Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)

1910-04-16 / 90. szám

mondják a szállítók, de mintha mégis rosszul sikerültek volna. Mint mikor a hároméves kor­ban utoljára látott óriási kertben alig tudunk megfordulni ötven évvel, úgy összezsugorodik minden asszonyi toalett-fantázia a megtestesülés pillanatában. A rajzok bájos ívei meredtek a valóságban, s a­mit egy-egy divatművész mes­teri keze lehelt a szalmára, kis masamódjaink józanabb ujjai alatt valahogy szétomlanak, föl­­bomlanak . . . Az ízlés és divat legfogasabb problémája ez, hogyan állíthatni minden szakmunkához olyan erőt, a­mely föl tudja fogni a tervező, rendelő, súlyosan fizető közönség változatos esz­méit. És itt nincs megoldás. A legelső szalonok sem képesek kielégíteni a kényesebb ízlésű ve­vőt. Nem jóakarat hijján, hanem mert teljes­séggel nincsen meg az az anyag, a­melyet erre ki lehetne nevelni. Jóizlésű ember ezerszer ke­vesebb van, mint szép asszony a tavaszi korzón. Pedig ott ugyancsak káprázatos a déli fölvonu­lás, és ember legyen, a­melyik meg nem szédül önmámorok és ré-mosolyok veszedelmes kereszt­tüzében . . . Ez az utolsó problémám mára, a legmu­­latságosabb­ egyben. Hogy miért nem csillognak oly hévvel egy szép szeptemberi napon az asz­­szonyi szemek, mint április és május idusán?! s hogy a legunalmasabb bürokrata is miért veti le oly egyszeriben a téli köszvényt és szomorú­­füzi tartást, hogy máról-holnapra ruganyos léptei alatt olvadozzon a dunaparti aszfalt? Isteni tavasz! A te illatod veszedelmesebb pro­bléma a késedelmes városi tanácsnál, Halleynál, a divatnál, az asszonyoknál... mert te mind­ezek eszén túljársz, furfangos, kacér világbolon­­ditő, a­ki por, szél, gond és baj ellenére is derűt tudsz lopni megvénült szívekbe. Mi a te titkod? áruld el nekünk, a­kiknek nincs már egyebünk meg nem értett, föl nem fogott, le nem élt tavaszoknál... TÁVIRATOK. A porosz választóreform az urakházában. Berlin, ápr. 15. Az urakháza mai ülésének napirendjén volt a választójogi javaslat tárgyalásának módjáról való ha­tározathozatal. A miniszterek közül Bethmann-Holl­­wea és Moltke jelentek­ meg. Bethmann-Hollwea miniszterelnök a következő­ket fejti ki: Teljesítvén a trónbeszédben a porosz kép­viselőház választójogának reformjára vonatkozóan foglalt ígéretet, a kormányjavaslat, ragaszkodván a nyílt választáshoz, az indirrektet a direkt vá­lasztással pótolja és a választóknak három osz­tályba való összefoglalására az adófizetés szem­pontjai mellé fölvette a beszámítható maximális adó­összeg szempontját is. Tekintetbe jönnek továbbá bi­zonyos képzettség és más kvalifikáció. A képviselőház ellentétben a kormányjavaslattal az indirekt válasz­tást föntartotta és a bizalmi férfiak választására a titkos választó­eljárást határozta el. A kormány, hogy semmiféle módot megkísérletlenül ne hagyjon, a­mely pozitív és az államérdekekkel összeegyeztet­hető célokhoz vezethetne és hogy lehetőleg megkö­zelítse az egyik sokat hangoztatott követelést, elha­tározta magát arra, hogy hozzájárul a képviselőház határozataihoz és ebből a szempontból kérem önö­ket, hogy a képviselőház határozatainak elvét ne ves­sék el. A részleteket illetőleg ezek a határozatok nem mindenütt tartalmazzák azokat a megoldásokat, a­melyek szükségesek, hogy a javaslatot a maga egé­szében elfogadhatóvá tegyék. Különösen az úgyne­vezett kultúrterjesztőkre és a szavazókerületek meg­­nagyobbítására vonatkozó határozatokat kell tökéle­tesíteni. Miután a képviselőházban erre vonatkozóan megegyezés nem volt elérhető, az államkormány az urak házában remél könnyebben megegyezést létre­hozhatni és e javaslatot oly alakban elintéztetni, hogy az az ország szükségleteinek megfeleljen. Wedel-Bierdorf azt mondja, hogy az eddigi porosz választójog egészen kitűnő volt. Pártja kész a plutokratikus választójog ellen küzdeni és a titkos választójog ellen alapos aggodalmai vannak. Mirbach gróf kijelenti, hogy a titkos választás az ős-választókerületekben pártjának egy része előtt elfogadhatalannak