Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)
1910-04-16 / 90. szám
6 1910. április 16. Mindig úgy érezte, hogy el kell mondania azt, a mit tud, mert átéli azt, a mit tanitott. Mondják róla, hogy világosan beszél. Ha megvan benne ez az erény, ezt is csak tanítványainak köszönheti. Mert a mint szemben ül velük, érzi a ránehezedő felelősséget: fiatal lelkeket formál, a hatás, a melyet rájuk tesz, döntő lehet egész életükre. Ezért törekszik arra, hogy világossá tegye, gondolatát és ne hagyjon semmi kétséget és félreértést a lelkekben. Sokát beszélnek munkabírásáról, szorgalmáról, sokoldalúságáról, sőt ebből vádat is kovácsoltak ellene. Pedig ezt a sokoldalúságot egyenesen filozófiai fölfogása teszi rá nézve kötelességé. A szorgalomra nem vet ügyet, hiszen a legjobb és a legértékesebb elemei életünknek függetlenek a szorgalomtól: Rá is sok munkát rónak, mint- társaira és ő iparkodik megfelelni tisztének, de ezt nem kell a kelleténél többre becsülni. Gondolataink kialakulása, ez a belső élemény, a mely boldoggá tesz bennünket, nem függ szorgalmunktól. Ezért nem fáradunk. Ezt kész ajándékul kapjuk és ebben a benső munkában tanít. Ványai leghívebb munkatársai lettek. Ezekre büszke, ezek a folytatói az ő müvének, ö nem sematikus, és nem dogmatikus. A mit nem élt át, abban oly tudatlan, mint a gyermek. Sokra tartja az erudiciót, mert a miként sok ezer középszerű embernek kell élnie, a mig egy kiváló ember kifejezi a köz gondolatát, azonképp sok gondolatot is végig kell gondolnunk, a mig egy közülünk a miénk. Ez azután végtelenül értékes, talán nem mindenkinek, de nekünk. Ez az ő sokoldalúságának a titka: nagy területet kell bejárnia, a mig eléri azt, a mit keres, nem kíváncsiságból, hanem azért, mert teljessé és hiánytalanná törekszik tenni gondolkodását. Negyvennégy éve, hogy elhatározta, azt, hogy filozófussá lesz' fíiedl Szende volt az első nagy tanára, a ki e tanulmányra sarkalta. Vallja most is, mint egész pályáján, hogy a filozófia a nemzeti szellem életének betetőzése. Erről tizennyolc évvel ezelőtt irt egy tanulmányt, sokan le is szólták érte, trikolor filozófus-mik nevezték, ö ma is ebben a hitben él, pedig ma a trikolor nem olyan népszerű. A filozófia elhervad, ha gyökerei nem nyúlnak a nemzeti talajba. Ebbén á fölfogásában legfő- ként'Beöthy Zsolt támogatta, a kivel emberemlékezet óta a közös meggyőződés szoros köteléke fűzi össze. Ez a kötelék csak akkor szakadhatna széjjel, ha valamelyiküknek meggyőződése megváltoznék, de az Ő korukban ettől már nincs mit tartani. Azt vallja, hogy nem idegen gondolat'importjával, hanem belülről kell elmélyítem nemzetünk szellemét, ezért vállalta a Filozófiai írók Tára szerkesztését és ezért dolgozik kész örömmel a publicisztika terén is, noha ezért sok támadásban volt része. Gondolkodásának tartalma, legfelső pontja, a mihez egész tanítása és egész élete fűződik: az idealizmus. A gondolat az elsőig világon. Vallja a haladást, a fejlődést, az evolúciót, de csak a szellem áltál. Hisz a gondolát világmegváltó erejében. Ez nem egyoldalit intellektuálizmus, mert a legnagyobb tett a gondolat; csak a gondolat vezetheti a vak érőket melyek bennünk élnek, a gondolat nélkül ezek az érők pusztítanak és nem alkotnak. A gondolat az alfa és az ómega. A természettudósok azt mondják, hogy a lét célja életünk föntartása; de ő azt vallja, hogy a cél az élet kifejtése és emelkedése. Más emelkedést pedig, mint szellemit, el