Budapesti Hírlap, 1912. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1912-02-09 / 34. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP (34. sz.) 1912. február 9. tulajdonos és épitész, Bányay Samu divatnagykeres­kedő, Nyíri István dr. ügyvéd, Vas Frigyes kerék­párkereskedő, Weitzenh­offer Kálmán kalapkeres- skedő, Berger Géza kereskedő, Hubert Emil dr. nyu­galmazott múzeumi segédőr, Pollák Manó műépítész. — A nép szava. Nagyteremia községben ta­valy meggyilkolták Knáb Károly földbirtokost. A gyilkossággal az áldozat egyik rokonát, Knáb Edét vádolták, az esküdtbiróság azonban fölmentette. Most, mint Szegedről jelentik, Nagyteremia községből egy monstre küldöttség kereste föl Trájber Vince főügyészt, s arra kérte, hogy indítsa meg a pernjí­­tást, mert fontos bizonyíték van immár arra, hogy valóban Knab Ede volt a gyilkos. Az új tanú Erling Károlyné, Knab Ede unokatestvére, a­ki elmondotta, hogy tanúja volt a gyilkosságnak, de rokona ellen nem akart vallani. Azt állítja, hogy a gyilkosság éj­jelén Knáb Károly, a­kinek a lakását tatarozták, az istállóban aludt és ő (Erlingné) látta, hogy Knáb Ede belopózott az istállóba. Nyomban utána tompa koppanást hallott Trauber főügyész kijelentette, hogy az ügyet megvizsgálja és a határozatról értesíti a kérvényezőket. •­­ Román agitátorok fészkelődése. Te­mesvárról jelentik: Bordán Oktáv karánsebesi pári­­ftármester ellen a túlzó nemzetiségiek vad hajszát indítottak, s állandóan támadták lapjaikban. Bordán most kilenc teljes pert indított a rágalipazói ellen. Az első sajtópert ma tárgyalta az esküdtbíróság. Donna György karánsebesi borbély volt a vádlott, a­ki a már megszűnt Zorile című román hetilapban azt írta többek között a polgármesternek, hogy a téglagyáron, melyet a város részére vett,, rossz gaz­dálkodása miatt vesztett a város. A volt polgármes­ter ezzel szemben bebizonyította, hogy éppen az ő polgármestersége alatt, az ő lelkiismeretes gazdál­kodása folytán lendült föl a város annyira, hogy pótadója a felére szállott le. Jörg Endre királyi ügyész szigorú ítéletet kért ellene. Az esküdtek rá­galmazás vétségében mondották ki bűnösnek a vád­lottat s ez alapon a törvényszék három hónapi fog­házra ítélte. Kutnni Károly dr. buziásfürdői román ügyvéd néhány hónappal ezelőtt mélyen sértő rágal­makkal illette a magyar bíróságokat. Olyan e kijelen­téseket tett többek között, hogy : a magyar bírák vagy olyan buták, hogy nem tudnak, vagy oly gaz­emberek, hogy nem akarnak igazságos ítéletet hozni. Azt­ is mondotta, hogy jó összeköttetéssel, pénzzel még a Kúrián is hozathat az ember olyan ítéletet, a­milyet akar. Az­ ügyészség a hatóság megrágalmazása címén perbefogta az ügyvédet. A temesvári törvény­szék ma tárgyalta az ügyet s a vádlottat két heti fog­házra ítélte.­­— A rendőr természetrajza. Néhány nappal ezelőtt történt, hogy a fővárosi rendőrségnek a rend föntartására hivatott és kirendelt egyik közege, Mé­száros II. Pál durván tettleg inzultáta a budapesti királyi ügyészség egyik szimpatikus tagját, Herics- Tóth Lajos királyi ügyészt. A rendőrt harmadnap letartóztatták s átadták a királyi ügyészségnek, a­mely hatóság ellen való erőszak bűntettéért s hiva­tali kötelesség megtagadásának vétségéért tett ellene indítványt. A vádtanács most foglalkozott az eset­­tel s a vizsgálóbírónak az előzetes letartóztatásra vonatkozó végzését megerősítette. ■Az ügyészségen nagy fölháborodással tárgyal­­ták a rendőri brutalitást, mely a nagyközönséget is fölöttébb megbotránkoztatta. Fölháborítónak