Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)

1910-11-16 / 272. szám

kárnak a román csillag­rend tisztikeresztjét, Ciocan Jenő budapesti államrendőrségi rendőrkapitánynak a román korona rendjének tisztikeresztjét, Krecsányi Kálmán rendőrtanácsos, detektívfőnöknek a román csillagrend tisztikeresztjét, Markovics Ince és Gar­­lathy Ödön rendőrtanácsosoknak a román csillag­rend tisztikeresztjét adományozta.­­ (Aviatikai hírek.) Frankfurtból jelentik nekünk: Henrik porosz herceg ma délután a gries­­h­eimi térségen fölszállt egy Euler-féle repülő­gépen, heimi térségen fölszállt egy Euler-féle repülőgépen, letnek számos tagja. Henrik herceg tíz-tizenöt mé­­ter magasságban négy kilométer utat tett meg.­­ Mint Newyorkból táviratozték, Egy aviatikus a Chesapeke-öbölben a teljes gőzzel haladó Birmingham cirkálóról repülőgépén fölszállott. Az aecoplán re­pülés közben a víz színéhez ütődött s propellerének félszárnya elrepedt. Az aviatikus ennélfogva kény­­telen volt két mérföldnyi ut megtétele után a tenger­parttól néhány lábnyi távolságra leszállani.­­ (Gyászrovat.) Chernél György cs. és kir. kamarás, a körmendi kerületnek két cikluson át volt szabadelvű párti képviselője, negyvennyolc éves korában­ Tömördön meghalt. Temetése tegnap volt az egész vármegye impozáns részvéte mellett. A te­metésen megjelentek: Széll Kálmán v. k. t. t., Széll Ignác volt államtitkár. Békássy István főispán, a vármegye küdöttsége, a körmendi kerület küldött­sége és nagy közönség. A gyászszertartást Somogyi Gyula ref. lelkész végezte. Exner János Gyula dán festő, mint Kopenhá­­gából táviratoztak, ma nyolcvanöt esztendős korá­ban Kopenhágában meghalt. Exner Lund és Eckers­­berg tanítványa volt s Svédországban. Németország­ban, Olaszországban és Svájcban fejezte be tanul­mányait. Eleinte történeti tárgyú képeket és arcké­peket festett, utóbb egészen a skandináv népélet­­ ábrázolására adta magát. E tárgyú képei közül az ismertebbek a kopenhágai királyi gyűjteményben vannak. Inámi Bolgár Kálmán hites ügyvéd, nyugal­mazott királyi tanfelügyelő meghalt Pécsett életének 58-ik, boldog házasságának negyvenegyedik esz­tendejében. Az elhunytban Bolgár Ferenc volt állam­titkár a testvérét gyászolja. Keck Jenő államvasúti mérnök meghalt Gyön­­kön harminckilenc éves korában. Gebhardt Imre meghalt Budapesten hatvan­hat éves korában. Oetl Antal gyárost ma délután temették el az Eötvös­ utca 22. számú házából. A gyár üzeme a mai napon szünetelt és a gyár összes alkalmazottai meg­jelentek a gyászszertartáson. Megjelentek a többi közt Bárczy István dr. polgármester. Thék Endre udvari tanácsos, a kereskedelmi és iparkamara alel­­nöke. Gelléri Mór királyi tanácsos, az országos iparegyesület igazgatója. Tonscher Samu főbánya­tanácsos, a királyi fémjelző hivatal igazgatója. Ra­­docza János és Runn Zsigmond királyi közseerző, udvari tanácsosok. Wash Pál budapesti amerikai fő­konzul. Orsich Nándor gróf cs. és kir. kamarás, Valkay Károly, a magyar királyi álllami vasgyárak igazgatója. Förster Nándor udvari tanácsos. Her­­czenh József, a Nicholson-féngyár vezérreüzentője, Geist Gyula, ifjú Wekerle Sándor dr.. Heinzel Gyula, Kunz József, Girardi József, Pinker István mű­építész és még igen sokan. Az egyházi szertartást Stieber Vince terézvárosi apát­lébános végezte. A szertartás után a cvászmenet elindult a kerepeci-úti temetőbe. A temetőben a