Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)

1910-04-01 / 77. szám

1910. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP (7-7. sz.) az összes kongnua-tehernek, a vallás-alap járuléka nem utalványozható külön, hanem a kongrua-pénztár egész járulékaival együttesen és azonos módon. Egyébként a miniszteri intézkedést előzetesen a kongrua-tanács, a melyben a főpapság és az összes többi érdekelt tényezők képviselve vannak, — le­tárgyalta és ahhoz egyhangúan hozzájárult. . A politikai helyzet. Budapest, márc. 31. Teljes erővel folyik már országszerte a választási küzdelem. Az 1906-iki tömérdek egy­hangú választás után most olyan választás kö­vetkezik, a­melyben a jelöltek száma rekordot jelent.­­Még az olyan kerületekben is, a­melyeket eddigi képviselőik egészen biztosaknak hittek, máris van ellenjelölt, sőt az ország legtöbb kerü­­letében három, vagy még több jelölt ostro­molja a választópolgárok kegyét. Ez annál fel­tűnőbb, mert ali­gha volt még az újabb alkotmá­nyos életben az országgyűlésnek ciklusa, a­mely­nek tartama annyira bizonytalan lett volna, mint a most választandó országgyűlésé. Természetes, hogy a­mikor ilyen sok a je­lölt, a legellentétesebb hírek kerülnek forga­lomba a kerületek magatartásáról. Sőt még ma­gukról a választási eseményekről is. Bizonyos­nak egyelőre csak az az egy dolog látszik, hogy ily szenvedelmes, a polgárságot nyugalmából ennyire kimozdutó választás talán 1848 óta nem volt az országban.* A választási küzdelem hevében a Justh­­­párt hírlapja útján közzétette, hogy a kormány a katolikus papok kongruájának fizetését meg­szüntette. Ma kiderült, hogy ez a hír i­­gaz. A kor­mány nem fogja többé az adóhivatalok útján fizetni a kongruát. De ehhez a Justh-párt elfe­lejti hozzátenni, hogy a múlt évben alkotott új kongrua-törvény szerint ezentúl már nem a mi­niszter, hanem a kongrua-alap fogja fizetni a kongruát, és nem az adóhivatal, hanem a püspö­kök útján.* Ma három főispánt installáltak: Csanád­­on, Újvidéken, Kolozsvárott és Kolozs megye­ Miniszterek tanácskozása. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter és Lukács László pénzügyminiszter, ipa délelőtt tiz órakor fölkereste Héderváry Károly gróf minisz­terelnököt s hosszabb tanácskozást folytatott vele. A­­ tanácskozás, a melybe belevonták Jeszenszky Sándor dr. államtitkárt is, tizenkét órakor végződött. A választójogi gyűlés. A Saskör igazgatósága és választmánya ma dél­után Fulenberg Salamon dr., fővárosi bizottsági tag elnöklésével együttes ülést tartott, a­melyen elhatá­rozta, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében megindított mozgalomhoz teljes erő­vel csatlakozik és az április 3-án, vasárnap délelőtt tartandó nagygyűlésen testületileg részt vesz. A nagygyűlés intéző­bizottsága a következő fel­hívást bocsájtotta ki a főváros polgáraihoz: „Buda­pest polgáraihoz! A magyar polgárság jogait és ér­dekeit csak­ igazi népképviselet viheti diadalra. Sza­vunknak csak akkor lehet ereje, ha testvérként egyesülünk mindannyian, a­kik a hazának­­dolgozó polgárai vagyunk. Dönthetetlenné csak akkor tehet­jük nemzeti alkotmányunkat, mia az egyenlő jog az alkotmánnyal összeforraszt­ja az egész magyar né­pet. És az élet komoly politikáját