Budapesti Hírlap, 1911. október(31. évfolyam, 233-258. szám)
1911-10-29 / 257. szám
1911. október 29. BUDAPESTI HÍRLAP (257. sz.) és fölháborító volt. Kiderült, hogy 532.283 tizennégy évesnél fiatalabb gyermek dolgozott gyárakon kívül az iparnak, sok ezer a gyárakon belül, 33.501 házi szolgálatban volt. 135.125 a mezőgazdaságban s azokkal együtt, a kiket a kimerítőbb összeírásból is kihagytak, csaknem egy milliót tett ki abban az időben Németországban a kenyérkereső gyermekek száma. Legnagyobb részük az egészségre káros üzemben vagy veszedelmes gépek között dolgozott, vagy pedig megerőltető munkát végzett, ami kora ifjúságában beteggé tette, vagy el is pusztította. A munkaidejük a felnőtt munkásokéval egyenlő s a kilencesztendős gyermeknek is munkában kellett lennie, sok helyütt télen-nyáron reggel hat órától este kilencig! Ha mindehhez hozzágondoljuk’ a rideg bérkaszárnyát vagy az ennél is rosszabb tömegszállást, az elgyötrött gyermeknek otthonát, meg azt a nyomorúságot, amibe a munka hiánya oly sokszor beledönti őket, akkor legalább fölületesen megismerjük azt a talajt, amelyből a proletár-lélek fakad s azt a levegőt, amelyben elpusztul vagy fölnevelkedik. Gondozás és szeretet nélkül nő fel, sötét nyomorúságban, soha melegséget és igazságosságot nem érez és semmit sem kap az emberiségtől, ami szeretetet ébreszthetne benne. Az államnak és társadalomnak nagy tetteket kellene véghezvinni, hogy megszüntesse azt a rettentő nyomorúságot, de nem szabad visszariadni a legnagyobb munkától sem, mert a népek millióinak nyomorúsága válságos veszedelembe fogja sodorni a társadalmakat is. Angol könyv Magyarországról. — 7'he House Of Teck. A Romance Of A Thousand Jears. — Ilyen címmel hatalmas, közel négyszáz nyomtatott oldalra terjedő s százegy darab művészi kivitelű képpel kiegészített díszes angol nyelven írt könyv jelent meg a londoni könyvpiacon. (London, John Long, Limited, Norris Street Haymarket MCMXIV. A könyv Már királyné atyjának, Teck hercegnek van ajánlva. Szerzője Welbermann Lajos lovag, a londoni magyar egyesület elnöke, mint megtisztelő állásából is láthatjuk, magyar ember s egyike azoknak, kik a külföldön munkálkodásukkal hazánknak becsülést és dicsőséget szereznek. A könyv megírásához az impulzust az angol koronázási ünnep adta. Mivel a nagy birodalom minden részében található népek ünnepeltek s hódolatuknak valamely formában kifejezést adtak, ő is a Londonban élő magyarok képviseletében hódolatát óhajtotta bemutatni s megirta az angol királyi háznak a magyarsággal való vérrokoni kapcsait. Az egész könyv irányéból látható a szerző erős hazafias érzése, mert hazánk történelmét, annak több kiváló alakját, természeti szépségeit s kulturális haladását, ahol csak alkalom kínálkozott, képben és írásban, a nagy angol közönség előtt megismertetni akarta, hogy így a külföldön rólunk alkotott sok téves hitet eloszlassa. A könyv huszonnégy fejezetből áll s százegy képet, a württembergi királyi ház és a Rédey-család genealógiai táblázatát, — utóbbit Árpádtól vezetve le — valamint a magyar királyságtérképét foglalja magában. Az első lapon a következő sorok olvashatók: The House Of Teck, The Royal Houses Of Árpád And Aba and The House Of Rhédey. Ezt követi Mary angol királyné, majd a következő oldalon V. György király gyönyörű acélmetszetű képe. Majd a walesi herceg, a király hat gyermeke és Teck herceg családját látjuk külön-külön képeken. Ezek után Mary királyné nagyatyjának, Sándor württembergi hercegnek őseit mutatja be hat képben Ulrich alapítóval az élén. 1240-ből s a csoporthoz Sándor herceg képe sorakozik magyar tábornoki egyenruhában, melyet Rhédey Claudia grófnő leánykori képe követ. Végül a királyi házhoz tartozó képeket Teck herceg egy fiatalkori katonai egyenruhás és Rhédey Claudia grófnő már mint Teck hercegné s így Mary királyné nagyanyjának képeit találjuk. A