pan­ni­a heszentelte a ha­lottat, azután a családi sírboltban helyeztük örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat szerdán délelőtt tíz órakor lesz a terézvárosi plébánia­tem­plomban. Raabe Vilmos, ismert német regényíró ma Braunschweieben, mint onnan táviratozzak hat­­vankilenc éves korában meghalt. Raade a berlini egyetemen bölcsészetet és történelmet hallgatott, tanulmányai befejezte után pedig teljesen az iroda­lomnak szentelte magát. Realisztikus író volt; mű­veit jókedv és mélység jellemezte.­­ (A százezredik akta.) A főkapitányságon ma délelőtt iktatták be az idén a­ százezredik aktát. A bűnügy két lövöldöző cigány dolga, Balogh Kálmán és Balanh József cigánymuzsikusok mindig köteked­tek egymással Tegnap reggel, a­mikor a Mohács­ ut­cában hazafelé igyekeztek, azon vesztek össze, hogy van-e nagyobb város Budapestnél. Mivel érvekkel nem tudták a vitát elintézni, Balogh Kálmán boksze­­rével fejbe ütötte társát, a­ki viszont revolvert rán­tott és egymásután háromszor menekülő társára lőtt, de nem találta el. A rendőrség a lövöldöző cigányt letartóztatta.­­ (Osztrák tanulmányi bizottság­ estjé­ben.) Szántságó de Csitéből jelentik: Szombat este az osztrák tanulmányi bizottság elnökségének tagjai ide érkeztek. Fogadásukra a pályaudvaron megje­lent Styrcea báró osztrák és magyar követ a követ­ség tagjával, az oszrák és magyar kolónia számos ágya és nagyszámú közönség. Vasárnap délelőtt a­­ köztársaság elnöke a miniszterek társaságában fo­­­­gadta az elnökséget. Délben az osztrák és magyar követségen hatvan terítékű fényes bankér volt, a­melyen a köztársasági elnök, a miniszterek és a ha­tóságok fejei is részt vettek. Styrcea báró követ üd­vözlő­ beszédet intézett a vendégekhez, üdvözölte Csille állam megjelent kiválóságait is. Edwards kül­ügyminiszter nagy lelkesedéssel fogadott pohárkö­szöntőben éltette I. Ferenc József királyt. Este a hadügyminiszter a vendégek tiszteletére ebédet adott. A lakoma folyamán a külügyminiszter szólalt föl és a vendégeket szívesen köszöntötte. — (A vidám szögletből.) Pár évvel ezelőtt beteg lettem. — beszéli a vidám kávéházi szöglet egyik kiváló irótagja. — Valami kimerültség, fásult unottság vett rajtam erőt. A világ eseményei, az emberek bolondságai nem érdekeltek, a írnoka pe­dig fárasztott. Sokáig nem mertem a doktoromnak szólni, mert attól féltem, hogy eltilt a szivarozástól és a szeszesitalok élvezésétől. E nélkül pedig, mi tagadás benne, nem megy az alkotás. Végre, mikor már a szivem nagyon nyugtalanul dobogott s a ke­zem erősen reszketett, jónak láttam mégis tanács­kozásba venni az orvost. Komolyan végighallgatott,­ megcsóválta a fejét és igy szólt: Fiam, te agyondolgoztad magad. Hagyj abba egy időre minden irkafirkát. Menj el valami unalmas fészkbe, a hol legföljebb a csorda ko­­lompja és nem a villamos zúgása zavarja hajnali nyugalmadat és a hol semmiféle szellemi izgalom­ban nincs részed. Ne végy kezedbe tollat és ne ol­vass még kalendáriumot se. Azt fölösleges is meg­jegyeznem, hogy a dohányt és a szeszt teljesen ke­rülnöd kell. Nagyot sóhajtottam. — Jól van, doktor, követni fogom paran­csaid, de egyre kérlek: tedd, hogy agyvelőm kere­kei is megszüntessék a mozgást, vagyis hogy meg­szűnjek terveket kovácsolni, meséket szőni és ala­kokat komponálni. Mert ez az emésztő munka, nem pedig mindennek áthelyezése a fehér papirosra. A gondolkodás