Budapesti Hírlap, 1911. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-11 / 36. szám

1911. február 11. BUDAPESTI HÍRLAP (36. sz.) ben rend és béke legyen. Az angolok ismét pró­bálkoznak Macedóniában zavarokat csinálni s a berlini Post ma ideérkezett száma fulmináns cikket ir e makinációk ellen és a német császári hatalmat hívja akcióba az európai béke fen­­tartása érdekében s az angolokat teszi felelőssé az eddigi macedón zavarokért is, melyeket ka­tonai erővel, sok vérontás árán kellett a török kormánynak elfojtani. Az emberi haladás minden barátjának rokonérzése­ kiséri a török kormány intézkedé­seit s az európai békének is fontos érdeke, hogy Törökországban a belső rend mielőbb helyre­álljon. Rovnyánek bankjának bukása. Budapest, febr. 10. Mint ismeretes, a hírhedt amerikai tót ban­kár­, a magyarság esküdt ellensége, a pánszláv tót izgatók díszpéldánya, a­ki oly gőgösen viselkedett, mintha ő örökölte volna Szvatonluk bocskorát, teljes nevén (a­mint ő irta magát) Rovnyánek Péter Vi­­t­vozoszlov (Viktor), csőd alatt áll. Bankja, mely Newyorkban Székelt és Pittsburgban, valamint Uni­­ontownban fiókot tartott és két évtizeden keresztül szívta magához a kivándorlóit tótok és részben a magyarok megtakarított pénzét, január elseje óta csukva van és az üzleti könyveket Marshall állam­­ügyész vizsgáltatja keresztül. Valószínű, hogy a be­tevők a bank bukása következtében elvesztik pén­züket. Az első hivatalos hír már kezünkben van. Az eset a következő:­­ Krakovszky János 22 éves tunjpataki (Lintó­­megye) illetőségű lakos 1910 december 7-én Pitts­­burgban átadott a Rovnyánek bankeér­nek 400 dol­lárt (2000 koronát), hogy turapataki címére utána küldjék. Félt, hogy a hosszú után elveszti a megta­karított pénzét. E pénzről 151.434 szám alatt 1910. december 7-én elismervényt kapott a banktól. Kra­kovszky 1910. december 13-án hajóra szállt New­yorkban és 24-én megérkezett Turapatakra. De nagy volt meglepetése, mikor pénzét nem találta otthon. Erre a turócszentmártoni Tátra-bankhoz fordult, mint a Rovnyánek magyarországi bizományosához. A 'Tátra-b­ank azt felelte neki, hogy Rovnyánek nem küldött utalványt pénzéről. Erre a megcsalt szegény ember, a­ki újév után az Amerikából visszatért is­merőseitől és az újságokból értesült a Rovnyánek­­bank bukásáról, kétségbeesésében majdnem meg­őrült és a vármegye urainál rimánkodott segítségért. És most a magyar hatóságok, melyeket Rovnyá-ék annyiszor legyalázott, a kormány és a külügyminisz­térium utján iparkodnak a Krakovszky kétezer koro­náját a csődtömegből biztosítani, ha ugyan sikerül. De nemcsak az egyesek pénze fog odaveszni, hanem a bukás magával rántja a mélységbe a Tátra-ba­ikot is, mely állítólag egymillió háromszázhetvenötezer koronával van érdekelve a Rovnyánek-banknál és a biztosíték gyanánt kapott részvények állítólag érték­telenek. Lesz tehát sírás és sok átok fog szállni a Rovnyánek fejére a tót felvidéken Pozsonytól Ung­­várig, nem is szólva Amerikáról. Mivel ez a bukás sokkal -''"-jobb j­lentőségű, mint első hallásra látszott, megérdemli, hogy teljes világításba állítsuk és jövid 31— összefoglaljuk a meg­előző és kísérő körülményeket. A Rovnyánek-bankcég közvetetten bukását a cég egyik régi alkalmazottja, Ambroze­ okozta titkos följelentésével. A Rovnyánek napilapja, a pittsburgi Slovenský Dennik január 21-iki száma elég érthe­tően teszi ezt közzé és keserűen panaszkodik a hálátlan emberre, a­ki szegényen és éhesen jött ki Amerikába és Rovnyánek mindjárt a „teli tálhoz“ ültette. A titkos följelentés főleg azt hangoztatta, hogy mesebeszéd a Rovnyánek gazdagsága. Dehogy van neki huszonöt milliója. Még az sem igaz, hogy a banknak százezer dollár befizetett tőkéje és két­százötvenezer dollár alaptőkéje van. E följelentés igaznak bizonyult. Most mikor az ügyészség a ban­­kot megvizsgálta, a pénztárt majdnem teljesen üre­sen találta. Rovnyánek látott-futott, hogy a szüksé­ges összegeket fölhajtsa, de senki sema hitelezett neki. Érdekes, hogy a Newyorkban működő 400 ké­tes bank közül legelőször Rovnyánekére csapott le az Unió igazságszolgáltatásának sújtó keze. Ennek oka a megtorlás, mert Rovnyánek évtizedeken át a