sem tud képzelni. A tanító hivatása papság: kis emberek nagy ügy szolgálatában állanak, mert hivatásuk az, hogy teljessé tegyék a nemzet szellemi életét. Még egyszer megköszöni, hogy most először éleiében magáról beszélhetett és megköszöni azt a nagy és boldogító érzést, a mely e pillanatban eltölti. Hosszas és lelkes éljenzés és taps fogadta Alexander nemes és ihletett szavait. A jelenlévők mind hozzásiettek', hogy kezet szorítsanak vele. Délután két órakor a Kontinentábszálló különtermében lakomára gyűlt össze az ünnep közönsége. Az áldomásnál Szinnyeu József köszöntötte föl először Alexandert. Beöthy Zsolt Alexander hitvesére és családjára ürített poharat. Medveczky Frigyes Alexanderban a művészi forma mesterét és a filozófia sikerekben gazdag terjesztőjét üdvözölte. Alexander Medveczkyért ivott. Salaó Jakab föluji- totta az ünnepeltlel közös gyermekkoruk emlékeit. Beke Manó Alexander életének nagyszerű és befejezett harmóniáját magasztalta. Hegedűs István a hölgyekre mondott tósztot. Simányi Zsigmond Beöthy Zsoltot köszöntötte. Waklapfel János Alexanderre mondott köszöntőt és Bánóczv József üdvözölte Dénes Lajost, az ünnep rendezőjét és az Alexander-emlékkönyv fáradhatatlan szerkesztőjét. Késő délután volt, mire az előkelő társaság széjjel oszlott. *' Az emlékkönyv, a melyet Alexandernek tisztelői díszes kötésben dedikáltak a mai ünnepen, a Dolgozatok a modern filozófia köréből címet viseli. Ölven dolgozat van benne, két szakaszban. Az első rendszeres filozófia, a melynek metafizikai részét Dienes Valéria dr.. Fenyő Andor és Erdős Lajos Írták, a logikát Varjas Sándor dr., a pszikológiát Karnis Gyula dr., az etikát Zalai Béla dr. és Somló BóBÜDAPESTI HÍRLAP (90. ez.) dog, a .történelembölcseletről Varga Jenő dr:, az 'esztétikáról Dénes Lajos dr., a pedagógiáról Weszely Ödön dr. és a filozófia történetéről Szemere Samu dr. irt. A második szakaszban önálló tanulmányok vannak Angyal Dávid, Balassa József, Bánóczi József, Beke Manó, Beöthy Zsolt, Császár Elemér, Ferenczi Zoltán,' Firiáczy Ernő, Hat mos Sándor, Hegedűs'István. Kari Lajos, Kármán Mór, Kenczler Hugó, Kánig Dénes, Lánczi Jenő, Lechner Károly, Lenkei Henrik, Lukács György, Lyka Károly, Mitrovicz Gyula, Molnár Géza, Morváit Győző, Négyest; László, Polgár Gyula, Posch Jenő, Badó Antal, fíácg Lajos, Révész Géza, RiedI Frigyes, Rabinyi Mózes, Ruttkay György, Salgó Jakab, Schusckny Henrik, Sebestyén Károly, Simötiyi-Zsigmond, Stein Lajos (.Bern), Szi- Idsi •"Vilmos, Vida Sándor és Waldapfel János tollából. A szerkesztés nehéz, de teljes sikerű munkáját Dénes Lajos dr. végezte. Vihar a horvát országgyűlésen. —- Az iridemnitási vita folytatása. — Budapest, ápr. To. A horvát országgyűlés ma folytatta az indem- nitási vitát, a melynek söráh igen viharos jelenetek' voltak. Bosnyák dr. (tiszta jogpárti) fölszólalása okozta a vihart, a mely miatt az ülést föl kellett függeszteni. A bánt, a ki ellen Bosnyák fölszólalása irányult és a kit szerb propagandával, renegát politikával vádolt, értesítették a dologról. Az ülés uj megnyitása után a bán is fölszólalt és hangoztatta, hogy Bosnyák, a kinek szavait már Kulmer gróf és mások is határozottan visszautasították, a horvát nemzetet diszkreditálja. A zajos ülésről a következő távirat szól; Zágráb, ápr. 15. Az indemnifási vita során ma Krajnoyic Péter (koalíciós). volt az első szónok, a ki kijelentette, hogy az indemniíást megszavazza. Élesen bírálta Rauch