Budapesti Hírlap, 1911. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1911-04-26 / 98. szám

10 BUDAPESTI HHIX.AP (98. sz.) 1911. április 26. ágában sem volt az öngyilkosság. Sőt. Kapaszkod­tam. Kétségbeesetten küzködtem a hullámokkal. Minden erőmmel úsztam, hogy partot érjek és a mikor már kimerültem, sekély helyre értem, még fél óra hosszat gázoltam derékig érő vízben, alig bírva a sodró árral. Megmenekültem és a legközelebbi faluba vánszorogtam. Ott kaptam száraz ruhát és néhány napig a jegyzőnél dolgoztam. Aztán vissza­mentem Siófokra és onnan Budapestre. Jó dolgom van, de nem soká maradok: Amerikába megyek. — És miért nem cáfolta meg a halála hírét? — Miért? Mert nem akartam, örültem, hogy nem tudja senki, hogy élek. Bujkáltam az emberek elől. Talán más emberek közt. Amerikában jobb lesz. És aztán a hitelezőim. Nem cáfoltam meg a halálom hírét. Akartam, hogy azt higyjék, elveszett a pénzük. Legalább örömük lesz, ha egyszer mégis ki fogom fizetni őket az utolsó krajcárig . . . — (Eg­y család tragédiája.) Frankfurtból rettendes családi tragédia hírét hozza a táviró. Lück ottani városi közhatósági főfelügyelő felesége már hosszabb idő óta betegeskedett. A minap aztán ha­lálra szánta magát, huszonkét éves leányával és ti­zenkét éves fiával együtt. Az anya és leánya közös akarattal követték el az öngyilkosságot. Először trionál-port vettek be, azután kinyitották a gázcsa­pot. A bezárt szobában velük volt a tizenkét éves fiú is. A­mikor az apa néhány óra múlva hazatért, halva­ találta mind a hármójukat. Az asztalon ott feküdt egy levél, a melyben anya és leánya azt írják, hogy az anya betegsége miatt ölik meg magukat s a rever­­meket csak azért viszik magukkal, hogy ne marad­jon árván és egyedül a világon. A levélben azonban, mint mondják, csak az anyára vonatkozó rész­e"az. A leánynak egészen más oka volt az öngyilkosságra. Három évvel ezelőtt ugyanis egy Frankfurtban állo­másozó argentínai tüzértiszt házasságot ígért neki és magával vitte Argentínába. A katonatiszt azonban nem tartotta meg ígéretét és a leány három héttel ezelőtt visszatért Frankfurtba.­­ (A titokzatos siketnéma.) Ma délután meg­jelent a főkapitányságon két londoni detektiv. Közép­ termetű, fekete hajú, negyven év körüli, munkáskül­­sejű embert hoztak magukkal, a­ki néma, de alkal­masint siket is. A két detektiv igazolta magát, az­után elmondotta, hogy ez az ember a múlt hónak közepetáján London utcáin csavargott, mire egy rendőr megszólította, de mivel semmi kérdésére nem felelt, bevitte a rendőrközéppontba. Itt a világ min­den nyelvén beszélő tolmács útján ki akarták hall­gatni, de egyik se tudta se élőszóval, se a siketnémák jelképes beszédével megértetni magát vele. Mikor megmotozták, néhány angol nikelpénzt találtak nála, továbbá egy levelet, melynek borítékja így volt meg­címezve: Mr. Suliff Svato, Monroba (Kanada). A bo­rítékban a Canada—Pacific—Ralway által kiállított kombinált vasúti és hajózási jegy volt, Kanadából Liverpoolon és Hamburgon át Budapestre. Mivel ebből a londoni rendőrség arra következtetett, hogy a magával tehetetlen ember magyarországi illető­ségű, vagy legalább is hogy hozzátartozói hazánkban laknak, útnak indította hozzánk, nagyobb biztosság okából pedig két detektívet is adott melléje. A főka­pitányságon se tudták megszólaltatni, sem kilétét megállapítani, mire megvizsgáltatták a rendőrorvos­sal, a­ki megállapította, hogy elmebajos. Erre be­szállították a lipótmezei elmegyógyitó-intézetbe. A két udvarias detektiv pedig, miután a hiánytalan kézbesítésről nyugtát vett, visszautazott Londonba.