Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám)
Budapest, 1911 Kedd, augusztus 1. XXXI. évfolyam, 180. szám. Budapesti Hírlap megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfzette árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor, negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fll. Egyes szám ára helyben ál vidéken 10 Hl. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Tűr. ker., Bikk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: Vm. ker.léssei körut 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55*95. Eláruailás 55*59. Apróhirdetés 56*95. Hirdetés 65*63. Könyvkiadó 66*63. Igazgató 61-04. A vasárnapi tüntetés. Budapest, júl. 31. Az obstrukció tegnap a főváros utcáin kísérletezett. Tüntetés volt az általános, titkos választójog jegyében, amelyet immár vállvetve és egyesült, erővel a Justh-párt rendezett a szociáldemokráciával. Előbb gyűlés volt, amelyen Batthyány Tivadar, Justh Gyula, Bokányi, Krejcsi beszéltek, azután tüntetés kerekedett, a melyen Justh Gyula haladt a tüntetők élén s a melyet a rendőrség szétkergetett, mert a mikor a gyűlést megengedte, a tüntetést kifejezetten eltiltotta. Justh Gyula tehát egészen az utca pártjára állt, a mikor törvényes hatósági tilalom ellenére a maga példájával biztatta a tüntetőket s neki vitte a rendőrséggel való összeütközésnek. De neki a rendőrtisztviselő azt mondotta: „a kegyelmes urat átengedem“, s a kegyelmes ur át is ment, felült egy link közre és elbújtatott. A tömeget azonban megállította a rendőrkordons ,végül kardlappal verték szét. Az eset jellemző és tanulságos. A nagy urak kacérkodnak olykor a tömeggel is, ha jól esik nekik és ebben kedvük telik, de mihelyt a dolog nem egészen bátorságos, hamarosan biztosságba helyezik becses énjüket. Miért nem maradt Justh Gyula a tüntetőkkel, amikor a rendőrök kardlapozni kezdtek ? Ő élt a rendőrtisztviselő udvariasságával és a legkritikusabb pillanatban felment. A felbiztatott tömeg ellenben nem ugorhat fel oly könnyen gyorslova kocsira, mint a kegyelmes urak s persze a nagy urak szeszélyeiért a jámbor és jóhiszemű"emberek sokasága" szenved a rendőrlovak patái alatt. Ma ebben a dologban interpelláció is volt a képviselőházban. A Justh-párt szónoka panaszolta, hogy a rendőrség miként bánt a tüntetőkkel. Csinálni a tüntetést és panaszkodni a következményei ellen, ez is ahhoz a rendszerhez tartozik, amellyel ezek az urak csinálnak politikát. Hát valami nagyon gyöngéden nem kezelte a rendőrség a dolgot, de ha a rendőrség lett volna gyöngéd, akkor nyilván az utca vált volna harciassá s akkor nem a rendőrök söpörték volna el a tüntetőket, hanem a tüntetők a rendőröket, és ki tudja, hová fajult volna vasárnapi napon az utca háborúja. Amikor az interpelláló képviselő fejtegetésében odaért, hogy azt mondotta : a nép mind erősebben követeli az általános, titkos szavazati jogot, akkor ilyen felkiáltások hallatszottak a jobboldalról. Mojsze népnek hívják? Azelőtt hazátlan bitangoknak nevezték! ... Ezen a ponton kapcsolódik a tegnapi tüntetés az aktuális politikai helyzetbe, amelyen ma a katonai kérdés dominál. Ezt a kérdést a Justh-párt választójogi kérdéssé szeretné átformálni. A katonai kérdés ezt a pártot immár kevéssé érdekli. Csinált benne obstrukciót és felfordulást, azután leszerelt a bankért s most nyilván hajlandó leszerelni a választójogi reformért. A katonai, kérdés nagy terheivel és a nemzeti követelésekkel ma e párt előtt már csak a jelentős politikai fegyver, szerepét játszana mehllyel nagyzavart lehet. . kelteni/ esetleg nagy átalakulást is ki lehet kényszeríteni, de nem a hadsereg követeléseinek megtagadása, hanem ellenkezőleg végső, biztosítása útján. Tehát azért csinálja a háborút, hogy megcsinálhassa a békét. Szervezi az ellentállást a parlamentben, hogy azután segítsen megalkotni egy oly parlamentet, amely lehetetlenné tesz minden, ellentállást. Erre szolgál a katonai kérdésnek korpplikálása a választójogi reformmal. ... Volt idő, amikor a tervezett létszámemeléssel szemben az egyesült ellenzéki pártok a magyar nemzet követeléseit szegezték. Akkor a Justh-párt is a nemzeti követelések álláspontján állott s verekedett az utcán a szocialistákkal, akikkel most szoros, szövetségben áll. Pedig a szocialisták ma is ugyanazok, mint voltak néhány , évvel ezelőtt, amikor kész tábort állítottak Kristóffy rendelkezésére, a nemzeti ellentállás leverése