báró horvát Báni tevékenységét. Utána Bős- nyák dr. (tiszta jogpárti)'szólalt föl az indemnitás ellen. A többi közt azt mondta, hogy Tomasics bánnak szerb törekvései a horvát nemzetre még nagyobb veszedelmet rejtenek magukban, mint annak idején Héderváryé. E törekvések voltak okai — úgymond —. mindazoknak a hajóknak, a melyeket az. utóbbi két évben el kellett szenvednünk. Tomasics bánnak hasonló törekvéséi meg veszedelmesebbekké válhatnak, ha tovább is úgy haladnak a dolgok, mint eddig. Horvátországban még ma is a szerb propagandát: folytatni és a renegát politikát még most is erősíteni, nem jelenthet egyebet, mint azoknak a törekvéseknek az előmozdítását, a melyek rövid idővel ezelőtt délnyugati határainkat fenyegették. Az annexió ügye még nincsen teljesen elintézve, A.bán a helyett, hogy pártunkat a választási reform ügyében felelősségre vonná, inkább arra ügyeljen, hogy Horvátország történelmébe ma vagy holnap ne Írják be nevét fekete betűkkel, a miatt, hogy az ő kormányzati rendszerével és annak eredményeivel a dinasztia ellenségeit erősbitette. E szavaknál a koalíció soraiban nagy zaj támadt. Több szerb képviselő magából kikelve fölugrott helyéről és Bosnyákoí ököllel fenyegette: Popo- vics képviselő' ezt kiáltotta feléje: ön még rosszabb, mint Nasztics! Az elnök folyton csengetett, de a rendet nem tudta helyreállítani, Jankovics■' Nem engedjük meg, hogy minket a legalávalóbb módon denunciáljanak. Surmin: Nem beszélhet addig tovább, a mig vissza nem vonta sértését! Popovics: Alávaló denunciáns! Mondja meg Bécsben és az' egész világ előtt, hogy én önnek ezt mondtam. Vonjon ezért felelősségre. Miután az elnök hasztalan iparkodott a rendet helyreállítani, az ülést fölfüggesztette. A képviselők a folyosóra tódultak, a hol az izgalom tovább tartott. A bánt, a ki az ülésen nem volt jelen, nyomban értesítették a történtekről, mire negyedóra múlva megjelent az országgyűlésen, a hol a koalíció vezérembereivel tárgyalt az incidensről. A folyosókon azt rebesgették. hogy Bosnyákot több, mint harminc napra kizárják az ülésekből. Fél órai szünet Után három órakor az elnök ismét megnyitotta az ülést, a legélesebb szavakkal elitélte Bosnyák kijelentéseit és megvonta tőle a jogot, hogy beszédét tovább folytathassa. Ezután Kulmer gróf emelkedett szólásra és feszült csendben a következőket mondotta: Olyan beszédet hallottunk itt, a minő ebben az épületben eddig még soha sem hangzóit el. Égy olyan alacsony színvonalon álló beszédet, hogy az ember valósággal elképedve hallgatta. (Élénk tetszés a koalíció padjain.) Ennek a beszédnek tartalma közönséges denunciáció, rágalom. A IeggyakUgtosabb denunciáció; a melyet-valaha kormány és*-többség ellen csak intéztek. Az országgyűlés többsége nevében mélységes fölháborodással utasítom vissza ezt a támadást és meg vagyok róla győződve, hógy saját párthívei fogják legjobban elítélni beszédét. Utána a bún beszélt, a ki ezt mondta: — Midőn a magyar, királyi miniszterelnök előterjesztésére és ő felsége kegyéből átvettem a kormányzást, magától értetődő volt. hogy illetékes helyen kizártnak tartották, hogy ez országgyűlés többségénél olyan törekvések kerüljenek felszínre, a melyek más célt szolgálnának, mint a haza és a király javát. Kérem ezért az urakat, legyenek arra tekintettel tárgyalásaiknál, hogy illetékes faktorok bizalma és jó véleménye ne rendüljön meg. Az ilyen beszédeknek nincs más céljuk, mint az, hogy a horvát nemzetet diszkreditálják olyan fényezők előtt, a melyek bizalma és jó véleménye megnyerésére minden jó horvát és szerb hazafinak törekedni keik A horvát országgyűlés mindig lojális volt. Kérem tehát az urakat, né polemizáljanak oly módon, mintha minden törekvésük csak ödairányulna.: hogy a kormányt kerítsék hatalmukba. Starcsevics .Mile dr. ezután kifejtette azokat az okokat, miért vált el Frank József dr.