Budapesti Hírlap, 1912. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1912-02-25 / 48. szám
1912, február 25. V I BUDAPESTI HÍRLAP (48. sz., 41 küldött. Kirchner 'Arnold 'dr. bejelentette a kinos incidenst a magyarországi ügyvédszövetség lugosi . osztályánál. ■— Egy kölcsön története. A budapesti büntetőtörvényszék ma folytatta a tárgyalást Miklovics József dr. ügyvéd és Buiu Romulusz bűnpörében, akik tudvalévően hamis tanúzásért kerültek vád alá. Buin Romulusz ugyanis állítólag Miklovics biztatására a mellett tanúskodott, hogy néhai Batthyány Géza gróf kezességet vállalt arra a hatvanezer koronára, melyet Batthyány Béla gróf Miklovicsnak adósa. A bíróság ma Enessey Pál ügyvédet, az elhunyt Batthyány Géza gróf jogtanácsosát hallgatta ki tanúképpen. Az ügyvéd elmondotta, hogy Batthyány Géza gróf mindig közölni szokta Guot ügyvéddel, ha bejött Polgárdiból Budapestre. A kérdéses időben, vagyis 1908. augusztus 4-től augusztus 8-ig Batthyány Géza gróf nem lehetett benn Budapesten, mert akkor neki erről tudomása lett volna Guot ügyvéd társa révén. De különben is kizárja ezt a feltevést az a körülmény is, hogy Batthyány Géza gróf, ha benn lett volna Budapesten, akkor Batthyány Béla gróf és Guot ügyvéd nem utaztak volna ki hozzá augusztus 8-án, nyomban a gondnokság alá helyező okirat közjegyzői aláírása után. Bemutatta a tanú Guot dr. ügyvédnek feljegyzési könyvét, amelyben augusztus 7-ről és 8-ról a Batthyányügyre vonatkozólag öt bejegyzés van. Kijelentette a tanú azt is, hogy Ő több ízben tárgyalt Miklovics dr.-ral, de ez előtte sohasem tett említést arról, hogy Batthyány Géza gróf kötelezettséget vállalt volna fiának, Batthyány Béla grófnak adósságkiegyenlítésére. Kihallgatta még a bíróság Rudnyánszky Béla dr. ügyvédet, a ki Miklovics dr. megbízásából tárgyalt egy ügyben Batthyány Lajos gróffal Miklovics követelésének kiegyenlítése tárgyában. Ezután a bíróság levelekt, táviratokat ás periratokat olvasott fel. A törvényszék a perbeszédek meghallgatása után a vádlottakat fölmentett ki . Elutasították a pénzügyigazgatóság panaszát.. Az új házadótörvény életbelépése után nagy riadalmat okozott Győrben, hogy a királyi pénzügyigazgatóság a háztulajdonosokat az után a vízvezetéki díj után is megrótta házbéradóval, amelyet a lakók a szabályrendelet szerint nem a háztulajdonosnak, hanem a városnak fizetnek és amelyért a háztulajdonos még másodsorban sem felelős. Az adóztatás ellen a háztulajdonosok a közigazgatási bizottsághoz fölebbeztek és ez a hatóság nekik adott igazat és az adót töröltette. A közigazgatási bizottság határozata ellen azonban a pénzügyigazgatóság panasszal élt a közigazgatási bírósághoz. A közigazgasági bíróság tegnap tárgyalta a mintegy hatszázra menő panaszt Székely Ferenc dr. elnöklésével s Benedek Sándor ítélőbíró előadása mellett és a pénzügyigazgatóság valamennyi panaszát elutasította. — A főszolgabíró és táblabíró. A szegedi törvényszék, annak, idején fölmentette Petrovics Mihály battonyai főszolgabírót, akit Simon Ákos királyi táblai bíró rágalmazással vádolt. Petrovics ugyanis meggyanúsította a bírót, hogy többrendbeli inkorrektséget követett el a egyebek közt kibicpénzt fogad el a kaszinóban a játékosoktól. A táblabíró felebbezésére a szegedi királyi táblára került az affér, mely Petrovicsot ma becsületsértésért kétszáz korona pénzbüntetésre ítélte. A megokolás azt mondja, hogy a kibic-pénz elfogadása bizalmas körben ízlés dolga, de nem meggyalázó. A főszolgabíró egyéb vádjai pedig alaptalanoknak bizonyultak. — A Jogállam jog- és államtudományi havi folyóirat a következő tartalommal jelent meg: A választójog fejlődése Angliában. Irta Horváth Emil báró dr. ügyvéd. — A külügyi közigazgatás. Irta Rényi József dr. műegyetemi tanár. — Jogellenes joggyakorlás vagy bianc. Irta Ágoston Péter jogakadémiai tanár. — Az 1911. évi magánjogi gyakorlat. — Kereskedelmi joggyakorlatunk. — Külföldi jogélet. I. Törvényhozás. II. Irodalom. 