­­ (Tűz.) Abaujszántóról jelentik: Raskó köz­ségben kigyuladt egy szalmafedelü ház és csakhamar tiz ház a melléképületekkel együtt leégett. Sok ser­tés és háziállat elpusztult. A házak csak részben vol­tak biztositva. A kár meghaladja a 30.000 koronát. — Vécse községben, mint Sátoraljaújhelyről jelen­tik, nagy tűz pusztított s negyvenkét ház égett rommá. A veszedelmet egy Román János nevű el­mebajos csavargó okozta, a­ki egy csűrben töltötte az éjszakát s hogy ne fázzék, tüzet rakott szalmá­ból. Az elmebajos ember csak nemrégiben hasonló tűzvészt okozott Nagyruszkán, a­hol az egész falu leégett. A beteg embert beszállították az újhelyi köz­kórház elmeosztályába.­­ (Bonyodalom egy főnyeremény körül.) A négyszázezer koronás főnyeremény dolgában tett feljelentés ma egész délelőtt foglalkoztatta a rendőr­séget. Stefkovics Ferenc rendőrkapitány, a­ki az ügyben a nyomozást vezeti, mára megidézte a Gaedin­e-bankház főnökeit. (Ennél a cégnél vásárolta ugyanis Wanderlich a nyertes sorsjegyet.) Kihallga­tásukról eddig nem került semmi a nyilvánosságra,­­ de a bankcég állítólag ragaszkodik ahhoz, hogy Wanderlich lugosi mérnök későn küldötte be a rész­letet a sorsjegyre. Hogy a cég mégis háromezer ko-­­­rónát adott Wanderlichnek, ezt azzal magyarázzák, hogy a bank méltányos akart lenni. A vizsgálat most azt fogja megállapítani, hogy Wanderlich mikor adta föl a sorsjegyért járó négy koronát. A mér­nök továbbra is megmaradt amaz állítása mellett, hogy a pénzt a húzás előtt három nappal adta föl, a­mikor egyáltalán nem is sejthette, hogy nyer-e a sorsjegye vagy sem.­­ (Veszett ebek Temesvárott.) Temesvár­ról jelentik: A városban több veszett eb garázdálko­dik, miért is elrendelték a legszigorúbb ebzárlatot. A tegnapi nap folyamán Alpenheim Márk vezérkari tüzérfőhadnagyot harapta meg a kutyája, azonban a hadnagy ügyet sem vetett a harapásra és csak ma, midőn kutyája kimúlt, gondolt bajra. A vizsgálat megállapította, hogy a kutya veszett volt, mire a főhadnagy a budapesti Pasteur-intézetbe utazott.­­ (Halálos álom.) Fiuméból jelentik: Basso Henrik fiumei munkás a múlt éjjel a rizshántoló­gyárban több társával a rizslevezető készülékeknél dolgozott. A pihenő alkalmával a levezető nyílásba feküdt és nyomban elaludt. A munka újabb megkez­désekor a többi munkás az alvó Bassót nem vette észre és nagymennyiségű hántolatlant rizst eresztet­tek le. A fölébredt Bassó kiáltani kezdett, mire a gé­peket megállították és a rizstömeget lelapátolni igye­keztek. Tíz perc múlva ráakadtak Bassó holttestére. A munkás halálát megfuladás okozta.­­ (Hamis kolerahír.) A belügyminiszterhez érkezett jelentés szerint a zemplénvármegyei Bálvá­­nyos-tanyán történt gyanús megbetegedés dolgában, mind a boncolás, mind a bakteriológiai vizsgálat meg­állapította, hogy az eset nem volt kolera.­­ (A bombavető szindikátusi titkár.) Már jelentettük, hogy Mac Namarát, a vasmunkások szindikátusának titkárát, ennek testvérét és egy Manigals Ottó nevű barátját letartóztatták Ameriká­ban, mert azzal gyanúsítják őket, hogy részesek a loszangeloszi bombamerényletben, melynél húsz em­ber elpusztult. Bums detektív, a­ki a merénylőket leleplezte, azt állít­ja, hogy messzeágazó összeeskü­vésnek jutott nyomára, melynek célja volt, hogy a munkaadókat a munkások követeléseinek teljesíté­sére minden eszközzel kényszerítsék. Az elfogott Manigals atyjának lakásán, mint Newyorkból táv­iratozzék, négy mázsa dinamitot találtak. Kiderült egyszersmind, hogy az elfogottak nemcsak a losz­angeloszi Times palotáját robbantották föl, hanem számos egyéb merénylet is terheli lelkiismeretüket, melyeknek eddig összesen száztizenkét ember esett áldozatul és mintegy három és fél millió dollár ér­tékű anyagi kárt okoztak. A munkásvezetők ezzel szemben azt állítják, hogy a detektívek külön juta­lom reményében az egész összeesküvés hírét mes­terségesen költötték és a dinamitraktárakat is ők helyezték el.