Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)

1910-04-16 / 90. szám

1910. április 16. BUDAPESTI HÍRLAP (90. sz.) 13­ tály Palermóba 96 korona. Nápolyba 144 korona, Gibraltárba 264 korona. II. osztály Palermóba 72 korona. Nápolyba 96 korona, Gibraltárba 168 ko­rona. Az utasok föladásra szánt podgyászát 240 kilo­­gramig a társaság díjtalanul szállítja. Bővebb föl­­világosítást nyújt az ,,Adria“ m. kir. tengerhajós­­részvénytársaság Fiuméban, az „Adria“ személyszál­lító osztálya Budapesten (V.. József-tér 1.), az „Ide­genforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársasága* Budapesten (IV.. Vigadó-tér), az összes külföldi Cu­­nard-ügynökségek, valamint az összes körutazási me­netjegyirodák. A Klöckner Ede zeneműkiadó­ cég­et közismert, leg­kedveltebb zeneújdonságokból egy pazar kiállítású zenealbumot állíttatott össze Bertha Istvánnal, a Vá­rosligeti Színház tehetséges karnagyával a Magyar család zenekincstára címen. A zeneműpiac még ha­sonló gazdag tartalmú és olcsó áru albumot alig ter­melt, mint ez, a­melyben az opera, operett, magyar nóták, víg dalok, kabarészámok, szalon-zongoram­ű­­vek és táncdarabok, a családok részére disztingvált gondos összeállításban, a szezon legsikerültebb új­donságai: Bertha T., Csiky­­János, Horváth Géza, Lányi Ernő, R­a­dics Béla, Sas Náci, Farkas Pali, Fucsk Gyula, Creizinger Iván, Heidb­erg Albert, Hu­­ber Sándor, Kerner J., Lincke Pál, Moret Neil, Sousa Fülöp, van Alstyne, Siposs Antal, Zerkovitz Béla stb. stb. kedvelt műveiből vannak összehordva. A 114 zeneoldalas díszes kötet 31 zenedarabot tar­talmaz és 71 korona bolti árat képvisel, ezeket az al­bumban összegyűjtve 5 korona 80 fillér beküldése esetén bérmentve küldi meg a Budapesti Hírlap könyvkiadóhivatala. — Ki ruházza föl a mezők liliomát? Ez nem em­ber gondja. Ki ruház föl bennünket, ez fontos ránk nézve. Ha jó szabót keres, forduljon a Budapesti Hírlap apróhirdetésének "Ruházkodás rovatához, a­hol mindig talál megfelelő címeket. — Kötények, mosó, h­iszter és Kláth Rősler­nél. Harmincad­uk­a és József-tér sarkán. — Gyöngék és betegek szedjék az erőt adó és vért tápláló BioSolit. Haubner C. gyógyszerész Angyal­­gyóg­yszertárában van a főraktár. Wien, I., Bogner­­gasse 9. Próbaküldemény és brostk­a ingyen. — A legkiválóbb gyógyszer a Kriegner-féle tokaji china-vasbor, mely valódi tokaji borból készül. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Operah­áz.) Az igazgatóság jóvoltából ma Visle újból olasz nyelvű előadásban gyönyörködhet­tünk. Az Afrikai nőt adták, a főszerepben Vasquezné­­vel, Rein­halttal és Lunardi­val. Feinhals már éne­kelte nálunk Neluszkó szerepét, akkor érdeme sze­rint méltattuk alakítását. Közönség meglepően cse­kély számban volt. Úgy látszik, hogy az Operaház jeles vendége kezdi veszíteni népszerűségét s vonzó­erejét a túl hosszú vendégszereplés és folytonos hely­­áremelés miatt. Az előadás különben vontatott és unalmas volt. * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­ban vasárnap délután Szomoríi Dezső Nagyasszony című történeti színműve kerül előadásra. A darabnak ez lesz az első délutáni előadása. Hétfőn és kedden a f­auszt kerül szilire a legutóbbi felújítás szereposz­tásával. Az Operatér­ban holnap, szombaton Fra Dia­­való-t adják, még­pedig ezúttal olcsó helyárakkal. Vasárnap megismétlik Feinhals Frigyes föllépésével a Makrancos