tűnik föl. Moltke miniszter kifejti, hogy a javaslat a vá­lasztói rendszer időszerű fejlesztését célozza? BUDAPESTI HÍRLAP (90. sz.) , 1910. április 16. Löwing tanár azt mondja, hogy a javaslat a képviselőház által elfogadott formában nem hagy­ható. Feltétlen szükséges a választókerületek új be­osztása­ . Lichnovszki herceg hangoztatja, hogy az 5 pártja is lehetetlennek tartja a javaslatot a mostani formában. Hillebrand dr. tanár kifejti, hogy az eddigi vá­lasztói jog jól bevált. A mostani javaslat az első lépés a birodalmi választói jog bevezetésére. Hann dr. óvja a konzervatívoket a centrummal való együtthaladástól, mert ez késznek mutatkozik a birodalmi választójogot Poroszországban bevezetni. Kirschner főpolgármester kívánja a titkos vá­lasztást. Az 1819-iki választói rend elavult. Ezzel a vita véget ért. A javaslatot húsz tagú bizottsághoz utalják­. A következő ülés időpontja még nincs megállapítva, de valószínűen e hónap 21-én lesz.­­ Az albán fölkelés. Konstantinápoly, ápr. 15. (Saját tudó­sítónktól.) A prizrendi, gyakovai és ipeki nagy­albán képviselő ma azt jelentette, hogy a bel­ügyminiszter tegnap nagyon udvariatlanul fo­gadta őket és a kormány intézkedéseiről meg­tagadott minden fölvilágosítást. Megtiltotta ne­kik, hogy az albán vezérekkel érintkezzenek, vagy Albániába utazzanak s a legszigorúbb in­­­tézkedéssel fenyegette őket. A­ miniszter végül kiut­asította őket szobájából. Konstantinápoly, ápr. 15. (Saját tudó­­sítónktól.) Himara dél-albániai községben zavar­gás tört ki. A kormány egy zászlóalj katonasá­got és két hegyi ágyút küldött a zavargás el­fojtására. Konstantinápoly, ápr. 15. (Saját tudó­sítónktól.) Albániában a helyzet változatlan. A katonai parancsnokok most azon fáradoznak, hogy a vezéreket elfogják és katonai törvényszék elé állítsák, nem határozott körülmények között valamit tenni fog, a­mi nem jelent kevesebbet, mint az alkot­mány elpusztítását, azt mutatja, hogy a miniszter­­elnöknek egész más fölfogása van e kötelességről mint bármely elődjének. Balfour végül kijelentette hogy Asquith föláldozza mindazokat a nagy tradíció­­kat, a­melyeket neki kellene mindenekelőtt fen­­tartani. Diplomaták Péter királynál. Belgrád, ápr. 15. (Saját tudósítónktól.) A Dnevni Liszt értesülése szerint Péter király legköze­lebb az összes itt akkreditált diplomatákat fogadni fogja.­­ Görög tisztek a hadügyminiszter ellen. Atén, ápr. 15. (Saját tudósítónktól.) A farisszei tisztek jegyzőkönyvet írtak alá, a­mely­ben Corbász hadügyminiszternek elmozdítását követelik. Követelésüket azzal okolják meg, hogy addig, a­míg Corbász lesz hadügyminisz­ter, gondolni sem lehet a fegyelem helyreállí­tására, mert addig, a­míg a tiszti liga vezetője volt, kénytelen­­volt számos tiszttel és altiszttel barátkozni. A porosz képviselőházból. Berlin, ápr. 15. A képviselőház mai ülésén a napirendre való áttérés előtt a tegnapi ülésen történt incidenssel kapcsolatban élénk házszabályvita volt. Winkler (konzervatív) azt az óhaját fejezte ki, hogy a jövőben a közbeszólást ismét vegyék be a gyorsírói jegyzőkönyvbe. Kröcher elnök azt válaszolta, hogy már in­tézkedett, hogy a tegnapi közbeszólások a jegyző­könyvbe fölvétessenek és hogy a jövőben az összes közbeszólások bekerüljenek a gyorsírói naplóba. A vita folyamán a centrum, a nemzeti liberá­lisok, valamint a szabadelvűek a mellett szóltak, hogy itt az ideje az elnöki hatalom megerősítésének, de egyelőre meg kell várni a házszabálybizottság je­lentését. Moltke gróf (szabad konzervatív)­ kijelentette, hogy kész mandátumáról lemondani, ha a házszabá­lyokat rövid időn belül meg nem változtatják. Ströbel (szociáldemokrata)" az elnöknek' ház­szabályellenes magatartást vetett szemére, a­miért kétszer rendreutasítotték. A ház az elnök javaslatára elhatározta, hogy a tegnapi és mai ülés gyorsírói naplóját a házszabály­­bizottsághoz utalja. A lordok ellen: London, ápr. 15. Az alsóház tegnapi ülésén a vétőrezoluciót, a­melynek tárgyalási idejét az e hó­nap 7-iki szavazás