­­ (A cinkotai gyilkosság.) Berse Giovanni, a cinkotai gyilkosság elkövetésével gyanúsított olasz betonmunkás, a­ki a csendőrség foglya, konokul ta­gadja, hogy a szörnyű tettben része lett volna. A gyanú a cinkotai csendőrőrs szerint most más irányba is terelődött. E nyom szerint a gyilkos a cinkotai villamos vasút egyik munkása, egy ugyancsak olasz betonmunkás, a­kit vasárnap szintén a szerencsétlen nő társaságában láttak, de a­kinek a nevét még nem tudják. Most ennek a kiderítésén fáradoznak. A meg­gyilkolt nő személyazonosságát még mindig nem sike­rült megállapítani. A nyomozást Budapesten a fővá­rosi rendőrség is folytatja abban az irányban, hogy nem volt-e a gyilkosnak társa, a­ki esetleg itt tar­tózkodik.­­ (A mostohafiú.) Tegnap este Erzsébetfal­­váról a fővárosba hozták Jaska Mátyás harmincnyolc éves napszámost, a­kinek a fején veszedelmes sérü­lések voltak. A Szent István-kórházba akarták elhe­lyezni, de Jaska útközben meghalt. A rendőrség megállapította, hogy Jaskát a mostohafia ütötte agyon, s erről az erzsébetfalvai csendőrséget is ér­­tesítette. A gyilkos ma reggel a főkapitányságon je­lentkezett. Elmondotta, hogy Szőke Pál a neve, hu­szonegy éves cipész. Részeges ember, a mostoha­apjával állandóan civakodott. Tegnap este is része­gen állított be szüleinek Erzsébetfalván a Vörös­­marthy­ utca 53. számú házában lévő lakására. Rö­vid szóváltás után mostohaapja megütötte, majd baltát ragadott rá. Erre a baltát kivette mostoha­apja kezéből s több csapást mért a fejére. A mikor látta, hogy Jaska Mátyás összeesik, elmenekült. Szőke Pál vallomásával szemben a csendőrség meg­állapította, hogy Szőke orozva támadta meg mostoha­­apját. Jaska az ágyban aludt, a mikor Szőke fejszé­vel többször fejbevágta. A rendőrség a gyilkos fiút letartóztatta és átadta az erzsébetfalvai csendőr­ségnek.­­ (Életunt emberek.) Tegnap este Siska Gyula harminchat éves szobafestő az Alsóerdősor­ utca 28. számú házában levő lakásán egy falba vert szögre fölakasztotta magát. A szög a súly alatt engedett és Siska lezuhant. A zuhanásra figyelmessé lettek a szomszédok, az ajtót betörték és ott találták a földön eszméletlen állapotban Siskát. A mentőket hívták hozzá, a­kik eszméletre keltették. Az életuntat bevit­ték a hetedik kerületi kapitányságra, a­hol szavát vették, hogy nem kísérli meg többé az öngyilkossá­got. — Szalkó Mária a Szerecsen-utca 3. számú házá­ban levő lakásán szublimátoldatot ivott. A mentők a Rókus-kórháza szállították. — (Gyári tűz.) A Remete-utca 13. szám alatt van a Magyar vegyészeti festékgyár, mely Makláry Gyula és Társai­nak a tulajdona. A gyárban ma este kilenc óra tájban tűz ütött ki, melyet Wansonn Jó­zsef gyárvezető vett észre. Az udvar felől a gyártelep egyik helyiségéből hirtelen láng csapott elő. Az olajtartóba ugyanis a kürtőből szikra esett be, mely­től néhány pillanat alatt tüzet fogott nemcsak a tartóban levő olaj, hanem a palánk és a kémény is. A tűz helyéhez közel nagyszámú olaj és könnyen robbanó­anyag volt fölhalmozva, úgy hogy nagy ve­szedelem támad, ha a gyári tűzoltóság, Spiegel Miksa igazgatóval az élén, rögtön oltáshoz nem fog. Ki­vonult a nyolcadik és kilencedik kerületi, továbbá a középponti tüzérség Markusovszky segédtiszt veze­tésével a tűzhöz, melyet éjféltájban sikerült lokali­zálni. A kár jelentékeny, de biztosítás útján meg­térül.