Budapesti Hírlap, 1911. november (31. évfolyam, 259-284. szám)
1911-11-24 / 279. szám
1911. november 24. BUDAPESTI HÍRLAP (279. sz.) ellenséges csapattal, amelyet végül szétrobbantottak. Jó forrásból származó Információk szerint az ellenség a Derna körüli harcban 110 halottat veszített. Róma, nov. 23. A Szc/e/Ji ügynökség tripoliszi jelentése szerint tegnap több arab csapat kisebb támadásokat intézett a Szidi Mezri és a Hamidje erőd közötti elsáncolások ellen. Az olasz tüzérség lövései azonban visszakergették az ellenséget. Reggel, annak emlékére, hogy ma van az október 23-iki emlékezetes harc harmincadik napja, a berzaglieri csapatok emlékünnepet tartottak, amelyen a többi csapat és a tengerészet kiküldöttei is részt vettek. Fara berzagliéri ezredes ez alkalommal hazafias beszédet mondott. Berlin, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) Tripoliszból jelentik, hogy a törökök a természetes vízmedencék kinyitásával okozták az olasz sáncok elárasztását. A víz háromszáz méter hosszúságban pusztította el az olaszoknak Rumeliána környékén épített erődítéseit és behatolt a városba is, ahol sok házat megrongált. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) Az intéző török katonai körök nagyon meg vannak elégedve a Tripolisz és Bengázi körül való helyzettel. Ezzel függ össze az is, hogy a török hivatalnokokat, akik az olaszok partraszállása után Konstantinápolyba mentek, visszaküldték állomásukra. A posta és távíró rendesen működik és a tripoliszi állampénztárak bőségesen el vannak látva pénzzel. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) A porta Akaba meg nem erősített városnak bombázásában és lövegeknek rézpülőgépekről való ledobásában a népjog megsértését látja s attól fél, hogy a nép felháborodása kedvezőtlen befolyást fog gyakorolni a háború további fo. 1 .Vására. Az is valószínű, hogy a Törökországban élő Olaszok ellen újabb szigorú intézkedéseket fognak tenni. Bengázi, nov. 23. Bepszülött arabok foglyul ejtett török katonát adtak át az olaszoknak. A foglyok elbeszélése szerint néhány karaván hozott ugyan élelmicikkeket és muníciót, de nem eleget. Bengázi körül mintegy kétezer török és arab táborozik az olasz előőrsöktől mintegy tíz kilométernyire. Az olasz műszaki csapatok fontos védelmi műveket építettek. November 20-án délután az olasz tüzérség nagyobb számú ellenséget öregfutamízott. Másnap reggel az ellenség rendes török katonasággal megerősödve újból támadott, de két hegyi üteg visszaszorította az ellenséget, amelyet azután a lovasság még hosszabb ideig üldözött. Cérnánál is előretolták az olasz előőrsök vonalát. A Dardanellák védelme. Konstantinápoly, nov. 23. (Lgsért tudósítónktól.) A hadügyminiszter a Dardanellák megtámadása esetére rendkívüli intézkedést tett. Gallipoliban huszonötezer főnyi megerősített hadosztályt koncentrált és a Dardanellákban és Ebremitben két tartalékos hadosztályt helyezett el. A bolgár határról a hadiszert erre a három pontra küldik. A szigettenger szigeteire Szalonikiból sok golyószórőt szállítottak. A béke kilátása. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól) A seik-ül-szlám a békeakció dolgában hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy reménye szerint nemsokára kedvező fordulat fog elkövetkezni. A hadügyminiszter a parlamenttől póthitelt is fog kérni, mert a rendelkezésére álló összegekkel csak újévig fedezheti a hadsereg szükségleteit. Konstantinápoly, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) A porta utasította a postahivatalokat, hogy a hadüzenet óta visszautasítottés Olaszországba szánt küldeményeket újra fogadják el és továbbítszik. Ennek az intézkedésnek okát nem tudják, de azt a hírt, hogy Ausztria és Magyarország előterjesztésére történt, határozottan megcáfolják. Oroszország figyelmeztetése. Pétervár, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) Az olasz kormánynak a harctér kiterjesztéséről tett közlése nagy nyugtalanságot keltett az itteni diplomáciai körökben. Az orosz kormány