Budapesti Hírlap, 1911. november (31. évfolyam, 259-284. szám)
1911-11-01 / 259. szám
2 ■m .. . —------------------------------------------■ ■ ——- ■■■■■ — ‘a •.tori'éneseiSmindenek báásillatára és megdöbbenésére, sok vérbe borult olasz vitéz anyjának, hitvesének, jegyesének örök gyászára megismétli önmagát. A bosnyák vasutak. Budapest, okt. 31. A lapok mai száma a Bécsben tartott tegnapi közös minisztertanács eredményéről azt jelentette, nyilván hivatalos forrásból, hogy a két kormány képviselői közt elvi megegyezés jött létre a boszniai vasutakra nézve és hogy kielégítő megoldást találtak úgy a bécs-szerajevói, mint a budapest-szerajevói vasutat illetőleg. A jelentés még tudtul adja azt is, a vasútépítés költségét illetőleg szintén kész a megállapodás, oly értelemben, hogy a Boszniát terhelő SOP 90 millióra tehető kiadásért, amibe a két vonal kerülni fog, Magyarország és Ausztria együttesen vállal garanciát. Ez a hír a magyar közvélemény megnyugvását szolgálhatná, ha nem lenne vele szemben az a jogos aggodalom támasztható, hogy az, amit a bécsi tanácskozás eredményezett, nem felel meg azoknak a reményeknek, amiket eleve magyar szempontból ahhoz fűzni lehetett.Magyarán mondva, nekünk úgy tetszik, hogy egy fontos érdekünk bizony megint háttérbe szorult az osztrák prepotenciával, de sőt a józan ésszel szemben is, mert az, amit a lapok mai jelentése tartalmaz, sem az okosság követelményének, sem Bosznia, sem Magyarország, de még Ausztria érdekének sem felel meg. Hogy miért tartott ki Bécs mégis makacsul egy ilyen, képtelen megoldás mellett és hogy miért kellett itt a magyar álláspontnak meghátrálnia, ez oly rejtély, melynek a megoldását e pillanatban nem bírjuk találni,, mert erre vonatkozóan az illetékes körök egyelőre, megtagadják a fölvilágosítást. ■ 1 Az események fölfrissítése kedvéért el fogjuk röviden mondani, hogy a magyar és az osztrák vasútjavaslatban minő ellentétek kerültek szembe egymással és hogy nézetünk szerint hol kellett volna ezek közt megtalálni a magasabb szempontokat, meg a polgári józan észt egyaránt kielégítő megoldást. A két kormánynak volt egy olyan szempontja, mely látszólag elválasztotta őket egymástól, s ez az a követelés volt, hogy az osztrákok Bécs és Szerajevó, a magyarok viszont Budapest és Szerajevó közt óhajtottak gyorsvonattal is járható közvetetten nagyvasúti öszszeköttetést. Az osztrák javaslat úgy szólt, hogy ezt a vonalat Steinbrükkön, Zágrábon, Sunján és Banjalukán át, tehát Magyarország célzatos elkerülésével vezessék Szerajevóig. A magyar javaslat szerint ezzel szemben a bécs-szerajevói nagyvasút az osztrák fővárosból elindulva, Pozsonyon, Budapesten, Szabadkán, Dállyán, Samócon és Dobojon keresztül érte volna el Szerajevót. *’ í&l * * E körül a magyar kívánság körül annyi érv csoportosul, hogy mellette egészen háttérbe kellett volna szorulnia az osztrák javaslatnak, mely a várható közgazdasági előnyökkel arányban nem álló és az annektált tartományok teherviselő képességét messze fölülmúló áldozatba akarja Boszniát beleugratni. Azonkívül ennek a vonalnak, melyen Bécsig 880 kilométert tenne ki az út, Banjaluka és Szerajevó közötti szakaszán roppant technikai nehézségekkel kell megküzdenie, mert a Komár-hegyvidéken, ahol most nagy emelkedésű fogaskerekű szakasz vezet át, csak úgy lehetne gyorsvonatú összeköttetést létesíteni, ha húsz-huszonöt kilométer hosszú alagutakat fúrnának a kopár és néptelen hegyvidéken át. Éppen ezért az osztrák javaslat költségét sem lehet előre pontosan megállapítani, mert az a 105 millió, ami erre elő van irányozva, aligha lenne elégséges... Ezzel szemben a magyar kívánság sokkal könnyebben és olcsóbban lenne kielégíthető. E mellett szól mindenekelőtt az a körülmény, hogy ez a vonal Bosznia legtermékenyebb, legforgalmasabb, leglakottabb