Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)
1910-04-16 / 90. szám
1910. április 16. BUDAPESTI HÍRLAP (90. sz.) 13 tály Palermóba 96 korona. Nápolyba 144 korona, Gibraltárba 264 korona. II. osztály Palermóba 72 korona. Nápolyba 96 korona, Gibraltárba 168 korona. Az utasok föladásra szánt podgyászát 240 kilogramig a társaság díjtalanul szállítja. Bővebb fölvilágosítást nyújt az ,,Adria“ m. kir. tengerhajósrészvénytársaság Fiuméban, az „Adria“ személyszállító osztálya Budapesten (V.. József-tér 1.), az „Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársasága* Budapesten (IV.. Vigadó-tér), az összes külföldi Cunard-ügynökségek, valamint az összes körutazási menetjegyirodák. A Klöckner Ede zeneműkiadó céget közismert, legkedveltebb zeneújdonságokból egy pazar kiállítású zenealbumot állíttatott össze Bertha Istvánnal, a Városligeti Színház tehetséges karnagyával a Magyar család zenekincstára címen. A zeneműpiac még hasonló gazdag tartalmú és olcsó áru albumot alig termelt, mint ez, amelyben az opera, operett, magyar nóták, víg dalok, kabarészámok, szalon-zongoraművek és táncdarabok, a családok részére disztingvált gondos összeállításban, a szezon legsikerültebb újdonságai: Bertha T., CsikyJános, Horváth Géza, Lányi Ernő, Radics Béla, Sas Náci, Farkas Pali, Fucsk Gyula, Creizinger Iván, Heidberg Albert, Huber Sándor, Kerner J., Lincke Pál, Moret Neil, Sousa Fülöp, van Alstyne, Siposs Antal, Zerkovitz Béla stb. stb. kedvelt műveiből vannak összehordva. A 114 zeneoldalas díszes kötet 31 zenedarabot tartalmaz és 71 korona bolti árat képvisel, ezeket az albumban összegyűjtve 5 korona 80 fillér beküldése esetén bérmentve küldi meg a Budapesti Hírlap könyvkiadóhivatala. — Ki ruházza föl a mezők liliomát? Ez nem ember gondja. Ki ruház föl bennünket, ez fontos ránk nézve. Ha jó szabót keres, forduljon a Budapesti Hírlap apróhirdetésének "Ruházkodás rovatához, ahol mindig talál megfelelő címeket. — Kötények, mosó, hiszter és Kláth Rőslernél. Harmincaduka és József-tér sarkán. — Gyöngék és betegek szedjék az erőt adó és vért tápláló BioSolit. Haubner C. gyógyszerész Angyalgyógyszertárában van a főraktár. Wien, I., Bognergasse 9. Próbaküldemény és brostka ingyen. — A legkiválóbb gyógyszer a Kriegner-féle tokaji china-vasbor, mely valódi tokaji borból készül. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Operaház.) Az igazgatóság jóvoltából ma Visle újból olasz nyelvű előadásban gyönyörködhettünk. Az Afrikai nőt adták, a főszerepben Vasqueznével, Reinhalttal és Lunardival. Feinhals már énekelte nálunk Neluszkó szerepét, akkor érdeme szerint méltattuk alakítását. Közönség meglepően csekély számban volt. Úgy látszik, hogy az Operaház jeles vendége kezdi veszíteni népszerűségét s vonzóerejét a túl hosszú vendégszereplés és folytonos helyáremelés miatt. Az előadás különben vontatott és unalmas volt. * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színházban vasárnap délután Szomoríi Dezső Nagyasszony című történeti színműve kerül előadásra. A darabnak ez lesz az első délutáni előadása. Hétfőn és kedden a fauszt kerül szilire a legutóbbi felújítás szereposztásával. Az Operatérban holnap, szombaton Fra Diavaló-t adják, mégpedig ezúttal olcsó helyárakkal. Vasárnap megismétlik Feinhals Frigyes föllépésével a Makrancos hölgy előadását. A