: Wickenburg Márk kormányzóhelyettes nejével együtt ma reggel Brioniba ment a trónörökös-pár látogatására. A politikai helyzet. Budapest, febr. 28. A Héderváry-kormány tagjai két nap óta Bécsben vannak s közös érdekű ügyeket tárgyalnak. Aehrenthal külügyminiszter a közös miniszteri értekezleteken elmondotta berlini utazásának eredményét, vagyis elszámolt azokról a tanácskozásokról, amelyeket Berlinben a monarkia jövő politikájáról s főképpen az Oroszországgal tervezett megegyezésről folytatott. A közös értekezlet tulajdonképpeni tárgya azonban a keleti államokkal való kereskedelmi rendezés kérdése volt. Tudjuk, hogy Bécsben már hónapok óta sürgősnek tartják a Romániával kötött kereskedelmi szerződés életbeléptetését. Tudjuk továbbá, hogy Bécsben rendkívül sürgetik a Szerbiával, Bulgáriával és Montenegróval való kereskedelmi szerződést, amelyet ezek az országok is sürgetnek, ésannyira, hogy Szerbia már valósággal meg is indította a vámháborút, amennyiben fölemelte a vámtételeket a mi áruink ellen, nyilvánvalóan oly célból, hogy a vám- és kereskedelmi szerződést kierőszakolja. Magyarország népe a legéberebb figyelemmel kíséri a Héderváry-kormány magatartását ezekben a súlyos gazdasági kérdésekben. A romániai szerződést, törvényes fölhatalmazás hiányában, nem léptette életbe a Wekerle-kormány. Most azt olvassuk bécsi lapokban, hogy a Héderváry-kormány sem tartja magát jogosítottnak a terhes szerződés életbeléptetésére, amíg a szükséges törvényes fölhatalmazást meg nem kapja. Még nehezebb a helyzet Szerbiával szemben, mert szemmel látható az osztrák kormánynak az a törekvése, hogy mind a külpolitikának, mind pedig az osztrák gazdasági érdekeknek az árát Magyarországgal fizettesse meg. Bécsben azt akarják, hogy megnyissuk a sorompókat a Balkán-államok terményei előtt s hogy ezáltal lehetővé tétessék az osztrák ipari cikkeknek zavartalan kivitele. Ez nyilván annyit jelent, hogy illuzóriussá váljon az a védelem, amelyben a gazdasági szövetség tartozik részesíteni a magyar mezőgazdaságot, viszonzásul azokért a kedvezésekért, amelyben a gazdasági egyezségben Ausztriának ipari termelése részesül. Az osztrák lapok most azon siránkoznak, hogy az osztrák kivitel hátráltatást szenved, s ennek mi magyarok vagyunk az okai. Továbbá azt is hangoztatják, hogy a monarkia gabonatermése és marhaállománya elégtelen arra, hogy a monarkia népeit táplálja, ezért oly drága az élelem, s ennek is Magyarország az oka. Szóval, meg kell nyitni a szerb határt; ez a bécsi politikának törekvése. A magyar mezőgazdaság szenvedjen f el minden kárt, csakhogy az osztrák ipar kellő árban és kellő mértékben találjon elhelyezést. Ez a bécsi politika tendenciája. De vájjon azt gondolják-e Bécsben, hogy a Héderváry-kormány ilyen politikára is kapható? Azt hisszük, hogy csalódni fognak Bécsben, mert nem gondolhatjuk, hogy a jelenlegi magyar kormány vállalkoznék arra, hogy a madott, én is nekibátorodtam és közelebb léptem a kúthoz. Mintha csupán a forrás érdekelne. És így közelről aztán meggyőződhettem róla, hogy Mária csakugyan a szépség ajándékával kedveskedett Názáreth leányainak. Gyönyörű teremtések. Bátran elzenghette volna a királyi lantos akármelyikről: „Megsebesítetted az én szivemet, én húgom, én jegyesem, megsebesítetted az én szivemet a te szemeidnek egy tekintetével, a te nyakadon való egy aranylánccal." Kedvesen, pajkosan viránkoltak a kút körül és csak akkor csöndesedtek el és figyeltek, mikor ő közeledett. A szépek szépek. Összenéztek valamennyien és sokatmondóul nevettek egymásra. És elhallgattak valamennyien. Mintha egy királynő közeledett volna. Mosolyogva, ragyogva lépett közéjük az a csodaszép tanagrai figura. — Narak sai! — szólt zengő hangon. És a többiek ismételték az üdvözlést: — Narak sai! Távolabbra húzódtam a kúttól, de csodás érzés vett rajtam erőt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy Názárethnek e gyönyörű leánya nem más, mint az én német útitársnőm. Annyira hasonlított hozzá. De hát hogy is lehet ilyet gondolni?! Megmentette a korsóját, a vállára emelte és a többieknek barátságosan intve távozott. Egyetlen szót sem váltott velük. Csak mosolygott rájuk. Észbontóan szép mosolyával. Én követtem. Nem messzire kellett mennem. A leány egy kis házikóba lépett és ott eltűnt. Ott ólálkodtam a ház körül jó félóráig, mikor újabb meglepetés várt rám. Az utca másik gyár gazdasági érdekeket védelem nélkül hagyva teljesen kiszolgáltassa Ausztria kapzsiságának. Mert ha erre vállalkoznék, akkor egyáltalán nem kerülhetné el sorsát a választásoknál.