­­ (Elgázolás.) Tegnap délután Szelenák Ist­ván dr. 51-es számú automobilja az Üllői­ út 26. számú háza előtt elütötte Barcsai Sándor postai le­vélgyűjtőt, a­ki háromkerekű triciklijével haladt az automobil előtt. Barcsai súlyos sérüléseket szenve­dett.­­ A külső Bécsi-úton Haller József kocsis tég­lával megrakott kocsijáról leesett. A kocsi alá ke­rült és a kerekek a derekán keresztülmentek­ A sze­rencsétlen ember nyomban meghalt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították.­­ Teg­nap este a Kerepesi-út és Hungária­ körút sarkán a 219-es számú helyiérdekű villamoskocsi elgázolta Kreszterheim Katalin hatvannyolc éves munkásnőt, a­ki súlyos sérüléseket szenvedett. A Rókus-kór­­házba vitték.­­ (Rablótámadás egy bécsi üzletben.) Bécsből jelentik nekünk. Ma délben egy fiatalember bement a W­eihburg-stresszéban egy himzőü­zletbe és miután senkit sem talált, ki akarta rabolni a pénz­tárt. A pénztár fölfeszítése közben belépett az üzlet tulajdonosa. A betörő egy darabig viaskodott vele és azután elmenekült. Sokan rohantak utána és egy Bries János nevű munkás torkon is ragadta, de a rabló földhöz vágta s azután tovább rohant. Üldözői tovább követték s a rabló hátrafordult és revolverből üldözőb­e lőtt, de szerencsére senkit sem talált. A lövöldözés tovább folyt és végre sikerült egy Fischl Károly nevű embernek a rabló kezéből a pisztolyt kicsavarni és a rablót a rendőröknek átadni. A rab­lót, a­kit Szablics Ferencnek hívnak és a ki huszon­négy éves, átadták a törvényszéknek.­­ (Nemzetközi ebkiállitás.) Már hirt ad­tunk róla, hogy a Magyar Ebtenyésztők és Ebkedve­lők Egyesülete pünkösdkor (junius 3—4—5-én) a Tátterszállban nagy nemzetközi ebkiállitást rendez. A kiállítás iránt úgyszólván világszerte nagy az ér­deklődés. Az osztrák kynológusok külön hajóval fog­nak leutazni értékes ebeikkel. A kiállításra vonat­kozóan az egyesület titkári hivatala (Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 14—16.) naponta 5—7-ig kész­séggel szolgál fölvilágosítással. A kiállítás programja május 1-én jelenik meg.­­ (Kivándorlásra csábító apák.) Győrből jelentik: Szap községben v­agy mértéket k öltött a ki­vándorlás. Ennek okát keresve, Némethy Ödön fő­szolgabíró kiderítette, hogy a fiatal legényeket saját szüleik csábítják a kivándorlásra vagyonszerzés re­ményében s maguk látták el fiaikat pénzzel. Közel húsz ily kivándorlásra csábító apa kihágási ügyét tár­gyalta ma Lengerer szolgabiró. Az összes vádlottakat, kik beismerésben vannak, nagy pénzbüntetésre ítélték. — Paris szappancsodája. A rövid idő alatt világ­híressé lett Grand-Fayence-szappan néhány nap múlva már nálunk is kapható lesz. Előjegyzéseket Török József, Thallmayer és Seitz és Kochmeister Frigyes báró cégek fogadnak el. A rendkívüli szappan ára 1.50 korona. — Földközi-tengeri kirándulások Cunard-hajók­­kal. A Pannónia 10.000 tonnás kettőscsavarú Cunard gyorsgőzös 1911. május 6-án, szombaton délben in­dul Fiuméból Messzinába vagy Palermóba, Nápolyba és Gibraltárba. Fiuméba való visszautazásra a 14.000 tonnás Saxónia gőzös nyújt kedvező alkalmat Gibral­tárból május hónap 28-án, mely gőzös Génua és­ Ná­poly érintésével június hónap 4-én érkezik Triesztbe

Next