111. Kongresszusok. Irta Lakatos Gyula dr. ügyvéd. — A belga gyerekkbirósági törvényjavaslat. Irta Vámbéry Ruszlem dr., az igazságügyminiszteriumba beosztott kir. ügyész. — A francia refere-rendszer újabb kiterjesztése. — Kincmatográf-jog. Irta Auer György dr. — Megvádolt uradalmi ügyész. Sátoraljauhelyröl jelentik: Kossuth János ügyvéd," a zemplénmegyei * közélet egyik előkelő és Vezérszerepet vivő tagja hosszú ideig ügyésze volt Jósika báró zempléni uradalmainak. A mikor Kossuth és a Jó- Vörös Hrrve Snegpyu*? RUOOLFPflRK KAveHAE« AucLdjtére. Balalrvui Ház. Dargithizt. PejtihietJó. sika-család között ez az összeköttetés megszűnt, a Jósika-család egyes tagjai azzal vádolták meg, hogy hűtlenül számolt el és nagyobb összegeket tartott meg magának. Ebből bonyolult és hosszú bűnper keletkezett, amelyben az ügyvéd roppant nehéz feladat elé került, mert az éveken át küldött, és felvett, valamint a gazdatisztek részére átadott pénzekről tömérdek nyugtát, vövényt és más apró írást keltett a bíróság elé terjeszteni. Több tárgyalás után a tegnap megtartott utolsó tárgyaláson Kossuth teljesen tisztázta magát. Az elszámolásokból hitelesen bebizonyult, hogy nemcsak pontosan számolt el, hanem még az ügyvédnek van követelése. Az ügyészség elejtette a vádat, s miután a panaszosok sem vettek át, a törvényszék az eljárást megszüntette. Kossuth Jánost Holló Andor dr. sátoraljaújhelyi ügyvéd védte. — Az erdőkerülő gyilkosai. A’ múlt rév őszén Andrássy Géza gróf derenki erdőségeiben halva találták Tegel János erdőkerülőt. A környék tele van hírhedt vadorzókkal, a kiket Tegel erősen üldözött és igy a gyanú mindjárt az ismertebb vadorzókra irányult. Az erdőőr gyilkosát ki is nyomozták Bodnár István szögligeti lakos személyében, a kivel együtt volt lesen Bobály Lajos is. Mindketten ma állottak a kassai esküdibiróság előtt emberölés vádja alatt. A tárgyalás során Bodnár István vádlott egyszer így fakadt ki: — Ilyenkor kellene leszállani az Úristennek, hogy csodát tegyen! A tárgyalást vezető elnök e kijelentésre így válaszolt: — Hagyja Békében, lelkem, az Úristent, neki más dolga van. Mi azért vagyunk itten, hogy tisztába hozzuk a dolgot úgy, ahogy történt. KÖZGAZDASÁG. Közgazdasági hullámok. A nagytapolcsányi takarékpénztár bukása körül híeves vita kerekedett a Felvidéken, amely megérdemli, hogy közelebbről szemügyre vegyük. Ezt a vitát a szegény kárvallott betevők serege kíséri élénk figyelemmel, mert nem egynek munkás élete során garasokból összekuporgatott kis vagyona vájjon nem megy-e veszendőbe egészen? Az ország gazdasági közvéleménye pedig megismerheti belőle a magyar hitelszervezet baját, amelynek gyógyítására törekedni sürgős kötelesség. A nagytapolcsányi banknak egyetlen iparvállalat maradt adósa, körülbelül egy millió koronával, amikor saját alaptőkéje mindössze kétszáezer korona volt. Ennek az iparvállalatnak (Első nagytapolcsányi szesz finomítónak) sorsa rosszra fordult s vele rosszra fordult a tapolcsányi takarékpénztár ügye is. Ez a helytelen és veszedelmes üzletvezetés önmagában nem is volna olyan különös érdekű Magyarországon, valószínűen nem is sodorta volna bukásba a négy évtizedes intézetet, ha nem akad másik három pénzintézet, amelynek támogatásával szükségképpen tönkre kellett a szeszfinomítónak jutnia, vele természetesen hitelezőjének is bajba kellett kerülnie. Érdekes az esetben és egyben tipikus is, hogy ilyen intézet nálunk mindig akad, hogy a hajlandóság szinte általánosan megvan: a már meglevő iparvállalatot agyongyámolítani és végül olcsó pénzen kézrekeríteni. Ezt a hajlandóságot az egészségtelen versengés fejleszti, amit a túlságosan sok vidéki alapításnak föl kellett idéznie. A három intézetben: a Surányi Takarékpénztárban, a Bars megyei Népbankban és Chinoráni Takarékpénztárban oly példáját látjuk az illetéktelen haszonra való törekvésnek, hogy még a mi viszonyaink között is elfajulás számba megy az üzleti morál, amellyel a szóbanforgó szeszfinomítóra rátették kezüket és közvetetlenül a Nagytapolcsányi Takarékpénztár bukását is okozták. Nézzük csak, micsoda föltételekkel finanszírozta a három intézet a szeszfinomítót? A három intézet önzése több mint nyolcszázezer korona tőkét és ennek nyolc százalékos kamatát kebelezte be a vállalatba. Nagy részét nem befektetésre, a szeszfinomító talpraállítására, hanem fölhalmozódott terhek kielégítésére vagy csökkentésére. Fizeti a szeszfinomító ezért a nagy összegért a bankrátát két és fél százalékkal meghaladó kamatot, amely azonban hat és fél százaléknál kisebb nem lehet. Ezenfelül még másfél százalékos kamat fizetésére kötelezte magát a megnyomorított vállalat a chinoráni és surányi intézetekkel szemben. Tehát a minimális kamat nyolc százalék. Amikor a bankráta egy százalékkal emelkedik, már kilenc százalék. Ez azonban nem minden. Egyik pont szerint: „A kamatokon felül minden elszállított finomított szesz hektoliterje után ötven fillér és minden eladott száz kilogram kókusz-zsír után egy korona ötven fillér jár.