Budapesti Hírlap, 1911. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-11 / 36. szám
1911. február 11. BUDAPESTI HÍRLAP (36. sz.) ben rend és béke legyen. Az angolok ismét próbálkoznak Macedóniában zavarokat csinálni s a berlini Post ma ideérkezett száma fulmináns cikket ir e makinációk ellen és a német császári hatalmat hívja akcióba az európai béke fentartása érdekében s az angolokat teszi felelőssé az eddigi macedón zavarokért is, melyeket katonai erővel, sok vérontás árán kellett a török kormánynak elfojtani. Az emberi haladás minden barátjának rokonérzése kiséri a török kormány intézkedéseit s az európai békének is fontos érdeke, hogy Törökországban a belső rend mielőbb helyreálljon. Rovnyánek bankjának bukása. Budapest, febr. 10. Mint ismeretes, a hírhedt amerikai tót bankár, a magyarság esküdt ellensége, a pánszláv tót izgatók díszpéldánya, aki oly gőgösen viselkedett, mintha ő örökölte volna Szvatonluk bocskorát, teljes nevén (amint ő irta magát) Rovnyánek Péter Vitvozoszlov (Viktor), csőd alatt áll. Bankja, mely Newyorkban Székelt és Pittsburgban, valamint Uniontownban fiókot tartott és két évtizeden keresztül szívta magához a kivándorlóit tótok és részben a magyarok megtakarított pénzét, január elseje óta csukva van és az üzleti könyveket Marshall államügyész vizsgáltatja keresztül. Valószínű, hogy a betevők a bank bukása következtében elvesztik pénzüket. Az első hivatalos hír már kezünkben van. Az eset a következő: Krakovszky János 22 éves tunjpataki (Lintómegye) illetőségű lakos 1910 december 7-én Pittsburgban átadott a Rovnyánek bankeérnek 400 dollárt (2000 koronát), hogy turapataki címére utána küldjék. Félt, hogy a hosszú után elveszti a megtakarított pénzét. E pénzről 151.434 szám alatt 1910. december 7-én elismervényt kapott a banktól. Krakovszky 1910. december 13-án hajóra szállt Newyorkban és 24-én megérkezett Turapatakra. De nagy volt meglepetése, mikor pénzét nem találta otthon. Erre a turócszentmártoni Tátra-bankhoz fordult, mint a Rovnyánek magyarországi bizományosához. A 'Tátra-bank azt felelte neki, hogy Rovnyánek nem küldött utalványt pénzéről. Erre a megcsalt szegény ember, aki újév után az Amerikából visszatért ismerőseitől és az újságokból értesült a Rovnyánekbank bukásáról, kétségbeesésében majdnem megőrült és a vármegye urainál rimánkodott segítségért. És most a magyar hatóságok, melyeket Rovnyá-ék annyiszor legyalázott, a kormány és a külügyminisztérium utján iparkodnak a Krakovszky kétezer koronáját a csődtömegből biztosítani, ha ugyan sikerül. De nemcsak az egyesek pénze fog odaveszni, hanem a bukás magával rántja a mélységbe a Tátra-baikot is, mely állítólag egymillió háromszázhetvenötezer koronával van érdekelve a Rovnyánek-banknál és a biztosíték gyanánt kapott részvények állítólag értéktelenek. Lesz tehát sírás és sok átok fog szállni a Rovnyánek fejére a tót felvidéken Pozsonytól Ungvárig, nem is szólva Amerikáról. Mivel ez a bukás sokkal -''"-jobb jlentőségű, mint első hallásra látszott, megérdemli, hogy teljes világításba állítsuk és jövid 31— összefoglaljuk a megelőző és kísérő körülményeket. A Rovnyánek-bankcég közvetetten bukását a cég egyik régi alkalmazottja, Ambroze okozta titkos följelentésével. A Rovnyánek napilapja, a pittsburgi Slovenský Dennik január 21-iki száma elég érthetően teszi ezt közzé és keserűen panaszkodik a hálátlan emberre, aki szegényen és éhesen jött ki Amerikába és Rovnyánek mindjárt a „teli tálhoz“ ültette. A titkos följelentés főleg azt hangoztatta, hogy mesebeszéd a Rovnyánek gazdagsága. Dehogy van neki huszonöt milliója. Még az sem igaz, hogy a banknak százezer dollár befizetett tőkéje és kétszázötvenezer dollár alaptőkéje van. E följelentés igaznak bizonyult. Most mikor az ügyészség a bankot megvizsgálta, a pénztárt majdnem teljesen üresen találta. Rovnyánek látott-futott, hogy a szükséges összegeket fölhajtsa, de senki sema hitelezett neki. Érdekes, hogy a Newyorkban működő 400 kétes bank közül legelőször Rovnyánekére csapott le az Unió igazságszolgáltatásának sújtó keze. Ennek oka a megtorlás, mert Rovnyánek évtizedeken át a harminchatezer