Vígszínházban holnap, szombaton Bakonyi és Kálmán operettjét. Az obsitost adják. A Király Színház-ban Petráss Sári betegsége miatt néhány napig nem lépett föl a Luxemburg grófjában. A művésznő fölgyógyult és szombaton újra játszik. Lehár operettje jövő pénteken éri meg a századik előadást. A Magyar Színház-ban ma tartották meg Bahr Hermán .4 koncert című vígjátékénak jelmezes főpróbáját. Tóthné-Kerlisz Ella és Góth Sándor ebben a darabban lép föl először a Magyar Színházban. A holnapi bemutatóra már csak karzati jegy kapható. A Városligeti Színházban szombaton kerül színre századszor az Erdészleány című operett. A jubiláris előadás alkalmával minden látogató művészi kivitelű emléklapot kap ajándékba. * (Spannraft Ágoston halála.) Meghalt az Operaháznak és a Nemzeti Színháznak ismert, kitűnő diszletfestője, Spannraft Ágoston. Ő volt jóformán az első, aki nálunk diszletfestéssel művészi irányban foglalkozott és nem egy munkájával szenzációt keltett. Az évek során olyan hírnévre tett szert, hogy az ország legnagyobb színházai csak hozzá fordultak, ha valami nagyobb stílű díszletre volt szükségük. Spannraft munkája volt részben a régebben színre került Excelzior ballet tüneményes kiállítása. Legutóbb Ábrányi Emil Paolo és Franceska című operájának kiállítására készült. Spannraft méltán rászolgált a megbecsülésre. Külföldről szakadt hozzánk és derék, jó magyar ember lett belőle. A magyar polgár kötelességeit mindenkor lelkesedéssel teljesítette. Ő volt az, a ki Regele János és Pálfi János társaságában úgyszólván megalapítója volt a mai Rákos-Szentmihálynak és a fővárossal szomszédos telepből lelkes munkával a mai virágzó községet létesítette. Halála még családját is váratlanul sújtotta. Mindössze két napig volt beteg, de akkor is csak némi rosszulléről panaszkodott, tegnap délután aztán hirtelen meghalt, ötvennégy évet élt, özvegye, két fia és két leánya gyászolja. Temetésén, mely holnap, április 16-án délután öt órakor lesz Rákosszentmihályon, mind az Operaház, mind a Nemzeti Színház képviselteti magát. A két színházi épületre kitűzték a gyászlobogót. * (Hegyi Aranka síremléke.) Hegyi Arankának, a Népszínház felejthetetlen nagy művésznőjének sírját még most sem jelöli emlék. A gyűjtés lassan halad, az eddig begyűlt összeg még nem érte el a kétezer koronát. A színészegyesület tanácsa legutóbbi ülésén elhatározta, hogy ősszel a síremléket mindenesetre föl fogja állíttatni. A gyűjtést addig is folytatják. A síremléket Bezerédy Gyula szobrászművész készíti. * (A Halászbástya múzeuma.) A budavári koronázó Mátyás-templom újjáépítése alatt a régi kriptaüregekből és fölásott sírokból sok kőemlék, faragvány, vas és bronz és másfajta tárgy került felszínre. Ezeket az ereklyéket és műtárgyakat a hallászbástya toronyépületében helyezték el, ahol a bástyaőrnél való jelentkezés után megtekinthetők. * (Döntés a Pörge—Déry-ügyben.) A Magyar Képzőművészek Egyesülete Róna József szobrászművész elnöklésével ma rendkívüli ülést tartott, amelynek egyetlen tárgya a Pörge—Déry-ügyben való döntés volt. Erről az egyesület az alábbi hivatalos kommünikét teszi közzé: Pörge Gergely festőművész ez év április hónap 2-án írásbeli feljelentést tett az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság igazgatóságánál, melyben Déry Béla festőművészt azzal vádolja, hogy egy