királyi család bemutatása után Magyarország ezeréves története mikénti keletkezését s annak a Rhédey nemzetséggel kapcsolatos főbb mozzanatait nagy történelmi érzékkel írja le. Majd rövidebb fejezetekben a Württemberg- és Teck-házak múltját vázolja. Mint a szerző bevezetésében is mondja, könyvében az angol királyi háznak a magyarsággal való rokonságának ismertetését tűzte ki célul, így csak természetes dolognak fogjuk találni, ha a munka legnagyobb része a sí/iédey-nemzetség ismertetésének van szentelve. Előbb a magyar szent koronát, Szent Istvánt és Aba királyt Gizella királynéval is bemutatja képekben. Csak azután tér át a Rhédeyek ismertetésére s történetükkel szinte a legapróbb részletekig kiterjeszkedően foglalkozik. A nemzetségből a következők arcképeit látjuk a szövegbe beillesztve: Rhédey Ferenc erdélyi fejedelemét, a török szultán birtokában elvő kardjával és pisztolyával; Rhédey László grófét és feleségéé Mary királynő szépatyját és szépanyját); János grófét és nejéét; Horváth Mihály báróét és feleségéét, Horváth Ödön báróét és feleségéit, Vetter Katinka grófnőét, Attems Karolina grófnőét, Rhédey Lajos grófét és nejéét, Kassándi Teréziáét. Nem hiányzik a könyvből II. Rákóczi Ferenc, Széchy Mária, Teleki Sámuel gróf, Teleki Sándor gróf és Bánffy Dezső báró arcképe sem történetük rövid leírásával. De kiterjesztette szerző figyelmét arra is, hogy mindazon helyek, hol az általa bemutatott nagyjaink szerpet játszottak, az angolok előtt azokat is megismertesse, így szintén csak képekben találjuk a könyvben Budapest, Pozsony, Székesfehérvár, Győr, Esztergom, Pannonhalma, Tihany, Keszthely, Balatonfüred, Zólyom, Nyitra, Trencsén, Poprád, Nagyszeben, Kolozsvár, Medgyes, Küküllő, Vajdahunyad, Déva, Sümeg, Eger, Fülek és Munkács várát. Hazánk természetben gazdag szépségeiről sem feledkezett meg, mert ezek közül fénykép-felvételeket ad a bihari hegyekről, a Kőrös vidékéről, a Kazán-szorosról, Herkulesfürdő tájékáról, a csorbai és balatoni tavakról. Az utóbbi helyekről néhány rövid sorban valami mondani valót is talál. Behatóbban és kimerítőbben foglalkozik a szerző Nagyváraddal. Ez érthető is, mert ez a Rhédeyek ősi fészke s a legtöbb emlék itt maradt róluk. Nagyváradnak több oldalt szentel. Alapítását, a királyok látogatását és temetkezéseit is fölsorolja s a tatár és török idulások alatt a város által a civilizáció és kultúra érdekében tett kiváló szolgálatait hangoztatja. Majd áttér a város kimagasló kulturális életére, élénk és virágzó iparára és kereskedelmére, s azt ,,magyar Birmingham"-nak nevezi. Nagyváradról megemlékező soraiban még meleg köszönetet mond Rimler Károly polgármesternek, és Lakos Lajos levéltárosnak, kik őt könyve megírásában relikviák és történelmi adatok összegyűjtésében a legnagyobb előzékenységgel támogatták. A könyve záradékául Petőfi és Vörösmarty költészetével foglalkozva a Szózatból két vers szövegét közli. A szerző a mű megírásával hazánknak minden tekintetben igen értékes és nagybecsű szolgálatokat tett. —k- MEGJELENT a Kapható: a BUDAPESTI HÍRLAP Könyvkiadóhivatalában és minden hazai Könyvesboltban. 49 A végrehajtási eljárás Fiuméban. Fiume, okt. 27. Az igazságügyminisztérium, mint ismeretes, a fiumei kormányzóságra értekezletet hívott össze, hogy megvitassák azokat a változtatásokat, amelyek Fiume különleges közjogi és jogi állapotára való tekintettel szükségesek a végrehajtási törvénynek Fiuméban való életbeléptetése alkalmából. Az 1881. évi 60. és az 1908. évi 41. törvénycikkbe foglalt végrehajtási eljárásnak a magyar kikötővárosra és területére való kiterjesztése sok kérvényezést és mozgalmat keltett. Az újítást elsősorban a magántisztviselők sürgették, mert a fiumei joggyakorlat szerint fizetésüket hitelezőik teljes öszszegben lefoglaltathatták. Az életbeléptetéstől nem idegenkedtek a fiumeiek sem, mert náluk még a motozás volt