csak attól a par­lamenttől várhatjuk, melyben helyet foglalna­­ az élet komoly gondjaival foglalkozó széles néprétegek képviselői. Átértve és átérezve a dolgozó polgárok szolidaritását, Budapest választópolgárai hitvallást akarunk tenni az alkotmányos jogokból kirekesztett testvéreink joga mellett. Ezért április hónap 3-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a fővárosi Vigadó termeiben nyilvános választópolgári nagygyűlést tar­tunk, követelve az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójogot. Polgártársak, legyetek ott gyűlésünkön, tömegesen küzd­jetek velünk az igazán nemzeti re­form diadaláért.“ A fölhívást az intéző­bizottság hat­száz tagja írta alá.­ ­Justh Gyula Ungvárott. Ju­sth­ Gyula, a függetlenségi és 48-as párt el­nöke ma reggel a párt több tagjának kíséretében tangok­ra utazott, hogy az ott tartandó függetlenségi nagygyűlésen részt vegyen. —- t!Kővárról jelentik: fAz egész város lobogódíszben várta .Justh Gyula ér­kezését. Csapra ötventagú küldöttség utazott elébe. Délután fél három órakor érkezett meg Juszti Gyula Ungvárra, a­hol a város közönsége és a függetlenségi párt nevében fogadták. A szocialisták a fogadáson testületileg vettek részt. Délután négy órakor gyűlés volt a Széchenyi­téren. Kerekes István dr. főorvos üdvözlő szavai után --, , -------------------------------------------.... ...------­ Justh Gyula beszédet mondott. Üdvözölte az ung­váriakat, mert újra Visontai Somát jelölték. Azután a képviselőházi verekedésről szólt, kijelentve, hogy nem lehet csodálkozni a sajnálatos dolgon, a­melyet nem helyesel, de tiltakozik az ellen, hogy tőkét ková­csoljanak belőle azok, a­kik a föltétlen behódolás politikáját akarják elfogadtatni az országgal. Tá­madta ezután a miniszterelnököt és Jeszenszky államtitkárt, a­ki a választást intézi. Mindenki előtt, a­ki egy kissé­ gondolkozik a választások után be­­következő helyzetről, világos lehet, úgymond, hogy ennek a kormánynak és az ő egész táborkarának élete nagyon rövid lesz. Akármennyire fognak is menni a választásokon a törvénytelen eszközök alkalmazá­sában, akárhogy fog is tombolni a hivatali presszió és­ a korrupció, és­ ha ennek folytán netalán mint kisebbség jönnénk is vissza a parlamentire, lehetet­lenné jogiul­ tenni azoknak a kormányzását, a­kik a törvénytelenségeket újabb törvénytelenségekkel halmozzák és néhány hónap alatt bizony kénytelenek lesznek Bécsben ismét visszahívni ezeket az urakat. A gazdasági kérdésekre áttérve, fejtegette a gazda­sági önállóság nélkülözhetetlen voltát, a­minek el­éréséhez föltétlenül szükséges az önálló nemzeti bank fölállítása. A választói reform tekintetében a magyar nemzet jól megfontolt érdekei mellett a leghatáro­zottabban követeli az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog törvény­beik­tatását. (Hosszantartó zajos él­jenzés.) Nem osztja Tisza István és Kossuth Ferenc nézetét, a­kik azt mondják, hogy a nép nem érett meg erre. Hát a vagyoni cenzus éretté teszi a népet? Kossuth Ferenc azt akarja, hogy a választójog, és így a döntő hatalom ugyanazok kezében maradjon, a­kiknél ma van. Ezzel szemben éppen a nemzet jövőjének, függetlensége kivívásának nagy érdeke szól a mellett, hogy az egész nemzet