válaszában figyelmeztette az olasz kormányt a túlságos kiterjesztés veszedelmére. A szabadkőmivesség önfelsplezése Budapest, nov. 23. Érdekes egy munka, amelynek elolvasása után azt véljük, hogy a könyv homlokára inkább illett volna ez a cím: A szabadkőmivesség egy részének önleplezése. Szerzője Miklósy István tanár, a harcos keresztény irány egyik katonája, aki a magyar közönség figyelmét azoknak a szabadkőmives páholyoknak tevékenységére akarta fölhívni, amelyek egy türelmetlen és kíméletlen szektárius irány befolyása alatt a haladás nevében hadat üzentek a magyar közszellemnek és történeti hagyományainak. A munka rendszere is egészen sajátságos. Nem a szerző gondolataitól és megjegyzéseitől, hanem az összerakosgatott tényektől, amelyekből szinte előttünk tevődik össze a romboló szabadkőmivesi felekezet fiziognómiája. Miklósy ugyanis szemelvényeket közöl a szabadkőmivesek lapjaiból és hivatalos közlönyeiből, amelyekből valósággal kikiabálnak a következmények: a destruktív izgatás egész hadjárata. Megtudjuk, hogy a Magyarországi Szimbolikus Nagypáhollyal az angolszász és germán s jobbodán a jótékonyság terén működő deisztikus páholyok ig nem tartanak fönn testvéri viszonyt, mert a bibliát, mint szabadkőmívesi szimbólumot nem teszi az oltárra. De távoltartják magukat azért is, mert a magyar páholyok egy részének munkája a politizálásra csúszott. Hivatalos lapjuk is kijelenti, hogy „a filantrópikus alkotások cégnélküli folyamata nem lehet már szabadkőmives feladat“. Ezért tehát — saját nyelvünkön szólva — a szabadkőmivességkirohant templomából és megfújja a harci riadót. De nát mi ellen szálltak harcra? Elsősorban az egyházak s minden pozitív vallás ellen, mely „csak olyan méreg, mint az alkohol. Butit, gyilkol, aljasit.“ Ugyancsak ezeknek a doktor uraknak, a szociológiai tudomány adeptusainak magyarázata szerint a Szabadkőművességet, mint világnézetet áthidalhatatlan szakadék választja el nemcsak „az egyháztól, hanem valamennyi egyháztól, amelyek közt különben is csak árnyalati eltérések vannak“. De a leghevesebben gyűlölt és legtöbbet támadott vallás mégis az Eglise Romaine, melynek tkitűjtó szervezete ellen csak a szervezett szabadkőmivesség képes síkra szállani“. Ennek a megüzent hadviselésnek első mozgósításával a nevelés terén próbálkoznak. A progreszszív eszméknek első csatáikat az iskolában kell megvívniok, mégpedig az iskolázásnak mind a három fokozatán, így verődött össze ifjú jakobinusokból az alsóbb fokú tanítás terén a szabadtanutók egyesülete, a középiskoláknál a folyvást hevesebb tempóban dolgozó progresszív forradalmas tanárok szektája és a főiskoláknál a kiskorú, éretlen Galileaiak, illetve Galilei-kör tagjai. A mai, kétségkívül gyökeres reformra szoruló középiskola értelmetlen és hazug vallásos tanításaival megrontotta a tanítványoknak gondolkozását. Középiskolai tanár jelenti ki, hogy fölöslegesnek tartja a történettanítást, tehát nem a mai módszert, hanem általában a történet tanítását. Sajnos, nem kisebb ember, mint Apáthy testvér, a magyar természettudósok egyik kitűnősége mondja azt, hogy a magyar szabadkőmívességnek kell kiderítenie Magyarország valódi történetét. Talán a történelmi materializmusnak néhány kétségtelenül termékeny sarkelvét akarja Apáthy érvényesíteni a történetírásban? Azt meg lehet tenni a múlt lerombolása nélkül is. A történelem nem lehet egyik felekezetnek sem szószólója, sem alkalmazott érve. A történelmet feudális szellemben kezelni épp oly jogosulatlan és tudománytalan, mint mindenáron proletarizálni. A magyar historikus elsősorban azt a szellemet követi, amelyet egy Szalay László, egy Salamon Ferenc, egy Csánki Dezső történeti fölfogása képvisel s nem hajlandó egykövet fújni Jászi Oszkárral és Messinger Simonnak sőt Apáthy Istvánnal sem. A terrorista kisebbségek által hátraszorított konzervatív szabadkőmivesség hiába szólalt föl a fővárosban túlsúlyra jutott forradalmi propaganda ellen. Ők hadat üzentek a múltnak s benne a jónak épp úgy, mint a