Budapesti Hírlap, 1911. december (31. évfolyam, 285-309. szám)

1911-12-03 / 287. szám

8 állomás mellett a vasúti töltésen egy csomó fölfordított, összemarcangolt, szétrombolt kupé képében. Pusztító tudományát ezeken próbálta ki először a tömeg, hogy az első csata tüzében összeforrva, már mint egységes erő vonuljon Parisba, bemutatni dühe báb anyának az en­gesztelő nagy áldozatot. Miért? Mi történt, hogy ilyennek kelljen történnie? Semmi rendkívüli. Egyszerűen csak az, hogy elakadt a vasút. Fölborult egy szenes­kocsi és azoknak a vonatoknak, a­melyek a környéken lakó hivatalnokokat, kereskedőket, kofákat viszik be rendesen Párisba, meg kel­lett állniok. Az történt, a­mit Budapesten aka­dálynak, hajótörésnek, áramzavarnak vagy zár­latnak hívnak, azért ilyen sokféle néven, mert egy­ kevés lenne a sű­rű használatra. Pák­sban se először történt, az bizonyos. De nem is annyiadszor, a­hányszor Budapesten, mondjuk, egy hét leforgása alatt az ilyesmi előfordul. Csakhogy más a világ Pak­sban és más Budapesten. A budapesti ember se örül az ilyen meglepetéseknek. Ha nem morog, károm­kodik, cikket ír, deputációba megy, interpellál, a­míg — megszokja, hogy úgy legyen, a­mint van és ha megint ráun, akkor — újra kezdi. A párisi embernek, ime, más a metódusa. Neki van egy régi medicinája, a­melyet mindig előszed, a­hányszor baja támad. Akár a kor­mányzó hatalommal, akár a háziúrral, akár a vicinálissal. Ez az örök szer: a forradalom. Nem is kell a históriát nézni, csak az újságokat és látnivaló, hogy a párisi ember, sőt a francia ember mindig hordoz a zsebében — egy forra­dalmat. Talán többet is: nagyobbat és kisebbet nagyobb és kisebb alkalmakra. Egyszer egy trónt fordít föl, egyszer egy vasutat, a szerint, hogy ez vagy az, a­mi megharagította. A medicináját se nem kívánjuk, se nem irigyeljük. De igenis sóhajtva nézzük valamiért, a­mi nélkül ezt a szert nem gyárthatják sem­mi­­féle laboratóriumban, de a­mivel meg lehet gyó­­gyítani és meg lehet előzni tömérdek bajt, túl­­tengést, visszaélést akkor is, ha nem adogatják rebellium vagy ribillio alakjában. Ez pedig az a láthatatlan fluidum, a­mely ott szétáradt az emberekben és úgy megtelhette a lelkeket, hogy valamely dinamikus erő­ érintésére egyazon gőz fejlődik valamennyiben és egy pillanat alatt, zászló nélkül, uniformis nélkül hadsereggé szer­vezi a tömeget, egységet lehel­ belé és organi­zálván az akaratot, hatalommá teszi. Ezt az elemet úgy hívják, hogy: szolidaritás. A­mi a jövőt illeti, valószínű, hogy Pak­s környékén ezentúl pontosan fog közlekedni a vicinális. De attól tartunk, hogy a mi vicináli­saink és nem vicinálisaink szerényen be fogják érni a múlt most kiderült valóságával. Azzal nevezetesen, hogy hie Parisban sincs jobban, mint rajnaiunk.