Budapesti Hírlap, 1910. július (30. évfolyam, 155-181. szám)
1910-07-01 / 155. szám
Elag jelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési érák: Bacftz évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 1 kor, egy hónapra 9 kor. 40 dl. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 St. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. 20* Budapest, 1910. XXX. évfolyam, 155. szám. Péntek, julius 1. SIS 11 II fSSt fi JS g p o ^ |pl|| 1 Ég i| AB KyS és pjE iplj 11 SOS i Jéi Éji TM ay pffiffi* Jg^i Eh b^s Hm US ^ n ii BSsi&i STmL d Smkesztóség: TOL ker., Rökk Szilárd utca 4. ss. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körut 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Klaszatos 55*95. KiAnyitás 55*53. Apróhirdetés 65*95. Hirdetés 56-53. Könyvkiadó 55*53. Igazgató 61-04. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen Petíciók. Irta Edvi Illés Károly. Budapest, jan. 30. A lezajlott választások ismét egy csomó petíciót termeltek. A pártközi feaszültségből és ádáz versengésből azt lehetett következtetni, hogy ezúttal is legalább annyi kérvényt fognak a királyi Kúriához benyújtani, mint az 1901. évi őszi választás alkalmából, mikor a kúriai bíráskodásról szóló , 1899. évi XV. törvénycikk először lépett hatályba. Hogy most kevesebb a petíció, habár a föltételek nagy mértékben fölforognak, ez nyilván annak tulajdonítható, hogy a nemzet időközben csalódott az 1899. évi törvény csodatévő erejében, s hogy ennek folytán legtöbben kockázatosnak tartják a nagy költséggel járó lépés megtételét. A koalíciós kormányzat mulasztása, hogy még ma is ez a törvény van érvényben,, hogy a királyi Kúria nyakába szakad az egész teher, mely a kérvényezések folytán előáll.. Mikor a koalíció kormányra jutott, Polónyi Géza igazságügyminiszter első feladatának tekintette a választási bíráskodásról szóló törvény revideálását és hatályának meghosszabbítását. A szerzett tapasztalatok nyomán alapos tanulmány tárgyává tette a törvény minden rendelkezését és aránylag rövid időn belül elkészíttette a hiányait pótló s a választások tisztaságát , a lehetőségig biztosító javaslatot. A törvényjavaslat, amelyet Vavrik Béla és más szakférfiak részvételével tartott szaktanácskozmányokon behatóan megvitattak, már készen állott a benyújtásra, mikor Polónyi Géza kénytelen volt az igazságügyi kormány éléről távozni s helyét Günther Antal foglalta el. Az uj miniszter egészben véve átvette és folytatta a törvényelőkészítés munkáját azon a ponton, ahol elődje abbanhagyta. Tehát magáévá tette a választási bíráskodás reformjára vonatkozó javaslatot is, amelyet csak némely részletében módosított. Günther az általa megállapított javaslat beterjesztéséhez megnyervén a király hozzájárulását, még az 1907- évben benyújtotta a képviselőházhoz. A koalíciós, pártok azonban nem fogadták osztatlan tetszéssel, a javaslatot. Kern mintha tartalma ellen lett volna kifogásuk, mert hiszen kevesen ismerték, hanem azt a hátulsó gondolatot látták a javaslatban, mely szerint az "ennek alapján alkotandó törvény újabb tizenkét évi tartamra szabályozta volna a választási bíráskodást, hogy a kormány nem gondol komolyan magára, a választás reformjára, amelynek szükségképp ki kell terjednie a választási bíráskodás megfelelő szabályozására is. Mire való most, mikor az általános választói jog behozatala van küszöbön, a fönnálló választási törvényeken alapuló választási bíráskodást, reformálni, ha a kormány csakugyan be akarja váltani a választói jog reformja iránt tett ígéretét. Ha komoly ez az ígéret, akkor fölösleges a beterjesztett javaslat törvényerőre emelése. Így gondolkoztak a rövidlátó politikusok és így beszéltek azok, akik e körülményt szívesen felhasználták a kormány szándékainak meggyanúsítására. A közvélemény csakhamar kialakult abban az irányban, hogy junkum van a választási bíráskodás és a választói jog reformja között, s hogy ennélfogva azok, akik az utóbbit komolyan akarják, ezt megelőzőleg nem bocsátkozhatnak bele a választási bíráskodásról szóló törvény módosításába azzal a kifejezett célzattal, hogy e módosított törvény újabb tizenkét évig legyen hatályban. A junkum nálunk sok hasznos tervet, sok üdvös eszmét már csirájában megfojtott, így volt ez esetünkben is. Az 1899. évi XV. törvénycikk hatálya az 1909. év szeptember 9-én lejárt. Arról tehát előre kellett gondoskodni, hogy e törvény hatálya kellő időben meghosszabbíttassék. Új törvény alkotása elkerülhetetlen