“ Ez a kikötés újabb két-három százalékot jelent, úgy hogy már 11—12 százaléknál tartunk. Ezenkívül még másfél százalék díj jár, a szeszadó hitelért vállalt jótállás címén. De még ezzel sem merítettük ki a finanszírozás terheit. Az egyik pont szerint például a szeszfinomintó nem törlesztheti az adósságát, csak a huszonötezer koronán felül való jövedelméből. Holott a vállalat még 1909-ben is huszonnégyezer korona veszteséggel dolgozott. A kikötés tehát már eleve arra kárhoztatta a finomítót, hogy adósságát ne törlesztesse és bankok kezében maradjon. Ezenkívül ötvenezer korona stornódíjjal válthatja csak meg azt a jogát, hogy bizonyos meghatározott időn belül fizetheti adósságát. Ilyen szerződést, — amelynek minden tehertételét nem is ismertetjük, — semmiféle vállalkozás nem bírhat el. Jellemző üzleti erkölcseinkre, hogy ilyen kötés egyáltalán lehetséges. Hitelszervezetünk betegségére akartunk ezzel a kiáltó példával rávilágítani, amely korántsem kivételes. Fordul elő hasonló eset, sajnos, tömérdek, csak lefolyásuk simább és nem okoz feltűnést. Szép, lassan, zökkenés nélkül jut a pénzintézet birtokába az egyéni kezdés legértékesebb alkotása.A korona járadék árfolyama amelytonos esésben ma 89,50 koronára sülyedt. Ez a példátlanul kicsiny árfolyam ismét aktuálissá teszi a járadék problémáját. Fel fogják sorolni az esés számtalan okát, hogy a nagyobb kamatozású osztalékpapírt szereti inkább a közönség; hogy a betét nagy kandjába tartja vissza a tőkést a renli vásárlástól. Ezek, s a többi okok, amelyeket ilyenkor felhozni szokás, nem magyarázzák meg az árfolyam mostani esését. A német birodalmi bank elnökének, az Osztrák és Magyar Bank vezértitkárának minapi megnyilatkozása tagadhatatlanul gondolkodóba ejtette a spekulációt. 1ia nem is szereli le, gyarapítani értékpapír-birtokát nem igen merte. S elsősorban éppen a járadékon igyekeznek túladni azok, akiket a pesszimizmus legkisebb mértékben elfogott. Az idegen tőke elzárkózása nem a magánvállalkozás ellen közvetetteitől, hanem az állam hitelszükséglete ellen irányul. A magyar államnak, az osztráknak is milliárdos kölcsönre lesz szüksége, amit a belföldi piacon elhelyezni nem lehet. Szövetséges társainknak a maguk pénzére a legnagyobb mértékben szüksége van egyelőre, amíg a mostani politikai feszültség meg nem szűnik, a saját erőforrásunkra leszünk utalva. Ezt kell rendbehozni, szervezni, teljesítőképességét fokozni addig, míg idő van rá. Erre figyelmeztet a járadék esése, a súlyos pénzviszonyoknak szokatlan elhúzódása, amelyek különben kölcsönhatásban vannak egymással. A járadéknak minél nagyobb és biztosabb piacot teremteni belföldön és a hitelszervezet megreformálása és erősítése alapjától csúcsáig, mellőzhetetlen feladata a magyar gazdasági életnek. Az Osztrák és Magyar Bank eszközeinek gyarapítására, úgy látszik, éppen olyan szükség lesz, mint ahogy szükségét érezte a legtöbb magánintézet az ismételt tőkegyarapítást olyan mértékben, amilyenben üzletkörének kiterjedése kívánatossá tette. Könnyen meglehet, hogy az Osztrák és keletkezik a főváros VXI. ker., Erzsébet királyné-át és a villamos mellett, hol 180—200 négyszögöles telkek 5 évi részletfizetésre adatnak el. Az utcarendezés és egyéb közmunkák már nagyban folynak; ezek elkészültével a telkek értékei óriásilag fognak emelkedni és igy minden vevő nagy nyereséghez jut. — Építkezésre már sokan jelentkeztek. Felvilágosítást és térképet ad a tulajdonos: BÉKÉSI JÓZSEF Telefon 57—42. vagy a helyszínen az intéző Erzsébetkirályné út 114. sz. (Villamos végállomás): 124863