kezébe, tegyék le a maga sorsának intézését. A vagyonos osztály, a hatalmat ma kezükben tartó osztályok úgyis legna­gyobb részben a mindenkori kormányhatalommal tartanak és annyiféle érdekből eredő befolyás alatt állanak, hogy a nemzet jogaiért folyó elszánt harc­ban rájuk alig lehet biztosan számítani. (Zajos he­lyeslés.) A tisztviselők függetlenségének biztosítására a szolgálati pragmatikát mielőbb megvalósítani kí­vánja. A szerb radikálisokkal történt megállapodás miatt elhangzott vádakra kijelenti, hogy inkább dol­gozik azokkal együtt, a­kik a nemzet­gazdasági és politikai függetlenségének kivívásáért küzdeni készek, mint azokkal, a­kik Bécsből kapott utasításra a nem­zet jogainak letörésére vállalkoznak. Justh beszédét megtapsolták. Utána Visontai mondott programbeszédet. Este fáklyásmenet és bankér volt, ez a mi hazánk! Hogy mi az ördögnek kódorog a magyar művész, téma után, idegenbe!__Nor­mandia, Bretagne, Skócia, Németalföld, északi havas világ, de még a tenger is a Balaton vidé­kén, — minden, minden van idehaza, csak igazi művész találjon rá, s olyan meghatott,­­ mint Edvi­ Illés. Mintha Corot apó pipázgatott volna művészünk háta mögött, a „Patak men­­tén“ s bólintott neki: úgy, úgy, én is úgy lát­nám!...­­ A­mi báj a pasztelben van, pedig kifogy­hatatlan sok van abban, azt mind ismeri, s be is tudja mutatni képein Poll Hugó. (V. terem.) Nem elég nézni, szinte cirógatni szeretnék bár­sonyos, finom, leheletszerűen kezelt munkáit. A dunai „esthangulat“, a Jonquiere, a Virágos­rét, a San-Mamette, — de valamennyi... Za­varba jönnénk, hogy melyikre adjunk egy nagy arany-medáliát? ... Arany-medáliája van már a művésznek, méltóbban hálálja vissza neki ké­pein a természet azt a hűséges szeretetet a­mit a természet iránt táplál, megtartja őt művészete ifjúságában. A folyosón (VI. terem jelzésű) sok figye­lemreméltó, művészi apróság: Vida Árpád (Tü­kör elött); Náray Aurél (Lustálkodás); Garzó Berthold (Templombejárás); Baseli Árpád finom, szerető gonddal festett kis képei; Pörge Gergely külön méltatásra érdemes gyűjteménye (Major-udvar, őszi világ, Nyári felhők, Újpesti vásár), egy-egy kis képen öles vászonra elegendő jellemző erő és ecsetbiztosság: Apponyi Sán­dorné grófné két pasztelje (Őszi lombozat és Tolna-Baranya), a­melyeken nyoma sincs ud­­variaskodásra csábító m­űkedvelősködésnek, mert komoly művészmunka mindkettő. A VII. teremben szobrok és képek. Endrésy Sándort hűségesen megemleget­­­jük minden nagyobb kiállításunk alkalmával, mert jut szorgalmas munkájából évek óta min­denikre. Az emlegetésnél azonban jóval többet érdemel évről-évre; halad, egyre kifejezőbb, léleklátóbb, stílusosabb. Nehéz sora van a portré­festőnek! Fontos, hogy hasonlít-e az a kép? A megrendelő elsősorban ezt követeli, é­s ráadásul, az ellen sincs kifogás, ha művészi becsvágyát is kielégíti munkáján a művész. En­­drey képei pompásan hasonlítanak s művész­­kedve nem fárad ki a hasonlóság festésében. A képet is mind sikerültebben festi. Szenes Fü­­löp arcképein is ott leljük ezt a művészi becs­vágyat a hasonlóság szerencsés megkeresése közben. Itt van Szlányi Lajos nagyobb képe (Ba­laton), Papp Bertalan egy portréja s egy kék­ hátterű, ezüstös tónusban tartott, hibái