Budapesti Hírlap, 1910. július (30. évfolyam, 155-181. szám)

1910-07-01 / 155. szám

Elag jelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési érák: Bacftz évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 1 kor, egy hónapra 9 kor. 40 dl. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 St. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. 20* Budapest, 1910. XXX. évfolyam, 155. szám. Péntek, julius 1. SIS 11 II fSSt fi JS g p o ^ |pl|| 1 Ég i| AB KyS és pjE iplj 11 SOS i Jéi Éji TM ay pffiffi* Jg^i Eh b^s Hm US ^ n ii BSsi&i STmL d Smkesztóség: TOL ker., Rökk Szilárd­ utca 4. ss. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körut 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Klaszatos 55*95. KiAnyitás 55*53. Apróhirdetés 65*95. Hirdetés 56-53. Könyvkiadó 55*53. Igazgató 61-04. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen Petíciók. Irta Edvi Illés Károly. Budapest, jan. 30. A lezajlott választások ismét egy csomó petíciót termeltek. A pártközi fe­a­szültségből és ádáz versengésből azt le­hetett következtetni, hogy ezúttal is legalább annyi kérvényt fognak a királyi Kúriához benyújtani, mint az 1901. évi őszi választás alkalmából, mikor a kú­riai bíráskodásról szóló , 1899. évi XV. törvénycikk először lépett hatályba. Hogy most kevesebb a petíció, ha­bár a föltételek nagy mértékben föl­fo­­rognak, ez nyilván annak tulajdonítható, hogy a nemzet időközben csalódott az 1899. évi törvény csodatévő erejében, s hogy ennek folytán legtöbben kockáza­tosnak tartják a nagy költséggel járó lépés megtételét. A koalíciós kormányzat mulasz­tása, hogy még ma is ez a törvény van érvényben,, hogy a­ királyi Kúria nyakába szakad az egész teher, mely a kérvénye­­zések folytán előáll.. Mikor a koalíció kormányra jutott, Polónyi Géza igazság­ügyminiszter első feladatának tekintette a választási bíráskodásról szóló törvény revideálását­ és hatályának meghosszab­bítását. A szerzett tapasztalatok nyo­mán alapos tanulmány tárgyává tette a törvény minden rendelkezését és arány­lag rövid időn belül elkészíttette a hiá­nyait pótló s a választások tisztaságát , a lehetőségig biztosító javaslatot. A tör­vényjavaslat, a­melyet Vavrik Béla és más szakférfiak részvételével tartott szaktanácskozmányokon behatóan meg­vitattak, már készen állott a benyúj­tásra, mikor Polónyi Géza kénytelen volt az igazságügyi kormány éléről távozni s helyét Günther Antal foglalta el. Az uj miniszter egészben véve át­vette és folytatta a törvény­előkészítés munkáját azon a ponton, a­hol elődje abbanhagyta. Tehát magáévá tette a választási bíráskodás reformjára vonat­kozó javaslatot is, a­melyet csak némely részletében módosított­. Günther az ál­tala megállapított javaslat beterjeszté­séhez megnyervén a király hozzájárulá­sát, még az 1907- évben benyújtotta a képviselőházhoz.­­ A koalíciós,­­ pártok azonban nem fogadták osztatlan tetszés­sel, a javaslatot. Kern mintha tartalma ellen lett volna kifogásuk, mert hiszen kevesen ismerték, hanem azt a hátulsó gondolatot látták a javaslatban, mely szerint az "ennek alapján alkotandó tör­vény újabb tizenkét évi tartamra szabá­lyozta volna a választási bíráskodást, hogy a kormány nem gondol komolyan magára, a választás reformjára, a­mely­nek szükségképp ki kell terjednie a vá­lasztási bíráskodás megfelelő szabályo­zására is. Mire való most, mikor az ál­talános választói jog behozatala van küszöbön, a fönnálló választási törvé­nyeken alapuló választási bíráskodást, reformálni, ha a kormány csakugyan be akarja váltani a választói jog reformja iránt tett ígéretét. Ha komoly ez az ígé­ret, akkor fölösleges a beterjesztett ja­vaslat törvényerőre emelése. Így gondolkoztak a rövidlátó poli­tikusok és így beszéltek azok, a­kik e kö­rülményt szívesen felhasználták a kor­mány szándékainak meggy­anúsítására. A közvélemény csakhamar kialakult ab­­ban az irányban, hogy junku­m van a vá­lasztási bíráskodás és a választói jog reformja között, s hogy ennélfogva azok, a­kik az utóbbit komolyan akarják, ezt megelőzőleg nem bocsátkozhatnak bele a választási bíráskodásról szóló törvény módosításába azzal a kifejezett célzat­tal, hogy e módosított törvény újabb tizenkét évig legyen hatályban. A junku­m nálunk sok hasznos ter­vet, sok üdvös eszmét már csirájában megfojtott,­ így volt ez esetünkben is. Az 1899. évi XV. törvénycikk ha­tálya az 1909. év szeptember 9-én le­járt. Arról tehát előre kellett gondos­kodni, hogy e törvény hatálya kellő idő­ben meghosszabbíttassék. Új törvény alkotása elkerülhetetlen