vidékén, a Boszna völgyén vinne keresztül. Ez a völgy szívja föl és továbbítja Bosznia túlnyomó részének mezőgazdasági és ipari termelését Magyarország felé, amely földrajzi kényszerűség politikai megnyilatkozása volt már a történelmi múlt folyamán az a szoros összeköttetés, mely egy időre egész Boszniát magyar jogar alá hajtotta. Ennek a megoldásnak Boszniára eső terhe csak 17 millió koronát tenne ki az osztrákok vasúti tervének 105 milliójával szemben, s rajta át, Budapesten keresztül, 880 kilométert tenne ki Bécsig az út, útban kevéssel többet, ideidőben jóval kevesebbet, mint az osztrák vasúti éra megvalósítása esetén . Az osztrák konokság azonban, mely kész saját magának és Bosznia érdekének is ártani, csakhogy Magyarország vitális gazdasági érdeekének árthasson, útját szegte a magyar terv megvalósításának és ezt a vonalát erőszakolja rá Boszniára, ahhoz nyerte meg a mi kormányunk kényszerű hozzájárulását, melynek a mellett, hogy drágább, rosszabb s gyorsvonatú közlekedésre részben alkalmatlan lesz, csupán az az érdeme van meg, hogy tekintet nélkül hagyja Magyarország gazdasági érdekét. Mi nemrég kifejtettük, hogy mit jelentene részünkre egy oly forgalmi politika, mely azAlföldet Dalmácián át azAdriával és dél felé valaha Szalonikivel nagyvasúti összeköttetésbe hozná. Egy más cikkünkben, melyet a nemsokára megnyitandó gombosi Duna-hídról írtunk, ugyanezt a jövőbe nyíló forgalmi és gazdasági perspektívát üdvözöltük, s hangoztattuk, hogy e mellett minden illetékes magyar tényezőnek makacsul ki kell tartania a Balkán felé tekintő nagy magyar politika érdekében. Tudtuk is, hogy a hivatalos magyar forgalmi politika is efelé a cél felé tört, már 1902-ben, midőn a samác-doboji útszakasz kiépítését törvényben mondta ki. Most a törvény konzekvenciái füstbe mennek s a gombosi hidat is hiába építettük, mert az osztrákok egy oly vonal érdekében vittek bele bennünket súlyos anyagi obligóba, a mely az 1902-ben törvénybe iktatott magyar forgalmi elveknek nem felel meg. s őrizetlen drágaköveknek mindazzal a fáradt fényével, amelyeket az északi szél hord össze a sikátorok szélein. De egyben aztakarja, hogy hívő maradjon régi urának és ne tegye le a komor ás fáradt hónapok köntösét, amelyekben kivirágzik. • • A világért sem engedi,, hogy árulójává legyen és magára öltse a tavasz és hajnalok fejedelmi ruháját. A rózsaszint ugyan megengedi néha, de az is inkább csak egy sír mellett imádkozó szűz hideg ajkáról, halvány homlokáról kerülhetett. Szigorúan tilos a nyárnak és lángoló fiatalságnak, az új kicsapongó életnek, a korláttalán gyönyörnek és duzzadó frisseségnek a színe. Semmi áron sem szabad lennie skarlátpirosnak, tüzesen cinóbernek, a parancsoló, káprázatos bíborszinnek. Tilos a kék szili is, a hajnal világos kékjétől a tengeri nagy tavak mély sötét indigójáig, szintúgy a telizöld és sarkantyúvirág buja lilája. E helyett, mintegy a természetnek vigyázatlansága folytán, előkerül a virágok világának legszokatlanabb és legmegbízhatatlanabb színe: a zöld, amelyet a virágkelyhek és koronák világában csak a mérges kutyatej visel. Míg ez a szín csak a tápláló levelekben van meg, itt, mint valami áruló kém és halvány gonosztevő, alattomos módon belopózik a virágok közzé. Árulójává leszen a sárgának és félénken belemártja a holdfény kékes csillogásába. . Még bizonytalan és csalóka, mint valamely színjáték a viz alatt; még csak gyöngén sugárzik a virágszirmok szélén; félénk és menekülni kész, roskadozó és ámító, de kétségbevonhatatlanul megvan. Itt van és tért foglal; napról-napra jobban belefészketi majd magát és a hasadékon, a melyet megteremtett, minden eddig kizárt szin s a prizsma minden pompája be fog áramlani szűzi birodalmába, és soha nem sejtett gyönyört fog szerezni nekünk. Ez