taggal bíró Tót Nemzeti Egyesület halál és baleset elleni biztosító intézet élén állott és a biztosítási összeget az özvegyeknek és árváknak nagy levonással vagy egyáltalán nem fizette ki. Azonkívül a befizetett tagsági illetékekről több éven át könyvet sem vezetett. Pedig milliók fordultak meg a kezén és ebből busás jutalékot kapott. Milliomosnak ismerték. Hogy hová költötte pénzét Rovnyánek, erre nézve többféle verzió kering. Nagy lábon élt. Háztartása olyan volt, mint a milliomosoké. Lehet az is, hogy a börzén vesztett. Azt is mondják, hogy hamis bukást csinált. Legközelebbi hívei először azt gondolták, hogy kellemetlen pénzügyi helyzetéből kirántja őt Oroszország hálául azért, hogy Rovnyánek éveken át viselte a pittsburgi orosz alkonzuli tisztségét. Továbbá, mert Rovnyánek annyira belelovalta magát az orosz érzésbe, hogy a múlt év nyarán lapjában nyíltan hadat üzent a Habsburgok uralmának, mint a kik a szlávságnak természetes ellenségei és a kiknek uralma nemsokára meg fog dőlni. Ennek ellenére úgy látszik, hogy Oroszország nem sok ered-ményt vár a Rovnyánek antidinasztikus izgatásától s jutalmul nem akarja kifizetni a megbukott bank egy millió négyszázezernyi tartozását. Eddig legalább nem tette. Pedig hat hét telt el azóta. Mivel Rovnyánek érzi, hogy kiadós segítség sehonnan nem érkezik, menteni akarja, amit még lehet. Mivel bankja örökre meghalt, fölszólítja lapjainak, a Slovenské Novinynek és a Slovensky Denniknek olvasóit, hogy küldják be a hátralékos harmincezer dollár előfizetési díjat, különben elkövetkezik a második bukása is. Érdemes megfigyelni, minő álláspontot foglal el e bankbukással szemben a fét sajtó. Nézzük először a Rovnyánek lapjait. Ezek természetesen szépítik a dolgot, csak pénzügyi nehézségekről beszélnek. Rovnyánéknak egy milliós passzívája van, irják, de ezzel szemben áll az egymillió négyszázezer dollár értékű aktíva, mely főleg erdőkből, bányákból és más ingatlanokból, valamint részvényekből áll. Tehát csak türelem, mindenki megkapja a magáét. Hogy az izgatottságot csillaptsák, a Rovnyánek lapjai naponkint hasábokat közölnek a beérkezett részvétnyilatkozatokból. Egyik ember néhány dollárt küld, a másik tömeges lapelőfizetők gyűjtésére szólít föl. Micsátek plébános arról cikkezik, hogy a Rovnyánek húszéves fáradhatatlan működése iránti hálából vásárolják meg a zár alatt levő erdőket és újra állítsák lábra a megbukott tótvezért. A kapacitálás tehát folyik. Megszólalt azután az amerikai tót és cseh lapok kórusa is. Gondolni lehet előre, h hogy nem ütlegelik, hanem a szláv szolidaritás miatt védik Rovnyáneket, aki buzgó harcosa volt a csehtót egység eszméjének. De a koncertbe ellentétes hang is vegyül, így a Hlas Lidu newyorki cseh lap örül a Rovnyánek bukásán- Nem tekintve a sajtót, a pénzintézetek közt is akadt Rovnyáneknek támogatója. Ez pedig a Bank of Europe newyorki csehszláv bank, mely széles körben közhírré tette, hogy a betevők ne adják el potom áron könyvecskéiket az alkuszoknak, hanem várják be az ingatlanok értékesítését és a végleges fölszámolást, addig is szívesen szolgál fölvilágosítással (de pénzzel nem!) maga a Bank of Europe. Most nézzük a hazai tót sajtót. A nemzetiségi lapok: a turócszentmártoni Narodnie Noviny, mely közeli viszonyban áll a bukásban érdekelt Tátrabankkal, azután a pozsonyi Ludové Noviny, továbbá a Slovensky Tyzdennik és a Slovensky Dennik budapesti lapok, a Hodzsa Milán lapjai, melegen imák Rovnyánek mellett és haraggal támadják a magyar újságokat, melyek egyes tót renegátoktól hamis híreket kapnak és félrevezetik a közvéleményt. Ezzel szemben van azonban ellenvélemény is. A hazafias tót lapok, a Slovenské Noviny budapesti napilap, a néppárti Krestán, a besztercebányai Krajan, a miavai Obzor szemére veti Rovnyáneknek, hogy lelkiismeretlenségével most sok embert koldusbotra juttatott és még van erkölcsi bátorsága, hogy megrendelt részvétnyilatkozatokkal próbálja helyreállítani megrendült hitelét. A lefoglalt őserdők vajmi keveset érnek, mert kihasználásukra vasutakat, fűrészgyárakat kellene építeni, ami milliókba kerül. De a tótok megtanulhatják