tart­ják az ügyészségen, és péltány a rendőrség eljárá­sát, mellyel ezt a dolgot a maga javára akarta in­terpretálni. A mikor az inzultust követő napon az ügyészség egyik előkelő tagja megjelent Boda Dezső főkapitánynál s kérte, hogy a brutális rendőrlegényt függessze föl állásától, a főkapitány ezt felelte: — Ismerem a rendőr természetrajzát, ötszáz fegyelmi ügyben ítéltem s tudom, miikor hazudik a rendőr. Ebben az esetben kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy véleményem szerint a rendőrnek van igaza. Hérics ügyész különben is az eset után, mint az orvos megállapította, kissé izgatott volt. Szóról-szóra ezt mondta a főkapitány. Termé­­szetrajzi alapon megállapította, hogy a rendőrnek van igaza s nem a királyi ügyésznek, a­ki összeté­pett kalappal siet a rendőrségre, hogy a durva tá­madásról följelentést tegyen. A főkapitány annyira bízott a maga csalhatatlanságában, hogy nem is füg­gesztette föl akkor a rendőrt, hanem csak harmad­napra, a­mikor a nyomozás a természetrajzi meg­állapítást már némiképpen megingatta. Kétségkívül tipikus jelentősége van annak is, hogy a rendőrt, miután Hérics-Tótih ügyésszel szembesítették, visz­­szaküldték a posztjára, a­hol másnap reggelig telje­sített szolgálatot.­­ Ma kihallgatott a vizsgálóbíró egy urat, a­ki elejétől fogva végig szem- és fültanúja volt a fel­­háborító esetnek. Szóról-szóra úgy mondta el az ese­tet, a­hogyan Hérics-Tóth ügyész panaszába fog­lalta. Hallotta, a­mikor az ügyész állására való hi­vatkozással figyelmeztette a rendőrt, hogy az auto­mobil lámpája nem ég s látta, mikor a rendőr ök­lével fejbe ütötte az ügyészt. A­mikor az ügyész a további inzultust elkerülendő, sietve távozott, a rendőr gúnyosait jegyezte meg: — Szépen ügyész ez az ur! Ez vagy ügyvéd, vagy vigéd­ . , Az esetnek, úgy sejtjük, büntetőjogi következ­ményein kívül más következményei is lesznek. __ Egy plébános sajtópöre. A Népszava múlt évi február 26-iki számában azt írta, hogy a szolnokmegyei Kenderesen Vándorffy János római katolikus plébános a legnagyobb kegyetlenséggel hajtja be az egyházi adót. Példákat is hozott fel a cikkíró állításainak igazolására, így megírta, hogy egy Vizkeleti Simon nevű zsellérembertől, a­kinek négy gyermeke van, az utolsó két véka búzáját vi­tette el csendőrökkel a plébános. Mikor aztán a zsel­lérember négy gyermekét elvitte a parókiára, hogy ha a plébános elvette a búzát, hát adjon enni is a gyerekeknek, a plébános visszaadta a két véka bú­zát. Pataki János pásztortól pedig a csizmáját vette el párbér fejében a lelkész. Vándorffy János Battlay Dezső dr. ügyvéd útján sajtó útján elkövetett rágal­mazás miatt jelentette föl a Népszavá-t. A cikkért a felelősséget Pák Ödön hírlapíró vállalta el. Mára volt kitűzve ebben az ügyben az esküdtbirósági tár­gyalás a budapesti királyi törvényszéknél. Pók Ödön orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy betegen fek­szik és igy Mikovich biró a tárgyalást elnapolta. — A pozsonyi rablógyilkosság. Pozsonyból táviratozza tudósítónk. A múlt év decemberében há­­rom elvetemült ember, Bencs József, Rapcsányi Ig­nác és Kilián János megölte és kirabolta özvegy Né­­meth Józsefnét és leányát, Saroltát, mikor este tra­fikjukat bezárták. Az esküdtszék előreláthatóan csak áprilisban foglalkozhatik az üggyel. Scheffer Vilmos ügyészi már elkészült vádiratával. Bencs Józsefet, az értelmi szerzőt rablógyilkossággal, másik két társát a­ rablógyilkosságban való bűnrészességgel vádolja. Gyilkosságra való szövetkezéssel is vádolja a