­ Tegnapi számunkban röviden megemlékeztünk az esetről, a­melynek részletei megérdemlik, hogy ismertessük őket. Paris környékének népessége tudvalévően a fővárosból él, részben élelmiszerrel kereskedik, részben hivataloskodik s naponta vonaton teszi meg az odavivő utat. A nyugati vas­úttársaság ellen, a­mely ezt a közlekedést lebonyo­lítja, állandó volt a panasz, mert a késés és a kü­lönféle közlekedési zavar napirenden volt. Tegnap­előtt Batignollesban felborult egy tehervonat, s a szétömlő széntömeg eltorlaszolta mind a három sínpárt, úgy hogy a további közlekedés lehetetlenné vált. Egy-két perc múlva összetorlódott a mindkét irányból érkező tizenöt személyvonat. A vasúti hivatalnokok, kalauzok fejvesztetten futkostak ide­­oda, lármáztak, kiabáltak, de a vége az lett a mu­latságnak, hogy ki kellett hirdetni. A­ki Párisba akar jutni, menjen a gyalog. A vasúti kocsikból tízezer ember cihelődött elő, s káromkodva, át­­kozódva vágott neki a sínek mentén a több kilo­­­méteres útnak. Az eső feláztatta a talajt, úgyhogy az emberek egymás hátán hemperegtek alá a vasúti töltésről. A gyerekek sirtak, a férfiak káromkod­tak, az asszonyok jajgattak. A kofák külön cso­portba verődve a siu indiánokat megszégyenítő or­­ditozásban adtak kifejezést háborgásuknak. Egy félórai menetelés után a tömeg észrevett három velük egy irányban haladó személyvonatot az egyik melléksten. A vonatokat megállásra kényszerítet­­ték, mire a vonaton levő utasok a gyalogosokkal összeverekedtek. A verekedés azonban nem tartott sokáig, mert a vasúttársaság ellen való gyűlöletben egyesültek az ellentétek és most már közös erővel összetörtek-z­ártak mindent a vonatokban. A tömeg a rombolás után folytatta útját s délelőtt tíz órakor ért be Parisba a St.­Lazare-állomásra. Kgy perc alatt berohantak az épületbe s összetörtek ott mindent, a­mi csak a kezükbe akadt. Ablaküveg csörömpölt, asztal, szék recsegett, hivatalos akta­csomagok röpködtek a levegőben, ötven rendőr megpróbálta a tömeg szétverését, ide a bősz utasok csúfosan elbántak velük. A harcot a kofák rohama billentette a tömeg javára, a­kik kosárral, tojással és csirkével vagdosták a kardlapozó rendőröket. Végre is a lovasrendőrség verte szét a lázongókat. Az első ütközetet követte a másik. Tíz óra után el­indult Batingnoles irányába az első személyvonat. N­em­ mehetett messzire, m­ert egy második tömeg visszatérésre kényszerítette. Erre a bennülők kiug­ráltak és összezúzták a vonat egész berendezését. Ezekkel azonban a nagyszámú rendőrség hamar elbánt. Valamennyiüket bekísérték a rendőrségre. A St. Lazare-pályaudvar most úgy fest, mintha bombázták volna. A rendőrök közül nyolcan sú­lyosan megsebesültek.­­ (Adakozás.) A gallipoli szerzetesek részére: Turányi Ferenc Csabrendek 10 kor.; József kir. her­­ceg Szanatóriumnak: Petheő Imréin: N.­Borsa 2 kor.; Szent Antal kápolnáidra: Sziberth Mariska Sárospa­tak 1 kor.: Szent Antal szegényeinek: Lázár Istvánná Budapest 6 koronát küldtek ma hozzánk. — (A király.) Bécsből jelentik nekünk: A király jövő héten néki ad általános kihall­­gaást és ha a Burgban nem lesznek szüksége­sek különös fogadások, akkor egyelőre tovább is Schönbrunnban marad. Ő­felsége ezt csak óvatosságból teszi, mert a múlt szerda óta újra náthás és rekedt. Állapota egyébiránt kitűnő és napirendjében semmi változás sem állott be és egészsége semmi tekintetben sem ad aggoda­lomra okot. A király a schönbrunni négy heti visszavonultság után kedden reggel hét órakor nedves, ködös időben a Burgba hajtatott és a­ következő napon könnyű nátha mutatkozott rajta. Környezete rá akarta venni, hogy fűtött automobilban hajtasson a Burgba vagy pedig később menjen el, de a király mind a két ta­nácsot visszautasította.