mellett is igen-igen figyelemreméltó kép Bednár Já­nostól (Mezítelen nő). A­ki ezt festette, nem em­lékszünk, hogy láttunk volna eddig tőle valamit, az piktornak született, a nő alsó teste el van hi­bázva, de az ilyen hibát majd kijavítja a tanu­lás, azt azonban, a­mi a képen meglepő, azt megtanulni nem lehet, az a festői hivatottság. A képfaragók itt: Lu­pola Vrjö, Murányi Gyula (Nógrádm­egye pompás ajándéka Mik­száth Kálmánnak, a Kupaktanács); Stróbl Ala­jos (Széchenyi Gyula gróf márványmellszobra) ; Kisfaludi Stróbl Zsófia mesteri munkája egy férfiarckép; Jobbágy Miklós kitűnően mintázott és jól jellemzett bronz-arcmása. A terem köze­pén egy síremlék márványból, a­melyen nem igen leljük a síremlék jelleget s a mintázás is túlságosan aprólékos, mondhatnék iskolaszerű a mezítelenül ülő férfiakton; annyira csak ki­vidről formált az az alak, hogy szinte­ félfu­jött­­nak látszik; a művész, Gách István, túlságos lelkiismeretességgel foglalkozott a részletekkel s ebben a munkában süppedt el az „egész." Itt van Beszédes F. László farizeusa s itt, van Bory Jenő szobra, Monna Vanna, a melynek A pártkörökben mostanában csöndesebb az élet. A volt képviselők jórészt a kerületekben kortesked­nek, és csupán azok időznek a fővárosban és járnak el a klubokba, a­kiknek valami bajuk, jelenteni va­lójuk van, vagy a­kik azt hiszik, hogy rendben van azonban sem tartalomban, sem kifejezésben, tartásban, beállításban semmi köze a szemérmét halálra hurcoló Monna-Vannához; egy egészsé­ges testű, nyugodt, inkább keleti jellegű alak, ügyesen, természethűen mintázva. A Vill­ teremben Zsákodi Csiszár János két márvány-mellképe, finoman mintázva, nagy természethűséggel; ettől a tehetséges művésztől is várunk még sokat, ha istenadta tehetségét azzal a szorgalommal műveli, a­melyre az őt kötelezi. Itt van egy ismeretlen, új név, a me­lyet szívesen megjegyzünk: Gecse Sándor­ munkáját most látjuk először s megállít ben­nünket a jellemzés egyszerűségével, a munka­végzés komolyságával. Itt van Vaszary János (egy lendületes portré, szines gipsz, Ferenczy Istvánról); Horváth Géza szép síremléke, a­me­lyen éll a gyász - és művészi eszközökkel ki­fejezve; Kopits János finom leányfeje, Somló Sárika bronzarcképe (Barabás) s néhány jeles plakett (Csillag István, Istók János, Fémjei Beck Vilmos, Weinberger Antal, Berán Lajos, ,11u­rámfi Gyula). A IX. teremben Maróth­i Major Jenő posz­ter­­ei; Rákosi Gyuláné Geönczy Ilona olajfes­­tésű arcképe, a­melyre, reméljük, lesz még al­kalmunk hivatkozni, a művésznő újabb mun­káit látva majd kiállításainkon. Zsombolya- Burghardt I., Markó Ernő, Boemm Ritta, Szent- Istványi Gyula, Pálfy József, Koszta József, Kató Kálmán sikerült képei — és egy jeles mű­vészünk, Iványi-Grünwald Béla tévedése. Gon­dolkoztunk, tanakodtunk e kép előtt... Tanul­mányt irtunk volt Grünwald Béláról néhány év előtt s akkor, némi tussal, azt hittük, megértet­tük őt: most nem értjük, mit akar. Talán csak­ mókázik? ... Ezt nem érdemli meg tőle a saját tehetsége.­­ • A X. teremben K. Spányi Béla, Zemplénffi­­ Tivadar, Boszturi István, Kézdi-Kovács, Féder beu. Újvidéken némi tüntetés is volt nem any­­nyira az új főispán, mint inkább a kormány ellen. A pártkörökből.

Next