hölgy előadását. A Vígszínház­ban holnap, szombaton Bakonyi és Kálmán operettjét. Az obsitost adják. A Király Színház-ban Petráss Sári betegsége miatt néhány napig nem lépett föl a Luxemburg grófjá­ban. A művésznő fölgyógyult és szombaton újra játszik. Lehár operettje jövő pénteken éri meg a századik előadást. A Magyar Színház-ban ma tartották meg Bahr Hermán .4 koncert című vígjátékénak jelmezes fő­próbáját. Tóthné-Kerlisz Ella és Góth­ Sándor ebben a darabban lép föl először a Magyar Színházban. A holnapi bemutatóra már csak karzati jegy kapható. A Városligeti Színház­ban szombaton kerül színre századszor az Erdészleány című operett. A jubiláris előadás alkalmával minden látogató művészi kivitelű emléklapot kap ajándékba. * (Spannraft Ágoston halála.) Meghalt az Operaháznak és a Nemzeti Színháznak ismert, ki­tűnő diszletfestője, Spannraft Ágoston. Ő volt jó­formán az első, a­ki nálunk diszletfestéssel művészi irányban foglalkozott és nem egy munkájával szen­zációt keltett. Az évek során olyan hírnévre tett szert, hogy az ország legnagyobb színházai csak hozzá fordultak, ha valami nagyobb stílű díszletre volt szükségük. Spannraft munkája volt részben a régebben színre került Excelzior ballet tüneményes ki­állítása. Legutóbb Ábrányi Emil Paolo és Franceska című operájának kiállítására készült. Spannraft mél­tán rászolgált a megbecsülésre. Külföldről szakadt hozzánk és derék, jó magyar ember lett belőle. A magyar polgár kötelességeit mindenkor lelkesedéssel teljesítette. Ő volt az, a ki Regele János és Pálfi Já­nos társaságában úgyszólván megalapítója volt a mai Rákos-Szentmihálynak és a fővárossal szomszédos telepből lelkes munkával a mai virágzó községet lé­tesítette. Halála még családját is váratlanul sújtotta. Mindössze két napig volt beteg, de akkor is csak némi rosszulléről panaszkodott, tegnap délután az­tán hirtelen meghalt, ötvennégy évet élt, özvegye, két fia és két leánya gyászolja. Temetésén, mely hol­nap, április 16-án délután öt órakor lesz Rákosszent­­mihályon, mind az Operaház, mind a Nemzeti Szín­ház képviselteti magát. A két színházi épületre kitűz­ték a gyászlobogót. * (Hegyi Aranka síremléke.) Hegyi Aran­kának, a Népszínház felejthetetlen nagy művésznőjé­nek sírját még most sem jelöli emlék. A gyűjtés las­san halad, az eddig begy­űlt összeg még nem érte el a kétezer koronát. A színészegyesület tanácsa leg­utóbbi ülésén elhatározta, hogy ősszel a síremléket mindenesetre föl fogja állíttatni. A gyűjtést addig is folytatják. A síremléket Bezerédy Gyula szobrász­­művész készíti. * (A Halászbástya múzeuma.) A budavári koronázó Mátyás-templom újjáépítése alatt a régi kriptaüregekből és fölásott sírokból sok kőemlék, fa­ragván­y, vas és bronz és másfajta tárgy került fel­színre. Ezeket az ereklyéket és műtárgyakat a h­al­­lászbástya toronyépületében helyezték el, a­hol a bástyaőrnél való jelentkezés után megtekinthetők. * (Döntés a Pörge—Déry-ügyben.) A Ma­gyar Képzőművészek Egyesülete Róna József szob­rászművész elnöklésével ma rendkívüli ülést tartott, a­melynek egyetlen tárgya a Pörge—Déry-ügyben való döntés volt. Erről az egyesület az alábbi hivata­los kommünikét teszi közzé: Pörge Gergely festőművész ez év április hónap 2-án írásbeli feljelentést tett az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság igazgatóságánál, melyben Dér­y Béla festőművészt azzal