­­ (Személyi hírek.) Ferdinánd bolgár király és Thurn-Taxis herceg nejével, Murait királyi herceg­nővel min­­eszt­i ávirat jelenti. Alcsutra érkeztek Klotild királyi hercegasszony meglátogatására. A vendégek két-három napig maradnak Alcsuton. — Cecilia hercegnő, német trónörökösné, m­st Berlin­ből jelentik, örvendetes családi esemény elébe néz. Lebetegedését három hét múlva várják. Héder­­párti Károly gróf miniszterelnököt, mint Bécsből je­lentik, tegnap neje, ma pedig a fia látogatta meg. Mindketten a miniszterelnök elutazásáig a Szemme­­ringen maradnak. A miniszterelnök, a­ki gyakran tesz sétát, igen jól érzi magát.­­— (Az uj osztrák bíborosok.) Bécsből je­lentik: Ő felsége ma délelőtt fényes ceremónia ke­retében személyesen lelte föl Bauer dr. és Nagel dr. ujonan kinevezett bíborosoknak a bíborosi barétu­­mot. A bíborosokat és pápai legátusokat hat fehér ló által vont aranytól ragyogó díszkocsiban vitték az ünnepiesen díszített udvari plébánia­templomba. A templomban a bíborosok mögött ő felsége haladt. Zschokke dr. fölszentelt püspök celebrálta a nagy­misét. A nagymise után kezdődött a tulajdonképpeni ceremónia, a­mely a pápai brévéknek a pápai legá­tusok által történt fölolvasásával indult meg. Ez­után ő felsége a trón zsámolyánál térdelő bíboro­soknak fejére tette a bard­umot. Tedeum után Bauer bíboros a főpapi áldást osztotta ki. Az egyházi ün­­nepségén részt vettek Mária Terézia és Mária Jozefa királyi hercegasszonyok, Károly Albrekt királyi her­ceg, Bolfras főhadsegéd, Zichy Ágost gróf főudvar­­nagy, valamint több udvari méltóság, a közös mi­niszterek, az osztrák miniszterelnök, a kabinet szá­mos tagja, az urakháza elnöke, Bienerth báró hely­tartó, Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok, Versbach lovag hadtestparancsnok és Crosier fran­cia nagykövet. Az új bíborosok különkihallgatáson jelentek meg ő felsége előtt és ez alkalommal bemu­tatták a pápai legátusokat és a nemesi őröket. Este Schönbrunnban udvari ebéd volt, a­melyen Bauer és Nágel bíborosok kíséretükkel, a pápai küldöttek, a pápai nuncius, a külügyminiszter, az osztrák­­minisz­terelnök és kultuszminiszter, valamint más előkelő személyiségek vettek részt. — (Lukács László Fiuméban.) fiuméból jelentik: Lukács László pénzügyminiszter nejével ma Fiuméban járt Kuranda Ennil udvari tanácsos, az Adria vezérigazgatójának kíséretében a Kárpátia gőzösre mentek, a­hol a minisztert Jekelfalussy Zol­tán kivándorlási biztos, Hegedűs Valér kormányzó­­sági miniszteri titkár és Minderlein Gyula­, az Adria igazgatója fogadta. A miniszter ezután a kivándor­lási házba ment, a­hol megelégedéssel nyilatkozott a látottakról.