hara­mia-kompániát, mely a pozsonyi véres tett elkövetése előtt előbb Vereknyén akart a pozsonyihoz hasonló tettet elkövetni, azután Szüts pozsonyi mészáros anyósát akarta megölni, és kirabolni. — Nem bűnös. Kaposvárról jelentik: Darányi József visnyei lakos, földműves a múlt év tavaszán éjszakának idején betört Nemes István házába. A zajra fölébredt Nemes felesége, a­ki az urát küldte ki a bet­örő elriasztására. A­hogy Nemes kilépett la­kása ajtaján, a sötét éjszakában lövés dördült el és a következő pillanatban Nemes holtan ronnott össze. A gyilkosság gyanúja Darányi ellen irányult, de minden bizonyíték ellene csak a kilőtt fegy­ver foj­tása volt és egy lap Darányi régi adókönyvéből. A kaposvári törvényszék vádtanácsa Darányi ellen kellő bizonyíték hiányában megszüntette az eljárást, de a pécsi ítélőtábla a vádtanács határozatát az ügyész fölfolyamodására megsemmisítette, így ke­rült az ügy a múlt év október l­­én a kaposvári es­küdtszék elé. A bizonyítás során Darányi ellen a vádhatóság képviselője semmi ténybeli adatot nem produkált. Az esküdtek ennek ellenére Darányit bűnösnek mondták ki a szándékos emberölés bűntet­tében. Az esküdtszéki tárgyalás végén nagy megle­petést keltett a törvényt alkalmazó bíróság ítélete. A bíróság ugyanis úgy látta, hogy az esküdtek a vád­lott terhére tévedtek. Éppen ezért ítéletet nem ho­zott, hanem az ügyet minden megokolás nélkül új esküdtszék elé utasította. Ma másodszor tárgyalta az ügyet az esküdtbiróság, a­mely az esküdtek ver­diktje alapján Darányi Józsefet fölmentette. __Az öngyilkos hagyatéka. Szombathelyről telegrafálják nekünk. Három év óta húzódó pert fe­jezett be most a Kúria. Simonnak Antal, volt kör­mendi, majd soproni ügyvéd hagyatékáról­ van szó a perben, mely a dunántúli evangélikus egyház ma­rasztalásával végződött. Simonyák Antal huszonöt évvel ezelőtt öngyilkos lett. Végrendeletében körül­­belül félmillió koronát érő vagyonát jótékony célra hagyta s a végrendelet végrehajtásával a dunántúli egyházkerületet bízta meg. Az egyházkerület hu­szonöt éve kezeli a hagyatékot s közben jelentékeny összeget már ki is fizetett a hagyományosoknak. Ez­­előtt három évvel azonban Simonyak oldalági roko­nai megtámadták a végrendeletet. Azt vitatták, hogy a végrendelet érvénytelen, mert a lapjait összefűző zsinórt a végrendeleti tanú nem pecsételte le. A Kú­ria ebből az okból semmisnek nyilvánította a végren­deletet s örökösökül az oldalági atyafiakat jelentette ki. A félmilliós vagyont most egészen át kell adni a rokonoknak, a jótékony­ intézetek pedig, melyeknek­ az örökhagyó a vagyont szánta, egy fillért sem kap­nak. Érdekes, hogy az öröhagyó végrendeletében­ azt írja, hogy­ életének legnagyobb gyönyörűsége volt, mikor a végrendeletet megszerkesztette és a szorgalmával szerzett vagyont legszebb emberhiva­tása teljesítésére az emberszeretet céljaira fordít­­hatja. Ebben a végrendeletben látom, írja egyebek közt, életem minden munkájának bérét Megnyertem benne fáradozásom minden gyönyörűségét. — Az elzálogosított üzlet. Löwy Ernő ke­reskedő két évvel ezelőtt női divatáru-üzletet nyitott Pécsett. Ámbár üzlete virágzó volt, nemrégiben csődbe jutott A váratlan bukás folytán a budapesti hitelezői védőegyesület megbízásából Fried Vilmos dr. és a többi érdekeltek nevében Vándor Mihály dr. bűnvádi feljelentést tettek Löwy Ernő ellen a pécsi ügyészségen, a­mely a nyomozást el is rendelte. A nyomozás folyamán a vizsgálóbíró a pécsi zálogház­ban mintegy 55.000 korona értékű árut talált, melyet a csődtömeg javára lefoglalta. Egyúttal Löwy Ernő ellen csalárd bukás bűntette miatt elrendelte az elő­zetes letartóztatást.