-tóí. A többség élénk helyeslése közben szólt a tiszta jogpárt kétszínű politikájáról és kifejtette, hogy e-párt egy részről Wekerlével tárgyalt, másrészről itt radikális irányzatot követ... ; Több interpelláció elintézése után az ülést délután öt órakor berekesztették. A nagyvilágból. Budapest, ápr. 15, Ibsen irodalmi hagyatéka » , , A nagy norvég jegyzeteit rendezték, sajtó alá Halvdan Koth és Julius Éliás; kiadták Kopenhágá- bán, három kötetben. Vázlata, jegyzetei s tervei nyomán követhetjük gondolkozásának fejlődését; látjuk’, hogy a norvég nemzeti élet realista festőjéből („A szerelem komé.* diája", „A nép ellensége", „A társadalom oszlopai'*) mint lesz a nagy szimbolista, a „Vadkacsa", a „Kis Eyolf", stb. szerzője., Van ; a vaskos három kötetben péhány kiadatlan fiatalkori munka is; befejezetlen,drámai müvek, töredékek s egy teljes színmű. :A mikor ,gyógyszerésznövendék’ volt, Grimstad- ban s- egyszersmind érettségi vizsgálatra is készült. Szalusztius.t.és Cicerót,tanulmányozva ^agy kedvet érzett történelmi dráma írására; ekkor készült M- Catilina, a melyen már nyoma van az oroszlánkörömnek: a?, emberi akarat s az akarat megvalósitásá- nak nehézsége. A. történelemtől azonban hamarosan elbúcsúzott, vitte .a,regényes.képzelet. Björnson példájára eleinte nemzeti irányzatú író kívánt lenni; szeretettel tanulmányozta a norvég Folklórét s 1850* bea egy négyfölyonásos „nemzeti dráma" tervével foglalkozott:, A justedali Gélinotte (egy népies régi legenda földolgozása lett volna ez). Megirt belőle másfél, fölvonást, részint versben, részint prózában; ugyanazon álnév, Brynjolf Bjarme név alatt akarta közzétenni, a mely. név alatt Gáti* linát közölte. A hagyatékban olvasható töredék’ lázasan romantikus. A cselekmény a középkorban játszik, akkor, a mikor Norvégia még katolikus hiten volt. Főszemély egy gazdag majoros, Bengt; kemény, te- kintélyeskedő, rettegett ember. A falu plébánosa adja tudtunkra, hogy e gazdag embert irgalmatlanul marcangolja a lelkiismeret, mert pénzsóvárságában szerencsétlenné tette bátyját, Alfot, a ki a major örökösé lett volna. Álf, apja akarata ellenére, szerelemből nősült; az apa, Bengt ösztönzésére, megátkozta Alfot. A boldogtalan, féleségével együtt, a hegyek közé menekült s ott éltek egy magányos házikóban. Senki néni látta őket többé; mindenki azt hiszi, hogy e néhány év múltán dühöngött pestis elpusztította őket is. Bengt azt akarná, hogy egyétlen fia, Björn, venné feleségül gyámléányát, Méretet; a leány azonban —■ a kinek valami kis vagyonkája is vám — a fiatal majorost, Einart szereti. Björn sokat kószál a hegyek közt, a hol egy nő ■—nyilván az erdő tündére!—• énekel és; kürtői. A második fölvonásban Björn meglepi egy zordon erdei tisztáson a tündért .... Gyönyörű fiatal leány a tündér: Alfluld. Költői szépen beszéli el íélete történetét az’ifjúnak: mint tölt az eddig virágok, madarak, a kecskék és bárányok között ... A mióta apja s anyja meghaltak, — mily jóságosak voltak’ azok! — emberi lényt, mást, nem látott, csak egy öreg