Budapesti Hírlap, 1911. november (31. évfolyam, 259-284. szám)

1911-11-24 / 279. szám

1911. november 24. BUDAPESTI HÍRLAP (279. sz.)­ ­ ellenséges csapattal, a­melyet végül szétrobbantot­tak. Jó forrásból származó Információk szerint az ellenség a Derna körüli harcban 110 halottat ve­szített. Róma, nov. 23. A Szc/e/Ji­ ügynökség tripoliszi jelentése szerint tegnap több arab csapat kisebb támadásokat intézett a Szidi Mezri és a Hamidje erőd közötti elsáncolá­­sok ellen. Az olasz tüzérség lövései azonban vissza­kergették az ellenséget. Reggel, annak emlékére, hogy ma van az október 23-iki emlékezetes harc har­mincadik napja, a berzaglieri csapatok emlékünne­pet tartottak, a­melyen a többi csapat és a tenge­részet kiküldöttei is részt vettek. Fara berzagliéri ezredes ez alkalommal hazafias beszédet mondott. Berlin, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) Tri­poliszból jelentik­, hogy a törökök a természetes vízmedencék kinyitá­sával okozták az olasz sáncok elárasztását. A víz háromszáz méter hosszúságban pusztította el az ola­szoknak Rumeliána környékén épített erődítéseit és behatolt a városba is, a­hol sok házat megrongált. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) Az intéző török ka­tonai körök nagyon meg vannak elégedve a Tripolisz és Bengázi körül való helyzettel. Ezzel függ össze az is, hogy a török hivatalnokokat, a­kik az olaszok partraszállása után Konstanti­­nápolyba mentek, visszaküldték állomásukra. A posta és távíró rendesen működik és a tripo­liszi állampénztárak bőségesen el vannak látva pénzzel. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) A porta Akaba meg nem erősített városnak bombázásában és lövegeknek réz­pü­lőgépekről való ledobásában a népjog megsértését látja s attól fél, hogy a nép felháborodása kedvezőt­len befolyást fog gyakorolni a háború további fo. 1 .Vására. Az is valószínű, hogy a Törökországban élő Olaszok ellen újabb szigorú intézkedéseket fog­nak tenni. Bengázi, nov. 23. Bepszülött arabok foglyul ejtett török katonát adtak át az olaszoknak. A foglyok elbeszélése sze­rint néhány karaván hozott ugyan élelmicikkeket és muníciót, de nem eleget. Bengázi körül mintegy két­ezer török és arab táborozik az olasz előőrsöktől mintegy tíz kilométernyire. Az olasz műszaki csapa­tok fontos védelmi műveket építettek. November 20-án délután az olasz tüzérség nagyobb számú ellen­séget öregfutam­ízott. Másnap reggel az ellenség ren­des török katonasággal megerősödve újból támadott, de két hegyi üteg visszaszorította az ellenséget, a­melyet azután a lovasság még hosszabb ideig üldö­zött. Cérnánál is előretolták az olasz előőrsök vo­nalát.­­ A Dardanellák védelme. Konstantinápoly, nov. 23. (Lgsért tudósítónktól.) A hadügyminiszter a Dardanellák megtámadása esetére rendkívüli intézkedést tett. Gallipoliban huszonötezer főnyi megerősített hadosztályt koncentrált és a Dar­danellákban és Ebremitben két tartalékos had­osztályt helyezett el. A bolgár határról a hadi­szert erre a három pontra küldik. A szigettenger szigeteire Szalonikiból sok golyószórőt szállí­tottak. A béke kilátása. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól) A seik-ül-szlám a békeakció dolgában hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy reménye szerint nemsokára ked­vező fordulat fog elkövetkezni. A hadügymi­niszter a parlamenttől póthitelt is fog kérni, mert a rendelkezésére álló összegekkel csak új­évig fedezheti a hadsereg szükségleteit. Konstantinápoly, nov. 23.