pedig világországban nagy újság és emlékezetes hódítási * Ám ne higgje senki, hogy hiábavaló játék ily módon foglalkozni egy nem is hasznos és egyszerű növény szeszélyes alakulásával és még csak fejlődő színeivel. Azok, akik a szépítésén fáradoznak és mind csodálatosabb alakot igyekeznek megadni neki, épp oly kevéssé érdemlik meg a semmibevevést, mint akár a tulipánnak vagy más virágnak a nemesitői, akiket Labruyére egykor kigúnyolt. Nem jól tette. Az ő kissé korlátolt virágkedvelőjének, a kissé bolond kertészének köszönhetjük remek virágágyainkat, számos, ízletes főzelékünket és a nagyon kitűnő gyümölcsöt. Nézzük csak meg a csodákat, amelyek türelmes és nagylelkű lécekre vitt ágakon f érnek még a legszerényebb kertekben is. Száz évvel ezelőtt ismeretlen volt valamennyi és a kutató, többé-kevésbbé korlátolt és nevetséges embersereg számtalan fáradalmának köszönjük azt, hogy vannak. A természetben semmi sem érdektelen. Akár egy falevélért, fűszálért, egy pillangószárnyért, fészekért vagy egy kagylóért lelkesedünk, a szenvedelmünk mindenkor olyan dologra irányul, amely habár kicsiny is, mégis nagy igazságot rejt magában. Ha sikerül megváltoztatni egy virágot, ez magában véve még nem jelent sokat és mégis óriás dolog, hogyha közelebbről vizsgáljuk. Nem egyértelmű-e ez az évszázadok óta tartó mély törvényeknek a megváltoztatásával? Nem jelent-e ez új irányt, korlátok átlépését, ame,lyeket eddig látatlanban elfogadtunk? Nem azt teszi-e, hogy véges akaratunkat közvetettemül ráerőszakoljuk az örök hatalmakra? " És nem adja-e meg a csodálatos, szinte természetfölötti hatalomnak a fogalmát az, ha meg tudunk változtatni egy természeti törvényt? ■ Sla nem sikerült is még megvalósítanunk minden becsvágyó álmunkat, ez a tény mégis jogosulttá teszi azt a reményünket, hogy egykoron mégis sikerülni fog uraivá lennünk más törvényeknek is; olyan törvényeknek, amelyek épp oly ősrégiek és amelyek közelebb állván a magunk életéhez, más a horderejük is. Mert alapjában véve egymással teljesen összefügg és kezet nyújt egymásnak minden. Minden egyazon láthatatlan elvnek és követelménynek engedelmeskedik. A félelmes és csodás titokban része van anyagban és lélekben mindennek, és a legszerényebb diadal valamely világ felett egy napon mérhetetlen titkokat tárhat föl előttünk ... Ezért szeretem én a krizantémumot és követem testvéri kíváncsisággal fejlődését. A kerti növényzetnek ez a legalárendeltebbje, legengedelmesebbje és a legfigyelmesebbje. A virágja át van hatva emberi gondolkozástól és akarattól annyira, hogy szinte emberinek mondható. És ha a növényvilág még meg akarja mondani nekünk egyikét ama rejtelmes szavaknak, amelyeket várunk tőle: talán a halottaknak ez a virága lesz az, amely föltárja előttünk a lét első titkát, mint ahogy az állatvilágban az állati élet titkát valószínűleg a kutya, házi életünknek ez a szinte gondolkozó társa fogja napfényre deríteni. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 1911. november 1. A képviselőház bizottságálból. A képviselőház pénzügyi bizottsága november hónap 3-án délután fél hat órakor ülést tart, melyen a jövő évi költségvetést, még pedig a kereskedelemügyi és11 . pénzügyi tárcát tárgyalja. — A honvédelmi bizottság november hónap 7-én délelőtt fél tíz órakor tart ülést, melynek tárgya a honvédelmi miniszternek, ■ legutóbb a Ház elé terjesztett jelentései. — A közigazgatási bizottság november hónap 7-én délután öt órakor tartandó ülésen az igazságügy-miniszternek és a belügyminiszternek az utóbbi hetekben benyújtott törvényjavaslatai kerülnek tárgyalásra. A nádudvari választás. Debrecenből jeleltük, hogy Hajdú megye középponti választmánya a nádudvari képviselőválasztás napját november 13-ára tűzte ki. A választási elnök Kiss Ferenc esperes lesz.