volt, mert hi­szen senki sem tudhatta előre, hogy 1909. szeptember 9-ikéig meg lehet-e al­kotni az új választási törvényt és vele kapcsolatos választási bíráskodást. Ha azonban új törvény alkotása föltétlenül szükséges, akkor mi akadálya lehet an­nak, hogy ez a törvény egyszersmind Tokaj-Hegyalja. írta Móricz Pál. Tokajvidéki világhíres Hegyalján a jég­­förgeteg alig tíz perc alatt leszüretelte a gazdag­nak ígérkező idei szőlőtermést. Valóságos vész­kiáltásként hangzanak Mailáth György grófnak Zemplén megye rendkívüli közgyűlésén mondott szavai, midőn leplezetlenül hangoztatta, hogy a Hegyalját ért katasztrófáról tájékoztatni kell egész Magyarországot, mert nem egyedül az idei kárbaveszett szüretről, hanem a világhíres bor­termő vidék jövőjéről van szó. Tudtára kell adni a kormánynak, hogy haladéktalan és hat­hatós támogatása nélkül menthetetlenül elpusz­tul az egész Tokajhegyalja, mert a hegyaljai magyarság még ma is nyögi a filloxérapusztítás következtében újraépített szőlőik kölcsönterheit, a peronoszporaveszedelem megismétlődő pusz­tításait. Én­­most inkább az érdekes vidékről, To­kaj vidékének világhíres bortermő hegykúpjai­­ról, az itt századok óta lakozó dolgos színma­­gyarságról mondok el egyetmást. * Tokaj vidékének mézgerezdes szőlőtőké­vel rakott kúpos hegyei, a tokaji babonás hirü öreg Kopasz, az újhelyi Sátorh­egy, meg a többi cu­korsüveg­ alakú, orom története ködös múltba nyúlik vissza. Tűzhányó eredetűek, ezek a he­gyek, melyeknek­ napsütéses oldalaira,, avult lávahamutól borított sziklás talajába m­­ég a bor­­italbarát rómaiak ültették az első szőlőtőkét. Már a büszke légiók nyers katonái is indultak a tokaji bakator aranyszínű levétől, ugy, hogy e tüneményes tokaji hegy méltán cégére a hires bortermő vidéknek. Méltán nevezték el Tokajról az egész hegyalját! A délibábos alföldi rónára a folyók men­tén, hegyek aljában évezredek óta kanyarog el­múlt s ezután jövendő világoknak útja. Nagy emlékektől szentelt itt minden talpalatnyi föld, minden­­mohos szikla. Már a rómaiaknak hadi utjok vezetett Tokajnál. Attila lovagjai is fel­cserkészték ezt a tájat. Honfoglaló Árpád apánk emlékét is bokrétájába fűzi a tokajvidéki ősere­­detű­ magyarság színes, kedves hagyománya. Ujhely felé, túl a Bodrogon kéklik a Sá­torhegy kúpja. A­­hegy alatti páston itt vertek sátort a honszerzők. Ebben a sátortáborban tartották meg az emlékezetes haditanácsot, melynek rendelkezésével az ország behódolá­­sára seregekre szakadt a nemzet. Honszerző Árpád hős vitéze, Szabolcs vezér Tokajnál kelt át a nevéről maiglan nevezett szép terület meg­hódítására ... Őstörténelmünk felhői boronganak ma is ezen a tájon. A Sátorhegy kúpja, Sátoralja­újhely város darabolt pogánymagyar nevezeté­vel régi idők emlékét idézi föl a szőlőjét kapál­­gató hegyaljai magyar fáradhatatlan képzelete­iben. És a tokaji magyar ma is szent hittel állítja, hogy a Tisza és Bodrog folyók között harma­­tozó nyár, nyír, fűzfás, tölgyes ligetet, vadvi­rágtól tarka, selymes-zöld szinű réti szigetet is még a honszerző ősapák nevezték el — hímes udvarnak. A vár alapításának történetét, hagyomá­nyát is Szabolcs vezér koráig viszik vissza a tokaji magyarok. Tokajért, a manap már rom­jaiban sem létező tokaji vár birtokáért számos véres csatát vívtak a Tisza-Bodrog közén, mert a hegyaljban kanyargó köves út századok óta levezető csatornája a felülről zsibolygó népván­dorlásnak. Félemletes és igézetes határkőoszlop a tokaji Kopaszhegy, melynek szikláktól és fo­lyótól határolt zsilipjén a múltban is, sőt ma is folyton-folyvást csorog a népáradat az alföldi rónára. . . Tokaj városnak a címerében is szőlőfürt, szőlőtőke ékeskedik, ha ugyan jól emlékezem még az ódon városházán elhelyezett címer­­képre? ... Érthető a tokajiak, a tokaji atya­fiak büszkélkedése a szőlőjükkel. Hiszen kirá­lyok asztalán istenitett nektár a tokaji aszúbor, a gyöngytől pezsgő szamorodni. Már a biggyedt ajkú Lipót császárról föl­említik, hogy egyetlen napot nem élhetett tokaji bor nélkül. Kapáltatással, szüreteltetéssel nem sokat bajoskodott. A magyar urak fölvert pin­céiből, elkobozott tokajvidéki szőlőiből kocsi­rakomány hordóborokat fuvaroztak a bécsi burgba. Ilyen alkalomkor történt meg a jóízű eset, hogy a kincset érő kocsirakomány őrei, a sárga zsinóros nyalka labanc-hajdúk útközben mind beszopogatták Lipót urunk, kedvelt italát s azután, Thököli fejedelem zászlaja alá fölcsap­tak a kurucnak. A törzsökös magyar nemes úri, főúri csa­ládok is századok óta mindig törekedtek a Siai számunk 29

Next