rossznak. „Meg-megrecseg a múlt, mint a bezúzott tükör“ és az általános titkosnak a szalonkabátos szankósoltjai szintén arról eszmélkednek, mint a nagy forradalom jakobinusai: az utolsó pap belével megfojtani az utolsó arisztokratát. Szinte kedve volna az embernek, hogy a mi revolucionáriusainkra is ráolvassuk Taine-nek halhatatlan megállapítását a jakobinus széllem terheltségéről. A mi külön, Anker-közi forradalmáraink is vértolulásban szenvednek, elvesztették ép látásukat , saját agyrémeik látomásaiban őrjöngenek. TÁVIRATOK. A császár, a fia és a kancellár. Berlin, nov. 23. (Saját tudósítónktól.) A trónörökös állítólagos szobafogságáról a Kleines Journal ezt jelenti: A birodalmi kancellár egyáltalán semmit sem látott azokból a dolgokból, amelyek az udvari páholyban történtek és csak Herling és Heidebrand beszéde után figyelmeztette rá környezete. A birodalmi kancellár telefonon azonnal összeköttetette magát a császárral és panaszt tett a trónörökös viselkedése miatt. A császár azzal szolgáltatott a birodalmi kancellárnak elégtételt, hogy estebédre meghívta, előbb azonban a trónörökössel beszélt a dologról. Este a trónörökösnek alkalma volt, hogy a birodalmi kancellárral négyszemközt beszéljen, s ez alkalommal oly nyilatkozatot tett, amely Bethmann-Holhweget kielégítette. A császár mindazáltal megtiltotta a fiának, hogy újra elmenjen a birodalmi gyűlésre.A császár a trónörökös viselkedésében csak az ifjúi fulbuzgalom kitörését látta, s a trónörökös csak ennek az enyhe megítélésnek köszönhette, hogy viselkedésének az atyai megdorgáláson kiinl egyéb következménye nem volt. Az osztrák helyzet. Bécs, nov. 23. Sylvester képviselőházi elnök elnöklésével a pártelnökök a karácsony előtt való munkaprogram biztosítása érdekében konferenciát tartottak, amely az egyes pártok hozzájárulásától feltételezetten elfogadta az elnöknek azt az indítványát, hogy az eddigi nehézségek elhárítására a pártelnökök alakítanak szenior-konventet. A miniszterelnök arra kérte a pártelnököket, hogy hassanak oda, hogy a költségvetési provizórium mihamarább elintéztessék. A konferencia megállapodott a háziszabályokra vonatkozó javaslat mihamarább való elintézésében s elhatározta, hogy számos javaslatot első olvasás nélkül a bizottságok elé utalnak. Bécs, nov. 23. A képviselőház mai ülésén a nők és gyermekeknek a bányaiparban való alkalmazására vonatkozó kormányjavaslatot a szociálpolitikai bizottság elé utalta. Azután a landwehrminiszter válaszolt Schürff és társainak interpellációjára. Kifejti, hogy sem a közös, sem a landwehrparancsnokság nem befolyásolja a tisztek és katonai hivatalnokok gazdasági szövetségének alapítását, szervezetét és kifejlesztését. Pittaco képviselő interpellációjában azzal a hírrel foglalkozik, hogy a 97. számú gyalogezredet Triesztből áthelyezik a horvátországi Bródba. A miniszter ez interpellációra válaszolva kifejti, hogy e hírvalóságon alapszik, másképpen azonban az állandó békeidőben való diszlokációkban változások történnek, mégpedig időszakosan és a katonai szükségleteknek megfelelően. Az ily elhelyezésnek azonban ez esetben sincs semminő oly háttere, hogy benne esetleg valamelyes tüntető intézkedést lássanak. A ház legközelebbi ülését e hónap 28-án tartja. A vallásoktatás Oroszországban. Pétervár, nov. 23. A birodalmi tanács 161 szavazattal 45 ellen a vallásváltoztatásra vonatkozó törvényjavaslat elvetése ellen nyilatkozott és a javaslat részletes tárgyalását kívánta. A perzsiai zavar. Reszt, nov. 23. A Salian-ezred három zászlóalja Endjibe érkezett. London, nov. 23. Az alsóház mai ülésén az orosz csapatoknak Perzsiába történt kiküldése dolgában benyújtott interpellációra válaszolt Grey államtitkár. —Értesülésem szerint, úgymond, a perzsa kormány eleget akart tenni az orosz követelményeknek. De nem valószínű, hogy ez néhány napon belül megtörténik. Időközben az orosz csapatok megindultak s néhányan már Resztbe érkeztek. Érintkezésbe léptünk az orosz kormánnyal, mely kijelentette, hogy az orosz csapat, 9