Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)

1910. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 7­7. . kár. Kovács József és Garbai Sándor. A gyűlés ki-­ mondotta, hogy az általános, egyenlő és titkos vá-­ lasztójog sürgős megalkotásáért a képviselőházhoz kérvényt intéz. — A készfizetés bonyodalmai. — Nincs válság. — Kész a megegyezés. — Budapest, okt. 31. Bécsből azt a hírt vesszük, hogy a válság megszűnt, mert a mai napon a két kormány kö­­zött létrejött a megegyezés a készfizetés kérdé­sében. Ezt a gyors és meglepő fordulatot csak egyképpen tudjuk magunknak megmagyarázni, nevezetesen olyformán, hogy az osztrák kor­­mány eltért eddigi magatartásától s a magyar kormánynak sikerült teljes mértékben érvénye­­sítenie a maga álláspontját. Mert hogy a ma­gyar kormány ejtette el a maga jogos és mind­­­enképpen megérett követelését, a melynek a megvalósítását százszorosan fogadta s a­mit a szónbeszéd is kilátásba helyezett, azt végre is föl nem tehetjük. Különösen az előzmények után nem hihetjük, hogy a kormány pusztán taktikából élesítette ki válságosra a készfizetés kérdését. Mindenképp föl kell tennünk azt, hogy a kormány elérte célját: a készfizetés biztos föl­vételét, abban a pillanatban, mihelyt a gazda­sági körülmények ezt megengedik, és olyfor­mán, hogy az osztrák politika nem akadékos­­kodhatik többé e kérdés végleges rendezésének. Mert nem kell azt gondolni, hogy már holnap vagy egy előre megállapított fix terminusban el­következik a készfizetés. Ilyet komoly finánc­politikus nem követelhet, hanem igenis olyfor­mán gondoljuk a megoldást, hogy ne függjön többé senkitől, sem az osztrák kormányoktól, sem az osztrák pártoktól, sem semmiféle új tárgyalástól a készfizetés beállása. Ennek most már, miután a megegyezés megtörténik és mi­után a két parlament szankcionálja, önként és föltétlenül el kell következnie, függetlenül — Úgy véljük­ — még a kormányok akaratától is. Ez volna az egyedül helyes megoldás s föl kell tennünk, hogy a magyar kormány ezt érte el. Erre vall különben az a körülmény, hogy a két pénzügyminiszter most már érintkezésbe látkozásom túl a síron. Nem lesz ugyan meg­újulása a földi viszonynak és nem lesz egyszerű egymásra ismerés. De a vonzalomnál fogva, an­nak fokához mérten, lesz megérzése, megsej­tése egymásnak, mert nem enyésznek el az élet­nek a halál után való folytatásában azok a nyo­mok, a­melyeket egymás lelkében hagytunk. Hányszor akadunk a földön is olyan em­berre, a­ki az első perctől fogva régi, kedves is­merős. Ki tudja, hogy a föld előtti kezdetlege­sebb életben hol és mikor volt az nekünk va­lakink? Ez a megérzés pedig okvetetlenül fej­lődik az élet magasabb állomásain. Fejlődik lényünk magva, életünk főter­méke is, az egyéniség, ez a lényeges, maradandó bélyeg az esetleges, külső vonások közt. Ha stí­lusom eléggé kiforrott: az, a­ki szeret, névtelen cikkemben is rám ismer. Van tehát lehetősége a minden reményün­ket teljesítő, minden vágyunkat betöltő találko­zásnak kedveseinkkel a halál után. Ha lesz majd halálban, az majd a szocioló­giának lesz része. És ilyenféle gyakorlati szabá­lyokat fog tartalmazni. Okosan élj és fejleszd ki egyéniségedet a földön már csak azért is, hogy az örök élet kö­vetkező állomásain könnyebb dolgod legyen és hogy biztosabban rád ismerjenek szeretteid. Szeresd, ismerd meg, egyéniségek kifejlesz­tésében segítsd a hozzádtartozókat, felebarátai­dat, a család és a társadalom tagjait, hogy a földi élet után is találkozhassatok, hogy rájuk ismerhess, hogy sok jó barátod legyen és hogy a szeretetben, a társadalmiasságban gyakorlott lévén, otthonosan érezhesd magadat az élet