Budapesti Hírlap, 1910. május (30. évfolyam, 103-128. szám)

1910-05-14 / 114. szám

1910. május 14. BUDAPESTI HÍRLAP (114. sz.) és hogy a függetlenségi pártot a választásnál csak az esetben segíti, ha Barabást visszalépésre bírja. Nemesócsa. A Justh-párt Lázár Pál volt bács­almási képviselőt jelölte. Zboró. Szepesházy Lajos munkapárti jelölt, ki a zborói kerületben egyszer már visszalépett, ma ismét föllépett Artim Mihály néppártival szemben. A király boszniai útja. — Interpelláció a horvát országgyűlésen. — Budapest, máj. 13. A király bosznia-hercegovinai úti programjának részletei is meg vannak már állapítva, ő felsége e hónap 30-án délután érkezik Szerajevóba. Boszna- Bródon kivül Doboj, Zenica és Viszoko állomásokon is hódolni fog a lakosság a királynak. Szerajevóban három napot tölt el a király. Junius 3-án utazik a király Mosztárba s vonata Konyica és Jablanica állo­másokon is megáll. Még ugyane napon Szerajevón és Boszna-Bródon át Bécsbe utazik ő felsége. Szeraje­vóban a király a konokban (a tartományi főnök pa­lotájában) fog lakni; ott fog lakni Montenuovo her­ceg, ő felsége első főudvarmestere és Paar gróf fő­hadsegéd is. A kíséret többi tagja és a miniszterek szállóban fognak lakni. Zágráb, máj. 13. A horvát országgyűlés mai ülésén beadtak hét intepellációt, köztük kettőt a király bosznia-hercego­vinai utazása dolgában. Supila nyújtotta be az egyik interpellációt, kérdést intézvén a kormányhoz, hogy a királyt miért nem kiséri el a horvát bán is és miért nem érinti a király útjában a horvát fővárost is. Novák (tiszta jogpárti) ugyanebben az ügyben interpellál. Hivatkozik a horvátoknak a törökök ellen való küzdelmére, Frangepán hercegnek jajcei hőstetteire és a horvát közjogra, a­mely Bosznia és Hercegovinának Horvátországgal való egyesítését a Habsburg-ház alatt biztosítja. Az interpelláló kér­dezi, várjon a bán tett­e lépést, hogy a király bosz­nia-hercegovinai útján is részt vegyen és ezáltal a horvát nemzet jogát ez országokhoz föntartsa. Ellen­kező esetben azt kérdezi, hogyan igazolhatja ezt a mulasztást a bán, a­melyért a horvát országgyűlés vád alá helyezheti. Tomasics Or. bán az interpellációra azt vála­szolja, hogy a horvátok és szerbek erejének minden­kor hatalmasabb tényezőkkel kell számolnia. A fel­vetett kérdésre, ha korrekt választ akarunk adni, nem szabad a történelembe visszapillantani. A pozi­tív tényeket és jogokat kell szem előtt tartanunk. Boszniát és Hercegovinát illetőleg, úgymond, azt kell kijelentenem, hogy ez országok a császár és király szuverenitása alatt állanak. Bosznia és Hercegovina valóságos közjogi helyzetét ma csak a legfelsőbb manifesztum alapján lehet megítélni, mert ma még nincsenek más pozitív törvények. A pragmatika szankció szerint a szuverenitási jog a kapcsolt orszá­gokra is vonatkozik. Csak a monarkia reprezentálói, a közös miniszterek és a két miniszterelnök fogják ő felségét Boszniába kisérni, úgy hogy ezáltal a monarkia egyetlen részének jogai, tehát a mi Bosz­niát illető jogaink sem sértetnek meg. Csak ha a két miniszter közül az egyik kisérné ő felségét, lenne megsértve Horvátországnak, mint a Szent István ko­rona individuális részének joga. Minthogy Horvát- és Szlavónország Magyarországgal a pozitív jog sze­rint egyetlen államiságot alkot a külfölddel szemben és így Ausztriával szemben is, ennélfogva semmiféle sérelmet sem szenved Horvátország joga az által, ha csak egy képviselő reprezentálja ezt a közösséget, így Horvátország joga intakt marad. Ha azonban ez a kérdés később aktuálissá lesz, az annexióra vo­natkozó törvényjavaslat az országgyűlés elé kerül, akkor itteni delegátusaink dolga lesz, hogy magu­kévá tegyék ama jogi törekvéseket, a­melyek tekin­tettel a lakosság nemzetiségi azonosságára, egyúttal az állami közösségből fakadnak. A bán kéri válaszá­nak tudomásul vételét. Novak képviselő kijelenti, a bán kötelessége volna Horvátország jogait és a horvát királyság újra való felállítását szorgalmazni. Ezt a bán nem tette és úgy, mint ő felsége