Budapesti Hírlap, 1911. december (31. évfolyam, 285-309. szám)
1911-12-03 / 287. szám
8 állomás mellett a vasúti töltésen egy csomó fölfordított, összemarcangolt, szétrombolt kupé képében. Pusztító tudományát ezeken próbálta ki először a tömeg, hogy az első csata tüzében összeforrva, már mint egységes erő vonuljon Parisba, bemutatni dühe báb anyának az engesztelő nagy áldozatot. Miért? Mi történt, hogy ilyennek kelljen történnie? Semmi rendkívüli. Egyszerűen csak az, hogy elakadt a vasút. Fölborult egy szeneskocsi és azoknak a vonatoknak, amelyek a környéken lakó hivatalnokokat, kereskedőket, kofákat viszik be rendesen Párisba, meg kellett állniok. Az történt, amit Budapesten akadálynak, hajótörésnek, áramzavarnak vagy zárlatnak hívnak, azért ilyen sokféle néven, mert egy kevés lenne a sűrű használatra. Páksban se először történt, az bizonyos. De nem is annyiadszor, ahányszor Budapesten, mondjuk, egy hét leforgása alatt az ilyesmi előfordul. Csakhogy más a világ Paksban és más Budapesten. A budapesti ember se örül az ilyen meglepetéseknek. Ha nem morog, káromkodik, cikket ír, deputációba megy, interpellál, amíg — megszokja, hogy úgy legyen, amint van és ha megint ráun, akkor — újra kezdi. A párisi embernek, ime, más a metódusa. Neki van egy régi medicinája, amelyet mindig előszed, ahányszor baja támad. Akár a kormányzó hatalommal, akár a háziúrral, akár a vicinálissal. Ez az örök szer: a forradalom. Nem is kell a históriát nézni, csak az újságokat és látnivaló, hogy a párisi ember, sőt a francia ember mindig hordoz a zsebében — egy forradalmat. Talán többet is: nagyobbat és kisebbet nagyobb és kisebb alkalmakra. Egyszer egy trónt fordít föl, egyszer egy vasutat, a szerint, hogy ez vagy az, ami megharagította. A medicináját se nem kívánjuk, se nem irigyeljük. De igenis sóhajtva nézzük valamiért, ami nélkül ezt a szert nem gyárthatják semmiféle laboratóriumban, de amivel meg lehet gyógyítani és meg lehet előzni tömérdek bajt, túltengést, visszaélést akkor is, ha nem adogatják rebellium vagy ribillio alakjában. Ez pedig az a láthatatlan fluidum, amely ott szétáradt az emberekben és úgy megtelhette a lelkeket, hogy valamely dinamikus erő érintésére egyazon gőz fejlődik valamennyiben és egy pillanat alatt, zászló nélkül, uniformis nélkül hadsereggé szervezi a tömeget, egységet lehel belé és organizálván az akaratot, hatalommá teszi. Ezt az elemet úgy hívják, hogy: szolidaritás. Ami a jövőt illeti, valószínű, hogy Paks környékén ezentúl pontosan fog közlekedni a vicinális. De attól tartunk, hogy a mi vicinálisaink és nem vicinálisaink szerényen be fogják érni a múlt most kiderült valóságával. Azzal nevezetesen, hogy hie Parisban sincs jobban, mint rajnaiunk. Tegnapi számunkban röviden megemlékeztünk az esetről, amelynek részletei megérdemlik, hogy ismertessük őket. Paris környékének népessége tudvalévően a fővárosból él, részben élelmiszerrel kereskedik, részben hivataloskodik s naponta vonaton teszi meg az odavivő utat. A nyugati vasúttársaság ellen, amely ezt a közlekedést lebonyolítja, állandó volt a panasz, mert a késés és a különféle közlekedési zavar napirenden volt. Tegnapelőtt Batignollesban felborult egy tehervonat, s a szétömlő széntömeg eltorlaszolta mind a három sínpárt, úgy hogy a további közlekedés lehetetlenné vált. Egy-két perc múlva összetorlódott a mindkét irányból érkező tizenöt személyvonat. A vasúti hivatalnokok, kalauzok fejvesztetten futkostak ideoda, lármáztak, kiabáltak, de a vége az lett a mulatságnak, hogy ki kellett hirdetni. Aki Párisba akar jutni, menjen a gyalog. A vasúti kocsikból tízezer ember cihelődött elő, s káromkodva, átkozódva vágott neki a sínek mentén a több kilométeres útnak. Az eső feláztatta a talajt, úgyhogy az emberek egymás hátán hemperegtek alá a vasúti töltésről. A gyerekek sirtak, a férfiak káromkodtak, az asszonyok jajgattak. A kofák külön csoportba verődve a siu indiánokat megszégyenítő orditozásban adtak kifejezést háborgásuknak. Egy félórai menetelés után a tömeg észrevett három velük egy irányban haladó személyvonatot az egyik melléksten. A vonatokat megállásra kényszerítették, mire a