harminchatezer taggal bíró Tót Nemzeti Egyesü­let halál és baleset elleni biztosító intézet élén állott és a biztosítási összeget az özvegyeknek és árvák­nak nagy levonással vagy egyáltalán nem fizette ki. Azonkívül a befizetett tagsági illetékekről több éven át könyvet sem vezetett. Pedig milliók fordultak meg a kezén és ebből busás jutalékot kapott. Mil­liomosnak ismerték. Hogy hová költötte pénzét Rovnyánek, erre nézve többféle verzió kering. Nagy lábon élt. Háztartása olyan volt, mint a mil­liomosoké. Lehet az is, hogy a börzén vesztett. Azt is mondják, hogy hamis bukást csinált. Leg­közelebbi hívei először azt gondolták, hogy kelle­metlen pénzügyi helyzetéből kirántja őt Oroszor­szág hálául azért, hogy Rovnyánek éveken át vi­selte a pittsburgi orosz alkonzuli tisztségét. Továbbá, mert Rovnyánek annyira belelovalta magát az orosz érzésbe, hogy a múlt év nyarán lapjában nyíltan hadat üzent a Habsburgok uralmának, mint a kik a szlávságnak természetes ellenségei és a kik­nek uralma nemsokára meg fog dőlni. Ennek elle­nére úgy látszik, hogy Oroszország nem sok ered-­­­ményt vár a Rovnyánek antidinasztikus izgatásától s jutalmul nem akarja kifizetni a megbukott bank eg­y millió négyszázezernyi tartozását. Eddig leg­alább nem tette. Pedig hat hét telt el azóta. Mivel Rovnyánek érzi, hogy kiadós segítség sehonnan nem érkezik, menteni akarja, a­mit még lehet. Mi­vel bankja örökre meghalt, fölszólítja lapjainak, a Slovenské Novinynek és a Slovensky Denniknek olvasóit, hogy küld­ják be a hátralékos harmincezer dollár előfizetési díjat, különben elkövetkezik a második bukása is. Érdemes megfigyelni, minő álláspontot foglal el e bankbukással szemben a fét sajtó. Nézzük elő­ször a Rovnyánek lapjait. Ezek természetesen szé­pítik a dolgot, csak pénzügyi nehézségekről beszél­nek. Rovnyánéknak egy milliós passzívája van, irják, de ezzel szemben áll az egymillió négyszázezer dollár értékű aktíva, mely főleg erdőkből, bányák­ból és más ingatlanokból, valamint részvényekből áll. Tehát csak türelem, mindenki megkapja a ma­gáét. Hogy az izgatottságot csillaptsák, a Rovnyánek lapjai naponkint hasábokat közölnek a beérkezett részvétnyilatkozatokból. Egyik ember néhány dol­lárt küld, a másik tömeges lapelőfizetők gyűjtésére szólít föl. Micsátek plébános arról cikkezik, hogy­ a Rovnyánek húszéves fáradhatatlan működése iránti hálából vásárolják meg a zár alatt levő erdőket és újra állítsák lábra a megbukott tótvezért. A kapaci­­tálás tehát folyik. Megszólalt azután az amerikai tót és cseh lapok kórusa is. Gondolni lehet előre, h hogy nem ütlegelik, hanem a szláv szolidaritás miatt védik Rovnyáneket, a­ki buzgó harcosa volt a cseh­­tót egység eszméjének. De a koncertbe ellentétes hang is vegyül, így a Hlas Lidu newyorki cseh lap örül a Rovnyánek bukásán- Nem tekintve a sajtót, a pénzintézetek közt is akadt Rovnyáneknek támoga­tója. Ez pedig a Bank of Europe newyorki cseh­­szláv bank, mely széles körben közhírré tette, hogy a betevők ne adják el potom áron könyvecskéiket az alkuszoknak, hanem várják be az ingatlanok ér­tékesítését és a végleges fölszámolást, addig is szíve­sen szolgál fölvilágosítással (de pénzzel nem!) maga a Bank of Europe. Most nézzük a hazai tót sajtót. A nemzetiségi lapok: a turócszentmártoni Narodnie Noviny, mely közeli viszonyban áll a bukásban érdekelt Tátrabank­­kal, azután a pozsonyi Ludové Noviny, továbbá a Slovensky Tyzdennik és a Slovensky Dennik buda­pesti lapok, a Hodzsa Milán lapjai, melegen imák Rovnyánek mellett és haraggal támadják a magyar újságokat, melyek egyes tót renegátoktól hamis híre­ket kapnak és félrevezetik a közvéleményt. Ezzel szemben van azonban ellenvélemény is. A hazafias tót lapok, a Slovenské Noviny budapesti napilap, a néppárti Krestán, a besztercebányai Krajan, a miavai­­ Obzor szemére veti Rovnyáneknek, hogy lelkiisme­­retlenségével most sok embert koldusbotra juttatott és még van erkölcsi bátorsága, hogy megrendelt részvétnyilatkozatokkal próbálja helyreállítani meg­rendült hitelét. A lefoglalt őserdők vajmi keveset ér­nek, mert kihasználásukra vasutakat, fűrészgyárakat kellene építeni, a­mi milliókba kerül. De a tótok meg­tanulhatják