­­ (Saját tudósítónktól.) A porta utasította a posta­hivatalokat, hogy a hadüzenet óta visszautasított­­és Olaszországba szánt küldeményeket újra fogadják el és továbbítszik. Ennek az intézkedésnek okát nem tudják, de azt a hírt, hogy Ausztria és Magyarország előterjesztésére történt, határozottan megcáfolják. Oroszország figyelmeztetése. Pétervár, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) Az olasz kormánynak a harctér kiterjesztéséről tett közlése nagy nyugtalan­ságot keltett az itteni diplomáciai körökben. Az orosz kormány válaszában figyelmeztette az olasz kor­mányt a túlságos kiterjesztés veszedelmére. A szabadkőmivesség önfelsplezése Budapest, nov. 23. Érdekes egy munka, a­melynek elolvasása után azt véljük, hogy a könyv homlokára inkább illett volna ez a cím: A szabadkőmivesség egy részének önl­eplezése. Szerzője Miklósy István tanár, a har­cos keresztény irány egyik katonája, a­ki a magyar közönség figyelmét azoknak­ a szabadkőmives páho­lyoknak tevékenységére akarta fölhívni, a­melyek egy türelmetlen és kíméletlen szektárius irány be­folyása alatt a haladás nevében hadat üzentek a magyar közszellemnek és történeti hagyományainak­. A munka rendszere is egészen sajátságos. Nem a­ szerző gondolataitól és megjegyzéseitől, hanem az összerakosgatott tényektől, a­melyekből szinte előt­tünk tevődik össze a romboló szabadkőmivesi fele­kezet fiziognómiája. Miklósy ugyanis szemelvényeket közöl a szabadkőmivesek lapjaiból és hivatalos köz­lönyeiből, a­melyekből valósággal kikiabálnak a kö­vetkezmények: a destruktív izgatás egész hadjárata. Megtudjuk, hogy a Magyarországi Szimbolikus Nagypáhollyal az angolszász és germán s jobbodán a jótékonyság terén működő deisztikus páholyok i­g nem tartanak fönn testvéri viszonyt, mert a bibliát, mint szabadkőmívesi szimbólumot nem teszi az ol­tárra. De távoltartják magukat azért is, mert a ma­gyar páholyok egy részének munkája a politizálásra csúszott. Hivatalos lapjuk is kijelenti, hogy „a filantrópikus alkotások cégnélküli folyamata nem lehet már szabadkőmives feladat“. Ezért tehát — sa­ját nyelvünkön szólva — a szabadkőmivesség­­kiro­­h­ant templomából és megfújja a harci riadót. De n­át mi ellen szálltak harcra? Első­sorban az egy­házak s minden pozitív vallás ellen, mely „csak olyan méreg, mint az alkohol. Butit, gyilkol, alja­­sit.“ Ugyancsak ezeknek­ a doktor uraknak, a szocio­lógiai tudomány adeptusainak magyarázata szerint a Szabadkőművességet, mint világnézetet áthidalha­tatlan szakadék választja el nemcsak „az egyháztól, hanem valamennyi egyháztól, a­melyek közt külön­ben is csak árnyalati eltérések­ vannak“. De a leg­hevesebben gyűlölt és legtöbbet támadott vallás mégis az Eglise Romaine, melynek tkitűjtó szervezete ellen csak a szervezett szabadkőmivesség képes síkra szállani“. Ennek a megüzent hadviselésnek első mozgó­sításával a nevelés terén próbálkoznak­. A progresz­­szív eszméknek első csatáikat az iskolában kell meg­­vívniok, még­pedig az iskolázásnak mind a három fokozatán, így verődött össze ifjú jakobinusokból az alsóbb fokú tanítás terén a szabadtanutók egyesülete, a középiskoláknál a folyvást hevesebb tempóban dolgozó progresszív forradalmas tanárok szektája és a főiskoláknál a kiskorú, éretlen Galileaiak, illetve Galilei-kör tagjai. A mai, kétségkívül gyöke­res reformra szoruló középiskola értelmetlen és ha­zug vallásos tanításaival megrontotta a tanítványok­nak gondolkozását. Középiskolai tanár jelenti ki, hogy fölöslegesnek tartja a történettanítást, tehát nem a mai módszert, hanem általában a történet tanítását. Sajnos, nem kisebb ember, mint Apáthy testvér, a magyar természettudósok egyik kitűnő­sége mondja azt, hogy a magyar szabadkőmívesség­­nek kell kiderítenie Magyarország valódi történetét. Talán a történelmi materializmusnak­ néhány két­ségtelenül termékeny sarkelvét akarja Apáthy érvé­nyesíteni a történetírásban? Azt meg lehet tenni a múlt lerombolása nélkül is. A történelem nem lehet egyik­ felekezetnek sem szószólója, sem alkalmazott érve. A történelmet feudális szellemben kezelni épp oly jogosulatlan és tudománytalan, mint minden­áron proletarizálni. A magyar historikus első­sor­ban azt a szellemet követi, a­melyet egy Szalay László, egy Salamon Ferenc, egy Csánki Dezső tör­­téneti fölfogása képvisel s nem hajlandó egy­­követ fújni Jászi Oszkárral és Messinger Simonnak sőt Apáthy Istvánnal sem. A terrorista kisebbségek által hátraszorított konzervatív szabadkőmivesség hiába szólalt föl a fővárosban túlsúlyra jutott forradalmi propaganda ellen. Ők hadat üzentek a múltnak s benne a jónak épp úgy, mint a rossznak. „Meg-megrecseg a