vonaton levő utasok a gyalogosokkal összeverekedtek. A verekedés azonban nem tartott sokáig, mert a vasúttársaság ellen való gyűlöletben egyesültek az ellentétek és most már közös erővel összetörtek-zártak mindent a vonatokban. A tömeg a rombolás után folytatta útját s délelőtt tíz órakor ért be Parisba a St.Lazare-állomásra. Kgy perc alatt berohantak az épületbe s összetörtek ott mindent, ami csak a kezükbe akadt. Ablaküveg csörömpölt, asztal, szék recsegett, hivatalos aktacsomagok röpködtek a levegőben, ötven rendőr megpróbálta a tömeg szétverését, ide a bősz utasok csúfosan elbántak velük. A harcot a kofák rohama billentette a tömeg javára, akik kosárral, tojással és csirkével vagdosták a kardlapozó rendőröket. Végre is a lovasrendőrség verte szét a lázongókat. Az első ütközetet követte a másik. Tíz óra után elindult Batingnoles irányába az első személyvonat. Nem mehetett messzire, mert egy második tömeg visszatérésre kényszerítette. Erre a bennülők kiugráltak és összezúzták a vonat egész berendezését. Ezekkel azonban a nagyszámú rendőrség hamar elbánt. Valamennyiüket bekísérték a rendőrségre. A St. Lazare-pályaudvar most úgy fest, mintha bombázták volna. A rendőrök közül nyolcan súlyosan megsebesültek. (Adakozás.) A gallipoli szerzetesek részére: Turányi Ferenc Csabrendek 10 kor.; József kir. herceg Szanatóriumnak: Petheő Imréin: N.Borsa 2 kor.; Szent Antal kápolnáidra: Sziberth Mariska Sárospatak 1 kor.: Szent Antal szegényeinek: Lázár Istvánná Budapest 6 koronát küldtek ma hozzánk. — (A király.) Bécsből jelentik nekünk: A király jövő héten néki ad általános kihallgaást és ha a Burgban nem lesznek szükségesek különös fogadások, akkor egyelőre tovább is Schönbrunnban marad. Őfelsége ezt csak óvatosságból teszi, mert a múlt szerda óta újra náthás és rekedt. Állapota egyébiránt kitűnő és napirendjében semmi változás sem állott be és egészsége semmi tekintetben sem ad aggodalomra okot. A király a schönbrunni négy heti visszavonultság után kedden reggel hét órakor nedves, ködös időben a Burgba hajtatott és a következő napon könnyű nátha mutatkozott rajta. Környezete rá akarta venni, hogy fűtött automobilban hajtasson a Burgba vagy pedig később menjen el, de a király mind a két tanácsot visszautasította. (Személyi hírek.) Ferdinánd bolgár király és Thurn-Taxis herceg nejével, Murait királyi hercegnővel mineszti ávirat jelenti. Alcsutra érkeztek Klotild királyi hercegasszony meglátogatására. A vendégek két-három napig maradnak Alcsuton. — Cecilia hercegnő, német trónörökösné, mst Berlinből jelentik, örvendetes családi esemény elébe néz. Lebetegedését három hét múlva várják. Héderpárti Károly gróf miniszterelnököt, mint Bécsből jelentik, tegnap neje, ma pedig a fia látogatta meg. Mindketten a miniszterelnök elutazásáig a Szemmeringen maradnak. A miniszterelnök, aki gyakran tesz sétát, igen jól érzi magát.— (Az uj osztrák bíborosok.) Bécsből jelentik: Ő felsége ma délelőtt fényes ceremónia keretében személyesen lelte föl Bauer dr. és Nagel dr. ujonan kinevezett bíborosoknak a bíborosi barétumot. A bíborosokat és pápai legátusokat hat fehér ló által vont aranytól ragyogó díszkocsiban vitték az ünnepiesen díszített udvari plébániatemplomba. A templomban a bíborosok mögött ő felsége haladt. Zschokke dr. fölszentelt püspök celebrálta a nagymisét. A nagymise után kezdődött a tulajdonképpeni ceremónia, amely a pápai brévéknek a pápai legátusok által történt fölolvasásával indult meg. Ezután ő felsége a trón zsámolyánál térdelő bíborosoknak fejére tette a bardumot. Tedeum után Bauer bíboros a főpapi áldást osztotta ki. Az egyházi ünnepségén részt vettek Mária Terézia és Mária Jozefa királyi hercegasszonyok, Károly Albrekt királyi herceg, Bolfras főhadsegéd, Zichy Ágost gróf főudvarnagy, valamint több udvari méltóság, a közös miniszterek, az osztrák miniszterelnök, a kabinet számos tagja, az urakháza elnöke, Bienerth báró helytartó, Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok, Versbach lovag hadtestparancsnok és Crosier francia nagykövet. Az új bíborosok különkihallgatáson jelentek meg ő felsége előtt és ez alkalommal bemutatták a pápai