céljából. A szocialisták következetesek önmagukhoz, felfogásukhoz és eszményeikhez; de hová jutott el a Justhpárt, az akkori tüntetésektől a tegnapi tüntetésig eltelt időszakban? Akkor Justh Gyula és híveinek serege szemét népnek meg hazátlan bitangoknak címezte tegnapi barátait. De a nagy kis- Az Ember. Irta Lázár István. Olyan szép éjszaka vala az, mint midőn Jákob, fejét a kőre hajtván, a csillagokban a számtalan utód ígéretét olvasta, s a titokzatos létrát szemlélte, melyen Elohim angyalai a földre szálltak. A Hold sejtelmes fényben égett és Mária-hegy sötét körvonalait ezüstös lepellel vonta be. Csend volt. Kedron völgye aludt. Aludt minden. Csak a beszlagei olajfák sóhajtoztak szomorúan és mélyen, midőn alattuk a kékes homályban föltűnt a törvény által üldözött ... . Megállt. Szétnézett, mint a bujdosó vad. Vérdijat adnak a gaz poroszlónak, ha elejére ráteszi kezét. A kék rigónak is van fészke: csak az ember fia számára nincsen egy zug, hová elfáradt fejét lehajtsa. A hatalom pribéke jár nyomában--------Szétnézett, figyelt, s aztán a reszkető homályban, mint egy imbolygó árnyék, lopva surrant a szent város felé. Ott lenn mulatott a város. Hárfák zengtek. Üstdobok peregtek. Szomorú, nagy szemét a lapos födelü, ragyogó ormokkal fölékesitett templomra vetette, melyben a szegények csak megaláztatásra találtak. Szomorú, kényes szemét a nagy, barna palotákra vetette, a melyekben bíboros, gaz, bűnre tért papok, durva, részeg zsoldos katonák és kizai-medukaisikmi farizeusok ültek lakomát. Letekintett a városrészre, mely hangos és világos volt, oda, hol Jeruzsálem nevető asszonyai aranypénzekért árulták a szerelmet. Száz néma átkot szórt el az éjszakában, aztán tovább haladt. Arra, ahol viskók állottak: a külvárosba, honnan a langyos hedvenvölgyi szél éhező gyermekek sírását hozta, ezreknek kínjaival együtt; a legázolt, elnyomott, rongyokba takart párnák világa felé, abba a világba, melyben meghalt az ima, de feltámadt a rettenetes átok ... S az éjszaka, mintha védelmezni akarta volna a mezítlábas, hosszúfürtú ágrólszakadtat, körülvette sötétséggel. Eltűnt. De egyszer csak előbukkant a külvárosi hosszú halpiacon, ahol két fenyőfafáklya vöröses, rémüldöző világánál kockát vetettek a durva halászok. Odalépett és megszólalt: — Nyerészkedtek és nem tudjátok, hogy uj föld és uj ég lesz. Elmúlik a törvény, mely a jót és igazat porba taszítja. És eljön az én országom, melyben a koldusok is királyokká lesznek ... — Ki vagy te, hogy igy beszélsz? — kérdezte egy rekedt hang. J — Én a Messiás vagyok. És a halászok nevetének durva, részeg vihogással. Egy bozontos fejű, fekete legény pedig így szólt: i — Kiejtésed szerint Galileából valónak kell lenned. No, ugye? Tudtam, hogy az vagy. És várjon mi jó jöhet Galileából? A Messiás vagy? No, no, mit beszél! Bolond vagy, barátom. Eredj tovább békével és ne zavard játékunkat ... Megint nevetének és tovább kockázának. Az Ember pedig lehajtott fejjel, szomorúan ballagott odább, a sikátorok felé, de amint a fordulónál visszapillantott, könyeit ksörülte, mert látta vala, hogy egy fiatal halász a társait ott hagya és követi őt. Megállt. Bevárta. És megindult a beszéd: — Zebedaus fia vagyok, János, a fiatalabb. Anyám Saloma. Kilenc csónakunk van a Jordán vizén. Beszélj nekem az eljövendőről és szavaidért egyik csónakot a hálóval együtt neked adom ... — Nem kell nekem sem a csónakod, sem a hálód. Én emberekre halászom, a kik megértik az igazságot; szivekre halászom, a kikhez eljut az elhagyottak panasza ... — Bethsaidából hetven ezüstöt kaptam, s felét a templomnak adtam ... — Rosszul cselekedtél. Adtad volna a világ szegényeinek, azoknak, a kiktől a hatalmasok elveszik a kaprot, a köményt és a mentát. Adtad volna az árváknak és az özvegyeknek, kiknek olajos korsóit a gazdagok megdézsmálják ... * — Te békét hirdetsz és ... ',r r ' — Nem békét, hanem harcot hoztam a világra! Harcot a farizeusok ellen, akik meggörbített lábbal, vérző homlokkal, behunyt szemmel és törvényhordó vállal járnak. Harcot a papok ellen, akik az unió-köveket gyűjtve, gúnyt űznek a szenvedők áhítatából,és meggyalázzák Atyám hajlékát. Harcot a hatalom ellen, mely a nép jogát és szabadságát elrabolta, s Rómának martalékul dobta Izraelt. Harcot hoztam a világra, mindazok ellen, akik a népek millióját nyomorba és kétségbeesésbe taszították ... És János, Zebedaus fia, a fiatalabb, ki- Mai számunk 32 oldal.