múlt, mint a bezúzott tükör“ é­s az általános titkosnak a szalonkabátos szankósoltjai szintén arról eszmélked­­nek, mint a nagy forradalom jakobinusai: az utolsó pap belével megfojtani az utolsó arisztokratát. Szinte kedve volna az embernek, hogy a mi revo­­lucionáriusainkra is ráolvassuk Taine-nek halhatat­lan megállapítását a jakobinus széllem terheltségé­ről. A mi külön, Anker-közi forradalmáraink is vér­tolulásban szenvednek, elvesztették ép látásukat , saját agyrémeik látomásaiban őrjöngenek. TÁVIRATOK. A császár, a fia és a kancellár. Berlin, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) A trónörökös állítólagos­ szobafogságáról a Kleines Journal ezt jelenti: A birodalmi kancellár egy­általán semmit sem látott azokból a dolgokból, a­melyek az udvari páholyban történtek és csak Herling és Heidebrand beszéde után figyelmez­tette rá környezete. A birodalmi kancellár tele­fonon azonnal összeköttetette magát a császár­ral és panaszt tett a trónörökös viselkedése miatt. A császár azzal szolgáltatott a birodalmi kancellárnak elégtételt, hogy estebédre meg­hívta, előbb azonban a trónörökössel beszélt a dologról. Este a trónörökösnek alkalma volt, hogy a birodalmi kancellárral négyszemközt be­széljen, s ez alkalommal oly nyilatkozatot tett, a­mely Bethmann-Holhweget kielégítette. A csá­szár mindazáltal megtiltotta a fiának, hogy újra elmenjen a birodalmi gyűlésre.­­A császár a trón­örökös viselkedésében csak az ifjúi fulbuzgalom kitörését látta, s a trónörökös csak ennek az enyhe megítélésnek köszönhette, hogy viselke­désének az atyai megdorgáláson kiinl egyéb kö­vetkezménye nem volt. Az osztrák helyzet. Bécs, nov. 23. Sylvester képviselőházi elnök elnöklésével a pártelnökök a karácsony­ előtt való munkaprogram biztosítása érdekében konferenciát tartottak­, a­mely az egyes pártok hozzájárulásától feltételezetten elfogadta az elnöknek azt az indítvá­nyát, hogy az eddigi nehézségek elhárítására a párt­elnökök alakítanak szenior-konventet. A miniszter­­elnök arra kérte a pártelnököket, hogy hassanak oda, hogy a költségvetési provizórium mihamarább elintéztessék. A konferencia megállapodott a ház­­iszabályokra vonatkozó javaslat mihamarább való elintézésében s elhatározta, hogy számos javaslatot első olvasás nélkül a bizottságok elé utalnak. Bécs, nov. 23. A képviselőház mai ülésén a nők­ és gyermekeknek a bányaiparban való alkal­mazására vonatkozó kormányjavaslatot a szociál­politikai bizottság elé utalta. Azután a landwehr­­miniszter válaszolt Schürff és társainak interpellá­ciójára. Kifejti, hogy sem a közös, sem a landwehr­­parancsnokság nem befolyásolja a tisztek és kato­nai hivatalnokok gazdasági szövetségének alapítását, szervezetét és kifejlesztését. Pittaco képviselő inter­pellációjában azzal a hírrel foglalkozik, hogy a 97. számú gyalogezredet Triesztből áthelyezik a horvát­országi Bródba. A miniszter ez interpellációra vála­szolva kifejti, hogy e hír­­valóságon alapszik, más­képpen azonban az állandó békeidőben való diszlo­­kációkban változások történnek, még­pedig idősza­kosan és a katonai szükségleteknek megfelelően. Az ily elhelyezésnek azonban ez esetben sincs semminő oly háttere, hogy benne esetleg valamelyes tüntető intézkedést lássanak. A ház legközelebbi ülését e hónap 28-án tartja. A vallásoktatás Oroszországban. Pétervár, nov. 23. A birodalmi tanács 161 szavazattal 45 ellen a vallásváltoztatásra vonatkozó törvényjavaslat elvetése ellen nyilatkozott és a ja­vaslat részletes tárgyalását kívánta.­ ­ A perzsiai zavar. Reszt, nov. 23. A Salian-ezred három zászlóalja End­jibe érkezett. London, nov. 23. Az alsóház mai ülésén az orosz csapatoknak Perzsiába történt kikül­dése dolgában benyújtott interpellációra vála­szolt Grey államtitkár. —Értesülésem szerint, úgymond, a perzsa kormány eleget akart tenni az orosz követelmé­nyeknek. De nem valószínű, hogy ez néhány napon belül megtörténik. Időközben az orosz csapatok megindultak s néhányan már Resztbe érkeztek. Érintkezésbe léptünk az orosz kor­mánnyal, mely kijelentette, hogy az orosz csapat, 9

Next