Budapesti Hírlap, 1912. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1912-02-01 / 27. szám
1912. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP (27. sz.)" kétségkívül szaporítani fogja az alkalmazást kereső ügyvédjelöltek számát s egy közbenső osztályt állít föl a tulajdonképpeni jelölt és az önálló ügyvéd közt, ezt a jövő fogja megmutatni. Az is kétséges, hogy az ügyvédjelölti gyakorlat meghosszabbítása apasztani fogja-e az ügyvédek számát. E kívánatos eredményt biztosan csak a numerusz klauzusz behozatalával lehetne elérni. A jogkereső közönségnek azonban meglesz az a haszna az újításból, hogy már a kezdő ügyvéd is több tudás és tapasztalás birtokában fogja ellátni ügyét, mint jelenleg, midőn legtöbb ügyvédjelölt, nyomban az ügyvédi oklevél megszerzése után, kellő gyakorlati ismeretek nélkül nyitja meg irodáját. A jelenleg már gyakorlaton lévő ügyvédjelöltek is e jog elvesztését panaszolják, midőn sérelmesnek tartják magukra nézve azt az átmeneti rendelkezést, hogy nyomban a vizsga letétele után csak azok kezdhetik meg az ügyvédi gyakorlatot, akik a vizsgát az új törvény életbelépésétől számított két év alatt (a képviselőház módosítása szerint egy és fél év alatt) leteszik. E rendelkezést a szerzett jog elvételének tekintik azok, akik az ügyvédjelölti gyakorlatot már megkezdték, de akiknek még egy és fél évnél hosszabb időt kel eltölteniök, hogy az ügyvédi vizsgát letehessék. E panasz nem egészen alaptalan,dó ilyféle sérelem új intézmények életbeléptetésénél alig kerülhető ki. A törvényhozó eleget tesz feladatának, ha azt minél szűkebb térre szorítja és így a fönforgó esetben is az lett volna a helyesebb megoldás, ha átmeneti időül meghagyják azt a két évet, amit a kormány eredetileg javaslatba hozott. A bírói és ügyészi képesítés föltétele ma az, hogy, aki e pályára lép, az ügyvédi vagy a gyakorlati bírói vizsgát letegye. Ezt követőleg az illető azonnal kinevezhető bírói vagy alügyészi hivatalra. Az új törvény életbelépése után itt is az a változás áll be, hogy bírói vagy ügyészi hivatalra csak azt lehet kinevezni, aki a vizsga letétele után két évig a bíróságnál, az igazságügyminisztériumnál, ügyvédnél vagy közjegyzőnél stb. gyakorlaton volt. Ámde ez alig fog változást előidézni a mai helyzeten. Mert hiszen a legnagyobb ritkaságok közé tartozik az, hogy például a bíróságnál alkalmazott jegyző a képesítő vizsga letételétől számított két éven belül bírói vagy ügyészi hivatalra kineveztessék. Ez csak a kivételesen protegált egyénekkel történik meg. Tehát közmegnyugvást kelthet, hogy ezt a protekciót, habár csak két évi időtartamra, e törvény kizárta. Életbevágó rendelkezése az új törvénynek az, amely a bírák nyugdíjazására és áthelyezésére vonatkozik. A bírói függetlenséget biztosító törvényeink szerint a bíró, kivéve a bírósági szervezetben történt változtatást s a közeli, rokonság és sógorság eseteit, át nem helyezhető. Tehát még a fegyelmi vétség miatt való elítélés sem vonhatja maga után a bíró áthelyezését. Ez nagy garanciája a bíró függetlenségének, de mégis nem egy esetben visszás helyzeteket idézett elő, midőn a botrányos magaviselet miatt fegyelmilegi elítélt vagy egyébként súlyosan kompromittált bíró maga nem kívánja áthelyeztetését. E bajon kíván segíteni az új törvény. A kérdés csak az, hogy ezt megfelelő módon, a bírói függetlenség veszélyeztetése nélkül teszi-e. Az új rendelkezés az, hogy a fegyelmi bíróság az igazságszolgáltatás érdekében „fegyelmi vétség megállapítása nélkül is“ elrendelheti, hogy az ítélőbíró más bírósághoz helyeztessék át. Az áthelyezést az igazságügyminiszter eszközli. E rendelkezésben, ámbár ez rést ütni látszik a bírói függetlenség egyik védőbástyáján, meg lehet nyugodni annálfogva, mert a bíróság kezébe teszi le a bíró sorsát. Feltehetjük a bíróságról, hogy akár fegyelmi vétség esetén, akár e nélkül, csak nyomatékos okokból fogja elrendelni bírótársának áthelyezését. Maga az áthelyezés azonban az igazságügyminiszter kezébe van letéve és pedig csak azzal a korlátozással, hogy a bíró eddigi állásának megfelelő bírói állásra helyeztessék át. Ámde