volt, mert hiszen senki sem tudhatta előre, hogy 1909. szeptember 9-ikéig meg lehet-e alkotni az új választási törvényt és vele kapcsolatos választási bíráskodást. Ha azonban új törvény alkotása föltétlenül szükséges, akkor mi akadálya lehet annak, hogy ez a törvény egyszersmind Tokaj-Hegyalja. írta Móricz Pál. Tokajvidéki világhíres Hegyalján a jégförgeteg alig tíz perc alatt leszüretelte a gazdagnak ígérkező idei szőlőtermést. Valóságos vészkiáltásként hangzanak Mailáth György grófnak Zemplén megye rendkívüli közgyűlésén mondott szavai, midőn leplezetlenül hangoztatta, hogy a Hegyalját ért katasztrófáról tájékoztatni kell egész Magyarországot, mert nem egyedül az idei kárbaveszett szüretről, hanem a világhíres bortermő vidék jövőjéről van szó. Tudtára kell adni a kormánynak, hogy haladéktalan és hathatós támogatása nélkül menthetetlenül elpusztul az egész Tokajhegyalja, mert a hegyaljai magyarság még ma is nyögi a filloxérapusztítás következtében újraépített szőlőik kölcsönterheit, a peronoszporaveszedelem megismétlődő pusztításait. Énmost inkább az érdekes vidékről, Tokaj vidékének világhíres bortermő hegykúpjairól, az itt századok óta lakozó dolgos színmagyarságról mondok el egyetmást. * Tokaj vidékének mézgerezdes szőlőtőkével rakott kúpos hegyei, a tokaji babonás hirü öreg Kopasz, az újhelyi Sátorhegy, meg a többi cukorsüveg alakú, orom története ködös múltba nyúlik vissza. Tűzhányó eredetűek, ezek a hegyek, melyeknek napsütéses oldalaira,, avult lávahamutól borított sziklás talajába még a boritalbarát rómaiak ültették az első szőlőtőkét. Már a büszke légiók nyers katonái is indultak a tokaji bakator aranyszínű levétől, ugy, hogy e tüneményes tokaji hegy méltán cégére a hires bortermő vidéknek. Méltán nevezték el Tokajról az egész hegyalját! A délibábos alföldi rónára a folyók mentén, hegyek aljában évezredek óta kanyarog elmúlt s ezután jövendő világoknak útja. Nagy emlékektől szentelt itt minden talpalatnyi föld, mindenmohos szikla. Már a rómaiaknak hadi utjok vezetett Tokajnál. Attila lovagjai is felcserkészték ezt a tájat. Honfoglaló Árpád apánk emlékét is bokrétájába fűzi a tokajvidéki őseredetű magyarság színes, kedves hagyománya. Ujhely felé, túl a Bodrogon kéklik a Sátorhegy kúpja. Ahegy alatti páston itt vertek sátort a honszerzők. Ebben a sátortáborban tartották meg az emlékezetes haditanácsot, melynek rendelkezésével az ország behódolására seregekre szakadt a nemzet. Honszerző Árpád hős vitéze, Szabolcs vezér Tokajnál kelt át a nevéről maiglan nevezett szép terület meghódítására ... Őstörténelmünk felhői boronganak ma is ezen a tájon. A Sátorhegy kúpja, Sátoraljaújhely város darabolt pogánymagyar nevezetével régi idők emlékét idézi föl a szőlőjét kapálgató hegyaljai magyar fáradhatatlan képzeleteiben. És a tokaji magyar ma is szent hittel állítja, hogy a Tisza és Bodrog folyók között harmatozó nyár, nyír, fűzfás, tölgyes ligetet, vadvirágtól tarka, selymes-zöld szinű réti szigetet is még a honszerző ősapák nevezték el — hímes udvarnak. A vár alapításának történetét, hagyományát is Szabolcs vezér koráig viszik vissza a tokaji magyarok. Tokajért, a manap már romjaiban sem létező tokaji vár birtokáért számos véres csatát vívtak a Tisza-Bodrog közén, mert a hegyaljban kanyargó köves út századok óta levezető csatornája a felülről zsibolygó népvándorlásnak. Félemletes és igézetes határkőoszlop a tokaji Kopaszhegy, melynek szikláktól és folyótól határolt zsilipjén a múltban is, sőt ma is folyton-folyvást csorog a népáradat az alföldi rónára. . . Tokaj városnak a címerében is szőlőfürt, szőlőtőke ékeskedik, ha ugyan jól emlékezem még az ódon városházán elhelyezett címerképre? ... Érthető a tokajiak, a tokaji atyafiak büszkélkedése a szőlőjükkel. Hiszen királyok asztalán istenitett nektár a tokaji aszúbor, a gyöngytől pezsgő szamorodni. Már a biggyedt ajkú Lipót császárról fölemlítik, hogy egyetlen napot nem élhetett tokaji bor nélkül. Kapáltatással, szüreteltetéssel nem sokat bajoskodott. A magyar urak fölvert pincéiből, elkobozott tokajvidéki szőlőiből kocsirakomány hordóborokat fuvaroztak a bécsi burgba. Ilyen alkalomkor történt meg a jóízű eset, hogy a kincset érő kocsirakomány őrei, a sárga zsinóros nyalka labanc-hajdúk útközben mind beszopogatták Lipót urunk, kedvelt italát s azután, Thököli fejedelem zászlaja alá fölcsaptak a kurucnak. A törzsökös magyar nemes úri, főúri családok is századok óta mindig törekedtek a Siai számunk 29