legátusokat és a nemesi őröket. Este Schönbrunnban udvari ebéd volt, amelyen Bauer és Nágel bíborosok kíséretükkel, a pápai küldöttek, a pápai nuncius, a külügyminiszter, az osztrákminiszterelnök és kultuszminiszter, valamint más előkelő személyiségek vettek részt. — (Lukács László Fiuméban.) fiuméból jelentik: Lukács László pénzügyminiszter nejével ma Fiuméban járt Kuranda Ennil udvari tanácsos, az Adria vezérigazgatójának kíséretében a Kárpátia gőzösre mentek, ahol a minisztert Jekelfalussy Zoltán kivándorlási biztos, Hegedűs Valér kormányzósági miniszteri titkár és Minderlein Gyula, az Adria igazgatója fogadta. A miniszter ezután a kivándorlási házba ment, ahol megelégedéssel nyilatkozott a látottakról. (Duse Eleonóra beteg.) Párisból jelentik:l Duse Eleonóra, a nagy olasz tragika, aki most nyolc napig a francia fővárosban tartózkodott, többeknek arról panaszkodott, hogy búskomorság szállotta meg, oly sokban, hogy már szinte nyugtalanító. Duse Eleonóra tulajdonképpen egy orvosi kapacitást akart megkérdezni, de utóbb hirtelen mást gondolt és elutazott Rómába. Egy Duse Eleonórával ismerős francia család levelet kapott, amelyben azt írják, hogy a művésznő lelki depressziója még most is tart. / — (A bankkormányzó Nagyváradon.) Nagyváradról táviratoztak, hogy Popovics Sándor, az Osztrák és Magyar Bank kormányzója Pranger József vezértitkár kíséretében a jövő héten ellátogat Nagyváradra, hogy az ottani bankfiók működését megtekintse. A közös bank nagyváradi fiókja tudvalévően a legnagyobb magyarországi fiók és most költözött át új kétemeletes palotájába. A hibás megyei gazdasági érdekeltségek küldöttséggel tisztelegnek a bankkormányzónál, a ki Széchenyi Miklós, gróf megyéspüspök vendége lesz. (A városi tisztviselők és a bányaaltisztek mozgalma.) A rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete e hónap 9-én Budapesten tartja rendes közgyűlését, amelyre a„ városi tisztviselők köréből garmadával érkeznek az indítványok" az egyesület elnökségéhez. Az indítványok majdnem kivétel nélkül azt kívánják, hogy a közgyűlés haladéktalanul kérelmezze a kormánynál, hogy az 1915 . évre a rendezett tanácsú városok részére kiutalt államsegélyt egészítse ki s ennek a kiegészítésnek fedezetéül használja föl azt az összeget, amely a várositisztviselők részére 1910-re megállapított fizetéskiegészítési összegekből kifizetetlenül maradt. Az indítványok másik része azt kívánja, hogy az állami tisztviselők részére megállapított drágasági és családi pótlék a rendezett tanácsú városok tisztviselői és családtagjai részére is engedélyeztessék. A közgyűlés behatóan foglalkozni fog ezekkel a javaslatokkal s előreláthatóan magáévá teszi a javaslatok mind a két csoportját, kérni fogja tehát a kormánytól a fizetések rendszeres és törvényben biztosított kiegészítését és a drágasági, valamint a családi pótlék megadását. A kincstári bányák altisztjei körében is mozgalom indult meg a végből, hogy fizetésük megfelelő kiegészítését és drágasági pótlékot kapjanak az államtól. A koalíciós kormány az 1910. évi költségvetésbe már föl is vette a fizetésjavításra szükséges összeget, de az ex-lex-állapot miatt a javításból akkor semmi sem lett, a következő év költségvetése pedig egészen megfeledkezett a bányák altisztjeiről. A jövő évi büdzsét tíz megszüntetett segédaltiszti állás helyébe huszonöt intézői állást rendszeresit ugyan, de ez a reform az altisztek nagy tömegének helyzetén nem segít. Az altisztikar helyzetének megbeszélésére legközelebb gyűlést fog tartani. (Az egyház köréből.) Mint a hivatalos lap mai száma közli, a király Podharányi József tiszteletbeli pápai káplán, gödöllői plébánosnak a beövizi címzetes apátságot adományozta. (Ötvenéves ifjúsági egyesület.) A tudományegyetemi orvostanhallgatók segítő- és önképző, egyesülete fönnállásának ötvenéves fordulóján, december nyolcadikén az egyetem aulájában jubiláris ünnepet rendez. Az ünnep fővédőségét Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter vállalta el, (tiszelnökök pedig Fröhlich Izidor rektor, Tangl Ferenc dr. orvoskari dékán. Bókay Árpád, Entz Géza BUYAFESTI HIRTLAP (287. sz.) 1911. december 3.