minden utain a mindenségen át­­lép az Osztrák és Magyar Bankkal, a­mit a kész­fizetés problémájával kapcsolatban olyképpen értelmezhetünk, hogy a banknak lesz feladata megállapítani azt az időt, a­melyen a készfizetés­ valósággal életbe lép. A nevezetes fordulat előzményei az ese­­­mények külsőségeiből nyilván láthatók. Héder­­váry gróf — a miniszteri tanács minapi vég­zése után — vasárnap Bécsbe utazott ott ta­nácskozván Bienerth osztrák miniszterelnökkel, föltárta a magyar kormány elhatározását és a helyzetnek teljes komolyságát. E tanácskozás után Héderváry gróf a ki­rálynál volt külön kihallgatáson, a­hol kétség­­kívül szintén kifejtette, hogy a magyar kormány nem maradhatna helyén, ha programját a kész­fizetés kérdésében meg nem valósíthatná. Ez audienciának, úgy látszik, döntő jelentősége volt, mert, úgy látszik, ezen történt meg az, a­mit a Budapesti Hírlap előre jelzett vasárnapi számában, hogy a király átlátta a magyar állás­pont erejét s elhatározta, hogy az osztrák kor­mányt és a magyart is uj tárgyalásra utasítja. Ez meg is történt, ő felsége hivatta Bienerth bárót, Héderváry gróf pedig sürgősen felcitálta Bécsbe Lukács pénzügyminisztert.­ A király kihallgatáson fogadta Lukács Lászlót is. E kihallgatások nyomán kezdődött az új tár­gyalás. A két miniszterelnök és a két pénzügymi­niszter, miután már ismételten megszakították a tárgyalást, ma délután újra összeültek s mind­járt az első tanácskozásukat azzal végezték, hogy megegyezésre tudtak jutni. Bilinszki osztrák pénzügyminiszter, úgy látszik, ma már belátta, hogy tévedett, a­midőn az osztrák ref­ratban nemrég azt a kijelentést tette, hogy a készfizetés nem aktuális. Be kell látnia, hogy a készfizetés nagyon is időszerű. Egyébként meg kell várnunk a részletes fölvilá­­gosítást, hogy tiszta képünk lehessen a megoldás jelentőségéről. A bécsi események történetét a követke­zőkben foglaljuk össze. A bécsi tárgyalások. Bécs, okt. 31. Héderváry Károly gróf miniszterelnök va­sárnap reggel Bécsbe érkezett, és már a reggeli órákban tárgyalt Bienerth báró osztrák minisz­terelnökkel a készfizetés ügyéről. Vasárnap délelőtt tíz órakor Héderváry gróf Schönbrunnban kihallgatáson volt a ki­rálynál. A kihallgatás után a király kihallgatá­son fogadta Bienerth bárót is, Héderváry gróf pedig telefonon fölkérte Lukács László pénz­ügyminisztert, hogy azonnal utazzék Bécsbe. Lukács pénzügyminiszter vasárnap este már Bécsbe érkezett és még aznap csaknem éj­félig tárgyalt a miniszterelnökkel. Hétfőn reggel Lukács László pénzügymi­niszter értesítést kapott a kabinetirodától, hogy a király délután két órakor kihallgatáson fo­gadja. A pénzügyminiszter kihallgatása három­negyed óra hosszáig tartott. Lukács László az audiencia után visszatért a magyar miniszté­rium épületébe, a­hol Héderváry gróf várta. Héderváry és Lukács nyilatkozatai. Bécs, okt. 31. A hétfői nap folyamán Héderváry Károly prof több újságírót fogadott. A döntő értekezlet előtt már olyformán nyilatkozott, hogy a válsághírek nagyon koraiak, mert ő úgy látja, hogy mind akét oldalon a megegyezést óhajtják és nem a harcot. Kijelen­tette továbbá a miniszterelnök, hogy a készfizetés ügye még korántsem futott zátonyra, mert a tár­gyalást még folytatják és a miniszterek talán majd megtalálják azt a megoldást, a­melyet a szakrefe­rensek nem találtak meg. A helyzet némileg javult, mondotta a miniszterelnök és van egy kis remény arra, hogy létre fog jönni a megegyezés. A magyar kormány nem követeli, hogy rögtön legyen meg a készfizetés, de ezt az ügyet egyszers mindenkorra véglegesen rendezni akarja. Hogy ez a rendezés va­lami deklaráció vagy külön