divatban. A hitelezőnek ugyanis joga volt makacs adósát az utcán, a kapu alatt, vagy bárhol, ahol találkozott vele, egy bírósági közeg közbejöttével megmotoztatok Ilyenkor elszedték a boldogtalan alperes minden ékszerét és pénzét, úgy hogy kifosztva hagyta el az emlékezetes találkozó színhelyét. Viszont a köztisztviselők fizetésére a fiumei bíróság sem el nem rendelhette, sem pedig nem foganatosíthatott kielégítési végrehajtást, kivéve, ha a per nőtartásért vagy gyermektartásért folyt. Remélni kell azonban, hogy a humánus elvek szerint készült végrehajtási eljárás, amíg egyrészről meg fogja szüntetni a hitelezőnek a római jogból származó korlátlan hatalmát a fizetni nem tudó adóssal szemben, másrészt a hitelviszonyokra nem fog károsan hatni. Ezek voltak az előzményei az említett szaktanácskozásnak, amely három napig tartott. A konferencia azonban a tengerparti különleges viszonyok miatt számos fontosabb szakasznál módosítást végzett. Mivel az értekezlet megállapodásai alapján készítik el az életbeléptető rendeletet szükséges a fontosabb eltéréseket a hazai jogászvilág, kereskedők és iparosok érdekeire való tekintettel ismertetni. A tanácskozás során a 261 szakaszból álló végrehajtási tervezet minden szakaszát fölolvasták. Részletes megvitatás azonban csakis azoknál a szakaszoknál volt, amelyeket a fiumei helyi viszonyok miatt az anyaországétól eltérően kellett szövegezni, így élénkebb vita fejlődött ki a tervezett 19. szakaszánál, amely a végrehajtást foganatosító közegekről szól. A konferencia megállapodott abban, hogy a végrehajtás foganatosításával rendszerint a törvényszék elnökétől előre kijelölt bírósági hivatalnokot bízzák meg. Fontosabb ügyekben azonban közjelző is kiküldhető. A 24. szakasznál kimondották, hogy a köztisztviselők által foganatosított végrehajtásokért az eljárási díjat bélyegben róják le a felek, a per összegéhez képest 600 koronáig 2, 601-től 1000 koronáig 4 és 1001 koronától fölfelé 6 korona érték-ben. A 27. szakasznál abban konkludált a vélemény, hogy 100 korona értékig ügyvédi végrehajtási díj az ellenféllel szemben fölszámítható ne legyen. Az 54. szakasznál egyik fölszólaló azt javasolta, hogy a köztisztviselők ellen elrendelt végrehajtásoknál a végrehajtás alá vett rendes fizetésből mindenkor 3000 korona a foglaláson túl érintetlen marad,jön. Javaslatát azzal okolta meg, hogy az érvényben levő ideiglenes végrehajtási szabályok szerint a köztisztviselők illetményei egyáltalában nem voltak le-foglalhatók. Szükség van tehát egy bizonyos átmenetre, amely a tisztviselők helyzetét kedvezőbbé tenné. Ezzel szemben egy másik vélemény a törvény eredeti szövegét, tehát a 2000 koronáig terjedő mentességet kívánja, mert minél nagyobb a le nem foglalható fizetés, annál kisebb a hitel. Az értekezlet ilyen értelemben határozott. A 102. szakasznál abban állapodtak meg, hogy ha az elárverezendő ingóság becsértéke a 600 koronát meghaladja, akkor az árverést az Aversatore Fiumanóban, azontúl azonban a Budapesti Közlönyben is közölni kell. A 143. szakasznál is többen szólaltak föl. Az özvegy tulajdonjogáról volt itt szó, amely a magyar magánjog és a Fiuméban érvényben lévő osztrák polgári törvénykönyv szerint más elbírálás alá esik. A 145. szakasz a kikiáltási árra vonatkozik. Az elnöklő államtitkár kijelentette, hogy ennél a pontnál módosítást fog ajánlani. A kikiáltási árat ugyanis nem egyedül az állami adóbizonyítvány, hanem egyúttal a valódi értéket föltüntető hatósági becslő bizonyítvány szerint is kell megállapítani. Fiuméban ugyanis sok beépítetlen terület van, amelynek valóságos értéke messze meghaladja azt az értéket, amelyet az állami adóról kiállított adóbizonyítvány alapján megállapítani lehet. . • ■ . 1 A 154. szakasznál kimondották, hogy az ingatlan-árverést közjegyző foganatosítsa. A 155—158. szakaszoknál folytatott vitában az az irány volt ural_