ez nem elég. E korlátozás ugyanis még fönhagyja azt a lehetőséget, hogy például a fővárosban vagy valamely nagy vidéki városban alkalmazott bíró egy elhagyott vidéken lévő községben fölállított járásbírósághoz helyeztetik át. Ez már büntetésszámba megy és nem érdeke az igazságszolgáltatásnak. E lehetőséget tehát ki kellene zárni azzal a további korlátozással, amit a főrendiház még megtehet, hogy a bíró csak eddigi székhelyének megfelelő helyen lévő bírósághoz helyezhető át. A kényszernyugdíjazás körét is kitágítja az új törvény. A bíró ma hatvanötödik, illetőleg hetvenedik évének betöltése előtt, akarata ellenére, csak akkor nyugdíjazható, ha hivatali kötelessége teljesítésére testi vagy lelki fogyatkozása miatt végleg képtelenné vált. Az igazságügyminiszter e törvény írányaként legközelebb felpanaszolta a képviselőházban, hogy vannak epileptikus, tüdővészes és süket bírák, akiket, mert nem véglegesen munkaképtelenek, akaratuk ellenére nem lehet nyugdíjazni. E bajon most azzal segít az új törvény, hogy ennek életbelépése után azok a bírák is nyugdíjazhatók lesznek, akik, ha nem is véglegesen, de „tartósan képtelenek“ hivatali kötelességük teljesítésére. Az igazságszolgáltatás nagyobb érdeke szempontjából ebben is meg lehet nyugodnunk. Ezzel azonban el is jutottunk addig a véghatárig, ameddig a bírák kényszer-nyugdíjazása tekintetében még az új polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmából is elmennünk szabad. Az igazságügyminiszter az imént kiemelt példákat,különben is annak bizonyítására hozta fel, hogy ilyen birákkal nem lehet az új polgári perrendtartást életbeléptetni. Minthogy most már könnyűszerrel megszabadulhat az ilyen biráktól, remélhető, hogy az új polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával el fogja ejteni e javaslatnak azt a rendelkezését, amely az egész bírói karra kiterjedőleg jogot ad az igazságügyminiszternek több éven át a kényszernyugdíjazásra. A helyőrségügyeleti tiszt az őrségelosztáson még fölsorolja sorrendben a többi őrséget, az állomásőrséget, kórházi őrséget, 1., 2., 3. számú kapuőrségeket stb. Részletezi azok összeállítását. Ezután sorrendben elvonul különböző irányban az őrség nehéz feladatára. Az elvonulás díszlépésben, fővetéssel történik. Minden őrség parancsnoka osztaga elé lép és a huszonnégy órás terhes szolgálat megkezdődik. Az őrség embereinek fáradt lépését egyhangú szomorúsággal verik vissza a néptelen utcák. Az álmatlanságtól elcsigázott és a hevenyészettcakonpaktól (bableves, haluska, burgonya és némi bennefettel) csak félig jóllakott berzaglier inkább három nap egyfolytában róná a nehéz szolgálatot, csak ezen az egy napon, — karácsony szentestéjén — nem rá esett volna a sor, mert itt a vadidegenben még egy kis hazai sem teszi elviselhetőbbé a nehéz sort. De még ha legalább dohányozni lehetne! Háborúban azonban legtöbbször súlyos bűntettnek számít egy kis ártatlan füstölés, mert áruló lehet főleg az éjszaka sötétjében még a cigaretta tüze is. Márpedig nehéz sor a dohányos embernek a virrasztás a vártán, csupán imádság mellett. Persze, ezek inkább a szabad táborozáskor kiállított előőrsök keservei. Míg Karlo Bondini berzaglier mindezt elgondolja, már a puskaporraktárhoz ér az osztaga. A régi őrség már fölszerelve várja a fölváltást, mert ha siet, mire sötétedik, vissza is ér a karakokba, ott meglehet, hogy egynéhány ismerős sor várja az embereit. Rövidke üzenet otthonról ... a gyerekekről... az üszőről... Ki is ábrándozhatna többről a halál birodalmában! Szótlanul rakják szerelvényüket, fegyverüket az újonnan fölvezetett őrség tagjai egymás mellé, azután kiülnek a rögtönzött bálak elé. Míg szemükkel a titokzatos félhomályt fürkészik, lelkükkel visszatekintenek a múltba... nyugalmas napokra... E mellett éberen figyelhetnek a veszedelmes irányba, arra felé, ahonnét minden percben várhatják egy-egy röviden fölvillanó láng nyomán a megváltó halált. Az arab csatár ugyanis kiszámíthatatlan. Hihetetlen utakon és módokon hol itt, hol ott tűnik föl. Csak akkor pillantja meg az ember, mikor már fegyverét elsütötte, azután sarkantyúba