párisi luxemburgi múzeumban levő Cottet-festmény hű tükörképét mint saját, eredeti művét a társulat egyik tárlatán kiállította és eladta. Az igazgaóság ezt a feljelentést, valamint Déry Bélának arra adott válaszát további eljárás végett a Magyar Képzőművészek Egyesületéhez tette át. Pörge Gergely az ügyet április hónap 5-én kelt beadványban szintén az egyesület elé terjesztette. Déry Béla pedig ugyancsak ide fordult és ügyének megvizsgálását és elbírálását kérte. A Magyar Képzőművészek Egyesülete április hónap 15-én tartott összes ülésén, amelyen a művészek nagy számban jelentek meg, az ügyet megvizsgálván, a következő egyhangú határozatot hozta: Abból a két kis reprodukcióból, amelyet a följelentő az egyesület rendelkezésére bocsátott, megállapítható, hogy azok között rajzbeli hasonlatosság van, de elfogadhatónak tartja Dérynek védekezését, melyben azt mondja: „A kérdéses Cottet-képet ismerem, sőt mint Cottet-nak, Mesdag-nak, Linding-nek minden művét, a külföldi tárlatokban tanulmányoztam és akarva, nem akarva, impresszió révén bármely képemen nyoma lehet. Hogy egy művész mennyire impresszionálhatja magát egy mestermű által, az egészen egyéniségétől függ, de köztudomású és a műtörténelemben megállapított tény, hogy a legnagyobb mesterek is gyakran a legnagyobb utánérzéssel alkottak mesterműveket.“ A följelentő, amint mondja, a magyar képzőművészet becsülete érdekében vélt cselekedni, amikor ezt az ügyet az egyesület elé vitte. Ha csakis ezt cselekedte volna, az egyesület mint a művészek erkölcsi fóruma, meghozhatta volna ítéletét csendben, botrány nélkül. De a följelentő nem várta be ezt az ítéletet, hanem ezt a jelentéktelen eseményt oly botrányos formában hozta az ország, sőt a külföld közvéleménye elé, mely alkalmas a magyar művészet jó ímzét megkárosítani. Ebben a Magyar Képzőművészek Egyesülete a magyar művészet legsúlyosabb erkölcsi megkárosítását látja és azért kénytelen Pörge Gergely eljárását helyteleníteni. Budapest, 1910. április 13. .A Magyar Képzőművészek Egyesülete. * (Képrombolás a Műcsarnokban.) Abban a hírben, mely tegnap a tavaszi tárlaton kiállított képek bemázolásáról és megrongálásáról jelent meg, a lapok egy része a Képzőművészeti Főiskola növendékeit gyanúsítja a vandalizmus elkövetésével. Noha mi egy szóval sem említettük ezt, az iskola rehabilitálása érdekében közöljük azt a két nyilatkozatot, melyet e dologban a megvádolt iskola és a Képzőművészeti Társulat küldött be hozzánk. A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola igazgatója a következőket írja: Kizártnak tartom, hogy a mi iskoláink ifjúsága követte volna el ezt a szégyenletes merényletet. Elsősorban meg kell állapítanom annak az állításnak a valótlanságát, hogy az iskola növendékei a MűCsarnokban étkeznek. Tudvalevő, hogy a növendékek a Képzőművészeti Főiskola diákasztalánál ingyenes, illetőleg kedvezményes ebédet kapnak állandó felügyelet mellett. Az ételek kitűnőek, tehát alig tehető föl, hogy valaki az ingyenes ebédet elmulasztva a Műcsarnokban étkezzék. Délelőtt és délután előadásuk van a növendékeknek, este pedig a kirajz. Magam is sokszor jártam délidőben a Műcsarnokban és sohasem láttam künn egyetlen növendéket sem. Mindazáltal, bár meggyőződésem ellenére, megindítottam a legszélesebb körű és legszigorúbb vizsgálatot. Végül még tisztelettel