Budapesti Hírlap, 1911. október(31. évfolyam, 233-258. szám)

1911-10-29 / 257. szám

1911. október 29. BUDAPESTI HÍRLAP (257. sz.) és fölháborító volt. Kiderült, hogy 532.283 tizen­négy évesnél fiatalabb gyermek dolgozott gyárakon kívül az iparnak, sok ezer a gyárakon belül, 33.501 házi szolgálatban volt. 135.125 a mezőgazdaságban s azokkal együtt, a kiket a kimerítőbb összeírásból is kihagytak, csaknem egy milliót tett ki abban az idő­ben Németországban a kenyérkereső gyermekek száma. Legnagyobb részük az egészségre káros üzemben vagy veszedelmes gépek között dolgozott, vagy pedig megerőltető munkát végzett, a­mi kora ifjúságában beteggé tette, vagy el is pusztította. A munkaidejük a felnőtt munkásokéval egyenlő s a kilencesztendős gyermeknek is munkában kellett lennie, sok helyütt télen-nyáron reggel hat órától este kilencig! Ha­ mindehhez hozzágondoljuk’ a rideg bér­­kaszárnyát vagy az ennél is rosszabb tömegszállást, az elgyötrött gyermeknek otthonát, meg azt a nyo­morúságot, a­mibe­ a munka hiánya oly sokszor beledönti őket, akkor legalább fölületesen megis­merjük azt a talajt, a­melyből a prole­tár-lélek fakad s azt a levegőt, a­melyben elpusztul vagy fölnevel­kedik. Gondozás és szeretet nélkül nő fel, sötét nyo­morúságban, soha melegséget és igazságosságot nem érez és semmit sem kap az emberiségtől, a­mi sze­­retetet ébreszthetne benne. Az államnak és társada­lomnak nagy tetteket kellene véghezvinni, hogy meg­szüntesse azt a rettentő nyomorúságot, de nem sza­bad visszariadni a legnagyobb munkától sem, mert a népek millióinak nyomorúsága válságos veszede­lembe fogja sodorni a társadalmakat is. Angol könyv Magyarországról. — 7'he House Of Teck. A Romance Of A Thousand Jears. — Ilyen címm­el hatalmas, közel négyszáz nyom­tatott oldalra terjedő s százegy darab művészi kivi­telű képpel kiegészített díszes angol nyelven írt könyv jelent meg a londoni könyvpiacon. (London, John Long, Limited, Norris Street Haymarket MCMXI­V. A könyv Már királyné atyjának, Teck herceg­n­ek van ajánlva. Szerzője Welbermann Lajos lovag, a londoni magyar egyesület elnöke, mint megtisztelő állásából is láthatjuk­, magyar ember s egyike azok­nak, kik a­ külföldön munkálkodásukkal hazánknak becsülést és dicsőséget szereznek. A könyv megírásához az impulzust az angol koronázási ünnep adta. Mivel a nagy birodalom minden részében található népek ünnepeltek s hó­dolatuknak valamely formában kifejezést adtak, ő is a Londonban élő magyarok képviseletében hódola­tát óhajtotta bemutatni s megirta az angol királyi háznak a magyarsággal való vérrokoni kapcsait. Az egész könyv irányéból látható a szerző erős hazafias érzése, mert hazánk történelmét, annak több kiváló alakját, természeti szépségeit s kulturális haladását, a­hol csak alkalom kínálkozott, képben és írásban, a nagy angol közönség előtt megismertetni akarta, hogy így a külföldön rólunk alkotott sok té­ves hitet eloszlassa.­­ A könyv huszonnégy fejezetből áll s százegy képet, a württembergi királyi ház és a R­édey-család genealógiai táblázatát, — utóbbit Árpádtól vezetve le — valamint a­ magyar királyság­­térképét foglalja magában. Az első lapon a következő sorok olvashatók: The House Of Teck, The Royal Houses Of Árpád And Aba and The House Of Rhédey. Ezt követi Mary angol királyné, majd a követ­kező oldalon V. György király gyönyörű acélmet­­szetű képe.