képviselője, kötelességét nem tel­jesítette. A választ nem veszi tudomásul. Tomasics dr. bán azt válaszolja, hogy úgy látja, az interpelláló ebben a nehéz közjogi helyzetben nem ismeri ki magát. Ezért ismét hangoztatja, hogy Horvátország jogait ő felségének utazása semmiféle irányban nem érinti. A tiszta jogpárt képviselői név szerinti szavazást javasolnak a bán kijelentéséről. Magdics dr. alelnök ezt a javaslatot, mint a­mely a házszabályokba ütközik, nem fogadja el. A ház ezután a bán válaszát tudomásul veszi. Ellene szavaz a tiszta jogpárt és a Starcsevics-párt. Horvát képviselő: Szégyen, hogy az elnök nem ismeri a házszabályokat! A képviselőt az elnök rendreutasítja. A francia választás. Budapest, máj. 13. A vasárnapi pótválasztás után most már végle­ges képünk van az új kamaráról, a­melynek legköze­lebbi teendője megegyez a mi leendő törvényhozá­sunk feladatával: állást kell foglalnia a választójog kérdésében. A kormány támogatóinak öröme korai volt: az eredmény huszonegy szavazat veszteséget mutat a kormány rovására. A föloszlatott kamara pártjainak erőviszonya egybevetve a most megválasztott házzal, a következő: . A föloszlatott kamarában volt 80 konzervatív és liberális, 10 nacionalista, 60 progresszista, 82 baloldali köztársasági, 269 radikális és radikális szocialista, 29 független szocialista, 55 egyesült szocialista,— " ------­összesen 591. Az új kamarában van 71 konzervatív és liberális, 17 nacionalista, 59 progresszista, 93 baloldali republikánus, 248 radikális és radikális szocialista, 29 független szocialista, 74 egyesült szocialista, összesen 591. A hivatalos statisztika közlésekor még hiány­zott hat választás eredménye, mert az új kamarában ennyivel szaporodott a mandátumok száma. A kormány legodaadóbb és leghívebb pártja, a két radikális árnyalat,, a­melybe Briand miniszter­­elnökkel együtt a legtöbb miniszter is tartozik, hu­szonegy mandátumot vesztett. Szembeötlő a homo novus­ok nagy száma: 266 Olyan tagja van a kamarának, a­kik eddig nem tar­toztak a törvényhozásba. Ez pedig nagyon fontos do­log. Mert az új emberekről nem lehet előre megálla­pítani, vajjon vak eszközei lesznek-e a pártfegyelem­nek, vagy a maguk fejével gondolkodnak-e? Ha csak egy negyedrészük is önálló ítéletű, a saját lá­bán járó politikus, akkor már nagy veszedelembe döntheti azt a rendszert,­a­melyen a parlamentariz­­mus temérdek visszaélése épült. A főkérdés, a­mely körül az új kamara cso­portosul, a választójog reformja. E tárgyban 535 képviselő álláspontja a következőképp oszlik meg: Nem nyilatkozott a reformról 94. Az eddigi állapot fentartása mellett szólt . . 35. A kerületek kikerekítésével a reform mellett szólt 32. Az egyszerű lista alapján való szavazás mellett szólt 64. Az arányos képviselet mellett van . . . . . 272. A választójog reformja mellett van . . . .. 88. Ha egyéb nem, annyi világos máris, hogy 468 képviselő elítéli a választójognak azt a formáját, a­melynek mandátumát köszöni. A mostani rendszer képtelenségét semmi sem igazolja világosabban, minthogy negyven esetben a szocialista vagy radiká­lis jelölt alig néhány szavazattöbbséggel győzött. Fournier egyesült szocialista többsége 11 szó. Ré­­veillaud radikális szocialistáé 25. Brun radikálisé 6. Cachin egyesült szocialistáé 15. Még Delcassé, a volt külügyminiszter is csak 65 szóval verte le ellenfelét. * A megnyilatkozásnak ezt a sokat ígérő erejét és energiáját érthetővé teszi a kamara szellemi fel­­sőbbsége nemcsak közvetetlen előzőjével, hanem a francia törvényhozás más ciklusainak összetételével szemben is. Az általános választójog bukása és a szavazati jog reformja még csak küszöbön van és máris lényegesen megjavította a kamara színvonalát. A többség megmaradt a régi, de kebelében sokkal kü­­lömb elemek érvényesültek. Három halhatatlan van köztük. Bar­rés, a regényíró, Deschanel és de Mun gróf. Az erkölcstudomány és politika akadémiájának tagjai közül Beauregard, Benoist és Passy. A felira­tok és széptudományok akadémiájának tagjai közül Bolpach, a