*Justh Gyula körútra indul. Valamikor úgy beszélt, mint egy Napóleon, aki biztos a hódító hatalmáról ,s mindenkit legázolni kész, aki nem hódol meg neki. Most jóval szerényebb hangban és föllépésben egyaránt. Az események a koalíció többi vezéreinek aggodalmait igazolták; az összeomlást és a letűnt világ föltámadását az ő politikája idézte elő. A kormánypárt folytatja szervezkedését. A főispáni kar nemsokára teljes lesz s akkor kezdődik megyénkint és kerületenkint a nemzeti munkapárt létesítése. A választási mozgalom is már mind nagyobb arányokat ölt. De nehéz feladat a kormánypárt elhelyezkedése az országban. Az emberek jobbára elfordulnak a politikától, amelytől jót nem várnak, mert Bécsben elérni semmit sem lehet. A legtöbb helyen fásultság és közömbösség észlelhető a politikai kérdésekkel szemben. És a kormány politikájának útjában a legerősebb akadály; az a keserű elégedetlenség, a mely a magyar szivek mélyén lakozik. A két kormány tárgyalása. — Miniszterek Bécsben. —» Bécsből jelentik. Ma délelőtt tartották meg Bécsben Aehrenthal gróf külügyminiszter elnöklésével a közös miniszteri értekezletet, amelyben a két kormány a külső kereskedelmi kérdésekről tanácskozott. A magyar kormány részéről Héderváry Károly gróf miniszterelnök, továbbá Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelmi és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter vett részt a közös miniszteri tanácskozásban. Lukács László pénzügyminiszter már szombaton este Bécsbe érkezett s vasárnap közös érdekű pénzügyi kérdésekben Bilirtski lovag osztrák pénzügyminiszterrel tanácskozott. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, úgyszintén Hieronymi és Serényi miniszter vasárnap este érkezett meg Bécsbe, a két miniszter a magyar házban, Héderváry gróf pedig a Grand Hotelben szállt meg, ahol a felesége már hosszabb idő óta lakik, végéről egy nő közeledett felém. Egy európai nő. A trieszti leány volt. Nagyon kedvesen voltunk meglepetve mind a ketten. Hogy igy összekerültünk — véletlenül, ő is itt van a testvérével meg a sógorával. Én azonban most elememben vagyok. Mit nekem most ez az európai leány? Azt a gyönyörű názárethi leányt meg kell ismernem. Ezer édes vágynak mámora tölti be a lelkemet, ha csak rá is gondolok. Meg kell őt ismernem! És meg fogom őt ismerni. Meglásd, nemsokára már többet írhatok majd róla. Ezerszer üdvözöl Elemér leányra, akivel együtt utaztunk Triesztből. Várjon merre lehet most? Gyermekkorom óta nem érzett áhitatos elfogultsággal léptem be a szent család városába és alig helyezkedtem el a Hegelschuwerth-szállóban, első dolgom volt fölkeresni az Annunciátatemplomot, hogy megnézzem az angyal-kápolnát, ahol egykoron ama kis csendes hajlék állott, melyben Gábor arkangyal megjelent volt. És aztán sorra néztem mindazokat a helyeket, melyeket a szent család emléke tesz kegyeletessé. Ma — egy nyugtalanul eltöltött éjszaka után — hajnalban ébredtem és sietve öltözködtem, hogy ott lehessek még idején Mária kutjánál, hol Názáreth asszonyai, leányai gyülekeznek vizet meríteni. A város északi részén buzog az a forrás, melyhez a hagyomány szerint Mária is gyakran eljárt, hogy innét vigyen a szüleinek házába vizet. Opálszinben, melyre halvány rózsafény ömlött, kezdett derengeni az ég, mikor a Máriakúthoz eljutottam. -Feledhetetlen szép hajnal volt ez a ma. Szinte hallani véltem a néma csendben Gábor arkangyal szárnyainak a suhogását. Csak szórványosan, egyenként közeledtek a kúthoz Názáreth fiatal szépei. Olyan viseletben, mint a minőben kétezer esztendővel ezelőtt járhattak. A fejükön fehér kendő, mely hátrakötve a vállukra csüng, a nyakukban aranypénzek, élénk színű vékony ruha simul a testükhöz. A félhomályban és a távolságból, ahonnan őket néztem, nehogy jelenlétemmel zavarjam, csak mozdulataik kecsességében gyönyörködhettem, de ahogy mindjobban kivilágos. IV. Ugyanaz ugyanannak. Kedves barátom: Nevess, kacagj, örülj!... A názárethi leány, aki „fejér és piros és tízezernél is szebb", tegnap óta az én mátkám. És én olyan boldog vagyok. És mi olyan boldogok vagyunk. A biblia szent áhítata lakozik a szívünkben ... Emlékszel rá, ugye, hogy legelső levelemmel, melyet a hajóról irtam neked, valami kalamitás történt. Elhányódott. Csak később került meg és én Jeruzsálemből küldöttem meg neked. Nos hát ez a levél annak a kis leánynak a kezébe került valamely véletlen folytán, akivel Trieszt óta együtt járom ezt a zarándokutat. Az magyar kis leány, a kinek csak a sógora német. Az a huncut kis leány elolvasta az én levelemet és megtudta belőle, hogy milyen cél visz engem Názárethbe. Hogy itt flörtölni akarok a szépséggel megáldott szentföldi leányokkal. 3