fogyasztja az agyvelőt, nem pedig az írás. Ha ezt megtudod cselekedni, akkor igazán pi­henni fogok. A doktor fejét csóválta. — Nem, fiam, ezt nem tudom megcselekedni, hanem teszek neked egy koncessziót. Könnyebb faj­tájú munkát végezhetsz, azt nem bánom, így tehát megengedem, hogy pihenésed ideje alatt a gyerme­kek számára a gyermeklapokba írhass. Elnevettem magamat s jól a szeme közé nézve doktoromnak, igy szóltam: — Mondd csak, doktorkám, mikor te szabad­ságra mégy, nem dolgozol semmit? — Nem én. Kifekszem a napra és bután süt­kérezem, mint egy fóka. — Miért nem követed a saját receptedet? Miféle receptemet?­­ A­melyet éppen most adtál nekem. Miért nem foglalkozol szabadságod ideje alatt könnyebb orvosi munkával, a mi alatt a gyermekgyógyítást értem. * Most a doktor nevette el magát. — Naiv lélek, hát te azt hiszed, hogy ez köny­­nyebb, mint felnőtteket gyógyítani? Sőt ez nehezebb munka, ez egy speciális orvosi munka, a­mellyel jóformán csak specialisták foglalkoznak. Most aztán megrohantam és letepertem az orvost. — No, látod, doktorkám, így vagyunk mi a gyermekekkel. Ez nehezebb munka, mint a felnőt­teknek írni, ezzel jóformán csak író-specialisták foglalkoznak. A­míg tehát azt nem hallom, hogy te nyári szórakozásul gyermekeket gyógyítasz, én is lemondok arról, hogy pihenésül a gyermeknek írjak. ... Az agyvelő kerekei fáradtan, zúgva dö­römbölnek tovább s a szegény iró hiába várja a gyógyulást.­­ (Szerencsétlenség­ egy bányában.) Felső­­sziléziai Beuthenből táviratoztak. A Hohenlohe-mü­­­­vekhez tartozó Ida-tárnában tegnap délután robbanó­­anyag leszállítása közben a kosár kötele leszakadt. A lezuhanó anyag az ütődéstől fölrobbant és a tárnát nagyrészt elpusztította. Hir szerint öt bányász meg­sebesült.­­ (Szabálytalanság­ egy oláh pénzinté­zetnél.) Temesvárról jelentik a Magyar Távirati Irodának. A Temeskubinban székelő Dunareana ta­karékpénztárnál, mely szoros viszonyban van a fe­hértemplomi Albina takarékpénztárral, néhány hét­tel ezelőtt 52.000 korona hiányt fedeztek föl, a­melynek rendezésére a takarékpénztár vezetői ha­lasztást kértek. Közben­­ felülvizsgálták, az intézet könyveit és oly szabálytalanságokat találtak, hogy a fehértemplomi királyi törvényszék vizsgálóbírája a Dunareana vezetőit, Szakosán Lucián igazgatót Olariu Demeter pénztárost és Balabán György köny­­velőt letartóztatta. A letartóztatás az egész környé­­ken feltűnést keltett, annyival is inkább, mert Sza­kosán egyúttal plébános, a­kihez hívei­ nagyon ra­gaszkodnak. Szekosán letartóztatásakor kijelentette hogy inkább megválik az élettől, semmint börtönbe kerüljön.­­ (Orosz matrózok tömeges letartóz­tatása.) Pétervárról jelentik nekünk: Kron­stadtban ismeretlen ok miatt annyi matrózt tartóztattak le, hogy az összes börtönök zsú­folva vannak. A kormányzó elrendelte, hogy sürgősen új börtönöket építsenek.­­ (Titokzatos haláleset a vonaton.) A hat­vani vasúti állomáson letartóztatták a Koczka-féle cir­kusz­társaság tagjait, mert az a gyanú ellenük, hogy részesek egy nő halálában, a ki velük utazott. A cir­kusz-társaság, a melynek állatsereglete is van, leg­utóbb Jászberényben időzött s onnan november 10-én h­atvanba utazott. Útközben a társaság egyik női tagja rejtelmes körülmények közt meghalt s e miatt indult meg a bűnügyi vizsgálat. Az esetről a Jászberény című lap a következő­ket írja: Koczka János cirkuszigazgató már