a Rovnyánek-bank bukásából, mennyit érnek az itthoni tót vezérek, akik szintén a bankalapításra vetették magukat. A szegény betevők megjárhatják. Egy szép napon arra ébrednek föl, hogy megbuknak az itthoni tót bankok, amint megbukott a Rovnyáneké Newyorkban, aki hogy a nagyobb szégyent elkerülje, csődöt kért pittsburgi és uniontowni fiókjaira is. A tót sajtó e nyilatkozataihoz hozzátesszük, hogy a Budapesti Hírlap már tizennégy évvel ezelőtt leleplezte Rovnyánekot, mint aki nem méltó az amerikai tótok bizalmára. A következmények nekünk adtak igazat: félő, hogy a hiszékeny tótok keservesen bűnhődnek, elvesztve betett pénzecskéjüket, melyet keserves munkával szereztek. De hogy ez a szomorú eset meg ne ismétlődjék, értesülésünk szerint a magyar pénzvilág azon tanácskozik mostan, hogy Amerikában pénzintézetet létesítsen, mely nagyobb biztosíték mellett fogja hazaszállítani a magyar kivándorlók filléreit, mint tette ezt a nemzetiségi millióképre alapított Rovnyánek-féle tót bank, melyet elért a végzete. A pestis, Budapest, febr. 10. Már hetek óta rémületes hírek érkeznek Kelet-Ázsiából. Ott, ahol évekkel ezelőtt a japán és orosz puskák halomra öldösték az embereket, most rakásra hull Mandzsuország népe. Nem fegyver, hanem a pestis bacillusa pusztít soraikban. Ez a szörnyű epidémia még egyelőre nem lépte át Kína határát, de félő, hogy a vasúti vonalon tovább terjed. Máris arról jön hír, hogy egy közép-oroszországi vasúti állomáson kiszállítottak a szibériai vonatból egy pestisgyanús utast. A fekete halál pusztításáról ma a következő táviratokat kaptuk: Paris, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) A New York Herald pekingi távirata szerint Mandzsuországban tegnap nyolcszáz pestises holttestet égettek el. Minthogy valamennyi sírásó is a pestis áldozata lett, lehetetlen minden holttestet elégetni. A járvány Csana-Csu tartományban érte el csúcspontját, mert ott tegnap száznegyven ember halt meg pestisben. A járvány egész északi Mandzsuországban pusztít. Az orosz hatóságok megtiltották a kínaiaknak, hogy a tómenti tartományokba bevándoroljanak. A koreai határ mentén japán katonai őrség tartja vissza a bevándorlókat. Arra az orosz jelentésre, hogy valamennyi város és falu környékén a réteket és mezőket pestises holttestek borítják el, a diplomáciai kar előterjesztést tett a kínai kormánynál, amely lovaskatonaságot küldött a megjelölt vidékre a holttestek eltakarítása végett. A karbini bakteriológiai vizsgálóintézet igazgatója. Harkin, a pestis széruma feltalálójának unokaöccse kijelentette, hogy új formájú baktériumokat fedezett föl, amiből a betegség csírájának átformálódását és a járvány közelben várható apadását következteti. Pétervár, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) A közép-oroszországi Tenzában egy vonat megérkezésekor pestisgyanús esetet állapítottak meg. A kocsiban, amelyben a beteg utazott és még más négy kocsiban százhuszonnégy munkás volt, akiket azonnal elvittek a pályaudvaron kívül levő helyiségbe, ahol katonaság ügyel arra, hogy el ne mehessenek. A munkás az ázsiai tómenti tartományokból jött és Karbinban nem hagyta el a vasúti kocsit. Pétervár, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) Szifrapenszk kormányzóságban százhuszonnégy munkás közül, akik Szibériából vonaton utaztak Oroszországba, egy munkás avanás tünetek között megbetegedett. A munkásokat izolálták s a hatóságok a pétervári kormány utasítására a legszigorúbb intézkedéseket tették. Az orvosok nem tudják megmagyarázni, hogy miképpen betegedhetett meg ez az ember, akiről megállapították, hogy Mandzsuországban egyetlen állomáson sem hagyta el a vonatot. A hatóságok elrendelték a mikroszkópiai vizsgálatot. Pétervár, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) Hulianfuban, a legnagyobb mandzsuországi ipari középpontok egyikében a nép csonzárokkal szövetkezve tüntetett az egészségügyi intézkedések ellen. A zendülők megtámadták a nagyobb üzleteket és némelyiküket ki is fosztották. A kínai kormány katonaságot küldött a zendülés leverésére. Peking, febr. 10. A pestis egész Mandzsúriában terjed. Észak- 9