törvényjavaslat­­ útján történik-e, erre a kérdésre azt felelte, hogy valami harmadik módozat is lehet, a­mely a másik kettőt is magában foglalhatja. Lukács László pénzügyminiszter is nyilatko­zott olyformán, hogy a szakreferensek tárgyalása azért volt eredménytelen, mert az osztrák megbí­zottak utasítása nagyon szűkkörű volt: abból, hogy a miniszterek tovább tárgyalnak, arra lehet követ­keztetni, hogy van némi reménységük a megegye­zésre. A döntő tanácskozás: Bécs, okt. 31. Ma délután három órakor az osztrák mi­niszterelnöki palotában értekezletre gyűlt össze a készfizetés ügyében a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter: Héderváry gróf, Bienerth báró, Lukács László és Bilinszki lovag. Félhivatalos jelentés szerint a döntő jelen­tőségű tanácskozás másfél óra hosszáig tartott, és befejeztével Héderváry gróf miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter visszatért a magyar házba. A tanácskozásról a következő kommünikét adták ki: A két miniszterelnök és a két pénzügyi miniszter között ma délután megtartott be­ható, több óra hosszáig tartó tanácskozás során sikerült a készfizetések kérdésében a­ két kormány nézetei között eddig fönnállott "differenciák legnagyobb részét "kiegyenlíteni. A két pénzügyminiszter most már azonnal személyes érintkezésbe fog lépni az Osztrák és Magyar Bank vezető személyiségeivel, hogy megállapítsák amaz elvi alapot, a­melyen azután mindkét rész szakelőadói a detailmun­­kálatokat kidolgozni fogják. Lukács László pénzügyminiszter holnap még Bécsben marad, hogy a mai tanácskozáson történt megállapodás értelmében Bilinszki lovag osztrák pénzügyminiszterrel együtt személyesen érintkezésbe lépjen az Osztrák és Magyar Bank vezető férfiaival, és a mennyiben a tárgyalás holnap véget ér, már holnap este visszautazik Budapestre. Héderváry gróf holnap tér vissza Budapestre. Bécs, okt. 31. (Saját tudósítónktól.­ A mai nap folyamán történt megállapodásról mind a két kormány mélységesen hallgat, de a két kormányhoz kö­zel álló körökből az hallatszik, hogy­ ez a meg­állapodás két részre oszlik: 1. az osztrák kor­mány elvben elismeri a készfizetés megkezdé­sének szükségét, 2. a készfizetés megkezdésé­nek időpontja a két birodalom pénzügyi hely­zetének és a nemzetközi pénzpiacnak alapos figyelembevételével állapítandó meg, úgy azon­ban, hogy a végleges döntés magára a bankra bizassék. Az osztrákok, Bécs, okt. 31. Az osztrák politikai körök véleménye sze­rint a tárgyalást a kormányok most már siet­tetni fogják, mert december végén lejár a bank­­szabadalm és e két hónap alatt nemcsak a két törvényhozásnak, de az Osztrák és Magyar Bank közgyűlésének is el kell intéznie a bank­ügyeket. Geszmann volt miniszter, a keresztény­­szocialista párt elnöke vasárnap a készfizetés ellen mondott beszédet. Szerinte semmi tárgyi ok nincs arra, hogy a bankot a készfizetésre kö­telezzék. Ha a magyar miniszterek csupán poli­tikai okok miatt sürgetik a készfizetés szabályo­zását, akkor Ausztria pártjai tiltakoznak az ellen, hogy a magyar kormány taktikája Ausz­tria rovására érvényesüljön s hogy Ausztria költségén erősítse meg a magyar kormány a maga pozícióját. A keresztény-szocialista párt tiltakozik az ellen is, hogy a magyar kormány az uralkodót kényszerhelyzetbe juttatja és tőle kér döntést egy gazdasági természetű dologban, holott az ily ügyeket az uralkodó mindig a kor­mányokra és a parlamentekre bízta. A magyar kormány a király révén nyomást akar gyako­rolni az osztrák kormányra. Az osztrák kor­mány azonban tudja, hogy ha a kötelező kész­fizetésnek azonnal vagy a közel­jövőben való megkezdését ellenzi, az osztrák birodalmi gyű­

Next