­­ Majd a walesi herceg, a király hat gyermeke és Teck herceg családját látjuk külön-külön képe­ken. Ezek után Mary királyné nagyatyjának, Sándor württembergi hercegnek őseit mutatja be hat képben Ulrich alapítóval az élén. 1240-ből s a csoporthoz Sándor herceg képe sorakozik magyar tábornoki egyenruhában, melyet Rhédey Claudia grófnő leány­kori képe követ. Végül a királyi házhoz tartozó ké­peket Teck herceg egy fiatalkori katonai egyenruhás és Rhédey Claudia grófnő már mint Teck hercegné s így Mary királyné nagyanyjának képeit találjuk. A királyi család bemutatása után Magyarország­­ ezeréves története mikénti keletkezését s annak a Rhédey nemzetséggel kapcsolatos főbb mozzanatait nagy történelmi érzékkel írja le. Majd rövidebb feje­zetekben a Württemberg- és Teck-házak múltját vá­zolja. Mint a szerző bevezetésében is mondja, köny­vében az angol királyi háznak a magyarsággal való rokonságának ismertetését tűzte ki célul, így csak természetes dolognak fogjuk találni, ha a munka legnagyobb része a sí/iédey-nemzetség ismertetésének van szentelve. Előbb a magyar szent koronát, Szent Istvánt és Aba királyt Gizella királynéval is bemutatja képek­ben. Csak azután tér át a Rhédeyek ismertetésére s történetükkel szinte a legapróbb részletekig kiter­­jeszkedően foglalkozik. A nemzetségből a követke­zők arcképeit látjuk a szövegbe beillesztve: Rhédey Ferenc erdélyi fejedelemét, a török szultán birtokában elvő kardjával és pisztolyával; Rhédey László grófét és feleségéé­ Mary királynő szépatyját és szépanyját); János grófét és nejéét; Horváth Mihály báróét és fele­­ségéét, Horváth Ödön báróét és feleségéit, Vetter Ka­tinka grófnőét, Attems Karolina grófnőét, Rhédey La­jos grófét és nejéét, Kassándi Teréziáét. Nem hiány­zik a könyvből II. Rákóczi Ferenc, Széchy Mária, Teleki Sámuel gróf, Teleki Sándor gróf és Bánffy Dezső báró arcképe sem történetük rövid leírásával. De kiterjesztette szerző figyelmét arra is, hogy mindazon helyek, hol az általa bemutatott nagy­jaink szerpet játszottak, az angolok előtt azokat is megismertesse, így szintén csak képekben találjuk a könyvben Budapest, Pozsony, Székesfehérvár, Győr, Esztergom, Pannonhalma, Tihany, Keszthely, Balatonfüred, Zólyom, Nyitra, Trencsén, Poprád, Nagyszeben, Kolozsvár, Medgyes, Küküllő, Vajda­­hunyad, Déva, Sümeg, Eger, Fülek és Munkács várát. Hazánk természetben gazdag szépségeiről sem feledkezett meg, mert ezek közül fénykép-felvétele­ket ad a bihari hegyekről, a Kőrös vidékéről, a Kazán-szorosról, Herkulesfürdő tájékáról, a csorbai­ és balatoni tavakról. Az utóbbi helyekről néhány rövid sorban valami mondani valót is talál. Behatóbban és kimerítőbben foglalkozik a szerző Nagyváraddal. Ez érthető is, mert ez a Rhédeyek ősi fészke s a legtöbb emlék itt maradt ró­luk. Nagyváradnak több oldalt szentel. Alapítását, a királyok látogatását és temetkezéseit is fölsorolja s a tatár és török i­dulások alatt a város által a civili­záció és kultúra érdekében tett kiváló szolgálatait hangoztatja. Majd áttér a város kimagasló kultu­rális életére, élénk és virágzó iparára és kereskedel­mére,­ s azt ,,magyar Birmingham"-nak nevezi. Nagyváradról megemlékező soraiban még­­ meleg köszönetet mond Rimler Károly polgármesternek, és Lakos Lajos levéltárosnak, kik őt könyve meg­írásában relikviák és történelmi adatok összegyűj­tésében a legnagyobb előzékenységgel támogatták. A könyve záradékául Petőfi és Vörösmarty köl­tészetével foglalkozva­ a Szózatból két vers szövegét közli. A szerző a mű megírásával hazánknak min­den tekintetben igen értékes és nagybecsű szolgála­tokat tett. —k- M­EGJELENT a Kapható: a BUDAPESTI HÍRLAP Könyvkiadó­­hivatalában és minden hazai Könyvesboltban. 49 A végrehajtási eljárás Fiuméban. Fiume, okt. 27. Az igazságüg­yminisztérium, mint ismeretes, a fiumei kormányzóságra értekezletet hívott össze, hogy megvitassák azokat a változtatásokat, a­melyek Fiume különleges közjogi és jogi állapotára való tekintettel szükségesek a végrehajtási törvénynek Fiuméban való életbeléptetése alkalmából.