­­ A g­áborjáni­iincselés. Nagyváradról je­lentik: A gáborjániak ismeretes ügye ma azzal feje­ződött be, hogy az ügyész valamennyi vádlott ellen elejtette a vádat, minélfogva valamennyi­üket szaba­don bocsátották. I TESTEDZÉS. * Az ifjúság katonás nevelése. X Cerri Gyula tartalékos tüzérszázados szerkesztésében meg­jelenő Katonás nevelés című szaklap ez évi január végén megjelent számában érdekes ismertetést közöl Cabányi János, a honvédelmi minisztériumba beosz­tott vezérkari százados azokról a lövésztanfolyamok­­ról, a­melyeket az ifjúság katonai nevelésének tö­kéletesítése végett az ország különböző városaiban, különösen pedig az iskolák segítségével rendezett a honvédelmi miniszter. A most múlt évben összesen 166 iskolai lövésztanfolyam volt szervezve az anya­országban, éi pedig Horvátországban. Ezekben összesen 7836 tanuló nyert a lövészetben szakszerű­­kiképzést. A tanulók közül a legtöbb középiskolai volt, a mint hogy a legtöbb lövésztanfolyam is ott volt fölállítva Volt azonkívül tanfolyam a polgári, a kereskedelmi, a főiskolákon és még elemi iskolai tanfolyam­a volt egy­ Rákospalotán. Az iskolai szervezetek mellett önálló lövész- és sportegyesületek is gyakorolják a lövészetet és ezek száma 1292 tag­jukat állították a katonai lövészet szolgálatába, úgy, hogy végeredményben több, mint 11.000 polgári egyén foglalkozott a múlt évben a katonai lövészet­tel, a­mi nagyjelentőségű a katonai s általában a honvédelmi szervezet szempontjából. Mind e tan­folyamok a honvédelmi minisztertől­­kaptak ingyen puskát, még pedig részben ismétlő, részben Werndl­­fegyvert, összesen közel ötezer darabot Lövészeti ok­tatók gyanánt tisztek, altisztek és polgári egyének voltak alkalmazva, még­pedig a tiszti és altiszti ok­tatók legnagyobbrészt a honvédség köréből valók voltak. A honvédelmi miniszter az ifjúság katonái nevelésének a fejlesztése végett már régebben föl­kérte a törvényhatóságokat lövész-bizottságok alakí­tása iránt s ennek a fölhívásnak sok megyében már eredménye is lett. A cikkíró végül bizalmát fejezi ki aziránt, hogy sikerülni fog a lövészet ügyét minél szélesebb körben az ifjúsággal megkedveltetm, a­mi reményt nyújt arra, hogy a fiatalság, mire katona­­sorba kerül, már mint kész lövész vonulhat be a hadseregbe. • A Keresztessy-vivóverseny epilógusa. Még élénk emlékezetben van a nemrégen lezajlott Ke­­resztessy-versenynek egy bántó incidense, a­mely két vezető vivóegyesületünk, a M. A. K. és N. V. K. kö­zött Wolfart hadnagy nevezésének visszautasítása kö­rül fölmerült. Wolfart hadnagy ugyanis, mint a Nem­zeti Vivő Klub tagja, klubja útján beneveztette magát a Keresztessy-versenyre, a­mi meg is történt. Közben azonban, a­nélkül, hogy klubját erről értesítette és kilépését bejelentette volna, fölvételre jelentkezett a M. A. K.-ban. Mielőtt a M. A. K. választmánya a fölvétel felől határozott volna, vivószakosztályának előadója, Pajzs Pál dr., a Nemzeti Vivő Klub részéről szabályszerűen beadott nevezést visszautasította az­zal, hogy Wolfart a M. A. K. tagja, s mint ilyen in­dul a versenyben. A Nemzeti Vívó Klub e visszautasítás folytán összes nevezését visszavonta és az esetet a M. A. Sz. vivószakosztályának bejelentette. A vivószakosztály elrendelte a visgálatot. A M. A. K. elnöksége azonban míg a vizsgálat befejezése előtt a legteljesebb elégtételt adta a jogos érzékenységében megbántott egyesületnek. "Átiratot

Next