Budapesti Hírlap, 1910. augusztus (30. évfolyam, 182-206. szám)
1910-08-02 / 182. szám
igenis szemmel kell tartani a termelés különböző tényezőit, hogy az egyik túlsúlyra ne jusson a fó másik rovására. Mert akár a munka, akára tőke, akár a kamat vagy járadék jut kelleténél nagyobb hatalomra a többivel szemben; fölidézi azt, amit joggal drágaságnak nevezünk. Egyenletes és párhuzamosan haladó emelkedése valamennyi tényezőnek még nem drágaság. Ha legalább oly mértékben nő a bevétel, mint a kiadás, lehettek az árakat kifejező számok bármily nagyok, drágulásról nem lehet szó. Mihelyt azonban nem tart lépést a bevétel a kiadással, a termelés a fogyasztással: csak egyik oldalon növekednek az árak s a drágaság súlyát megérzik széles néprétegek. S itt mindjárt meg kell állapítanunk, hogy nem a munka túlsúlya szokott veszedelmessé válni, nálunk pedig éppen ettől kell legkevesebbet tartanunk. Amint a képviselőházi vitából is kitűnt,Bécsben, noha jórészt mi látjuk el a piacot, sokkal kisebb mértékben növekedett az élelmiszer ára, mint Budapesten. Különösen a kicsinyben való eladásnál, amikor az élelem a fogyasztóhoz jut Bécsbe, ahol a piac ugyanazt a vámvédelmet élvezi, mint Budapesten- kétsége télén: a kereskedelmi tőkének a magyar gazdasági életben túl nagy a szerepe a termeléssel szemben. Nagyon korán gondjaiba veszi és végig kiséri a fogyasztóit. Még alig kötik be a magyar jószágot hizlalásra, már osztrák pénz terheli s mire szállításra készen van, meg van ■szabva az útja annyira, hogy a gazdának van legkisebb beleszólása, hová vigye és mennyiért adja el. Az egész magyar piac szervezetlenségébe ekként nyúl bele ezer szállal az osztrák tőke és akkora anyagot koncentrál a bécsi piacon, hogy Budapestnek már nem marad elég. Bécsben a kínálat nagyobb, Budapesten pedig a kereslet. Bécsnek mint hitelezőnek módjában van a legjavát kiválogatni, Budapestnek a selejtese marad. Sőt meg lehet mutatni, hogy Budapest piacán is döntő súlya van az osztrák tőkének s a legnagyobb mértékben keresztül viszi azt az elvet: olcsón venni és drágán eladni. A tőkének ez az elhatalmasodása termelésünk fölött mindenképpen aggasztó és veszedelmes. Mert nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a tőke nem magában áll, szerves része egy jól szervezett gazdasági hatalomnak. Az orvoslásnak is egyetlen módja: gazdasági erőink megszervezése. A szövetkezés eszméje ebből a szempontból mérhetetlen fontosságú. A tőke hatalmával nem szegezhetünk szembe mást, mint gazdasági erőink megszervezését. E nélkül a termelő jogait, a drágaság egyik legfontosabb okát megszüntetni nem lehet. A kereskedelem ezt a célt nem szolgálhatja természeténél fogva sem. Nálunk legkevésbbé, mert gazdasági életünk legfüggőbb eleme. Az utolsó illés.A képviselőház holnap, kedden délelőtt tíz órakor tartja utolsó érdemleges ülését a nyári szünet előtt. A konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat harmadik olvasása s a gazdasági bizottságnak a képviselőházban szükségessé vált átalakításokról szóló jelentése van napirenden. A holnapi ülésen fog válaszolni Héderván Károly gróf miniszterelnök Urmánczy Nándor interpellációjára Erősén marostordai főispán kinevezése dolgában. A nagyszebeni metropolita a miniszterelnöknél. Félhivatalosan jelentik: Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délután Metianu János nagyszebeni román metropolita látogatását fogadta. A metropolita egyháza egynémely ügyében tárgyalt a miniszterelnökkel. Az értekezlet során szóba került a románsággal való teljes béke Megteremtésének kívánatos volta is. Metianu metropolita holnap Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert keresi föl. A miniszterelnök Budapesten, Hédervártt Károly gróf miniszterelnök hédervári birtokáról, ahol a vasárnapot töltötte, ma délelőtt Budapestre visszaérkezett. A miniszterelnök a főrendiház ülése után néhány napig Budapesten marad, hogy a tárcája körébe tartozó egyes függő ügyeket elintézzen, azután Hédervárra utazik, onnan augusztus 17-én tér vissza a fővárosba, hogy a király születésenapján a miniszterelnöki palotában adandó díszebéden jelen legyen. A főrendiház ülése. A főrendiház augusztus 4-én, csütörtökön délelőtt tizenegy órakor ülést tart. És arca hirtelen olyan merev lett, mint a halotté. S nagy, bágyadt tekintetű szeme, mely körül ezer ránc fut össze, vadul néz bele a kályha tüzébe. A fiú megfordult kényelmes fekvéséből s két könyökére támaszkodva félelemmel vegyes érdeklődéssel leste az öreget. Nem merte megszólítani. Pedig égett a kíváncsiságtól. A színháznál sokat beszéltek Kelemen bácsi érdekes múltjáról. Valaha jó színész, híres énekes volt. De azután nagy bajba keveredett. Be is zárták hosszú időre. .Senki sem tudta bizonyosan, mi volt a bűne. őt magát megkérdezni hiába való fáradság lett volna. Harapós volt az Öreg, mint egy kiéhezett komondor. De Barnabást, miértmiért nem, megszerette. Elbeszélgetett vele egy sziesztázás alatt, a délelőtti próba s a délutáni munka közben, de soha magáról nem szólt egyetlen szót sem. — A Lacit, meg a Berci urfit, — mormolta megint az öreg. — És Magdolnát fogjuk adni vasárnap ... Magdolnát!... Itiszed-e, hogy az a gyerek tizenhétéves korában el merte játszani azt a szerepet, a parasztleányt, a bukott nőt és a vén részeges asszonyt egy személyben, egy tizenhét éves, ártatlan gyerek! Mert az volt. Ártatlan és jó, mint egy angyal! A földkerekség első művésznője lehetett volna, ha életben marad! — Meghalt? — kérdezte félénken Barnabás. — Meg, — felelte az öreg. És vöröskarikás, fájós szeme azonnal telefutott könnyel. — Régen? — Núsz esztendeje az embereknek; nekem, ma, tegnap, holnap és mindennap! Keresztül fonta két durva, kékinges karját a szeme fölött, ahogy elnyúlva feküdt a kemény deszkákon s hörgő, fájdalmas hangok szakadtak föl a szivéből. 1^1 A fiú némán, reszketve figyelte s nem mert megmozdulni sem. — Meghalt! — zokogott az öreg. — Megölték ... kivégezték ... a hóhérok ... gyilkosok!... Húsz esztendeje és én tíz esztendeig ültem a börtönben ... Hallottad, ugye, fiam? Bizonyosan azt mondták, hogy loptam, azért zártak be. Pedig nem igaz, nem loptam, gyilkoltam. Ne nézz reám olyan rémülten, nem olyan nagy dolog az. Minden ember életében van egy pillanat, mikor érzi, hogy ölni, gyilkolni tudna. De aztán mégis meggondolják a dolgot, mert féltik a bőrüket . . . gyávák és hitványak!. . . Gondolatban ezer halált kivánnak egymásra a legcsekélyebb ok miatt és valóságban nem merik megölni, széttaposni a kígyó fejét sem, aki halálnál is kegyetlenebb fájdalmat okozott mérges marásával. Én nem voltam gyáva, nem voltam hitvány ... Elég volt a kezemnek egyetlen szorítása, hogy az a nyomorult féreg ott vergődjék előttem és elszánjon silány testéből fekete lelke. Csak húsz éve történt és már senki se tud róla. A színészek gyorsan felednek, s nekem akkor más volt a nevem, más az arcom és más a lelkem. Az öreg kimerülten elhallgatott és letörölte ősz szakálláról a ráhulló könycseppeket nagy, vörös mintás keszkenőjével és némán tekintett föl megint a mennyezetre. Barnabás érzékeny, könnyen lelkesülő és rémüldöző gyerekszíve kínosan összeszorult a szánalom, meg a félelem miatt. És nem tudta megállni, hogy remegő hangon a legfölöslegesebb kérdést ne intézze az öreg Kelemenhez: — Nagyon szerette