­­ Az 1881. évi 60. és az 1908. évi 41. törvény­cikkbe foglalt végrehajtási eljárásnak a magyar ki­kötővárosra és területére való kiterjesztése sok kér­vényezést és mozgalmat keltett. Az újítást elsősor­ban a magántisztviselők sürgették, mert a fiumei joggyakorlat szerint fizetésüket hitelezőik teljes ösz­­szegben lefoglaltathatták. Az életbeléptetéstől nem idegenkedtek a fiumeiek­ sem, mert náluk még a motozás volt divatban. A hitelezőnek ugyanis joga volt makacs adósát az utcán, a kapu alatt, vagy bár­hol, a­hol találkozott vele, egy bírósági közeg közbe­jöttével megmotoztatok Ilyenkor elszedték a boldog­talan alperes minden ékszerét és pénzét, úgy hogy kifosztva hagyta el az emlékezetes találkozó színhelyét. Viszont a köztisztviselők fizetésére a fiumei bíróság sem el nem rendelhette, sem pedig nem foganatosít­hatott kielégítési végrehajtást, kivéve, ha a per nő­tartásért vagy gyermektartásért folyt. Remélni kell azonban, hogy a humánus elvek szerint készült végrehajtási eljárás, a­míg egyrészről meg fogja szüntetni a hitelezőnek a római jogból származó korlátlan hatalmát a fizetni nem tudó adóssal szem­ben, másrészt a hitelviszonyokra nem fog károsan hatni. Ezek­ voltak az előzményei az említett szak­tanácskozásnak, a­mely három napig tartott. A kon­ferencia azonban a tengerparti különleges viszonyok miatt számos fontosabb szakasznál módosítást vég­zett. Mivel az értekezlet megállapodásai alapján ké­szítik el az életbeléptető rendeletet szükséges a fon­tosabb eltéréseket a hazai jogászvilág, kereskedők és iparosok érdekeire való tekintettel ismertetni. A tanácskozás során a 261­ szakaszból álló végrehajtási tervezet minden szakaszát fölolvasták. Részletes megvitatás azonban csakis azoknál a sza­kaszoknál volt, a­melyeket a fiumei helyi viszonyok miatt az anyaországétól eltérően kellett szövegezni, így élénkebb vita fejlődött ki a tervezett 19. szakaszá­nál, a­mely a végrehajtást foganatosító közegekről szól. A konferencia megállapodott abban, hogy a végrehajtás foganatosításával rendszerint a törvény­szék elnökétől előre kijelölt bírósági hivatalnokot bízzák meg. Fontosabb ügyekben azonban közjel­­ző is kiküldhető. A 24. szakasznál kimondották, hogy a köztisztviselők által foganatosított végrehajtásokért az eljárási díjat bélyegben róják le a felek, a per összegéhez képest 600 koronáig 2, 601-től 1000 ko­ronáig 4 és 1001 koronától fölfelé 6 korona érték-­­ben. A 27. szakasznál abban konkludált a véle­mény, hogy 100 korona értékig ügyvédi végrehaj­tási díj az ellenféllel szemben fölszámítható ne­ legyen. Az 54. szakasznál egyik­ fölszólaló azt javasolta, hogy a köztisztviselők ellen elrendelt végrehajtások­nál a végrehajtás alá vett rendes fizetésből minden­kor 3000 korona a foglaláson túl érintetlen marad­,­jön. Javaslatát azzal okolta meg, hogy az érvényben­ levő ideiglenes végrehajtási szabályok szerint a köz­tisztviselők illetményei egyáltalában nem voltak le-­­foglalhatók. Szükség van tehát egy bizonyos átme­netre, a­mely a tisztviselők helyzetét kedvezőbbé tenné. Ezzel szemben egy másik vélemény a tör­vény eredeti szövegét, tehát a 2000 koronáig terjedő mentességet kívánja, mert minél nagyobb a le nem foglalható fizetés, annál kisebb a hitel. Az értekezlet ilyen értelemben határozott. A 102. szakasznál abban állapodtak meg, hogy ha az elárverezendő ingóság becsértéke a 600 koro­nát meghaladja, akkor az árverést az Aversatore Fiu­­manó­ban, azontúl azonban a Budapesti Közlöny­ben is közölni kell. A 143. szakasznál is többen szólaltak föl. Az özvegy tulajdonjogáról volt itt szó, a­mely a magyar magánjog és a Fiuméban érvényben lévő osztrák pol­gári törvénykönyv szerint más elbírálás alá esik. A 145. szakasz a kikiáltási árra vonatkozik. Az elnöklő államtitkár kijelentette, hogy ennél a pontnál módo­sítást fog ajánlani. A kikiáltási árat ugyanis nem egyedül az állami adóbizonyítvány, hanem egyúttal a valódi értéket föltüntető hatósági becslő bizonyítvány szerint is kell megállapítani. Fiuméban ugyanis sok beépítetlen terület van, a­melynek valóságos értéke messze meghaladja azt az értéket, a­melyet az állami adóról kiállított adóbizonyítvány alapján megállapí­tani lehet. . • ■ . 1 A 154. szakasznál kimondották­, hogy az in­gatlan-árverést közjegyző foganatosítsa. A 155—158. szakaszoknál folytatott vitában az az irány volt ural­_

Next