­­ (Duse Eleonóra beteg­.) Párisból jelen­tik:­l Duse Eleonóra, a nagy olasz tragika, a­­ki most nyolc napig a francia fővárosban tartózkodott, töb­beknek arról panaszkodott, hogy búskomorság szál­lotta meg, oly sokban, hogy már szinte nyugtala­nító. Duse Eleonóra tulajdonképpen egy orvosi ka­pacitást akart megkérdezni, de utóbb hirtelen mást gondolt és elutazott Rómába. Egy Duse Eleonórá­val ismerős francia család levelet kapott, a­melyben azt írják, hogy a művésznő lelki depressziója még most is tart. / — (A bankkormányzó Nagyváradon.) Nagyváradról táviratoztak, hogy Popovics Sándor, az Osztrák és Magyar Bank kormányzója Pranger József vezértitkár kíséretében a jövő héten ellátogat Nagyváradra, hogy az ottani bankfiók működését megtekintse. A közös bank nagyváradi fiókja tudva­lévően a legnagyobb magyarországi fiók és most költözött át új kétemeletes palotájába. A hibás me­­gyei gazdasági érdekeltségek küldöttséggel tiszteleg­nek a bankkormányzónál, a ki Széchenyi Miklós, gróf meg­yéspüspök vendége lesz.­­ (A városi tisztviselők és a bányaaltisz­tek mozgalma.) A rendezett tanácsú városok pol­gármestereinek országos egyesülete e hónap 9-én Budapesten tartja rendes közgyűlését, a­melyre a„ városi tisztviselők köréből garmadával érkeznek az­ indítványok" az egyesület elnökségéhez. Az indítvá­nyok majdnem kivétel nélkül azt kívánják, hogy a közgyűlés haladéktalanul kérelmezze a kormánynál, hogy az 1915 . évre a rendezett tanácsú városok ré­szére kiutalt államsegélyt egészítse ki s ennek a ki­­egészítésnek fedezetéül használja föl azt az összeget, a­mely a városi­­tisztviselők részére 1910-re megálla­pított fizetéskiegészítési összegekből kifizetetlenül maradt. Az indítványok másik része azt kívánja, hogy az állami tisztviselők részére megállapított drágasági és családi pótlék a rendezett tanácsú vá­rosok tisztviselői és családtagjai részére is engedé­lyeztessék. A közgyűlés behatóan foglalkozni fog ezekkel a javaslatokkal s előreláthatóan magáévá teszi a javaslatok mind a két csoportját, kérni fogja tehát a kormánytól a fizetések rendszeres és törvény­ben biztosított kiegészítését és a drágasági, valamint a családi pótlék megadását.­­ A kincstári bányák altisztjei körében is mozgalom indult meg a végből, hogy fizetésük megfelelő kiegészítését és drágasági pótlékot kapjanak az államtól. A koalíciós kormány az 1910. évi költségvetésbe már föl is vette a fizetés­­javításra szükséges összeget, de az ex-lex-állapot miatt a javításból akkor semmi sem lett, a követ­kező év költségvetése pedig egészen megfeledkezett a bányák altisztjeiről. A jövő évi büdzsét tíz meg­szüntetett segédaltiszti állás helyébe huszonöt intézői állást rendszeresit ugyan, de ez a reform az altisztek nagy tömegének helyzetén nem segít. Az altisztikar helyzetének megbeszélésére legközelebb gyűlést fog tartani.­­ (Az egyház köréből.) Mint a hivatalos lap mai száma közli, a király Podharányi József tiszteletbeli pápai káplán, gödöllői plébánosnak a beövizi címzetes apátságot adományozta.­­ (Ötvenéves ifjúsági egyesület.) A tudo­mányegyetemi orvostanhallgatók se­gítő- és önképző, egyesülete fönnállásának ötvenéves fordulóján, de­cember nyolcadikén az egyetem aulájában jubiláris ünnepet rendez. Az ünnep fővédőségét Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter vállalta el, (tiszelnökök pedig Fröhlich Izidor rektor, Tangl Fe­renc dr. orvoskari dékán. Bókay Árpád, Entz Géza BU­Y­AFESTI HIRTLAP (287. sz.) 1911. december 3.

Next