a Rovnyánek-bank bukásából, mennyit érnek az itthoni tót vezérek, a­kik szintén a bank­alapításra vetették magukat. A szegény betevők meg­járhatják. Egy szép napon arra ébrednek föl, hogy megbuknak az itthoni tót bankok, a­mint megbukott a Rovnyáneké Newyorkban, a­ki hogy a nagyobb szégyent elkerülje, csődöt kért pittsburgi és union­­towni fiókjaira is. A tót sajtó e nyilatkozataihoz hozzátesszük, hogy a Budapesti Hírlap már tizennégy évvel ezelőtt leleplezte Rovnyánekot, mint a­ki nem méltó az amerikai tótok bizalmára. A következmények ne­künk adtak igazat: félő, hogy a hiszékeny tótok ke­servesen bűnhődnek, elvesztve betett pénzecskéjü­ket, melyet keserves munkával szereztek. De hogy ez a szomorú eset meg ne ismétlődjék, értesülésünk szerint a magyar pénzvilág azon tanácskozik mostan, hogy Amerikában pénzintézetet létesítsen, mely na­gyobb biztosíték mellett fogja hazaszállítani a ma­gyar kivándorlók filléreit, mint tette ezt a nemzeti­­ségi millióképre alapított Rovnyánek-féle tót bank, melyet elért a végzete. A pestis, Budapest, febr. 10. Már hetek óta rémületes hírek érkeznek Kelet-Ázsiából. Ott, a­hol évekkel ezelőtt a japán és orosz puskák halomra öldösték az embereket, most rakásra hull Mandzsuország népe. Nem fegyver, hanem a pestis bacillusa pusztít soraik­ban. Ez a szörnyű epidémia még egyelőre nem lépte át Kína határát, de félő, hogy a vasúti vo­nalon tovább terjed. Máris arról jön hír, hogy egy közép-oroszországi vasúti állomáson kiszál­lítottak a szibériai vonatból egy pestisgyanús utast. A fekete halál pusztításáról ma a követ­kező táviratokat kaptuk: Paris, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) A New York Herald pe­kingi távirata szerint Mandzsuországban tegnap nyolcszáz pestises holttestet égettek el. Minthogy va­lamennyi sírásó is a pestis áldozata lett, lehetetlen minden holttestet elégetni. A járvány Csana-Csu tar­­tományban érte el csúcspontját, mert ott tegnap száznegyven ember halt meg pestisben. A járvány egész északi Mandzsuországban pusztít. Az orosz ha­tóságok megtiltották a kínaiaknak, hogy a tómenti tartományokba bevándoroljanak. A koreai határ mentén japán katonai őrség tartja vissza a beván­dorlókat. Arra az orosz jelentésre, hogy valamennyi város és falu környékén a réteket és mezőket pesti­ses holttestek borítják el, a diplomáciai kar előter­jesztést tett a kínai kormánynál, a­mely lovaskatona­­ságot küldött a megjelölt vidékre a holttestek elta­karítása végett. A karbini bakteriológiai vizsgálóinté­­zet igazgatója. Harkin, a pestis széruma feltalálójá­nak unokaöccse kijelentette, hogy új formájú bakté­riumokat fedezett föl, a­miből a betegség csírájának átformálódását és a járvány közelben várható apadá­sát következteti. Pétervár, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) A közép-oroszországi Tenzában egy vonat megérkezésekor pestisgyanús esetet állapítottak meg. A kocsiban, a­melyben a be­teg utazott és még más négy kocsiban százhuszo­n­­négy munkás volt, a­kiket azonnal elvittek a pálya­udvaron kívül levő helyiségbe, a­hol katonaság ügyel arra, hogy el ne mehessenek. A munkás az ázsiai tómenti tartományokból jött és Karbinban nem hagyta el a vasúti kocsit. Pétervár, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) Szifrapenszk kormány­zóságban százhuszonnégy munkás közül, a­kik Szi­bériából vonaton utaztak Oroszországba, egy mun­kás avanás tünetek között megbetegedett. A munká­sokat izolálták s a hatóságok a pétervári kormány utasítására a legszigorúbb intézkedéseket tették. Az orvosok nem tudják megmagyarázni, hogy mikép­pen betegedhetett meg ez az ember, a­kiről megálla­pították, hogy Mandzsuországban egyetlen állomá­son sem hagyta el a vonatot. A hatóságok elrendel­ték a mikroszkópiai vizsgálatot. Pétervár, febr. 10. (Saját tudósítónktól.) Hulianfuban, a legna­gyobb mandzsuországi ipari középpontok egyikében a nép csonzárokkal szövetkezve tüntetett az egész­ségügyi intézkedések ellen. A zendülők megtámad­ták a nagyobb üzleteket és némelyiküket ki is fosz­tották. A kínai kormány katonaságot küldött a zen­dülés leverésére. Peking, febr. 10. A pestis egész Mandzsúriában terjed. Észak- 9

Next