kapja kicsi lovát és amint jött, eltűnik. Senki sem csodálkozik már azon, hogy a kivezényelt őrség hébe-korba egy-két emberrel megfogyva tér vissza a barakokba. Ki kérhetné számon az elesett harcost? Hát lelőtte az orvul támadó arab. A hiányzó emberek bor-, dohányos élelmi adagját fölosztják a többi között. Cókmókját összeszedik, — tán övéihez ér mint az elesett hagyatéka ... tán elkallódik útközben — hisz mi értéke van annak? Agyát elfoglalja az újonan érkező — és ki emlékeznék még a jó cimborára? Bondini berzagliéri éjfél után egy órakor kerül az őrállásra. Ez a hely az őrségtől alig ötven-hatvan lépésnyire van, de mégis nehéz feladat az őrség szerepe, mert ha csak egy-két óráig tart is egyfolytában, de az óriás felelősség tudata, a feszült figyelem, az egyedüllét a meglepetés ijesztő gondolatával kimeríti a legedzettebb harcost is. És erre az egy emberre van bízva fölállítása idején elsősorban a puskaporraktár őrzése. Az őrszem pedig esetleg a legcsekélyebbnek látszó mulasztásáért életével fizet, ha a csapatot miatta baj éri. Bondini, fegyverével vállán, az őrbódéban áll. A gyér megvilágítása lámpa fényénél ébren fürkészi a szemetelő esőben a veszedelmes irányt. Az esőcseppek egyhangú kopogása rövid félóra múlva már álmot csal a berzagkéri szék képviselőház ülése. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart.Napirenden van a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadik olvasása, az Adria tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat és a kérvények •1., 5., 6. és 7. sorjegyzékére vonatkozó bizottsági jelentés. A volt bán a miniszterelnöknél. Tomasics Miklós volt horvát bán Khavrak Levin volt horvát osztályfővel ma Budapestre érkezett s délután Hédervári Károly gróf miniszterelnöknél látogatást tettek. A két horvát politikus ebédre is hivatalos volt a miniszterelnöknél, Tomasics és Khavrak este viszszautaztak Zágrábba A király előtt. Bécsből jelentik nekünk. A király ma délelőtt meghallgatta a szokásos jelentéseket s azután Burián báró közös pénzügyminisztert, később Bossier osztrák kereskedelmi minisztert hoszazabb magánkihallgatáson fogadta. A közös pénzügyminiszter kihallgatása egy óra hosszáig tartott. Az interparlamentáris magyar csoport kedden, február 6-án délután öt órakor a képviselőház elnöki fogadótermében ülést tart. A háborús izgatás ellen. Bécsből jelentik nekünk. A szociáldemokrata párt tegnapi gyűlésén állást foglalt a háborús izgatás ellen. Ellenbenen dr. képviselő előadta, hogy ezt az izgatást a keresztény-szocialista párt kezdte megg. Az Ausztria és mére. De uralkodik magán, mert ő itt élet és vagyon őré, — úgy tanulta. Rövid idő múlva szűnik az eső, de nem igen akar elszállni az incselkedő álom a katona szeméről. Hogy ébren maradjon, előveszi jelentési jegyzékkönyvét és mert már az állandó készültségi állapot miatt napok óta hiába készült arra, hogy a feleségének néhány megnyugtató sort írjon, — tehát most éppen kapóra jött neki ez az órácska. Megírja üzenetét, és ha visszatérnek a barakba, elküldi az asszonynak. Azzal nekitámaszkodik a bódénak és rajzolgatja a hetüket szépen sorban egymás mellé, ahogy a jó öreg iskolamestertől otthon tanulta. Lassan megy a dolog, mert közben figyelni is kell, meg az alkalmatosság sem igen hozzávaló. De már belemelegedett, — már hangosan is motyog közben egyet-mást, amint írja ... Ejnye, no, — mintha mozogni érezné a lába alatt a földet... A következő percben már nem gondolkodik. Rémes recsegés, ropogás. A lőporraktár pillanat alatt fölrobban. Repül szanaszét minden darab téglája, mert amit az ellenség ügyesen megásott aknája föl nem robbant, fölrobbantja a raktárban fölhalmozott nagymennyiségű puskapor. A rémes robbanás után futólépésben közeledik a készültség. Az őrség embereivel — akiknek csodálatosképp semmi bajuk sem lett — szintén a romokhoz rohan, hogy a bajokat kiderítse. A készültség parancsnoka, Sonnino hadnagy, óvatosan rajvonalban vezeti feloszlott embereit a romok felé... De ellenségnek semmi nyomát sem találja, csak a rettentő pusztulást, az iszonyú romokat. Mintha földrengés pusztított volna ... .