a leányát, Kelemen bácsi? — Számár! — fájdlk föl haragosan az öreg. — Még az állat is szereti a kölyket. És én ne szerettem volna azt az angyalt?! Ha a húsom, vérem lett volna, akkor se szerethettem volna jobban. — Hát nem az édes leánya volt? — kérdezte csodálatos megkönnyebbüléssel a fiú. — Nem. Találtam, — felelte mogorván az öreg. — Éppen a jutalomjátékom napján. —A próbára igyekeztünk szegény jó feleségemmel. Ott ült szegényke az árokban, piros kis keszkenő volt a szőke haján és durva vászon ingecskéjéből kilátszott a sovány kis, kékfoltos karja. Valami lelketlen némber tehette ki az útszélre. Egy egy esztendős, meg egy fél lehetett. Azt mondta a szegény feleségem, hogy az Úristen jósága küldte nekünk, mert hogy himlőben meghalt nemrégen az egyetlen fiunk, hogy ez a kis árva a mi gyerekünk lesz. El is kereszteltük mindjárt Magduskának, mert éppen Magdolna napján találtuk. És fölneveltük, mintha a saját szülöttünk lett volna. — Igazán szép, nemes cselekedet volt! — lelkesedett Barnabás. — Ostoba vagy, fiam! — vetette oda mélán az öreg. — Az emberek sohase követnek el szép cselekedeteket, csak ha örömük telik benne , ugyan mi nemesség van abban, ha önzően, a saját kedvem szerint cselekszem? Nekünk csupa gyönyörűségünk telt benne, neki pedig, szegény kis lelkemnek, sokkal jobb lett volna, ha ott pusztul el az árokban ... Milyen jó, hogy szegény feleségem nem érte meg se az ő szomorú halálát, se az én gyalázatomat... Ámbár, ha életben marad, talán minden másképp esett volna ... Az öreg elcsendesedett és figyelte a zongoraszót, mely időnként elhalt, majd megint gyorsabb lett, végre egészen megszűnt. — Jó lenne, ha valaki figyelmeztetné az asszonyt azokra odafönti — mondta haragosan az öreg. — Te megteheted, öcsém! — Én a direktor úrról árulkodtam a nagyságos asszonynak?! — kiáltotta rémülten a fiú. — Sohase merném. BUDAPESTI HÍRLAP (182. sz.) 1910. augusztus 2. A sorozás. A honvédelmi miniszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz az idei sorozás dolgában. A rendelet a sorozás megkezdését augusztus 8-ára tűzi ki s befejezését szeptember 30-ában állapítja meg. Jelzi a miniszter, hogy a sorozást valósággal csak az újoncjavaslatok szentesítése után távirati rendeletére kezdhetik meg. A bán tanácskozása. Zágrábból jelentik a Magyar Távirati Irodának. Tomasics dr. horvát bán tegnap több képviselővel tanácskozott a politikai helyzetről, köztük Magdics doktorral, a horvát országgyűlés első alelnökével is. Magdics dr. ez érte, kézdét folytán a horvát jogpártot keddre értekezletre hívta egybe. Ezen az értekezleten megvitatják a politikai helyzetet és tárgyalni fognak egy módozatot, amely hivatva van a horvát országgyűlés feloszlatása nélkül megjavítani a politikai helyzetet és pedig a bánnal való egyetértésben. Eszékről jelentik: Pinterovics és Maacsevics képviselők ma a Narodne Obrana jelentése szerint Zágrábba utaztak, hogy a bánnal a helyzetről tanácskozzanak. A lap Pinterovics dr. cikkét közli, amelyben sajnálja, hogy szakításra került a sor és a képviselőket felszólítja, keressenek valami módot, amellyel az összhangot újra helyreállíthatják. A bán a nevezett lap egy munkatársa előtt tegnapelőtt viszszatérve, a következőket mondotta: A koalíció üzenetéből bizalmatlanságot olvas ki személye iránt és ezért nem kockáztathatja, hogy a tartománygyűlés őszi ülésszakát megkezdje. Az üzenet negatív hangját a koalíció három tagjának terrorizmusával magyarázza. Vannak különben is olyan elemek a koalícióban, amelyekkel nem lehet kormányozni. Sem a koalícióval, sem annak végrehajtó bizottságával nem fogja keresni az összeköttetést, ellenben egyes