évek óta vadházasságban élt egy szép asszonnyal, a­ki ő érti hagyta el férjét leánygyermekével együtt. Az elha­gyott férj Amerikába vándorolt, s onnan nemrég le­velet írt az asszonynak, hogy­­ engedje át neki a leá­nyát. Ha beleegyező választ ad, eljön Magyaror­szágba, s elviszi magával a gyermekét. • Úgy látszik, az asszony beleunt a vándoréletbe, s megírta férjé­nek, hogy ő is visszatér hozzá. Már meg is állapod­tak egymással levélben, hogy hol találkoznak. Azon­ban a sors másként határozott. Koczka János no­vember 10-én elhagyta társulatával Jászberényt, hogy Hatvanban üsse föl sátorfáját. Csütörtökön este érkezett a vonat Hatvanba. Ott a csendőrök a szép asszonyt halva találták a vasúti kocsiban. A csendőr­,­ség erre letartóztatta az egész társulatot. A halott boncolása másnap történt meg s az orvosok megál­lapították, hogy az asszonyt nyakára csavart zsineg­gel■ megfojtották. A gyilkosság elkövetőjét még nem ismerik, de valószínű, hogy hamarosan világosság derül a titokzatos ügyre. Addig az időig, a­m­íg a di­rektori fogságban tartják, az államvasutak élelmezik a vasúti kocsikban lévő idatokat.­­ Ezzel az elő­adással szemben a Gödöllő és Vidéke és a Hatvani Hírlap lehetségesnek mondja, hogy az asszony, a­ki betegen hagyta el Jászberényt, maga okozta halálát olyanformán, hogy rohamában a fejkendőjével meg­­fojtotta magát. A csendőrség a gyilkosság, gyanújé­val csak két embert tartóztatott le: Stepanek Ven­celt, a­kinek állítólag viszonya volt az elhunyt asz­­szonnyal és Csucsai László debreceni illetőségű le­­gényt, a­ki szolga volt a cirkusztársaságnál. Az asz­­szony boncolását Priereczky Endre dr. hatvani já­rásorvos és Gráf Fü­löp dr. községi orvos végezte Mikovinyi Jenő dr. járásbiró jelenlétében. Az orvo­sok szerint a nő halálát fuladás okozta. " ("Kardaffér eevy kávéházban.) Vasárnap­ról hétfőre virradó éjszaka a József-körúti Bodó­­kávéházban véres kardaffér történt, a­melynek szereplői: egy katonai főorvos és egy joghallgató. Éjfél után egy óra tájban a kávéházban egy asztal­nál három úriember tarokkozott: Szörfy Károly dr., a budapesti tizenhetes számú helyőrségi kórház fő­orvosa, Homolka Béla dr. ezredorvos és Török dr. minisztériumi fogalmazó. Miközben játszottak, el­haladt az asztaluk mellett Ognyanov Szvetozár, joghallgató, a­ki Szőrfy dr.-t régebbről ismerte. Szőrfy dr. nem vette észre a köszönést, a­mit Ognya­nov sértésnek tekintett. Elment a toalettszobába s odakérette magához Szőrfy dr.-t. A főorvos először kard nélkül ment oda a joghallgatóhoz, a ki sérti kifejezésekkel illette. Szőrfy erre visszament­­ kardjáért s minthogy a joghallgató még ekkor is folytatta a szidalmazást, kardjával végigvágott rajta. A kard éle a joghallgató fején ejtett sebet úgy hogy a vér elborította az arcát. A feleket a ká­vés választotta el egymástól, a­ki a mentőket is ér­tesítette. A megsebesült jogász azonban visszautasí­totta a mentők segítségét s a közeli Réczey-klinikán kötöztette be a sebét. Az afférnek hir szerint lovagias folytatása lesz. A katonai hatóság is megindította a dologban a vizsgálatot.­­ (A vőlegény tragédiája.) Aradról jelen­tik : Nadab községben Mladin György ma tartotta es­küvőjét. A lakodalmas menetben a résztvevők szo­kás szerint lövöldöztek. Krisán Flóre, a vőlegény­­ egyik barátja, a­ki a vőlegénnyel ült egy kocsin. BUDAPESTI HÍRLAP (272. sz.) 12 1910. november 16.

Next