vádolja, hogy egy pá­risi luxemburgi múzeumban levő Cottet-festmény hű tükörképét mint saját, eredeti művét a társulat egyik tárlatán kiállította és eladta. Az igazgaóság ezt a fel­jelentést, valamint Déry Bélának arra adott vála­szát további eljárás végett a Magyar Képzőművészek Egyesületéhez tette át. Pörge Gergely az ügyet április hónap 5-én kelt beadványban szintén az egyesület elé terjesztette. Déry Béla pedig ugyancsak ide fordult és ügyének megvizsgálását és elbírálását kérte. A Ma­gyar Képzőművészek Egyesülete április hónap 15-én tartott összes ülésén, a­melyen a művészek nagy szám­ban jelentek meg, az ügyet megvizsgálván, a követ­kező egyhangú határozatot hozta: Abból a két kis reprodukcióból, a­melyet a följelentő az egyesület rendelkezésére bocsátott, megállapítható, hogy azok között rajzbeli hasonlatosság van, de elfogadhatónak tartja Dérynek védekezését, melyben azt mondja: „A kérdéses Cottet-képet ismerem, sőt mint Cottet-nak, Mesdag-nak, Linding-nek minden művét, a külföldi tárlatokban tanulmányoztam és akarva, nem akarva, impresszió révén bármely képemen nyoma lehet. Hogy egy művész mennyire impresszionálhatja ma­gát eg­y mestermű által, az egészen egyéniségétől függ, de köztudomású és a műtörténelemben megállapított tény, hogy a legnagyobb mesterek is gyakran a leg­nagyobb utánérzéssel alkottak mesterműveket.“ A följelentő, a­mint mondja, a magyar képzőművészet becsülete érdekében vélt cselekedni, a­mikor ezt az ügyet az egyesület elé vitte. Ha csakis ezt cselekedte volna, az egyesület mint a művészek erkölcsi fó­ruma, meghozhatta volna ítéletét csendben, botrány nélkül. De a följelentő nem várta be ezt az í­téletet, hanem ezt a jelentéktelen eseményt oly botrányos formában hozta az ország, sőt a külföld közvélemé­nye elé, mely alkalmas a magyar művészet jó ímzét megkárosítani. Ebben a Magyar Képzőművészek Egyesülete a magyar művészet legsúlyosabb erkölcsi megkárosítását látja és azért kénytelen Pörge Gergely eljárását helyteleníteni. Budapest, 1910. április 13. .A Magyar Képzőművészek Egyesülete. * (Képrombolás a Műcsarnokban.) Abban a hírben, mely tegnap a tavaszi tárlaton kiállított ké­pek bemázolásáról és megrongálásáról jelent meg, a lapok egy része a Képzőművészeti Főiskola növen­dékeit gyanúsítja a vandalizmus elkövetésével. Noha mi egy szóval sem említettük ezt, az iskola rehabili­tálása érdekében közöljük azt a két nyilatkozatot, melyet e dologban a megvádolt iskola és a Képzőmű­vészeti Társulat küldött be hozzánk. A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola igazgatója a következőket írja: Kizártnak tartom, hogy a mi iskoláink ifjúsága követte volna el ezt a szégyenletes merényletet. Elsősorban meg kell álla­pítanom annak az állításnak a valótlanságát, hogy az iskola növendékei a MűCsarnokban étkeznek. Tud­valevő, hogy a növendékek a Képzőművészeti Főis­kola diákasztalánál ingyenes, illetőleg kedvezményes ebédet kapnak állandó felügyelet mellett. Az ételek kitűnőek, tehát alig tehető föl, hogy valaki az ingye­nes ebédet elmulasztva a Műcsarnokban étkezzék. Délelőtt és délután előadásuk van a növendékeknek, este pedig a kirajz. Magam is sokszor jártam délidő­ben a Műcsarnokban és sohasem láttam künn egyet­len növendéket sem. Mindazáltal, bár meggyőződé­sem ellenére, megindítottam a legszélesebb körű és legszigorúbb vizsgálatot. Végül még