megjegyzem, hogy tudomásom szerint más, úgynevezett művésziskolák is látogathatják a Műcsarnok kiállításait arcképes igazolvánnyal. Várdai Szilárd, igazgatótanár. — A Képzőművészeti Társulat következőképp nyilatkozik: A Műcsarnokban elkövetett kép- és szoborrombolásokról megjelent több tudósításban sajnálatos tévedés folytán kizáróan a Képzőművészeti Főiskola növendékei emlíkettek meg, mint akik a rombolást elkövethették. Erre nézve van szerencsénk megjegyezni, hogy ingyenes belépésre jogosító igazolvánnyal nemcsak a Képzőművészeti Főiskola, hanem az összes művészeti iskolák növendékei birtak és csak a vizsgálat fogja kideríteni, hogy melyiknek a növendékei a tettesek. .. Képzőművészeti Társulat vezetősége. * (Ilonka.) Nadányi Zoltán, úgy halljuk, nagyon fiatal ember, aki még valahol az érettségi vizsgálat körül jár, utána vagy talán előtte. A könyve elé biggyesztett arcképe is arra vall, hogy még a legirigylésreméltóbb korban van. Mindamellett már a második verses kötete jelenik meg és pedig mind a kettő provokálja a komoly figyelmet. A mostani könyvének a címe: Ilonka és, amint az ő korában természetes, csupa lira. Tegyük hozzá, sokat igérő és az ígéreten túl már is kedvesen és bájosan csillogó lira. Meglepő a fiatal poéta kifejlett formaérzéke és általán kifejező ereje. AZ ifjúi túlzástól és szertelenségtől meglehetősen tartózkodik, ha nem is mindig, de néhány verse kiforrottságával és könnyed, finom árnyéklataival szinte ámulatba ejti az embert. A Mi kelten című vers különösen jó próbája a fiatal költő talentumának. Ebben nemcsak színező, ereje nyilvánul meg, hanem humora is, mely a versezet csillogó regényességével kedvesen olvad össze. A költő a legendás középkorban kóbor lantosnak képzeli magát és a várkisasszony ablaka alatt gitárját pöngeti. Ott állottam bugyogósan. Nagy, holdkerek köpönyeggel, , , Fodros-bodros bő gallérral, Varjútollas nyuszisüveggel. (A várkisasszony persze az ideál, a ki megjelenik az erkélyen, „elöntve a holdsugártól.“ Megjelentél tornyos hajjal, Szűk derékban, bő uszállyal, Csillogott az ezüstfésű. Mely a hajad fogta által, A lantos, a mint illik ilyenkor, kötéllétrán kúszik föl kedveséhez és álmodozva bámul vele a csillagokba, reggel pedig: „Odább áltam a gitárral, — S holdkerek köpönyeggel. • Rég volt. Nincs már tornyos hajad, Ezüstfésüd ... nincs gitárom ... Odalett a romantika, Élünk szürkén e világon. De Hogyha a csillagokba Nézünk olykor, csöndes éjen. Úgy érezzük, néztünk már mi így beléjük egyszer, régen... Ugyanilyen enyelgő ábrándozás lebeg a Rómában cimü versen, melyben Ilonka mondja el római tapasztalatait. A vers vége kedvesen csendü el: ’A Tibet partját is bejártuk. A cipruserdőt megcsodáltuk. Volt még sok szép látványban részünk, Amint ott mindent sorra néztünk. — S mégis, tudod, mi volt a legszebb. Nekem a legjobban mi tetszett? A bíboros, szép naplemente ... Mert a nap éppen úgy pihent le. Éppen olyan volt az az alkony. Mint nálunk, ott a Rimaparton ... Nadányi bájos színeinek és egy-egy röpke szóval való jellemzésének akárhány példáját fölsorolhatnék még, de természetesen ezzel nem mondjuk, hogy már kész költő. Van a könyvében elég gyönge és középszerű vers is, tapogatózik, csetlik-botlik és forr még ő is; nem is lenne természetes a fejlődése, ha nem így volna. Olykor fiatalos, akárhányszor