szépművészetek akadémiájának tagjai kö­zül Aynard. a természettudományi akadémia tagjai közül Pavilové. Megyefőnökök és helyettes főnökök, nagyrangú tisztviselők, köztük Madagaszkár kor­mányzója, Augagneur, írók és hírlapírók, tanárok kerültek be a parlamentbe. Az uj összetételű kamarától új irányú munkás­ságot vár a köztársaság. Uj eszmék, fölfogások, új tartalom és új formák fogják éltetni a törvényhozás szellemét.. A demokrata­ szövetség, melynek élén Carnot Adolf áll, hivatalos közlésében azt a reményét fejezi ki, hogy a választás elmaradhatatlan zűrza­varra le fog csillapodni és a bölcseség, megbékélés, összetartás eszméje lesz úrrá az elméken és szíveken. Az angol trónváltozás. — Edvárd király halála, — Budapest, máj. 13. Angolország temetésre készülődik. A fe­jedelmi vendégek a legközelebbi napokban együtt lesznek a brit birodalom fővárosában, hogy elkísérjék utolsó útjára az angolok el­hunyt királyát. A temetés ünnepsége máris sok kiváncsi embert csalt Londonba. A vonatok mind zsúfolva érkeznek és a temetés napjáig egyre növekedni fog azoknak a tömege, a­kik tanúi akarnak lenni az elhunyt király temeté­sének. Készülődés a temetésre. London, máj. 13. Alexandra anyakirályné és az özvegy orosz anyacárné Edvárd király temetésén kocsin vesz­nek részt. Azon az útón, a­melyen a gyászmenet végigvonul, tribünöket állítanak, melyeknek épí­tése ma megkezdődött. Minthogy a londoni ka­szárnyák nem elegendők a gyászszertartásra ideérkező csapatok befogadására, a Hyde-park­­ban katonai tábort építenek. A király koporsó­­ját ma este lepecsételték. Bécs, máj. 13. Ferenc Ferdinánd trónörökös szerdán reg­gel utazik Bécsből Londonba. A trónörökös kí­séretében Londonba utazik Festetich Tasziló gróf és Kinsky herceg. London, máj. 13. (Saját tudósítónktól.) Roosevelt vasárnap ideérkezik és Edvárd király temetésén képvi­selni fogja az Egyesült­ Államokat. London, máj. 13. A connaughti herceg ma délután család­jával együtt ideérkezett. A pályaudvaron a ki­rályi pár fogadta. Konstantinápoly, máj. 13. A trónörökös és a külügyminiszter ma este többtagú kísérettel Bécsen át Londonba utaztak. Visszautazás közben a trónörökös két napig inkognitóban Párisban marad. V. György. Pétervár, máj. 13. (Saját tudósítónktól.) A Novoje Vremja lon­doni távirata szerint V. György király Benkendorf gróf orosz nagykövetet fogadta, a­kinek azt mondta, hogy Anglia és Oroszország baráti jó viszonya nagyon boldoggá teszi s különösen annak örül, hogy a két kor­mány minden napirenden lévő politikai kérdésről a közeledés és barátságos megegyezés útját megtalálta. A király végül azt a reményét fejezte ki, hogy a két nemzet viszonya jövőben is ilyen barátságos fog maradni. Berlin, máj. 13. (Saját tudósítónktól.) A Keresztes Újságban V. György királyról egyik bizalmas embere a következő jellemzést közli: A német lapoknak V. György királyról közölt cikkeiben feltűnik, hogy oly forrásokból meríttetnek, a­melyek nincsenek tájékozódva a király személyé­ről, így a többi közt azt állítják a német újságok, hogy a király határozott előszeretettel viselkedik Franciaország iránt, a­mi azonban koholmány. A király soha egyetlen szóval és egyetlen tettel sem árulta el, hogy az egyik vagy másik külföldi nemzet iránt különösebb előszeretettel viselkedik. A­mi kü­lönösen Franciaországot illeti, a király csak nagyon ritkán volt ott és a francia nyelvet nem beszéli fo­lyékonyan. Ugyanez áll különben a német nyelvről is, a­melyet nagyon rosszul ejt ki. Én már 1896 óta ismerem V. Györgyöt és ha valamelyik európai ural­kodóval összehasonlítom, akkor bizonyára az olasz királlyal van legtöbb hasonlatossága. V. György való­sággal mintaképe a családapának és sehol sem érzi magát oly jól, mint otthonában. Típusa az angol dzsentimennek és tengerész­tisztnek és­ nagy kedvte­léssel űzi a sportnak minden nemét, különösen a va­­dászatot. Ismeretes arról, hogy csak kevesen találnak oly biztosan, mint ő. Egyetlen uralkodó sem utazott annyit, mint ő és talán éppen ez az oka annak, hogy 5

Next