korlátozta, 351 szavazattal 246 el­len elfogadták. A tárgyalás folyamán izgatott jelene­tek voltak. Tíz perccel a vita bezárása után, a­mely este fél nyolcra volt kitűzve, Asquith miniszterelnök szó­lásra emelkedett, hogy nyilatkozatot tegyen a kor­mány jövendő politikájáról. Alig mondta ki az első szavakat: Ha a lordok a rezoluciókat nem fogadják el . . . Balfour az ellenzék helyeslése és a kormány­­pártiak tiltakozása közben megszakította és azt a kérdést intézte az elnökhöz, vájjon "Asquith a ház óhajtása szerint cselekszik-e, midőn a vitának ebben a stádiumában nyilatkozatot tesz. Az elnök azt válaszolta, hogy nyilatkozatot csak a ház hozzájárulásával lehet tenni. Balfour föntartotta tiltakozását azzal a meg­­okolással, hogy a nyilatkozatról való vitára időt kell adni. Az elnök erre fölkérte a miniszterelnököt, hogy ne tegyen nyilatkozatot. (Viharos tiltakozás a kor­mánypártiaknál.)­­Asquith miniszterelnök ezután a kormánypárt helyeslése közben bejelentette, hogy nyilatkozatát az ülés végén fogja megtenni. Erre a rezoluciót, mely a parlament tartamát öt évre korlátozza, 334 szavazattal 236 ellen elfogad­ták. A vétóbillt erre formálisan is benyújtották. Az ülés végén Asquith miniszterelnök a kor­mánypártiak viharos helyeslése mellett a következő­ket jelentette ki: Ha a lordok a vétórezoluciókat nem fogadják el, a kormány a koronának haladéktalanul javasolni fogja, hogy minő lépés történjék annak biz­tosítására, hogy a rezoluciók törvénnyé váljanak. Ha azonban a kormány nem volna abban a helyzet­ben, hogy ezt keresztülvigye, vagy le fog mondani, vagy föloszlatja a parlamentet. (Viharos helyeslés a kormánypárton, ellentüntetés az ellenzék táborában). Balfour erre felelt és nyilatkozatában a többi között ezt mondta: Mily helyzetbe hozta Asquith a koronát! Nem lehetetlen, hogy a miniszterelnökre ama kötelesség fog hárulni, hogy az uralkodót kérje arra, mit szépítve garanciának mond és a­mi vilá­gosan kifejezve nem jelent egyebet, mint ötszáz, erre a méltóságra nem alkalmas férfiúnál, peerré való ki­nevezését, de a miniszterelnök eljárása, a­mellyel ily tanácsot az által készít elő, hogy hónapokon át hirdeti, hogy bizonyos ismeretlen, közelebbről meg­ zavar Kínában. Hankau, ápr. 15. Csangcsuban a helyzet igen komoly. A kormányzó palotáját fölgyújtot­­ták. Az angol konzulátus és a vámépület üre­sen állanak. A külföldiek egy kereskedelmi ha­jóra menekültek. Három ágyúnaszád Csang­­csába indult. A német birodalmi gyűlés. Berlin, ápr. 15. A birodalmi gyűlés mai ülé­sének napirendjén volt az értéknövekedési adótör­vény. Első­sorban házszabályvita keletkezik az el­nöknek arról a javaslatáról, hogy a pénzügyi re­formra vonatkozó általános fejtegetésektől a felszó­lalók tekintsenek el. Haerdlling báró centrumpárti ezt a javaslatot helyesli, Cuno (néppárti) ellenzi. Ezután a ház áttér a javaslat tárgyalására. Wermuth államtitkár a javaslat megokolása céljából rámutat arra, hogy mind több község vezeti be az értéknövekedési adót. A tervezet lényegében négy pontot tartalmaz. Az adókötelezettség tárgyául az értéknövekedés tekintendő. A birodalom joga az értéknövekedési adóhoz nem vonható kétségbe. A kormány javasolja a háznak, hogy ezt a javaslatot még ebben az ülésben intézze el, mert különben oly alakulás jönne létre a teleküzletben, a­mely már a jövő télen az adót eredménytelenné tenné. Western gróf (konzervatív) javasolja a javas­latnak 28 tagú bizottság elé való­ utalását. Südekum (szociáldemokrata) azon a nézeten van, hogy a javaslat ismét a nagybirtokosokat ked­vezményekben részesíti. A hercegek se vonják ki ma­­gukat ez adó alól. Mielőtt e javaslatnak fölöslegeit adósságtörlesztésre használják, a legnyomasztóbb in­direkt adókat kellene megszüntetni. Rheinbaben pénzügyminiszter kijelenti, hogy az indirekt adók mérséklése még nem lehetséges. Az államnak fölmentve kell maradnia az értéknöveke­dési adó alól. Rheinbaben azzal végzi beszédét,­­hogy az egyes államoknak a beszedés és ellenőrzés költ­. . „ *jk.. n- •-* r

Next