tisztelettel meg­jegyzem, hogy tudomásom szerint más, úgynevezett művésziskolák is látogathatják a Műcsarnok kiállítá­sait arcképes igazolvánnyal. Várdai Szilárd, igazgató­tanár. — A Képzőművészeti Társulat következőképp nyilatkozik: A Műcsarnokban elkövetett kép- és szo­borrombolásokról megjelent több tudósításban saj­nálatos tévedés folytán kizáróan a Képzőművészeti Főiskola növendékei emlík­ettek meg, mint a­kik a rombolást elkövethették. Erre nézve van szerencsénk megjegyezni, hogy ingyenes belépésre jogosító iga­zolvánnyal nemcsak a Képzőművészeti Főiskola, ha­nem az összes művészeti iskolák növendékei birtak és csak a vizsgálat fogja kideríteni,­ hogy melyiknek a növendékei a tettesek. .. Képzőművészeti Társulat vezetősége. * (Ilonka.) Nadányi Zoltán, úgy halljuk­, nagyon fiatal ember, a­ki még valahol az érettségi vizsgálat körül jár, utána vagy talán előtte. A könyve elé biggyesztett arcképe is arra vall, hogy még a leg­­irigylésreméltóbb korban van. Mindamellett már a második verses kötete jelenik meg és pedig mind a kettő provokálja a komoly figyelmet. A mostani könyvének a címe: Ilonka és, a­mint az ő korában természetes, csupa lira. Tegyük hozzá, sokat igérő és az ígéreten túl már is kedvesen és bájosan csil­logó lira. Meglepő a fiatal poéta kifejlett formaérzéke és általán kifejező ereje. AZ ifjúi túlzástól és szerte­lenségtől meglehetősen tartózkodik, ha nem is min­dig, de néhány verse kiforrottságával és könnyed, finom árnyéklataival szinte ámulatba ejti az embert. A Mi kelten című vers különösen jó próbája a fiatal költő talentumának. Ebben nemcsak színező, ereje nyilvánul meg, hanem humora is, mely a versezet csillogó regényességével kedvesen olvad össze. A költő a legendás középkorban kóbor lantosnak kép­zeli magát és a várkisasszony ablaka alatt gitárját pöngeti. Ott állottam bugyogósan. Nagy, holdkerek köpönyeggel, , , Fodros-bodros bő gallérral, Varjútollas nyuszi­süveggel. (A várkisasszony persze az ideál, a ki megjele­nik az erkélyen, „elöntve a holdsugártól.“ Megjelentél tornyos hajjal, Szűk derékban, bő uszállyal, Csillogott az ezüstfésű. Mely a hajad fogta által, A lantos, a mint illik ilyenkor, kötéllétrán kú­szik föl kedveséhez és álmodozva bámul vele a csilla­gokba, reggel pedig: „Odább áltam a gitárral, — S­­ holdkerek köpönyeggel. • Rég volt. Nincs már tornyos hajad, Ezüstfésüd ... nincs gitárom ... Odalett a romantika, Élünk szürkén e világon. De Hogyha a csillagokba Nézünk olykor, csöndes éjen. Úgy érezzük, néztünk már mi így beléjük egyszer, régen... Ugyanilyen enyelgő ábrándozás lebeg a Rómában cimü versen, melyben Ilonka mondja el római tapasztalatait. A vers vége kedvesen csendü­ el: ’A Tibet partját is bejártuk. A cipruserdőt megcsodáltuk. Volt még sok szép látványban részünk, A­mint ott mindent sorra néztünk. — S mégis, tudod, mi volt a legszebb. Nekem a legjobban mi tetszett? A bíboros, szép naplemente ... Mert a nap éppen úgy pihent le. Éppen olyan volt az az alkony. Mint nálunk, ott a Rimaparton ... Nadányi bájos színeinek és egy-egy röpke szó­val való jellemzésének akárhány példáját fölsorol­hatnék még, de természetesen ezzel nem mondjuk, hogy már kész költő. Van a könyvében elég gyönge és középszerű vers is, tapogatózik, csetlik-botlik és forr még ő is; nem is lenne természetes a fejlődése, ha nem így volna. Olykor fiatalos, akárhányszor

Next